Bár első F1-es szezonjára még nem tud IndyCarban edződött versenyzőt az autójába ültetni a mezőnyhöz 2026-tól csatlakozó csapat, a Cadillac, az amerikai formaautós versenyzés elmúlt évtizedének egyik legnagyobb sztárját mégis megszerezte: Simon Pagenaud már régóta a szimulátorban dolgozik.
A Cadillac három szimulátorversenyzőt nevezett meg, akik a háttérből segítik a csapat munkáját: Pagenaud mellett az évekig a rivális amerikai F1-es csapat, a Haas kötelékében lévő, két nagydíjrajttal is rendelkező Pietro Fittipaldi, valamint a szintén a GM alá tartozó Chevrolet GT-autójával a WEC-ben versenyző Charlie Eastwood is a 2026-os előkészületek körül ténykedik.
Mindhárman tapasztalt versenyzőnek számítanak, de a legnagyobb fogás közülük kétségtelenül Pagenaud, aki 2012 és 2023 között állandó tagja volt az IndyCar mezőnyének, a Penkse-vel pedig minden fontos csúcsot meghódított: 2016-ban bajnoki címet szerzett, 2019-ben pedig megnyerte az Indy 500-at. Két évvel ezelőtt aztán már a Meyer Shank Racing versenyzőjeként egy Mid-Ohióban történt balesetben agyrázkódást szenvedett, azóta nem versenyzett.
Most a Cadillac hívására azonban elmondása szerint 41 évesen ismét hasznosnak tudja érezni magát a sportban. Már hosszabb ideje a csapat charlotte-i szimulátorában dolgozik, és bár az F1-ben sohasem versenyzett, érzése szerint sokat tud tenni azért, hogy a 2026-ra leigazolt pilóták, Valtteri Bottas és Sergio Pérez a lehető legjobb autót kapják maguk alá.
„A technikai részletek optimalizálását és a gyárban dolgozókkal való kapcsolattartást már azóta élvezem, amióta elkezdtem versenyezni. Szeretek beszélgetni a mérnökökkel, és tökéletesíteni a szimulátort, hogy a visszajelzései a lehető legközelebb álljanak a valósághoz. Ebben a munkakörben ismét hasznosnak érezhetem magam, felhasználhatom a tapasztalatom, ez pedig a balesetem óta már nagyon hiányzott” – nyilatkozta a francia versenyző, akit a Racer idéz.
Az elmúlt hetekben több izgalmas igazolást jelentett már be a Cadillac, ebbe a sorba illik bele Pagenaud is, de érdekes Colton Herta története, aki jövőre az F2-ben készül fel egy lehetséges F1-es debütálásra, a napokban pedig egy az NFL-ben szerzett tapasztalatokkal rendelkező „vízionárius” állt a kereskedelmi részleg élére.
Az IMSA WeatherTech SportsCar bajnokság élén minden megváltozott a 61. Rolex 24 at Daytonában.
Az új GTP-osztály még soha nem versenyzett LMDh-autók nevezését hozta. Az Acura és a Cadillac mellé új gyártók, a Porsche és a BMW, új csapatok és új technológia csatlakozott. Ez egyfejesugrás volt az ismeretlenbe. Huszonnégy órával később a végeredmény azonban nagyon ismerősnek tűnt.
Cadillac az Acura ellen. A Meyer Shank Racing, a Wayne Taylor Racing és a Chip Ganassi Racing harca. És a végén, akárcsak egy éve, Tom Blomqvist, Colin Braun, Helio Castroneves és Simon Pagenaud MSR győzelmét hozta a másik Acura kettőse felett. Ez volt Shank harmadik Rolex 24 at Daytona győzelme, a csapat, Blomqvist és Pagenaud számára a második egymás után, az Acura és Castroneves számára pedig a harmadik egymást követő győzelem. Ezzel minden érintett történelmet írt a Grand Touring Prototype új korszakának első LMDh győzelmével.
