Címke: statisztika

Minden F1-es korszaknak megvoltak a maga edzésmenői, akik sorra halmozták a pole-okat, kezdődött ez Juan Manuel Fangio-val, majd, Jim Clark, Niki Lauda, Ayrton Senna, Michael Schumcher és Lewis Hamilton volt a maga kora egykörös királya.

Napjainkban pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy Charles Leclerc az, aki szombatonként szinte verhetetlen. Már első, Ferraris évében is megmutatta ezt 2019-ben, amikor is hétszer indulhatott az első rajtkockából (ez abban az évben a legtöbb volt), zsinórban pedig négyszer. Tavaly a nem túl acélos Ferrarival is sikerült elcsípnie két első rajtkockát, idén pedig a mezőny egyik legerősebb autójában ülve ismét dominál egy körön, a 17 edzésből idén eddig kilencet nyert meg, mely között szintén volt egy négyes széria Miami és Baku között.

2022-ban is jó eséllyel ő lesz az edzéskirály (ezt még Verstappen elveheti tőle, ha minden hátralévő kvalifikációt megnyer), ám ezzel szemben eddig mindösszesen öt futamgyőzelem áll a neve mellett, ez az a tény, amiatt az idei bajnoki címet nagy eséllyel elbukja.

Jól látszik, hogy a monacói pole/győzelem aránya nagyon rossz, az eddigi 18 első rajtkockás indulását csak négyszer tudta győzelemre váltani, és csupán csak egyszer tudott nem az első rajthelyről indulva nyerni. Százalékosan kifejezve az előző alig több, mint 22%, utóbbi pedig kereken 20%, tehát minden negyedik-ötödik pole-ját tudja csak futamgyőzelemre váltani.

Márpedig ez egy rendkívül alacsony érték, de hogy van-e ennél rosszabb mutatója valakinek a Forma-1-ben, illetve kivel/kikkel említhető egy lapon, ahhoz a történelemkönyvekbe kell leásni, amelyben nagy segítségünkre van statsf1.com nevű F1-es statisztikai oldal.

Önmagában az, hogy 25 évesen (napokon belül 26.) 18 pole-lal rendelkezik az egy kiemelkedő eredmény, hiszen ilyen fiatalon már ott van az örökranglistán a top húszban, olyanokat ért utol Szingapúrban, mint Kimi Räikkönen vagy Mario Andretti, de nincs messze már Damon Hilltől vagy Fernando Alonsotól sem. Ráadásul, ha ilyen ütemben szerzi a pole-oket, akkor már idén övé lehet az a nem túl dicső cím, mint a „legtöbb pole világbajnoki cím nélkül”. Ez jelen pillanatban Valtteri Bottasé, aki 20 pole-t szerzett eddig, tehát csak kettővel előzi meg a Ferraris ellenfelét.

A pozitív statisztikai mutatói nagyjából eddig tartottak ebben a témában, mert ha a győzelemre váltott pole-pozíciókat vizslatjuk (tehát azokat a versenyeket amikor a pole mellett a versenyt is megnyerte), akkor ott a mezőny második felében található. Ez a ranglista 64 főt tartalmaz, legutóbb Carlos Sainz iratkozott fel rá Silverstone-ban. Ezen rangsort Lewis Hamilton vezeti, és a legjobb tízben csak világbajnok található közel 50, vagy több, mint 50%-os mutatóval, tehát mindannyian a pole-jaik legalább felét sikerre is váltották.

Itt Leclercet a rangsor 34. helyén kell keresni, olyanokkal egy szinten, mint Mark Webber vagy Jacky Ickx (igaz nekik kevesebb pole-juk volt). Amiből építkezhet, hogy jó néhány világbajnok így is mögötte áll a listán, például Mike Hawthorn vagy az első világbajnok Giuseppe Farina is csupán egy futamot tudott pole-ból nyerni, igaz akkor jóval kevesebb versenyből is állt egy év.

Ha nem szám szerint, hanem arányosított százalék szerint nézzük ezt a rangsort – ahol öt olyan versenyző is van, aki élete egyetlen rajtelsőségét győzelemre váltotta (Pastor Maldonano, Thierry Boutsen, Jo Bonnier, valamint két Indy500-as a hőskorból, Pat Flaherty és Bill Vukovich) és ha őket levesszük a listából – akkor az élen Leclerc legfőbb riválisa Max Verstappen áll, egyedüliként 70% feletti mutatóval, de Hamilton és Alonso mutatói is elegendőek a legjobbak közé.

Leclerc itt az utolsók között szerepel a 22,22%-os mutatójával, de nem a legrosszabb. Nyolc pilóta áll még mögötte, köztük két világbajnok, Giuseppe Farina és Nelson Piquet. Utóbbi helyzete hasonlít kísértetiesen a monacóiéra. A brazilok háromszoros világbajnoka 24 első rajtkockás startból, csupán csak ötször tudott diadalmaskodni, amely 20,83%-os győzelmi arány. Ugyanezt a képet kapjuk, hogy ha azt vizsgáljuk százalékosan, hogy hány pole-t nem sikerült sikerre váltaniuk.

