Címke: WEC

  • Kizárták az egyik Ferrarit az év versenyéről a túl hajlékony szárnya miatt

    Kizárták az egyik Ferrarit az év versenyéről a túl hajlékony szárnya miatt

    Megbukott a Ferrari egyik autója a Le Mans-i 24 órás után és a kizárás sorsára jutott.

    Noha nem vitt véghez teljes söprést a Le Mans-i 24 óráson, 1.;3. és 4. helyezésével a Ferrari így is remekül szerepelt az év egyik legnagyobb autóversenyén, és rengeteg pontot gyűjtve (Le Mans-ban dupla pont jár a többi WEC-fordulóhoz képest) növelte az előnyét a gyártók pontversenyében. Az egyik autóját azonban utólag kizárták.

    Több mint egy nappal a legendás verseny 93. felvonásának leintése után ugyanis kiderült, hogy az egyik Ferrari 499P megszeghette a szabályokat. A gyanú az utólagos technikai ellenőrzés során vetült a Nicklas Nielsen, Antonio Fuoco és Miguel Molina által a 4. helyre behozott 50-es rajtszámú egységre.

    A technikai ellenőrök a hátsó szárny tartószerkezeténél lettek figyelmesek rendellenességre, a szabályok ugyanis kimondják, hogy a pályán használt módon összeszerelt állapotában a fő szárnyelem és a vízszintes tartóelem(ek) sem deformálódhatnak verikálisan 15 mm-nél jobban, amikor a különböző, a szabályokban meghatározott mértékű és kivitelezésű vertikális terheléseknek teszik ki azokat.

    Ferrari, Le Mans, hátsó szárny
    A Ferrari 499P hátsó szárnya / Fotó. Ferrari

    A Ferrari 499P 2023-as bemutatkozása óta jeleskedik a csúcssebesség terén, és bár a tavalyi brazíliai WEC-fordulótól kezdve bevezették az úgynevezett Evo Jokert, aminek célja ezen előny eltörlése volt, az idei szezon előtt érdekes módon hozzáadták a hátsó szárny hajlékonyságára vonatkozó előírásokat a szabályzathoz.

    A technikai ellenőrök jelentették az 50-es autó (a többiekét rendben találták) esetében felmerülő potenciális szabályszegést a felügyelőknek, akik ezután azt a döntést hozták, hogy kizárják az egységet a versenyből.

    Csavarok is hiányoztak

    A felügyelők indoklásából kiderült, hogy a megengedett 15 mm-nél nagyjából három és félszer nagobb, egészen pontosan 52 mm volt a deformáció a statikus tesztek során, illetve fény derült arra, hogy négy csavar hiányzik a hátsó szárny tartószerkezetéből, ami önmagában a homologizációs szabályok megsértését jelenti.

    A felügyelők kiemelték, hogy az egyik szerelő az utolsó bokszkiállás során észrevette, hogy az egyik csavar nincs meg, de a Ferrari nem tett semmit. Az olaszok a védelmükben azt hozták fel, hogy a túlzott hajlást a csavarok elvesztése okozta, és nem nyertek vele teljesítményt, ám ez erősen kétséges, hiszen az 50-es autó a 387 megtett köréből a 380.-ban érte el a legnagyobb csúcssebességet. A felügyelők egyébként arra is rámutattak, hogy „potenciális veszélyt” jelentett az 50-es autó hátsó szárnya, mert nagy sebességnél akár le is szakadhatott volna.

    A kizárással a 4. helynél hátrébb végző egységek egyaránt előbbre jöttek egy helyet, a Mick Schumacher, Fred Makowiecki és Jules Gounon által terelgetett, eredetileg 11. helyen végző 36-os Alpine pedig így pontot szerzett.

    Kubica a halál torkából tért vissza, hogy 40 évesen felérjen az autósport egyik csúcsára

  • Alonso óta először nyert F1-es futamgyőztes Le Mans-ban; a Ferrari megtette, amit eddig csak egyszer

    Alonso óta először nyert F1-es futamgyőztes Le Mans-ban; a Ferrari megtette, amit eddig csak egyszer

    Az idei Le Mans-i 24 órást is a Ferrari nyerte, de ezúttal nem a gyári csapat valamelyik autója végzett az első helyen. 

    A 83-as rajtszámú AF Corse-Ferrari győzelmét hozta az idei Le Mans-i 24 órás. Az F1-es futamgyőztes Robert Kubica nevével fémjelzett, Phil Hansonnal és Yifei Ye-vel kiegészülő trió a 6-os rajtszámú Porsche Penske előtt 14 másodperccel szelte át a célvonalat. A 3. helyen a maranellóiak gyári csapatának 51-es egysége, a negyediken az 50-es autója végzett.

    A 83-as trió mindegyik tagjának ez az első Le Mans-i sikere, Kubica pedig Fernando Alonso 2019-es győzelme óta az első F1-es futamgyőztes, aki felért a csúcsra a legendás pályán. Az AF Corse ezzel a győzelemmel olyasmit vitt véghez, amit Ferrari ügyfélcsapat a történelem során eddig csak egyszer, ugyanis a Ferrari első Le Mans-i szereplése alkalmával, 1949-ben történt csak meg, hogy az olasz márka győzelmét nem a gyári istálló autója szállította.

    A győzelem pillanata:

    A Ferrai ezzel megőrizte veretlenségét a Hypercar-érában, hiszen 2023 és 2024 után az idén sem talált legyőzőre.

    Az LMP2-es kategóriában az Inter Europol csapat 43-as egysége, az LMGT3-asok között a 92-es Manthey Porsche diadalmaskodott.

    Noha az időmérő edzésen az idei WEC-szezont addig domináló Ferrarinak csak az egyik gyári (szintén az AF Corse által működtetett, de a gyártó által felügyelt) egysége jutott be a legjobb 10-be, a másik a 11. helyről, Kubicáék pedig a 14. pozícióból várták a rajtot, az általános vélekedés továbbra is az volt, hogy az olaszokat kell majd legyőznie annak, aki meg akarja nyerni a 93. Le Mans-i 24 órást.

    Annak ellenére, hogy a rajt után már az első körben a 6-os számú Penske Porsche állt az élre, ahogy haladtunk előre a versenyben, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a Ferrari versenytempója a legjobb. Ezzel együtt a verseny első felében a maranellóiaknak számos problémával, köztük több büntetéssel meg kellett birkóznia, de végül egy féltávnál érkező bitzonsági autós fázisnak köszönhetően sikerült felzárkózniuk, majd az éjszaka hátralevő részében fokozatosan átvették a futam irányítását.

    Vasárnap reggel úgy tűnt, hogy akár a teljes dobogót kisajátíthatják és csak az lesz a kérdés, hogy közöttük mi lett a sorrend. Ennek eldöntése nem ment egyszerűen, mivel Kubicáék egységét a verseny különböző szakaszaiban többször is megkérték, hogy engedjék el valamelyik gyári autót, majd amikor Kubica szerette volna megelőzni az 51-est, nem adtak zöld utat neki.