Az LMP2 több szempontból nézve is is komoly visszatérés volt. A Fred Poordad, Francesco Pizzi, James Allen és Gianmaria Bruni alkotta 55-ös rajtszámú Proton Competition ORECA a ROAR során szenvedett balesetet. A második edzésen Pizzi egy még nagyobbat. Ez utóbbi okozta a legnagyobb fejfájást a csapatnak, mivel emiatt ki kellett hagyniuk az éjszakai edzést – két versenyzőjüknek is éjszakai vezetési időt kellett teljesítenie, hogy a versenyen sötétben vezethessenek. Az egyik pilóta felmentést kapott, a másik nem, így egy versenyzővel kevesebb volt az éjszakai kvalifikáción. A csapat még időben összerakta az autót, hogy az utolsó edzésen egy shakedownt tarthassanak.
A verseny utolsó szakaszában öt autónak volt még győzelmi esélye. Köztük a Bean Keating Paul-Loup Chatin, Alex Quinn és Nicolas Lapierre alkotta 52-es számú PR1 Mathiasen Motorsports versenyautó, amely az elején dominált. Chatin visszahozta az autót a harcba, miután egy büntetés miatt egy kör hátrányba kerültek, de egy késői megpördülés és Lapierre leállása miatt elúsztak a győzelmi remények.
Az utolsó percekben Allennek két autót kellett megelőznie – a 88-as számú AF Corse autót és a 04-es számú CrowdStrike Racing ORECA-t -, hogy megszerezze a győzelmet. Ez nem volt túl valószínű. Allen mindössze végül egy méterrel előzte meg a No. 04-es autót! Csak 0,016 másodperccel akadályozta meg George Kurtz, Ben Hanley, Matt McMurry és Esteban Gutierrez győzelmét a csapat Rolex 24-es bemutatkozásán.
A jelenet az alábbi videóban 17:30-tól kezdődik.
https://www.youtube.com/watch?v=LnqSnmxBuZM
A harmadik helyen a Francois Perrodo, Matthieu Vaxiviere, Julien Canal és Nicklas Nielsen alkotta AF Corse csapat ért be.
Mitől jó egy verseny? Sok előzés a futam közben? Komoly stratégiai harc? Nos az Indy 500 sokszor az izgalmas befutói miatt marad emlékezetes.
Ma megnézzük az Indy 500 valaha látott legizgalmasabb célba érkezéseit. Mielőtt bárki leszedné a fejünket… A lista SZUBJEKTÍV!
10. Ryan Hunter-Reay nagy napja – 2014
A 98. Indy 500-at Ryan Hunter-Reay nyerte, aki így az első amerikai születésű győztes lett Sam Hornish, Jr. 2006-os győzelme óta. Hunter-Reay 0,0600 másodperces előnnyel utasította maga mögé a második helyezett Hélio Castronevest, ami a második legszorosabb befutó volt a verseny történetében.
9. Sok balszerencse, és egy csipetnyi szerencse – 1991
A csillagok együtt álltak Rick Mears számára, amikor 1991-es győzelmére került sor. Időt vesztett. Defektet kapott. Kizárt volt, hogy megnyerje a versenyt. Aztán egy tökéletesen időzített sárga megadta neki az újraindításnál azt az esélyt, amire szüksége volt ahhoz, hogy a vezető Michael Andrettit maga mögé utasítsa. Így Mears négyszeres Indy 500-as győztes lett.
8. Rossi becsorog a célba – 2016
Az Indy 500 100. futama egyike volt azoknak az ikonikus eseményeknek, amelyeket látnod kell, hogy elhidd, és Alexander Rossi újonc győzelme ilyen volt. Az amerikai versenyző átkocogott a célvonalon, miután a csapata felrajzolt neki egy olyan üzemanyag-taktikát, amit lehetetlen volt végrehajtani. Ő mégis megcsinálta.
7. Megpördülés után győzelem – 1985
Tudod, hogy szerencsés vagy, amikor az autód egyre jobb és jobb lesz a verseny során, és ez történt Danny Sullivannal 1985-ben. Viszont amikor Mario Andretti megelőzésére került a sor, Sullivan egy teljes 360 fokos pördülést produkált – bár valahogy sikerült megmentenie az autót. Sullivan még ezután is képes volt átvenni és megtartani a vezetést a verseny utolsó 20 körében.
6. A történelem legszorosabb Indy 500-a – 1992
Az 1992-es Indy 500 számtalan okból emlékezetes – Michael Andretti drámai veresége, egy epikus újraindítás, és ami a legfontosabb, az a tény, hogy úgy vonult be a történelembe, mint minden idők legszorosabb Indy 500-as futama.
