A Hosszútávú-világbajnokság, a WEC a reneszánszát kezdte élni az elmúlt években, de a Porsche jövője kérdésessé vált: a márka egyik felsővezetője nem erősítette meg, hogy folytatják a részvételt a következő szezonban.
A sorozat senyvedett az előző évtizedben, mielőtt ismét népszerűvé vált a gyártók körében, amit többek között a Ferrari visszatérése bizonyít, de a Lamborghini kilépésével azóta megtörtént az első jelentősebb búcsú is. Egyesek azt rebesgetik, hogy a Porsche lehet a következő a sorban, hiába szerezték az idei szezonban az első győzelmüket Austinban az előző hétvégén.
A márka autósportért felelős alelnöke, Thomas Laudenbach ezt látva sem volt hajlandó megerősíteni, hogy maradnak 2026-ban a WEC-ben. „Még korai erről beszélni. Fogunk, amikor eljön az ideje. Nehéz időszakot élünk, sok tényezőt figyelembe kell venni – nyilatkozta a The Race-nek, és egyelőre a döntés bejelentésének tervezett idejét sem tudja. – Azt gondolom, hamarosan meg kell hoznunk. Nem mondom, hogy a Fudzsi pályán rendezett [következő]verseny előtt vagy után kerül erre sor, de nyilván a következő hetekben. Nem helyezzük magunkat nyomás alá, nincs szükség rá, elég nyugodt vagyok.”
Az európai autóipar gondjai nyilván befolyásolják a döntést, de a felsővezető egyértelműen arra célzott, hogy az FIA-nak változtatnia kell a teljesítménykiegyenlítési szabályokon (amelyek megléte a Mercedest például alapból távol tartja a részvételtől).
„Szerintem sok dolgon javíthatnak a sorozatban – véli. – Láttuk az eredményeket, amelyek megkérdőjelezhetők. Egy világbajnokságról beszélünk, sok csúcsszintet képviselő gyártóval, s mivel kis részletek okoznak eltéréseket, az lenne a legfontosabb, hogy mindenki előtt azonosak legyenek a lehetőségek.”
Már a hosszútávú sportautó-világbajnokság (WEC) bahreini szezonzáróját sem teljesíti a Peugeot színeiben Stoffel Vandoorne, aki a japán forduló után távozik az istállótól.
A Forma-1-ben Fernando Alonso hatalmas ausztráliai bukása után a 2016-os Bahreini Nagydíjon bemutatkozó, majd 2017-ben és 2018-ban a McLarennél két teljes szezont futó, a spanyoltól döbbenetesen nagy, 37-3-as időmérős verést elszenvedő pilóta a Formula E-ben szerzett világbajnoki címe után, 2023-ban csatlakozott a Peugeot gyári istállójához a WEC-ben, ahol egy évnyi tesztelés után 2024-ben lépett elő versenyzővé. És ahol már csak egy fordulót, a szeptember 28-i Fuji 6 órást fogja teljesíteni, szerződése lejártával ugyanis távozik.
Vandoorne eddigi legjobb eredményét pont az előző versenyhétvégén, Austinban érte el a franciákkal egy 3. helyezés képében, és elég valószínű, hogy ennél már nem lesz számára feljebb. A helyét a 2023-as F2-es bajnok, egyben a Peugeot idei teszt- és fejlesztőpilótája, Theo Pourchaire veszi át a szezonzáróra a 94-es autóban Loic Duval és Malthe Jakobsen mellett, majd jövőre már teljes idényt megy a csapattal.
A másik csatlakozó a franciákhoz Nick Cassidy lesz, de ő csak jövőre kezd. Az Autosport eközben úgy tudja, hogy Malthe Jakobsen és Mikkel Jensen sem hosszabbít a Peugeot-val, de az ő szerződésük a bahreini forduló után jár le. Állítólag mindketten a 2027-ben debütáló McLarenhez tartanak.
Minden bizonnyal nemcsak ők, hanem Vandoorne is maradni fog a WEC-ben és a Genesis versenyzője lesz jövőre. A koreai gyártó eddig Andre Lotterert és Pipo Deranit jelentette be a programja tavalyi elindításakor.
Hiába bérelte ki az időmérőn az első rajtsort, a Ferrari nem tudott nyerni a hosszú távú sportautó-világbajnokság (WEC) austini 6 órás futamán, mivel a győzelem az idei első sikerét arató Porsche-é lett.
Nehézkesen indult a WEC idei hatodik versenye, a texasi Austinban ugyanis ítéletidő fogadta a mezőnyt, ami miatt csak a biztonsági autó mögött engedték el a versenyzőket, majd több mint egy órányi körözés után piros zászlóval félbeszakították a viadalt. Az ok azonban nem a romló körülményekben, hanem egy szervezési baklövésben keresendő, az első biztonsági autó ugyanis kifogyott az üzemanyagből, így egy másodikat is be kellett vetni, csakhogy néhány autó a tankolásra behívott SC után hajtott a bokszba, így a versenyirányítás jobbnak látta piros zászlóval közbeavatkozni, hogy vissza tudja állítani a megfelelő sorrendet.
