Szerk Racingline.hu

Címke: Szalay Balázs

  • Szalay: „Sokat előztünk, remek napunk volt!”

    Szalay: „Sokat előztünk, remek napunk volt!”

    Szalay Balázs nem is emlékszik, mikor volt legutóbb ennyire jó napja a dűnék között. Pedig a Dakar rali első szakasza egyáltalán nem volt könnyű, sőt…

    Nyolcvannégy kilométernyi dűne várt a mezőnyre a nyitó napon, az Opel Dakar Team kettősének, a Szalay Balázs, Bunkoczi László duónak azonban ez nem okozott gondot. A 83. helyen rajtolt, és miután több tucatnyi vetélytársát megelőzte, a 42. helyen ért célba. „Minden versenyző szereti az ilyen ritmusos szakaszokat, mint amilyen a mai volt, de persze ahhoz, hogy ennyit előzzünk, kellett az is, hogy a Grandland X tökéletesen vegye a dűnéket – mondta Szalay Balázs, akinek ez a 14. Dakarja. – Ma kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár ránk az elkövetkező tíz napban, hiszen ezt a pályát csak bemelegítésnek szánták a rendezők, és már ez sem volt könnyű. A közepén volt egy folyómeder, ott lehetett volna gyorsan menni, de addigra már annyi vetélytársunkat utolértük, hogy iszonyú nagy volt a por, szinte nullára le kellett lassítanunk. Ennek dacára nagyon élveztük a napot, s várjuk a folytatást.”

    S hogy miként látta a szakaszt a navigátorülésből Bunkoczi László?
    „Azt hittem, könnyebb lesz, ehhez képest nagyon kellett koncentrálni – mondta el Bunkoczi. – A szakasz legvégén jól jött a tavalyi tapasztalat is, mert noha most az ellenkező irányból teljesítettük a pályát, mint egy éve, emlékeztem, hogy nagyon nehéz volt megtalálni az egyik GPS-pontot, ugyanis az egy kerítés tövében volt, s drótháló miatt az ember szeme nagyon kívánta a kanyarodást. De kis odafigyeléssel azért meg lehetett találni, s mi meg is találtuk. Nagyon kellett már egy ilyen gond nélküli nap a lelkünknek, és holnap a légkondit is bekapcsoljuk. Hogy miért nem tettük meg ma? Mert rövid volt a szakasz, és jó erőben éreztük magunkat. De holnap bekapcsoljuk, s reméljük, ez szárnyakat ad nekünk a várható hőségben.”

  • Opel Dakar Team: Túl a kötelező rituálén

    Opel Dakar Team: Túl a kötelező rituálén

    A versenyek előtti utolsó nap mindig az ördögé. Kötelező végigmenni a feladatokon, egymás után kipipálni mindegyiket, de igazándiból senki sem szereti.

    Még úgy sem, hogy Szalay Balázsnak és Bunkoczi Lászlónak már van rutinja ebben, hiszen az Opel Dakar Team pilótájának ez már a tizennegyedik Dakar ralija lesz, míg Bunkoczival közösen a kilencedik. Ráadásul az adminisztratív és technikai ellenőrzés nem csupán a Dakaron kötelező, hanem az összes többi terepraliverseny előtt is… Igaz, azért számításba kell venni, hogy itt vannak a legtöbben, vagyis itt tart a legtovább a papírmunka.

    Noha magyar idő szerint szombaton 21 órakor még nem értek véget a átvételek, azt már most lehet látni, hogy nagyságrendileg 130 autós páros nevezett az idei versenyre, ami az utóbbi négy év legmagasabb indulólétszámát sejteti a kategóriában. Úgyhogy Szalayéknak nem lesz könnyű dolguk, ha jó eredményt akarnak elérni. Eddigi legjobbjuk egy 20. hely, ezen szeretnének lehetőség szerint javítani. Egyelőre azonban az adminisztratív teendőkön kellett átlendülni, amelyet hiába igyekeznek évről évre egyre inkább megkönnyíteni a szervezők, így is minden csapatnak órákon keresztül tartó elfoglaltságot jelentett a katonai légierő limai bázisán, ahol egyébként nyáron a Pánamerikai játékok sportlövő versenyeit is megtartják majd.

