Szerk Racingline.hu

Címke: San Marinó-i Nagydíj

  • Nem egészen olyan volt Senna és Schumacher kapcsolata, amilyet a legtöbben feltételeznek?

    Nem egészen olyan volt Senna és Schumacher kapcsolata, amilyet a legtöbben feltételeznek?

    Jonathan Wheatley elmondta, hogyan emlékszik vissza Ayrton Senna és Michael Schumacher rivalizálására, amelyet utóbbi szerelőjeként élt át. A jelenleg a Sauber csapatfőnökeként tevékenykedő szakember az 1994-es San Marinó-i Nagydíj hétvégéjének borzalmas eseményeit is felidézte.

    Április utolsó, illetve május első napja mindig szomorú évfordulót jelent a Forma–1-ben, hiszen 1994-ben ezen a két napon hunyt el Roland Ratzenberger és Ayrton Senna. Utóbbiról pedig a sorozat hivatalos podcastjának, a ’Beyond The Grid’-nek a legutóbbi vendégeként a Sauber jelenlegi csapatfőnöke, Jonathan Wheatley is megemlékezett.

    A napokon belül 58. születésnapját ünneplő szakember akkoriban Michael Schumacher szerelőjeként dolgozott a Benettonnál, így kiválóan rálátott a két versenyző kezdeti rivalizálására, amely persze nem teljesedhetett ki. Bár megvoltak a maguk konfliktusai, ám visszatekintve úgy gondolja, hogy a két pilóta viszonya nem egészen olyan volt, mint amilyennek manapság a legtöbben elképzelik.

    „Volt egyfajta kapcsolat köztünk 1994-ben – utalt Sennára. – Amikor úgy tűnt, hogy Michaelé lesz a pole pozíció, majd Ayrton kijött a garázsból, megmutattam neki a táblát, amelyen Michael ideje szerepelt. Ő pedig felnyitotta a sisakrostélyát, megrázta a fejét, majd lecsukta. Kiment, gyorsabb volt Michaelnél, és úgy nézett rám, a bokszfal felé, mintha azt kérdezné, hogy »na, hol van az én időm [a táblán]?«. Volt egyfajta bajtársiasság, amiről az emberek talán nem tudnak. Az ember nemcsak öldöklő küzdelmet vív másokkal, hanem ott van velük.”

    Ki nézett utoljára Ayrton Senna szemébe; hol töltötte utolsó éjszakáját a legenda? – 31 éves az imolai tragédia

    Wheatley aztán rátért magára a San Marinó-i Nagydíjra. Mint ismert, Senna nem sokkal a biztonsági autós fázis után a Tamburello-kanyarban kisodródott a pályáról, nagy sebességgel a falnak csapódott, majd a felfüggesztés a sisakjába fúródott, halálos sérüléseket okozva ezzel. Az akkori ellenfél a mai napig fel tudja idézni, hogyan tudta meg a hírt.

    „Az 1994-es imolai a legrosszabb hétvége valaha, amelyre emlékszem – fogalmazott Wheatley. – Még mindig fel tudom idézni az érzelmeket. Sok mindent megtartottam ’94-ből, mert úgy gondolom, hogy fiatalként számomra ez fontos fordulópont volt. Még mindig emlékszem, ahogyan Mike Cowlishaw főszerelő odajött hozzám, a karomra tette a kezét, mert tudta, milyen kapcsolatban álltam [Sennával], illetve mit gondolok róla, és elmondta, hogy elment.”

    Persze az 1994-es imolai forduló nem csak Senna elvesztése miatt szomorú, hiszen az előző napon Ratzenberger is távozott az élők sorából. Sőt, már pénteken is történt egy horrorisztikus baleset Rubens Barrichellóval, és itt még nincs vége a listának. Wheatley elárulta, milyen borzasztó érzések kavarogtak bennük a leintés után.