Az élen a verseny első felében az 51-es és a 83-as Ferrari tartotta magát, de utóbbi futama végzetes csapást szenvedett, amikor az egyik bokszkiállásnál nem tudott rendesen beállni a szerelőkhöz, majd Kubica meg is pördült vele, és feleslegesen áthajtott a bokszutcán, mert azt hitte, hogy defektje van.
Az 51-es azonban még 4 óra elteltével is vezetett, csakhogy 1 óra 45 perccel a vége előtt, egy biztonsági autós újraindítást követően Kevin Estre a 6-os Porschéval sikeresen megelőzte, majd miután a két autó öszeért, az 51-es defekt miatt visszaesett és az 50-es rajtszámú testvérautó, valamint az 5-ös Porsche is megelőzte.
„A kezdeti órákat azzal töltöttem, hogy néztem a fedélzeti kamerás felvételeket és tanultam a vizes íveket a csapattársaimtól, hogy jó legyek az újraindításnál – nyilatkozta utólag Estre. – Az utolsó kanyarban egy kicsit elvettem a gázt. Tudtam, hogy korán akarok előzni, úgyhogy belevágtam, majd kicsit összeértünk, mert egyikünk sem akart engedni, de szerintem jogom volt a kanyarhoz.”
A Porsche átveszi a vezetést:
Porsche takes the lead… and then P3!!
EPIC driving rom Kévin Estre and Michael Christensen against Ferrari!
A két autó egyébként már az újraindítás előtti pillanatokban összeért, amit vizsgáltak a felügyelők és figyelmeztették Estre-t, a második kontakt vizsgálatát azonban senki nem jelezte, így nem világos, hogy egyáltalán történt-e ilyen.
A francia ezután elkezdtett elszakadni a második helyre feljövő 50-es Ferraritól és 10 másodperces előnyt épített ki a következő biztonsági autós fázisig, majd miután az összerázta a mezőnyt, újra el tudott szakadni és végül 8,6 másodperces előnnyel nyert.
A hajrában még az okozott izgalmat, hogy nem sokkal a leintés előtt a versenyzőknek még ki kellett állnia egy utolsó tankolásra, többen pedig megpróbálkoztak a slick gumikkal, ami a 7-es Toyotának nem jött be és megforgott a továbbra is nedves aszfalton.
Miguel Molina végül behozta a második helyre az 50-es Ferrarit, de meg kellett dolgoznia érte, az utolsó tankolásnál ugyanis visszaesett a 94-es Peugeot mögé, de 6 körrel a vége előtt sikerült visszavennie a második helyet. Stoffel Vandoorne így a 3. helyre hozta be a franciák autóját, amellyel megismételte a gyáró legjobb eredményét azóta, hogy 2022-ben csatlakoztak a WEC-mezőnyhöz.
Hogy teljes legyen a legutóbbi teljesítmény-kiegyenlítéssel (BoP) a legjobban járó Peugeot öröme, arról a 94-es autó legénysége gondoskodott, amely a 4. helyet szerezte meg az 51-es Ferrari előtt. Noha Pier Guidi-ék nem ilyen eredményről álmodtak, ahhoz az 5. hely is elegendőnek bizonyult, hogy növeljék az előnyüket az összetettben.
A 6. pozícióban a futamon látványos megpördülést bemutató, majd egy ablaktörlőcsere miatt extra kiállást beiktatni kénytelen 38-as Cadillacet intették le, míg az egy ponton a győzelemre is esélyesnek tűnő 12-es testvérautó csak 8. lett a pole-ból kezdő 83-as Ferrari mögött.
A Toyoták ismét nehéz hétvégén vannak túl; az előrébb záró 8-as autó a 9. helyen jött be, míg a 7-es autó 4 körös hátrányban csak 14. lett, miután Jose Maria Lopez beásta azt a kavicságyba.
Ennél sokkal jobban szerepelt az Aston Martin, amíg mentek az autói, hiszen mindketten a legjobb hatban versenyeztek, de végül egyikük sem látta meg a kockás zászlót a törmelék által eltömődött hűtőnyílások miatt, amelyek motorproblémákhoz vezettek.
Ami az LMGT3-as kategóriát illeti, ott rendkívül izgalmas hajrá után a 95-ös McLaren diadalmaskodott, míg a második helyen az 54-es Ferrari végzett, ám a 77-es Proton Forddal történt ütközés miatt 5 másodperces büntetést kapott, amivel visszaesett a 3. helyre, így végül Valentino Rossiék 46-os BMW-je végzett a 2. helyen.
Az austini forduló részletes eredményei ITT érhetők el.
Kibérelte a Ferrari az első sort a hosszú távú sportautó-világbajnokság (WEC) idei hatodik fordulójára Austinban.
Azok után, hogy Interlagosban csak küszködtek, a Ferrari a Circuit of the Americason visszatért az élre, és megkaparintotta a rajtrács első két helyét a szombati, nedves pályán zajló időmérőn. A pole pozíciót ráadásul az AF Corse ügyfélautójával az idei Le Mans-i 24 óráson győzelmet arató Robert Kubica szerezte meg, kevesebb mint egy tizeddel legyőzve az 51-es gyári egység autóját terelgető Antonio Giovinazzit. A lengyel versenyzőnek ez az első pole-ja a Hypercar-kategóriában.
