Címke: Szalay Balázs

Négylevelű lóhere és szerencsefaktor a sivatagban

A szerencse nem csupán az életben, a sivatagi versenyzésben is nagyon fontos – ám Szalay Balázs szerint nem lehet karba tett kézzel várni rá, tenni is kell érte.

Az Opel Dakar Team pilótájának tapasztalatai szerint ugyanis Fortuna nem szegődik ok nélkül az ember mellé – meg kell dolgozni a kegyeiért! A Szalay, Bunkoczi kettős az idén technikai hiba miatt nem tudta befejezni a Dakar ralit (2004 óta először fordult elő, hogy a páros nem ért célba a sivatagi show-n), de a pilóta ebben a konkrét ügyben is látja a pozitívumot, s látja azt is, miből kell tanulni.

Amikor eltévedtünk a sivatagban, az balszerencse volt, amikor megtaláltuk a helyes utat, szerencse – világított rá Szalay Balázs arra, hogy az élet alapvetően mindig döntetlenre játszik. – Amikor orra estünk, az alapvetően peches sztori volt, de szerencsésen estünk orra, mert egyikünk sem sérült meg és az autónak sem lett nagyon nagy baja, talpra tudtuk állítani. Amikor a harmadik önindító is tönkrement a sivatagban, az balszerencse volt, de szerencsére ennek ellenére ki tudtunk jönni a dűnék közül, nem ragadtunk ott étlen-szomjan egy újabb éjszakára. Persze, vesztegeltünk néhány órát a napon, a sivatagban, de alapvetően szerencsésnek tartom magunkat amiatt, hogy így alakultak a dolgaink. Babonás vagyok, hiszek a szerencsében, ezért is jó érzés számomra, hogy az autónkon ott van a Szerencsejáték Zrt. négylevelű lóheréje, ha csak ránézek, úgy érzem, a legnehezebb helyzetből is van kiút. A Dakaron ez egyébként is nagy igazság. Van, hogy úgy érzed, itt a vége, nincs kiút, de mindig ott van az, csak türelemmel meg kell keresni…”

2018. január 31.
A csapat nem adja fel!

14 tervezett szakasz, amelyből az autósoknak 13-at, a motorosoknak 12-t tartottak meg, 9000 kilométernyi össztáv, 4500 kilométernyi szelektív szakasz a 40. Dakar ralin.

Az autós mezőnyben Carlos Sainz a második, a motorosok közt Matthias Walkner az első, a kamionosok között pedig Eduard Nyikolajev a harmadik (valójában meg már a negyedik, hiszen egyet nyert Vlagyimir Csagin versenyszerelőjeként is) győzelmét aratta.

Szalay Balázs immár 13. alkalommal állt rajthoz a világ legnehezebb terepralis megméretésén – eddig nyolc alkalommal ért célba, Bunkoczi Lászlóval közösen pedig nyolcból hétszer. Az idei megméretésen technikai hiba miatt a negyedik napon búcsúzni kényszerült.

Az Opel Dakar Team pilótáját arra kértük, értékelje a történteket, és nézzen egy kicsit a jövőbe.

„Nagyon sok kérdést vetnek fel bennem a történtek, hogy miért estünk ki ilyen hamar, de még így, jó néhány nap távlatából sincs lelkifurdalásom amiatt, hogy feladtuk. Mert nem adtuk könnyen a bőrünket. Egy egész éjszakányi szerelés után nekivágtunk a következő szakasznak, úgy, hogy mindössze tíz percet töltöttünk a táborban, még csak meg sem reggeliztünk, már indultunk is tovább a következő pályára, ahol ugye megint tönkrement az önindítónk a dűnék között. A legutolsónak jövő kamion rántott be minket, hogy elinduljon az autó, ha ott nem fordulunk vissza, hanem bemegyünk a dűnékbe, senki sem lett volna, aki segíthet. Most is azt mondom, jó döntés volt onnan kijönni, mert a szervizkamionunk meg sem tudta volna közelíteni a helyet, és ahhoz nem vagyunk elég gazdag csapat, hogy csak úgy otthagyjuk az autót a sivatagban.”

A páros, ugye, egy vadonatúj Opel Crossland X-szel vágott neki a távnak, úgyhogy pontosan tudja, mi a feladat az elkövetkező hetekben, hónapokban – finomítani a technikát.

