A hétvégén rendezték a 109. Indianapolis 500 időmérő edzését. A szokás szerint két napból álló kvalifikáció a legnagyobb esélyesek blamáját, majd hatalmas meglepetést hozott.
Az eseménydús és két balesetet is felvonultató Fast Friday után szombaton az időmérő első felvonásával folytatódott a 109. Indy 500 programja, amelyen már a kvalifikációt megelőző edzésen újabb baleset történt, amikor a Meyer Shank Racing színeiben versenyző Marcus Armstrong odacsapta az autóját az egyes kanyarban.
Armstrong balesete:
HUGE impact for @MarcusArmstrng 😮
Take a look at what happened with the No. 66 car during #Indy500 practice. pic.twitter.com/PVZTsnPACj
— NTT INDYCAR SERIES (@IndyCar) May 17, 2025
Ezután az időmérőt sem úszta meg a mezőny bukás nélkül, ráadásul egy még nagyobb név, az F1-es Cadillac-istállóval is rendre összeboronált Colton Herta járt pórul. Az Andretti versenyzője fejre is állt, majd fejjel lefelé csúszva borotválta le a védőfalat, mielőtt megállt. Szerencsére Armstronghoz hasonlóan ő sem sérült meg.
Herta balesete kívülről:
Scary moment here with Colton Herta. He would get of the car and walk away on his own 🙏 pic.twitter.com/mAVjTPZQWy
— INDYCAR on FOX (@IndyCarOnFOX) May 17, 2025
És fedélzeti kamerából:
Driver's cam look of Colton Herta's crash earlier today. pic.twitter.com/D1HC4Wmcut
— INDYCAR on FOX (@IndyCarOnFOX) May 17, 2025
A bajnoki címvédő kezdett a legjobban
A többi mint 6 órás szombati kvalifikáció első részében minden versenyző egy próbálkozást tehetett (ez négy, egyhuzamban futott körből áll, amelyek átlaga adja a pilóta eredményét), ezután pedig két sávra osztották a bokszutcát. Akik az egyes sávba sorakoztak fel, azok elsőbbséget élveztek a pályára lépésben a kettes sávban levőkkel szemben, viszont nekik a pályára lépéssel automatikusan törlődött az előző kísérletük, azaz fennállt a veszélye, hogy nem javítanak, hanem rontanak az eredményükön. Ellenben a kettes sávban várakozók ennek veszélye nélkül próbálkozhattak újra, de a közülük a sorrendben legelöl álló versenyző mindig csak akkor léphetett pályára, ha az egyes sávban éppen senki nincs.
A helyi idő szerint délelőtt 11 órakor kezdődő időmérő a korábban az F1-ben öt idényt lehúzó Marcus Ericsson menetével indult, majd jött a McLarenben Pato O’Ward, és azonnal letaszította az élről a 2020-as Indy 500 győztesét. A mexikói 232,820 mérföld/órás átlaga az első másfél óra végéig kitartott – közben történt Herta balesete, ami miatt egy időre fel kellett függeszteni a körözést –, mögé Scott Dixon és meglepetésre a Prema Racinggel Robert Shwatzman sorolt be.
Kicsit több mint két órával a kezdés után aztán érkezett a bajnokságot toronymagasan vezető címvédő, Alex Palou, és 233,043-as átlaggal átvette a vezetést, majd mögé az elmúlt két Indy 500 győztese, Josef Newgarden iratkozott fel 233,004-es menettel. Három és negyed óra elteltével Alexander Rossi volt az első pilóta, aki másodszor próbálkozott, de nem tudott javítani, majd az első menete után a túl alacsony első szárnya miatt a technikai ellenőrzésen megbukó Conor Daly érkezett, és 231,221-es átlaggal feliratkozott a 17. helyre.
