Címke: statisztikák

Ritkábban fordul elő, mint hogy valaki világbajnokká váljon, grand slamet produkáljon egy nagydíjhétvégén vagy az összes versenykört teljesítse egy szezonban. Eddig még csak két embernek sikerült az, amihez szó szerint szerencsés csillagzat alatt kell születni, így például Lewis Hamiltonnak sohasem volt rá esélye. Az idei év viszont azon különleges alkalmak egyike, amikor azt mondhatjuk, reális esély van a megismétlésére.

Ezen a ritka, kétfős listán azokat a versenyzőket tartják számon, akiknek sikerült Forma-1-es világbajnoki futamot nyerniük a születésnapjukon. Ezt mindezidáig csak James Hunt tudta megtenni az 1976-os Holland Nagydíjon, valamint Jean Alesi az 1995-ös Kanadai Nagydíjon. Idén szeptember 1-jén Monzában Carlos Sainz csatlakozhat hozzájuk. De ne szaladjunk ilyen gyorsan előre, mielőtt át nem tekintenénk, miért is ilyen nehéz bárkinek is összehangolnia a születésnapját a futamgyőzelmével.

A versenyzők egy kisebb csoportja azonnal kiesik a játékból. Egy szezon napjainkban március elejétől december elejéig tarthat, de még ebből az egyre bővülő naptárból is kiesnek a téli hónapok, a vizsgálatunk csoportjából pedig azok a pilóták, akik ebben az időszakban születtek. Lewis Hamilton noha minden idők legtöbb futamgyőzelmet jegyző pilótája, január 7-i születési dátumával szemernyi esélye sem volt, és a jövőben is aligha lesz arra, hogy az F1-es dobogó tetején ünnepelje ezt a jeles napot. Hasonló cipőben jár a jelenleg az élmezőnyhöz tartozó csapatoknál vezető pilóták közül Sergio Pérez (január 26.) és George Russell (február 15.), a közelmúlt világbajnokai közül pedig ugyanígy esélytelen volt Michael Schumacher (január 3.) és Jenson Button (január 19.). Persze amióta láttunk júliusban startoló szezont, már inkább semminek a lehetőségét ne zárjuk ki…

Aki az év azon szakaszában született, amelyben rendszerint nagydíjakat rendeznek, az az első rostát már sikerrel is vette, hiszen ha elég sokáig a mezőny tagja marad, akkor bizonyos időközönként jó eséllyel rá kerül a sor, vagyis egy verseny napjára esik a születésnapja, ezzel pedig legalább elméletben megkapja a lehetőséget, hogy feliratkozzon a listára.

Minden évben eggyel tolódik, hogy egy bizonyos dátum milyen napra esik. Tehát ha egyik évben július 15-e vasárnap volt, akkor a következő évben hétfő lesz, a megelőzőben pedig szombat volt. Kivételt képeznek a szökőévek, mint például az idei is, ilyenkor két nappal tolódik el a naptár. Ez azt jelenti, hogy minden ötödik vagy hatodik évben esik valakinek a születésnapja vasárnapra. No persze csak akkor, ha nem pont a vasárnapot ugorjuk át a szökőév miatt, ilyenkor ugyanis 11 évet kell várni az ismétlődésre. Idén éppen így jár Fernando Alonso: ha 365 napos évet írnánk, július 29-re esne a Belga Nagydíj, ám valójában július 28-ra fog, vagyis legközelebb csak 2029-ben nyerhetne a születésnapján a spanyol. És bár képességei nem kopnak a korral, arra azért nem fogadnánk, hogy a 48-at is a rajtrácson ünnepli majd.

Tovább felezi a versenyzők esélyeit, ha bár éppen vasárnapra esik a születésnapjuk, abban az évben egyszerűen nem rendeznek futamot azon a bizonyos hétvégén. Hasonlóan komoly rosta az is, hogy milyen autóban ül az azévi kiválasztott, mert 2023-ban hiába ünnepelt a szingapúri vasárnapon Esteban Ocon, a mexikói vasárnapon pedig Lance Stroll, sem az Alpine, sem a kanadai által működtetett Aston Martin nem zavarta az éllovasokat a szezonban.

Vasseur meglepő tényt közölt a Ferrari 2024-es autójáról

Látható tehát, hogy egy egész sor körülménynek össze kell állnia ahhoz, hogy megtörténhessen a szülinapi győzelem, ezek közül pedig több is a véletlenen múlik, elvégre egy versenyzőnek ugyanúgy nincs beleszólása a versenynaptár kialakításába, mint abba sem, hogy mikor jött világra. Így talán már nem is olyan meglepő, hogy mindössze két ember tudott egy-egy alkalommal feliratkozni az F1 egyik legszűkebb körű sikerlistájára.