Al Unser Jr. megörökölte a vezetést Andrettitől, de Scott Goodyear ott volt a nyomában egészen a kockás zászlóig. Végül Unser előnye mindössze 0,043 másodperc volt a célvonalnál.
5. Mindent vagy semmit, avagy Simon Pagenaud győzelme – 2019
Simon Pagenaud úgy tűnt, hogy a 2019-es szezon végén elveszíti a Team Penske-nél betöltött szerepét… egészen addig, amíg be nem söpörte a májusi hónapot (Indy GP, és Indy 500), és kényelmes második helyezést ért el az IndyCar bajnokságban.
Alexander Rossival epikus csatát vívva az utolsó körben megnyerte Pagenaud az Indy 500-at.
https://www.youtube.com/watch?v=DqAlw2SwNtM
4. Az első igazán szoros befutó az Indy 500-ak történetében – 1982
Az, hogy egy Indy 500 az utolsó körben dőlt el, akkoriban ritka dolognak számított, így amikor Gordon Johncock és Rick Mears 1982-ben epikus csatát vívott egymással a kockás zászlóig, az őszintén szólva elképesztő esemény volt.
3. Fittpialdi vitatott első győzelme az Indy 500-on – 1989
1989-ben Al Unser Jr. és Emerson Fittipaldi kerék a kerék ellen – szó szerint! – próbálta megszerezni a hőn áhított győzelmet. A versenyzők összeértek, Unser a falnak csapódott, Fittipaldi pedig sárga zászló alatt megszerezte élete első Indy 500 győzelmét.
Az IndyCar-rajongók körében még mindig vita tárgya a baleset – vajon szándékos volt-e az eset?
A zseniális plusz: Unser Jr. be akart mutatni Fittipaldinak, de végiggondolta, hogy mindez veterán brazil kollégája első Indy 500 győzelme volt, és végül megtapsolta őt.
2. Az Andretti átok újra lecsap – 2006
Á, az Andretti átok: Mindannyian hallottunk róla, és 2006 volt az a verseny, amely bebetonozta az Andretti család fájdalmát.
A mindössze 19 éves Marco Andretti fej-fej mellett haladt édesapjával, Michaellel, az első és a második helyen, mindössze négy körrel a vége előtt. Marco megelőzte Michaelt, Michael pedig megpróbálta feltartóztatni a versenytársakat, de ez végül nem jött össze – Sam Hornish Jr. az utolsó métereken megszerezte a győzelmet.
1. Hildebrand az utolsó kanyarban bukja el a biztos győzelmet – 2011
A 2011-es esemény sok szempontból legendás. Az újonc J.R. Hildebrand egészen a célig vezette VOLNA a versenyt, de a lassabb forgalomban haladók megelőzésére tett erőfeszítései miatt az utolsó kanyarban a falnak csapódott.
Törött autóját a célba vonszolta (a 2. helyen ért célba végül), miközben Dan Wheldon elszáguldott mellette, és megszerezte a győzelmet. Ez lett Wheldon karrierjének utolsó IndyCar győzelme; a brit versenyző még abban az évben életét vesztette egy versenybalesetben.
A Josef Newgarden győzelmével záruló Long Beach-i Nagydíjban minden benne volt, ami egy rajongót leültet a képernyők elé.
A videóban többek láthatjuk, ahogy Pato O’Ward és Félix Rosenqvist mezt cserél a Super Bowl bajnok Los Angeles Rams játékosával, Nick Scott-al.
A verseny előtt a tabella élén álló Scott McLaughlin szenvedését is megfigyelhetjük a Long Beach-i pályán, ami egy megpördülésben csúcsosodott ki.
Ezen kívül ismét témát szolgáltat az Andretti Autosport, hiszen amellett, hogy Romain Grosjean második lett, Devilen DeFrancesco a falban kötött ki, Alex Rossinak volt egy lassú kiállása, Colton Herta pedig egy győzelmet dobott el magától.
Természetesen nem maradhatott ki Simon Pagenaud Long Beach-i virágágyásos kalandja sem. A francia versenyző a futam után így jellemezte kicsit sem megszokott parkolási helyét: „Néha csak meg kell állnod, és bele kell szagolnod a rózsákba.”