    Kubica száguld a győzelem felé:

    A Ferrarinak legyen mondva, hogy némi tanácskozás után engedélyezték az előzést, ekkorra azonban a lengyel időt veszített és több másodperccel lemaradt, így az 51-es autó megőrizte a vezetést. Négy órával a vége előtt azonban egyre inkább a 83-as egység került kedvező helyzetbe: a 78-as Lexus teljes pályás sárga zászlót idézett elő, ami miatt lezárták a bokszutcát, az 51-esnek viszont muszáj volt kiállnia, mert különben kifogy az üzemanyagból (a szabályok ilyen esetben lehetőséget adnak a tankolásra).

    Alessandro Pier Guidinak azonban egy körrel később az ilyenkor előírt módon még egyszer érkeznie kellett, ekkor azonban megpördült a bokszbejáratban és a kavicságyból kellett visszakecmeregnie a pályára. Innentől egyértelművé vált, hogy a 83-as Ferrari stratégiai előnyben van az 50-essel és 51-essel szemben, utóbbi két egységre pedig a 6-os Porsche is felzárkózott.

    És nemcsak felzárkózott, hanem a jó tempójának és elnyújtott etapjainak köszönhetően végül mindkét gyári autót levadászta, a 83-as viszont addigra már túl messze járt. Az utolsó körökben így már „csak” azért lehetett izgulni, hogy a vörös autók eljussanak a célig, ugyanis a rádiókummunikáció alapján mindketten problémákkal küzdöttek.

    A 6-os Porsche megelőzi az 51-es Ferrarit:

    Ami a Hypercar-mezőny többi tagját illeti, az első rajtsort kibérelő Cadillac versenytempója elmaradt az egy körön mutatott teljesítményétől, miként a BMW is lassúnak és megbízhatatlannak bizonyult, a Toyota jobban teljesítő 8-as egységének reményeit a jó eredményre pedig egy elszálló kerékanya, majd az amiatt leeső bal első kerék hiúsította meg. 

    A Spában és Imolában a 36-os egységével egyaránt dobogóra álló Alpine várakozáson alul teljesítve beleszürkült a mezőnybe, míg a Peugeot és az Aston Martin hozta azt, amit előzetesen is várni lehetett tőlük, azaz a Hypercar-mezőny végén körözést.

    Rossiék elszálltak, dráma az LMP2-ben

    A másik két kategória küzdelmeiből az egyik az utolsó órában, meglehetősen drámai módon dőlt el, a 43-as, a verseny nagy részében élen álló egység ugyanis fél órával a vége előtt áthajtásos büntetést kapott bokszutcai sebességtúllépésért, és úgy tűnt, ezzel oda minden győzelmi reményük. Csakhogy a Panis Racing vezetést átvevő 48-as autója nem sokkal később műszaki problémákkal szembesült, így a Nick Yelloly, Tom Dillmann és Jakub Smiechowski nevével fémjelzett 43-as trió végül nyerni tudott. A második helyen Panisék jöttek be, a harmadik az AO by TF csapat 199-es autója lett.

    Valentino Rossiék 46-os BMW-je a kavicságyban:

    Az LMGT3-ban elmaradt a dráma a hajrában, éjszaka viszont itt is volt belőle, a végső győzelem egyik legnagyobb esélyeseként számon tartott 46-os BMW ugyanis egyszer csak a kavicságyba parkolt, majd miután kiemelték onnan, némi próbálkozás után feladta a küzdelmet.

    A 92-es Manthey Porsche ezután magabiztosan húzta be 2024 után ismét a kategóriagyőzelmet, míg a második helyen a 21-es AF Vista Corse Ferrari végzett a 81-es TF Sport Corvette előtt.

    A 93. Le Mans-i 24 órás részletes eredményeit ITT lehet megnézni.

  • A Ferrari és a Toyota betlizett, a Cadillac történelmet  írt Le Mans-ban

    A Ferrari és a Toyota betlizett, a Cadillac történelmet írt Le Mans-ban

    A Cadillac történelmi pole-ját hozta az idei Le Mans-i 24 órás időmérő edzése, amelyen az előzetesen legnagyobb esélyesnek tartott Ferrari igencsak leszerepelt.

    Csütörtök este debütált az új időmérős formátum második etapja Le Mans-ban. A szerdai első kör után az első Hyperpole-ban a Hypercar mezőny állva maradt 15 autója versengett a 10 továbbjutó helyért, majd a második Hyperpole-ban eldőlt, hogy kié lesz a pole pozíció a legendás verseny 93. felvonására.

    Az első helyet végül Alex Lynn révén a 12-es rajtszámú Cadillac szerezte meg, ami egyben az amerikai márka első rajtelsősége Le Mans-ban. A Jota csapat ráadásul kibérelte az első sort, a második helyre ugyanis az Earl Bamber kormányozta 38-as egység ért oda. Mindezt azok után, hogy az első Hyperpole-ban még a Whelen Engineering 311-es rajtszámú Cadillacje zárt az élen az 5-ös Porsche és a 12-es BMW előtt.

    Ennyit jelentett a pole Alex Lynnek:

    Az első szakaszban öt autótól búcsúztunk, és benne volt a pakliban, hogy az 5-ös Porsche is köztük lesz, leesett ugyanis az egyik kerék a kocsiról. Julien Andlauer azonban visszaevickélt a bokszba, majd a 3. idővel jutott tovább, így az első Hyperpole negatív szenzációját a Ferrarik szolgáltatták, a három autójuk közül ugyanis kettő is kiesett.

    A 2023-as győztes 51-es egység 0,082 másodperccel maradt le a már továbbjutás érő 10. helyről és 11. lett, míg a 13. helyen záró AF Corse-autónak már közel 3 tized hiányzott a második Hypepole-hoz. Kettejük közé a 35-ös Alpine fért be, míg az első Hyperpole utolsó két helyén a 101-es WTR Cadillac és a 009-es Aston Martin végzett.

    A második Hyperpole elején Mathieu Jaminet állt az élre az 5-ös Porshéval (nem lehetett ugyanazzal a pilótával teljesíteni a két szakaszt, így a folytatásra a továbbjutó autókban versenyzőt kellett cserélni) és a 15 perces etap nagy részében vezetett, ám a hajrában végül a két Cadillac megelőzte, így be kellett érnie a 3. rajthellyel.

    Mögötte, a 4. helyen a 15-ös BMW zárt Dries Vanthoornak köszönhetően, majd következett a 4-es Porsche Nick Tandyvel, a 20-as BMW Sheldon van der Linde-vel. A legjobb Ferrarit Antonio Fuoco végül a szerény 7. helyre hozta be a Felipe Drugovich vezette 311-es Cadillac és a Mick Schumachert váltó Fred Makowiecki terelgette 36-os Alpine elé.

    Az ötös Porsche elhagyta a kerekét:

    A második Hyperpole legnagyobb vesztese a Toyota lett, amely eleve csak egy autóval jutott be a csütörtöki felvonásba, lévén a 7-es egység már szerdán elvérzett. A 8-as viszont eséllyel szállt harcba a legjobb helyezésekért, csakhogy Sebastien Buemi az első györskörében kicsúszott a kavicságyba a Mulsanne-kanyarban, majd defektes autóval poroszkált vissza a bokszba, többé pedig ki sem jött onnan. Hogy a kicsúszást eleve a defekt okozta, vagy annak a következménye volt, a közvetítésből nem derült ki.

