Némi kritikával illette Lance Stroll a Forma-1-es munkaadóját. A Williams nem kezdte parádésan a 2018-as szezont, sokan haragudnak még mindig rájuk, amiért nem Robert Kubicát szerződtették, illetve az új autó sebessége is hagy némi kívánnivalót maga után.
A melbourne-i szezonnyitó után a kanadai pilótájuk, Stroll sem rejtette véka alá a frusztrációját a Le Journal de Montrealnak:
„Ezzel az autóval nem lehet eredményt elérni, ez ilyen egyszerű. A csapat hibázott pénteken a szabadedzésen, így le kellett állítanom az autót. Értékes időt vesztettünk. Vasárnap pedig semmi sem működött rendesen. Éppen ellenkezőleg.”
A 19 éves Stroll elárulta, hogy az egyik nagy problémájuk a verseny üzemmód a Mercedes motorjával: „Nem találjuk a megfelelő módot arra, hogy felgyorsítsuk, amikor kellene. Ezért is vesztettem pozíciót az első körben, és emiatt nem tudtam később harcolni a Sauberekkel sem. Nincs meg az erőnk akkor, amikor kell.”
Nem Mark Webber az első, aki kifogásolja a Williams csapat idei versenyzőpárosát. Lance Stroll már tavaly is sok kritikát kapott, idén azonban Szergej Szirotkin érkezett mellé újoncnak, komoly szponzorral, így őt sem tartják túlságosan sokra. Főleg, hogy az orosz szerződtetésével Robert Kubica az, akinek nem lett helye, így nem térhetett vissza a Forma-1-be.
Ausztráliában az egykori Williams versenyzőt, Mark Webbert is megkérdezték arról, mit szól a csapat idei párosához.
„Nem örülök neki.” – mondta Webber a Metro című lapnak. „Nincs olyan ember, aki ne akarná azt látni, hogy jól megy a Williams, és ahhoz, megfelelően kell kombinálni a tapasztalatot és a jövőt.”
„Szükséges, hogy jó legyen a kémia a versenyzők között. Az F1 nem egy leányiskola, itt olyan versenyzőkre van szükség, aki minden helyzetből eredményt hoz.”
A Williams újonc versenyzőjének, Szergej Szirotkinnak elég felejthető debütáló versenye volt, hiszen már az Ausztrál Nagydíj legelején kiesett.
Most az is kiderült, hogy miért. Állítólag egy a pályára berepülő szendvicses zacskó eredményezte az orosz versenyzőnek kiesését. Szirotkin 4 kör után állt ki, majd miután a csapat megvizsgálta az autót, találtak egy nagy műanyag zacskót a jobb hátsó fékcsőre tekeredve.
„Nem fogják elhinni, hogy mi történt. Egy műanyag szendvics zacskó került a jobb hátsó fékcsőre.” – mondta csalódottan Szirotkin, kiesése után. „Nagy zacskó volt, egy nagy szendvicses zacskó.”
„A harmadik, vagy negyedik kör volt épp, és a fékek túlmelegedtek. Nagyon felmelegedtek és tönkrementek a fékek. Egy ponton túl már a fékpedállal sem mentem semmire. Nem volt ott fal, vagy ilyesmi, szóval szerencsére egy darabban maradt az autó.”
A Williams technikai igazgatója, Paddy Lowe nem jelentette ki egyértelműen, hogy a zacskó okozta a problémát, bár elég valószínű.
„Ez egy elmélet jelenleg. Nem teljesen bizonyított.” – mondta Lowe. „Szükségünk van pár vizsgálatra ezzel kapcsolatban. De van ott egyfajta maradvány, mely olvadt műanyag zacskónak tűnik. Valójában Lance (Stroll) jelezte is, hogy nejlonzacskókat látott az első kanyarban, már a verseny legelején.”
Szirotkin mindenesetre csalódott, több tapasztalatot szeretett volna gyűjteni első versenyén.
