Szerk Racingline.hu

Címke: statisztikák

  • Hamilton robbantja a számokat: senki nem nyert még ilyen soká is, ilyen sokáig és egy helyen ilyen sokszor

    Hamilton robbantja a számokat: senki nem nyert még ilyen soká is, ilyen sokáig és egy helyen ilyen sokszor

    2022 óta leginkább csak saját sikertelenségi mutatóinak felülírása kapcsán kerülhetett be a futamok utáni statisztikai összegzésekbe Lewis Hamilton, most azonban két és fél év után aratott első győzelmével egycsapásra több újabb jelentős rekordlistának is az élére állt.

    Ami talán a legnagyobb horderejű, és már egy héttel ezelőtt, a Brit Nagydíjra hangolódva fel is vetettük a lehetőségét: Hamilton a 9. győzelmét szerezte Silverstone-ban, ezzel új rekordot állított fel az egy pályán (és nagydíjon) elért első helyezések számában. Senki nem tudott még korábban ilyen sikeres lenni egy helyszínen, Michael Schumachernek Magny-Cours-ban van 8 győzelme, illetve emellett Hamiltonnak még a Hungaroringen is – ami azt jelenti, hogy a brit a következő hétvégén akár a magyar pályával is fellőheti magát a kilenc győzelmet szerzők klubjába, önmaga mellé.

    Hamilton az első hazai győzelmét 2008-ban szerezte a McLarennel, a továbbiakat azonban már mind a Mercedesszel. Egészen döbbenetes, de a Mercedes 2014-es felemelkedése óta Hamilton egyetlen alkalommal sem hiányzott a Brit Nagydíj dobogójáról – ez egy 11-es sorozatot jelent, a pályát tekintve viszont már 12-est, hiszen 2020-ban a 70. évfordulós nagydíjat is itt tartották, amin a brit második lett. Nem meglepő, hogy senkinek nem volt még ilyen sorozata egy helyszínen. Schumacher Imolában, Barcelonában, illetve Montrealban elért ugyan 12 dobogót, de ő sem sorozatban. Hamilton pedig Silverstone-ban összesen már 15-nél jár.

    A Mercedes hétszeres bajnoka az első F1-es versenyző, aki 300. nagydíjrajtja után is képes volt versenyt nyerni, egész pontosan a 344.-en. Bár ezen a listán egyelőre nincsenek túl sokan, Hamiltonon kívül csak Jenson Button, Schumacher, Rubens Barrichello, Kimi Räikkönen és Fernando Alonso lépték túl eddig a 300 részvételt. Eddig Räikkönen volt a legkésőbb is nyerő, ő 289. futamán állhatott fel a dobogó tetejére a 2018-as USA Nagydíjon. Alonso viszont idén már eléri a 400-at is, és ha bármikor nyer még karrierje során, azzal egész biztosan rá fog tromfolni Hamiltonra.

    Hamiltonnak 17 év és 27 nap telt el első és mostanáig utolsó győzelme között, ezzel szintén élére ugrott a vonatkozó listának, megelőzve a 15 és fél éves intervallumot átölelő Räikkönent. Alonso már idén is 21 év körülire tudná nyitni ezt az ollót, ha nyerne.

    Anthony Hamilton: Ha Lewis már nem lesz elég jó, szólni fogok

    Utóbbi két győzelme között pedig 945 nap telt el a britnek, ami soknak hangzik ugyan, de közelében sincs a rekordoknak – két és fél év azért nem a világ vége! A két győzelem között megejtett nagydíjrajtok számában ugyan 56-tal 7. a listán, a két győzelem között eltelt időben viszont csak a 25. – például Daniel Ricciardónak és Buttonnak is volt ennél hosszabb ínséges időszaka két siker között, Räikkönennek pedig kétszer is.

    Viszont ugyancsak nem volt még olyan versenyző, aki 17 különböző szezonban is futamot nyert volna, mostanáig Hamilton Schumacherrel állt holtversenyben, 16-tal.

    Kerek szám, hogy Hamilton éppen 150. dobogóját érte el a Mercedes színeiben, az viszont tökéletlen, hogy összességében ez volt 199. F1-es pódiuma. Nem nehéz látni, hogy hamarosan elérkezhet ez a szintén példátlan 200-as mérföldkő is számára.

    Nemzeti tömörülés

    A verseny rajtja előtt már külön cikkben emlékeztünk meg arról, milyen különlegességnek számított, hogy három brit pilóta zárt az élen egy időmérőt: az 1968-as Dél-afrikai Nagydíj óta nem történt ilyen velük – odáig viszont 21-szer is! Ahhoz viszont, hogy bármelyik nemzetnél a legutóbbi ilyen együttállást megtaláljuk, csak az 1997-es Francia Nagydíjig kell visszamennünk, az volt Németország egyetlen 1-2-3-ja időmérőkön, Michael Schumachert ugyanis Heinz-Harald Frentzen és Ralf Schumacher követte a rajtrácson.

    Hamilton, Russell és Norris összehozhatják, ami 42 éve egyetlen egyszer a franciáknak már sikerült

    George Russell kiesése ellehetetlenítette, de Verstappen futamvégi előretörése talán mindenképpen meghiúsította volna, hogy a britek a versenyen is kisajátítsák az első három helyet – ilyet is csak 1968-ban, Watkins Glenben tettek utoljára. Ám ha fennmarad a Mercedes és a McLaren erős formája, idén akár még nyílhat lehetőség arra a rendkívüli eredményre, amikor mindhárom dobogós felett ugyanolyan zászlót jelenítenek meg a kijelzőn.

  • Hamilton, Russell és Norris összehozhatják, ami 42 éve egyetlen egyszer a franciáknak már sikerült

    Hamilton, Russell és Norris összehozhatják, ami 42 éve egyetlen egyszer a franciáknak már sikerült

    Brit versenyzők sajátították ki az első három rajthelyet egy Forma-1-es nagydíjra, ami 56 éve fordult elő utoljára. De még ennél is mélyebb és rendkívülibb különlegesség küszöbén áll George Russell, Lewis Hamilton és Lando Norris a Brit Nagydíj előtt.

