A Ferrari a huszadik monzai győzelmét szerezte meg vasárnap, amivel tovább javították saját rekordjukat; Lando Norris még mindig nem tudott pole pozíciót első körös vezetésre váltani; míg Lewis Hamilton a korábbi győzelmek ellenére az elmúlt öt-hat alkalommal kifejezetten gyengén szerepelt az Olasz Nagydíjon saját magához képest. Az F1 hivatalos honlapján megjelent cikk alapján, de azt némileg kiegészítve összegyűjtöttük az elmúlt hétvége statisztikai érdekességeit.
A Ferrari győzelmével kijelenthető, hogy az utolsó három futamot három különböző csapat nyerte – és ebben nincs benne a Red Bull, hiszen a maranellóiak mellett a McLarenről és a Mercedesről van szó.
Charles Leclerc Max Verstappen, Lewis Hamilton és Lando Norris után a negyedik olyan versenyző lett a mezőnyben, aki idén egynél több futamon tudott diadalmaskodni.
Leclerc győzelme napra pontosan öt évvel azután született meg, hogy 2019-ben először nyert a tifosi előtt.
Leclerc zsinórban harmadik dobogóját szerezte meg (bár Spa-Francorchamps-ban ez csak utólag derült ki), ami idén már másodszor sikerül neki. Érdekesség, hogy a Spához, Zandvoorthoz és Monzához hasonlóan Miamiban, Imolában, illetve Monacóban is két harmadik hely után jött a diadal.
A Ferrari a huszadik monzai győzelmét szerezte meg konstruktőrként, amivel először fordult elő, hogy egy gyártó hússzor nyerjen egy adott pályán. A vonatkozó ranglista második helyén egyébként a McLaren áll a tizenöt monacói sikerével.
Ez volt Leclerc második győzelme az Olasz Nagydíjon, amivel az örökranglistán utolérte a világbajnokság bevezetése előtt (is) versenyző Luigi Fagiolit és Rudolf Caracciolát, valamint Phil Hillt, John Surteest, Jackie Stewartot, Clay Regazzonit, Niki Laudát, Ayrton Sennát, Damon Hillt, Juan Pablo Montoyát, Fernando Alonsót és Max Verstappent.
Ez volt a McLaren első monzai dobogója az emlékezetes 2021-es kettős győzelem óta.
A Magyar Nagydíj után másodszor fordul elő az idényben, hogy a McLaren mindkét pilótája pezsgőzhet egy futam után. Ahogyan most, úgy akkor is Oscar Piastri végzett előrébb.
A legutóbbi öt versenyen a McLaren pilótái bizonyultak a legeredményesebbnek, mindketten 85 pontot gyűjtöttek ebben az időszakban.
Norris pályafutása ötödik pole pozícióját szerezte meg, de ezek közül egyszer sem az élen fejezte be az első kört.
Carlos Sainz zsinórban hetedik (a spielbergi sprintet is beleszámolva nyolcadik) alkalommal zárt a legjobb hatban, de ebből csak egyszer, a Red Bull Ringen állhatott dobogóra.
Lewis Hamilton 2018-ban nyert és 2019-ben állt dobogón legutóbb Monzában. Azokat a pályákat figyelembe véve, amelyek ebben az időszakban minden évben részei voltak a versenynaptárnak, ilyesmi csak az Olasz Nagydíj helyszínéről mondható el.
Verstappen a legutóbbi négy futamból mindössze egyszer állhatott dobogóra. Ezt már a spái verseny után is ki lehetett jelenteni, azelőtt viszont 2020-ban volt utoljára ilyen rossz időszaka.
Ahhoz képest, hogy a címvédő tavaly itt döntötte meg Sebastian Vettel (és bizonyos értelmezések szerint Alberto Ascari) rekordját, és nyerte meg sorozatban a tizedik F1-es futamát, ezúttal csak hatodik lett, 37,932 másodperccel elmaradva a győztes idejétől.
Sergio Pérez zsinórban a tizenegyedik alkalommal futott be pontszerzőként Monzában, ami a leghosszabb, jelenleg fennálló sorozat.
Alexander Albon a silverstone-i után a monzai fordulóan is „ismételt”, vagyis a tavalyi futam után idén is pontot szerzett.
A Williams zsinórban harmadszor gyűjtött pontot az Olasz Nagydíjon, ráadásul mindannyiszor egy kilencedik hellyel. Ilyen téren a csapat legeredményesebb pályájáról van szó a 2022-es idény kezdete óta.
A következő fordulót eltiltása miatt kiülni kényszerülő Kevin Magnussen nem kevesebb mint tíz év után ért célba pontszerzőként Monzában.
