A hagyományt és az innovációt is fontosnak tartották a Magyar Nagydíj trófeáit készítő Herendi Porcelánmanufaktúránál, számolt be róla a cég vezérigazgatója. Simon Attila azt is elmondta, hogy egyes csapatok rendszeresen szoktak másolatot kérni.
Már csak pár nap, és elkezdődik a hazai autósport legfontosabb eseménye, a Magyar Nagydíj hétvégéje. Az viszont csak a legvégén fog kiderülni, hogy ki viszi haza a versenynaptár legszebbjei közé tartozó trófeákat. Bár tavaly nem, de az elmúlt években sokszor a Herendi Porcelánmanufaktúrát bízták meg azzal, hogy készítse el a serlegeket, és ez az idei évbe is így történt.
„Nem voltunk könnyű helyzetben, amikor az idei trófeákat kiválasztottuk, hiszen tizenhatezer fehér formával és négyezer festett mintával összesen mintegy hatvannégymillió különböző alkotással rendelkezik a Herendi Porcelánmanufaktúra – nyilatkozta Simon Attila, a cég vezérigazgatója a Racingline.hu részvételével zajló sajtótájékoztatón. – Szoktuk mondani, hogy erős gyökerek és innovatív hajtások, amelyek a termékfejlesztésünket jellemzik, és ennek jegyében tradicionális és innovatív megoldást keresve választottuk ki az idei fődíjakat. A tradíciót a vázák formája hordozza, az ókori amfora formáját idézi. A dekoráció az »ezer virág« fantázianevet viseli, amely tizenkilencedik századi távol-keleti motívumkincsből került összeállításra.”
Simon hozzátette, hogy a serlegeken található egy paradicsommadár, amely a száguldást, a könnyedséget és a gyorsaságot hivatott kifejezni, ilyen módon kapcsolódik a hungaroringi F1-es hétvégéhez. A kupákat 18 karátos mattarannyal díszítették, amely nemesebb festék a többinél. Még arra is figyeltek, hogy a győztes konstruktőrnek járó tál átmérője ugyanúgy 53 centiméter legyen, mint az első helyezett pilóta trófeájának magassága. Mint kiderült, a munka körülbelül hat hónapig tartott, és harminc fő vett részt az elkészítésben.
A serlegek egyenként körülbelül 15 millió forintos értékkel bírnak, ám a pilóták körében nem ezért, hanem a különlegességük miatt kifejezetten népszerűek. Olyannyira, hogy amikor 2015-ben Sebastian Vettel megnyerte a Magyar Nagydíjat, kis túlzással kiborult, amikor nem Herendi Porcelánt, hanem egy „átlagos” trófeát kapott, de a kedvéért végül egy ilyet is adtak neki.
„Nem véletlen, hogy a magyarországi futam és a Herendi Porcelán rendkívül szorosan összekapcsolódnak egymással – válaszolta Simon kollégánk, Majer Dániel felvetésére. – Valóban így volt, annak idején Vettel kifogásolta, hogy az egyik futamon nem Herendi Porcelánt, hanem egy másfajta trófeát adtak, de ott is megoldottuk, és Vettel Herendi Porcelánnal tudott hazamenni.”
A Forma–1-ben jó néhány csapat nem adja oda a pilótájának a serleget, hanem a gyárában vagy a múzeumában őrzi a trófeákat. Ebből a szempontból sem mindegy, hogy ki nyer, hiszen akadnak istállók, amelyek rendszeresen kérnek duplikációt, ezáltal extra bevételhez juttatva a Herendi Porcelánt. Ez alapján Max Verstappen és Lewis Hamilton győzelmének is örülnének, ám Charles Leclerc esetében ez már nem olyan biztos.
„Természetesen duplikációkat is készítünk a csapatoknak, amennyiben a jogtulajdonos hozzájárul a duplikáció elkészítéséhez – válaszolta kérdésünkre a vállalat vezérigazgatója. – Vannak csapatok, amelyek, ha nyernek, egészen biztosan vásárolnak, ilyen általában a Mercedes és a Red Bull. Ők mindenképpen azon csapatok közé tartoznak, amelyek megvásárolják a trófeák másolatait. Vannak olyan csapatok, amelyek nem vásárolják meg a duplikációt, de ezeket a csapatneveket nem sorolom fel, mert nem akarom őket kellemetlen helyzetbe hozni. Úgyhogy ez számunkra is izgalmas kérdés, hogy ki lesz a futam győztese, mert például ha a Mercedes, akkor egészen biztosan borítékolható, hogy megvásárolják a duplikációt.”
Persze nyilvánvaló, hogy a csapatok nem kaphatják meg rögtön a másolatot, hiszen ahogyan az eredeti trófea esetében, úgy a másolatnál is időbe telik az elkészítés. „Türelmesen meg szokták várni, ezt a féléves időszakot nekik is ki kell várni – felelte kérdésünkre Simon. – Cserébe viszont egészen a csapat [központjának] küszöbéig elszállítjuk nekik.”