Itt fontos megjegyezni, hogy szombaton az élmenőknek még csak az volt a fontos, hogy a legjobb 12-ben végezzenek, hiszen ennyien jutottak tovább a vasárnapi szakaszba, míg a hátsó régiókban tanyázók az utolsó négy helyezésnél akartak előrébb zárni, a 30. és a 34. hely között végzők ugyanis vasárnap szintén újra pályára léptek, hogy eldöntsék, ki lesz az az egy versenyző, aki lemarad a futamról (lévén csak 33. autó indulhat).
A folytatásban folyamatosan érkeztek a javítani igyekvők, ami nem mindenkinek sikerült, bő egy órával a leintés előtt pedig megjelent Herta is a balesete miatt az azt megelőző órákban lázas munkával felkészített tartalékautójában, hogy 230,192 mérföld/órás átlaggal csak a 29. helyre iratkozzon fel. Szűk 20 perccel később aztán jött Armstrong is szintén új vázzal, de ő egyelőre csak bejáratta a kocsit, azaz nem teljesítette a négy mért kört. Végül 5 perccel a leintés előtt még egyszer kijött, de nem tudott elég nagy tempóra kapcsolni, így ezt a menetét is félbeszakította.
Az időmérő első felvonását meglepetésre végül nem egy Penske, hanem Alex Palou és a Chip Ganassi Racing zárta az élen (233,043). A bajnokság éllovasa mögött viszont már két Penske-pilóta, Scott McLaughlin (233,013) és Josef Newgarden (233,004mph) végzett, az első hármast pedig elképesztően kevés, 0,039 mérföld/óra választotta el.
„Csodálatos nap volt ez. Kicsit küszködtünk az edzésen, nem tudtunk befejezni egy teljes időmérős próbálkozást. Mint mindenkinek, nekünk is nehezek voltak a körülmények, de örülök, hogy végül megtaláltuk a megfelelő egyensúlyt. Rengeteg a tempó az autóban, remek visszatérés volt ez tavaly után (Palou akkor csak a 14. helyre kvalifikált, majd 5. lett a versenyen)” – összegzett a spanyol.
A 3. helytől lefelé Pato O’Ward (232,820); Scott Dixon (232,659), Robert Shwartzman (232,584); David Malukas (232,546); Felix Rosenqvist (232,449); Takuma Sato (232.415); Will Power (232.144); Marcus Ericsson (232,132); Christian Lundgaard (231,809) volt a további sorrend. Közülük egyértelműen az újonc csapat újonc pilótáját, azaz Robert Shwartzmant érdemes kiemelni, aki a Premával együtt elképesztő teljesítményt nyújtott már azzal, hogy első nekifutásra a legjobb 12-be kvalifikált az Indianapolis Motor Speedwayen. A mezőny sokszínűségét pedig az jelezte, hogy a 12 csapatból 8 képviseltette magát a vasárnap a pole-ért küzdők között.
Az első 5 helyezett szombati időmérős menete alább nézhető vissza:
De a mezőny hátsó részében is voltak szép teljesítmények, mint például a Juncos Hollinger Racing autóját a 13. helyre repítő Conor Dalyé, a közönség pedig láthatóan annak is nagyon örült, hogy Graham Rahal a 30. helyen éppen, hogy befért a már biztosan kvalifikálók közé, azaz az utóbbi két év után az idén már nem kellett a részvételért küzdenie vasárnap, így hasonló drámát sem élt át, mint 2023-ban, amikor ő maradt le az indulásról.
Helyette Armstrong, Marco Andretti, Rinus VeeKay és az újonc Jacob Abel várhatta az utolsó esélyt jelentő egy órás edzést.
A Penske blamája
Még mielőtt vasárnap megkezdődött volna az időmérő három felvonásból (top 12, utolsó esély, top 6) álló folytatása, érkezett a nap első drámája, a tavalyi pole pozíciót megszerző Scott McLaughlin ugyanis feliratkozott az utóbbi két nap nagy bukásait elszenvedő pilóták közé (péntek óta ő volt az 5.). Az új-zélandi a kettes kanyarban esett kísértetiesen hasonlót ahhoz, amilyet előző nap Herta az egyesben: megpördülés után háttal csapódott a falnak, majd az ő autója is a levegőbe emelkedett, de a Penske nem fejtetőn, hanem a kerekein landolt.