„Nagyon reméltem, hogy egy jó, tiszta versenyem lesz ma, hogy tanuljak és magabiztosabbá váljak.” – mondta a 22 éves versenyző. „Ezt már nagyon vártam, reggel igazán jó kedvem volt ahhoz, hogy jó versenyt fussak. Úgy értem, elég frusztráló visszanézni a hétvégére. Csak azt próbálom mondani, alakult, ahogy alakult, és elég kemény volt. De senki nem mondta, hogy könnyű lesz.”
Robert Kubica feltehetően szabotálni fogja a Williams fejlesztését azért, hogy ezzel is növelje annak az esélyét, hogy visszatérhessen a rajtrácsra. Ez a remek kijelentés pedig nem másé, mint a Williams utolsó világbajnokáé, tehát Jacques Villeneuve szájából hangzott el.
Arra utalt a Sky Italiának a korábbi csapatáról beszélve Villeneuve, hogy a tapasztalt Kubica ott most a tesztpilóta, ahol támogatnia kellene Lance Strollt és Szergej Szirotkint, de:
„Nehéz felmérni a Williams helyzetét. A teszteken úgy nézett ki, hogy nehéz vezetni az autót. Az egyetlen valaki, akinek sikerült teljesítményre bírnia, az Kubica volt. Robert lesz az, aki leginkább fejleszti az autót, és tudatosan is megnehezítheti az autó vezethetőségét a többi pilótának. Az álma az, hogy újra versenyautót vezethessen, nem pedig az, hogy tartalékpilóta legyen, ezért nem szabad alábecsülni az ilyen jellegű hozzáállását. Az ő helyében, én is pontosan ezt tenném.”
A tesztidők alapján Lance Stroll szerint a Williamsnek „van oka az aggodalomra” a 2018-as F1-es szezon előtt.
A Williams meglehetősen szürke előszezoni teszten van túl, ami nem kecsegtet túl sok jóval, különösen annak fényében, hogy a McLaren, a Haas és a Renault láthatóan komoly előrelépést tett. Mindez elegendő ómen Stroll számára ahhoz, hogy magára öltse a vészmadár szerepét.
„Van okunk az aggodalomra, ez kétségtelen” – tördelte kezeit a fiatal kanadai. „Nem titok, hogy mindenki nagyob jó formában van, nagy küzdelemre számítunk. Ugyanakkor nem szabad elvesztenünk a fejünk, először ki kell várnunk, hogyan alakul a hétvége és hol állunk az erősorrendben.”
Claire Williams csapatfőnök beismerte, hogy a tesztek nem az elvártaknak megfelelően alakultak, ám a problémákra legalább nem versenykörülmények között derült fény, a megoldás pedig már a májusi Spanyol Nagydíjra megérkezhet.
„Ha őszintén szeretném értékelni a tesztet, azt mondanám, hogy kicsit többet vártunk” – vallotta be Williams. „Másfelől ez tesztelés volt, ami pontosan erre való: felfedezzük az autó viselkedését, felderítjük a gyenge pontjait, majd még Ausztrália előtt igyekezünk megoldást találni ezekre a problémákra. Bármiféle tophármas ambíció – már ha egyáltalán volt ilyenünk – valószínűleg nem lenne realisztikus, de ez a mi felelősségünk, nekünk kell biztosítanunk, hogy minél gyorsabban kiküszöböljük a versenyautó gyengeségeit és fejlesztésekkel halmozzuk el. Egy nagy fejlesztési csomaggal készülünk Barcelonára; majd kiderül, az mire lesz elég.”
A kisebb csapatok általában a szezon elején szerzik pontjaik nagy részét, amikor még van lehetőség a zavarosban halászni, viszont ha már az elején nem jó az autó, az rengetegbe kerülhet a végső sorrendet illetően.