    Ami az LMP2-es és LMGT3-as kategóriát illeti, ott egyszerre rendezték a szintén két felvonásból álló Hyperpole-t, amelynek végén előbbiben a 29-es TDS Racing Pro/Am autó örülhetett, amelyet a 38 esztendős Mathias Beche pole-ba állított Tom Dillmannt (#43 Inter Europol) és Louis Deletrazt (#199 AO by TF) legyőzve. Hogy mennyire szoros volt a csata, júl mutatja, hogy még az ötödik helyezett Pietro Fittipaldi is csak 0,553 másodpercet kapott az LMP2-es autóval több mint 3 és fél perces körön.

    Az LMGT3-as kategóriában a 27-es Aston Martin szerezte meg a pole-t Mattia Drudinak köszönhetően, legyőzve a második szakaszban Alessio Rovera által vezetett 21-es Vista AF Corse Ferrarit. A harmadik helyet már több mint 2 másodperces hátrányban Valentio Rossi szerezte meg a 46-os WRT BMW-vel. A MotoGP-legenda teljesítményének értékét növeli, hogy a pole-ért küzdő 8 pilótából 6-an platinum besorolásúak voltak, rajta kívül pedig csak egy másik ezüst licence-el rendelkező versenyző ült autóba az utolsó szétlövésben.

    Az időmérő edzés részletes eredményei ITT érhetők el.

    A 93. Le Mans-i 24 órás programja szombaton délben a negyed órás bemelegítő edzéssel folytatódik, majd 16 órakor elrajtol a verseny.

    Saját csapata törte el a versenyzője lábát a Le Mans-i futam előtt

  • Meglepetés, kizárás és elvérző nagy nevek a Le Mans-i időmérőn

    Meglepetés, kizárás és elvérző nagy nevek a Le Mans-i időmérőn

    Lezajlott a 93. Le Mans-i 24 órás időmérő edzésének első felvonása, amelyen született kisebb és nagyobb meglepetés is.

    Az idei évre megváltoztatott időmérő formátum első részét tartották szerdán késő este Le Mans-ban. A Hypercar mezőnyben ez arról döntött, hogy a 21-ből melyik 15 autó jusson tovább a csütörtök esti Hyperpole-ba, ahol majd két részletben eldől a pole pozíció sorsa. A négy, biztos kiesőnek tartott autóból egy továbbjutott, míg olyanok is elvéreztek, akiket előzetesen biztos továbbjutónak gondolhattunk.

    Két legendás márkának esélye sincs, de így is szoros csatát hozhat az idei Le Mans-i 24 órás

    Abban semmi meglepő nem volt, hogy az idei Le Mans-ra bevezetett teljesítmény-kiegyenlítás (BoP) által nagy mértékben visszavetett Peugeot-ok közül egyik sem jutott tovább, a tempóhátrányuk pedig továbbra is akkora volt, hogy inkább egy újabb szabadedzésnek fogták fel a kvalifikációt. Végül a kettő közül a gyorsabbik egység autóját kvalifikáló Stoffel Vandoorne 2,3 másodperccel maradt el a leggyorsabb körtől.

    A 99-es számú Cadillacet és a 007-es Aston Martint azért így is legyőzte a két Peugeot, a 009-es Valkyrie meglpetésre azonban előttük végzett és a 16. helyet szerezte meg Marco Sorensennel. Ez eredetileg nem ért továbbjutást a Hyperpole-ba, de az időmérő után kizárták a 6-os rajtszámú Porschét, ezzel pedig az Aston bejutott a mai folytatásba. A 2024-ben pole pozíciót szerző Kevin Estre kezei között a 4. időt autózó stuttgarti egység a minimumsúlyra vonatkozó előírások be nem tartásával bukott meg, ami azt jelenti, hogy a Hypercar-mezőny végéről vághat majd neki a 93. Le Mans-i 24 órásnak.

    A múlt vasárnapi teszten mutatot tempó alapján meglepetésnek számított az is, hogy a Toyoták közül csak az egyik van ott a legjobb 15-ben, miután Brendon Hartley a 8-as autót a 11. helyre hozta be szerda este, 1,1 másodperccel elmaradva a legjobb időtől. Nyck de Vries a 7-essel pedig ettől is közel további 1,1 másodperccel ment rosszabbat és 2,2 másodperces hátránnyal csak a 17. helyen zárt (amiből a Porsche kizárása után 16. hely lett). Ezzel eldőlt az is, hogy Kamui Kobayashinak az idén sem lesz lehetősége megszerezni a rekordot jelentő ötödik Le Mans-i pole-ját.

    De Vries-nek legyen mondva, hogy a legjobbnak ígérkező körében sárga zászló miatt lassítania kellett, majd a második körében, amikor a gumik már nem voltak a legjobb állapotban, az utolsó sikánban utolérte az egyik Alpine-t. A holland szerint enélkül a két autójukkal a 10. és 11. helyen zárhatta volna.

    A kiesett autók névsora:

    #7 Toyota (Conway/Kobayashi/De Vries)
    #94 Peugeot (Duval/Jakobsen/Vandoorne)
    #93 Peugeot (Di Resta/Jensen/Vergne)
    #99 Porsche (Jani/Pino/Varrone)
    #007 Aston Martin (Tincknell/Gamble/Gunn)
    #6 Porsche (Estre/Vanthoor/Campbell)

    NE HASZNÁLD!!!
    Az elvérzett 8-as Toyota / Fotó: Frédéric Le Floc’h / DPPI

    A BMW és a Cadillac is villantott

    A Le Mans-ban korábban is gyorsnak számító, tavaly a Hyperpole-ban második és harmadik helyet szerző Cadillac érte el a legjobb időt (3:22,847) Alex Lynn révén, míg a másik három egység Sébastien Bourdais, Jack Aitken és Filipe Albuquerque vezérletével a 4., a 9. és a 13. pozícióba ért oda, azaz mindegyikük továbbjutott. Amennyiben ezt a teljesítményt csütörtökön sikerül megismételni, meglehet az amerikai márka első Le Mans-i pole-ja.

    Ehhez persze a Ferrariknak és BMW-knek is lesz egy-két szava. Az idei verseny favoritjának tartott olaszok ugyanis úgy végeztek a 3., a 6. és a 12. helyen, hogy a riválisaik többségével ellentétben csak egyetlen szett gumit használtak, ami alapján a Hyperole-ban bőven lehet esélyük az első helyre.

    NE HASZNÁLD!!!
    Lynn diktálta a tempót szerdán, de ez semmire sem garancia a Hyperpole-ra nézve / Fotó: Fabrizio Boldoni / DPPI

    A második pozícióba Lynn idejétől mindössze 0,040 másodperccel elmaradva Dries Vanthoor hozta be a 15-ös BMW-t, míg a 20-assal Robin Frijns a nyolcadik lett.

    Nem szerepelt ennyire jól az elmúlt két fordulóban, Imolában és Spában egyaránt dobogóra álló Alpine, amely jobb eredményre számított a 10. és 15. helynél (a Porsche kizárása után 9. és 14.).

    Rossiék nyeregben

    Ami az LMP2-es és LMGT3-as kategóriát illeti, a közös időmérő edzésükön előbbiben az AO by TF csapat 199-es autójával Louis Deletraz érte el a legjobb időt a United Autosports 23-as egységét kvalifikáló Ben Hanley, illetve az Algarve Pro Racing 45-ös autóját vezető Alex Quinn előtt.

