Évtizedeken át pofonegyszerű volt a képlet a Forma–1-ben: minél előkelőbb helyen végez egy csapat a bajnokságban, annál nagyobb részt szakíthat ki az istállók között szétosztott kereskedelmi bevételekből, a jobb eredménynek tehát csak előnyei voltak. A 2020-as években, a költségcsökkentés és a teljesítménykiegyenlítés évtizedében azonban már ez sem ennyire egyértelmű.
A 2021-es szezontól kezdődően ugyanis, a csapatokra vonatkozó költséglimit bevezetésével egyidejűleg megjelent a szélcsatornahasználat korlátozása is a konstruktőrök eredményességével fordítottan arányosan. Már a megelőző években sem lehetett korlátlan mértékben használniuk a csapatoknak a pályán való tesztelés utáni két leghatékonyabb adatszerzési technológiát, a szélcsatornát és a CFD-szimulációt, ám a jelzett az évtől kezdve nem egyforma korlátozás vonatkozik mindenkire.
Nem titkoltan azzal a céllal, hogy jobb esélyt adjanak a lemaradóknak a felzárkózásra, a konstruktőri tabella utolsó helyén álló csapat használhatja a legtöbb órán keresztül a fenti két szimulációs eszközt, egy egyenletesen csökkenő skála mentén az első helyezett pedig a legkevesebb ideig. A kvótákat évente kétszer, a szezon végén és az év közepén számolják újra és osztják ki az aktuális bajnoki helyezések alapján, de a lényeg, hogy emiatt a jobb bajnoki helyezés immár némi hátrányt is vonz magával a következő szezonra való fejlesztések terén.
Persze egy csapat nem tud szándékosan lassabban menni, legalábbis ez nagyon elütne az autósport szellemiségétől, és nem is merült még fel ilyesmi gyanúja, mindenesetre az interjúkban öt éve már fel-felmerülő dilemma, hogy egy csapatnak a szezon végéhez közeledve például érdemes-e még tepernie a fejlesztésekkel egy jobb bajnoki helyezés reményében, vagy inkább alapozzon arra, hogy a következő fejlesztési ciklusban majd többet dolgozhat a szélcsatornában. Persze az alapfelvetés, az aktuális szezon beáldozása a következő érdekében már régóta jelen van az F1-ben, és különösen gyakran emlegetett téma most, az átfogó 2026-os szabályváltoztatások előtt, de a fejlesztési időre vonatkozó korlátozás legalábbis egy újabb változót dobott a képletbe, amivel érdemes számolni.
Legutóbb Charles Leclerc kapta meg a kérdést, hogy inkább az idei jobb bajnoki helyezésben és a vele a csapatnak járó extra bevételben, vagy a következő év első felére valamennyivel több szélcsatonaidőben lát-e nagyobb lehetőségeket a Ferrari számára az F1 új korszakának kezdetén – és olyan választ adott, ami egy versenyzőtől elvárható.
„Egészen biztos vagyok benne, hogy jobb a második helyen végezni, mint a harmadikon. Persze ott van a szélcsatornával eltölthető idő is, de ez nem igazán van a fejünkben. Amikor a pályán vagyunk, mindig a lehető legjobb helyen akarunk végezni, a szélcsatornára kiosztott idővel pedig majd később foglalkozunk” – mondta Leclerc, akit a Motorsportweek idéz.
„Ugyanazokat a beállításokat akarom, mint Lewis!” – fordult a kocka a Ferrarinál
„A konstruktőri bajnokság második helye pedig csak az egyik célunk. Ennél fontosabb elérendő cél, hogy minél hamarabb újra versenyeket nyerjünk.”
A konstruktőri címre a McLarenen kívül már senkinek nincs reális esélye idén, a wokingiak már több mint kétszer annyi ponttal rendelkeznek, mint a nyári szünetben a második helyen álló Ferrari, és ha a tendencia az eddigiek mentén folytatódik, már a Szingapúri Nagydíj környékén (ami még hat futammal a szezon vége előtt lesz) behozhatatlan előnyre tehetnek szert. A második hely sorsa azonban még nem lefutott, a Ferrari 24 ponttal vezet a Mercedes, és 66-tal a Red Bull előtt – de amíg előbbinél Andrea Kimi Antonelli, utóbbinál Yuki Tsunoda állandó és erős pontszerzővé nem válik, valószínűleg nincs félnivalója a Scuderiának, és idén megszerezhetik már a nyolcadik konstruktőri második helyüket és tizennegyedik év végi dobogós helyüket azóta, hogy 2008-ban legutóbb bajnokok lettek…