Giovinazzitól már 7 tizedet kapott a 93-as Peugeot-t a 3. helyig repítő Jean-Eric Vergne, akit Kevin Estre követett a 6-os Porschéval. A további sorrend a következőképpen alakult a 10 autós Hyperpole-ban: Nicklas Nielesn (50-es Ferrari); Nicolas Varone (Proton Porsche); Charles Milesi (35-ös Alpine); Ryo Hirakawa (8-as Toyota); Dries Vanthoor (15-ös BMW); Alex Riberas (009-es Aston Martin).
Nem tartott ugyanakkor sokáig a Peugeot öröme, több mint három órával az időmérő edzés vége után ugyanis jött a hír, hogy kizárták a 3. helyen végző 93-as autót a kvalifikációról. Ráadásul mindezt egy igen banális hiba miatt, Vergne autóján ugyanis nem égett a hátsó esőlámpa az esősnek nyilvánított időmérő alatt, ez pedig ilyen esetben kötelező. A döntés értelmében a 93-as autó a Hypercar-mezőny utolsó, 18. helyéről kezdheti a futamot.
A Ford is mérföldkőhöz ért
Ami az LMGT3-as kategóriát illeti, ott a Ford bérelte ki az első rajtsort a Proton Competition által futtatott GT3-as Mustangokkal, ami az amerikai gyártó első pole-ja a 2024 óta létező kategóriában, azaz nemcsak Kubica, hanem ők is debütáltak ezen a téren. A rajtelsőség a Giammarco Levorato által vezetett 88-as autóé lett a Ben Tuck által terelgetett 77-es előtt. A harmadik helyről a United Autosports 95-ös McLarenje kezdhet majd, míg őt a Valentino Rossi nevével fémjelzett 46-os WRT BMW követi.
Az idei WEC-szezon hatodik futama helyi idő szerint 13, magyar idő szerint vasárnap este 20 órakor rajtol.
Mint arról mi is beszámoltunk, Mick Schumacher visszautasította a Cadillac ajánlatát, így nem lesz az amerikai gyártó versenyzője a hosszútávú sportautó-világbajnokságban (WEC), de a jelek szerint az Alpine-nál sem marad. A francia istálló ugyanakkor szeretné elérni, hogy velük folytassa, miközben leszerződtetett egy sztárpilótát a helyére.
Schumacher és a Cadillac kútba esett megállapodása bonyolította a helyzetet az idei imolai és spái 6 óráson is dobogón végző némettel kapcsolatban, a The-Race.com értesülései szerint az Alpine ugyanis gyorsan lépett Schumacher pótlását illetően, és leigazolta a kiterjedt sportautót tapasztalattal rendelkező, a Formula E-ben világbajnoki címet nyerő Antonio Felix da Costát.
Az Alpine az idén egyik autójában a Paul-Loup Chatin, Charles Milesi, Ferdinand Habsburg, a másikban a Mick Schumacher, Jules Gounon, Frederic Makowiecki trióval versenyez, utóbbiból vált volna ki Schumacher, hogy elfoglalja a távozó Jenson Button helyét a Cadillacnél, egyúttal a Forma–1-ben az oda jövőre beszálló amerikai gyártó tartalékpilótája legyen.
Így jött a képbe Da Costa, akinek a Porsche nem engedte meg, hogy Formula E-kötelezettségei mellett 2024-ben és 2025-ben a német gyártó WEC-csapatában is versenyezzen. A legutóbbi FE-szezont a 3. helyen záró portugál azonban távozóban van a Porschétól, amellyel a kapcsolata is megromlott, és bár jövőre is maradni fog a Formula E-ben, az Alpine-nal visszatérhet a WEC-be.
Da Costa a Formula E-ben is marad, de nem a Porscheval | Fotó: Porsche AG
Előzetesen úgy tűnt, hogy a Jotához csatlakozhat – ahol 2019-től 2023-ig versenyzett –, ám az ottani üresedésre Mick Schumacher volt az esélyes, így a The-Race információi szerint inkább az Alpine-nal állapodott meg. Ez a franciáknak remek hír, hiszen kaptak egy hétszeres Le Mans-i résztvevő pilótát, aki 2022-ben a Jotával meg is nyerte a legendás viadal LMP2-es kategóriáját, egyúttal az év végén bajnok lett Will Stevens és Roberto Gonzalez oldalán.
Ám korántsem biztos, hogy Da Costa és Schumacher együtt fognak versenyezni, a The-Race ugyanis már korábban arról számolt be, hogy a német pilóta a WEC-be 2027-ben érkező McLarennel egyeztet. Most azonban a szaklap azt is hozzátette, hogy Schumacher az IndyCar felé is kacsintgat, míg az Alpine Da Costa érkezésével próbálhatja marasztalni, hiszen a 34 esztendős versenyző egyértelműen erősítés a csapatnak.