    Az LMP2 időmérőjének nagy vesztese a háromszoros Le Mans-i győztes Andre Lotterer lett, aki a 18-as rajtszámú IDEC Sport autóban 2,5 másodperccel maradt el Deletraztól és 3 tizeddel a még továbbjutást érő 12. helytől.

    Az LMGT3-ban a Valentino Rossi nevével fémjelzett Team WRT volt a leggyorsabb Ahmad Al Harthy révén. Őt két tizedre a 27-es rajtszámú Aston Martin követte, a 3. hely pedig a 92-es Porschéé lett. A csütörtöki Hyperpole-ba az összes gyártó, azaz az Aston Martin, a BMW, a Porsche, a Ford, a Ferrari, a McLaren és a Mercedes is képviseltetni fogja magát, a Le Mans-ba 1999 után visszatérő csillagos márkának ez azonban kis híján nem jött össze, mert miután a 60-as rajtszámú Iron Lynx Mercedes megállt a pályán és mért idő nélkül utolsó lett (a 63-as az első szabadedzésen elszenvedett balesete miatt nem is tudott részt venni az időmérőn), a csapat 61-es autója a 11. helyen csusszant tovább.

    Az időmérő edzés részletes eredményei ITT találhatók.

    A 93. Le Mans-i 24 órás hátralevő programja

    Június 12 (csütörtök)

    • 14:45 – 17:45 – 3. szabadedzés
    • 20:00 – 20:20 – LMP2/LMGT3 Hyperpole 1
    • 20:35 – 20:50 – LMP2/LMGT3 Hyperpole 2
    • 21:05 – 21:25 – Hypercar Hyperpole 1
    • 21:40 – 21:55 – Hypercar Hyperole 2
    • 23:00 – 00:00 – 4. szabadedzés

    Június 14 (szombat)

    • 12:00 – 12:15 – bemelegítő edzés
    • 16:00 – a 93. Le Mans-i 24 órás rajtja
  • Két legendás márkának esélye sincs, de így is szoros csatát hozhat az idei Le Mans-i 24 órás

    Két legendás márkának esélye sincs, de így is szoros csatát hozhat az idei Le Mans-i 24 órás

    A mai napon az első szabadedzéssel kezdetét veszi a 93. Le Mans-i 24 órás hivatalos programja, ennek apropóján pedig megnéztük, mit várhatunk az év egyik legnagyobb autóversenyétől.

    Az előttünk álló hétvégén – noha Forma–1-es Kanadai Nagydíjat is rendeznek –, ismét a Circuit de la Sarthe-ra szegeződik majd a világ és különösen az autósport-rajongók szeme, hiszen jön az idei Le Mans-i 24 órás. A verseny hivatalos programja ma, azaz június 11-én, kedden veszi kezdetét a 14 órakor induló első szabadedzéssel, de 18:45-től 20 óráig már az idei évre megváltoztatott lebonyolítású (erről majd később) időmérő első felvonását is megtartják.

    Nem először gurul azonban pályára a mezőny a legendás helyszínen ebben az évben, hiszen múlt vasárnap megrendezték a kétszer három órás hivatalos tesztet, amelyből azért messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni, de néhány dolgot igen. Például azt, hogy melyik, Hypercar osztályban induló csapatoknak van vajmi kevés esélye a győzelemre.

    Az összesen nyolc gyártó közül kettő az, amelyről már most ki lehet jelenteni, hogy a dobogó közelébe sem nagyon kerülhet, akkora teljesítményhátrányban van a többiekhez képest. Az egyik nem meglepő módon az Aston Martin, amely első Le Mans-i bevetésére készül a Valkyrie-rel, és amely a teszten több mint 3 másodperccel volt lemaradva a legjobbaktól.

    A két Aston Martin továbbra is csak V12-es motorjának páratlan visításával tűnik ki a mezőnyből:

    Ebben azonban semmi meglepetés nincs, nem is várta senki a zöldektől, hogy labdába rúgjanak, a visszatérése óta harmadik szezonját taposó, a 90-es évek elején zsinórban két Le Mans-i 24 órást nyerő Peugeot-tól viszont azért többet remélhettünk azok után, hogy Spában, a legutóbbi WEC-fordulóban a 93-as autóval akár dobogón is végezhettek volna, ha nem csúszik hiba a kommunikációba és maradnak kint a pályán akkor, amikor sárga zászló alatt mindenki más kiállt.

    Le Mans-ra azonban változott a teljesítmény-kiegyenlítési rendszer, azaz a BoP, ennek tükrében pedig már a teszt előtt várható volt, hogy a Peugeout nem lesz jó. Az első három órát a 19. és 20. helyen zárták a 21 autós Hypercar-mezőnyben, majd a másodikban a 19. és a 21. helyen végeztek, miközben 3,1 másodpercnél nem tudtak közelebb kerülni a legjobb időhöz. És bár az idén csak 1 kW-tal (1,3 lóerő) használhatnak kevesebb energiát, és az autójuk is „csak” 8 kg-mal nehezebb, mint tavaly, az eltérés az idei szezon legutóbbi két versenyéhez viszonyítva már jelentős, hiszen Imolában és Spában az 1030 kg-os minimum súlyhatáron, illetve az 520 kW-os (697 lóerő) teljesítménymaximumon üzemelhetett a két 9X8-as.

    Nyilván ez még csak teszt, de az Audival 2013-ban Le Mans-t nyerő Loic Duval rossz kedvű, lemondó nyilatkozata sokat elárul a Peugeot folytatásban várható teljesítményéről: „A Le Mans-ra alkalmazott szabályok nem kedveznek nekünk, és nehezebb dolgunk lesz annál, amilyen Spában volt. Ez van, de nyilván fáj egy kicsit” – mondta, amivel nyilván a BoP-re utalt anélkül, hogy kiejtette volna a három betűs rövidítést, a teljesítmény-kiegyenlítési rendszer nyílt bírálatát ugyanis tiltják a szabályok.

    NE HASZNÁLD!!!
    Sokatmondó kép: a Peugeot az LMP2-es autókat azért legalább megveri / Fotó: Julien Delfosse / DPPI

    És hogy miért változott ekkorát a Peugeot-ra vonatkozó BoP a legutóbbi verseny óta? Azért, mert Le Mans-ra különleges előírások vonatkoznak e téren, erre a versenyre ugyanis nem a többi WEC-futamhoz hasonló, az elmúlt versenyeken mutatott teljesítményt is figyelembe vevő komplex számításokkal határozzák meg a BoP-t, hanem az autók homologizációs paramétereit, azaz az egyéni tulajdonságaikat alapul vevő szimulációkkal teszik ezt.

    Alább a The-Race.com által közzétett táblázat mutatja a BoP változásait a legutóbbi idei versenyhez, illetve a 2024-es Le Mans-i 24 óráshoz képest (bal oldalon egymás alatt: minimumsúly; maximum motorerő 250 km/óra alatt; súly/teljesítmény arány; motorerő nyereség 250 km/óra fölött; maximum motorerő 250 km/óra fölött; felhasználható energia etaponként)

    Le Mans BoP
    Forrás: The-Race.com

    Szoros lehet az eleje

    Jó hír azonban, hogy a Peugeot-n és az Aston Martinon kívül a tesztnap alapján egyik gyártó sem lóg ki lefelé, ami rendkívüli izgalmakat vetít előre, hiszen jelen állás szerint a Ferrari, Toyota, Alpine, Porsche, Cadillac, BMW hatos fogat bármelyike képes lehet a győzelemre.