Az edzést a bukásakor 233,553 mérföld/órás körrel vezető McLaughlin sértetlenül megúszta az esetet, ezzel viszont kiírta magát a pole pozícióért folyó csatából, csapata ugyanis nem tudta a top 12-es kvalifikáció kezdetéig felkészíteni a tartalékvázat, így a tavalyi rajtelső a 12. helyről kezdheti majd meg vasárnapi versenyt.
„Jól vagyok, csak nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sajnálok mindenkit a Team Penske-nél és a 3-as autón dolgozó srácokat, meg a 2-esen és 12-esen is mindenkit, aki segít az autóépítésben. Az autó beszélt hozzám, szinte éreztem, és el kellett volna vennem a gázt. De tudják, az ember próbál teljesíteni egy időmérős próbálkozást, hogy lássa, milyen érzés. Megérte a kockázatot? Valószínűleg nem. Elképesztően szomorú vagyok” – nyilatkozta McLaughlin, miután a rutinvizsgálatot követően kiengedték az orvosi központból.
McLaughlin balesete:
Nem elég azonban, hogy a pole pozícióért zajló csata legnagyobb esélyese kiírta magát a küzdelemből, jelentősen csökkentve a Penske tűzerejét, a Newgarden és Dixon révén azért így is jó esélyekkel csatába szálló istálló ezután saját magát lőtte lábon. Ugyanis a top 12-es szegmens (itt a szombatról továbbjutó legjobb 12 versenyző próbálkozhatott egyszer, majd a legjobb 6 jutott tovább) kezdete után a két állva maradt Penske-autót egyszer csak kitolták a bokszutcából, és elkezdték visszagurítani a garázsba.
Hamarosan pedig kiderült, hogy Newgarden és Dixon sem vesz részt a kvalifikáción, így a három Penske a 10., 11. és 12. helyről rajtolhat majd úgy, hogy egyikük sem tett meg kört vasárnap. A kizárást pedig az istálló csakis magának köszönhette. A technikai ellenőrök ugyanis Dixon autóján észrevették, hogy a Penske lecsiszolt egy hegesztést ott, ahol az autó hátsó szárnnyal együtt egy elemként levehető hátsó ütközőzónáját csatlakoztatni lehet a kocsihoz, hogy ezzel javítsanak a légellenálláson.
Miután jelezték a csapatnak, hogy ez szabálytalan, a Penske szerelői a bokszutcában lázas munkába kezdtek, ám a szabályok szerint ott már csak a guminyomáson és szárnyálláson lehet változtatni. Ráadásul nemcsak Dixon, hanem Newgarden autóján is elkezdtek dolgozni, végül pedig a Penske IndyCar részlegének elnöke, Tim Cindric úgy döntött, hogy mindkét kocsit visszatolják a garázsba és lemondanak a részvételről a top 12-ben.
„A 12-es autó valójában átment az ellenőrzésen, majd amint a 2-es autót vizsgálták, kiemelték, hogy az ellenőröknek nem tetszik ez a megoldás. Volt egy [hegesztés] elsimítás az ütközőzónán. Ezután megnéztük a 12-es autót is, és azon is ugyanez a megoldás volt látható, ezért azzal sem volt értelme részt venni az időmérőn, tudva, hogy a két autó megegyezik, és a 2-es nem tetszett nekik” – magyarázta utólag Cindric.
„Ha mi lennénk az egyik versenytársunk helyében, ugyanazzal érvelnék, hogy az ellenőrzés után csak bizonyos dolgokon lehet változtatni. Szárnyálláson, guminyomáson, meg ilyenek. [Amit csináltunk] az kívül esett azon, ami engedélyezett, végül pedig nem tettük meg, nem igaz?” – mutatott rá az elnök, hogy miért döntöttek a visszalépés mellett.