    Szalay és Bunkoczi türelmesen várt (mást nem is nagyon tehetett) az Opel Grandland X mellett ácsorogva, még szerencse, hogy közben rég nem látott ismerősökkel is találkozott, akikkel egyrészt fel tudta eleveníteni a régi sztorikat, másrészt eszmét tudott cserélni az előtte álló nagy feladatról, arról az 5000 kilométerről, amely az elkövetkező napokban, Peruban vár a mezőnyre. A 41. Dakar rali vasárnap az ünnepélyes rajtceremóniával kezdődik, hétfőn pedig már az első mért szakaszt teljesíti a mezőny.

  • Szalay elindult a Dakarra!

    Szalay elindult a Dakarra!

    Nagy utazással kezdődik az idei első nagy kaland. Szalay Balázs csütörtökön kora reggel elrepült Peru fővárosába, Limába, ahol január 6-án elrajtol a 41. Dakar rali mezőnye, amely 5000 kilométer megtétele után ugyanoda is tér vissza.

    Szalay Balázs és Bunkoczi László ezúttal egy Opel Grandlandet állít csatasorba, amelynek vadonatúj a motorja, ezáltal sokkal dinamikusabb, „sokkal jobban harap”. „A top tízbe teljesen biztosan csak gyári versenyzők tudják beverekedni magukat, de a húszba manapság is bekerül két-három amatőr. Szóval az már siker lenne – mondta Szalay Balázs, aki a 14. sivatagi show-jára készül. – Az a bökkenő, hogy ahhoz minimum negyven, hozzánk hasonló technikai háttérrel versenyző ellenfelünket kellene megelőzni. De meg fogjuk próbálni! Aki ismer, tudja, én nem adom fel egykönnyen, méghozzá azért nem, mert azt gondolom, ha az ember előteremti a hátteret, ha van elég tartalék alkatrésze – és higgye el, ezt nem könnyű összerakni – akkor kutya kötelessége a lehető legjobb pozícióban végigmenni és nem feladni.”

    Pont ugyanígy gondolja navigátora, Bunkoczi László is, aki annak örül a legjobban, hogy tizenöt év közös versenyzés után végre van az autójukban légkondicionáló. „Rengeteget számít majd a légkondi, például amikor negyvenöt fokban ki kell szállni az autóból ásni, és utána visszaülünk, visszahűl a testünk – mondta Bunkoczi. – Így jobban tudunk majd koncentrálni, amire nagy szükség is lesz, mert a mezőnyt elnézve minden eddiginél nehezebb lesz jó eredményt elérni a Dakaron. Huszonöt gyári autó van a mezőnyben, s bár ők folyamatosan a határokat feszegetik, úgyhogy ki fog esni közülük néhány, még így is maradnak elegen. Ami minket illet: megtettük, amit megtehettünk, és szeretnénk tisztességesen helyt állni.”

  • Csak homok és dűne lesz terítéken a 41. Dakar ralin

    Csak homok és dűne lesz terítéken a 41. Dakar ralin

    Csak homok és dűne lesz terítéken a 41. Dakar ralin, amelyen 534 versenyző és 334 jármű áll rajthoz, köztük egyetlen magyar autós egységként a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős, amely egy Opel Grandlandet állít csatasorba.