Da Costa szemszögéből állítólag semmit nem változtat az, hogy Schumacher megy vagy marad, ő már az Alpine pilótája, ám amennyiben a német nem megy sehova, annak az Alpine valamelyik pilótája áldozatául eshet.
Az idei WEC-szezon következő, idei 6. fordulóját a hétvégén rendezik Austinban.
Nemrég mi is írtunk arról, hogy Mick Schumacher tartalékpilótaként vállalhat szerepet a Cadillac jövőre debütáló F1-es csapatában, emellett pedig a 2026-os szezontól csatlakozhat az amerikai istálló hosszú távú sportautó-világbajnokságban (WEC) szereplő istállójához. A The-Race.com azonban most arról számolt be, hogy a megállapodás kútba esett, a hétszeres világajnok Michael Schumacher fia pedig a McLarennél köthet ki.
Mick Schumacher a 2022-es szezon után szorult ki az F1-ből, ahol két évet húzott le a Haas színeiben. Ezt követően két szezonon át a Mercedes tartalékja volt, 2024-ben pedig csatlakozott az Alpine WEC-csapatához, ahol jelenleg is versenyez. A The-Race információi szerint azonban a meg nem valósuló Cadillac-megállapodás ellenére a 26 esztendős pilóta nem tervez hosszabbítani a franciákkal, és így kerül képbe a McLaren.
Hogy a Cadillac-nek miért mondot nemet (merthogy állítólag ő volt az, aki elállt a megállapodástól, amivel nehéz helyzetbe hozta a csapatot, mert így most kell találniuk valakit a távozó Button helyére), arról nincsenek konkrét információk, de a szaklap szerint hiába akadtak vonzó pontjai a szerződésnek (visszatérés az F1-es paddockba és hely a WEC egyik topcsapatában, valamint a jelenleginél jóval magasabb fizetés), az jóval kisebb szabadságot biztosított volna Schumachernek annál, mint amit jelenleg élvez, az Alpine-nál ugyanis a szabadedzéseken ő kapja a legtöbb új gumiszettet, valamint eddig az összes időmérőn ő kvalifikálhatta az autót a három pilóta közül.
A Cadillacnél ezzel szemben közismerten szigorúan veszik az egyenlőséget, így mindenkire ugyanazok a feltételek vonatkoznak és a fizetések is egyformák (még a 2009-es F1-es világbajnok Jenson Buttonnal sem kivételeztek).
Mick Schumacher a Mercedes tartalékjaként többször tesztelt már F1-es McLarent:
Noha Schumacher továbbra is szeretne visszatérni az F1-be, jelenleg csak az Alpine-nál van 2026-ra kiadó hely, ők pedig nem számolnak vele. A franciák WEC-csapatában azonban maradhatna és Bruno Famin, az Alpine Motorsport alelnöke alighanem mindent meg is fog tenni, hogy maradásra bírja, mivel nagyon elégedettek vele. A The-Race forrásai szerint azonban Schumacher pozitív egyeztetéseket folytat a WEC-be 2027-ben beszálló, a jövő évet végigtesztelő McLarennel.
Összeállni egy komoly célokkal érkező, hosszú távban gondolkozó, nem mellesleg az F1 jelenlegi legjobb csapatával rendelkező gyártóval mindenképpen olyan lépés, aminek lenne értelme, persze abban Schumacher aligha bízhat, hogy a McLaren F1-es csapatában lesz számára hely. De amennyiben úgy dönt, hogy végleg letesz az F1-es álomról és a sportautózásban épít karriert, a wokingiak erre tökéletesen alkalmasak lehetnek a számára.
Mick Schumacher az Alpine elhagyásával kerülhet közelebb ahhoz, hogy újra a Forma–1-ben versenyezzen.
Annak ellenére, hogy az idén második szezonját tölti a hosszútávú sportautó-világbajnokságban (WEC), Mick Schumacher továbbra sem csinál titkot abból, hogy a fő célja visszatérni a Forma–1-be. Oda, ahol 2021-ben és 2022-ben összesen 43 versenyen állt rajthoz a Haas színeiben, mielőtt a csapat nem hosszabbított vele.
A hétszeres világbajnok Michael Schumacher fia ezután két éven át a Mercedes tartalékja és szimulátorpilótája volt, de innen a tavalyi év végén távozott, hogy 100%-ban a versenyzésre koncentrálhasson, miközben menedzsmentjével igyekszik kharcolni magának egy ülést a jövőre bemutatkozó Cadillacnél. A The-Race.com azonban úgy tudja, hogy bár ez sikerülhet, de csak félig.
Ugyanis miközben egyre valószínűbb, hogy Sergio Pérez vagy Valtteri Bottas lesz a befutó a Cadillac egyik ülésébe, a másik várhatóan nem egy tapasztalt veteráné lesz. Ám, hogy kié, azt egyelőre nagy titkolózás övezi. A Cadillac csapatfőnöke korábban megerősítette, hogy Schumacherrel is egyeztetnek, a The-Race szerint azonban a 26 esztendős pilóta nem fog versenyzési lehetőséget kapni az amerikaiaktól. Legalábbis egyelőre, ugyanis valószínűleg a Cadillac teszt- és tartalékpilótája lesz, azaz amennyiben valamelyik állandó versenyző nem tud rajthoz állni, ő fog beugrani helyette.
