Sebastian Vettel Forma-1-es pályafutása legnehezebb szezonját teljesíti a Ferrarinál. A négyszeres világbajnok még 2015-ben érkezett Maranellóba azzal a céllal, hogy megszerezze a világbajnoki címet az olasz istállónak. Azonban Charles Leclerc érkezése és a Vörösök drasztikus visszaesése sem segített ezen, ami miatt Vettel az idei szezon végén el is fogja hagyni a Ferrarit és át fog ülni az Aston Martinba.
A csapat – ahol Sergio Pérez és Lance Stroll versenyez – még Racing Point néven fut, azonban Lawrance Strollnak köszönhetően a brit autómárka vissza fog térni a száguldó cirkuszba 2021-től. Habár rengeteg szurkoló örül annak, hogy Vettelnek sikerült helyet találnia magának a következő szezonra, vannak olyanok is, akik szerint bölcsebb döntés lett volna visszavonulnia az év végén. Ezen tábort erősíti többek között a háromszoros világbajnok Sir Jackie Stewart is – aki nemrégiben Lewis Hamilton eredményeiről is elmondta a véleményét.
„A Ferrari a világ egyik leghatalmasabb és legjobb márkája, azonban az idei szezon egy tragédia a számukra,” – idézi a skót szavait a La Gazzetta dello Sport.
„Vettel egy remek versenyző és még a karrierje is fantasztikus. Jobban örültem volna neki, ha inkább visszavonul, ugyanis akkor csinálhatná azt, amit most én. utazok a világ körül, hogy részese legyek a világ egyik legszebb eseményeinek. Emellett pedig remek nagykövete lenne a Forma-1-nek.
Stewart azonban valamilyen szinte megérti, hogy a négyszeres világbajnok német pilóta miért döntött inkább a folytatás mellett. „Azért hosszabbított, mert imádja a sportot és magát a versenyzést is.”
Sir Jackie Stewart szerint a győzelmek és a világbajnoki címek nem emelik Lewis Hamiltont egy szintre olyan legendákkal, mint Jim Clark vagy Juan Manuel Fangio.
A Mercedes hatszoros világbajnok idén kész megdönteni Michael Schumacher győzelmi rekordját és beérni őt a világbajnoki címet tekintve. Hamilton neve mellett ugyanis 90 győzelem áll, ami azt jelenti, hogy már csak egy győzelem választja el őt a hétszeres világbajnok 91 sikerétől.
Azonban a brit sorozatos győzelmei és bajnoki címei ellenére Stewart mégsem tenné a britet a sportág legnagyobbjai közé. A „Repülő Skót” szerint Clark és Fangio volt a két legnagyobb versenyző, aki valaha megfordult a száguldó cirkuszban, amíg Hamilton az eredményeit nagy részt a sokkal hosszabb szezonoknak és annak köszönheti, hogy az F1-en kívül semmilyen más kategóriában nem versenyez.
„Nem hiszem, hogy ugyanannyit érnek így a sikerei, hogy manapság egy szezon 20 vagy akár 22 versenyből is állhat,” – mondta a háromszoros világbajnok Stewart az In the Fat Lane podcastjében.
„Számomra mindig is Juan Manuel Fangio a legnagyszerűbb Forma-1-es versenyző Jim Clark és Ayrton Senna előtt. Azonban az előbb felsorolt versenyzők még sokkal kevesebb futamot teljesítettek egy szezon alatt.
„Azonban a mai F1 már úgy néz ki, hogy az itt versenyző pilóták csak ebben a sorozatban már 22 versenyt futnak egy évad alatt. A régebbiek pedig még nagyban vezetettek sport és GT autókat és még sok minden mást.
„Manapság már a nyomás sem akkora. Az rendben van, hogy mindenki ugyanúgy jár a gyárakba és szimulátorozni, azonban ez teljes mértékben egy másik világ.” A skót legenda hozzátette, hogy Hamilton sikereihez még a Mercedes már-már „unfair” előnye is nagy mértékben hozzájárul.