Jimmie Johnson a hétvégén harmadszor is eldobta autóját, immáron véglegesen. A 7-szeres NASCAR bajnok sajnos David Malukast is magával rántotta a sárga zászlót okozó ütközése alkalmával.
Szerencsére Johnson már a rádión jelezte, hogy rendben van, így nem szedett össze újabb sérülést már eltört keze mellé.
És természetesen nem maradhatott ki Romain Grosjean, Alex Palou, és Josef Newgarden csatája sem, melyből a kétszeres bajnok került ki végül győztesen, ezzel megszakítva az Andretti Autosport 2018 óta tartó dominanciáját Long Beach-ben.
A múltheti zimankós körülmények után komfortos időjárás várta az IndyCar mezőnyét az alabamai Barber Motorsports Parkban.
Öt különböző csapat 13 autója volt a pályán, és értékes kilométereket tettek meg az Alabama középső részén található 2,36 mérföldes pályán.
A múlt heti télies időjárással ellentétben a csapatokat 26°C-os hőmérséklet és szélcsend fogadta, és egész délután különböző beállításokat tesztelhettek.
A pályán töltött idő a versenyzők számára éppolyan értékes volt, mint a csapatok számára, mivel az előző texasi futam és a következő, Long Beach-i verseny közötti háromhetes szünet miatt esetleg kieshettek a ritmusból.
A Chip Ganassi Racing és az Andretti Autosport egyenként négy pilótát futtatott a privát eseményen, és egyszerre, a teljes mezőny felével vették birtokba a vidéki pályát.
Az Ed Carpenter Racing és a Meyer Shank Racing versenyzői is jelen voltak, valamint Callum Ilott a Juncos Hollinger Racingtől.
„Nagyon, nagyon jól ment” – mesélte Simon Pagenaud a hétfői IndyCar teszt után. „Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy a délután lezajlott. A reggeli első körök után a délután még jobban sikerült.”
„Megszoktam a csomagot, és folyamatosan próbáltunk olyan eszközöket találni, amelyekkel az autó gyorsabban fordul be a kanyarokban, és hamarabb vissza tudunk térni a gázpedálra, hogy jobb köridőt tudjunk autózni.”
„Összepakolunk, és a hétvégén Long Beachre megyünk. Minden nagyon gyorsan fog történni, hiszen a szerelőknek már ma este el kell indulniuk, és csütörtökön a pályán kell lenniük az IndyCarral a műszaki ellenőrzésre.”
Az csapatokat valóban szorítja az idő, hiszen a hétvégi Long Beach-i Nagydíjra való tekintettel 2000 mérföldet kell utazniuk, valamint az összes felszerelésnek, és át kell szelniük az egész országot ahhoz, hogy a nyugati parti, kaliforniai helyszínre érkezzenek.
Az első edzésre a Los Angeles mellett található tengerparti utcai pályán magyar idő szerint péntek délután 23:00-kor kerül sor.
Simon Pagenaud futotta a leggyorsabb kört a vasárnapi 248 körös Xpel 375-ös verseny nyitóedzésén a Texas Motor Speedwayen.
A Meyer Shank Racing versenyzője 223,087 mp/h-s tempót diktált a 60-as rajtszámú Hondával.
„Szerintem ez egy sokkal jobb csomag, az biztos” – mondta Pagenaud a RACER-nek a tavalyihoz képest 150 kiló plusz leszorítóerővel kapcsolatban, amit az autók a versenyen szállíthatnak.
„Nem érzed, hogy a kanyarokban annyira zavarna a levegő. Mennyit tesz ki ebből a Meyer Shank Racing csomagja? Nem tudom, de ha a hőmérséklet ilyen marad, akkor szerintem holnap biztosan jó versenyünk lesz.”
Az Arrow McLaren SP versenyzője, Felix Rosenqvist lett a második a 7-es Chevyvel, az Andretti Autosport versenyzője, Colton Herta pedig a harmadik a 28-as Hondával.
Az edzés meglepetése a Juncos Hollinger Racing újoncának, Callum Ilottnak jutott, aki első hivatalos ovál edzésén negyedik lett a 77-es autóval. A St. Pete-i verseny sztárja, Scott McLaughlin zárta az első ötöt a 3-as rajtszámú Penskével.
