Címke: Simtek

  • 500 g-s erővel ölte meg a betonfal, de Senna halála szinte teljesen eltörölte az emlékét

    500 g-s erővel ölte meg a betonfal, de Senna halála szinte teljesen eltörölte az emlékét

    30 évvel ezelőtt a mai napon hunyt el az 1994-es imolai fekete hétvége első halálos áldozata, az újonc Roland Ratzenberger. Az osztrák versenyző tragédiáját egy nappal később teljesen háttérbe szorította a sportág legendájának, Ayrton Sennának a távozása, de mi most részletesen visszaemlékezünk rá.

    Azok közül, akik ismerték, sokaknak a mai napig a mosolya maradt meg, egykori csapattársa szerint pedig pontosan olyan volt, mint amilyennek egy autóversenyzőt elképzel az ember. Mégis, a halála után egy nappal történtek szinte teljesen kitörölték az emberek emlékezetéből 1994. április 30-át, amely közel 12 év után az első, versenyhétvégén történt halálos balesetet hozta el a Forma–1-ben.

    Az előtt legutóbb az 1982-es Kanadai Nagydíjon halt meg versenyző Riccardo Paletti személyében, az olasz pilóta tragédiája után pedig rengeteg biztonsági fejlesztés történt. Súlyos balesetek persze rendszeresen előfordultak, és az 1994-es imolai hétvége is egy ilyennel vette kezdetét, amikor Rubens Barrichello 220 km/órás sebességnél repült el a Jordannel és állt bele a gumifalba, de sokan abba a hamis biztonságtudatba ringatták magukat, hogy a modern F1-es autókban már nem lehet meghalni.

    Ám még ekkor sem sejthette senki, hogy egy nappal Barrichello bukása után ennél sokkal súlyosabb balesetnek lesz szemtanúja. A San Marinó-i Nagydíj szombati időmérő edzésén az újonc Roland Ratzenberger sérült első szárnya azonban egyszer csak leszakadt, beszorult az autó alá, amitől a a padlógázas Villeneuve-kanyarban (ironikus módon pont az 1982-es Holland Nagydíjon elhunyt Gilles Villeneuve volt Ratzenberger előtt a legutóbbi versenyző, aki F1-es időmérőn halt meg) 300 km/óra fölötti tempóval, irányíthatatlanul letért a pályáról és a betonfalnak vágódott.

    Az 500 g-s, mai napig F1-es rekordot jelentő becsapódás azonnal megölte a bő két hónap híján szintén 34 éves (Senna már ennyi volt, amikor meghalt) osztrákot, akit a helyszínen levők és a televíziók előtt ülők döbbenetére élő adásban, milliók szeme láttára kezdtek újraéleszteni, sikertelenül.

    Hogy Ratzenberger miként jutott el a Forma–1-be, mi okozhatta a balesetét, azt hogyan viselte a csapata, és egyáltalán, miért mondható el róla, hogy bár sokkal kevesebb emlékeznek rá, miért nem volt semmivel sem kevésbé értékes ember Sennánál, a tavalyi évfordulón megjelent, átfogó visszaemlékezésben olvasható alább:

    Az osztrák pilóta életéről és haláláról dokumentum-sorozat is készül, ennek előzetesét ITT lehet megnézni.

  • Ma lenne 60 éves a halhatatlan Esőisten: Ayrton Senna

    Ma lenne 60 éves a halhatatlan Esőisten: Ayrton Senna

    Már életében is rengeteg brazilnak olyan volt ő, mint egy vallás: Ayrton Senna. A háromszoros világbajnok ma lenne 60 éves. A 35 éves Lewis Hamilton így emlékezik meg róla:

    „Autóversenyzőként csak egyetlen példaképem volt, Ayrton Senna. Amikor 1994. május elsején meghalt, kilenc éves voltam. Angliában voltam egy gokart versenyen, és a boxok mögött sírtam. Akkor számomra megszűnt egy világ.”

    A brit pilóta már rég megdöntötte egykori kedvence összes rekordját, mégis így vélekedik:

    „Ayrton ellen versenyezni óriási lett volna. A vezetési stílusa, a harcossága és a személyisége az, ami nem csak számomra maradnak meg örökre.”

    Senna 1984-ben üstökösként robbant be a mezőnybe. Az egyértelműen pocsék Toleman-Harttal 13 pontot szerzett, de akkoriban még csak az első hat helyezett kapott pontot. Ennek eredményeként kilencedikként végzett a versenyzők világbajnokságában. 1985-ben a Lotusszal már Portugáliában a szakadó esőben mindenkit faképnél hagyott, és 62 másodpercnyi (!) előnnyel végzett az élen a ferraris Alboreto előtt. Megszületett az „Esőisten”.

    Senna hívőként szállt be a 161. számára végzetes nagydíjon az autójába, és egyszer így nyilatkozott még korábban a Blicknek:

    „A verseny alatt is imádkozom. Semmi sem olyan erős, mint Isten ereje.”

    A riválisok persze megmosolyogták, az egykori mclarenes ellenfele, Alain Prost ezt mondta róla:

    „Ayrton tényleg azt hitte, hogy halhatatlan.”

    Amikor eljött a fekete imolai hétvége 1994-ben, honfitársa, Rubens Barrichello túlélt pénteken a Jordanben egy horrorisztikus balesetet, enyhébb sérülésekkel. Szombaton azonban a Simtekben az osztrák Roland Ratzenberger szörnyethalt. Először Senna úgy döntött, hogy nem is akar vasárnap meccselni a bajnokságot vezető benettonos Michael Schumacherrel. Végül azonban győzött Ayrton győzni akarása döntött, hiszen a harmadik pole pozícióját szerezte meg abban az évben.