„Mindannyian látjuk, mi a helyzet” – folytatta Williams. „Az év elején elvesztegetett pontszerzési lehetőségeket év végén fogod igazán sajnálni. Hajlamos vagy azt gondolni, hogy ’hosszú az év, nem számít igazán, ha nem leszünk túl jók az első néhány futamon’. De valójában igenis számít, hogyan szerepelsz az elején.”
A Williams FW41 talán legnagyobb problémája jelenleg a kanyarbejáraton manifesztálódik, ahol az autó nem akar úgy viselkedni, ahogyan azt a versenyzők elvárják tőle.
„A rákanyarodás a versenyautók legfontosabb tulajdonsága” – magyarázta a friss szerzemény Szergej Szirotkin. „Bizonyos körülmények között nehézségeink támadtak ilyen téren, de már dolgozunk rajta. Ez a pálya [Melbourne] nagyon különböző, más tartományban működnek a gumik is. Ezek a dolgok a körülményeken is múlnak, nem csak az autó viselkedésén. Itt más lesz a felszín, más lesz a hőmérséklet, mások a kanyarok vonalvezetése, ezek pedig mind befolyásolni fogják az autót.”
Kiss Norbi példáján felbátorodva én is ellátogattam a Sasszemklinika orvosaihoz, majd megműttettem a szemem. Számtalan családtag, ismerős és kolléga érdeklődött a műtét sikerességéről, ezért úgy döntöttem, hogy megírom a történetem. Számomra is megdöbbentő, hogy milyen sok párhuzamot vélek felfedezni egy Forma-1-es csapat és a Sasszemklinika működése között.
A cikk írója 1988-ban, a Hungaroringen. Fotó: Vámosi András
Az első mérföldkő az volt, amikor az ismert Forma-1-es brit fotóssal, John Townsenddel beszélgettem, és elárulta, hogy bizony ő is Magyarországon műttette meg a szemét, és élvezi azóta is az előnyeit – nyugdíjasként. Ekkor elkezdtem feltenni magamnak a szemrehányó kérdéseket, hogy akkor én miért is nem? Neki a pálya mellett nyilván tökéletes látásra van szüksége a 300 km/órával elsuhanó versenyautók mellett, és jól láthatóan működik a dolog. Továbbra is kerestem a motorsporton belüli példákat, mert elmondhatjuk, hogy itt extrém igénybevételnek van kitéve a szem, pláne autóversenyen, de akár kormány mögött, vagy azon kívül is.
Minden autóversenyző, főleg a Forma-1-es pilóták roppant hiú emberek is egyben egoisták, de talán ebben a sportban ez érthető is. Épp ezért volt feltűnő, amikor Ralf Schumacher még a Williamses korszakában elsőként merte felvállalni, hogy szemüveget visel a sisak alatt. Az ő szemproblémái témát adtak a paddocknak. Ugyan esetében nem tudni pontosan, hogy megműttette-e a szemét, de tény, hogy 2014 környékén újra szemüveg nélkül lehetett őt látni, láthatóan problémamentesen.
Ralf Schumacher, még szemüvegben. Fotó: DTM
Nico Rosberg is egy ideig láthatóan bevörösödött szemmel erőlködött Lewis Hamilton ellen, de az ő, ilyen jellegű tünetei eltűntek. 2016-ban világbajnok lett, majd be is fejezte az aktív versenyzői karrierjét.
Az a német pilóta, aki viszont aránylag jól dokumentált ebben a témakörben, az nem más, mint Nico Hülkenberg. Ő 2012 téli szünetében egy lebenyes kezelést választott, és mint elárulta, azóta tökéletesen lát és sokkal könnyebb lett az élete. Ő is kontaktlencsét hordott, mint magyar kollégája, a szintén szemműtött Kiss Norbi, és a pihentetési fázis után mindketten ugyanolyan sikeresen folytatták a pályafutásukat, mint korábban.
Nico Hülkenberggel, 2010-ben, a Hungaroringen. Fotó: Vámosi Péter
Ezen logikus érvekkel felvértezve, illetve Norbi és Bakó Csabi példáján felbuzdulva végül megnyomtam az Enter-t a Sasszemklinika jelentkezési formján, és vártam a csodát.
