Az utóbbi évek legjobb nemzetközi eredményét elérve a hatodik helyen végzett a Türkmén Desert Race elnevezésű ötnapos sivatagi versenyen az Opel Dakar Team kettőse, Szalay Balázs és Bunkoczi Lászó.
A pilóta örül az eredménynek, amely szerinte a realitást tükrözi, a navigátor pedig azt nyilatkozta, ha előzetesen felajánlják a hatodik helyet, gondolkodás nélkül elfogadta volna. A Karakum-sivatag teljesen új volt számukra (Türkmenisztán a 35. ország, amelyben versenyeztek), de megküzdöttek az ismeretlennel, és megoldották a feladatot. Szalay Balázst arra kértük, tekintsen egy kicsit vissza az elmúlt öt napra és értékelje a történteket.
„Ha sorra vesszük az elmúlt napok eseményeit, azt kell mondanom, jó teljesítményt nyújtottunk – mondta Szalay. – Nem volt egyetlen igazi eltévedésünk sem, csak egy-két bizonytalanság, úgyhogy Bunkoczi Laci kilencvenkilenc százalékosan teljesített. Magamat rosszabbra értékelném, mert az autó állapota és a navigáció alapján lehettünk volna napi szinten egy-két perccel gyorsabbak, de az már kétszeres kockázatot jelentett volna, ami szerintem nem éri meg. Az elmúlt napok azt mutatták, hogy technikailag felkészült a csapat – bár volt két bosszantó apró hibánk. Az egyik, hogy nem ellenőriztük, működik-e az emelő nyomógombja, és ez három perc helyett félórás ásásba került a harmadik napon, a másik, hogy az ablakmosó reléjének hibája miatt volt egy szakasz, amelyen nem tudtuk letakarítani a szélvédőt. Ezekre az apróságokra jobban oda kell figyelnünk, hiszen ezekben rejlik az ördög. Az autó ezt leszámítva tökéletesen működött, azt gondolom, van egy nagyon jó alapunk, amelyre lehet építkezni a következő nemzetközi viadal előtt.”
Ami magát a versenyt illeti, Szalay elmondta, hogy sohasem tapasztalt még ilyen nagyszerű logisztikai hátteret, nem találkozott még ennyi segítő emberrel, s nem volt része ilyen magas színvonalú tábori ellátásban sem. A türkmének minden egyes táborhelyen közvilágítást építettek ki (még ha az a világ végén volt is, a sivatag közepén), légkondicionált étkezősátrakkal várták a mezőnyt, s kulturált zuhanyzókat építettek fel. Amit az ország megtehetett ezért a versenyért, azt meg is tette. „Miközben a szervezés emberi oldala tökéletes volt, a sportszakma egy kicsit csorbult: néhány türkmén versenyzővel kapcsolatban lazábban kezelték a szabályokat, ebben lehet még fejlődni a jövőben. De ez még csak az első nemzetközi verseny volt Türkmenisztánban, úgyhogy ez szinte természetes” – mondta Szalay.
Ha egy helyszínt kellene kiemelnie azok közül, amelyeken az elmúlt egy hétben járt, az Opel Dakar Team pilótája a Darvaza-krátert említené – a beomlott gázbarlangot, amelyet a geológusok 47 éve meggyújtottak, abban a hiszemben, hogy két hét alatt leég, ám ez nem történt meg, a sivatag közepén azóta is lángol egy hetvenszer húsz méteres kráter. Erről még az unokáinak is mesél majd Szalay Balázs.