„Hogy miként alakul a jövő, egyelőre nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy amint hazaér az autó, helyreállítjuk. Erre szükség is van, hiszen nagyot estünk vele a dűnéről lefelé, azután pedig addig teszteljük, amíg problémamentes nem lesz az önindító. A hűtését kell jobban megoldani egyébként. A mostani Dakaron kiderült, hogy egy-két további finomításra is szükség van – ha ez mind sikerül, akkor a valaha volt legversenyképesebb autónk áll majd a műhelyünkben. Ez a négy versenynap jó volt arra, hogy meglássuk a helyünket a mezőnyben, s arra jutottunk, hogy ha nincs ennyi gondunk, napi szinten ott tudunk lenni a legjobb harmincban, az meg elég ahhoz, hogy a végelszámolásnál ott legyünk a legjobb húszban. A sportban persze nincsenek „ha”-val kezdődő mondatok, hanem csak tények, s azok azt mutatják, a 2018-as Dakaron nem sikerült végigmennünk. Az Opel Dakar Team azonban nem adja fel, s néhány hónapon belül az is kiderül, merre indul tovább…”

2018. január 21.
Szalay Balázs „legjei” a 40. Dakar rali végén

A legnagyobb meglepetés
Az, hogy nem mentünk végig. Mert bár a Dakar kőkemény verseny, 2004 óta sikerült mindig célba érnünk rajta. Most azonban a technikai problémák megakadályoztak ebben.
Meglepett az is, hogy a Toyoták sokkal jobban teljesítenek, mint a Minik. Mert arra mindenki számított, hogy a Peugeot megnyeri a versenyt, de őszintén mondom, én azt hittem, a Mini meg tudja szorongatni – erre azonban esélye sem volt.

A legnehezebb szakasz
Mindenképp a perui szakaszok voltak a legnehezebbek – bárkivel beszélek, ezt mondja. A sok dűnéhez, a sok homokhoz az utóbbi időben nemigen szokott hozzá a mezőny. Ezek miatt a szakaszok miatt mondja azt a versenyzők többsége, hogy mióta Dél-Amerikába költözött a Dakar, ez volt a legnehezebb verseny.

A legmagasabb pont
Négyezer-nyolcszáz méteren keltünk át Peruból Bolíviába, ami azért volt különleges, mert leesett a hó és a helyi kamionok elakadtak. A versenyautóval úgy kellett szlalomozni közöttük, az egyiket balról, a másikat jobbról kerülve jutottunk át a hágón. Az autó viselkedésén is lehetett érezni egyébként, hogy magasan vagyunk – az Opel Crossland X ereje elfogyott, egy-egy gázadásnál nem úgy ugrott, ahogy szokott. Lassabban pörgött fel a ritkább levegő miatt, jóval lomhábban mozgott.

A legjobb nap
Számunkra nem volt olyan, hogy legjobb. Már az első szakaszon is kellett egy kis pluszt menni, mert nem találtuk meg az egyik waypointot, utána pedig minden nap önindító-problémával küszködtünk. Voltak viszont az egyes napoknak nagyon jó részei, amikor a megmászhatatlannak tűnő dűnéken úgy átmentünk, mint kés a vajon. Amikor lentről felnéztünk az egyik legmagasabbra, emlékszem, hirtelen nem is gondoltam, hogy fel tudunk jutni… A Crossland X azonban simán megbirkózott vele.

A legkisebb különbség
Két nappal a verseny vége előtt, 7600 kilométer megtétele után egyetlenegy másodperc választotta el egymástól az éllovas kamazos Nyikolajevet és az ivecós Villagrát a kamionosok mezőnyében. Ha megnézzük az autósok versengését, az első és a tizedik helyezett között majdnem tíz óra a különbség, úgyhogy az egy másodperc elképesztően kicsi különbség. Mint ahogy egészen elenyésző különbség volt aközött a két Mini között is, amelyek a második napon ugrottak egymás orrára. Az is ritka, hogy két autó menjen fel ugyanarra a dűnére ugyanabban a pillanatban, de az, hogy két csapattárs – esetünkben Jazid el-Radzsi és Boris Garafulic – szinte lehetetlen.

A legkritikusabb helyzet
Amikor felborultunk, és nem voltunk a nyomon. Félő volt, hogy senki sem jön majd arra, senki sem vesz észre és senki sem segít visszaborítani, behúzni az autót, hogy elinduljon. Az is viszonylag kiélezett pillanat volt, amikor az egyik dűne tetején megálltunk, nem volt önindítónk és semmi másban nem bízhattunk, csak hogy jön valaki és behúz. Az egyik Volkswagen könyörült meg végül rajtunk.