Persze jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha Schumacher ismét a kispadra ül, akkor miért jött el a Mercedestől, hiszen ott egy topcsapatban tehette meg ugyanezt. Az ok: a Cadillackel versenyezni is fog, csak egy másik sorozatban. A The-Race információi szerint ugyanis a megállapodással a német pilóta elhagyja az Alpine WEC-csapatát és a Cadillac Team Jotához igazol, méghozzá a 2009-es Forma–1-es világbajnok Jenson Button helyére, a kétszeres Le Mans-i győztes Earl Bamber és a négyszeres Champ Car-bajnok Sebastien Bourdais mellé.
Ezzel mindkét fél nyerne, hiszen a Cadillac szert tehetne Schumacher Mercedesnél szerzett tapasztalataira és kapna Button helyére egy ugyancsak jól csengő nevű, nem mellesleg versenyképes korábbi F1-es pilótát, míg Schumacher amellett, hogy az idei Le Mans-i 24 óráson pole pozíciót szerző, a Sao Pauló-i 6 órást megnyerő topcsapatba igazolna, tűzközelben maradhatna a Forma–1-ben is.
Sebastian Vettel alighanem több, még reménykedő rajongóját elszomorította ezzel a kijelentésével, de közben fel is csillanthatta sokak szemét valami mással.
Mióta a 2022-es szezon végén szögre akasztotta a sisakját, Sebastian Vettel-lel kapcsolatban folyamatosan az volt az ember érzése, hogy nem zárta le az F1-es fejezetet, amit azok a sajtóhírek is alátámasztottak, melyek szerint a négyszeres világbajnok puhatolózott az Audinál egy esetleges 2026-os ülésről. A 38 esztendős pilóta azonban most az Auto Motor und Sportnak kijelentette: ennyi volt, ezennel lezártnak tekinti a Forma–1-es pályafutását.
„Az F1-es pályafutásomnak vége. Egy ponton eljön az ideje, hogy átadjuk másoknak a terepet. Ezt látni lehet az újoncok esetében is. Szerintem jó dolog, hogy mostanra sok pilótát lecseréltek. Ez nem az idősebbek ellen szól, hanem a fiatalok mellett. A múltban nem érdekelt, hogy a régóta a mezőnyben levők közül ki nem versenyez többé, mert a legfontosabb az volt, hogy én vezethessek” – mondta.
Mióta eljött az Aston Martintól, a német veteránt csak a Bajnokok Tornáján láthattuk versenyezni, a tavalyi év elején azonban tesztelt a Porsche WEC-csapatával. Most pedig nem zárta ki, hogy a hosszú távú sportautó-világbajnokságban visszatérjen a versenyzéshez.
„Nem akarom kizárni, hogy lesz belőle valami. Voltak egyeztetések, de eddig valahogy nem állt össze. A múltban őszintén szólva nem érdekelt ennyire a hosszú távú versenyzés, az én szemszögemből nézve magányos harcos voltam. Manapság azonban másként látom. Teljességgel izgalmasnak találom, ezzel a csapatstruktúrával, osztozni egy autón és komprimisszumokat hozni.”
Nagycsaládos emberként Vettel számára az is lényeges, hogy a WEC-ben jóval szellősebb a versenynaptár, mint a Forma–1-ben. „A motorsportban nehéz azt mondani, hogy csak a versenyek felén vezetek. A WEC jól passzolna az évi nyolc futamával, amelyek másként is vannak strukturálva, mint az F1-ben. Mindig az a kérdés, hogy mennyire intenzíven akarsz csinálni valamit. Én mindig is úgy voltam ezzel, hogy ha részt veszek valamiben, azt jól akarom csinálni. A puszta részvétel nem nekem való.”
A Ferrari és a Toyota mélyrepülését, illetve a Cadillac szárnyalását hozta a hosszú távú sportautó-világbajnokság (WEC) idei ötödik fordulója, amelyben megszakadt a Ferrari 2025-ös győzelmi sorozata.
Első győzelmét aratta a Cadillac a hosszú távú sportautó-világbajnokságban (WEC), ráadásul ez a győzelem rögtön kettős lett, hiszen a Will Stevens, Alex Lynn, Norman Nato trió mögött az amerikaiak jóval nevesebb pilótákból, a kétszeres Le Mans-i győztes Earl Bamberből; a négyszeres Champ Car-bajnok Sébastien Bourdais-ból és a 2009-es F1-es világbajnok Jenson Buttonból álló egysége végzett.
A Jota-csapat által futtatott gyári Cadillacek dominálták a Sao Pauló-i 6 órást, amelynek kezdeti szakaszaiban a többi gyártó közül egyedül a Porsche tűnt esélyesnek arra, hogy beleszóljon az első hely sorsába, de a helytelen guminyomás miatt büntetést kapó 12-es Cadillac-egység végül ezzel együtt is 57 másodperces előnnyel nyert a 38-as előtt, amely viszont csak 1,8 másodperccel előzte a vezetést az első körben megkaparintó 5-ös Penske Porschét. Mióta a Cadillac 2023-ban csatlakozott a WEC-hez, a mostani győzelemig a harmadik volt a legjobb helyezése.