    Kezdjük a legegyszerűbb ténnyel, amire a szombati silverstone-i időmérő végeztével a brit Sky Sports azonnal felhívta a figyelmet: az 1968-as Dél-afrikai Nagydíj óta először történt meg, hogy három brit versenyző zárt az élen egy időmérő edzést. Akkor Jim Clark, Graham Hill és Jackie Stewart hozták össze ezt a dicsőséget az országnak, és sok-sok évtizedet kellett várni, hogy most Russell, Hamilton és Norris ezt megismételjék.

    Nem sok nemzet olyan szerencsés, hogy egyáltalán egyidejűleg legalább három versenyzővel rendelkezzen a rajtrácson, és bár a legmélyebb autósportos tradíciókkal rendelkező Nagy-Britannia leggyakrabban teljesítette ezt a kitételt, még emellett is ritka, hogy egy ország három versenyzője egyaránt az élmezőnyhöz tartozó autóval rendelkezzen – elég abba belegondolni, hogy még az idei szezon elején is egészen valószínűtlennek látszott, hogy ez ebben az évben megtörténhet.

    Meglepetés az időmérőn, a Mercedesé a pole és az első rajtsor a Brit Nagydíjra

    Voltak azonban idők, amikor a szigetország lakói a mostaninál sokkal prominensebb, mondhatni uralkodó szerepet töltöttek be a mezőnyben. Az az 1968-as kyalami hétvége már rendkívül messzinek tűnik, az viszont akkor már a 21. alkalom volt, amikor (legalább) három brit kvalifikált az élre! Még tovább szűkítve: az 1957-es szezonzáró és az említett 68-as szezonnyitó között eltelt bő egy évtized során, összesen 99 nagydíj alatt hozták össze ezt a 21-et a britek. Igazi domináns korszak volt ez az ország számára, kezdetben Mike Hawthorn, Stirling Moss és Tony Brooks, később Clark, Hill, Stewart és John Sturtees nevével fémjelezve. Öt esetben ráadásul a rajtrács első négy helyezettje is brit volt, akik egyes pályákon még elfértek mind az első rajtsorban – utolsóként 1967-ben Silverstone és a Nürburgring szakított a 4-3-4-es felosztású rajtráccsal. Olyan viszont, hogy hazai pályán sajátítsák ki az első három rajtkockát a britek, csak egyszer történt meg, 1962-ben, amikor Aintree-ben volt a futam.

    Az a történelmi 1968-a Dél-afrikai Nagydíj volt Jim Clark utolsó F1-es futama, hiszen ezt követően halálos balesetet szenvedett egy F2-es versenyen, ezzel pedig szimbolikusan, de a statisztikák szerint is lezárult a britek nagy korszaka.

    És bár akadt 10 olyan futam is az F1 történetében, amikor a dobogó mindhárom fokára brit pilóták állhattak fel, ez a 10-es és a 21-es lista mégis csupán egyetlen ponton keresztezi egymást: az 1958-as portói Portugál Nagydíjon, ahol Moss, Hawthorn és Stuart Lewis-Evans az első három pozícióból rajtoltak, majd ugyanilyen sorrendben is értek célba.

    Ezt a britekkel eddig egyetlen egyszer megtörtént különlegességet ismételheti meg a 2024-es Brit Nagydíjon Russell, Hamilton és Norris, ha bármilyen sorrendben, de ők végeznek a dobogón is. Másra nem számíthat a nemzet, idén csak ők hárman képviselik a királyságot az F1-ben, ám jövőre már Oliver Bearman is csatlakozik hozzájuk.

    A Haas leigazolta Bearmant 2025-re

    A briteken kívül két nemzet van még a sport történetében, amelyeknek rövidebb domináns időszakok során sikerült elhozni az első három helyet időmérőkről és futamokról: 1952-53 során az olaszoknak, a 80-as évek első felében pedig a franciáknak. A britek 21-éhez képest ez a két nemzet csak öt-öt alkalommal kvalifikált három versenyzővel a mezőny élére, de sokkal jobb hatékonysággal váltották azokat egyszínű dobogóra, hiszen az olaszoknak is sikerült egyszer az időmérő után a futamot is besöpörni (az 1952-es Francia Nagydíjon), és a franciáknak is (az 1982-es Francia Nagydíjon). A szinte csak amerikaiak részvételével zajló, 1950 és 1960 között az F1-es naptár részét képező Indianapolis 500-aktól most tekintsünk el, ott a hazaiak ezt zsinórban 11 évben akadálytalanul megtehették.

    A kimaxolt nemzeti tökéletességet tehát mindmáig csak 1982-ben a Paul Ricardon sikerült elérni: hazai pályán indult az első három rajthelyről René Arnoux, Alain Prost és Didier Pironi, s ugyanebben a sorrendben fel is állhattak a dobogóra. Mi több, ezzel a Renault autói kettős győzelmet arattak, sőt, negyedik franciaként Patrick Tambay követte a célban a dobogósokat – de ezek már tényleg csak extrák.

    Amire figyelhetünk: utoljára az 1968-as USA Nagydíjon, Watkins Glenben állt együtt három brit a dobogón (Stewart, Hill, Surtees), 1958-ban Portóban végeztek legutóbb az első három rajthelyről a dobogón, ha pedig ez ismét megtörténne Silvestone-ban, azzal egyúttal a britek teljesítenék azt a tökéletes hazai hétvégét is, ami eddig csupán egyszer, 42 évvel ezelőtt a franciáknak sikerült.

  • A győzelemről való lecsúszás 59 éves rekordját állította be a McLaren

    A győzelemről való lecsúszás 59 éves rekordját állította be a McLaren

    Több mint egy évtizede nem volt olyan erős az F1-ben a McLaren, mint idén, mégis egy rendkívül frusztráló sikertelenségi rekord mellé írhatjuk fel a nevüket az Osztrák Nagydíj után. Statisztikai érdekességek a hétvégi futamról.

    Nyert már ugyan a McLaren idén futamot is Miamiban, azóta viszont sorozatban öt második helyet szállított Lando Norris és Oscar Piastri a csapatnak. Talán különös, de a zsinórban elért második helyek jóval ritkábbak, mint a zsinórban szerzett győzelmek – legutóbb a 2019-es szezon első öt futamán történt meg ilyen, azokon mind a Mercedes lett a második. Akkor viszont a győzelmeket egyaránt begyűjtötte mellé a csapat.