    Az Autosport információi szerint a Peugeot-t leszámítva egyetértenek a gyártók abban, hogy az FIA és az Automobile Club de l’Quest (ACO) megfelelő BoP-vel állt elő a 24 órásra, de ezzel együtt a Ferrarit tartják a favoritnak, hiszen az eddigi három idei versenyt egyaránt az olaszok nyerték, Le Mans-ban pedig a topkategóriába történő visszatérésük óta nem találtak legyőzőre.

    A maranellóiak jól is kezdtek, hiszen az első három órás teszten Robert Kubica volt a leggyorsabb az AF Corse által futtatott ügyfélautóban, majd a második szakaszban a lengyel a harmadik helyre hozta be a sárga 499P-t a James Calado által második helyre állított 51-es egység mögé. Ezt a három órás felvonást a Toyota 8-as autója zárta az élen fél másodperces előnnyel Brendon Hartley-nak köszönhetően.

    Le Mans, Toyota
    A Toyoták az idén először a győzelemért mehetnek? / Fotó: Toyota Gazoo Racing

    Ez jól mutatja az idén eddig a Ferrari nyomát csak bottal ütő japánoknak, de David Floury technikai igazgató igyekezett hűteni a kedélyeket, mondván ez csak teszt, és nem tudják, hogy a többiek min dolgoztak (gumik, üzemanyag-mennyiség, stb.) és mennyire akartak egyáltalán villantani egy körön. Floury ezután szintén arra utalt, hogy a Ferrari a fő esélyes, a többi 5 gyártó pedig az üldözőboly tagja nagyon egyforma teljesítménnyel.

    A Toyota-Ferrari-Ferrari hármas mögött az Imolában és Spában is dobogón záró Alpine-egység végzett a negyedik helyen Mick Schumacher révén kicsit több mint 1 másodperces hátránnyal, majd mögötte következett a 6-os Porsche Kevin Estre-vel; a 4-es Nick Tandyvel; aztán a 12-es Cadillac Alex Lynnel és az 50-es Ferrari Miguel Molinával.

    A nap összesített legjobb eredményei gyártók szerint az alábbiak szerint alakultak:

    1. Buemi/Hartley/Hirakawa (Toyota #8) – 3:26,246s
    2. Calado/Pier Guidi/Giovinazzi (Ferrari #51) – 3:26,777s (+0,531)
    4. Schumacher/Makowiecki/Gounon (Alpine #36) – 3:26,902s (+1,067)
    5. Estre/L. Vanthoor/Campbell (Porsche #6) – 3:27,536s (+1,110)
    8. S. van der Linde/Rast/Frijns (BMW #20) – 3:27,554s (+1,308)
    9. Lynn/Nato/Stevens (Cadillac #12) – 3:27,610s (+1,374s)
    18. Gamble/Tincknell/Gunn (Aston Martin #007) – 3:29,249s (+3,003)
    19. Vergne/Jensen/Di Resta (Peugeot #93) – 3:29,386s (+3,140)

    A tavalyi tesztből és a Porsche ottani jó szerepléséből kiindulva persze könnyen lehet, hogy minden borul majd (az nem, hogy az Aston Martinnak és a Peugeot-nak nem lesz sansza), hiszen a stuttgartiak 2024-ben remekeltek, majd a versenyen már nem volt reális esélyük a győzelemre.

    Le Mans, Ferrari
    A legtöbben továbbra is a Ferrarit tartják a favoritnak / Fotó: Ferrari

    Az viszont biztos, hogy ma már okosabbak leszünk, hiszen legkésőbb az időmérő edzésen már senki nem fog tartalékolni, mert be akar kerülni a legjobb 15-be. Holnap, azaz csütörtökön ugyanis ennyi autó folytathatja majd a Hyperpole-ban (az LMP2-es és LMGT3-as mezőnyben csak 12), hogy aztán ott előbb egy 20 perces szegmensben 10 autósra csökkenjen a mezőny, és aztán ez a 10 autó küzdjön meg a pole-ért. A két kisebb kategóriában először a 12-12 állva maradt autó lép pályára, majd végül kategóriánként 8 dönt a legjobb rajthelyek sorsáról.

    A 93. Le Mans-i 24 órás részletes programja magyar idő szerint

    Június 11 (szerda)

    • 14:00 – 17:00 – 1. szabadedzés
    • 18:45 – 19:15 – LMP2/LMGT3 időmérő
    • 19:30 – 20:00 – Hypercar időmérő
    • 22:00 – 00:00 – 2. szabadedzés

    Június 12 (csütörtök)

    • 14:45 – 17:45 – 3. szabadedzés
    • 20:00 – 20:20 – LMP2/LMGT3 Hyperpole 1
    • 20:35 – 20:50 – LMP2/LMGT3 Hyperpole 2
    • 21:05 – 21:25 – Hypercar Hyperpole 1
    • 21:40 – 21:55 – Hypercar Hyperole 2
    • 23:00 – 00:00 – 4. szabadedzés

    Június 14 (szombat)

    • 12:00 – 12:15 – bemelegítő edzés
    • 16:00 – a 93. Le Mans-i 24 órás rajtja
  • Megállíthatatlan a Ferrari, az F1-ben küszködő gyártók szárnyalnak a WEC-ben

    Megállíthatatlan a Ferrari, az F1-ben küszködő gyártók szárnyalnak a WEC-ben

    A Hosszútávú-világbajnokság szezonjának harmadik versenyét, a spái 6 órást is a Ferrari nyerte, ezúttal kettős győzelemmel, az 51-es autó vezetésével. Végig harcban volt velük az Alpine is, Mick Schumacherék autója zsinórban másodszor lett dobogós.

    Noha a BoP révén nehezítették az első két futamot két gyári autójával felváltva megnyerő Ferrari helyzetét, hiszen pluszsúlyt és motorerőcsökkentést kaptak, ám ez sem akadályozta meg a gyártót abban, hogy az időmérő után a győzelmet is behúzza.

    Eleinte a pole-ból induló, Antonio Fuoco, Miguel Molina és Nicklas Nielsen által vezetett 50-es autó állt az élen, de aztán a biztonsági autós és VSC-fázisok alatt megejtett bokszkiállások révén többször is változott az éllovas kiléte.

    A két órával a leintés előtt véget ért utolsó biztonsági autós szakaszt követően az üzemanyagszinttel való taktikázás határozta meg a hátralévő időszakot. A Ferrarikat ekkor Schumacherrel a 36-os Alpine, Robin Frijnsszel pedig a 20-as BMW üldözte, ám a BMW-nek egy végzetesnek bizonyuló fékhiba miatt az utolsó órában fel kellett adnia a futamot, Schumacher pedig egy lassú defekt miatt volt kénytelen a tervezettnél korábban bokszba hajtani, ezek a fejlemények pedig a Ferrarikat juttatták előnyhöz.