A RaceFans megszámolta, 2023-ban az F1 tétre menő eseményein hány szabálytalan mértékű pályalevágás vagy -kiszélesítés történt.
Ez tulajdonképp nem nehéz feladat, csak türelem kell hozzá, hiszen a köridők jegyzőkönyveiben áthúzva szerepelnek a fehér vonal négy kerékkel keresztezése miatt törölt eredmények. Az összesítésbe csak a tétre menő pályaelhagyások szerepeltek, vagyis az időmérőkön, sprinteken és a hagyományos futamokon elkövetett kihágások.
A listát Alexander Albon vezeti 60 szabálytalansággal, 10-zel többször lépte át a pályahatárt, mint az őt követő Lando Norris. Az élmezőnyből Lewis Hamilton (41) és Charles Leclerc (38) nevéhez fűződik a legtöbb ilyen vétség.
Max Verstappen a pontosabb versenyzők közé tartozott, a hivatalos feljegyzések alapján csak 26-szor ment át négy kerékkel a fehér vonalon, az egész szezonban rajthoz álló pilóták közül pedig messze legjobban pedig Valtteri Bottas (12) teljesített ezen a téren.
A pályák szerinti bontás első helyezett helyszínét bizonyára sokan kitalálják, hiszen az F1 számára már évek óta kellemetlenül sok a bonyodalom ott ebből: Ausztriában főleg az utolsó két kanyar neuralgikus pont, 149 vétséggel. Ez a szezon során elkövetett 695 szabálytalanság több mint ötödét jelenti. Az F1-es pilóták itt két és fél percnyi időbüntetést szedtek össze a futamokon (sprintet is rendeztek). A szabálytalansági sorrendben ezután a katari 5-ös kanyar és a monacói alagút végi sikán következik, egyaránt 36-36 kihágással.
Fennállása komoly mérföldkövéhez ért el a McLaren a Katari Nagydíjon, hiszen megszületett a wokingi istálló 500. F1-es dobogós helyezése.
Oscar Piastri a második, Lando Norris pedig a harmadik helyen jutott el a kockás zászlóig, ezzel egész pontosan a csapat 500. és 501. pódiumát regisztrálva. Több mint tizenhat évig kellett várnia az újabb százas mérföldkőre az istállónak, hiszen a 400. dobogójuk még a 2007-es Spanyol Nagydíjon született Fernando Alonso és Lewis Hamilton közreműködésével, az azóta eltelt időszak pedig a csapat történetének legkeservesebb mélypontját is magában foglalta, hiszen 2014 és 2019 között öt és fél éven át egyszer sem tudtak az első három között végezni.
A McLaren továbbra is második helyezett az F1-es dobogós örökranglistán, és az élen álló Ferrari is idén ünnepelt egy hasonló mérföldkövet, amikor az Osztrák Nagydíjon Charles Leclerc a 800. pódiumukat gyűjtötte be. A wokingiaknak az ínséges elmúlt évtized dacára nem kell félteniük ezt a pozíciójukat, hiszen a harmadik helyezett Williams már náluk is lassabban gyarapítja a számát (313), rájuk viszont már közelít a modern idők két kiemelkedő alakulata, a Mercedes (287) és a Red Bull (258).
A csapat a vasárnapi futam leintését követően meg is osztott a közösségi oldalain egy képet az 500. dobogó alkalmából, amelyen a sikerekben szerepet vállaló pilótáinak többsége megtalálható, ám bevonzott vele egy kellemetlen kritikát is, méghozzá egyik korábbi versenyzőjétől.
„A jelek szerint nektek nem számít az én 26 dobogóm, szóval a szám valójában csak 475!” – írta Twitteren Jenson Button, aki 2010 és 2017 között versenyzett a csapatnál. A brit alighanem inkább gúnyosan, mintsem sértődötten reagált, hiszen nem ő az egyetlen, aki lemaradt a képről, noha igaz, hogy ő a legsikeresebb a hiányzók közül.
A McLaren 501 F1-es dobogóját összesen 33 versenyző hozta össze. A legtöbbel Alain Prost járult hozzá ehhez a számhoz (63), akit Ayrton Senna (55), Mika Häkkinen (51), David Coulthard (51) és Lewis Hamilton (49) követ.
A legelsőt nem a csapatalapító Bruce McLaren, hanem új-zélandi honfitársa, Denny Hulme szerezte az 1968-as Spanyol Nagydíjon elért második helyével, legutóbb pedig szintén az istálló bölcsőjének számító kontinensről iratkozott fel az eredménylajstromra az ausztrál Oscar Piastri, aki két egymást követő dobogóval tette le a névjegyét Szuzukában és Luszailban.