James Hunt 1976. augusztus 29-én, 29. életéve betöltésének napján állt fel a zandvoorti rajtrács második helyére McLaren-Fordjával, Ronnie Peterson mögé. A Holland Nagydíjat négy héttel azt követően rendezték, hogy megtörtént Niki Lauda súlyos balesete a Nordschleifén, a fő bajnoki rivális osztrák így hiányzott a mezőnyből, de ekkorra már tudni lehetett, hogy túlvan az életveszélyen, és nemrég már hazai mehetett a kórházból. A Ferrari a történtek árnyékában kihagyta az előző futamot az Österreichringen, Zandvoortba viszont már visszatértek, még ha csak egyetlen autóval is, amit Clay Regazzoni igazgatott.

A vezetést a 12. körben átvevő Huntot a leintésig ketten is szorongatták. Előbb John Watson, aki a Penske zsinórban második (végül soha meg nem születő) győzelméért hajtott, míg meg nem adta magát a váltója, majd egészen a leintésig Regazzoni gyakorolt komoly nyomást az angolra. Hunt talán az utolsó körben lekörözött Alan Jonesnak is köszönheti a győzelmét, aki mögött időt veszített az öklét dühösen rázó Regazzoni. A 29 éves Hunt lett az első születésnapi győztes, az ünneplésre azonban valamelyest árnyékot vetett, hogy a hétvége során egy túraautós betétversenyen életét vesztette egy sportbíró,  a szintén 29 éves Ron Lenderink.

A másik dátum, 1995. június 11-ének együttállása fokozottan különleges: Jean Alesi egyetlen F1-es futamgyőzelmét szerezte meg éppen a születésnapján, miközben a Ferrari is csak ezen egy alkalommal nyert a szezonban, ráadásul a francia pilóta a Gilles Villeneuve miatt ikonikussá vált 27-es rajtszámú autót vezette a róla elnevezett montreali pályán. A Kanadai Nagydíj sokáig egyértelműen Michael Schumachernek állt, ám miután elektronikai probléma lépett fel autójában, az 57. körben a bokszba kellett hajtani egy fájdalmasan hosszú szervizelésre és kormánycserére, ezzel pedig félperces előnyét 75 másodperces hátrányra váltotta, s végül ötödikként ért célba. A vezetés így a 31 éves Alesihez került, aki élt is a lehetőséggel, az általános örömünnepben pedig a rajongók már az előtt elözönlötték a pályát, hogy az összes autó célba ért volna, így végül az eggyel korábbi kör állása alapján határozták meg a végeredményt.

Kettőjükön kívül akadt még néhány születésnapi dobogós, mint például Rubens Barrichello 2004-ben Monacóban, a 2018-as Orosz Nagydíjon pedig távolról már Max Verstappen is megszimatolhatta azt az érzést, amit eddig csak Hunt és Alesi ismert meg, hiszen hat éve szeptember 30-án a holland mindenkinél több kört töltött az élen Szocsiban, ám az elcsúsztatott taktikája miatt a futam utolsó negyedében még a bokszba kellett hajtania, és végül csak ötödik lett.

Azóta idén jön el a következő nagy lehetőség, amikor egy élcsapat autójában ülő pilóta kapcsán reálisnak tűnhet a születésnapi futamgyőzelem – persze valamelyest még mindig csak látatlanban mondhatjuk ezt, hiszen a 2024-es erőviszonyokról egyelőre semmit nem tudhatunk.

Ritka azonban az olyan év, amikor a Ferrarit nem sorolhatjuk az élcsapatok közé, ráadásul a helyszín is adhat okot némi bizakodásra. Szeptember 1-jén Carlos Sainz 30 éves lesz, és aznap rendezik az Olasz Nagydíj futamát is. Sainz noha még csak kétszeres futamgyőztes, de tavaly Monzában emlékezetes teljesítményt nyújtott az egész hétvégén, a pole-ból rajtolt, és a technikai fölényben lévő Red Bullok ellen is hősiesen védekezett, végül harmadikként ért célba.

Különleges pillanat lenne, ha a spanyolnak összejönne a monzai győzelem, hiszen a Lightsoutblog számításai szerint az F1 történetében idáig összesen csupán 76 alkalommal adatott meg egy versenyzőnek a lehetőség, hogy a születésnapján rajthoz állhasson egy nagydíjon. Ez átlagban évente nagyjából egy személy, és közülük is csak kettőnek sikerült nyernie.

Egy másik lista a születésnapjukon pole-ból rajtolókat összesíti: ők is csupán ketten voltak, ám nem hozott nekik szerencsét a jeles alkalom: Gerhard Berger az 1995-ös Belga Nagydíjon és Mika Häkkinen az 1997-es Luxemburgi Nagydíjon egyaránt kiesett.