    Alessandro Pier Guidinek 12 perccel a vége előtt még ki kellett hajtania egy rövid tankolásra, de így is az élen maradt és megnyerte a versenyt az 51-es autóval, amin Antonio Giovinazzival és James Caladóval osztozik, Nielsen pedig az üzemanyaggal takarékoskodva is Schumacher előtt tudott maradni az 50-essel. A három dobogós autót alig több mint öt másodperc választotta el a célban.

    A Sébastien Buemi, Brendon Hartley és Rio Hirakawa által vezetett 8-as Toyota bejött a negyedik helyre azok után, hogy az időmérőn még csak az Aston Martinokat tudta megelőzni a japán gyártó. A két Cadillac az 5. és a 6. helyen zárt, a Porsche legjobb eredménye pedig csupán egy 9. hely lett.

    A verseny utolsó percei:

    A Ferrari ünnepét tovább fokozta, hogy az LMGT3-ban is az ő autójuk győzött, a Francois Heriau, Simon Mann és Alessio Rovera által vezetett AF Corse Ferrari 296 GT3, méghozzá jelentős, 40 másodperces előnnyel.

    A WEC következő állomása már a Le Mans-i 24 órás verseny lesz június 14-15-én.

    A spái 6 órás végeredménye:

  • Hiába büntették, roncsderbi után tarolt a Ferrari Spában

    Hiába büntették, roncsderbi után tarolt a Ferrari Spában

    Miután csütörtökön a háromból két Ferrari is balesetet szenvedett, pénteken már semmi sem hátráltatta az olaszokat abban, hogy ismét letarolják a WEC mezőnyét.

    A riválisok visszafogottan ugyan – nyíltan nem kritizálhatnak, mert azért büntetés jár –, de a hosszú távú sportautó-világbajnokság imolai fordulója után kritizálták az idei évre megváltoztatott teljesítmény-kiegyenlítési rendszert (BoP), hiszen az eddig szorosabb küzdelem helyett a Ferrari totális uralmát hozta. Hogy ennek mi az oka, arról ITT írtunk részletesen.

    Egyelőre a helyzet ráadásul változatlan, és a spái 6 órásnak is a vörösök vágnak neki a fő esélyesként, miután az időmérő edzésen kibérelték az első három helyet. Pedig a hétvége előtt szokás szerint módosítottak a BoP-n, ami a maranellóiakat érintette a legrosszabbul, hiszen ők kapták a legtöbb pluszsúlyt (12 kg) és a legnagyobb teljesítmény-csökkentést (19kw).

    A BoP spái forduló előtti változásait az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

    Gyártó

    Minimumsúly (kg)

    Maximális motorerő
    250 km/óra alatt (kW)

    Alpine

    1043 (+1)

    520 (+1)

    Aston Martin

    1035 (-16)

    520 (+15)

    BMW

    1049 (+7)

    503 (-10)

    Cadillac

    1042 (+1)

    501 (-9)

    Ferrari

    1057 (+12)

    489 (-19)

    Peugeot

    1030 (0)

    520 (0)

    Porsche

    1055 (+2)

    494 (-9)

    Toyota

    1069 (4)

    480 (-20)

     

    Ennek azonban olyannyira nem volt semmilyen hatása az időmérő szorosságára, hogy a pole-t 1:59,617-tel megszerző 50-es rajtszámú Ferrari Antonio Fuocóval a volánnál 0,6 másodpercet vert a legjobb nem Ferrarit vezető autóban ülő Stoffel Vandoorne Peugeot-jára, míg a második helyet Robert Kubica révén megszerző 83-as Ferrarinak 0,347 másodpercet adott. A harmadik helyre az 51-es Ferrari ért oda Antonio Giovinazzival.

    A 4. helyezett Peugeout mögé Alex Lynn hozta be a 12-es Cadillacet, majd őt a Mick Schumacher által terelgetett Alpine követte a 6. és Jean-Eric Vergne Peugeot-ja a hetedik helyen. A 8. pozíció Robin Frijns-nak köszönhetően a 20-as BMW-é lett, mögötte Charles Milesivel a 36-os Alpine és Earl Bamberrel a 38-as Cadillac tette teljessé a legjobb tízet, ahová sem a Toyoták, sem a Porschék nem jutottak be.

    Az LMGT3-as kategóriában Finn Gehrsitz révén a 78-as Lexusé lett a pole, ami a gyártó első rajtelsősége azóta, hogy tavaly csatlakozott a WEC mezőnyéhez.

    Az időmérő részletes eredményei ITT olvashatók, a spái 6 órás pedig szombaton délután 14 órakor rajtol.

    Titkosnak szánt Ferrari-teszten tűnt fel a nevet változtató Max Verstappen

  • Mick Schumacher csapattársával ütközött, a Ferrarik kettesével törtek Spában (videó)

    Mick Schumacher csapattársával ütközött, a Ferrarik kettesével törtek Spában (videó)

    Mozgalmasan alakult a hosszú távú sportautó-világbajnokság (WEC) spái fordulójának nyitánya, amelyen az egyik Ferrari nagyon, a másik kicsit tört össze, de balesetet szenvedett egy Mercedes és egy Aston Martin is, Mick Schumacher pedig összeütközött a csapattársával.

    Megtartották az első két szabadedzést a WEC idei harmadik fordulója, a spái 6 órás verseny előtt. Az első tréninget az 50-es Ferrari, a másodikat pedig a 6-os számú Porsche zárta az első helyen, ám az eredményeknél egyelőre izgalmasabb dolgok is történtek. Persze mindez nézőpont kérdése, hiszen a maranellóiak alighanem ellettek volna anélkül is, hogy két autójuk is sérüléseket szenved a második gyakoráson (az elsőn Sebastien Bourdais kicsúszása borzolta a kedélyeket a Cadillac-kel). Előbb Antonio Giovinazzi vágta falhoz az Eau Rouge kijáratán, a Raidillon kanyarban az 51-es rajtszámú 499P-t, amikor a kivezető körén megtréfálták a hideg abroncsok. A korábbi F1-es pilóta sértetlenül megúszta a becsapódást, az autójáról azonban ez nem volt elmondható.

    Videón a baleset:

    A második, az elsőhöz hasonlóan 90 perces szabadedzés folytatása sem volt zökkenőmentes, hiszen nem sokkal a Ferrari balesete miatti megszakítást követő újraindítás után teljes pályás sárga zászlós szakasz következett azért, mert a két Alpine ért össze, törmeléket szórva a pályára. Az egyiket Charles Milesi, a másikat az Imolában harmadik helyen végző Mick Schumacher vezette.

    Hamarosan azonban ismét meg kellett szakítani az edzést, amikor a WEC-újonc Stephen Grove dobta el a 60-as rajtszámú Iron Lynx Mercedes-AMG GT3 Evot az Eau Rouge-ban, csúnyán lebontva a kocsi elejét. Grove-t a pálya orvosi központjába szállították, de kivizsgálás után kiengedték.

    Ennyi maradt a Mercedesből:

    A két megszakítás miatt ezután fél órával megtoldották az így 2 órás időtartamúra változó szabadedzést, ám mindez nem akadályozta meg Tom Gamble-t abban, hogy előidézze a harmadik piros zászlós megszakítást, amikor a Pouhon kanyarban kicsúszott és háttal a védőfalnak csapta a 7-es rajtszámú Aston Martin Valkyrie-t.