Lando Norrisnak idén már ötször volt jelenése a díjátadó ceremónián, ám a brit egyelőre csak egy nem túl hízelgő rekordhoz közelít, hiszen már csak Nick Heidfeld (13) és Stefan Johansson (12) állnak előtte a győzelem nélkül legtöbb dobogót szerző versenyzők listáján. Persze erről bármikor le is lehet kerülni, az erre legtovább várók között pedig szintén találunk egy mclarenest, Häkkinen nevét, aki 16. dobogóra állása alkalmával tudott végre győzni is 1997-ben.
A katari futamon ráadásul saját mérföldköve mellett egy F1-történeti rekordot is megdöntött a McLaren: Norris egyik kerékcseréjével 1,80 másodperc alatt végzett a szerelőcsapat, ami a valaha volt leggyorsabb bokszkiállásként került be az adatbázisokba, felülmúlva a Red Bull korábbi, 1,82-es csúcsát a 2019-es Brazil Nagydíjról.
The fastest F1 pit-stop ever! Blink and you'll miss it. Proud of our record-breaking team! ⚡️👊️ pic.twitter.com/wnyxtTKRV9
Sergio Pérez azzal a céllal vágott neki a 2023-as Forma-1-es szezonnak, hogy világbajnoki címet szerezzen. A mexikói pilóta egy ideig nem is állt rosszul, azonban egy rosszabb periódusa miatt már most 125 pont a hátránya Max Verstappennel szemben. A vb-cím így aligha lesz, egy statisztikai adatban azonban Pérez sokkal jobb csapattársánál.
Ez az adat nem más, mint a versenyeken nyert pozíciók száma. Pérez a szezon első 12 versenyén összesen 56 helyet tudott javítani, amíg Verstappen „csak” 29-et. Ennek azonban a magyarázata is megvan.
Pérez számára a Miami Nagydíj után egy kialakult trend lett 5 futam erejéig, hogy nem volt képes bejutni a Q3-ba az időmérő edzéseken. A hatszoros futamgyőztesnek emiatt a rossz rajtpozícióiból kellett felzárkóznia. Ezt pedig nagyon könnyen megtehette, mert a Red Bull rendelkezik a legjobb autóval a mezőnyből. Ebbe az 56-ban még az Ausztrál Nagydíjon való produkciója is benne van Pérezben, ahol szintén már a Q1-ben kiesett.
A két Red Bull pilótán kívül még George Russel, Lance Stroll, Logan Sargeant és Yuki Tsunoda fért még fel az ezzel kapcsolatos listára.
Statisztikai mérföldkőhöz érkezett az Osztrák Nagydíjon a Ferrari, hiszen Charles Leclerc 2. helyezése a csapat fennállásának 800. dobogóját jelentette. Az örökranglista élén még évtizedekig nincs veszélyben a Scuderia helye, ám az utóbbi időben jóval komótosabb tempóban halmozta őket, mint a modernkor legjobbjai.
Mivel a Ferrari egyedüliként a kezdetek óta az F1 történetének megkerülhetetlen csapata – mindössze 27 futamot hagytak ki –, ráadásul az évek túlnyomó többségében a mezőny első harmadában harcolt, nincs abban semmi meglepő, hogy ők vezetik a sport dobogós örökranglistáját is. Előnyük ráadásul tetemes, hiszen a második legeredményesebb McLaren is még csak 494-nél jár, kettőjük között pedig csak nőtt az olló az utóbbi időben.
Önmagában tehát a 800. dobogó elérése nem sokat mond el a Ferrari jelenkori formájáról. A legutóbbi, 2008-as konstruktőri cím óta a mélypontot jelentő 2020-at leszámítva mindig az élcsapatok közé sorolhattuk őket, ám ahhoz ritkán kerültek közel, hogy újra felülhessenek a trónra. A Ferrari jelenkori formájának jó mérőszáma, ha azt vesszük szemügyre, mennyi időbe telt számukra elérni az előző százas mérföldköveket.
A Ferrari dobogóinak százas állomásai
Dobogó
Verseny
Eltelt futam
100.
1959
Német Nagydíj
81
200.
1975
Holland Nagydíj
177
300.
1985
Német Nagydíj
155
400.
1997
Japán Nagydíj
200
500.
2002
Magyar Nagydíj
80
600.
2007
Kínai Nagydíj
91
700.
2016
Orosz Nagydíj
155
800.