„Lewis rendkívül jó vezet és mindezt hibák nélkül teszi. Nem akarom a képességeit méltatni, azonban az eredményeit nem ugyanazon a módon érte el, mint például Fangio.
„Ő azonban hihetetlenül versenyzett. Először a Ferrarinál ment, majd át is szerződött a Maseratihoz, tehát egy csapatnál soha nem töltött egy évnél többet. A maseratis korszakát követően pedig a Mercedes volt a következő állomás, ahol rögtön meg is nyert két bajnokságot, mivel akkortájt a Mercedes gyártotta a legjobb autókat.
„Lewis nagyon jó döntést hozott, amikor elhagyta a McLarent a gyári Mercedes kedvéért. Le a kalappal előtt, hogy képes volt meghozni egy ilyen kaliberű döntést. Azonban mivel a Mercedes jóval a többiek előtt jár minden téren, ezért nem fair az összehasonlítás,” – zárta a skót legenda, aki még élőben látta versenyezni többek között Alberto Ascarit és Rudolf Carraciolat is.
Az első fekete férfi, aki valaha is Forma-1-es autót vezetett, úgy véli, hogy a háromszoros világbajnok Sir Jackie Stewart rasszista. Azt követően hozakodott elő ezzel, hogy a regnáló világbajnok, Lewis Hamilton kifejezte csalódottságát amiatt, hogy Stewart úgy vélekedett a rasszizmus problémájáról a Forma-1-ben, hogy „nem akkora gond az, mint amilyennek látszik„. Willy T Ribbs a Twitteren fejtette ki a véleményét:
„Sir Stud Field Mouse (angol szleng, magyarul kb. Kispöcsű úr. – a szerk.) vagyis más néven Jack Stewart messze a legrasszistább és legellenségesebb pilóta volt, akivel a karrierem során találkoztam.”
Ribbs ma már 65 éves, és ő volt az első színes bőrű pilóta, aki 1986-ban vezethetett egy Forma-1-es autót, miután a Brabham csapat akkori tulajdonosa, Bernie Ecclestone meghívta egy tesztre. Ő egy hónapja kifejtette, hogy tiszteli Ecclestone-t, még akkor is, amikor a Forma-1 korábbi ura kijelentette, hogy „sok esetben a feketék rasszistábbak, mint a fehérek„. A 81 éves Stewartnak az alábbit üzente Ribbs a közösségi médiáján:
„Annak, hogy nem látod a diverzitás problémáját, annak az oka, hogy te magad vagy a diverzitási probléma.”
A háromszoros Forma-1-es világbajnok, Sir Jackie Stewart cáfolja, hogy gond lenne az F1-ben a diverzitással.
Mondta ezt azzal kapcsolatban, hogy honfitársa, Lewis Hamilton fáradhatatlanul kampányol a feketék elfogadásáért, a rasszizmus ellen.
Az alap elképzelése, mi szerint fel kéne már hagyni a rasszizmussal, rendben is van, azonban a kampány mértéke más sokaknál kiüti a biztosítékot.
Stewart szerint ráadásul a Forma-1-ben nem is jellemző, hogy ilyen jellegű probléma létezne…
„Szerintem Lewis nagyszerű példakép sok ember számára” – mondta a 81 éves Stewart a Good Morning Britain című műsorban. „Ő elég hangosan felszólal ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, melyek kapcsán szerintem nincs akkora probléma, mint amekkorának látszik.”
„Nincs ellenezve (az F1-ben) a változás (más nemű, bőrszínű, stb. kollégák, versenyzők), ha valaki okos és jó abban amit csinál. Akkor el lesz fogadva a Forma-1-ben.”
„Amire szükség van, hogy biztosak legyünk abban, hogy legyen az illető akármilyen bőrszínű, férfi vagy nő, képzettnek kell lennie, különösen a mérnöki területen, és ha különféle rasszúakat akarunk a Forma-1-ben látni, nekik is át kell menniük ezen az edukáción.”