    Itt állt meg a V12-es Aston:

    A tréning 24 perccel annak lejárta előtt folytatódott, tovább pedig nem hosszabbították. Ennyi idő is elegendő volt azonban ahhoz, hogy újabb kicsúszást és csattanást lássunk, az edzést Antonio Fuoco révén második idővel záró 50-es Ferrariban ugyanis Miguel Molina is megtörte a 499P-t, jóllehet, ő a saját kerekein vitte vissza a kocsit a bokszba.

    Videón Molina balesete:

    A spái hat órás pénteken 11 órától folytatódik az utolsó szabadedzéssel, majd 14 óra 40 perctől következnek az időmérők, szombaton délután 14 órától pedig a futam.

    Spában csap össze a WEC mezőnye – hétvégi autósport-ajánló

  • Spában csap össze a WEC mezőnye – hétvégi autósport-ajánló

    Spában csap össze a WEC mezőnye – hétvégi autósport-ajánló

    Az eddig a Ferrari sikereit hozó WEC, vagyis a Hosszútávú Világbajnokság következő versenyét a spái pályán tartják, míg az IndyCar versenye pedig Indianapolisban lesz, de ez még nem az Indy 500 az oválon.

    WEC, Spa

    • május 9. péntek: időmérő 14:40-
    • május 10. szombat: futam 14:00-20:00, közvetítés: Eurosport 2

    IndyCar, Indianapolis

    • május 9. péntek: időmérő 22:35-
    • május 10. szombat: futam 22:52-

    BTCC, Brands Hatch

    NASCAR, Kansas

    Cup Series

    • május 11. vasárnap: futam 21:00-, közvetítés: ARENA4

    Truck Series

    • május 11. vasárnap: futam 1:30-, közvetítés: ARENA4

    Megint lyukra futott a Red Bull, miközben a McLarent próbálta bemószerolni

  • Az F1-ben küszködik, de máshol szétnyeri magát a Ferrari, pedig a cél nem ez volt

    Az F1-ben küszködik, de máshol szétnyeri magát a Ferrari, pedig a cél nem ez volt

    A Forma–1 utáni második legfontosabb sorozatban, a hosszú távú sportautó-világbajnokságban (WEC) egyelőre a Ferrarinak áll a zászló az idén, pedig a cél az volt, hogy 2025-re még szorosabb legyen a mezőny.

    Miközben Dzsiddában a McLaren és a Red Bull küzdött a győzelemért, a Ferrari pedig már annak is örülhetett, hogy Charles Leclerc odaért a dobogó harmadik fokára, miközben Lewis Hamilton továbbra is csak szenvedett, Imolában a maranellóiak idei második győzelmüket aratták a hosszú távú sportautó-világbajnokságban (WEC). Ezúttal a James Calado, Antonio Giovinazzi, Alessandro Pier Guidi felállású 51-es egység volt a nyerő, ami önmagában nem meglepetés, hiszen már előzetesen is a pole-ból rajtoló vörösöket várták a dobogó tetejére, ám a győzelmük végül nyögvenyelősebben jött össze, mint arra számítani lehetett, és nem is zsebelték be az első három hely mindegyikét.

    A két Alpine már a rajt után koccant:

    Mivel Imolában nemcsak az F1-es, hanem a WEC-mezőnynek is rendkívül nehéz az előzés, az idei szezon második futama hatalmas taktikai csatát hozott, a verseny hajrájában pedig a Ferrarin kívül még a BMW-nek, az Alpine-nak, a Toyotának és a Porsche-nak is volt esélye a győzelemre. Végül a bajorok 20-as egysége (Rene Rast, Robin Frijns, Sheldon van der Linde) futott be másodikként, alig több mint 8 másodperccel a győztes Ferrari mögött, míg őket további 3,8 másodperccel lemaradva a 36-os Alpine (Frederic Makowiecki, Jules Gounon, Mick Schumacher) követte.

    A hatból az első órát a pole-ból rajtoló 51-es Ferrari dominálta a hivatalosan privát egység előtt – az első kiállásnál mindössze 3 másodperc választotta el őket, míg a harmadik helyezett 15-ös BMW-nek már 15 másodpercre rúgott a lemaradása. A második óra vége felé közeledve azonban beküldték a biztonsági autót, ami nemcsak összerázta a mezőnyt, hanem jól megkavarta az üzemanyag- és gumistratégiákat, rendkívül izgalmassá téve a hátralevő 4 órát.

    Mindez végül oda vezetett, hogy a futamot vezető Alessandro Pier Guidi 12 perccel a leintés előtt ejtette meg az utolsó bokszkiállását és állt vissza az első helyre, onnan pedig már vissza sem nézett. A második helyezett BMW és a harmadik Alpine a második biztonsági autós fázis alatt egyaránt a tervezettnél rövidebb tankolást hajtott végre, hogy pozícióelőnyre tegyen szert, majd a a záró percekben sikerült előretörniük.

    A negyedik helyen a privát Ferrari végzett, míg az alternatív stratégián levő, teljes pályás sárga zászló alatti sebességtúllépésért áthajtásos büntetést kapó 8-as Toyota (Brendon Hartley, Ryo Hirakawa, Sebastien Buemi) lett az ötödik, a 20-as BMW (Kevin Magnussen, Raffaelo Marciello, Dries Vanthoor) pedig a hatodik. Őket a 7-es Toyota, a 6-os Penske Porsche, a 93-as Peugeot és a 12-es Cadillac követte a további pontszerző helyeken, miközben az időmérős blama – Antonio Fuoco mind a négy körét törölték pályaszélesítés miatt – után a Hypercar-mezőny utolsó helyéről rajtoló 50-es Ferrari (Nicklas Nielsen, Miguel Molina, Antonio Fuoco) hiába zárkózott fel, Fuoco Buemivel történt összeérése defektet okozott, így csak a 15. helyen végeztek.

    A defekttel végződő csata:

    Elmaradt a Rossi-győzelem

    Az olasz közönség nemcsak Ferrari, hanem Valentino Rossi-győzelemnek is örülhetett volna, ha az LMGT3-as kategóriában a 46-os BMW az utolsó körben valahogy el tud menni a 92-es Porsche mellett, de Kelvin van der Linde végül 3 tizeddel Richard Lietz mögött futott be. Pedig első WEC-pole-ja után a Doktor jó úton járt első WEC-győzelme felé, de csak addig, amíg a vezetés visszaszerzésére tett próbálkozása közben össze nem ért a 21-es Ferrarival, az ezért kapott áthajtásos büntetés pedig megfosztotta a szinte biztosnak látszó sikertől. A kategória harmadik helyén az Auto Sport Promotion Lexusa végzett.

    A győzelembe kerülő ütközés:

    A Ferrari tarol az új BoP-vel

    Az imolai 6 óráson aratott diadal a Ferrari első hazai győzelme volt a sportautó vb-n az 1973-as monzai 1000 km-es verseny megnyerése óta, és bár a biztonsági autós fázisok és a riválisok megizzasztották őket, a 499P végül úgy nyert, hogy az első és harmadik szabadedzésen, az időmérőn és a Hyperpole-on is legjobb időket futotta, a versenyen pedig megszerezte a leggyorsabb kört, ami mellett minden szektorban és a csúcssebességek terén is az élen zárt.