    A nevezők létszámáról és az útvonal részleteiről Étienne Lavigne versenyigazgató beszélt a verseny prezentációján, ahol azt is elmondta, az 5000 kilométeres össztávú viadalból 3000 kilométer lesz a mért szakaszok hossza – szinte kizárólag homokon. A sivatagi pályák nagyon jó navigációs képességet és jó fizikai állapotot igényelnek – legfőképpen a motoros kategóriában. A mezőnyben ott lesznek a legnagyobb sztárok, így a motorosoknál a címvédő Walkner, Price és Sunderland (mindhárman KTM-mel), Benavides, Goncalves és Barreda (Honda), valamint Van Beveren és De Soultrait (Yamaha). Az autósoknál a Mini bivalyerős alakulattal képviselteti magát – a márka színeiben Sainz, Peterhansel, Despres, Roma, Przygonski és Terranova száguld, míg Loeb egy privát Peugeot-t irányít. Mindannyiuknak farkasszemet kell nézni a Toyota-legénységgel, vagyis Al-Attijah-val, De Villierssel és Ten Brinkével. A kamionos kategóriában a Kamaz legfőbb ellenfele alighanem a De Rooy-csapat lesz, s maga Gerard De Rooy, aki egy év kihagyás után tér vissza a Dakarra.

    „Nem könnyíti meg a dolgunkat, hogy az egész verseny homokon zajlik – szögezte le Szalay Balázs. – Peruban vannak ugyanis a legnehezebb dűnék, amelyek már legutóbb is szedték az áldozataikat. Reméljük, ezúttal mi nem leszünk közöttük. Az itteni dűnék egész másak, mint Afrikában, sokkal magasabbak, ezért itt nem is nagy az átlagsebesség, viszont vannak szakaszok, amelyek belevezetnek a tengerbe, ami egyszerűen csodálatos.”S hogy navigátor szempontból mit jelent mindez?

    „A dűnék között könnyebb dolgunk van, mert kevés dolog zavar meg, nagyobbak a távolságok, és a tempó is lassúbb – mondta Bunkoczi László. – A navigátor irányokat követ, s ha nem csinál nagy butaságot és jól váltja az irányokat, akkor nem lehet gond. Egyrészt a homokon vannak előttünk nyomok, másrészt alapvetően onnan, hogy tudom honnan jövök és hova tartok – abban kell biztosnak lenni, hogy ahol legutóbb irányt váltottál, ott jó felé mentél el.”

    Fotó: Opel Dakar Team

    Szalay Balázsnak ez már a 14. Dakarja, ám a januári viadalon 135 újonc is indul (97 járművel). Meglepő szám, hogy 30 járművel startol a Side by Side kategória, és a verseny dél-amerikai történetében most indul a legtöbb női versenyző – összesen tizenhét. Érdekes szabályváltoztatás, hogy az autós, kamionos és Side by Side kategória versenyzői élhetnek az úgynevezett „második eséllyel”. Mivel az utóbbi években nagyon sok egység esett ki a Dakar első felében, a rendezők úgy döntöttek, a fenti kategória versenyzői számára második esélyt biztosítanak, vagyis az első héten kiesők a szünnap után újra csatlakozhatnak a mezőnyhöz. Narancs színű rajtszámmal versenyeznek majd egy külön versenyben, és akármilyen helyezést érnek el a szakaszokon, nem rajtolhatnak a legjobb tizenöt között.

     

  • Opel Dakar Team: Legendás pályák, legendás autók, legendás verseny

    Opel Dakar Team: Legendás pályák, legendás autók, legendás verseny

    Az utolsó szakasz kárpótolta õket mindenért – a célban az elõzõ két nap rengeteg technikai problémája után már mosolyogni is tudtak.

    A Hoffer Zsolt, Bunkoczi László kettõs elõször állt rajthoz az elképesztõ népszerûségnek örvendõ Rallye Legend viadalon San Marinóban, s itt tette meg elsõ versenykilométereit a „harmincéves öreglánnyal”, az Opel Kadett E GSi-vel, amivel elõtte tesztelni sem tudott, így sok volt az ismeretlen az egyenletben.

    Rengeteg munka áll még elõttük, de ez után a három nap után már tudják, hogy megéri elvégezni.

