Tarquini 59 évesen döntött a befejezés mellett, pontosan a futamgyőzelme után. Az olasz túraautó-legendának tehát kétszer két verseny maradt hátra teljes szezonos karrierjéből.
A Forma-3-as és Forma-3000-es karrierkezdet után Gabriele Tarquini 1987-ben az F1-ben is bemutatkozhatott. Itt mindössze egy pontot szerzett, és övé a legtöbb sikertelen kvalifikáció nem túl megtisztelő rekordja. Később azonban ettől függetlenül az autósport megkerülhetetlen nevévé vált.
Az F1-ben 1992-ig folyamatosan próbálkozott, illetve 1995-ben is beugrott még egy futam erejéig, figyelme ekkor viszont már a túraautózás felé irányult. 1993-ban Roberto Ravaglia és Fabrizio Giovanardi mögött harmadik lett az olasz Superturismo bajnokságban, 1994-ben pedig megnyerte az óriási presztízsű brit túraautó-bajnokságot.
Az Alfa Romeóval Tarquini folyamatosan szoros munkakapcsolatot ápolt, majd versenyzett Hondával is a BTCC-ben, az STC-ben és az ETCC-ben. 2002-ben már ismét Alfával versenyzett. 2003-ban megszerezte az ETCC bajnoki címét, rá egy évre pedig egy újabb erős szezonnal harmadikként zárt. 2005-ben tagja lett az ebből a sorozatból kinövő WTCC-nek is.
Itt Tarquini már a Seattal ért fel a csúcsra 2009-ben, miután az azt megelőző szezonban második lett. 2010-ben ismét másodikként zárt az év végén, legközelebb pedig 2013-ban járt közel a bajnoki címhez. Ekkor már ismét Hondával versenyzett, és megint második lett. 2017-ben ő lett a Hyundai i30 fejlesztő versenyzője, egy évre rá hosszú idő után ismét bajnoki címet ünnepelhetett. A 2018-as szezon az ő és Yvan Muller nagy csatájáról szólt. A két veterán között végül mindösszesen három pont döntött az olasz javára.
Még 2021-ben is futamot tudott nyerni, spanyolországi sikerével a legidősebb FIA-futamgyőztes lett a maga 59 évével.
„Az ember erre a pillanatra soha nem gondol, amikor belekezd a versenyzésbe, most viszont itt az ideje a befejezésnek” – idézi Tarquinit a touringcartimes.com. „Szép hosszú sztori volt ez, hihetetlen élményekkel, és sok-sok szerzett baráttal a különböző gyártóknál. Ki sem tudok emelni egy embert, mert tudom, rengetegen segítettek nekem a karrierem során. Szomorú nap ez. Érdekes módon pont akkor döntöttem a befejezés mellett, amikor nyerni tudtam Aragóniában. Furcsa lesz most, hiszen állandóan a következő szezonon jár az agyam, viszont most itt az ideje a pihenésnek. Ez a legjobb döntés nekem, a családomnak és a Hyundainak is.”
Teljes leállást azért ez a monológ nem jelent. „Nem fogom teljesen abbahagyni, mert olyan ez nekem, mint egy drog. Nem lehet csak úgy a 100-ról nullára váltani. Talán tesztelni fogok, esetleg be is ugrok egy-két versenyre. Teljes szezonként viszont biztosan ez az utolsó. Még versenyképes vagyok, és mosolyogni tudok a sisak alatt. Éppen ezért tudom, hogy hiányozni fog ez az egész. De minden sztorinak van egy vége. Az enyém egy hihetetlen sztori volt. Úgy éreztem, az olasz hétvége a legjobb alkalom ennek a döntésnek a bejelentésére.”