A háromszoros Forma-1-es világbajnok, Sir Jackie Stewart úgy véli, hogy azért van mostanában több incidens a Forma-1-ben, mert annak eredményeként, ha manapság már sokkal biztonságosabb a sport, mint korábban, a versenyzők úgy érzik, hogy megengedhetik ezt maguknak.
Stewart 1969-ben, 1971-ben és 1973-ban lett világbajnok, mikor a sport még jóval gyakrabban szedett áldozatokat. Ebből kifolyólag Stewart élharcosa lett annak, hogy fokozzák a sport biztonságát.
Elmondta, hogy annak idején a GPDA (Grand Prix Drivers Association = Nagydíj Versenyzők Szövetsége) véget vetett volna az ilyen incidenseknek.
„Ha valaki rosszul viselkedett, akkor a következő versenyen a GPDA kiállította a személyt mindenki elé és olyan össztűz alá került, hogy ne akarjon semmi hasonlót tenni a jövőben.” – mondta Stewart az F1 Nation nevű podcastban. „Ez sokkal keményebb büntetés volt mindenki számára.”
„Most több első kanyaros baleset van, mint a mi időnkben volt. Az emberek úgy érzik, megengedhetik maguknak, míg mi ezt nem tehettük és soha nem is tettük. Kockáztatnak, mert tudják, hogy ma ez már biztonságosabb.”
„Ma ez divatossá vált, de korábban nem láthattunk ilyesmit. Az autók törékenyebbek voltak, a pilótafülkék nem voltak olyan erősek.” – mondta a skót.
Példának említi Stewart Nico Rosberg és Lewis Hamilton első körös incidensét a 2016-os Spanyol Nagydíjon, mikor az első két helyről iktatták ki egymást a versenyből.
„Azt hiszem a legrosszabb példa erre Lewus és Nico Rosberg Spanyolországban, mikor a verseny elején ütköztek és egyikük már a füvön próbált vezetni.”
A Forma-1-es legenda Sir Jackie Stewart versenyzett még Zandvoortban a 60-as, 70-es években, de a 80 éves úr nem biztos benne, hogy a megújuló holland pályára már 2020-ban visszatérhet a száguldó cirkusz. Aktív versenyzőként Aktív versenyzőként két komoly balesetet is látott, először 1970-ben elvesztette a legjobb barátját, majd két évvel később látta Roger Williamsont, amint nem tud már kiszállni a versenyautójából. Stewart most viszont kicsit viccelődve válaszolt a motorsport.com kérdésére:
„Ez egy nagy rendezvény lesz egy holland versenyzőnek, hogy is hívják? Azt hittük, hogy Spa az a helyszín, amely narancsba borult az utóbbi időkben, de valójában ez Zandvoort lesz majd. Ami nagyon nehéz lesz majd, az a pályára történő ki- és bejutás, ez már az én időmben is így volt. Ő egy nagyon jó pilóta, és ahogy idősebb lesz, egyre csak érettebb lesz. Egyre jobb döntéseket hoz, vagyis inkább kevesebb olyan döntést hoz meg, amelyről később kiderül, hogy rossz volt.”
A Holland Nagydíj 2020-ban kerül vissza a Forma-1 vérkeringésébe, és 22 verseny lesz majd a szezonban.
Ezen projekt arra törekszik, hogy ösztöndíj formájában támogatást nyújtson fiatal kutatóknak, ezzel felgyorsítva a demencia elleni kezelés kutatásának felgyorsítását.
A projektben három fiatal tudós kapott helyet: Dr. Cara Croft és Dr. Christy Hung, a londoni egyetemről és Dr. Claire Durrant az edinburgh-i egyetemről.