    Olyan viszont, hogy egy istálló egymást követő futamokon öt második helyet szállítson, de eközben egyiket se nyerje meg, csak egyetlen egyszer történt meg korábban az F1-ben: az 1965-ös Belga Nagydíj és Német Nagydíj között Jackie Stewart és Graham Hill végeztek ötször másodikként a BRM-mel úgy, hogy közben a futamok mindegyikét Jim Clark nyerte meg a Lotusnak.

    Persze az elmúlt évtized eredménytelenségének fényében nincs ok a panaszra a McLarennél: az előző hét futam egyik dobogójáról sem hiányoztak, ilyen hosszú sorozatuk pedig legutóbb 2011 és 2012 fordulóján volt.

    Piastri dühből vadászta le a riválisait

    A szezon első tíz nagydíjhétvégéje után már csak a McLaren mondhatta el magáról, hogy minden versenyen két autóval célba ért, Norris pedig azt, hogy egyedüliként minden futamon pontot szerzett – a brit spielbergi kiesésével viszont mindkét sorozat véget ért.

    Négy év alatt öt osztrák pole

    Max Verstappen elit klubhoz csatlakozott azáltal, hogy egymást követő ötödik alkalommal szerzett pole-t a spielbergi futamra. Rajta kívül csak három versenyző van, akinek összejött egy legalább ilyen hosszú sorozat. Ayrton Senna hét éven át legyőzhetetlen volt az imolai időmérőkön 1985 és 1991 között, Lewis Hamiltonnak egy hatos sorozata van Melbourne-ből 2014 és 2019 között, Michael Schumacher pedig zsinórban öt pole-t gyűjtött Szuzukában (1998-2002) és Barcelonában (2000-2004) is. Verstappennél gyorsabban viszont egész biztosan senki nem jutott el idáig, hiszen a holland négy év alatt ért el öt rajtelsőséget a pályán, köszönhetően annak, hogy 2021-ben a járvány miatt két nagydíjhétvégét is lebonyolítottak ott, az egyiket Stájer Nagydíj néven.

    De nem csak Verstappennek megy különösen jól Ausztriában. A Haas Nico Hülkenberg 6. és Kevin Magnussen 8. helyével két éve nem látott erős eredményt ért el – legutóbb 2022-ben ugyanezen a pályán pontosan ugyanilyen eredményekkel végzett a csapat. Az amerikaiaknak valamiért fekszik Spielberg, fennállásuk legjobb hétvégéjét is itt jegyezték 2018-ban egy 4. és 5. hellyel.

    Hülkenberg ráadásul öt év óta a legjobb F1-es eredményét érte el a hétvégén, bár ez is csupán egy hatodik helyet jelentett. Legutóbb a 2019-es Olasz Nagydíjon még a Renault-val lett ötödik, de a hosszú várakozásra mentségéül szolgál, hogy azóta három szezont szinte teljesen kihagyott – 2020 és 2022 között csak négy futamon rajtolt el.

    Súlyosabb hátránnyal kell sújtani a Red Bullt, hogy másnak is legyen esélye, véli Russell

    Két nagy esély Hamilton előtt

    Bár talán furcsa arról beszélni, mi történne Lewis Hamilton győzelme esetén, hiszen immár harmadik éve nem tesz ilyesmit, ám a Mercedes feljavuló formája és friss futamgyőzelme fényében nem csupán elméleti az esélye, hogy a hétszeres világbajnok újabb jelentős rekordlistának álljon az élére az elkövetkező két nagydíj valamelyikén, Silverstone-ban vagy a Hungaroringen. Senkinek nem sikerült még az F1-ben egyazon pályán kilencszer nyerni, Hamilton azonban az említett kettőn, továbbá Michael Schumacher Magny-Cours-ban eljutott nyolcig. Ha a britnek hazai pályán vagy a Magyar Nagydíjon összejönne a siker, egyedül állhatna a rekordlista élén.

  • A Hamilton-dobogó örök? – megszakadt a legrosszabb sorozat és tovább nyúlt a rekord

    A Hamilton-dobogó örök? – megszakadt a legrosszabb sorozat és tovább nyúlt a rekord

    Lewis Hamilton először jutott fel olyan magasságba idén, ahova Carlos Sainz a hazai futamán még soha. A Spanyol Nagydíj statisztikái.

    A 2024-es szezon első harmada a legkevésbé sem Hamiltonról szólt, a brit még sohasem kezdett olyan észrevétlenül egy F1-es évadot, mint idén: az első nyolc futamon a legjobb öt között sem tudott célba érni, és az első dobogójára a 10. állomásig kellett várni. A 2009-es mclarenes éve közeli rokonságban áll az ideivel, ott is a tizedik futamon lett meg az első dobogója (akkor győzelem a Hungaroringen), ám dobogó nélküli sorozatban az utóbbi időben még a 15 évvel ezelőtti mélypontját is alulmúlta.

    Hamilton a 2008-as szezonzáró és a 2009-es Magyar Nagydíj között tíz versenyen át maradt le a pódiumról, ami egészen a közelmúltig negatív rekordja maradt. Azzal viszont, hogy a tavalyi Mexikóvárosi Nagydíj után csak most tudott ismét a legjobb három között végezni, 12 futamból álló sorozatot hozott össze.

    A brit viszont a rossz széria megtörésével immár sorozatban 18. szezonjában állt legalább egyszer a pódiumon (eddig minden évében összeszedett legalább ötöt), ami már egy ideje rekord, Michael Schumachernek is csak 15 éven át tartott a sorozata, mielőtt először visszavonult. Hamilton pedig karnyújtásra van egy újabb mérföldkőtől, amit előtte még senki más nem ért el: már csak kettő továbbira van szüksége 200. dobogójához.

    Ezerszáztizenegy

    Verstappen azért jóval lendületesebben menetel a dobogós ranglistán, Barcelonában már a 106.-at gyűjtötte, amivel az örökranglista negyedik helyére ért fel, holtversenyben Fernando Alonsóval és Alain Prosttal.

    A holland a számok harmóniáját kedvelőknek is kedvezett, hiszen az 1-es autót vezetve nyerte meg az F1 történetének 1111. versenyét.

    Azt nem mondhatja el, hogy az első rajthelyről, hiszen az Lando Norrishoz került, karrierje során mindössze második alkalommal, a 2021-es Orosz Nagydíj mellé. A McLaren britje valójában már negyedszer próbálhatta ki, milyen az F1-ben az élről indulni, hiszen tavaly két sprintversenyen is megtehette ezt, és aligha önbizalomnövelő számára a tudat, hogy ezek egyike során sem tudta megtartani a vezetést az első kör végére.