    Persze a maranellóiak öröme nem lehet teljes, hiszen a katari szezonnyitón elért hármas dobogó után Imolában is ez volt az elvárás, de így is vezetik a gyártók bajnokságát, az egyéni összetettben pedig az első három hely mindegyikén egy Ferrari-egység áll. „A Ferrari, akárcsak Katarban, most is saját ligában versenyzett. Nagyon nagy a kockázata, hogy ez az év nagy részében folytatódni fog, és a bajnoki címek az idény felére eldőlnek” – nyilatkozta David Floury, a pontversenyben a vörösöktől már 39 pontos lemaradásban levő Toyota technikai igazgatója, majd hozzátette: „Nyilván nagy a frusztráció, mert tavaly a világbajnoki címért csatáztunk a Porsche-val, az idén pedig a 6. és a 14. hely között küzdünk, miközben az autók ugyanazok, a gumik ugyanazok, a csapatok ugyanazok, és a pilóták is ugyanazok.”

    Hogy mire utalhatott Floury, azt nem nehéz kitalálni, több gyártó ugyanis nem elégedett azzal, ahogyan az idei szezonra megváltozott a teljesítmény-kiegyenlítés (BoP – Balance of Performance). „Most hátrébb kell lépnünk, és mindent alaposabban meg kell vizsgálnunk. A különböző hiperautók teljesítménybeli különbségei elgondolkodtatóak” – nyilatkozta a 8. és 11. helyen záró Porsche Motorsport alelnöke, Thomas Laudenbach, aki ennél többet vélhetően csak azért nem mondott, mert a WEC sportszabályzata tiltja, hogy a résztvevők nyilvánosan beszéljenek a BoP-ről.

    Ferrari, WEC, Imola
    A Ferrarik tempó terén érinthetetlenek a többieknek jelenleg / Fotó: Ferrari

    Arról a BoP-ről, amelyet az idei évre nemcsak finomhangoltak, hanem úgy változtattak meg, hogy az már sokakban komoly kétségeket ébresztett. Persze eleve a BoP bevezetése a top kategóriába ellenérzéseket váltott ki még korábban, mondván ez egy világbajnoki sorozat, ahol hagyni kellene, hogy a különböző Hypercar-gyártók fejlesztési versenyt folytassanak, de a mezőnyt elsősorban a súlyra és a motorerőre vonatkozó korlátozásokkal kiegyenlíteni hivatott szabályozásra azért van szükség, mert csak így lehet jelentősen csökkenteni a fejlesztési költségeket.

    A BoP a technikai részletek túlzásba vitele nélkül arról szólt, hogy a tavalyi szezonra meghatároztak egy teljesítményablakot, amelybe ideális esetben az összes Hypercarnak bele kell esnie, és ha valaki akár felfelé, akár lefelé kilóg, akkor az ACO/FIA különböző módszerekkel korrigál. Kezdetben mindig a legutóbbi verseny adatai határozták meg a BoP-t a következő fordulóra, de aztán bevezették, hogy a legutóbbi három hétvége döntsön, míg a Le Mans-i 24 órás esetében két szakaszból álló BoP-t határoztak meg, amely külön szabályozta a 250 km/órás tempó feletti teljesítményt, hogy ezáltal egyenlítse ki a különböző autók csúcssebességét.

    A rendszer elég jól is működött és a tavalyi szezon végén nagyon közel álltak teljesítményben a különböző Hypercarok, ám ennek ellenére az a döntés született, hogy változtatnak a szabályokon, és az FIA, az ACO és a gyártók részvételével a nyolc technikai munkacsoport megpróbálja még közelebb hozni egymáshoz az autók teljesítményét. Ezért változtattak a BoP számítási módszerein, és míg 2024-ben az adott futam legjobb köridejeinek 20%-a számított, addig az idei évtől a 10 legjobb köridő és a legjobb körök 60%-ának kombinációja a mérvadó, hogy reprezentatívabb képet kapjanak a valós teljesítményről, hiszen a korábbi módszerbe csak az új gumis körök fértek bele, míg a 60%-ba már a gumikopási paraméterek is szerepet játszanak, azaz mostantól elveszik az előnyét a gumikkal jobban bánóknak.

    Tavaly a Porsche vitte a prímet, de az idén sehol nincsenek / Fotó: WEC

    Emellett a szabályalkotók a gyártókkal közösen kitűzték célul a 100%-os konvergenciát, ami azt jelenti, hogy míg tavaly az autókat egy 0,4%-os ablakon belül akarták tartani, az idei évtől már arra törekednek, hogy mindegyik gyártó pontosan ugyanolyan köridő elérésére legyen képes. Minden ki van tehát egyenlítve a gumikopástól a motorteljesítményen át a fogyasztásig, hogy az autók lehetőleg ugyanolyan köröket fussanak, ugyanúgy koptassák a gumikat és ugyanannyi ideig álljanak a bokszban. Mert a kimondott cél az, hogy csak a pilóta és a stratégia döntsön, ami persze jól hangzik, csakhogy a hosszú távú versenyzésnek mindig is része volt az, hogy melyik autó/pilóta kombináció bánik jobban az abroncsokkal és tud több benzint spórolni.

    Ha ezt kivesszük az egyenletből, azzal lehet, hogy látszólag szoros versenyzést érünk el, de olyan áron, hogy például a visszafogott autók hirtelen nehezebbé és gyengébbé válnak, amitől nem lehet majd a szó klasszikus értelmében véve versenyezni velük (rendesen előzni vagy egy normális, nem az imolaihoz hasonlóan szűk pályán védekezni), és az egyetlen eszköz az extrém stratégiák alkalmazása lesz. Mindeközben ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy BoP nélkül nem lenne ekkora a mezőny (8 gyártó, amelyekhez csatlakozik majd még 3 az elkövetkező években).

    Hogyan lehet ekkora a Ferrari előnye?

    Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés, hogy amennyiben a mezőny még szorosabbá tétele volt a cél, miként lehet a Ferrarinak most ekkora az előnye – Imolában csak Dries Vanthoor tudott egy másodpercen belülre kerülni Giovinazzihoz képest a Hyperpole-ban, a futamon egy körön pedig 6 tized körül van a 499P valós fölénye – az idei első két hétvégén. Nos, úgy, hogy miként fentebb írtuk, a kiegyenlítést a legutóbbi három hétvége alapján határozzák meg, azaz Imola előtt a tavalyi Fuji-i és bahreini forduló, illetve az idei katari szezonnyitó számított, előbbi kettő pedig nagyon nem a Ferrarinak kedvezően alakult.

    Így aztán a vörösök most kedvezőbb elbírálás alá esnek, míg várhatóan Spára csökken majd a fölényük (akkor Bahrein, Katar és Imola számít majd), a júliusi Sao Pauló-i 6 órástól pedig már csak 2025-ös versenyeket vesznek majd figyelembe, de miként arra a Toyota technikai igazgatója is rámutatott, addigra lehet, hogy már minden eldől. Persze közben megrendezik a Le Mans-i 24 órást is, amely továbbra is különleges elbírálás alá esik, és az ottani BoP-t nem a többi WEC-forduló és nem is a tavalyi Le Mans-i verseny, hanem szinte kizárólag szimulációk alapján határozzák meg, így az egyelőre lutri, hogy a legendás versenyen más is labdába rúghat-e.

    Miért titkolózik a McLaren és mit lehet tudni a nagy bejelentésükről?