A kezdeményezés egyik legfőbb támogatója James Dyson és az ő alapítványa
„Amikor a feleségemnél demenciát diagnosztizáltak, tudtam, hogy az életünk nem lesz ugyanaz a továbbiakban. Szerencsés vagyok, hogy abban a helyzetben lehetek, hogy a lehető legjobb kezelést tudom nyújtani Helene-nek és egy olyan család része lehetek, amely fontos támogatást tudott nekünk nyújtani ezekben a nehéz időkben. Tudom, hogy a demencia más és más személyeknél nagyon eltérő. Sürgősen új módszereket kell találnunk a demencia kezelésére, vagy megelőzésére, ehhez pedig a kutatás a kulcs.” – nyilatkozta Stewart.
Két interjúnk is volt a közelmúltban Sir Jackie Stewarttal. Az elsőt tegnap olvashattátok oldalunkon, így ma meg is hoztuk a másodikat, melyben többet megtudhattok Stewart klasszikus sisak dizájnjáról, vagy épp arról, miként mentorálta a fiatal versenyzőket, és ő kitől tanult sokat.
Jo Klausman: Sir Jackie, ugyanazt a sisakdizájnt használod még mindig, mint a karriered kezdetén. Honnan jött az ötlet ehhez, és milyen technikával került a minta a sisakra? Festve volt?
Jackie Stewart: Nem, eleinte nem. Előálltam egy ötletemmel. Az első versenyzői évemben csak két versenyen indultam és egy fehér sisakot használtam. De úgy gondoltam, hogy kell valami, amiről megismernek. Mivel skót vagyok, valami olyasmit akartam, ami képviseli az országomat. Szóval a feleségem és én elmentünk és vettünk egy darab tartan mintás selymet. Ragasztószalagot tettünk a sisakra, így gyakorlatilag ráragasztottuk. Aztán vittünk rá egy színtelen fedőréteget. De ez csak rövid ideig volt így, tudtuk, hogy meg kell festetnünk.
JK: Mikortól lett festett?
JS: Úgy 1964 elején. 1963-ban az Ecurie Ecosse-nál versenyeztem, még a selymet használtam, de mikor 1964-ben kezdtem a Formula 3-ban, már festett sisakom volt. Ugyanaz a fickó festi a sisakjaimat a mai napig! Doug Err-nek hívják és itt él Goodwood környékén. Már senki másnak nem dolgozik, csak az enyémet készíti!
JK: Szeretném, ha beszélnénk egy kicsit mentori, tanári szerepedről, a fiatal versenyzők kapcsán. Általában a versenyzők egoisták és önzőek, mindig magukra koncentrálnak. De úgy fest, neked sosem okozott problémát átadnod a tudásodat a csapattársaidnak, így van?
JS: Nem, egyáltalán nem! Mindent átadtam nekik, ahogy azt Graham Hill is tette esetemben, mikor kezdtem az F1-ben a BRM-nél. Sosem titkolt el előlem semmit, nagyon sokat tanultam tőle. Azonban Graham sokkal mechanikusabb versenyző volt, mint én. Ő nagyon fegyelmezett volt, míg az én stílusom inkább Jim Clarkéhoz hasonlított, így azt hiszem ő volt a legideálisabb számomra, hogy tanuljak tőle. Ő volt messze a legkiegyensúlyozottabb versenyző, ezt tőle tanultam.
És ez volt az, amit tovább akartam adni Francois Cevertnek, majd később Patrick Depailler-nek és Jody Scheckternek. Francois például olyan volt, mint a szivacs, nagyon akart tudni mindent. Az elején nem volt olyan gyors, de körbevittem úgy a pályán, hogy mögöttem vezetett. Lassan kezdtem, majd minden körben egy kicsit növeltem a sebességet. Ismerte minden váltó beállításomat, minden féktávomat. Jó hallgatóság volt és mindent tudni akart, én pedig megadtam neki mindent, tényleg mindent. Végül is nagyon jó és kiegyensúlyozott versenyző volt. Világbajnok lehetett volna.