    Sainzt is tépi az otthoni balsors

    Vannak versenyzők, akik noha sok éven át versenyképes autóban ülnek, mégis sújtja őket a hazai pálya átka: ilyen volt például Jenson Button, aki 17 próbálkozásból egyszer sem állhatott dobogóra a Brit Nagydíjon, Daniel Ricciardo, akit utólag megfosztottak egyetlen melbourne-i dobogós eredményétől, vagy Rubens Barrichello, aki az interlagosi győzelmet hajszolta hiába, s zsinórban kilenc kiesés (!) után jött csak össze neki egyetlen harmadik hely.

    Ebbe a sorba látszik beállni Carlos Sainz is, aki a Ferraritól távozni készülve idén talán egy ideig utoljára ült dobogóesélyes autóban hazai futamán, de csak eddigi különös sormintáját tudta folytatni: 2015-ös debütálása óta mind a tíz Spanyol Nagydíján pontot szerzett, ám az első három között még sohasem végzett – most is csupán hatodik lett.

    Wolff: Én úgy látom, itt Max nyeri a versenyeket, nem a Red Bull

  • Sokkal többször volt már holtverseny a pole-ért az F1-ben, mint azt gondolnánk

    Sokkal többször volt már holtverseny a pole-ért az F1-ben, mint azt gondolnánk

    A Kanadai Nagydíj legfőbb statisztikai különlegességét az időmérő végeredményében kell keresni, de utánanéztünk annak is, milyen megbízhatósági rekordot dobott a kukába a Ferrari, és milyen évtizedes rossz sorozattól vett búcsút a McLaren.

    A montreali időmérőn bekövetkezett az F1 egyik legritkább együttállása: két versenyző ezredre azonos idővel futotta meg a kvalifikáció leggyorsabb körét, George Russell után Max Verstappen is kereken 1:12,000-s időt jegyzett. Ilyen korábban csak egyszer történt, amióta három tizedesjegyig mérik az időt a Forma-1-ben: az 1997-es jerezi Európa Nagydíjon, ahol még ennél is elképesztőbb módon hármas holtverseny alakult ki Jacques Villeneuve, Michael Schumacher és Heinz-Harald Frentzen között – akkor Villeneuve érte el elsőként az eredményt, így övé lett a pole.

    Az F1 teljes történetében azonban már a 17. alkalommal fordult elő, hogy egy időmérő két leggyorsabbja azonos idővel zárt – ám az előző 15 azokból az időkből származik, amikor még legfeljebb egy tizedesig mérték az időt. A sport első évtizedeiben még pályánként eltért, hogy milyen precizitással mérnek, s csak 1982-től lett mindenhol egységes az ezredmásodpercek használata.

    De a hőskorban a hosszabb pályákon olyan is előfordult, hogy csak kerek másodpercekben számoltak, így az első holtverseny az időmérők élén a történelem ötödik világbajnoki futamán, az 1950-es Belga Nagydíjon történt meg, amikor a még 14 kilométeres Spában Giuseppe Farina és Juan Manuel Fangio egyaránt 4 perc és 37 másodperc alatt teljesítette a körét.

    A McLaren fent, a Ferrari lent

    Azok után, hogy két héttel korábban Monacóban még győzelmet szerzett, s a tabellán a Red Bull mögé 24 pontra felzárkózva felélesztette a bajnoki csata pislákoló reményét a Ferrari, Kanadában kettős kiesést könyvelt el a csapat. A 2022-es Azerbajdzsáni Nagydíj óta először történt meg, hogy egyik autóval sem ért célba a Scuderia, pedig különleges rekord küszöbén álltak: a szezon első nyolc futama alatt egyetlen kiesésük sem volt 2024-ben, ilyen hibátlan megbízhatósággal pedig csak egyszer, 2014-ben kezdtek. Akkor a kilencedik futamon Kimi Räikkönen kiesésével megszakadt a sorozat, amit most megdönthettek volna, ha Charles Leclerc és Carlos Sainz egyaránt célba ér – ám a zűrös vasárnapon messze állt a Ferrari attól, hogy ez megtörténjen.

    Fotó: Florent Gooden/DPPI/Scuderia Ferrari Press Office

    Míg a Ferrarinak mély-, a McLarennek csúcspontot jelentett a hétvége: szinte hihetetlen, de tíz éve nem szereztek egy árva pontot sem a Kanadai Nagydíjon a wokingiak, legutóbb ez 2014-ben sikerült még az újonc Kevin Magnussennek. Most egy 2. és egy 5. hellyel, nyomatékosan hagyták maguk mögött ezt az időszakot. A Ferrari nullázásával a McLaren maradt az egyedüli csapat idén, amely még egyetlen kiesést sem jegyzett, Lando Norris pedig az egyetlen pilóta, aki minden versenyen pontot szerzett.

    Kiábrándító idei formájához képest a Mercedes is magaslatokban járt Kanadában, de ehhez annyi is elég volt, hogy George Russell karrierje második pole-ja után megszerezze a csapat idei első dobogóját a 3. helyen befutva. Lewis Hamiltonnak is idei legerősebb helyezése a 4. pozíció, de az időmérőn csak hetedikként rajtolt egyik legeredményesebb pályáján, pedig az előző mind a 14 Kanadai Nagydíján az első ötbe kvalifikált.

    Horner: A visszafejlesztett Red Bull is jobb, mint a továbbfejlesztett Mercedes

  • Leclerc megúszta, hogy ő legyen a pole-királyok legrosszabbika

    Leclerc megúszta, hogy ő legyen a pole-királyok legrosszabbika

    93 év után lett újra hazai győztese a Monacói Nagydíjnak, Leclerc megszakította egy hallatlanul eredménytelen sorozatát, Verstappen nem döntötte meg a Senna-rekordot, Hamilton viszont egy újabb mutatóban előzte be Schumachert.

    Mivel már a korábbi években is közel került hozzá, nem most először merült fel, milyen történelmi különlegesség lenne, ha Leclerc nyerne Monacóban, most viszont, hogy megtörtént, már tényként írhatjuk le: ő a második monacói állampolgárságú versenyző, aki megnyerte a városállam nagydíját. Az első 93 éve, még jóval a Forma-1 létrejötte előtt történt, a harmadik Monacói Nagydíjon 1931-ben, amikor Louis Chiron győzött egy Bugattival.