2023
Osztrák Nagydíj
149
Látható, hogy a Ferrari 700. dobogója a 2016-os Orosz Nagydíjra datálódott, az azóta eltelt 149 versenyhétvége pedig átlagosnak számít a csapat történelmében top3-as eredmények szempontjából. Volt négy olyan periódusa is, amikor ennél lassabban gyűlt össze a száz dobogó – az eddigi leghosszabb bajnoki ínség idején ez kereken kétszáz futamig tartott, vagyis átlagban minden második futamon szereztek egy dobogót –, de a sikerkorszak messze túltett a jelenlegin. A Michael Schumacher nevével fémjelzett időszakban bőven egy felett volt a versenyenkénti átlag. Érdekes, hogy az F1 első évtizedében is az ezredforduló környékének ütemében gyűjtötte a pódiumokat a Ferrari. Ebben segítette őket, hogy akkoriban egy csapat még kettőnél több autót is nevezhetett egy versenyre, és nem volt ritka, hogy egy istálló teljesen kisajátította a dobogót – a Ferrari például hétszer tett ilyet.
Kimi Räikkönen „örül” a Ferrari 700. dobogójának 2016-ban Szocsiban – Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
A Ferrari jelenlegi formáját érdemes nemcsak korábbi önmagával, de jelenlegi riválisaival szemben is kontextusba helyezni. A 2009-es év, vagyis immár 15 szezon óta a Red Bull és a Mercedes (illetve tiszavirágéletű jogelődje, a Brawn GP) az összes bajnoki címet bezsebelte, saját domináns korszakaiknak köszönhetően pedig dobogószerzési hatékonyságuk is az egekbe szökött. Ha azt nézzük, hogy az egyes csapatok mennyi idő alatt halmozták fel legutóbbi 100 dobogójukat, akkor a Mercedes és a Red Bull könnyen rátromfolnak a Ferrarira, akik viszont messze beelőzik az előző évszázadbeli klasszikus riválisokat, a McLarent és a Williamst – a két brit csapat mélyrepülését jól mutatja, hogy a Ferrarihoz képest tíz, illetve húsz évvel többre volt szükségük legutóbbi 100 pódiumuk felhalmozásához.
Az előző száz dobogó óta eltelt idő
Csapat
Összes dobogó
100 dobogóval ezelőtt
Verseny
Eltelt futam
Mercedes
285
2019
Kínai Nagydíj
88
Red Bull
248
2017
Mexikói Nagydíj
114
Ferrari
800
2016
Orosz Nagydíj
149
McLaren
494
2006
Olasz Nagydíj
323
Williams
313
1996
San Marinó-i Nagydíj
502
Ezen az öt aktív istállón kívül még négy további ért el legalább száz dobogóig fennállása során: a Brabham 124-nél állt meg, a Benetton, a Lotus, és a Renault között viszont nehéz kibogozni az összefonódó identitásokat, hiszen utóbbi kettő több külön szálon is létezett, ráadásul hármuk története találkozik is a jelenleg már Alpine néven működő enstone-i csapatban. Ha ezeket szétszálaznánk és eltekintenénk a névváltásoktól, akkor a Team Enstone (bár jelenlegi otthonukba csak 1992-ben költöztek) a Tolemantől az Alpine-ig tartó történetében 195 dobogójával a hatodik lenne az örökranglistán.
A Forma-1 tele van érdekes statisztikai adatokkal, és ugyan az idei szezonból még csak 3 verseny telt el, máris vannak érdekességek. Ha a most felvetett tendencia folytatódik, akkor nem Max Verstappen lesz az idei év világbajnoka.
A legutóbbi két szezon során Lewis Hamilton és Charles Leclerc is az alábbi eredményeket érte el az évad első 3 futamán: első, második és első hely. A Mercedes brit ásza 2021-ben Bahreinben és Portimaoban is nyerni tudott, amíg a második futamon a 2. helyet érte el Imolában. Egy évvel később Ferrari monacói pilótája pedig szintén nyerni tudott Bahreinben, azonban ő Jeddah-ban lett 2., és azt követően Melbourne-ben tudott futamot nyerni ismét.
Hamilton és Leclerc tehát ugyanazt a sorozatot produkálta le az első 3 futam során 2021-ben és 2022-ben, és a bajnokság e szakaszában a tabella élén foglaltak helyet. A végelszámolásnál azonban egyikük sem örülhetett, mert mindkét alkalommal a Red Bull holland kiválóságáé lett a világbajnoki trófea.