Másnap munkaidőben felhívott a kolléganőjük, és elkezdett kérdezgetni arról is, amiről úgy gondoltam, hogy egyértelműen kitöltöttem az adatlapon. Kifejezetten furcsa volt, mert ez visszaköszönő elem lett később is. Már kezdtem azt hinni, hogy én fejezem ki rosszul magam, vagy velem van a baj. Utólag persze összeállt a kép: annyira túlbiztosítanak mindent, hogy ez is a része a műtétre felkészítésnek.
Térjünk is rá a fogadtatásra! Amikor belépsz a Bécsi úti Sasszemklinika ajtaján, úgy érezheted magad, mint egy autóversenyző, aki megkapta élete első Forma-1-es szerződését, és minden csak rólad szól, érted van. Technofilként is meglepett az, hogy klasszikus portás nincs, hanem magamnak kell bejelentkeznem számítógépen és úgy mehetek tovább.
Mire felérek az emeletre, ott a kedves hölgyek közül az egyik név szerint szólít, és teljesen mindegy, hogy épp műtét előtt, vagy után vagyok, a leglényegesebb dolgokkal velem kapcsolatban képben van, és ennek megfelelően irányít, intézkedik.
Elképesztő egyébként, hogy mennyien vetik alá magukat a Sasszemkezeléseknek. Ami örömteli, hogy kortól, nemtől függetlenül sokan belevágnak, mert most már közel 100.000 sikeres műtét körül járnak. És újfent hangsúlyozom: inkább bele sem vágnak, ha a legcsekélyebb kockázat is felmerül. Akinek nem javasolják a műtétet, az is elmondhatja magáról, hogy olyan teljes körű vizsgálatsorozaton vett részt, ami szinte példátlan az országban.
Visszatérve a megérkezésemhez, aránylag hamar asszisztens kezébe kerülünk, vagy autóversenyesen fogalmazva, kaptunk magunk mellé egy mérnököt. Sorra végigmegyünk a szem különféle funkcióit tesztelő gépeken, látásélesség, szemnyomás, szaruhártya-vastagság mérése, szaruhártya domborzati térképének elkészítése, egyedi hibák felmérése stb. Végül be lehet kerülni a „főmérnökhöz”, a főorvoshoz. Annak ellenére, hogy előbb vázoltam, hogy egy jól irányított méhkashoz hasonlít a rendszer, mégis azt kell írjam, az egyén a legfontosabb, hiszen tényleg minden egyes alkalommal kimerítően foglalkoztak velem, és tényleg minden keresztkérdésemre választ kaptam.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy mindenki esete más és más, hiszen kortól, állapottól, sok mindentől függhet, hogy végül melyik lézerkezelést érdemes választani. Nem is szeretem azokat az egyszerű kérdéseket, hogy milyen volt, és mennyibe kerül. Persze, ezekre is lehet válaszolni, de ez nem egy kőbe vésett dolog.
Amikor több vizsgálat után végül kimondták, hogy műtétre alkalmas vagyok, az tényleg olyan érzés volt, mint amikor közlik az újonc pilótával, hogy mikor vezetheti először élesben a versenyautót. Nem féltem tőle, hanem vártam, hogy megtörténjen.
Esetemben a FEMTO kezelés lett az előnyös és hatékony. Mint megtudtam, ezt engedélyezte a NASA is az űrhajósainak és az amerikai haditengerészet a vadászpilótáinak. Így gondoltam, nekem is megfelel.
A műtét napján két órát töltöttem a Sasszemklinika épületében és ebben bőven benne volt a léleksimogató beszélgetés is. Maga a műtét – amikor már beöltözve készültünk a kijelölt nővérrel – is maximum negyed óra volt.