    „Két rövid gyorsasági szakaszt teljesítettünk vasárnap, s a másodikat már nagyon élveztem, meghúzgáltam egy kicsit a kéziféket – mosolygott a Hungarian Police Rallye Team pilótája, Hoffer Zsolt. – Ezen a napon végre semmi baja nem volt az autónak, kétszer-háromszor ugyan kidobta a váltó a harmadik fokozatot, de ez azért nem jelentett olyan nagy problémát. Különleges verseny volt ez, különleges hangulattal, amit minden ralisnak át kell élni, hiszen itt megérezhettük, milyen volt a rali húsz-harminc évvel ezelõtt. Az utolsó szakasz pedig meghozta a kedvemet ahhoz, hogy visszatérjünk. Az autót persze magunkra kell állítani, fejleszteni a futómûvet és akkor minden jó lesz.”

    Izgalmasan alakult egyébként az elsõ két nap is a páros számára – pénteken éjszakai gyorsaságikat teljesített a mezõny, szombaton pedig közönségcsalogató, látványos mért szakaszokat, de immár nappal. Mindezt emberfalban, a ralirajongó nézõk õrjöngése közepette.

    „Az egyik éjszakai szakaszon leütöttük a visszapillantó tükröt, de ez nem nagyon zavart, a pénteki utolsó gyorsasági végén azonban kellemetlen meglepetés ért: egyszer csak fura hangja kezdett lenni az autónak, aztán azt láttuk, hogy elrepülnek a tõcsavarok a jobb elsõ kerékbõl – mondta Hoffer Zsolt. – Eljutottunk a szervizparkig, a csapatunk pedig reggelig szerelt, úgyhogy néhány óra alvást követõen szombat délután el tudtunk rajtolni. Az elsõ szakaszon felvettük a ritmust, nagyon jó kis pálya volt, egyik kanyarból a másikba estünk, a második szakaszon azonban a rajt után nem sokkal észrevettem, hogy elment a kormányszervó. Egy-két visszafordító feladta a leckét, vicsorogtunk rendesen, de bíztam benne, hogy nincs olyan nagy baj. Ám sajnos kiderült, hogy nincs töltés, csak annyi energiája volt a Kadettnek, hogy el tudtunk jutni vele a csapathoz. Csalódás, hogy ez történt, az viszont elképesztõen jó érzés volt, amikor láttuk a magyar zászlókat a domboldalon.”
    A jobb oldali ülésbõl Bunkoczi László nagyon élvezte a száguldást és fõleg a hangulatot – az apró technikai gondok ellenére.
    „Az a cél, hogy jövõre legyen egy ütõképes autónk, ehhez apró darabokra kell szednünk, és minden egyes alkatrészét kézbe fogni, amit meg is fogunk tenni – mondta Bunkoczi. – Az öregasszonyból hiányoznak a huszonegyedik század technikai vívmányai, de éppen ezért sokkal õszintébb, mint a modern versenygépek. Ha pedig összességében nézem a hétvégét, a rali ünnepe volt ez, elképesztõ mennyiségû fanatikus ember gyûlt össze itt San Marinóban, nagyon élveztem, hogy mi is a része lehettünk ennek a fesztiválnak. A végén pedig már volt egy kis égett gumiszag is, ami nemcsak nekünk tetszett, a közönség is õrjöngött a kanyarokban.”

  • Opel Dakar Team: A rali íze

    Opel Dakar Team: A rali íze

    A Rally Legend nem csupán egy raliverseny a sok közül, hanem maga a rali.

    Annak íze, illata, esszenciája.

    Ez a verseny a sportág aranykorát idézi, s nem csupán az indulók személye és a résztvevõ legendás autók miatt, hanem azért is, mert elképesztõ figyelem övezi a versenyt. Nem túlzás azt állítani, hogy San Marinóban ezen a hétvégén minden a rali körül forog.

    Elõször áll rajthoz a Rally Legend elnevezésû versenyen a Hoffer Zsolt, Bunkoczi László kettõs, méghozzá egy harmincéves „hajadonnal”, egy 220 lóerõs, tolókerekes váltóval felszerelt, elsõkerékhajtású Opel Kadett E Gsi-vel.