    „Azon a hétvégén sok minden megtörtént – folytatta. – Rubens balesete, amikor [a becsapódás pillanatában] az arca elé tette a kezét. Hihetetlen az a kép. Egyszerűen megmutatja az embert az autóban. Aztán jött Roland. Emlékszem, láttam a tévében, és azonnal tudtam, hogy ez nem egy átlagos bukás. Nagyon-nagyon komoly volt. Majd a versenyen JJ [Lehto, Schumacher akkori csapattársa] a rajtrácson ragadt, és hatalmas karambol lett, amely előidézte a piros zászlót [valójában a biztonsági autós fázist – a szerk.]. [Michele] Alboreto pedig elhagyta a kerekét a bokszutcában, és a kerékanya eltalálta az első számú szerelőmet, megvágta a lábát. A kerék a Lotus bokszába ment, ahol nekicsapódott valakinek. És ott volt Senna balesete a futamon. Nem akartunk felszállni a gépre. Emlékszem, ahogyan csendben ültünk a reptéri váróban. A Williams srácainak éppen akkor mondták el a hírt Ayrtonról, és egyikünk sem akart felszállni a gépre. »Mi fog történni legközelebb?«”

  • Ki nézett utoljára Ayrton Senna szemébe; hol töltötte utolsó éjszakáját a legenda? – 31 éves az imolai tragédia

    Ki nézett utoljára Ayrton Senna szemébe; hol töltötte utolsó éjszakáját a legenda? – 31 éves az imolai tragédia

    Már 31 éve, hogy 1994. május 1-jén elhunyt minden idők egyik legnagyobb Forma–1-es pilótája, a háromszoros világbajnok Ayrton Senna. A brazil klasszis versenyezni sem akart azután, hogy egy nappal korábban Roland Ratzenberger halt meg Imolában, de végül autóba ült, majd a Tamburello kanyarban őt is elérte a végzet.

    Azon a végzetes imolai vasárnapon történtekről az elmúlt három évtizedben már szinte mindenki elmesélt mindent, így egyre nehezebb újat mondani, az emlékezés viszont fontos, ezért alább testvéroldalunkon a szomorú évforduló apropóján az utóbbi két évben megjelent, Senna halálát és annak körülményeit bemutató cikkeinket gyűjtöttük csokorba, amelyek elolvasásával bárki átfogó képet kaphat arról, hogy pontosan mi és miért történt 1994. május 1-jén.

    Elsőként jöjjön egy visszaemlékezés Dr. Giovanni Gordinitől, aki a segélyszolgálat vezetőjeként volt jelen az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon, és 2020-ban a bolognai Maggiore-kórház sürgősségi osztályának vezetőjeként elevenítette a végzetes napot.

    „Nem tehettünk semmit” – ezt élte át a Senna életéért küzdő olasz orvos 29 éve Imolában

    A brazil pilóta elvesztése természetesen mindenkit sokkolt, aki aznap ott volt a helyszínen, vagy a televízió előtt ülve látta az eseményeket. Azokat, akik személyesen ismerték őt, pedig nyilvánvalóan még jobban megrázta a gyász. Ilyen volt Jonathan Palmer, a McLaren akkori tesztpilótája, aki azelőtt Sennával is dolgozott együtt. Alább az ő megható szavai olvashatók.

    Megrázó, érzelmes és megindító visszatekintés Senna halálának napjára a McLaren tesztpilótájától

    Mai fejjel, a közösségi média és az okostelefonok világában szinte el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett nézőként, a helyszínről átélni a két halálos balesettel járó 1994-es imolai hétvégét. Alább egy brit hölgy meséli el, hogy mennyire sokkoló élmény volt akkor ott lenni, ráadásul úgy, hogy életében először járt F1-es versenyen…

    Ilyen volt nézőként átélni az Ayrton Senna halálával végződő imolai fekete hétvégét

    Az élő közvetítésben szerencsére nem láthattuk közelről, ahogyan az orvosok Senna életéért küzdenek, de a baleset fölött lebegő helikopter így is többet megmutatott, mint amennyit manapság mutatna. Ám közeli fényképek készültek az élettelen Sennáról, ezeket azonban soha nem hozták nyilvánosságra, a leginkább megrázó fotót pedig már nem is tudnák.