És akkor jöjjön, ami mindenkit érdekel. A műtőben egy lézermérnök, egy szemsebész és egy műtősnő fogadott mosolyogva. Mindent előre elmondtak, hogy mi fog történni. Nyilván már szemüveg nélkül, felfektetve a műtőasztalra, a fejem egy mélyedésbe került, ami gyakorlatilag rögzítette azt, még ha nem is olyan határozottan, mint egy 5 pontos biztonsági öv. Engem kifejezetten meglepett, hogy a kezem szabadon maradhatott. Innentől dióhéjban elmondva körülbelül annyi történt, mint amit a boxutcában a szerelők kerékcserénél elvégeznek. Ezerszer begyakorolt mozdulatokkal kapcsolgatták ki-be a gépeket felettem, tologatták, beállították. Amikor a lézer elindult, akkor pedig hangosan visszaszámolt a lézermérnök, hogy halljam meddig tart. Egyébként a lézer mindössze pár másodperc alatt elvégezte a szaruhártyám tökéletesre formálását, hogy jó törje a fényt. Később néhány szót váltva a lézermérnökkel, kiderült az is, hogy a lézert ugyanaz a szofver vezérli, mint a haditechnikából jól ismert cirkálórakétákat. Folyamatosan követi a célt a szemmozgásunktól függetlenül. Félelmetes! Teljességgel fájdalommentes a dolog, és inkább meglepő, mint kellemetlen.
Vizualitásáról: képzeljük el azt, hogy Monacoban az alagút felé tartunk, de eléggé elmosódottan látunk. Bemegyünk az alagútba, majd kapunk egy nem bántó „díszkivilágítást”, azonban nekünk versenyzőként semmi másra nem kell koncentrálnunk, csak a fényre az alagút végén. Eközben azért mégis csak alagútban vagyunk, így egy villanásnyira sötét lesz, de pontosan ismert a cél és haladunk tovább. Amikor kiérkeztünk az alagútból, ugyan foltokban még, kicsit homályosan, de valójában már azonnal jól látunk!
Ezt követően, ha pezsgőt nem is kapunk, (és bárminemű alkoholtartalmú italt is pár napig kerülni kell), de járt a keksz, és még válogatni is lehetett közülük!
Azt is érdemes mérlegelni, hogy annak ellenére, hogy a műtét után akár már 1-2 nap múlva autót vezethetünk és dolgozhatunk, azért a gondos odafigyelés és a maximális precízió elvárt a páciens részéről, ahogy az autósportban is. Mert hiába adott minden jó körülmény, ha a versenyző azt elbaltázza, nem tartja be az orvosi előírásokat.
Elképesztően fontos ugyanis a műtétet követő fázis, hiszen az első hetekben több szemcseppet kell alkalmazni, pontosan időre adagolva a használatukat, immáron már otthon. Ugyanakkor kímélni kell a szemet. Én épp ezért választottam szintén a téli időszakot, mert nem kellett rohannom sehová, és a borongós idő is segített abban, hogy ne napszemüvegben közlekedjek az utcán.
Bizonyos terhelések és sportok egy ideig kerülendők, így ezt is érdemes figyelembe venni, amikor az ember beidőzít magának egy ilyen korrekciós műtétet. Azonban a legextrémebb sportokhoz is vissza lehet térni legkésőbb 1 hónap után, legyen az akár ejtőernyőzés, búvárkodás, szörfözés vagy bungee jumping.
Most, hogy túl vagyok az egészen, sajnálom, hogy idáig húztam. Minimum 10, de lehet hogy 15 évvel ezelőtt már meg kellett volna lézereztetnem a szememet, megkímélve magam pár vesződségtől, indokolatlan bosszankodástól. Még a pedigrés nevű szemüvegmárka is bizony 1,5-2 év alatt tönkremegy.
Amiről még nem tettem említést, az az, hogy az épület is hozza gyakorlatilag azt az érzést, mintha amikor meghívják az embert egy Forma-1 garázsba (velem már háromszor is megtörtént), és megcsodálható az a katonás rend és patikatisztaság, ami az adott környezetben tapasztalható. Ugyanez mondható el a Sasszemklinikára is.