A Fox Sports adásában James Hinchcliffe szemléltette, hogy pontosan hol módosított szabálytalanul a Penske az autóin:
Why the No. 2 and No. 12 cars were not allowed to make a Fast 12 qualifying attempt. #Indy500 pic.twitter.com/4XvyZRmq8l
— INDYCAR on FOX (@IndyCarOnFOX) May 18, 2025
A nap végén aztán Doug Boles, az IndyCar elnöke a média képviselőinek részletesen elmagyarázta a Penske autóinak kizárásához vezető folyamatot, ám előtte leszögezte, hogy egyelőre nem osztanak ki pénzbeli vagy más jellegű büntetést a csapatnak, mert ezzel megvárják a vasárnapi Indy 500 végét (visszamenőleg nem fognak büntetni).
Boles megosztotta, hogy a technikai ellenőrző csapat vezetőjének, Kevin Blanch-nek már a 12-es autó ellenőrzésekor feltűnt a hegesztéssel kapcsolatos változtatás, és úgy vélte, ebből gond lehet, de „mivel próbálunk mindenkit továbbengedni, megengedte nekik, hogy kimenjenek a bokszutcába, és jöjjön a következő néhány [ellenőrzésre váró] autó.”
Ezután még két-három autót ellenőriztek, mielőtt a Penske 2-es rajtszámú autója került sorra, amelyen Blanch megfigyelte ugyanazt a megoldást. „Ekkor már tudta, hogy itt van valami, amivel foglalkozni kell – mondta Boles. – Szólt a 2-es autó vezető szerelőjének, hogy hívja [a csapatmenedzser] Kyle Moyert, aki a 12-es autóval volt, és szóljon neki, hogy tartóztassa fel a 12-es kocsit, mert meg fogjuk vizsgálni az ütközőzónát.”
Boles ezután megerősítette, hogy hiába ment át egy autó a technikai ellenőrzésen, ha felmerül valamilyen szabálytalanság, akkor az ellenőrök utólag is bármikor megvizsgálhatják azt, és bár ez „nem történik meg gyakran, nem szokatlan.” Blanch a 2-es autó ellenőrzése után Boles elmondása szerint már „95%-ban biztos volt benne”, hogy szabálytalan a két Penske, ezért közölte az istálló csapatmenedzserével, hogy két lehetőségük van. Az egyik, hogy részt vesznek az időmérőn, majd az utólagos technikai ellenőrzésen megbuknak, a másik pedig, hogy nem indulnak el, és visszahívják az autóikat. A Penske végül utóbbi mellett döntött, de előbb még megpróbálta elvégezni a módosítást a bokszutcában, amire Cindric szavaiból kiindulva egy vagy több riválisuk rögtön jelezte, hogy amit csinálnak, az szabálytalan.
Egy újonc elvérzett, egy másik mennybe ment
A három Penske hiányzása a top 12-es szegmensben természetesen remek hír volt a többieknek, hiszen így csak három pilótát kellett legyőznie annak, aki továbbjutásban reménykedett. Végül Felix Rosenqvist (232,523) érte el a legjobb eredményt, mögötte pedig Pato O’Ward (232,186); Robert Shwartzman (232,008); Scott Dixon (231,971); Alex Palou (231,800) és Takuma Sato (231,686) jutott még tovább. A 7.-től a 12. helyig pedig eldőlt a rajtsorrend, amely a következő lett: 7. David Malukas (231;559); 8. Christian Lundgaard (231,360); 9. Marcus Ericsson (231,014); 10. Scott McLaughlin (nem indult); 11. Josef Newgarden (nem indult); 12. Will Power (nem indult).
Shawrtzman és a Prema tehát megint remekelt, de azt még ekkor sem igazán tudta senki elképzelni, hogy ennél is lesz feljebb.
Mielőtt azonban a legjobb 6 megküzdhetett a pole-ért, jött az Indy 500-as időmérők legidegtépőbb és rendre legszomorúbb felvonása, az egy órás (először mindenki megtesz egy próbálkozást, majd az idő lejártáig lehet jönni újra) Last Chance Qualifying, azaz az utolsó esély arra, hogy a mezőny végén állók bekerülhessenek a versenyre. Végül a Dale Coyne Racing újonca, Jacob Abel maradt alul, így ő nem vehet részt a 109. Indianapolis 500-on.