A 37-szeres futamgyőztes Verstappen azonban pont ugyanolyan eredményeket ért el az idei szezon első 3 versenyén, mint azt Leclerc és Hamilton tette a korábbi években. A holland a szezonnyitót be tudta húzni Bahreinben, Jeddah-ban 2. lett, és Ausztráliában szintén nyerni tudott. Ha Verstappen esetében is folytatódni fog a sorozat, és csak a 2. helyet szerzi meg a holland az egyéni bajnokságban, akkor az is nagy kérdés lehet, hogy ki lesz a világbajnok 2023-ban?
Napvilágot látott az a statisztikai adat, ami szerint borítékolható, hogy a 2023-as Forma-1-es világbajnokság végső győztese Fernando Alonso lesz.
Egyelőre az Aston Martin az idei szezon meglepetéscsapata. A silverstone-i istálló már a téli teszteken is jól teljesített, a Bahreini Nagydíj időmérő edzésén pedig Fernando Alonso az 5. rajthelyet szerezte meg, legyőzve ezzel mindkét Mercedest.
Ezt megelőzően a 32-szeres futamgyőztes nem talált legyőzőre a második és a harmadik szabadedzésen, előbbi eredménye miatt pedig többen már világbajnoknak kiáltották ki, hiszen 2017 óta érvényes, hogy aki megnyerte a szezonnyitó hétvége második gyakorlását, az lett az adott év világbajnoka.
Persze ez csak játék a számokkal, és nincs nagy jelentősége, különösen úgy, hogy reálisan nézve hiába kezdett nagyon jól, az Aston Martin még nem tart ott, hogy a vb-címért harcoljon. Az viszont, hogy a Forma-1 közössége ennyire felkapta ezt a témát jelzi, hogy az Aston Martin milyen jó munkát végzett a téli szünetben. Sokak nagy álma, hogy Alonso a peches csapatváltásait követően végre egy olyan autóban találja magát, amivel esélye lehet hétről hétre az élmezőny pilótáival lépést tartani, és ha az idén még nem is feltétlenül lesz ez a helyzet, az AMR23-as mindenképpen jó alapnak tűnik ahhoz, hogy akár már jövőre megugorja a csapat a következő lépcsőfokot.
Általában nehéz összehasonlítani külön korok versenyzőit, Max Verstappen azonban épp most érte utol egyik tekintetben Ayrton Sennát.
Sokszor hallhatjuk, hogy könnyebb a modern korban több futamgyőzelmet, dobogót, pole-t és leggyorsabb kört szerezni, mert több verseny van egy évben. Így egy pályafutás alatt könnyebben lehet megdönteni a múlt rekordjait.
Ha azonban nem az éveket, hanem a futamokat nézzük, kicsit más a helyzet. Az idei világbajnok, Max Verstappen ilyen tekintetben most érte utol Ayrton Sennát. Ugyanis mindkettejük 161 futamon vett eddig részt.
Egy Reddit-felhasználó (RawPower1997) összeszedte, kettőjüknek milyen statisztikájuk van eddig.
Érdemes megjegyezni, Senna 11 éves – be nem fejezett – karrierjével szemben Verstappen mindössze 8 év alatt jutott el ugyanannyi futamig.
A brazil ráadásul úgy tudott többet jelentősen többet szerezni futamgyőzelmekből és pole pozíciókból, hogy karrierje nagy részében – amikor bajnokságra esélyes autója volt – egy elég erős csapattárssal Alain Prosttal kellett megküzdenie az első helyért.
Ezzel szemben most arról beszélünk, hogy Verstappen dominál, ezekben a számokban azonban ez még nem mutatkozik meg annyira.
A másik nagy különbség kettejük korszaka között a kor. Senna 24 évesen mutatkozott be, Vestappen pedig éppen, hogy 25 éves lett, tehát, van még ideje bővíteni ezeket a számokat.
Fontos továbbá megjegyezni, a számok csak számok maradnak, a megváltozott technikai közeg miatt teljesen más stílussal vezetnek, mint 20-30 évvel ezelőtt. Éppen ezért teljesen összehasonlítani nem lehet senkit ilyen távlatból. Még azoknak is nehezen megy, akik mindkét korszakban a pálya szélléről nézhették az autókat.
2022-ben Leclerc eddig 9 alkalommal szerzett pole pozíciót, míg Max Verstappen csak ötször. Mégis, a kilenc pole-ból csak kettőt tudott győzelemre váltani.
Tavaly kétszer volt pole-ban, de egyikből sem lett győzelem.
2019-ben hét pole-t szerzett, de ebből csak két alkalommal lett győzelem.
Az Autosport kiszámolta, hogy a versenyzők F1-es karrierjük során eddig milyen arányban tudták győzelemre váltani pole pozícióikat.