Egy szónak is száz a vége: aki eddig azon dilemmázott, hogy elinduljon-e ezen az úton, csak biztatni tudom, hogy tegye meg bátran! Bízom benne, hogy a cikkem segít abban, hogy az olvasóm – hozzám hasonlóan – meghozza élete egyik legjobb döntését. Ha ezzel akár csak egyetlen emberen is segítettem, már megérte.
Robert Kubica pár héten belül eldöntheti, hogy versenyez-e idén majd a WEC-ben, azaz a hosszútávú világbajnokságon. A Williams tesztpilótáját a korábbi F1-es Manor főnök Graeme Lowdon kereste meg az ajánlatával, és a lengyel meg is jelent Lowden csapatánál a teszten, de nem vezette végül a Ginetta LMP1 autót. A RaceFansnek ennyit mondott erről:
„Ott voltam három napot, persze nem csak nézelődni mentem, de végül mégsem vezettem. Feltehetően lesz egy újabb menet az elkövetkezendő hetekben, akkor eldöntjük majd, hogy mit teszünk.”
Kubica elárulta, hogy nagyon szívesen részese lenne egy jó LMP1-es projektnek, de meg kell vizsgálnia még azt, hogy menne-e ez neki a Williamses teendői mellett. Tavaly már megegyezett arról a byKolles csapattal, hogy indulna a WEC-ben, de végül ők akkor kiszálltak, még a szezon előtt. Úgy tudni, hogy Kubicának lenne némi büdzséje az LMP1-es kalandra, így, hogy lemaradt a Williams 2018-as versenyzői üléséről. Elárulta, hogy egy ilyen jellegű elköteleződéssel is csakis azt akarja bizonyítani, hogy készen állna arra, hogy újra élesben is beülhessen egy Forma-1-es autó versenyülésébe:
„Amire elköteleztem magam, azt elvégzem, és annyi dologra nevezek be, amennyire csak tudok. Akárhogy is lesz, meg kell kérdeznem erről a csapatot, hiszen elsősorban velük szerződtem. Ha elvállalom, azt fogja jelenteni, hogy örömmel teszem, és fel vagyok készülve minden olyan lehetőségre, ami közelebb visz a célomhoz. Amennyiben vezethetek valamit, és ezzel közelebb kerülök egy versenyüléshez, még jobban készen fogok állni, mint voltam pár hónapja.”
Arra a kérdésre is válaszolt Kubica, hogy önként adta-e át a lehetőséget Lance Strollnak, hogy a mára tervezett teszten a kanadai mehessen helyette:
„Változtat valamin? Az én döntésem volt. Jeleztem, hogy nem probléma neki adnom az időmet, ha a versenyző úgy érzi, hogy szüksége van erre, hiszen én nem a szállhatok harcba a csapat pontjaiért. Nem hinném, hogy ez annyira fura, de mégis úgy néz ki, hogy sokan furcsállják ezt, olyanok akik ehhez nincsenek hozzászokva. Azt hiszem, ez megmutatja, hogy mindannyian egy irányba haladunk, egy a célunk, kihasználjuk a lehetőségeinket és a lehetőségeinket a maximális legjobb elérhető eredményekért.”
Claire Williams figyelmeztette a McLarent, hogy a Williams felveszi velük a kesztyűt, ha a wokingiak megpróbálják elvenni a szponzoraikat.
A McLaren nemrég jelentette be, hogy új partnere a brazil Petrobras, mely korábban a Williams támogatója volt.
„Azt gondoltam, hogy a McLaren és a Williams sosem tenné ezt. Frank (Williams) és Ron (Dennis) minden bizonnyal így gondolta.” – mondta Claire. „Ez kemény üzlet, mindenkinek a sajátja, nemde? Az én szemszögemből nézve nekünk kellően jó munkát kell végeznünk ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogy a partnereink nem mennek át másik csapathoz. Ez a mi felelősségünk.”