Fotó: Kaiser Erika
JK: Jelentős szereped volt a versenyzők mentorálásában is a Paul Stewart Racingnél.
JS: Igen, eléggé. Eleinte csak egy autó és egy versenyző volt. Aztán két autó lett és két versenyző, hogy gazdaságosabb legyen. Növekedett. Aztán azt mondtuk, szerezzük meg a legjobb fiatal versenyzőket, Paul-on (Sir Jackie fia) túl. Olyanok voltak nálunk, mint David Coulthard, Dario Franchitti, Gil de Ferran, Helio Castroneves és Juan Pablo Montoya. Mind fiatal kölykök voltak, de mind nagyon jó hallgatóság voltak. Vezetni az Oulton Parkba vittük őket, ami szerintem még mindig az egyik legjobb pálya az országban. Nincsenek hosszú egyenesei, csak sok, különféle sebességű kanyarjai. Volt egy Ford rali világbajnokságos autónk, én beültem melléjük, rádiós sisakban, mentünk körbe és körbe és mutattam nekik az íveket. De nem csak a vezetésben adtam nekik tanácsot, hanem beszéd órát is tartottam nekik, azt akartam, hogy képesek legyenek beszélni a szponzoraikkal, és annál a szabónál öltöztettem őket, akihez én is járok Londonban. Azt akartam, hogy tekintélyt és magabiztosságot szerezzenek.
JK: Szerettél tesztelni? Napokig dolgozni az autón, hogy gyorsabb legyen, finomhangolni?
JS: Igen, abszolút! Például rendszeresen mentünk Dél-Afrikába télen, három hétre. Levezettem naponta két futamnyi távot, teszteltem a gumikat, vagy a kasznit. Napokon át teszteltem a Good Yearnek.
JK: Első, 1969-es világbajnoki címed után, 1970-ben közepes szezonod volt, mikor March kasznit használtál, ami nem volt túl korszerű. Mikor Ken Tyrrell úgydöntött, hogy saját autót épít, meg voltál róla győződve, hogy azonnal sikeres lehet az autó, észben tartottad, hogy az a Tyrrell csapat legelső saját autója?
JS: Teljesen megbíztam Ken Tyrrellben és Derek Gardnerben, Kenben még jobban is, mint Derekben. Derek amolyan kétkezi varázsló volt, csúcstechnológiás ember, nem olyan, ami szeret kapcsolatban lenni az emberekkel. De tudta, mit csinál és jó autókat alkotott. És persze Cosworth motorunk volt, ami nagyon megbízható volt. A Cosworth egy csodálatos vállalat volt,senki nem tudott gyorsabb és megbízhatóbb motort csinálni. Soha nem gondoltam arra, hogy az én motorom gyengébb lenne másokénál.
JK: Ugorjunk a jelenre. Állandó versenyző vagy Goodwoodban. Mitől igazán különleges számodra ez az esemény?
JS: Először is Richmond hercege és Gordon! Amit ő alkotott, az nagyon különleges, és egyedi a világon. Elképesztő módon figyel a részletekre, a Revival – valamint a Festival of Speed és a Members Meeting – népszerűsége pedig azt mutatja, hogy mindent jól csinál.
Fotó: Varga András
JK: Itt a Revival-ön visszautazhatsz a múltba és a többiek között autózhatsz az 1964-es Cooper Formula 3-as autóddal!
JS: Igen, így van. Csodás állapotban van, az esemény után pedig elárverezzük, hogy adományt gyűjtsünk a „Race against Dementia” alapítványnak.
JK: Jackie, köszönöm, hogy időt szántál rám, kellemes időtöltést a hétvégére!
Sir Jackie Stewart ugyan 80 éves lett idén, de sokakat meghazudtoló módon teljesen aktív. Korábbi években annyiszor nem találkoztunk vele a nagyvilágban mint idén, kalauzol kiválasztottakat a paddockban, interjúkat ad, Jim Clark újranyitott múzeumát adja át. Mindeközben Goodwoodban is szerepelt, még arra is jutott ideje, hogy súlyosan beteg feleségének egy rózsát nyújtson ki a versenyautójából.