A kék égbolt és a mérsékelt hőmérséklet mellett zajló 60 perces edzés – egy rövid szünetet leszámítva, amikor Jimmie Johnsont kellett visszahozni, akinek a 48-as számú Chip Ganassi Racing Honda motorja leállt 1-es kanyarban – incidensek nélkül zajlott le.
Nagy elvárásokkal érkezett az Arrow McLaren SP és a Meyer Shank Racing a szezonnyitóra, azonban leszegett fejjel távoztak.
Az AMSP már pénteken küszködött az edzéseken, és a helyzet szombatra sem változott. O’Ward a kvalifikáción a falnak ütközött, Rosenqvist pedig nem volt elég gyors, így csak a 16. és 21. helyről várhatták a vasárnapi St. Petersburgi verseny rajtját.
O’Ward végül felküzdötte magát a 12. helyre, Rosenqvist viszont csak 17. lett. Ez a gyenge teljesítmény persze hatalmas csalódás egy bajnoki címért harcban lévő csapatnak.
„A végeredmény miatt ez egy nehéz nap volt” – mondta Taylor Kiel, az AMSP elnöke. „Mindkét Arrow McLaren SP autó előrehaladt a mezőnyben, ami itt St. Petersburgben nem egyszerű dolog.”
„Mindkét autóval alternatív stratégiát választottunk, ami eleinte jónak tűnt, de végül a hibás döntésnek bizonyult.”
„Büszke vagyok mindenkire a holtszezonban végzett munkáért, és úgy érzem, hogy erős autónk van.”
„Amikor kicsit kitisztult a terep, akkor olyan jó volt a tempónk, mint bárki másnak. Egyszerűen csak nehéz hétvége volt a kvalifikációnk után, és tudtuk, hogy emiatt nem lesz könnyű dolgunk a versenyen.”
Helio Castroneves 14. helye ellenére megpróbált pozitívan értékelni Fotó: Penske Entertainment: Joe Skibinski/IndyCar Media
Nem csak a McLaren örült a szezonnyitó végének
Az MSR-nél a vasárnap furcsa volt a debütáló Helio Castroneves és Simon Pagenaud páros számára. Pagenaud a kvalifikáción sztárszerepet játszott, a 60-as rajtszámú Hondával a 6. helyen végzett,
Castronevesnek nem volt ilyen szerencséje a 06-os rajtszámú Hondával, mindössze a 17. helyet szerezte meg.
A rajtnál Pagenaud visszafelé ment, és a szerencséje nem javult, és végül a 15. helyen végzett, közvetlenül csapattársa mögött.
„A cél az volt, hogy pontokat tegyünk a táblára, és ez sikerült is” – próbálta meg pozitívan értékelni a versenyt Helio Castroneves.
„Nyilvánvalóan nem a 14. helyről álmodtunk, azonban vannak napok, amikor ez az eredmény, és el kell fogadnunk. Fogjuk azt, amit itt tanultunk, és felhasználjuk Long Beachre – de előbb ott van Texas, és ott sok pontot kell gyűjtenünk.”
Pagenaud örült, hogy túl van a nyitófordulón, és továbbléphet ezen a nehéznek bizonyuló hétvégén.
„Csalódott vagyok a rajtom miatt, hiszen visszaestem néhány helyet” – mondta Simon Pagenaud. „Aztán a három megállást választottuk, és védekeztünk Newgarden előtt. Végül a kétkiállásos stratégia valójában jobban működött.”
„Letudtuk az első futamot. Sokat lehet tanulni belőle, és rengeteg potenciál van az autóban, ami miatt izgatott vagyok.„
Stoffel Vandoorne azt mondja, hogy a márciusi Sebringi 12 óráson való indulása jelenleg „egyszeri alkalom”.
A belga versenyző azonban nem zárta ki teljesen, hogy a jövőben további lehetőségeket kap a csapattal.
Az ex-Formula-1-es, jelenleg Formula E világbajnokságban szereplő pilótát a Daytonai 24 órás győztes Helio Castroneves helyére hívták be, ahol Oliver Jarvis és Tom Blomqvist lesz a csapattársa
„Általában ott ahol indul a MSR, Helio, vagy Simon ül benn az autóban” – magyarázta Vandoorne.