Embed from Getty Images

Törvényszerűség, hogy minél több pole-ja és győzelme van valakinek, annál több is a nem megnyert versenyei az első helyről. Így darabszámra Lewis Hamilton vezeti úgyszintén az ide vonatkozó rangsort, de ő csupán a pole-jai 40,78%-át nem tudta (42-t) győzelemre váltani. Így, ha valósabb képet akarunk, akkor itt is a százalékokat kell vizslatni.

41 olyan pilóta van eddig, aki még szerzett ugyan pole-t, de onnan még nem sikerült nyerni, ilyen például George Russell vagy Lando Norris, de két világbajnok is tagja a 100%-os – tehát egyik pole-ját se tudta győzelemre váltani – tábornak, Denny Hulme, aki összesen egyetlen egy edzéssikert ünnepelhetett, igaz abból nem tudott nyerni, valamint Keke Rosberg, aki az öt pole-pozíciója egyikét se tudta sikerré váltani. Ebben a tekintetben Patrick Tambay-jal és Chris Amonnal rekordtartó.

Embed from Getty Images

Ha leveszük őket, és csak azokat nézzük, aki legalább egy pole-ját tudta győzelemre váltani, akkor az élmezőnyben találjuk máris Charles Leclercet, egész pontosan a 9. helyen, 77,78%-kal. Ezt egy bizonyos René Arnoux vezeti, aki Leclerchez hasonlóan 18 rajtelsőséget szerzett, de azokból csak kétszer tudott nyerni, vagyis 16 esetben nem elsőként ért célba, ami 88,89%-ot jelent. 80%-os sikertelenségi mutató felett van még többek között Ralf Schumacher vagy David Coulthard, de Nelson Piquet is közel a 80%-hoz.

Kijelenthető tehát, hogy Charles Leclerc gyenge pole/győzelem mutatója nem egyedi, de viszonylag ritka. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy a számmisztika alapján a modernkori Nelson Piquet vagy a modernkori René Arnoux jelző illik-e rá, ahhoz azt kell megfigyelni, hogy nem pole-ból mennyi futamot nyertek.

Embed from Getty Images

Charles Leclerc öt győzelméből eddig csupán egyet, az idei Osztrák Nagydíjat tudta megnyerni nem az első rajtkockából kezdve. A legtöbb – nem pole-ból rajtoló – futamgyőzelme a hétszeres világbajnok Michael Shchumachernek van, 51., őt egy másik hétszeres első Lewis Hamilton követi 42-vel. A statisztikák 107 ilyen versenyzőt tartanak fent, köztük sok egyszeres futamgyőztessel (Pierre Gasly vagy Esteban Ocon), és Leclerc itt az utolsó helyet foglalja el, de csak azért, mert holtverseny esetén az oldal az időrendiséget veszi alapul, vagyis az adott számot legutóbb elérő versenyző kerül a lista aljára, vagyis Leclerc a legutóbbi, nem pole-ból futamot nyerő pilóta az F1-ben.

Egyébiránt a nem világbajnokok közül David Coulthard volt a nagy mágus ebben a műfajban, ő a futamgyőzelmeinek a 84,62%-át az első helynél hátrébbról rajtolva szerezte.

A logika pedig remekül kirajzolódik, hiszen amíg Keke Rosberg és Denny Hulme az előző mutatóban hátul helyezkedtek, itt – mivel valamennyi győzelmüket nem-pole-ból szerezték – az élmezőnyt erősítik a 100%-os mutatójukkal. Ha megint nem számítjuk a 100%-osokat, akkor egy ismerős arc vezeti a listát, Daniel Ricciardo, aki a nyolc futamgyőzelméből hetet így szerzett, ami 87,5%-ot jelent. Elég kevés világbajnok neve tűnik fel ennél az élmezőnyben, közel 80%-os mutató kell, hogy a tízbe be lehessen férni, a tizedik Piquet 78,26%-ot produkált. A lista végén pedig Charles Leclerc a 20%-os értékkel a tökutolsó helyen tűnik fel, Ayrton Senna (29,27%) és Felipe Massa (27,27%) után.

Összességében tehát Leclerc pole-ból szerzett kevés győzelme nem feltétlenül egy rossz statisztika, hiszen Nelson Piquet példája is mutatja, hogy ilyen statisztikával is lehet több világbajnoki címet szerezni, ám ehhez az is kell, ami nála a fő problémát jelenti, hogy a nem az első helyről rajtolva gyakorlatilag nem tud nyerni, hiszen még a másik, vele párhuzamba állított francia René Arnoux is – a sok elbukott pole-ja mellett – a győzelmeinek a 71,43%-át (5) hátrébból indulva szerezte. Leclerc tehát egyelőre afelé halad, amelyre eddig nem nagyon volt példa, vagyis rengeteg szombati sikert könyvelhet el, de vasárnaponként különböző okok miatt alig-alig tud ünnepelni, márpedig, ha ő maga és a csapata sem javít a versenytempón és a versenyteljesítményen, akkor a két mutató közötti olló csak még tovább nőhet, világbajnoki címről pedig futamgyőzelmek híján nem is lehet álmodozni.