„Ha más csapatnál kötnek ki, akkor személy szerint úgy érzem, az azért van, mert mi nem végeztünk elég jó munkát ahhoz, hogy megtartsuk őket, pedig a mi felelősségünk, hogy ezt megtegyük.
„Zak (Brown) megpróbálhatja (elvenni a Williams szponzorait), de akkor harcban fogja találni magát. Nem adom könnyen a szponzorainkat. Ők az éltető erőnk.”
Robert Kubica elküldené a mai Forma-1-es autókat zsírleszívásra. A lengyel különleges helyzetben van, hiszen jó pár évet kihagyott 2011 és 2017 között a sérülése miatt, és meglepő dolgot mondott az AMuS újságírójának:
„Az első dolog amit észrevettem, az a súly volt. Az autókon legalább 60 kg plusz felesleg van. A lassú kanyarokban az az érzésem, hogy egy buszt vezetek.”
Annak ellenére, hogy a mai autók a stopper óra szerint gyorsabbak, Kubica világosan emlékezik arra, hogy milyen öröm volt vezetni az elmúlt évtized autóit:
„605 kg volt egy akkori autó, és volt 50 kg ballasztunk is. A gumik kevesebbet bírtak, így az egész verseny alatt folyamatosan tudtál támadni. Ma ez már lehetetlen. Neked kell mindent menedzselned.”
Kubica elárulta, hogy ma már a versenyzőknek kell állítgatniuk a motorokon is, szorosan együtt kell működniük a mérnökeikkel, hogy az autó az előre eltervezettek szerint működjön. A korábbi BMW és Renault pilóta ezt így látja:
„Kívülről nézve úgy néz ki, hogy mindegyik versenyző a maga versenyét futja, és tartja a távolságot a másikhoz képest, nehogy túlmelegedjen esetleg a motorja.”
Hogy mi a megoldás? A Williams tesztpilótája szerint:
„Kevesebbnek kell lennie az összsúlynak. Rengeteg probléma magától megoldódna.”
Ráadásul a lengyel szerint ha a mérnökök segítik a versenyzőket rádión keresztül, annak semmi köze nincs a komplex technológiához:
„A mai versenyzők elkényelmesedtek. Egy jó versenyzőnek semmi szüksége nincs irányításra a bokszutcából.”
A Williams helyettes csapatfőnöke, Claire Williams azt szorgalmazza, hogy a Liberty Media biztosítsa be a Forma-1 jövőjét.
A Liberty már vázolta az előzetes terveket a 2021-től érvénybe lépő motorszabályokról, bár nem arattak vele túl nagy sikert; legfőképpen a Ferrari és a Mercedes fejezte ki nemtetszését. A Ferrari a sportból való kilépéssel is fenyegetőzött, bár a Red Bull csapatfőnöke, Christian Horner szerint ez úgysem fog megtörténni.
Mindemellett azonban a Williams azt állítja, a Libertynek alapoan kézben kell tartania a dolgokat.
„Szerintem a Liberty felelőssége, hogy kezelje a szituációt, és megpróbáljon olyan megoldást találni, ami mindenki számára megfelelő, ez persze nehéz ügy.” – mondta Claire Williams.
„Örülök, hogy nem én vagyon ennek a felelőse, de biztos nagyok benne, hogy a szíve mélyén mindenki a legjobbat akarja a sportnak és nem az egyéni előnyökre koncentrál, hanem fontosnak tartja, hogy megvédjük a sport jövőjét, a jövő generációi számára.”
„Ez mindenki felelőssége. Ennek érdekében pénzügyi korlátozásokra van szükség 2021-től. Szerintem a határok kissé elmosódtak köztük (Liberty és FIA). De amíg az emberek együtt dolgoznak, számít az, hogy FIA-é vagy a Liberty-é a felelősség? Szerintem mindenki felelőssége, hogy leüljünk és megbeszéljük a sport jövőjét.”