    Chironnak további erős eredményei is voltak, 1948-ban 2., 1950-ben, már a Forma-1-ben pedig 3. lett, így Leclerc már az F1-ben is csak második hazai dobogós lehetett Monacóban. De ha nem csak a nagydíjat vesszük figyelembe, akkor találunk a közelmúltból is egy hazai győztest a hercegség utcáin: 2013-ban a GP2 sprintversenyén Stefano Colettit intették le elsőként.

    Leclerc a 35. F1-es versenyző, aki meg tudta nyerni hazai futamát, Monaco pedig a 13. ország, amelynek nagydíját megnyerte egy saját szülöttje.

    Monacóban Leclerc által megszületett a Ferrari F1-es történetének 250. rajtelsősége. Természetesen egyetlen más csapat sem szerzett ennyit, és itt még jóval nagyobb is az előnyük a 156 pole-lal második helyen álló McLaren előtt, mint a futamgyőzelmek tekintetében (ott 245-184-re vezetnek).

    Egy másik érdekes vetülete a hétvégi eredménynek, hogy Leclerc véget vetett egyre nyomasztóbb sorozatának, és a pole-pozícióból indulva ismét futamot nyert. Szinte hihetetlenül hangzik, de a monacói a 2022-es Miami Nagydíjtól kezdve sorozatban 12 rajtelsőségét volt képtelen győzelemre váltani. Ha pedig most Monacóban ismét utolérte volna a balsors, beérte volna az e tekintetben a negatív rekordot tartó René Arnoux-t, aki karrierje első 13 pole-jából sem tudott győzni 1979 és 1982 között (ezen időszakban más rajthelyekről azért szerzett győzelmeket, mint ahogy Leclerc-nek is volt egy).

    Jules Bianchi családja is kapott egy darabot Leclerc monacói győzelméből

    Leclerc pole-jából továbbá az következett, hogy Max Verstappen nem tudta megdönteni Ayrton Senna sorozatban nyolc, illetve Alain Prost szezonkezdettől számított sorozatban hét rajtelsőségből álló rekordját, így most alighanem hosszú időre közösen tartja velük ezeket a csúcsokat.

    Bár a szezon eddig kevésbé szól Lewis Hamiltonról, de a brit Monacóban észrevétlenül azért megdöntött egy újabb Schumacher-rekordot. Immár ő az, aki a legtöbb leggyorsabb kört szerezte egyetlen csapat színeiben, hiszen a mostani volt már számára az 54. Mercedesnél, míg Michael Schumacher 53-ig jutott a Ferrarinál. Összesítésben, csapattól függetlenül Schumacher 77-tel, Hamilton pedig 66-tal rendelkezik, így a britnek még reális esélye van arra, hogy hátralévő F1-es évei során beérje Schumachert a győzelmek és a pole-ok után a harmadik olyan „alaperedményben” is, amiből egy versenyhétvégén pontosan egy szerezhető. A leggyorsabb körök számában Hamilton előtt még megközelíteni sem tudta senki a németet, Kimi Räikkönen is csak 46-ig jutott.

    Öldöklő csata a 13. helyért

    Na, de beszéljünk erről a rendkívül statikus versenyről is, amelyen az első 10 helyezett sorrendje pontosan ugyanaz maradt a befutónál, mint ami a rajtrácson volt, ilyesmi pedig még sohasem történt meg az F1-ben. Korábban háromszor fordult elő, hogy az első hat helyen nem történt változás, és eddig ez volt a rekord. Ehhez a mostani állóháborúhoz persze nagyban hozzájárult, hogy a korai piros zászló miatt már ttovábbi bokszkiállás nélkül is letudható lett a futam, így a kerékcserék alatti helycseréknek is lőttek.

    Négy darab előzést azért regisztráltak a futam során, de a legértékesebb is a 13. helyért történt, amikor az 51. körben Valtteri Bottas sikeresen elment Logan Sargeant mellett. (Különböző források számítási metódusai eltérhetnek, mi itt a Racingpass összesítését vettük alapul.)

  • Feleslegesen nyelte be élete legrosszabb F1-es eredményét Alonso

    Feleslegesen nyelte be élete legrosszabb F1-es eredményét Alonso

    Verstappen két nagy rekordot ütött egy csapásra, a Mercedes pedig múltbéli rossz élményei miatt nem ünnepelt, pedig lett volna rá apropója. Az Emilia-romagnai Nagydíj statisztikai érdekességei. 

    Max Verstappen nem tartozik a klasszikus időmérőmenők közé. Talán furcsa ezt mondani úgy, hogy 39 rajtelsőségével az 5. helyen áll az örökranglistán, viszont 59 győzelme mellé állítva mégis elég nagy a kontraszt ez a két fontosabb sikerességi mutató között. A holland mindig is olyasvalaki volt az F1-ben, aki elsősorban a versenyeken tűnik ki, nem annyira az egykörös tempójával.

    Ennek fényében pedig kicsit váratlan, hogy noha több más pilóta domináns korszakát is átéltük már, Imolában mégis ő lett az, aki beállította a Forma-1 nagy pole-pozíciós sorozatait: kettőt is egy csapásra!

    Mind ez idáig Ayrton Senna volt az egyetlen, aki nyolc egymást követő időmérőt is megnyert az 1988-as jaramai Spanyol Nagydíj és az 1989-es phoenixi USA Nagydíj között, imolai pole-jával azonban most beérte őt Verstappen, akinek a tavalyi szezonzáró Abu-dzabi Nagydíj óta tart a sorozata.

    A véletlen úgy hozta, hogy a szezonkezdettől számított pole-pozíciók sorozatában szintén éppen most érte be az eddigi rekordot a holland: idén még senki nem győzte le őt a futamra való kvalifikációkon, és ugyanúgy hetes sorozatnál tart, mint ameddig Alain Prost jutott el, amikor egy év kihagyás után 1993-ban visszatért még egy utolsó szezonra a Williamsszel.

    Fotó: Clive Rose/Getty Images/Red Bull Content Pool

    Verstappen sorozata pedig még nem ért véget, így a hétvégi Monacói Nagydíjon egy újabb rajtelsőséggel mindkét mutatóban újraírhatja az etalont – amivel 35 év után nyugdíjazná Senna legfontosabb fennmaradt rekordját.