A legnagyobb csalódás
Az, hogy nem segítenek egymásnak a versenyzők. A legutolsó emlékem, amikor megálltunk és segítségre szorultunk még 2007-ből való, amikor beestünk két homokdűne közé. Az utánunk érkező kamion egyből megállt, és segített. Most viszont, amikor este ott álltunk egy kötéllel a dűnék között, volt olyan kamion, amelyik lassítás nélkül húzott el mellettünk – annyit sem kérdezett, hogy vízre van-e szükségünk. Ilyen régebben, Afrikában, sőt, még itt Dél-Amerikában sem igen történt meg. Egy kicsit kiábrándító is, hogy ennyire máshogy állnak a Dakarhoz a versenyzők.

Legjobb versenyző jelenleg a mezőnyben?
A motorosokat annyira nem követem, úgyhogy nem tudom megmondani, ki közülük a legjobb, de ahogy elnéztem, ott is elég nagy volt a csillaghullás.
Az autósok közül egyértelműen Stéphane Peterhansel a legjobb – a győzelmei magukért beszélnek. Nem hinném, hogy lesz még valaha valaki a Dakaron, aki ennyit tud nyerni, mint ő. A tizenhárom győzelem brutálisan sok.
A kamionos mezőnyben jelenleg Eduard Nyikolajev a legjobb szerintem – ezt bizonyítja, hogy volt olyan nap, amikor felborult és mégis megnyerte a szakaszt. Olyan, mint a macska, mindig talpra esik.

2018. január 20.
Jogos, de fájdalmas döntés – Szalayék nem folytathatják

Vöröslő szemekkel, két-három órás alvás, egész éjszakás szerelés után vágtak neki a keddi szakasznak. Nem adták fel, úgyhogy már csak ezért is megérdemelték volna, hogy átengedje őket a sivatag. Megjegyzendő, a sivataggal nem is lett volna baj, a dűnéket simán vették, a technika ördöge azonban közbeszólt. Az Opel Dakar Team párosa a verseny feladására kényszerült a 40. Dakar ralin.

Persze, a gyerekbetegségekre számítani kell egy új autó esetében, de arra talán sem Szalay Balázs, sem Bunkoczi László nem gondolt, hogy három nap alatt a harmadik önindító is tönkremegy a Crossland X-ben. Pedig megtörtént, így pedig, utolsó rajtolóként botorság lett volna bevállalni, hogy éjszaka bemennek a dűnék közé.

„A szakasz felénél felforrt a vizünk, s mire a CP2-nél orvosoltuk a problémát, a mezőny után kellett erednünk – mondta Szalay Balázs. – Mi mentünk be utolsóként a dűnék közé, mögöttünk nem jött már senki más. Egy kamion elakadt előttünk, egy pillanatra elvettem a gázt, és lefulladt az autó. Megint tönkrement az önindító – három nap alatt a harmadik. A mellettünk veszteglő kamion volt az egyetlen esélyünk. Ha ott hagy, akkor minket még kivisz a helikopter, de hogy az autó miként jutott volna ki, nem tudom. A kamion szerencsére berántott, de addigra már ment lefelé a nap, és egyszerűen nem tudtuk bevállalni, hogy önindító nélkül bemenjünk a dűnék közé. Hiábavaló kockázatvállalás lett volna, főleg, hogy utóbb kiderült, a söprögető kamion sem tudott felmenni arra a dűnére, vagyis aki bennragadt, magának kellett boldogulnia. Nagyon sajnálom, mert 2004 óta nem fordult elő, hogy a csapat kiesett volna a Dakaron, de az idén sajnos bekövetkezett. A versenyigazgatóság ugyanis úgy döntött – mivel rengeteg GPS-pontot kihagytunk –, hogy nem folytathatjuk a versenyt. Bár nem örültünk neki, teljesen jogos döntésnek tartjuk és elfogadtuk. Csalódott vagyok, hiszen öt évet vártam arra, hogy visszatérjünk a Dakarra, másrészt viszont nem ostorozom magam, mert úgy érzem, mindent megtettünk, hogy versenyben maradjunk.”

S hogy mit tett hozzá mindehhez Bunkoczi László?

„Ott és akkor döntést kellett hozni, és mi a lehetséges következményeket mérlegelve úgy döntöttünk, hogy kijövünk a pályáról. Most nyolcadszor álltunk rajthoz együtt a Dakaron és ez volt az első kiesésünk. Nyilván nem örül neki az ember, de ezek a kudarcok engem megerősítenek. Abban, hogy vissza akarok jönni. Nagyon jól éreztem magam a versenyen és nagyon úgy gondolom, hogy a Dakar éppen nekünk való. Komfortosan érzem magam annak ellenére, hogy volt itt minden: borulás, ásás, veszteglés. Fáj a szívem, hogy nem mehettünk tovább” – mondta Bunkoczi.