    „Izgalmas kihívás lesz számunkra ez a viadal, hiszen az autó az utolsó pillanatban készült el, olyannyira, hogy a hivatalos teszten tudjuk elõször kipróbálni – nyilatkozta Hoffer Zsolt. – A környék egyszerûen varázslatos, elképesztõ, hogy itt minden a raliról szól: mindenhol a versenyt hirdetõ plakátok láthatók, az utakon meg versenyautók vagy szervizjármûvek. Nem is raliverseny ez, hanem inkább valami elképesztõ motorsport-fesztivál, igazi csoda, amit legalább egyszer az életben muszáj átélni. Ahogy hallottam, itt a régi idõket idézve emberfalban közlekedik a mezõny, s mindenki odavan a raliért és a versenyzõkért. Gyerekként ez volt az, ami a rali közelébe vonzott, most egy kicsit visszakapom. Érdekes körülmények között tesszük tehát meg az elsõ kilométereinket a Kadettel, amellyel hosszú távú terveink vannak, úgyhogy van bennem izgalom rendesen.”

    Az Opel Dakar Team navigátora, Bunkoczi László, aki a sivatagban legalább annyira otthon érzi magát, mint a ralis gyorsaságikon, ezúttal utóbbi szakágban teszi próbára tudását Hoffer mellett.

    „Nem tudom mire számíthatunk, de most sétáltam el négy darab gyári Lancia mellett még a martinis idõszakból, úgyhogy elõre csak tátom a számat és próbálom befogadni az élményeket – mondta Bunkoczi László. – Elképesztõ értékek vannak itt a szervizparkban, kíváncsi vagyok, hogy vezetik majd a fiúk ezeket a pótolhatatlan versenyautókat, amelyekbõl nincs több a világon. Nagyon érdekes, hogy elõször vagyunk itt, de tudják, hogy kik vagyunk, ezt többször is tapasztaltuk a szervizparkban.”

    A Rally Legend péntek este rajtol két esti/éjszakai gyorsasági szakasszal.

  • 2019-ben újra lesz Hungaroring Classic!

    2019-ben újra lesz Hungaroring Classic!

    Az első osztatlan sikert aratott, a másodikat pedig a résztvevők legalább ugyanannyira várják, mint a szurkolók. A Hungaroring Classic jövőre visszatér – már a dátuma is megvan: 2019. július 12-14. –, s várhatóan még nagyobb érdeklődést vonz, mint tavaly. Ebben bízik Szalay Balázs, a verseny egyik megálmodója.

    „Vádoljanak elfogultsággal, de úgy gondolom, hogy a Hungaroring Classic 2017-ben a legszebb autósport-rendezvény volt a mogyoródi pályán – nyilatkozta a Dakar ralikról ismert Szalay Balázs. – Kortól és nemtől függetlenül imádták az emberek, nagyon jó érzés volt látni a boldog arcokat. Sokan beöltöztek a kor szellemét idéző ruhákba, és imádták, hogy gyerekkori álomautóik között sétálhattak. Ezeket annak idején csak a televízióban, autós kártyákon vagy matchbox formájában csodálhattak meg, most pedig versenyezni is láthatták őket. A fiatal korosztály ugyanakkor megismerhetett egy olyan autóparkot, amelyekkel a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években a világ legizgalmasabb versenyeit vívták.”

    A világszínvonalú mezőnyt jövőre is a Peter Auto hozza el hazánkba, csakúgy, mint 2017-ben, amikor a három nap alatt összesen 24 ezren voltak kíváncsiak a hazánkban első alkalommal megrendezett klasszikus autóversenyre. „Nagy várakozással és szervező kedvvel tekintek a viadal elé, s bízom benne, hogy jövőre sikerül megduplázni a tavalyi nézőszámot – tette hozzá Szalay. – A csapatunk változatlan, s azt látom kollégáimon, ők is alig várják, hogy nekiláthassanak a 2019-es Hungaroring Classic megszervezésének, ami még nagyobb szabású, még különlegesebb és még elegánsabb lesz, mint a tavalyi.”