Igazi gentleman, az utolsók közül a hőskorból, aki Magyarországon már rég járt, így éltünk a lehetőséggel amikor kérdezhettük. A ráadás pedig holnap, amikor német kollégánk már a Goodwood Revival-on faggatta, amelynek külön pikantériája az, hogy Jackie a gyermekkori hőse volt…
Vámosi Péter: Jackie, lehet valahol olyan Tartan-sapkát venni, mint a tiéd? Jackie Stewart: Nem, ezeket csináltatom. Van egy üzlet Edinburghban, Skóciában, és van egy Angliában is, de ott elég drága.
Monacoban Ricciardoval mulat. Fotó: Varga András
VP: Hogy tetszett az a videoklip, ami Robbie Wiliams „Supreme” című dalához készült? Adtál hozzá tanácsokat? JS: Tudod, ezek a producerek nagyon jók, a show bizniszből jönnek, jó jeleneteket akartak meg minden ilyesmi, és jó munkát végeztek. A fiam Mark filmeket készít, több jelenetet is készített a Robbie Williams kliphez. A producerek együtt dolgoztak vele, hogy kiválasszák a megfelelő felvételeket.
VP: Mit gondolsz a mai fiatal versenyzőkről, például Lando Norrisról és a többiekről? JS: Szerintem nagy jövő áll előtte, nagyon tisztán és puhán vezet, és a McLaren is egyre versenyképesebb.
VP: Gondoltál arra, hogy megszerezd a tripla koronát, mint ahogy Graham Hill is tette? Az Indy-vel elég közel jártál hozzá az egyik évben… JS: Az én időmben nem volt sok pénzünk. Ha jól akartál keresni, akkor nem csak az F1-ben kellett versenyezned, hanem F2-ben is, GT autókkal, Indy-ben és CanAm autókkal, stb. Szerintem ez jó tapasztalat volt, mert minden alkalommal a sport egy más kategóriájában vezetett az ember, más volt az autók egyensúlya, karakterisztikája, a szerelők és a mérnökök is teljesen mások voltak, így nagyon sok embertől tanultunk. Nem úgy, mint csak itt az F1-ben, ahol egy nagyon szűk csoporttal dolgoznak együtt a versenyzők és nem versenyeznek máshol.
Amikor én versenyeztem, akkor ez sokkal sokoldalúbbá és tapasztaltabbá tette a versenyzőket, jobbá váltak, mert teljesen másmilyen körülmények között versenyeztek minden hétvégén.
Magányosan a Hungaroringen, ami az esetében ritka. Fotó: Kaiser Erika
Nem azt mondom, hogy manapság nem tanulnak annyit. De az én időmben engem sok top ember vett körül, teljesebb volt tapasztalat és nagyon sokat köszönhetek ennek.
Indianapolis egy ilyen példa: Mindenki azt mondja, hogy az Indy unalmas mert csak balra kell menni, de egyáltalán nem unalmas. Megvan a maga technikája. Ha csinálja az ember, kifejezetten nehéz. 1971-ben teljesítettem versenyeket a bajnokságban és ez sok utazással járt. 86 alkalommal repültem át az Atlanti-óceánt, mivel reklámokban is szerepeltem a Fordnak, a Rolexnek és a Goodyearnek, ami nagyon sok volt.
A szezon közepén mononucleosisom lett, ami egy vér rendellenesség. Sok energiát veszít az ember, ami igazán rossz. Megnyertem a bajnokságot abban az évben, de olyan beteg voltam, hogy nem tudtam személyesen átvenni a bajnoki trófeát a díjátadón, a feleségemnek, Helennek kellett elmennie. Ehhez képest manapság nem akkora a nyomás.