2018. január 10.
Nehéz döntést hoztak

Álltak a dűnék között, és megint nem indult a kocsi. A harmadik önindító ment tönkre három nap alatt. Ezúttal azonban annyi különbség volt, hogy Szalay Balázs és Bunkoczi László az előző napi éjszakai műszak miatt utolsóként rajtolt a szakaszon, vagyis mögötte már nem jött senki. Úgyhogy amikor az egyetlen, még látótávolságon belül lévő kamion lehúzta őket egy nagy dűnéről és beindult az Opel Crossland, döntést kellett hozniuk. Belemennek egy hosszú, hosszú dűnesorba, kockáztatva, hogy megint kint éjszakáznak a sivatagban, vagy kimennek a műútra a két csekkpont között. Utóbbi mellett döntöttek.

Az Opel Dakar Team szervizcsapata, ugye, egész éjszaka szerelt, s reggel hatra sikerült menetképes állapotba hoznia a versenygépet, amellyel előző este a páros leesett egy dűnéről. Szalayék elindultak a tábor felé, hogy elrajtoljanak, de amikor már csak 25 kilométerre voltak, meg kellett állniuk, mert az egyik sor henger megállt. A szervizcsapat utolérte őket, és orvosolta a problémát (egy szenzor ment tönkre), úgyhogy végül a páros elérte a tábort. Mivel a rajt időpontját kitolták, még simán limitidőn belül voltak, úgyhogy néhány társukkal együtt a mezőny után eredtek.

„A szakasz eleje gyönyörű volt, a rajt után tizenhat kilométert tettünk meg a tengerparton, utána bementünk a dűnék közé, teljesítettünk egy triálos szakaszt, majd megint dűnék következtek és megint triál – mesélte a 13. Dakarján induló Szalay Balázs. – Beértünk a gigantikusan magas homokhegyek közé, és ott felforrt a víz. Mint kiderült, támadt egy lyuk a tartályon, az nyitva maradt és azon az összes víz távozott, így a túlélő, tartalék vizünket kellett beleöntenünk a tartályba.”

A páros visszament a CP2-re, ott az egyik sportbírónak támadt az az ötlete, hogy szedjék ki a lámpatartó csavart és tömjék be azzal a lyukat. Ezzel a probléma megoldódott, és újra nekifutottak a legnagyobb dûnéknek. Azoknak, amelyeken a mezõny egy része bõszen lapátolt, vagy vissza is fordult, õk viszont simán átjutottak rajtuk.
„Már lefelé tartottunk a legmagasabb dűnéről, amikor előttünk feltűnt egy kamion. Megálltam, és azonnal lefulladt az autó, onnantól kezdve pedig megint nem indult el. Pedig ez volt a harmadik vadonatúj önindító, amit a fiúk beletettek. És mégis… Hiába nyomtuk a gombot, semmi sem történt. A kamion segített elindulni, de közben elkezdett lemenni a nap, és el kellett döntenünk, mi legyen…” – folytatta Szalay.

„Túl nagy kockázatvállalást jelentett volna, ha egy szál egyedül bemegyünk a dűnék közé a vaksötétben, főleg úgy, hogy senkire sem számíthattunk, egyszerűen azért, mert mögöttünk már nem jött senki” – folytatta a gondolatmenetet Bunkoczi. (Más kérdés, hogy amikor előző nap még jó néhányan jöttek mögöttük, akkor is csak elvétve álltak meg segíteni a riválisok.)

„Most, hogy itt ülünk a táborban, azt gondolom, talán tovább kellett volna menni” – mondta Szalay elgondolkodva.

„Nem, nem kellett volna – cáfolt Bunkoczi. – Minden tőlünk telhetőt megtettünk, mindenhonnan mindenhova mentünk, de a paripa megbokrosodott, az önindító nem akart tovább jönni velünk. Az egyetlen jó döntés az volt, hogy kijöttünk a pályáról és a tábor felé vettük az irányt.”

Ez volt egyébként az a mért szakasz, amelyen, ha valaki nem ért oda este hatig a CP3-hoz (és a magyar páros nem ért oda), kötelező volt alternatív útvonalat választania, vagyis kikerülnie a dűnesort. Nyilván erre az ő esetükben már nem került sor, úgyhogy Szalayék jelenleg várnak a versenybírák döntésére azzal kapcsolatban, hogy szerdán folytathatják-e a küzdelmet (büntetéssel), vagy sem.