    [Best_Wordpress_Gallery id=”143″ gal_title=”Hungaroring Classic, 2017″]

  • Állni a gázon – azt szeretik a legjobban!

    Állni a gázon – azt szeretik a legjobban!

    Hosszú sivatagi versenypályák, rövid összekötõ szakaszok – ez minden versenyzõ álma.

    A terepralisok ugyanis nem szeretnek a közúton kocsikázni, viszont imádnak állni a gázon a dûnék között. Nos, ezt pontosan tudja az elõttünk álló Türkmén Desert Race fõszervezõje, Jean-Louis Schlesser is, aki kétszeres Dakar-gyõztesként abszolút versenyzõi fejjel gondolkodott az útvonal kijelölésekor. Számára fõ szempont, hogy az indulók számára ideális környezetet teremtsen, nem csupán a pályákon, hanem a hangulatos esti táborokban is. Ezért aztán a szeptember 11-én rajtoló, és öt szakaszt magába foglaló türkmén viadal össztávja 1614 kilométer, amelybõl a mért szakaszok hossza 1202 km, vagyis alig vannak benne extra kilométerek.

    „Nekünk, versenyzõknek az lenne a legjobb, ha a táborból rajtolnánk, és a következõ táborban érnénk célba, de persze tudjuk, hogy ez nem lehetséges. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy a türkmén viadalon nem várnak ránk több száz kilométeres összekötõ szakaszok, ez a versenyzõk számára is komfortos és a szervizcsapatoknak is, mert több idõ van szerelni” – mondta Szalay Balázs, aki navigátorával, Bunkoczi Lászlóval tagja lesz a viadal mezõnyének. Ez abból a szempontból is érdekes, mert most elõször rendeznek nemzetközi terepraliversenyt ebben a különleges, izgalmas országban – vagyis a Karakum-sivatag az összes páros számára tartogat majd meglepetéseket.

    A mért szakaszok hossza egyébként naponta 230 és 250 kilométer között van, ami mondjuk Dakar-viszonylatban nem számít soknak, viszont egy sivatagi világkupa-verseny távjának éppen megfelel, ha pedig azt vesszük, hogy a hírek szerint az összes pályát a dûnék között jelölték ki, talán még egy kicsit sok is. De a terepralisok éppen ezt szeretik: a kihívásokat.

    Az Opel Dakar Team párosa, Szalay Balázs és Bunkoczi László szombaton utazik el Türkmenisztánba (az Opel Crossland X-et már korábban elszállították), ahol hétfõn tartják meg az adminisztratív és technikai ellenõrzést, kedden pedig elkezdõdik az öt napon át tartó küzdelem, amely szeptember 15-én ér véget.

  • Felfedezők nyomában

    Felfedezők nyomában

    Ötvennél is több csapat áll rajthoz szeptember 11-én az első Türkmén Desert Race-en – köztük ismert terepraliversenyzők és amatőrök is, akik mind azért érkeznek, hogy felfedezzék Türkmenisztánt. Elsősorban persze a Karakum-sivatagra kíváncsiak, hiszen az teljesen ismeretlen terep mindenki számára. A mezőny – soraiban a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettőssel – kelet-nyugati irányban szeli át az országot, öt szakaszt teljesítve. 

    „Nagyon várom a türkmén versenyt, mert minden információ, amit kapok róla, új kalandokat ígér – mondta az Opel Dakar Team pilótája, Szalay Balázs. – Új tájakat, új országot fedezünk fel, ennek a sportnak éppen ez a lényege, ezt szeretjük benne a legjobban. Hogy nehéz verseny lesz? Sohasem riadtunk vissza a kihívásoktól.”

    A Türkmén Desert Race egy szuperspeciálissal kezdődik, majd még a nap folyamán belekóstol a mezőny a Karakum sivatagba. Az első éjszaka a táborban (és persze ezt követően a többi is) olyannak ígérkezik, amit a Jean-Louis Schlesser fémjelezte szervezőcsapattól megszokhattunk: barátságos, tábortűz-körbeülős, élmény-mesélős – a klasszikus sivatagi versenyek hangulatát idézve.