A lista élén Max Verstappen szerepel, mögötte Alonso, és „csak” a harmadik a hétszeres világbajnok Hamilton. Verstappen idei legfőbb ellenfele, Leclerc azonban a fentiek okán csak nyolcadik a sorban. Még a sokszor lesajnált Bottas és Ricciardo is eredményesebb ebben a tekintetben.
Minden F1-es korszaknak megvoltak a maga edzésmenői, akik sorra halmozták a pole-okat, kezdődött ez Juan Manuel Fangio-val, majd, Jim Clark, Niki Lauda, Ayrton Senna, Michael Schumcher és Lewis Hamilton volt a maga kora egykörös királya.
Napjainkban pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy Charles Leclerc az, aki szombatonként szinte verhetetlen. Már első, Ferraris évében is megmutatta ezt 2019-ben, amikor is hétszer indulhatott az első rajtkockából (ez abban az évben a legtöbb volt), zsinórban pedig négyszer. Tavaly a nem túl acélos Ferrarival is sikerült elcsípnie két első rajtkockát, idén pedig a mezőny egyik legerősebb autójában ülve ismét dominál egy körön, a 17 edzésből idén eddig kilencet nyert meg, mely között szintén volt egy négyes széria Miami és Baku között.
2022-ban is jó eséllyel ő lesz az edzéskirály (ezt még Verstappen elveheti tőle, ha minden hátralévő kvalifikációt megnyer), ám ezzel szemben eddig mindösszesen öt futamgyőzelem áll a neve mellett, ez az a tény, amiatt az idei bajnoki címet nagy eséllyel elbukja.
Jól látszik, hogy a monacói pole/győzelem aránya nagyon rossz, az eddigi 18 első rajtkockás indulását csak négyszer tudta győzelemre váltani, és csupán csak egyszer tudott nem az első rajthelyről indulva nyerni. Százalékosan kifejezve az előző alig több, mint 22%, utóbbi pedig kereken 20%, tehát minden negyedik-ötödik pole-ját tudja csak futamgyőzelemre váltani.
Charles Leclerc első pole-ját ünnepli a 2019-es Bahreini Nagydíjon (Fotó: Scuderia Ferrari Press Office)
Márpedig ez egy rendkívül alacsony érték, de hogy van-e ennél rosszabb mutatója valakinek a Forma-1-ben, illetve kivel/kikkel említhető egy lapon, ahhoz a történelemkönyvekbe kell leásni, amelyben nagy segítségünkre van statsf1.com nevű F1-es statisztikai oldal.
Önmagában az, hogy 25 évesen (napokon belül 26.) 18 pole-lal rendelkezik az egy kiemelkedő eredmény, hiszen ilyen fiatalon már ott van az örökranglistán a top húszban, olyanokat ért utol Szingapúrban, mint Kimi Räikkönen vagy Mario Andretti, de nincs messze már Damon Hilltől vagy Fernando Alonsotól sem. Ráadásul, ha ilyen ütemben szerzi a pole-oket, akkor már idén övé lehet az a nem túl dicső cím, mint a „legtöbb pole világbajnoki cím nélkül”. Ez jelen pillanatban Valtteri Bottasé, aki 20 pole-t szerzett eddig, tehát csak kettővel előzi meg a Ferraris ellenfelét.
Pilóta
Pole-pozíciók
1.
Lewis Hamilton
103
2.
Michael Schumacher
68
3.
Ayrton Senna
65
4.
Sebastian Vettel
57
5.
Jim Clark
33
6.
Alain Prost
33
7.
Nigel Mansell
32
8.
Nico Rosberg
30
9.
Juan Manuel Fangio
29
10.
Mika Häkkinen
26
11.
Niki Lauda
24
12.
Nelson Piquet
24
13.
Fernando Alonso
22
14.
Damon Hill
20
15.
Valtteri Bottas
20
16.
Mario Andretti
18
17.
René Arnoux
18
18.
Kimi Räikkönen
18
19.
Charles Leclerc
18
20.
Jackie Stewart
17
A pozitív statisztikai mutatói nagyjából eddig tartottak ebben a témában, mert ha a győzelemre váltott pole-pozíciókat vizslatjuk (tehát azokat a versenyeket amikor a pole mellett a versenyt is megnyerte), akkor ott a mezőny második felében található. Ez a ranglista 64 főt tartalmaz, legutóbb Carlos Sainz iratkozott fel rá Silverstone-ban. Ezen rangsort Lewis Hamilton vezeti, és a legjobb tízben csak világbajnok található közel 50, vagy több, mint 50%-os mutatóval, tehát mindannyian a pole-jaik legalább felét sikerre is váltották.