40. DAKAR RALI
4. szakasz, San Juan de Marcona–San Juan de Marcona (össztáv: 444 km, ebbõl szelektív szakasz: 330 km). Autósok: 1. Sébastien Loeb, Daniel Elena (francia, Peugeot 3008 DKR Maxi) 3:57:53, 2. Sainz, Cruz (spanyol, Peugeot 3008 DKR Maxi) 1:35 p h., 3. Peterhansel, Cottret (francia, Peugeot 3008 DKR Maxi) 3:16 p h. Motorosok: 1. Adrien van Beveren (francia, Yamaha) 4:08:23, 2. De Soultrait (francia, Yamaha) 5:01 p h., 3. Walkner (osztrák, KTM) 7:10 p h., …29. Gyenes Emanuel (romániai, KTM) 33:11 p h., …79. Dési János (magyar, KTM) 2:26:21 ó h., …112. Saghmeister Gábor (szerbiai, KTM) 4:17:47 ó h.

Az összetettben. Autósok: 1. Stéphane Peterhansel 10:36:07, 2. Loeb 6:55 p h., 3. Sainz 13:06 p h. Motorosok: 1. Adrien van Beveren 11:03:23, 2. Quintanilla (chilei, Husqvarna) 1:55 p h., 3. Benavides (argentin, Honda) 3:15 p h., …29. Gyenes Emánuel 1:34:12 ó h., …85. Dési János 7:47:41 ó h., …104. Saghmeister 9:25:39 ó h.

2018. január 10.
Szalayék borultak, de folytatják!

Versenyfutás az idővel – ennek a sivatagi „társasjátéknak” minden csínját-bínját jól ismeri az Opel Dakar Team szervizcsapata, amire nagy szükség is volt hétfőn éjszaka, kedd hajnalban és reggel.
A jubileumi, 40. Dakar rali hétfői penzuma két szakaszból állt, az első, nyolcvan kilométeres távot gond nélkül teljesítette a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős, mindössze kétszer kellett tolatnia, a versenyzők ki sem szálltak a Crossland X-ből.

A második szakasz azonban rémálomhoz volt hasonlatos számukra.

„Körülbelül húsz kilométerrel a rajt után a fesh-feshben, ebben a liszt finomságú, puha homokban lefulladt az autónk, és attól kezdve se kép, se hang – meg se nyikkant. Jó néhány órát vesztegeltünk ott, mire az egyik kamionos legénység végre hajlandó volt segíteni, és lerántott a dűnéről. Beindult a kocsi, és ezután egészen hosszú ideig teljesen jól mentek a dolgaink, de hét kilométerrel a cél előtt egy kicsit elkavarodtunk, és a helyes út keresése közben leestünk egy dűne tetejéről. Felborultunk, az autó az oldalán állt meg, és megint elment belőle a töltés, úgyhogy hiába állított talpra valaki, nem tudtunk továbbmenni. Jött egy másik autó, aki húzott egy ideig, de amikor egy magasabb dűnéhez értünk, ott hagyott az aljában. Azután valamikor este tíz óra tájban érkezett egy perui ralis srác, aki előbb felhúzott minket a dűnére, majd segített megjavítani az áramellátást, úgyhogy beindult az autó és órák múltán végre kiértünk az aszfaltútra, ahol a szervizes fiúk már vártak minket.”

Önindító-cserével kezdtek, s utána következett sorban a több probléma megoldása (s volt belőlük bőven), no meg a versenyfutás az idővel, hiszen Szalayék helyi idő szerint 8 óra 41 perckor rajtolnak a táborból, s addigra a lehető legjobb állapotba kell hozni az Opel Crossland X-et.

2018. január 9.
Vérbeli Dakar-szakasz!

Amikor egy szakaszra a tizenháromszoros Dakar-győztes Stéphane Peterhansel azt mondja, nehéz, akkor képzelhetik, mennyire lehetett az nehéz a mezőny többi tagjának.

A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettősnek is több kalandja volt, mint egy szimpla versenyen egy hét alatt, de az Opel Dakar Team párosa még így is, a rengeteg elvesztegetett idő ellenére is a 42. helyen zárta a szakaszt, az összetettben pedig a 41. helyről várja a folytatást.

Ha őszinte akar lenni, a dűnék között, amikor már fél órája vesztegelt ott kötéllel a kezében, várva, hogy valaki meghúzza az autóját, Szalay Balázs nem számított ilyen eredményre.