    A pályákat felíró Dakar-győztes René Metge elárulta hogy gyönyörű tájakon autózik majd a mezőny: a gyémánt-folyótól a „pokol kapujáig”. Utóbbi az elnevezése alapján semmi jót sem ígér a versenyzőknek – főként, hogy a legtöbben közülük már jól tudják, milyen az, amikor Metge valamit pokolinak titulál. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ott tényleg megizzadnak majd a legrutinosabbak is.

    „Voltam már a pokolban, még 2004-ben, pályafutásom első Dakarján még Afrikában, úgyhogy ezt nem büntetésnek, inkább fantasztikus lehetőségnek élem meg – mondta Bunkoczi László, aki az Opel Crossland X bal oldali üléséből diktálja az itinert Szalaynak. – Mindig új nehézségekkel találjuk szembe magunkat, azokat kell legyőzni. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki versenyzett a Karakum sivatagban, jó, hogy egy nemzetközi mezőny tagjaként az elsők közt lehetünk. Nem tudjuk, René Metge hova küld majd minket, de mi megyünk.”

  • Múltidézés Alaszkában

    Múltidézés Alaszkában

    Szalay Balázs harminc éve járt legutóbb Homerben.

    Akkor egy táblával érkezett, amelyre az volt írva angolul: „Munkát keresek”. Ennyi volt az összes angoltudása. Napokig bóklászott a kikötõben, sátorban aludt, míg végül az egyik halászhajón munkát kapott. Tulajdonképpen így kezdõdött a felnõtté válásának története, hiszen azon a hajón tanult meg keményen dolgozni, ott kereste azt a kezdõtõkét, amellyel itthon vállalkozásba fogott.

    Most három évtized után visszatért.

    A világ leghíresebb kutyaszánhúzó versenyére, az Iditarodra érkezett, de ha már ott volt Alaszkában, autózott négyszáz kilométert, s tett egy kitérõt Homerbe.

    „Nagyon vártam a visszatérést, kíváncsi voltam, milyen most a világ halászati fõvárosa – mondta az Opel Dakar Team pilótája. – Azt kell mondjam, nem változott túl sok minden, sõt, szerintem ez az a hely, amely harminc év alatt a legkevesebbet változott. A félszigeten ugyan már laknak emberek, vagyis épültek házak, de a kikötõ olyan, mint régen, a hajók is hasonlóak, sõt, van egy, a Grizzly nevû, amely még most is ott horgonyoz. Annak idején ismertem a kapitányát, tán még mindig benne van a száma a telefonomban…”

    Megvan még a Salty Dog (Sós kutya) nevû kocsma is, amelybe annak idején Szalay gyakran betért egy hamburgerre. Ma már csak szendvicset adnak, de még most is népszerû a hely.

    „Annak idején a Salty Dognak köszönhettem, hogy volt egy-két mellékes melóm, mert a rutinos matrózok mind odajártak elkölteni a napi keresetüket, s amíg ott voltak, némi mellékesért cserébe rám bízták a hajók takarítását – folytatta Szalay. – Így azután a napi hatvan dolláros keresetemet olykor negyvennel is ki tudtam még egészíteni. Csak viszonyításképpen: annak idején építész édesanyám havi fizetése száz dollárnak megfelelõ forint volt. Szóval néha egy nap alatt kerestem annyit, amennyit õ egy hónap alatt. Persze, ezért a pénzért keményen meg kellett dolgozni, állni a jeges vízben napi több órán át. Amikor Alaszkába mentem, csak egy kajakos voltam, egy diák. Itt tanultam meg a küzdést, kitartást, azt hogy miként kell keményen dolgozni. S ott kerestem meg azt a kezdõtõkét, amellyel itthon bele tudtam vágni az elsõ vállalkozásomba. Remek érzés volt visszatérni.”