Az én időmben sokkal veszélyesebb is volt a versenyzés, minden barátom meghalt. A feleségem 57 versenyzőt számolt össze, akik velünk éltek, utaztak, nyaraltak. Közeli barátok, akik már nincsenek.
VP: Mi a véleményed a mostanság kiosztott büntetésekről? Te hogy oldanád meg a versenyzők közti problémákat? JS: Voltam a GPDA elnöke, akkor az nagyon erős volt és fegyelmezettebb. Ha egy versenyző helytelenül viselkedett, akkor volt egy megbeszélés, amin mindenki ott volt, a versenyzők így beszélték meg, nem csak egymás közt. Szóval szerintem nyilvánvalóbb volt a fegyelem, már csak azért is, mert sokkal veszélyesebb is volt. Nem volt bukótér, nem voltak deformálódó elemek, csak ott voltál a pilótafülkében, üzemanyagtankkal magad körül; az egy más korszak volt. Mindenki azt mondja, hogy azok jobb idők voltak, de ez nem igaz, nem volt jobb! A mai versenyzők pont ugyanolyan jók, mint a múlt versenyzői! Most jobb!
VP: Mondhatjuk, hogy a legnagyobb sikered a biztonság fejlesztése? Te alapozhattad meg ezt a gondolkodásmódot, hogy fejlesszék ezt? JS: Nem tudom, hogy én kezdtem-e. Például egy pole pozíció nagyon keveset jelentett az én időmben. Nekem csak 17 pole pozícióm volt, nem volt annyira fontos, de jól kellett működnie az autónak az elejétől a végéig. Több időt töltöttünk az autó beállításaival. Az nem jó, ha van egy gyors autód, de csak 5 körön át, szóval a pole pozíció nem volt fontos.
Sir Jackie Steward arra kérte az FIA-t és Formula 1-et irányító testületet, hogy vegyék komolyabban a versenyzők biztonsággal kapcsolatos félelmeit.
Szombaton az autóversenyzés ismét felvillantotta sötét oldalát és megmutatta, még mindig benne van a sportban egy végzetes katasztrófa. Anthoine Hubert halála mindenkit megrázott a paddockban, a versenyzők keserű szájízzel ültek be autóikba vasárnap.
Stewart, élete nagy részében azért harcolt, hogy biztonságosabbá tegye a szeretett sportágat ezzel megmentve minél több versenyző életét. A háromszoros világbajnok a múltheti tragédia után is felszólalt, és figyelmeztette az F1 irányítóit: nem hallgatnak eléggé a pilótákra.
,,Azt mondják, meghallgatják a versenyzőket, de nem olyan mértékben, amennyire kellene. Ott van GPDA, de nem kapnak elég figyelmet. Én elvégeztem a munkámat a biztonság javulása érdekében, az FIA-n kívül. Nem kérdeztek meg engem, sem a pilótákat, nem egyesítették a gondolatainkat, úgy ahogy kellett volna. Úgy vélem túl sok baleset történ az elmúlt 24-36 hónapban, ez azért van, mert az elmúlt időszakban nem láthattunk olyan eseményt, mint szombaton. Törött szárnyak, autók a levegőben, ennyit láthattunk csak. Még vasárnap is ezt történt, mikor Max Verstappen ütközött Kimi Räikkönennel. A versenyzőknek fel kell ismerniük, hogy kevesebb kockázatot kell vállalniuk a futamokon, nem hihetik azt, hogy sebezhetetlenek. Nem hiheted azt, hogy mindig meg fogod úszni. Azok az események, amik szombaton történtek felérnek egy ébresztővel. Benne van a pakliban, hogy fog még történni ilyen eset.”
,,A mostani generáció versenyzői nem ismerik úgy a halált, ezért volt olyan sokkoló számukra, az, hogy ilyen eset megtörténhet. A szomorúság és az értetlenség sugárzott mindenkiről Spa-ban, ez a dolog ezeknek a fiúknak nagyon új volt.” –tette hozzá a skót legenda.