De menjünk sorban! A rendezők azt ígérték, a vasárnapi szakasz 90 százaléka úttalan utakon zajlik majd, szűz dűnék között, ráadásul nehezítő körülményként ezúttal az autósok rajtoltak elsőként, vagyis nem voltak előttük a motorosok nyomai, amelyek segítik a tájékozódást. Szalayéknak mégsem a navigációval akadt gondjuk, bár volt olyan GPS-pont, aminek háromszor kellett nekifutni, hogy végül elérjék.

„Igazi dakaros szakasz volt ez, olyan, amelyen annak idején Afrikában is elvérzett a mezőny fele, igaz, azok a pályák hosszabbak voltak – mondta Szalay, majd hozzátette, ezúttal is rengeteg autót láttak összetörve maguk előtt, mellett, mögött. – A pálya nehézségét jelzi, hogy az első száz kilométert öt óra alatt tettük meg, pedig a legnagyobb dűnét simán vettük, megelőztünk vagy tíz-tizenöt autót, utána azonban elszúrtam egy simának tűnő átkelést. Elakadt előttünk az egyik orvosi autó, s mutatták ugyan, hogy merre kerüljünk, de rosszul, úgyhogy huszonöt perc ásás lett a következménye. Utána elment a töltés, az egyik kábel lejött a generátorról, és amikor visszatettük, akkor sem töltődött az akkumulátor, úgyhogy amikor a defektcsere után lefulladtunk egy dűnén, soha többet nem indult be a kocsi. Több mint fél órát vártunk, amíg valaki arra jött és segíteni is hajlandó volt, meghúzott minket és így tudtuk folytatni az utunkat a cél felé. Pontosabban volt még egy rövid ásásunk, de akkor én már ki sem szálltam, nehogy megint ott ragadjunk – Laci egyedül lapátolt. Rengeteg időt veszítettünk, csodálkozom, hogy ennek ellenére a 41. helyen állunk az összetettben, de úgy látszik, az riválisoknak is sok gondja volt.”

Szalay a sok esemény közepette el is felejtette említeni, hogy egyszer azért kellett megállniuk, mert úgy érezték, valami ég az autóban, úgyhogy az Opel Dakar Team szervizcsapata ezúttal sem unatkozik majd, mire kideríti, mi is a gond.

Ami a navigációt illeti, az mindenki szerint sokkal nehezebb lett azóta, hogy a GPS nem mutatja legalább az irányt, amerre haladni kell.

„Úgy kell érinteni a pontokat, hogy nem látod, hol vannak, ami egyáltalán nem könnyű. Ma is előfordult, hogy csak száztíz méterre voltunk tőle, de mivel kilencvennél villan fel a teljesítést mutató jel, többször is vissza kellett fordulnunk ugyanoda – mondta Bunkoczi. – Ennek ellenére nem hagytunk ki egyet sem, bár volt, amelyiket húsz percig kerestük. Balázs elfelejtette mondani, hogy a nagy sietségben ugrottunk három akkorát, hogy az autó orrán a kamera a földet érte. Az őrangyalaink nem unatkoztak ma sem.”

40. DAKAR RALI
2. nap, Pisco–Pisco (össztáv: 279 km, ebbõl szelektív szakasz: 267 km). Autósok: 1. Cyril Despres, David Castera (francia, Peugeot 3008 Maxi) 2:56:51, 2. Peterhansel, Cotret (francia, Peugeot 3008 Maxi) 48 másodperc hátrány, 3. Loeb, Elena (francia, Peugeot 3008 Maxi) 3:08 p h., …42. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 2:59:24 ó h. Motorosok: 1. Joan Barreda Bort (spanyol, Honda) 2:56:44, 2. Van Beveren (francia, Yamaha) 2:54 p h., 3. Walkner (osztrák, KTM) 4:24 p h., …37. Gyenes Emánuel (romániai, KTM) 34:34 p h., …88. Dési János (magyar, KTM) 1:32:25 ó h.

Az összetettben. Autósok: 1. Cyril Despres 3:21:18, 2. Peterhansel 27 mp h., 3. De Villiers, Von Zitzewitz (dél-afrikai, német, Toyota Hilux) 5:44 p h., …41. Szalay 3:04:20 ó h. Motorosok: 1. Joan Barreda Bort 3:18:36, 2. Van Beveren 2:30 p h., Walkner 4:50 p h., …35. Gyenes 41:51 p h., …98. Dési 3:40:29 ó h.

