Nem túlzás azt állítani, hogy hiába fordult meg Fernando Alonso sok csapatnál F1-es pályafutása során, legotthonosabban mégis a ma már Alpine néven szereplő Renaultnál érezte magát.
A 41 éves spanyol több, mint húsz éve debütált a Forma-1-ben a Minardinál, majd 2003-tól már a gyári Renault istálló versenyzője lett, ahol a legsikeresebb időszakát töltötte. Két világbajnoki címet zsebelt be a franciákkal, majd 2007-ben jött a McLarenes kitérő, ahol Hamiltonnal és a csapatvezetéssel is összeveszett a kiélezett bajnoki küzdelemben, így egy év után visszatért a Renaulthoz, ahol a sikerek elkerülték.
Két év eredménytelen időszak után jött a Feraris korszak, ahol kétszer is közel volt a bajnoki címhez, de a harmadik trófea nem jött össze, ebbe beleunva 2015-re eligazolt az ígéretes McLaren-Honda projekthez, ám ez totális kudarc volt. Rendre csak a vert mezőnyben kullogott, amelyen csak egy kicsit tudott segíteni a Renault motor érkezése. Végül 2018 végén elköszönt, ám csak két évet ült partvonalon kívül, 2021-ben harmadszor is aláírt a Renaulthoz, amely már Alpine néven szerepel.
Csak hogy a szoros házasság a jelek szerint durva válással végződhet, ugyanis Alonso jövőre az Aston Martin versenyzője lesz, az idei sorozatos technikai meghibásodások miatt pedig már totálisan kiábrándult csapatából.
Sam Cooper, a planetf1.com újságírója pedig éppen a címben taglalt kérdést feszegette.
A szakértő szerint Alonso kiábrándultságának két fő oka van, az egyik az, ahogy a csapat a jövőjét kezeli, a másik pedig az autó, amit idénre kapott.
Előbbi esetében az húzhatta ki nála a gyufát, hogy ő ragaszkodott a kétéves szerződéshosszabbításhoz, amire szerinte a teljesítményével rászolgált, ám az Alpine – akkor még – jogosan számolt Piastrival, így ezek alapján kezelték Alonso jövőjét, amely így nem egyezett a spanyol elképzeléseivel. Az idő előrehaladtával emiatt egyre türelmetlenebbé vált, így amikor Vettel helye megüresedett, Alonso egyből lecsapott rá, de a végsőkig elhallgattatva az Alpine előtt, kis túlzással a franciák is a bejelentéskor tudták meg Alonso eligazolását.
Ezek után az Alpine egy durva jogi herce-hurca után Piastrit is elvesztette, így Otmar Szafnauer – aki mindvégig negatívan értékelte Alonso kétéves kérését – pilóta nélkül maradt, de végül Pierre Gasly személyében találták meg Ocon csapattársát.
Összeállt a „francia válogatott”, Gasly-val erősít jövőre az Alpine
Alonso jövője tehát biztossá vált, így a versenyzésre koncentrálhatott, jöttek is a kiemelkedő eredmények, de ezek csak egyszeri alkalmak voltak, mert nem egy, nem két technikai gond fosztotta meg őt még több kiváló eredménytől.
Minden probléa, csapat baki, stratégiai hiba – mert utóbbiak is előfordultak az Alpine-nál – nagyjából 60-70 pontjába került a spanyolnak, amellyel a bajnokság hetedik helyén állna, a három top csapat hat versenyzője mögött. Így nem csoda, hogy ez a másik ok, amiért a lélépés mellett döntött.
Már a szezon elején előjöttek nála a gondok, de a bomba pont Mexikóban robbant, amikor szintén egy erős pontszerző helyről volt kénytelen mechanikai gond miatt kiállni, egyedüliként a mezőnyből. A mindig is szabadszájú spanyol – a csapatváltással való felszabadulással egyetemben – nem rejtette véka alá a véleményét, egyenesen a McLaren-Hondás időszakhoz hasonlította az idei autóját, amely karrierje mélypontja volt.
Sőt, a helyzet annyira elmérgesedik, hogy már-már az is felmerült, látva a tendenciát, hogy a csapat Ocon mellé állt minden téren, ezért csak az ő autója adja meg magát.
Alonsonak tehát felüdülés lesz az új közeg, viszont ismerve a spanyol habitusát, az Alpine jobb, ha felkészül, hogy kapni fog még a versenyzőjétől néhány keresetlen mondatot, ami a több évtizedes kiváló kapcsolat megromlását is eredményezheti.