Ami a futam részletesebb alakulását illeti, Lynn-nel a volán mögött a későbbi győztes autó a második kiállások során, a táv egyharmadánál vette át a vezetést. Hét körrel később a másik Cadillacben Button váltotta a Julian Andlauert az egyes kanyarban kívülről előző, ezzel a második helyre felkapaszkodó Bambert, majd a négy friss Michelin gumijának köszönhetően 10 másodperc alá csökkentette a kezdetben 15 másodperces hátrányát a testvérautóval szemben, de Lynn a dupla etap második részében ellépett és több mint 20 másodperces előnnyel adta át a volánt Natónak, aki ehhez a verseny végéig még hozzátett fél percet. Eközben Bourdais-nek hátrafelé kellett figyelnie, mivel Andlauer a frissebb gumikon vészesen közeledett rá, de az előny végül kitartott a kockás zászlóig.
A Porsche itt még a győzelemért csatázott a Cadillac-kel:
— FIA World Endurance Championship (@FIAWEC) July 13, 2025
A negyedik helyen a 6-os Penske Porsche végzett, de ők már kört kaptak a győztes Cadillactől, ötödiknek pedig a teljes pályás sárga zászló során elkövetett sebességtúllépésért büntetést kapó, majd a két Peugeot-ot az utolsó szakaszban megelőző 20-as BMW jött be. A két 9X8-as lett a 6. és 7., a legjobb Ferrari a Le Mans-i győztes AF Corse egység autójának képében pedig csak a 8. helyen zárt.
Az idei eddigi összes WEC-futamot megnyerő olaszok az erre a versenyre változó teljesítmény-kiegyenlítés (BoP) hatására egyetlen pillanatig sem tűntek versenyképesnek a három nap során, a két gyári autó pedig még csak pontot sem szerzett, hiszen a 9. helyre a Mick Schumacher nevével fémjelzett 36-os Alpine, a 10. pozícióba pedig a Proton ügyfél Porschéja ért oda.
A bajnokságot továbbra is vezető 51-es autó az utolsó órában ugyan még a 10. helyen haladt, de Alessandro Pier Guidi bokszutca áthajtásos büntetést kapott a Proton Porschét vezető Nicolás Varrone elleni megmozdulásért, így végül csak a 11. pozícióban zárt. Ezzel egy hellyel előzte az LMGT3-as autóval történt ütközés következtében teljes hátsórész-cserére kényszerülő 50-es egységet.
Nemcsak a Ferrari maradt azonban pont nélkül a gyári autóival, hanem a Toyota is, amivel a japán márka a Hypercar-éra 2021-es kezdete óta nem látott mélységbe süllyedt, hiszen a jelenlegi szabályrendszerben még soha nem fordult elő, hogy legalább az egyik autójával ne szerezzen pontot. Különösen nagy a kontraszt azt nézve, hogy tavaly ugyanezzel az autóval még dominálták az interlagosi 6 órást, de a BoP változtatásai és a pálya újraaszfraltozása az ő teljesítményüket is drasztikusan visszavetette. A 7-es egység a 14., a 8-as a 15. helyen végzett, azaz az egyik Aston Martin is elkapta őket.
Ami az LMGT3-as kategóriát illeti, akárcsak a nagyok mezőnyében, itt is debütáló győztest avathattunk, mivel itt a Lexus tudott először nyerni. A Jose Maria Lopez, Clemens Schmid és Razvan Umbrarescu által győzelemre vitt egység a táv nagy részében az élen állt és végül 37 másodperces előnnyel szelte át a célvonalat a 81-es TF Sport Chevrolet előtt, amely 10 perccel a leintés előtt előzte meg az Iron Dames Porsche 911-esét terelgető Michelle Gattingot, aki kevesebb mint három perccel a vége előtt a 3. helyet is elbukta Eduardo Barrichello Aston Martinjával szemben.
Robert Kubicának nemcsak a borszasztó balesetében szerzett fizikai sérüléseiből kellett felépülnie, hanem mentálisan is talpra kellett állnia ahhoz, hogy 40 évesen eljuthasson a Le Mans-i 24 órás megnyeréséig. A szenzációs győzelme után elmondta, hogy egy ezzel kapcsolatos dologra a legbüszkébb, és előkerült egy több mint tíz éves, szívszorító történet is.
Az autóversenyzés, és főleg a hosszú távú versenyzés csapatsport, az idei Le Mans-i 24 órás mégis úgy fog bevonulni a történelembe, mint Robert Kubica győzelme. És ez így is van rendjén, mert amellett, hogy az AF Corse tökéletesen felkészítette a 83-as rajtszámú 499P-t, és a lengyel csapattársai, Phil Hanson és Ye Yifei is hibátlan teljesítménnyel járultak hozzá a sikerhez, egyikük sem jött olyan mélyről, mint a 40 éves klasszis.