2018. január 8.
Ünnepélyes rajt és ízelítőként néhány dűne

Ünnepélyes rajt, majd rögtön utána egy rövid szakasz a perui dűnék között – izgalmas első napot tudhat maga mögött a 40. Dakar rali mezőnye. A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a 36. helyen végzett, ami kezdetnek jó, hiszen ezen a napon többet lehetett veszíteni, mint nyerni.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a rajt maga is megér egy misét!

„Négy év kihagyás után nagyon jó érzés újra itt lenni a Dakaron, de az igazi meglepetés akkor ért minket, amikor kihajtottunk a kapun. Emberek ezrei álltak az út szélén, és alig tudtunk haladni, mert arra kellett várni, hogy szétnyíljon előttünk a tömeg. Simogatták a kocsit, pacsizni akartak, ajándékokat dobáltak be – kaptunk kókuszos kekszet és egy perui zászlót is.”

Valamivel több, mint kétszáz kilométer megtétele után a versenyzők elérték Piscót, ahol egy 31 kilométeres hurokszakaszt jelöltek ki a számukra a rendezők – a táborból rajtoltak, s ott is értek célba.

„Bevallom, egy kicsit izgultam, mert nem igazán emlékeztem, milyen itt a homok – vallotta be Szalay. – De azután amikor bent voltunk a dűnék között, eszembe jutott. Nem fogja úgy az autót, mint a Szahara homokja, így egészen kellemes volt rajta autózni. Igazi Dakar-nap volt, egy kicsit ugyan rövid, de ha ilyen szakaszok lesznek, hamar megtizedelődik majd a mezőny. Nekem tetszett, mert lendületesen lehetett közlekedni, egyetlen gondunk volt, rögtön a rajt után nem mentünk elég pontosan, kihagytunk egy GPS-pontot, ami miatt vissza kellett fordulnunk, úgyhogy majdnem két kilométert tettünk meg pluszban.”

Bunkoczi László azt mondta, a történteknek az a tanulsága, hogy nagyon pontosan kell menni, mert lehet, hogy tíz méterrel kerülték el a pontot, amikor nem mentek el az előttük lévő kerítésig, s utóbb megfizettek érte. Persze, nincs baj, alig veszítettek időt. Más kérdés, hogy a navigáció sokkal nehezebb, mint amikor legutóbb itt jártak.

„Az új szabályok szerint a GPS nem mutatja az irányt sem (korábban egy nyíl legalább azt jelezte, merre kell tartani, hány fokban kell haladni), és így kell tűpontosan érinteni a GPS-pontokat. Ezzel alaposan megnehezítették a dolgunkat” – mondta Bunkoczi.

Főleg, hogy vasárnap egy pokoli nehéz szakasz vár a mezőnyre, amelyből ezúttal rendhagyó módon az autósok rajtolnak elsőként, így ők fektetik le a nyomokat a dűnék között. Egy szó, mint száz, a navigátoroknak főszerep jut majd.

40. DAKAR RALI
1. szakasz, Lima–Pisco (össztáv: 273 km, ebből szelektív szakasz: 31 km). Autósok: 1. Nasszer al-Attijah, Mathieu Baumel (katari, francia, Toyota Hilux) 21:51, 2. Ten Brinke, Perin (holland, francia, Toyota Hilux) 25 mp h., 3. Fuchs, Mussano (perui, Borgward) 34 mp h., …36. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 7:32 p h.

Motorosok: 1. Sam Sunderland (brit, KTM) 20:56, 2. Van Beveren (francia, Yamaha) 32 másodperc hátrány, 3. Quintanilla (chilei, Husqvarna) 55 mp h., …81. Saghmeister Gábor (szerbiai, KTM) 16:36 p h., …85. Gyenes Emánuel (romániai, KTM) 18:14 p h., …104. Dési János (magyar, KTM) 29:01 p h., …135. Horváth Lajos (magyar, KTM) 1:03:12 ó h.

2018. január 7.
Rajtra készen!

Egy laza, városnézős nap a nagy nap előtt. A mezőny a 40. Dakar ralira készül Limában, s mielőtt elkezdődik az erőltetett menet, az utolsó órákat még pihentető programokkal töltik a versenyzők – a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős például kirándult. Az inkák szent helye, a Pachacamac (amely a földrengés istenéről kapta a nevét) alig egyórányi autóút Lima belvárosából, s az Opel Dakar Team párosa úgy döntött, ha már itt van, megnézi.