„Daytonában Tom, Jarvis, Helio és Simon Pagenaud-val csinálták, de Sebringi 12 órás hétvégéjén mindketten az IndyCarban versenyeznek, így összeütközés van.”
„Azt hiszem, eredetileg azt tervezték, hogy egy éjszakai magánrepülővel próbálják meg áthozni a srácokat, de azt hiszem, logisztikailag ez túlságosan nehézzé vált a dolog.”
Vandoorne elárulta, hogy Blomqvist volt az – akivel tavaly a JOTA Sportnál csapattársak voltak – aki megszerezte neki a lehetőséget, miután Castroneves nem állt rendelkezésre IndyCaros elfoglaltságai miatt.
„Tom nyilvánvalóan beszélt a csapattal arról, hogy szerinte kit tudnának bevonni a projektbe, aki jól illeszkedne, és ő javasolt engem.”
„Úgy gondolom, hogy ez sok szempontból nagyszerű, mert tökéletesen ismerjük egymást az endurance oldalról, még az ülés tekintetében is, tudod, ugyanazt az ülést használjuk. Ez sok mindent megkönnyít.”
„Az egész az utolsó pillanatban történt, de nagyon boldog vagyok, hogy lehetőségem van az IMSA-ban versenyezni, és főleg Sebringben indulni.”
Miközben a Mercedes-EQ-val teljes munkaidőben a Formula E-ben versenyez, Vandoorne elmondta, hogy nyitott további lehetőségekre az IMSA WeatherTech SportsCar Championshipben vagy az MSR-nél, bár elismerte, hogy ennek jelenleg kicsi a valószínűsége.
Castroneves a Michelin Endurance Cup szezonjának maradék versenyein vissza fog térni harmadik versenyzőként, így ő már várhatóan ott lesz a Watkins Glen-i versenyen és a Petit Le Mans-on is.
„Azt hiszem vissza fognak térni Simonhoz és Heliohoz, de ki tudja. Rendelkezésre állok, ha bármi közbejön, de jelenleg ez csak egy egyszeri alkalom. Meglátjuk mi lesz.” – mondta Vandoorne.
A Meyer Shank Racing-Honda versenyzője, Simon Pagenaud nyerte a Sebrinig tesztelés utolsó napját, csapattársa, Helio Castroneves előtt.
Az egykori Penske-pilóta 52,11 másodperces idővel volt a leggyorsabb, és ezzel épphogy megelőzte csapattársát, Helio Castronevest, akivel a múlt hónapban megnyerte a Daytonai 24 órás versenyt.
Castroneves viszont csak néhány századdal volt gyorsabb, mint a Chip Ganassi Racing-Honda kvartett leggyorsabbja, Marcus Ericsson a pálya 1,7 mérföldes, rövidített változatán – írja a Motorsport.com.
Rinus VeeKay, az Ed Carpenter Racing sofőrje volt a leggyorsabb Chevrolet, ő a negyedik helyet csípte meg, megelőzve a szintén Chevy-s újoncot Kyle Kirkwood-ot.
Az AJ Foyt Racing 14-es számú autója délelőtt még vezetett, akkor őt a Ganassi versenyzői, Scott Dixon és Alex Palou követték. A délutáni 52,286 másodperces idejét azonban nem tudta tartani, és visszacsúszott az ötödik helyre.
A címvédő Palou a hatodik helyen végzett Conor Daly második Carpenter autója előtt, míg a hatszoros bajnok Dixon mindössze egy századdal maradt el tőle.
Callum Ilott, aki a 2021-es év utolsó három futamán indult, biztató teljesítményt nyújtott, és végül kilencedik lett a Juncos Hollinger Racing Chevy-vel.
A szintén újonc David Malukas – aki tavaly második lett Kirkwood mögött az Indy Lights bajnokságban – mindössze 0,08 másodperccel előzte meg Takuma Satót, csapattársát a Dale Coyne Racing-Hondánál.
A kétszeres Indy 500-győztes élvezte első tesztjét a csapatnál, és fejlesztette munkakapcsolatát a veterán versenymérnökkel, Don Brickerrel.