Emellett a továbbra is elképesztően motivált, csakis a versenyzésnek élő, a csapatot a végletekig hajtó Kubica az autóban is mindhárom pilótánál többet tett hozzá a győzelemhez, hiszen a táv több mint 43%-át, azaz több mint 10 órát tölött a volán mögött, a verseny végén pedig brutális módon zsinórban öt etapot (a 24 óra alatt megtett 166 köréből 59-et ekkor húzott le) teljesített nagyrészt működő itatóberendezés nélkül.
Kubica útját az F1-es bemutakozástól a Le Mans-i győzelemig az alábbi videóban foglaltuk össze:
Volt olyan időszak, amikor úgy tűnt, hogy a Ferrari nem fogja hagyni, hogy ne gyári egység nyerjen, hiszen Kubicáéknak kétszer is engedelmeskednie kellett a csapatutasításnak, ám egy ponton a lengyel szembeszállt a csapat akaratával a rádióban. A győzelemhez végül nem ez, hanem a 83-as egység hibátlan teljesítménye és megbízhatósága kellett, de még így is csak 14 másodperccel értek célba a 6-os Porsche előtt, ami 24 óra után nagyon kevés.
A lengyel utólag elárulta, nem ő akart mindenáron ilyen hosszú utolsó etapot teljesíteni, csak csinálta, amit a csapat kért tőle. Azt is elmondta, szerinte a legjobban a verseny elején járult hozzá a győzelemhez, amikor a 10. hely környékéről kockázatos előzésekkel felhozta az autót az élmezőnybe. Illetve azt is megtudhattuk tőle, hogy verseny végéhez közeledve már 38 órája volt ébren szinte egyhuzamban („talán egy órát ha aludtam”). „Nem is olyan rossz egy 40 évestől” – tette hozzá.
Az öröm pillanatai közepette Kubica pedig nem ment el szó nélkül amellett sem, ami a Ferrari-házon belül a verseny közben történt. „Az ilyesmi soha nem könnyű – utalt a csapatutasításra. – Játszottuk a csapatjátékos szerepét, mi, a 83-as autó. Próbáltunk segíteni, ahol tudtunk, de úgy éreztem, hogy nem kellene ebben a helyzetben lennünk, különösen azért, mert jobb volt a tempónk. A másik autó mögé beragadva csak elkoptatod a gumikat és teljesítményt veszítesz.”
„Hogy őszinte legyek, látva a különbséget a Porsche-hoz képest, helyénvaló volt nyomni, de mi nem tehettük – folytatta Kubica. – Le Mans-ban soha nem lehet tudni. Jobb, ha 40 másodperces előnyöd van, mintha 3. Megkönnyíti az életedet, és őszintén szólva nem volt szép. Nem akarok túlságosan belemenni a részletekbe, de valahol megértem, hogy mindenki magának akar jót.”
„De itt a tiszteletről is szó van, és amint közlik, hogy nem versenyzünk egymással, majd azt látod, hogy a másik autó megelőzi a csapattársadat, aztán nem adja vissza a pozíciót, majd hosszú órákon át ezért vagyunk mi az üldözők… Szerencsére végül ez nem befolyásolta a végeredményt, de egyértelműen sokkal nagyobb stresszt és kockázatot, olykor szükségtelen kockázatot jelentett.”
Kubica a 83-as Ferrariban / Fotó: Ferrari
Antonello Coletta, a Ferrari WEC-programjának vezetője Kubica kritikájára reagálva igyekezett élét venni a történteknek. „Szerintem a Ferrari számára és a végeredmény szempontjából a legjobb módon kezeltük a helyzetet. Végül pedig a sárga autó nyert, mert az volt a legkövetkezetesebb a versenyen. De világos volt, hogy amikor a reggel első órájában és a táv második felében néhány probléma merült fel, kezelnünk kellett a helyzetet. Emiatt pedig mindegyik pilótánkat megkértük, hogy tegye, ami számunka a legjobb.”
„Az is világos, hogy amikor ilyesmire kéred a versenyzőket, először nem boldogok, de ez rendben van. Végül mindegyik pilótánk együtt ünnepelt a Ferrari-házban, mert nagyon boldogok vagyunk és összejöttünk megünnepelni egy újabb győzelmet. Számomra ez a legjobb dolog, mert a csapatunk egyik legfontosabb erénye azon emberek csoportja, akik a Ferrarinál dolgoznak. A verseny alatt normális, hogy a rádióüzenetek alapján az egész egy nagy katyvasznak tűnik, de minden bajnokságban így van ez. Ami minket illet, a helyzet a végén nagyon nyugodt volt és nagyon-nagyon boldogok vagyunk a versenyzőinkkel.”
Az autók hangját sem bírta elviselni
Az ígéretes Forma–1-es pályafutását 2011-es ralibalesetével egy pillanat alatt derékba törő Kubica számára az, hogy a Ferrari színeiben nyert Le Mans-t, érzelmileg is többet jelent, mintha más gyártóval tette volna ezt meg, és nemcsak azért, mert a Ferrari az Ferrari, hanem azért is, mert a balesete előtt már aláírt szerződéssel rendelkezett a maranellóiakkal a 2012-es F1-es szezonra, amelyben Fernando Alonso csapattársaként mutatkozott volna be vörösben.