    Soha nem láthatjuk már a legdurvább fotót Senna balesetéről

    A háromszoros világbajnok halála után természetesen számos kérdés merült fel mind a baleset okait, mind annak utózöngéit illetően. Adrian Newey, az 1994-es Williams főtervezője természetesen bűntudatot érzett és magát hibáztatta a történtekért, de azt ő sem gondolta volna, hogy Olaszországban emberölés miatt kell majd bíróság elé állnia egy éveken át húzódó perben, amelyben a Ferrari korábbi technikai igazgatójával szemben állva kell majd bizonygatnia ártatlanságát, és közben még Patrick Head, a Williams technikai igazgatója és társalapítója és hátat fordít neki.

    Hogy Newey szerint miért történt a baleset, illetve mire jutott a bíróság és hogyan mentették fel őt és Headet 1999-ben, arról alábbi cikkünkben írtunk.

    Miért halt meg Ayrton Senna? – az emberöléssel vádolt tervező ezen a napon lélegezhetett fel végleg

    Szinte alig nyúltak hozzá ahhoz a hotelszobához, amelyben Ayrton Senna aludt a végzetes májusi imolai vasárnap előtt, hogy aztán reggel felkeljen, elinduljon a pályára, és már soha többé ne térjen vissza. Oliver Holt, a Daily Mail újságírója jelen volt az 1994. május 1-i tragédián, 30 évvel később pedig visszatért oda.

    Itt töltötte élete utolsó éjszakáját Ayrton Senna – a szobában mindent ugyanúgy hagytak

     

    Noha az éveken át húzódó bírósági tárgyalás során kimondták, hogy nem a lassú biztonsági autó mögött csökkenő guminyomás okozta a 30 évvel ezelőtt ezen a napon elhunyt Ayrton Senna halálát, a feladatra teljességgel alkalmatlan Safety Car sofőrjét éveken át gyötörte a bűntudat amiatt, hogy mi van, ha a brazilok legendája miatta halt meg.

    Éveken át bűntudata volt az utolsó embernek, aki Senna szemébe nézett

    A Williams a Monacói Nagydíjon csak egy autóval állt rajthoz, ám mivel az élet és a száguldó cirkusz sem állt meg, találni kellett valakit Senna helyére. Végül a tesztpilóta David Coulthard foglalhatta azt el (majd később néhány futamra a CART-ban versenyző Nigel Mansell is visszatért), de előbb az 1993 végén visszavonult Riccardo Patresének, majd Heinz-Harald Frentzennek is felajánlották azt. Patrese történetét ITT, Frentzenét ITT olvashatja.

    Prost lesújtó véleménye: „Biztos vagyok benne, hogy Ayrtonnak nem tetszett volna”

  • 500 G-s erővel csapott le a halál Imolában – 31 éve halt meg Roland Ratzenberger

    500 G-s erővel csapott le a halál Imolában – 31 éve halt meg Roland Ratzenberger

    Rubens Barrichello pénteki balesete mintha előre jelezte volna, mi vár a Forma–1 mezőnyére azon a bizonyos 1994-es imolai fekete hétvégén, amely 31 éve a mai napon vált igazán sötétté Roland Ratzenberger elvesztésével.

    Ayrton Senna május 1-i halála miatt méltatlanul a háttérbe szorult a brazil legendánál alig több mint 3 hónappal fiatalabb, 1994-ben mégis újoncnak számító Roland Ratzenberger imolai tragédiája. A Simtek osztrák versenyzőjének napra pontosan 31 éve, április 30-án történt balesete ugyanakkor akkor és ott nagyon megrázta a száguldó cirkuszt, hiszen ekkor már több mint 10 éve nem fordult elő (Riccardo Paletti 1982-es Kanadai Nagydíjon történt halála ót), hogy egy pilóta versenyhétvégén elszenvedett balesetben haljon meg.

    Ratzenberger imádta az F1-et, munkatársai, barátai és ismerői pedig őt imádták, ezért számukra a lehető legfájdalmasabb volt elveszíteni az autóversenyzés csúcsára elképesztően kemény munkával felkapaszkodó pilótát. Halálával részletesen testvéroldalunkon megjelent korábbi írásunkban foglalkoztunk.

    Senna tragédiája miatt lábjegyzet lett a halálából az F1-et rajongásig imádó osztráknak

    Szintén testvéroldalunkon a témában megjelent korábbi cikkeink:

  • 500 g-s erővel ölte meg a betonfal, de Senna halála szinte teljesen eltörölte az emlékét

    500 g-s erővel ölte meg a betonfal, de Senna halála szinte teljesen eltörölte az emlékét

    30 évvel ezelőtt a mai napon hunyt el az 1994-es imolai fekete hétvége első halálos áldozata, az újonc Roland Ratzenberger. Az osztrák versenyző tragédiáját egy nappal később teljesen háttérbe szorította a sportág legendájának, Ayrton Sennának a távozása, de mi most részletesen visszaemlékezünk rá.

    Azok közül, akik ismerték, sokaknak a mai napig a mosolya maradt meg, egykori csapattársa szerint pedig pontosan olyan volt, mint amilyennek egy autóversenyzőt elképzel az ember. Mégis, a halála után egy nappal történtek szinte teljesen kitörölték az emberek emlékezetéből 1994. április 30-át, amely közel 12 év után az első, versenyhétvégén történt halálos balesetet hozta el a Forma–1-ben.

    Az előtt legutóbb az 1982-es Kanadai Nagydíjon halt meg versenyző Riccardo Paletti személyében, az olasz pilóta tragédiája után pedig rengeteg biztonsági fejlesztés történt. Súlyos balesetek persze rendszeresen előfordultak, és az 1994-es imolai hétvége is egy ilyennel vette kezdetét, amikor Rubens Barrichello 220 km/órás sebességnél repült el a Jordannel és állt bele a gumifalba, de sokan abba a hamis biztonságtudatba ringatták magukat, hogy a modern F1-es autókban már nem lehet meghalni.

    Ám még ekkor sem sejthette senki, hogy egy nappal Barrichello bukása után ennél sokkal súlyosabb balesetnek lesz szemtanúja. A San Marinó-i Nagydíj szombati időmérő edzésén az újonc Roland Ratzenberger sérült első szárnya azonban egyszer csak leszakadt, beszorult az autó alá, amitől a a padlógázas Villeneuve-kanyarban (ironikus módon pont az 1982-es Holland Nagydíjon elhunyt Gilles Villeneuve volt Ratzenberger előtt a legutóbbi versenyző, aki F1-es időmérőn halt meg) 300 km/óra fölötti tempóval, irányíthatatlanul letért a pályáról és a betonfalnak vágódott.

    Az 500 g-s, mai napig F1-es rekordot jelentő becsapódás azonnal megölte a bő két hónap híján szintén 34 éves (Senna már ennyi volt, amikor meghalt) osztrákot, akit a helyszínen levők és a televíziók előtt ülők döbbenetére élő adásban, milliók szeme láttára kezdtek újraéleszteni, sikertelenül.

    Hogy Ratzenberger miként jutott el a Forma–1-be, mi okozhatta a balesetét, azt hogyan viselte a csapata, és egyáltalán, miért mondható el róla, hogy bár sokkal kevesebb emlékeznek rá, miért nem volt semmivel sem kevésbé értékes ember Sennánál, a tavalyi évfordulón megjelent, átfogó visszaemlékezésben olvasható alább:

    Az osztrák pilóta életéről és haláláról dokumentum-sorozat is készül, ennek előzetesét ITT lehet megnézni.

  • Így látta a helyszínről Senna tragédiáját egy néző

    Így látta a helyszínről Senna tragédiáját egy néző

    Gyaníthatóan nem sokan mondhatják el magukról, hogy életük első Forma-1-es versenyén a sportág egyik legendájának halálát kellett átélniük. Az életében először futamra az 1994-es imolai fekete hétvégén ellátogató Claire Campbell felidézte, milyen volt 28 évvel ezelőtt az a néhány, Olaszországban töltött nap.

    Lassan 30 éve történt, de továbbra is az egész világot foglalkoztatja Ayrton Senna imolai tragédiája. A háromszoros világbajnok 1994. május 1-jén bekövetkezett balesete, majd halálának híre tipikusan olyan esemény, amivel kapcsolatban a legtöbb ember pontosan emlékszik arra, hogy mit csinált, és hol tartózkodott, amikor látta, illetve hallotta. 

    Hát még azok, akik jelen voltak az imolai pályán a tragédia bekövetkeztekor, és órákon át csak annyit tudtak, hogy a Williams pilótáját súlyos állapotban szállították kórházba. Ezek az emberek is csak este értesültek a szörnyűségről (Sennát 18 óra 40 perckor nyilvánították halottnak), és alighanem örökre kitörölhetetlen emlékeket hagyott bennük az a tavaszi nap. Így volt ezzel Claire Campbell is, aki történetesen élete első Forma-1-es versenyhétvégéjét töltötte az Autodromo Enzo e Dino Ferrarin, és amellett, hogy rögtön elvarázsolták a látottak, mindjárt a könyörtelen valósággal kellett szembesülnie.

    A 60-as években született Campbell-lel a Racefans készített interjút, amelyben a hölgy részletesen elmeséli, olasz imádata hogyan vezetett oda, hogy barátjával ellátogatott az 1994-es San Marinó-i Nagydíjra. Claire fiatalon is követte a Forma-1-et és mindig is hős gladiátoroknak tartotta a pilótákat, így nem csoda, hogy pénteken reggel óriási izgatottsággal érkezet meg a pályára.

    Ayrton Senna racingline, racingilnehu, racingline.hu
    Senna emlékszobra az imolai pálya mellett Fotó: Jo Klausmann

    „Emlékszem, volt egy hosszú sugárút. Ahogy sétáltunk rajta a pálya felé, hallottuk a két Ferrarit. Semmivel nem lehetett összetéveszteni a hangjukat, még most is libabőrös leszek, ha rá gondolok – idézte fel a mezőnyben akkorra már egyedüliként V12-es motorokat használó maranellói versenygépek visítását Claire Campbell. – Mire elértük az út végét, már szinte futottam, mert csak arra tudtam gondolni, hogy látnom kell ezeket az autókat. Csodálatos volt. Emlékszem, hogy néztem az edzést, és arra gondoltam, hogy »nem fér a fejembe, milyen gyorsan mennek át a kanyarokon.« Igazán megdöbbentő volt.”

    Egy hotelben szálltak meg Ratzenbergerrel

    Mivel akkoriban még hírből sem ismerték az okostelefonokat, Claire és barátja csak a helyi hangosbeszélőre támaszkodhatott. Ám mivel olaszul nem beszéltek, ennek sem sok hasznát vették, így hiába tartózkodtak a helyszínen, nem értesültek Rubens Barrichello hatalmas pénteki balesetéről, amelyet a Jordan brazil versenyzője óriási szerencsével úszott csak meg kisebb sérülésekkel.

    Ekkor még nem sejthették, hogy az igazi borzalmak csak ezután következnek. Szombaton ugyanis jött a hétvége első halálos bukása, amelyben ráadásul az a Roland Ratzenberger vesztette életét, akivel a pár csütörtök este még egy fedél alatt lakott. „Az első éjszaka egy imolai hotelben szálltunk meg. Amikor csütörtökön megérkeztünk, a többi vendégtől megtudtuk, hogy az egyik F1-es pilóta is ebben a hotelben lakik. Ratzenbergernek hívták a versenyzőt, akivel egy hotelben voltunk aznap éjjel. Soha nem fogom elfelejteni a nevét.”

    Claire és párja a hétvége hátralevő részében Bolognában talált szállást, így a vasárnapi versenyre is a nagyjából 30 km-re levő városból érkezett. Mivel előző este két osztrák futamlátogatóval elcserélték a jegyüket a verseny első felére, a célegyenesben levő tribünről nézhették, ahogy Pedro Lamy a rajtnál telibe találja JJ Lehto állva maradt Benettonját, törmelékkel terítve be a nézőteret. Kilenc néző sebesült meg, közülük egy súlyosan.

    „Két kerék átrepült a pálya fölött. Szó szerint előttünk történt az egész. Törmelékek repültek a nézők felé és landoltak a tömegben. Emlékszem, azt gondoltam, hogy »ez egyszerűen szürreális«, mert a szombaton történtek után nehéz volt elhinni, hogy lesz még, ami balul üt ki.”

    ayrton senna, williams
    Ratzenberger halála után senki nem sejtette, hogy Senna lesz a következő Fotó: LAT Photographic/Williams F1

    Senna haláláról sem tudtak

    A baleset miatt beküldték a biztonsági autót, majd folytatódott a verseny. De nem sokáig, az újraindítás utáni második körben Senna ugyanis a Tamburello-kanyar betonfalának csapódott. Magát a balesetet Claire-ék nem, csak a sárga zászlót lengető pályabírókat látták a célegyenes végén. „Először bejött a biztonsági autó, majd világossá vált, hogy megállították versenyt. Fogalmunk sem volt róla, hogy mi történik. A hangosbemondó olaszul beszélt, kivetítők pedig nem voltak, miként mobiltelefon sem.”

    A mentőhelikoptert látták felszállni, de Senna állapotáról semmilyen információjuk nem volt. A futam többi részét már a Tosa kanyar utáni domboldalból nézték végig, visszaadva a célegyenesbe szóló belépőket az osztrák ismerőseiknek. 

    Végül Schumacher nyert Larini és Häkkinen előtt, de ez nem sok embert érdekelt. „Hátborzongató volt a hangulat a verseny után. Amint leintették, elhagytuk a pályát. Emlékszem, minden nagyon csendes volt, miközben sétáltunk kifelé. Az emberek beszélgettek, próbáltak információhoz jutni. Az volt az érzésünk, hogy valami borzalmas dolog történt Sennával, de nem voltunk benne biztosak. Nagyon aggódtunk, amikor elhagytuk a pályát, mert nyilvánvaló volt, hogy megsérült, vagy még rosszabb.”

    „Amikor késő este visszaértünk a bolognai hotelbe és bejelentkeztünk, említettük a recepciósnak, hogy a versenyen voltunk. »Micsoda borzalmas nap«, mondtuk neki. Erre ő megállt egy pillanatra, és – ezt soha nem fogom elfelejteni – keresztet vetett, majd csak annyit mondott, »meghalt.”

    „»Halott?«, kiáltottuk. Fogalmunk sem volt róla. Azonnal felrohantunk a szobába és bekapcsoltuk az Eurosportot és akkor láttuk az egészet. Elképesztő, hogy az internet előtti időkben az embernek fogalma sem volt arról, hogy mi történt. Sokkos állapotban voltunk. Ültünk és néztük a TV-t és azt mondtuk, »el sem hiszem, hogy ott voltunk, és hogy meghalt, mi pedig nem is tudtuk.«”

    ayrton senna, williams
    Senna halála az egész világot megrázta Fotó: LAT Photographic/Williams F1

    Claire még felidézte, hogy másnap olasz újságok borzalmas és felkavaró képeket közöltek a címlapukon a balesetről, majd elmondta, „szörnyű élmény volt a részese lenni” a Senna halálával végződő versenyhétvégének, amely ráadásul első Forma-1-es élménye is volt életében.

    Mindez azonban nem szegte kedvét, és később több futamra is ellátogatott, amit mai fejjel is csak ajánlani tud mindenkinek, mondván semmi sem fogható a Forma-1-es autók száguldásának látványához. „Összességében fantasztikus volt, hogy elmentünk a versenyre, még ha borzalmas tragédia is történt. Örülök, hogy ott lehettem” – mondta Claire.