„Ez nyilvánvalóan szívás, de sajnos készültem erre az utóbbi néhány napban, vagy igazán az utóbbi napban. Egész héten gyorsak voltunk, nagyon jól éreztem magam az autóban, egész héten jó helyen álltunk, de mintha péntek este történt volna valami. Nem tudom, hogy valaki bejött-e ide és ellopta az összes sebességünket és lóerőnket, de amint elkezdődött a szombat, egyszerűen már nem volt meg a tempónk és minden egyes menettel egyre lassabbak lettünk. Remélem, hogy Rinus [VeeKaynek, a Dale Coyne másik pilótájának] kitalálnak valamit, mert a különbség elég nagy, és egyre csak nő köztünk és a többi autó között. Remélem, hogy találnak valamit, de mindettől függetlenül jövőre remélhetőleg visszatérünk” – nyilatkozott csalódottan Abel.
A bejutásért folyó harc utolsó percei, benne Abel utolsó próbálkozásával:
A három bennmaradó helyért (30.-tól 33.-ig) küzdő négyesből végül Marco Andretti volt a leggyorsabb 229,741 mérföld/órás átlaggal, majd őt Marcus Armstrong (229,091) és VeeKay (226,913) követte a csupán 226,394-es átlagot elérő Abel előtt.
A lehangoló pillanatok után aztán jöhetett a pole-ért zajló csata, ami végül igazán felemelően zárult, hiszen a Prema története első Indy 500-án a szintén első indianapolisi viadalára készülő Robert Shwartzman szerezte meg az első rajthelyet úgy, hogy a teljes mezőnyből ő teljesítette eddig a legkevesebb mérföldet oválpályán, versenyen pedig nem is indult még ilyen jellegű aszfaltcsíkon. A 25 esztendős orosz-izraeli az idei szezon előtt teljes pályafutását Európában töltötte, ám miután a 2021-es F2-es bajnokság ezüstérmével a zsebében sem sikerült bekerülnie a Forma–1-be (a Ferrari tartalékpilótai állásáig jutott), tavaly a WEC-ben tette próbára magát, az idei évtől pedig a Prema egyik főállású IndyCar-pilótája lett.
Shwartzman 232,790 mérföld/órás (372,464 km/óra) átlagot repesztve lett az első újonc rajtelső Indy 500-on a korábbi olasz F1-es pilóta Teo Fabi 1983-as pole-ja óta, amihez a 48 évesen is szélvészgyors Takum Sato (232,478) átlagát kellett felülmúlnia, hogy aztán végigizgulja az utána következő O’Ward és Rosenqvist menetét. A 3. helyet végül a McLaren versenyzője kaparintotta meg 232,098 mérföld/órás átlaggal, míg a negyedik Scott Dixon (232,054), az ötödik Felix Rosenqvist (231,987), a hatodik pedig Alex Palou (231,378) lett.
„Ez hihetetlen, srácok, megcsináltuk! Az első Indy 500 pole-om újoncként az újonc Prema Racinggel. Hatalmas köszönetet szeretnék mondani a Premának és a Chevy-nek a támogatásért és a munkájukért. Igazán jó munkát végeztünk az autó jobbá tételével, és őszintén szólva, még most sem hiszem el. Mentálisan eléggé ki vagyok merülve, csak fel kell dolgoznom ezt az egészet, hogy pole-ból kezdem az Indy 500-at. Ez egyszerűen csodálatos. Nagy köszönet minden drukkernek a támogatásért és mindenkinek, aki támogatott engem és hitt bennem ezekben az években” – örömködött Shwartzman, aki vasárnap a 11. újonc győztes lehet az Indy 500-ak történetében, és az első Alexander Rossi 2016-os sikere óta.
Shwartzman teljes menete, majd az utolsóként érkező Rosenqvist körei és a Prema öröme az alábbi videóban:
