Noha az FIA Nemzetközi Sportkódexével nem áll összhangban, a Brit Nagydíj sportfelügyelői jogosan hagyták futni Max Verstappent és az éppen az aktuális riválist a pályáról leszorító más versenyzőket.
A Brit Nagydíjon bizonyára többeknek szemet szúrt, hogy a versenyzők – különösen Max Verstappen – előszeretettel szorította le aktuális ellenfelét a pályáról, és ezért semmilyen büntetést nem kapott, sőt, a felügyelők egyik esetet sem vizsgálták ki. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy tavaly még bőszen büntették a hasonló megmozdulásokat. De mi változott?
Az, hogy az idei évtől a szabályalkotók új irányelveket léptettek életbe, amelyek a versenyigazgatói jegyzetbe foglalva adnak iránymutatást arról, hogy mi szabályos a kerék a kerék elleni csaták során, és mi nem. Akik régóta néznek autóversenyt, bizonyára fejvakarva követték az eseményeket, és nem értették, hogy Charles Leclerc vagy Mick Schumacher leszorításáért Verstappen, vagy Lewis Hamilton kitereléséért Sergio Pérez miért nem kapott büntetést.
Különösen furcsa lehet a felügyelők tétlensége, ha elolvassuk az FIA Nemzetközi Sportkódexének ide vonatkozó paragrafusát, amely kimondja, hogy „szigorúan tilos a más versenyzőket akadályozó manőver, mint például egy másik autó pálya határán túl történő szándékos leszorítása, vagy bármilyen egyéb abnormális irányváltás.”
Ez alapján Verstappent legalább háromszor meg lehetett volna büntetni (egyszer Vettelt is kiterelte a The Loopban), de Pérez és még Lewis Hamilton is kaphatott volna büntetést (utóbbi Leclerc-nek nem hagyott helyet az első rajt után).
Nem mindig szabálytalan a leszorítás
A Brit Nagydíjon bebizonyosodott, hogy már a Niels Wittich versenyigazgató által az idei szezon elején körbeküldött dokumentum számít a felügyelők legfontosabb támaszának és igazodási pontjának a kerék a kerék elleni csaták során, és nem a Nemzetközi Sportkódex. Előbbi dokumentum pedig sokkal pontosabban meghatározza az egyes szituációkat annál, mint a jól ismert “aki a másik autó mellé ér, annak helyet kell hagyni” elv.
Amit fontos előre leszögezni, hogy ezek az irányelvek azt írják le, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a megelőzni próbált autónak elegendő helyet kelljen hagynia az őt támadó riválisnak.
A szövegezés megkülönbözteti a belső, illetve a külső íven történő előzési manővert. Utóbbi esetben az előzni kívánó versenyzőnek a kanyarcsúcspontig az előzött fél elé kell kerülnie ahhoz, hogy az kénytelen legyen elegendő helyet hagyni neki, azaz ne terelhesse le a pályáról.
Ez magyarázza, hogy Verstappen Leclerc és Schumacher, illetve Hamilton Leclerc elleni védekezése miért volt szabályos, hiszen egyik esetben sem tudott a támadó fél a védekező autója elé kerülni a kanyarcsúcspontig (Leclerc orra egy pillanatra a Red Bull elé ért a Brooklandsben a második rajt után, de a kanyarcsúcspontnál már egyértelműen a holland volt előrébb). Így aztán Verstappennek, illetve Hamiltonnak egyetlen egy dologra kellett odafigyelnie: hogy a pályán maradjon. A szöveg ugyanis kimondja, hogy „az előzött autónak képesnek kell lennie bevenni a kanyart, miközben a pálya határain belül marad.”
Egy olyan manőver tehát, mint amit Verstappen mutatott be Hamilton ellen tavaly Brazíliában vagy Jeddah-ban, már szabálytalan lett volna, hiszen a holland mindkét esetben úgy tartotta meg a pozícióját és szorította le a hétszeres világbajnokot, hogy kifutott a bukótérbe.
Ehhez képest valamivel másként ítélik meg a belső íven történő előzési manővert. Az ilyen esetekben az előző fél autójának első tengelye legkésőbb a kanyarcsúcspontig a másik autó mellé kell érjen ahhoz, hogy ő diktálhasson. Pérez ezt megtette Hamiltonnal szemben a biztonsági autós újraindítást követően, így jogosan terelte ki a hétszeres világbajnokot a Village-kanyar bukóterébe. Ugyanígy nem lehetett kivetnivalót találni Verstappen Sebastian Vettel elleni manőverében sem, amikor a The Loopban előzte a négyszeres világbajnokot, közben a külső rázókőre szorítva őt, illetve a Magnussen ellen bemutatott előzésében sem, amely során a Brooklands-ben a kanyarcsúcspontig szinte teljes autójával a Haas elé került, amely ezután megpróbált mellette maradni, de a holland őt is a bukótérbe terelte.
Szürke zóna lehet ugyanakkor az, hogy a felügyelők egy több részből álló csata során mikor alkalmazzák a kívülről, és mikor a belülről történő előzésre vonatkozó irányelveket. Hiszen adott esetben egy előzés megtörténte után még ugyanabban a kanyarban azonnal visszatámadhat a megelőzött fél, mint ahogy azt Magnussen is tette. Akkor innentől kezdve csata közben változik a nézőpont is, és belső íven előzöttből külső íven előzni szándékozó versenyző lesz? Vélhetően emiatt is láthatunk még vitás eseteket, hiszen a felügyelők továbbra is minden szituációt külön fognak elbírálni, és nem csak automatikusan alkalmazzák azokra az irányelveket.
Vélhetően így tettek a biztonsági autós újraindítás után látott Pérez-Leclerc csatával is, amely során a mexikói annak ellenére futott ki a bukóérbe, hogy Leclerc hagyott neki helyet, majd onnan visszatérve a monacóit kergette le a pályáról, aki valószínűleg arra számított, hogy riválisa teljes mértékben le fogja őt szorítani. A felügyelők végül annyiban hagyták a dolgot, noha Pérez pályaelhagyása egyértelműen az ő előnyére vált.
Hogy jó vagy rossz dolog-e, hogy az idei szezontól jóval agresszívabban lehet csatázni egymással, azt mindenki döntse el maga. Valószínűleg a mindig is igen agresszívan csatázó Verstappen (a silverstone-i futam után elmondta, hogy a Schumacher elleni párharc során úgy volt vele: a német vagy elveszi a gázt, vagy mindketten kiesnek) örül ennek, de bizonyára lesznek olyanok, akiknek alkalmazkodniuk kell. Az viszont mindenképpen jó hír, hogy a jelek szerint következetesek a felügyelők, és ami egyszer belefér, az mindig belefér.
A Silverstone-hoz hasonló pályákon azonban némileg talán elvesz a show-ból az új irányelv, hiszen míg régebb akár kanyarokon át tartó, fej-fej mellett zajló párharcokat is figyelhettünk, addig az idén ilyenekben nem volt részünk, hiszen az a versenyző, akinek ez jogában állt, az első adandó alkalommal leszorította a másikat, és véget vetett a csatának.