    Három órával a rajt előtt a paddockban egy végső baráti „csúcstalálkozón” volt Prosttal. Az egykori szupersztár ellenfelek kisírt szemmel hagyták el a Williams motorhomeját. Isteni sugallat lett volna közöttük ez az utolsó beszélgetés?

    Rajongók millióinak még most is és marad is Senna minden idők legnagyobb versenyzője, de ezt a kérdést soha nem is lehet majd helyesen megválaszolni. Mások úgy gondolják, hogy Juan Manuel Fangio az, hiszen négy márkával öt világbajnoki címet szerzett, mások szerint a skót volánművész az, Jim Clark, a Lotusszal. Megint másoknak a Professzor, Alain Prost az, az 51 győzelmével. De ugyanígy benne van ezen pakliban Michael Schumacher és Lewis Hamilton is, akik már beírták a nevüket az örökkévalóságba.

  • Interjú Peter Levayval, a Ratzenberger film rendezőjével

    Interjú Peter Levayval, a Ratzenberger film rendezőjével

    A napokban írtunk róla, hogy megjelent a Roland Ratzenberger életét bemutató dokumentumfilm, amelyet Peter Levay rendezett. A tragikus sorsú osztrák pilóta életművét bemutató alkotás a „Der lange Weg zum kurzen Glück” címet kapta, ami jellemzi is Roland útját, mert tényleg hosszú utat tett meg a Forma-1-ig, ahol csak nagyon rövid ideig tündökölhetett. Sikerült elérnünk Peter Levayt, aki örömmel válaszolt a kérdéseinkre.

    – Honnan jött az ötlet, hogy ezt a filmet meg kell csinálni, és miképp sikerült felvenni a kapcsolatot a Ratzenberger családdal?
    – A tragédia 20. évfordulóján ott voltam Imolában a rendezvényen 2014. május 1-én. Újságíróként vettem ezen részt, és a hétvége eseményeit akartam filmre venni. 25.000 emberrel együtt voltam ott a Tamburello kanyarban, ahol egy perces néma csenddel adóztunk Ayrton és Roland emlékének. Gerhard Berger is jelen volt, és megpróbáltam vele egy rövid interjút készíteni. Miután üdvözölte Rudolf Ratzenbergert, Roland édesapját, azonban eltűnt a biztonsági autóval. Megváltoztattam a tervem, és bemutatkoztam Rudolfnak, így ismertem meg Roland szüleit. Érdekelte őket amit csináltam, és barátok lettünk. Megkérdezték, hogy csinálnék-e egy privát dokumentumfilmet Roland életéről, nem közönségnek, hanem csak nekik, hogy emlékezhessenek a fiukra. Feltúrtuk a családi archívumot, amiből végül ez a 60 perces  film lett kész, három és fél éve. Fotós és újságíró kollégák azonban motiváltak, hogy legyen ebből egy nagyobb projekt, tehát így kezdődött a dolog. Most pedig készen lettünk a filmmel a 25. évfordulóra.

    – Gyerekkorod óta rajongója voltál az autóversenyzésnek, vagy honnan jött az érdeklődésed a sportág iránt?
    – A Norisring mellett lakom Nürnbergben, így a 90-es évek közepe óta rendre jártam versenyekre. Alapvetően rajongóként voltam ott, nem hivatásszerűen.

    – Ezen nagyszerű film miatt volt lehetőséged beszélni rengeteg emberrel, akiknek közük volt Roland karrierjéhez, vagy követték azt. Ki segített neked abban, hogy fel tudd venni velük a kapcsolatot?
    – A Ratzenberger családon kívül két osztrák újságíró is nagyon segítőkész volt. Így sikerült interjút készítenem Niki Laudával, Gerhard Bergerrel, Karl Wendlingerrel, az egykori Simtek csapat tagjaival, és sokan másokkal. Megtaláltuk Roland egykori csapattársait is Japánban, akik érdekes történeteket meséltek el. Burkhard Hummel Roland menedzsere volt akkoriban, és bemutatott Angliában is pár embernek. Ott is népszerű volt, és még mindig szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá. Burkhardnak volt köszönhető az is, hogy Roland a Simtekbe kerülhetett 1993 telén.

    – Mi volt a leginkább lenyűgöző Rolandban mint versenyző?
    – Az, hogy soha nem adta fel azon álmát, hogy a Forma-1-be kerülhessen. Nem volt anyagi támogatása a családjától, így kemény munkával kellett a csúcsra jutnia, nem pedig egy gazdag apa segítségével, ahogy ez manapság szokás. A karrierje nem volt egyenletes, mindig alternatívák után kellett néznie, hogy feljebb léphessen a létrán. Így került Ausztriából Németországba, majd Angliába, hogy ott indulhasson a Formula 3-ban, majd onnan Japánba, hogy sportautózzon. Esélytelensége ellenére elérte a célját, de nem élvezhette azt sokáig.

    – Mi volt a célod akkor, amikor belekezdtél ebbe a filmbe?
    – Alapvetően dokumentálni akartam az életét és a karrierjét. Megpróbáltam körbejárni azt, hogy milyen ember is volt ő. Soha nem akartam kutatni és vizsgálni a balesetét, annak a következményeit, azt, hogy mi vezetett a halálához, vagy hogy megfejtsem, hogy ki volt mindezért a hibás.

    – A rajongók hol tekinthetik meg végül a kész filmet?
    – A dokumentumfilm az Amazon Prime Videón keresztül érhető el, április 30-tól kezdődően.

    roland ratzenberger, racingline.hu