    Imolai sikerével továbbá Verstappen most először megelőzte Lewis Hamiltont a megnyert F1-es futamainak arányában. Hamilton az utolsó győzelmekor, a 2021-es dzsiddai futam után elmondhatta magáról, hogy karrierje összes F1-es versenyének 35,9%-át megnyerte, ekkor Verstappen mutatója még csak 13,6% volt. Azóta nagyot fordult a világ a két pilótával, Hamilton aránya 30,4%-ra csökkent, a hollandé pedig immár 30,7%. Persze ez a verseny még fluktuálhat közöttük, a régi nagyok sikerességi mutatóit azonban a mai viszonyok között már képtelenség beérni (Fangio – 47,1%, Ascari – 40,6%).

    A Mercedes 300. F1-es nagydíján vett részt a hétvégén (ebből 12 történt csupán az 50-es években), de nem tartottak semmiféle megemlékezést. Ez talán nem véletlen azok után, hogy a győzelmet eldobva jókora botlással zárult a 200. futamuk a 2019-es hockenheimi Német Nagydíjon, amit követően Toto Wolff a hibák egyik okaként nevezte meg, hogy elvonta a figyelmüket a múlt előtti tisztelgés a különleges csapatruházattal.

    A Mercedes a 6. és a 7. hely mellett a George Russell leggyorsabb köréért járó egy pontban sem találhatott sok örömöt.

    Alonso mélypontja

    A százalékok után itt egy pofonegyszerű statisztika: Fernando Alonso a 19. helyen ért célba az Emilia-romagnai Nagydíjon, ilyen gyenge helyezése pedig még sohasem volt a célban 384 nagydíjrajtot számláló karrierje során. Ennek pedig éppen az volt az oka, hogy az Aston Martin meg akarta fosztani a leggyorsabb körért járó ponttól a bajnokságban hozzájuk még lőtávolban lévő Mercedest.

    Persze a spanyol hétvégéje odáig sem volt egy diadalmenet: miután a bokszutcából rajtolt, tempója pedig nem volt elég jó a felkapaszkodáshoz, inkább Lance Stroll megsegítésére használta őt a csapat. Alonso a verseny végén a 18. helyen haladt és Pierre Gasly Alpine-ját tartotta nyomás alatt, amikor az Aston Martin bokszkiállásra hívta, hátha friss lágy gumijaival meg tudja futni a leggyorsabb kört – ő nem kapott volna érte pontot, de legalább a Mercedes sem. A kiállással Logan Sargeant mögé, a 19. helyre esett, és a még versenyben lévők közül utolsóként ért célba, ráadásul négy tizeddel még a leggyorsabb körről is lemaradt.

    Alonso sohasem ért még célba a 19. pozícióban, ez eddigi legrosszabb eredménye az F1-ben. Egyszer, 2022-ben Mexikóvárosban késői kiesése miatt ugyan már értékelték ezen a helyen, de akkor nem látta meg a kockás zászlót.

    Szenzációs festéssel tiszteleg Senna előtt a McLaren Monacóban

  • 67 év után először nem a győztes kapta a legtöbb pontot egy F1-es nagydíjon

    67 év után először nem a győztes kapta a legtöbb pontot egy F1-es nagydíjon

    Lando Norris végleg lezárta a dilemmát, amely az elmúlt futamok után egyre csak fokozódott azzal kapcsolatban, hogy a győzelem nélküli legtöbb dobogós hely vagy az első győzelem előtti legtöbb dobogós hely rekordlistájának élén fog-e megmaradni… A Miami Nagydíj statisztikai érdekességei.

    Miamiban ez eldőlt: a brit megszerezte első győzelmét úgy, hogy ezt megelőzően 15 egyéb dobogós helyet hordott össze – pontosan úgy, ahogy korábban Patrick Depailler, Jean Alesi, Mika Häkkinen és Eddie Irvine is tette, vagyis most már ők öten együtt a várakozási rekorderek.

    És egyidejűleg azzal, hogy Norrist leintették a célban, neve lekerült a győzelem nélkül legtöbb dobogót szerzők listájának éléről, amit így visszafoglalt a 13 pódiumot szerző Nick Heidfeld.

    A dobogós jelenlétet tekintve sokat kellett ugyan várnia Norrisnak az első sikerre, de az eltelt időben manapság már nem számít kimagaslóan hosszúnak, hogy csak a 110. nagydíjrajtjánál jött össze a győzelem. Ezen a listán ugyanis csak a 8. helyre került a szintén ugyanennyi futamot váró Giancarlo Fisichella mellé, de Nico Rosberg, Jenson Button, Jarno Trulli, Rubens Barrichello, Mark Webber, Carlos Sainz és az először csupán 190. versenyén nyerő Sergio Pérez még hosszabb ideig böjtöltek.

    Már a hazugságvizsgáló is megmondta, hogy Norris futamot fog nyerni

    A Miamiban nyújtott tempó alapján a McLarennél okkal bizakodhatnak, hogy innentől rendszeresebben jönnek majd a győzelmek, hiszen ez legutóbb 2021-ben Monzában, azt megelőzően pedig csak 2012-ben Interlagosban sikerült a sport második legeredményesebb csapatának. Ahhoz a 2012-es szezonzáró Brazil Nagydíjhoz most több szempontból is visszanyúlhatunk. Lewis Hamiltonnak az volt az utolsó futama a McLarennel, akikkel éppen 110 futamon állt rajthoz (ő ezalatt 21-szer nyert a csapat egy jóval sikeresebb korszakában), ráadásul az azt megelőző nagydíjon, Austinban Hamilton volt mostanáig az utolsó, aki a 4-es rajtszámú autót győzelemre tudta vezetni. Akkoriban a csapatoknak még az előző évi konstruktőri helyezés alapján osztották ki a rajtszámokat, 2014-től kaptak a pilóták szabad választást.

    De vissza még egy kicsit a McLaren 2012-es brazíliai győzelméhez, hiszen történt ott még valami, ami csak most Miamiban ismétlődött meg: Jenson Button révén brit csapat nyert brit autóval, vagyis csak a brit himnusz szólt a dobogón – még ha a szövegét tekintve nem is teljesen ugyanaz, hiszen a God Save the Queent azóta a God Save the King váltotta fel.