Annak idején ezen a helyen beszélték meg az inkák vezetői ügyes-bajos dolgaikat a jósokkal – szóval nagy dolgok dőltek el itt, s persze ide jöttek akkor is, ha támogatásra, felsőbb segítségre volt szükségük. Nos, „egy kis plusz támogatás sosem árt” alapon Szalayék is megsimogatták a megsimogatni való szobrot, hiszen nem akármilyen két hét vár rájuk – 9000 kilométer Perun, Bolívián és Argentínán keresztül a córdobai célig. Sivatag, magaslat, pampák – olyan nehéz terep, hogy még az igazán rutinos rókák is nehezen tudnak válaszolni a kérdésre, melyik lesz a vízválasztó szakasz. Egyszerűen azért, mert majdnem mind pokoli nehéz.

„Megnéztem az első néhány szakasz pontos leírását, és az jutott eszembe, hogy baromira nem szeretem, amikor fenyegetnek” – foglalta össze a lényeget Bunkoczi. No igen, egy száz kilométeres dűnesor még leírva sem tűnik barátságosnak, hát még ha a közepén találja magát az ember… S alig néhány nap múlva ők bizony ott lesznek a kellős közepén.

De visszatérve a Pachacamacra, amikor azt kérdezték tőlük, vajon mit kérnének az istenektől, a navigátor azt mondta, nem mást, mint hogy segítsen mindig jó döntéseket hozni és jó irányt választani. Utóbbi ugyanis kulcskérdés a Dakaron. Egy rossz irányból megkerült dűne megpecsételheti a versenyzők sorsát, míg egy jó döntés sokat hozhat a konyhára.

„Az autónk jó, a kedvünk jó, csak most már rajtolhatnánk, mert bizsereg a talpam, jó lenne már nyomni a gázt” – mondta Szalay Balázs, aki egy vadonatúj Opel Crossland X-szel vág neki a versenytávnak.

Ennek szellemében tértek nyugovóra a versenyzők, akik szombaton az ünnepélyes rajtceremónia után Pisco felé veszik az irányt, ahol megtartják a Dakar első szakaszát, amely a hírek szerint rövid lesz, de velős…

2018. január 6.
Elindult a csapat!

A 40. Dakar rali három nap múlva, január 6-án rajtol Limában, a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős szerdán indult el a perui főváros felé.

A verseny össztávja 9000 kilométer, amelyből 4500 kilométer a mért szakaszok hossza, s abból kiindulva, amit eddig tudunk az útvonalról, a versenyzők nem számíthatnak sétagaloppra. Persze, a Dakar sohasem könnyű – a rendezők mindig megtalálják a módját, hogy megnehezítsék a mezőny dolgát.

Szalay Balázs rutinos sivatagi róka, ez lesz a 13. Dakarja (Bunkoczival együtt pedig a nyolcadik), úgyhogy pontosan tudja, mire számíthat. „A sivatag mindig tartogat meglepetéseket, bármennyi időt tölt is el az ember a dűnék között, nem versenyezhet rutinból – mondta Szalay. „Mi azonban ennek ellenére szeretjük a sivatagot, ezért is örülünk, hogy a jubileumi, negyvenedik Dakaron Peru visszakerült az útvonalba, míg Bolívia azért izgalmas számunkra, mert új ország a csapat térképén. A célunk, hogy teljesítsük a távot, s hogy minden nap a maximumot hozzuk ki magunkból. Ha ez sikerül, már elégedettek leszünk.”

A páros új autóval, egy Opel Crossland X-szel áll rajthoz a viadalon, amely a tesztek alapján sokkal stabilabb (az új szabályok szerint öt centivel hosszabb lehet a rugóút), kezesebb és gyorsabb, mint az elődje volt, és a könnyítéseknek köszönhetően 200 kilóval könnyebb is. A Darázsi Zsolt, Őri Péter, Kecskés István összeállítású szervizcsapat a párossal együtt kelt útra, s az elkövetkező napokban, hetekben azon dolgozik majd (mint mindig), hogy minden este a lehető legjobb állapotba hozza a versenygépet a következő szakaszra.

S hogy mit gondol az útvonalról a navigátor?
„A kritikus pont ezúttal a maratoni nap lesz. Megyünk egy húzós szakaszt, utána pedig egy nagyon hosszú napot szerviz nélkül, ettől egy kicsit elszoktunk az utóbbi években. Úgyhogy csináld magad mozgalom keretében fogunk bármit is szerelni a paripán, de alapvetően ilyenkor az a taktika, hogy nem egy, hanem két napra kell beosztani az autót” – mondta Bunkoczi a reptéren, az indulás előtt, s alighanem igaza lesz. Kőkemény két hét előtt áll a csapat.

2018. január 3.