Jimmie Johnson 52.95-ös ideje a Carvana által támogatott #48-as Ganassi autóval a 12. legjobb időre volt elég, megelőzve a másik két Foyt autót, Dalton Kellettet (#4) és az újonc Tatiana Calderont.
Calderon idén a 11-es rajtszámú Foyt autóval versenyez majd az összes épített és utcai pályán.
Simon Pagenaud valamint az IndyCar mezőny többi tagja Február utolsó hétvégéjén kezdi meg a szezont a folridai St. Petersburgben.
Több IndyCar versenyző vett részt a 2022-es Daytonai 24 óráson, és mindenki kiválóan helytállt a hosszútávú megmérettetésen.
Az Indianapolis 500 korábbi győztesei, Helio Castroneves és Simon Pagenaud a Daytonai 24 órás versenyen a DPi osztályban szereplő Meyer Shank Racing csapatában indultak, és győztesként távoztak – írja az IndyCar.com.
A négyszeres Indianapolis 500-győztes Castroneves sorozatban másodszor nyert miután, tavaly az idei rivális, Wayne Taylor Racing versenyzőjeként is győzött. A brazil később elmondta, nem fog itt megállni.
A 2019-es Indy 500-as győztes és a sorozat 2016-os bajnoka, Pagenaud először nyerte meg a Daytonai 24 órást.
Az elmúlt 12 évben ez volt a nyolcadik alkalom, hogy egy aktív IndyCar versenyző nyerte a Rolex 24 összesített versenyét.
A DragonSpeed 81-es autójában három IndyCar sztár is ült, balról jobbra: Devlin DeFrancesco, Pato O’Ward (hátul Eric Lux) és Colton Herta Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Az LMP2-ben az IndyCar fiatal csillagai, Colton Herta és Pato O’Ward osztoztak – és nyertek – a DragonSpeed masináján, illetve velük volt még a 2022-es év egyik újonca, Devlin De Francesco is.
Colton Herta pályafutása második Rolex 24-osztálygyőzelmét szerezte, mivel 2019-ben is tagja volt a Rahal Letterman Lanigan Racing által indított GTLM kategóriagyőztes BMW-nek.
Az Andretti Autosport jelenlegi sztárja és a 2016-os Indy 500 győztese, Alexander Rossi idén is tagja volt a 10-es számú Wayne Taylor Racing Acura versenyzői felállásnak, azonban „csak” a második helyet sikerült megszerezniük.
Rinus VeeKay annak a Team Nederland LMP2-nek a színeiben indult, amely az utolsó órára fordulva még körhátrányban volt, azonban egy jól elkapott biztonsági fázisnak, majd az első helyezetteknek csatáját tökéletesen kihasználva végül második lett.
Nem volt szerencséje a Ganassi Racing IndyCaros sztárjainak, a képen a 01-es autó Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
A pórul járt IndyCar különítmény
A Ganassi Racing Cadillac DPi csapataiban három jelenlegi IndyCar versenyző is próbálkozott, azonban mindkét autónak felejthetően sikerült az egynapos verseny.
Előbb a Scott Dixont és a 2022-es IndyCar bajnok, Álex Palou-t is soraiban tudó 01-es autó kezdett el rakoncátlankodni, majd később az addig domináló, és Marcus Ericssont is soraiban tudó 02-es autó hajtott a garázsba az üzemanyag pumpa meghibásodása miatt.
Jimmie Johsnon sajnos a közelből is megtapasztalhatta, mennyire kegyetlen tud lenni a Daytonai 24 órás.
Az Ally Racing Action Express Cadillac 48-as autója kitűnő pozícióban volt, amikor az éjszaka folyamán ütközött egy GT autóval, a felfüggesztés kitörött, a csapat pedig a szerelési idő miatt visszaesett, végül 5. lett.
Jimmie Johnson és az Ally Racing 48-as autója majdnem egy órát vesztegelt a garázsban Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
Utolsóként térjünk ki az egyetlen GTD osztályban induló aktív IndyCar versenyzőre, aki nem volt más mint, Kyle Kirkwood.
Az IndyCar fiatal újonca nagyszerű teljesítményt nyújtott a VasserSullivan 14-es számú Lexus-ban, és bár a végééig harcban voltak a dobogóért, végül a negyedik helyet szerezték meg.