    Legutóbb a 2021-es Magyar Nagydíjon volt rá példa, hogy csak egy himnusz csendült fel, vagyis megegyezett a győztes pilóta és csapat nemzetisége: Esteban Ocon és az Alpine szürreális sikerekor.

    A 2. hellyel is Verstappen járt a legjobban

    Verstappen nem nyerte meg a Miami Nagydíjat, pedig nem sok választotta el őt attól, hogy mindössze a második olyan versenyző legyen az F1-ben, aki egy új pálya első három világbajnoki versenyét egyaránt behúzza – ez eddig csak Sebastian Vettelnek sikerült Indiában 2011 és 2013 között. (Hamilton viszont eközben egy kevésbé látványos, de ugyanilyen kiegyensúlyozott sorozattal mindhárom Miami Nagydíjon 6. lett).

    A holland viszont elmondhatja magáról, hogy noha másodikként ért célba a versenyen, így is ő távozhatott a helyszínről a legtöbb ponttal – 26-tal, Norris 25-je ellenében. Ez a sprintversenyek létének köszönhető, és csak a mostanihoz hasonló szélsőséges esetekben fordulhat elő azóta, hogy 2022-től nyolc pontot kap a szombati győztes. Verstappen megnyerte a sprintet, miközben Norris nullázott, amivel a Red Bull pilótája áthidalhatta a vasárnapi első és második hely közötti pontkülönbséget.

    A sprintek előtt is létezett már olyan forgatókönyv az F1-ben, ami mellett nem a győztes vihette haza a legtöbb pontot, de csak az 1950-es években, amikor a szabályok még engedélyezték a verseny alatti pilótacserét az autókban. Ilyen esetekben a volán mögött megfordult versenyzők egyenlő arányban osztoztak a helyezésért járó pontokon. Három alkalommal nyert az F1-ben olyan autó, amit ketten is vezettek a futam során, utoljára az 1957-es Brit Nagydíjon. A Vanwall 20-as autójának járó 8 pontból így akkor 4-4-et kapott a két pilóta, Tony Brooks és Stirling Moss, utóbbinak pedig egy extra egység járt a leggyorsabb körért, de ennél többet, 6 pontot gyűjtött be a 2. helyért Luigi Musso a Ferrarival (racefans). 67 évvel később, egy teljesen másmilyen F1-ben és egy egészen más szabály következtében történhetett meg ismét, hogy nem a győztes pontszáma növekedett a legnagyobb mértékben…

    Őrületes számháború: több száz szakember hagyhatta el a Mercedest a Red Bullért?

  • Ha nem jön még több új pálya az F1-be, Verstappen sohasem éri be Hamiltont

    Ha nem jön még több új pálya az F1-be, Verstappen sohasem éri be Hamiltont

    Újabb századosi rangot szerzett a Red Bull, egyidejűleg állítottak be két nagy sikertelenségi rekordot, Verstappen pedig már a pole-király Sennát is veszélyezteti. A Kínai Nagydíj statisztikai érdekességei.

    A Red Bull már tavaly a Kanadai Nagydíjon megszerezte fennállása 100. F1-es futamgyőzelmét, a rajtelsőségek terén azonban csak most, Sanghajban jutottak el ehhez a mérföldkőhöz. S miközben a győzelmek ranglistáján már csak három csapat áll előttük (sőt, a Williams dzsiddai beelőzése után még idén elkaphatják a Mercedest is), a pole-ok ranglistáján jelenleg még csak a hatodikak, a Lotus is előttük áll.

    A mesés, a csúnya és az elherdált – A Red Bull 100 győzelmének nagy pillanatai

    Verstappen tavaly az időmérőkön még sebezhető volt, idén azonban egyelőre ebben a tekintetben is hibátlan (a sprintek pole-ját, amit Kínában Lando Norris szerzett meg, szerencsére nem számítják bele ebbe az összesítésbe). A holland így a szezon első öt futamára egyaránt megszerezte a pole-t, ilyen lehengerlő szombati formában pedig legutóbb 1999-ben Mika Häkkinen tudta kezdeni az évet. A szezon kezdetén azonban zsinórban 7 rajtelsőség a rekord, amit Alain Prost jegyzett 1993-ban a Williamsszel. Viszont ha Verstappen Miamiban és Imolában is folytatná a sort, akkor nem csak a szezonnyitó pole-rekordot érné be, hanem egyúttal a zsinórban megszerzett rajtelsőségek abszolút rekordját is. Ezt Ayrton Senna tartja 8 egymás után megnyert időmérővel, Verstappen pedig a tavalyi év végével együtt most 6-nál tart – és stílusosan Imolában, Senna utolsó pole-jának és végzetes balesetének helyszínén érhetné őt utol.

    22-ből 19 győzelem nem volt elég, hogy Verstappen legyen az év sportolója

    Verstappen először nyerte meg a Kínai Nagydíjat, ami nem annyira meglepő, lévén legutóbb 2019-ben volt futam az országban. Akkor a holland még mindössze öt győzelmet számlált karrierjében, a legutóbbi és a mostani sanghaji futam között eltelt 106 nagydíj közül azonban pontosan a fele lett az övé, a másik felén pedig az összes többi győztes osztozott…

    Ez a 26. különböző pálya, amelyen Verstappen győzni tudott – az idei – és a 2025-ös – naptárban Szingapúr az egyetlen, ahol még nem állt a dobogó tetején. A legtöbb különböző pályán aratott győzelmek rekordját azonban még Lewis Hamilton tartja 31-gyel, köszönhetően annak, hogy hosszabb karrierje során több helyszínen megfordulhatott, ráadásul a világjárvány alatt beugró pályákon is szépen kaszált. Ahhoz tehát, hogy Verstappen e tekintetben beérhesse a hétszeres bajnokot, még több új pályára, a helyszínek nagyobb változatosságára lesz szüksége – egyelőre pedig csak Madrid 2026-os érkezése a garantált.