Itt Leclercet a rangsor 34. helyén kell keresni, olyanokkal egy szinten, mint Mark Webber vagy Jacky Ickx (igaz nekik kevesebb pole-juk volt). Amiből építkezhet, hogy jó néhány világbajnok így is mögötte áll a listán, például Mike Hawthorn vagy az első világbajnok Giuseppe Farina is csupán egy futamot tudott pole-ból nyerni, igaz akkor jóval kevesebb versenyből is állt egy év.
Pilóta
Győzelem pole-ból
%
1.
Lewis Hamilton
61
59.22
2.
Michael Schumacher
40
58.82
3.
Sebastian Vettel
31
54.39
4.
Ayrton Senna
29
44.62
5.
Alain Prost
18
54.55
6.
Nigel Mansell
17
53.13
7.
Juan Manuel Fangio
15
51.72
8.
Jim Clark
15
45.45
9.
Nico Rosberg
15
50.00
10.
Fernando Alosno
14
63.64
34.
Charles Leclerc
4
22.22
Ha nem szám szerint, hanem arányosított százalék szerint nézzük ezt a rangsort – ahol öt olyan versenyző is van, aki élete egyetlen rajtelsőségét győzelemre váltotta (Pastor Maldonano, Thierry Boutsen, Jo Bonnier, valamint két Indy500-as a hőskorból, Pat Flaherty és Bill Vukovich) és ha őket levesszük a listából – akkor az élen Leclerc legfőbb riválisa Max Verstappen áll, egyedüliként 70% feletti mutatóval, de Hamilton és Alonso mutatói is elegendőek a legjobbak közé.
Leclerc itt az utolsók között szerepel a 22,22%-os mutatójával, de nem a legrosszabb. Nyolc pilóta áll még mögötte, köztük két világbajnok, Giuseppe Farina és Nelson Piquet. Utóbbi helyzete hasonlít kísértetiesen a monacóiéra. A brazilok háromszoros világbajnoka 24 első rajtkockás startból, csupán csak ötször tudott diadalmaskodni, amely 20,83%-os győzelmi arány. Ugyanezt a képet kapjuk, hogy ha azt vizsgáljuk százalékosan, hogy hány pole-t nem sikerült sikerre váltaniuk.
Törvényszerűség, hogy minél több pole-ja és győzelme van valakinek, annál több is a nem megnyert versenyei az első helyről. Így darabszámra Lewis Hamilton vezeti úgyszintén az ide vonatkozó rangsort, de ő csupán a pole-jai 40,78%-át nem tudta (42-t) győzelemre váltani. Így, ha valósabb képet akarunk, akkor itt is a százalékokat kell vizslatni.
Pilóta
Győzelem pole-ból
%
1.
Max Verstappen
12
70.59
2.
Jody Scheckter
2
66.67
3.
Tony Brooks
2
66.67
4.
Emerson Fittipaldi
4
66.67
5.
Alberto Ascari
9
64.29
6.
Fernando Alonso
14
63.64
7.
Jenson Button
5
62.50
8.
Lewis Hamilton
61
59.22
9.
Michael Schumacher
40
58.82
10.
Alain Prost
18
54.55
52.
Charles Leclerc
4
22.22
41 olyan pilóta van eddig, aki még szerzett ugyan pole-t, de onnan még nem sikerült nyerni, ilyen például George Russell vagy Lando Norris, de két világbajnok is tagja a 100%-os – tehát egyik pole-ját se tudta győzelemre váltani – tábornak, Denny Hulme, aki összesen egyetlen egy edzéssikert ünnepelhetett, igaz abból nem tudott nyerni, valamint Keke Rosberg, aki az öt pole-pozíciója egyikét se tudta sikerré váltani. Ebben a tekintetben Patrick Tambay-jal és Chris Amonnal rekordtartó.
Ha leveszük őket, és csak azokat nézzük, aki legalább egy pole-ját tudta győzelemre váltani, akkor az élmezőnyben találjuk máris Charles Leclercet, egész pontosan a 9. helyen, 77,78%-kal. Ezt egy bizonyos René Arnoux vezeti, aki Leclerchez hasonlóan 18 rajtelsőséget szerzett, de azokból csak kétszer tudott nyerni, vagyis 16 esetben nem elsőként ért célba, ami 88,89%-ot jelent. 80%-os sikertelenségi mutató felett van még többek között Ralf Schumacher vagy David Coulthard, de Nelson Piquet is közel a 80%-hoz.