A Le Mans-i siker után így nem kerülhette el azt a kérdést, hogy a világ egyik legnagyobb autóversenyén aratott győzelem begyógyította-e a régi sebeket. „Ami sok-sok évvel ezelőtt a balesetem miatt történt, amikor már aláírt szerződésem volt a Ferrarival, soha nem jön vissza, de elfogadtam ezt. Végtére is nem lennék itt, ha nem így tettem volna… – felelte a lengyel. – Talán teljesen nem gyógyítja be, mert sok éven át voltak olyan pillanatok, amikor az ember feltette a kérdést, hogy »mi lett volna ha?«. Végül sikerült továbblépnem. Újra elkezdtem versenyezni, előre tekinteni, és amikor 2021-ben először jöttem el ide, Le Mans-ba, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki új dolgokat fedez fel. Ez nagyon jó érzéssel töltött el. Olyannal, amit sok-sok évvel ezelőtt gokartosként éreztem.”
Kubica, Ye Yifei és Phil Hanson / Fotó: Ferrari
„Ezután tudtam, hogy a célom, hogy egy napon nyerjek, megpróbáljak nyerni. Erre nincs garancia. Abban az évben az utolsó körben veszítettem el a győzelmet. Oké, az LMP2-es kategóriában, de ettől még nagyon magas szintű verseny volt. Örülök, hogy a Hypercarban nyertem.”
Hogy fizikálisan mennyire rossz állapotban volt a 42 csontját törő, jobb karját félig leszakító Kubica, annak nyomait még ma is magán viseli, a Forma–1-es visszatérésekor pedig elmondta, meg kellett tanulnia 70%-ban egy kézzel vezetni, és bár a WEC-ben valamivel nagyobb a pilóták mozgástere a kormány mögött ülve, azért a Ferrari Hypercarjában is inkább a bal keze dominál.
A mentális nehézségeiről azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mert nemcsak a hosszú és fájdalmas, jégen elcsúszás miatt történt lábtörés által visszavetett rehabilitáció követelt brutálisan nagy kitartást és akaraterőt, hanem az is, hogy feldolgozza: a nagy álmát, a Forma–1-es világbajnoki címet és a Ferrari-pilótaságot már soha nem fogja tudni elérni. Éz pedig nem ment se könnyen, se gyorsan.
„Rengeteget dolgoztam azon, hogy lezárjam azt a fejezetet, évekbe telt, hogy ne csak fizikailag, hanem mentálisan is rendbe jöjjek. Meg kellett tanulnom együtt élni a történtekkel és elfogadni a korlátaimat, különösen a karommal kapcsolatban. Az agyam eleinte nem volt hajlandó elfogadni, ami rendkívül nehéz volt, de ma már boldog vagyok, hogy sikerült megnyernem ezt a belső harcot” – nyilatkozta Le Mans-ban, majd hozzátette, nem a versenyzéshez köthető dologra a legbüszkébb, hanem arra, hogy „a nehéz időszakokban meg tudtam nyerni a saját elmémmel vívott küzdelmet.”
A győzelem pillanata / Fotó: Ferrari
Hogy ezen a téren is mennyire mélyről kellett indulnia, azt jól mutatja egy történet, amelyet Edd Straw osztott meg a The-Race.com hasábjain egy 2014-es, tehát a baleset után több mint három évvel történt útról, amelyen az akkor már WRC2-es világbajnok, éppen a WRC-ben versenyző Kubicát faggatta egy Autosportba készülő anyag kapcsán. A lengyel pedig a következőt mesélte:
„Tavaly [2013-ban] részt vettem egy németországi ralin, úgyhogy teszteltem az azt megelőző héten. Volt egy DTM-futam (német túraautó-bajnokság – a szerk.) a Nürburgringen, és azt terveztem, hogy elmegyek és megnézem a versenyt. Felhívtam Toto [Wolffot, a Mercedes motorsport-főnökét], hogy megkérdezzem, eljöhetek-e. »Semmi gond«, felelte. Vasárnap reggel elhagytam Trier városát, és elkezdtem azon tépelődni, hogy »Menjek? Ne menjek?« Úgyhogy elmentem a Nürbrugringhez, de fél órával hamarabb értem oda, és amikor elkezdtem azon a környéken vezetni, elkezdtek feltörni az emlékek. Írtam Totónak, hogy találkozhatunk-e a hoteljánál, ami viszont a pálya mellett volt. Amikor odaértem, az Auto GP (2010 és 16 között futó, igencsak hangos motorokat használó formaautós széria, amelyben Kiss Pál Tamás révén 2013-ban és 2014-ben magyar versenyző is szerepelt) futama ment. Miután hallottam az autók hangját, megreggeliztem Totóval a hotelban, aztán visszamentem Trier-be. Hirtelen olyan érzés kerített hatalmába, ami nem tetszett.”