    A sikertelenek között a legsikeresebb a király

    Nico Hülkenberg már régóta, 2017 óta tartja a rekordot a dobogós hely nélküli legtöbb futamrészvétel tekintetében – ehhez 129-szer kellett rajthoz állnia. A német azóta majdnem három teljes szezonon át hiányzott az F1-ből, de tavaly visszatért, s most beállította a győzelem nélküli legtöbb futam rekordját is, 208. rajtjával Andrea de Cesarist érte utol, s előzi is majd meg alighanem Miamiban. A győzelem nélkül legtöbb futamot teljesítők ranglistájának első tíz helyén Hülkenbergen kívül mindenkinek van dobogós helye, ez is mutatja, hogy sikertelensége ellenére mégis milyen nagyra tartják a szolgálatait az F1-ben – s a kiugró eredmények hiányáért elsősorban a csapatainak teljesítményét lehet okolni, néhány a tűz közelében elkövetett saját hibája mellett.

    Hozzá képest Lando Norris a dobogók szerzésével egyáltalán nem áll hadilábon, őt viszont a győzelem elmaradása sújtja. A brit Sanghajban 15. alkalommal állt a pódiumon, ezzel már biztos, hogy karrierje végeztével vagy Nick Heidfeldet előzi majd a ranglistán a legtöbb győzelem nélküli dobogóval, vagy legalább holtversenyben lesz négy másik pilótával, akiknek 15 dobogót kellett kibírniuk első győzelmük előtt (ők Patrick Depailler, Jean Alesi, Eddie Irvine és Häkkinen).

    „Ha csak Max végez előttem, úgy érzem, győztem” – mondta Norris, majd elfoglalta Kelly Piquet helyét

    Norris ráadásul a győzelem nélküli legtöbb második hely terén is az élmezőnybe lőtte magát Sanghajban, hiszen ugyanúgy nyolcnál jár, mint ameddig Heidfeld jutott, és amennyije első sikere előtt Depailler-nek is volt. Hozzájuk képest Alesinek 6, Irvine-nak 4, Häkkinennek pedig csak 3 második helye volt első tizenöt dobogós eredménye között.

    És még egy hosszú negatív sorozat: Hamilton már 50 futam óta nyeretlen, ami a fent kiemelt két úriember kálváriája mellett eltörpül, a Mercedes pilótája azonban a 2021 végén kezdődött rossz szériája előtt sohasem várt tíz futamnál többet két győzelem között. Vajon megszakadhat a sorozat még idén, vagy akár a következő években a Ferrarival?

  • Hamilton már a régi pontrendszerben élő önmagát sem győzné le

    Hamilton már a régi pontrendszerben élő önmagát sem győzné le

    Max Verstappen szuzukai zsenialitását méltatják és Lewis Hamilton minden várakozást alulmúló szezonkezdetére mutatnak rá a Japán Nagydíj legérdekesebb statisztikái.

    Az aerodinamikai teljesítményben rendre kimagasló Red Bullnak mindig is az egyik legerősebb pályája volt a gyors kanyarokkal tűzdelt Szuzuka, ez pedig Verstappen itteni eredményességében is megmutatkozik.

    Ugyanis a holland az egymást követő harmadik évben nyerte versenyt ezen a pályán, ami eddig csak Michael Schumachernek sikerült 2000 és 2002 között. Verstappen emellett a Red Bull-lal eddig minden célba érkezésekor dobogóra állt Szuzukában, és sohasem végzett rosszabb helyen, mint a rajtpozíciója (csak 2019-ben esett ki).

    Japánban az 53-ből 48 versenykört Verstappen töltött az élen, amivel teljesített egy jelentős mérföldkövet, hiszen csupán a negyedik versenyző lett, aki eljutott 3000 élen megtett körig.

    A ranglista állása jelenleg:
    1. Lewis Hamilton – 5455
    2. Michael Schumacher – 5111
    3. Sebastian Vettel – 3501
    4. Max Verstappen – 3009
    5. Ayrton Senna – 2931

    A holland dominanciáját látva az sem irreális, hogy még idén beéri Vettelt a harmadik helyen – ehhez nagyjából arra van szüksége, hogy a maradék 20 verseny felén ő vezesse a mezőnyt a körök nagy részében.

    Négy kettős győzelemmel kezdődött a szezon, amire már volt példa korábban (2019-ben a Mercedes öt tökéletes hétvégével nyitott), de olyan még soha nem történt, hogy ezeket két különböző csapat szállítsa.

    Hogy a Ferrari a Red Bull legközelebbi kihívója, azt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Charles Leclerc-t és Carlos Sainzt idén még nem győzte le olyan autó a célban, amely nem Red Bull. Ez azt is jelenti, hogy negyediknél rosszabb helyen még nem végeztek, Sainz pedig az összes idei futamon dobogón állt, amelyiken éppen nem a kórházi ágyban feküdt.

    Hamilton számára már statisztikai kibúvó sincs

    Most már tényleg nem lehet tovább csűrni-csavarni: Lewis Hamilton F1-es karrierjének legrosszabb szezonkezdetét produkálja. Ott tartunk, hogy négy futam után csak eggyel van több pontja (10), mint a 2009-es szezon azonos szakaszában, amikor pedig még lényegesen kevesebb pontot értek a helyezések, ráadásul akkor Sepangban még annak is csak a felét osztották ki a korai leállítás miatt. A 2009-es pontrendszer szerint Hamiltonnak most csak 2 pontja lenne a bahreini 7. helyen által, a 2002-ig érvényben lévő szerint pedig 0.

    A csapattárs elleni eredményessége is mélypontokat verdes. Hamilton Szuzukában idén először le tudta ugyan győzni George Russellt az időmérőn, a fiatalabb brit azonban a tavalyi év végétől zsinórban öt alkalommal szerzett jobb rajthelyet, ennél hosszabb időmérős sikersorozatot pedig csak Nico Rosberg tudott elérni Hamiltonnal szemben – egyszer 2014-ben, egyszer pedig 2015-ben.

    Hamilton emellett a szezon első négy futamán egyaránt nem tudta legyőzni a csapattársát a versenyen, ami csak egyszer, szintén Rosberg ellen esett meg vele, amikor a német négy győzelemmel indította 2016-ot.

    De a Mercedes összességében is rémesen szerepel: négy forduló után csak 34 pontja van a csapatnak, míg az előző két évben, amelyeken korábbi önmagához képest már szintén jelentősen alulteljesített, mégis 77-ig (2022) és 76-ig jutottak (2023) ennyi idő alatt – igaz, tavalyi mennyiségüket kissé kozmetikázza a bakui sprinten begyűjtött hét pontjuk.