Pilóta
Pole, győzelem nélkül
%
1.
René Arnoux
16
88.89
2.
Ralf Schumacher
5
83.33
3.
Jean-Pierre Jabouille
5
83.33
4.
David Coulthard
10
83.33
5.
Clay Regazzoni
4
80.00
6.
Guiseppe Farina
4
80.00
7.
Nelson Piquet
19
79.17
8.
Ronnie Petersson
11
78.57
9.
Charles Leclerc
14
77.78
10.
Juan Pablo Montoya
10
76.92
Kijelenthető tehát, hogy Charles Leclerc gyenge pole/győzelem mutatója nem egyedi, de viszonylag ritka. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy a számmisztika alapján a modernkori Nelson Piquet vagy a modernkori René Arnoux jelző illik-e rá, ahhoz azt kell megfigyelni, hogy nem pole-ból mennyi futamot nyertek.
Charles Leclerc öt győzelméből eddig csupán egyet, az idei Osztrák Nagydíjat tudta megnyerni nem az első rajtkockából kezdve. A legtöbb – nem pole-ból rajtoló – futamgyőzelme a hétszeres világbajnok Michael Shchumachernek van, 51., őt egy másik hétszeres első Lewis Hamilton követi 42-vel. A statisztikák 107 ilyen versenyzőt tartanak fent, köztük sok egyszeres futamgyőztessel (Pierre Gasly vagy Esteban Ocon), és Leclerc itt az utolsó helyet foglalja el, de csak azért, mert holtverseny esetén az oldal az időrendiséget veszi alapul, vagyis az adott számot legutóbb elérő versenyző kerül a lista aljára, vagyis Leclerc a legutóbbi, nem pole-ból futamot nyerő pilóta az F1-ben.
Egyébiránt a nem világbajnokok közül David Coulthard volt a nagy mágus ebben a műfajban, ő a futamgyőzelmeinek a 84,62%-át az első helynél hátrébbról rajtolva szerezte.
A logika pedig remekül kirajzolódik, hiszen amíg Keke Rosberg és Denny Hulme az előző mutatóban hátul helyezkedtek, itt – mivel valamennyi győzelmüket nem-pole-ból szerezték – az élmezőnyt erősítik a 100%-os mutatójukkal. Ha megint nem számítjuk a 100%-osokat, akkor egy ismerős arc vezeti a listát, Daniel Ricciardo, aki a nyolc futamgyőzelméből hetet így szerzett, ami 87,5%-ot jelent. Elég kevés világbajnok neve tűnik fel ennél az élmezőnyben, közel 80%-os mutató kell, hogy a tízbe be lehessen férni, a tizedik Piquet 78,26%-ot produkált. A lista végén pedig Charles Leclerc a 20%-os értékkel a tökutolsó helyen tűnik fel, Ayrton Senna (29,27%) és Felipe Massa (27,27%) után.
Pilóta
Győzelem, nem pole-ból
%
1.
Daniel Ricciardo
7
87.50
2.
David Coulthard
11
84.62
3.
Gilles Villeneuve
5
83.33
4.
Ralf Schumacher
5
83.33
5.
Alan Jones
10
83.33
6.
Giuseppe Farina
4
80.00
7.
Clay Regazzoni
4
80.00
8.
Michele Alboreto
4
80.00
9.
Jody Scheckter
8
80.00
10.
Nelson Piquet
18
78.26
57.
Ayrton Senna
12
29.27
58.
Felipe Massa
3
27.27
59.
Charles Leclerc
1
20.00
Összességében tehát Leclerc pole-ból szerzett kevés győzelme nem feltétlenül egy rossz statisztika, hiszen Nelson Piquet példája is mutatja, hogy ilyen statisztikával is lehet több világbajnoki címet szerezni, ám ehhez az is kell, ami nála a fő problémát jelenti, hogy a nem az első helyről rajtolva gyakorlatilag nem tud nyerni, hiszen még a másik, vele párhuzamba állított francia René Arnoux is – a sok elbukott pole-ja mellett – a győzelmeinek a 71,43%-át (5) hátrébból indulva szerezte. Leclerc tehát egyelőre afelé halad, amelyre eddig nem nagyon volt példa, vagyis rengeteg szombati sikert könyvelhet el, de vasárnaponként különböző okok miatt alig-alig tud ünnepelni, márpedig, ha ő maga és a csapata sem javít a versenytempón és a versenyteljesítményen, akkor a két mutató közötti olló csak még tovább nőhet, világbajnoki címről pedig futamgyőzelmek híján nem is lehet álmodozni.