Carlos Sainz egyelőre óvatosan nyilatkozott a közelgő 2023-as szezonjáról.
Egy látogatás alkalmával, amikor híres édesapját nézte meg a legendás Dakar-ralin, a Ferrari versenyzőjét arról kérdezték, hogy kapcsolatba lépett-e az új csapatfőnökkel, Frederic Vasseurrel. Ennyit mondott erről a spanyol az olasz Skynak:
„Beszéltem természetesen Freddel. És persze, már több hónapja követem az új autóval kapcsolatos előrelépéseket Ugyanakkor addig nem mondok egy árva hangot sem az autóról, amíg nem látom a többieket a pályán.”
A francia Vasseur a Sauber-Alfa Romeótól érkezett, a Ferrari menesztett csapatfőnöke, Mattia Binotto helyére. A Ferrari egykori versenyzője, Rene Arnoux szerint a maranellói csapat jól tette, hogy menesztette az olasz Binottót. A francia erről a La Gazzetta dello Sportnak beszélt:
„Elfogadhatatlan volt, ahogyan viselkedett. Többször is megmondtam – én már sokkal korábban szakítottam volna Binottóval. És remélem, Maranello végre elmozdul onnan, hogy a technikai és a csapatfőnöki szerepköröket egy személyben egyesítse. Ahhoz, hogy sikeres legyél, nem kell tudnod, miképp működik egy motor vagy egy sebességváltó.”
Úgy tudni, hogy Binotto most egy majdnem egy éves szabadságra vonult, és talán újra felbukkan az Audinál. További hír, hogy a Mercedes ismert stratégiai főnöke, James Vowles lett Jost Capito utódja a Williams csapatfőnöki posztján. Erre Toto Wolff a Mercedesnél már csak így reagált:
„Ha egy madár repülni akar, akkor el kell engedni.”
René Arnoux szerint Max Verstappen érinthetetlen volt a 2022-es Forma-1-es szezon során a versenytársai számára. A francia azt is megjegyezte, hogy a kétszeres holland világbajnok egyáltalán nem volt kegyes a riválisaival szemben.
Verstappen egy döcögős szezonkezdet után – ahol kétszer is kiesett technikai hiba miatt esett ki – a Red Bull folyamatos jó fejlesztési tervének és a saját maga jó teljesítményének köszönhetően képes volt simán, 15 futamgyőzelemmel megszerezni az egyéni bajnoki címet már 4 futammal a bajnokság vége előtt.
Amíg a Ferrari egykori versenyzője szerint a 35-szörös futamgyőztes első titulusát „a sportág történelmének legrosszabb biztonsági autós döntése” eredményezte, addig a holland mostani bajnoki idényében nyújtott produkciója teljes mértékben lenyűgözte őt.
„Verstappen elképesztően jó volt 2022-ben” – idézi Arnoux szavait a La Gazzetta dello Sport. – A dominanciája pedig számos alkalommal páratlan volt. Zandvoort egy remek példa erre, ott nemes egyszerűséggel mindenkit lemészárolt. Leclerc ugyan közel tudott lenni hozzá, de Verstappen még mindig egy másik szinte áll hozzá képest.”
Arnoux szerint Verstappen egyik legnagyobb erénye az volt idén, hogy „később volt képes fékezni a többiekhez képest.” Ez a bajnoki cím sorsát eldöntő Japán Nagydíjon például nagyon fontos volt, ugyanis Verstappen egy külső íves előzéssel tarthatta meg az első helyét Leclerc-rel szemben.
A Ferrari egykori francia versenyzője pedig azt is leszögezte, hogy ugyan Sergio Pérez nyert 2 futamot idén, de „hosszú távon a mexikói nem lesz képes felvenni a versenyt Verstappennel”.
67 éves korában elhunyt Philippe Streiff, aki hatodik próbálkozására állhatott fel a Forma-1-es dobogóra, de végül egy komoly sérülés miatt félbeszakadt a pályafutása.
A francia versenyző sportkocsikkal versenyzett, és ígéretesnek bizonyult a Formula 3-as Európa-bajnokságban, mielőtt feljutott a Formula 2-be. Az Automobiles Gonfaronnaises Sportives – ismertebb nevén AGS – színeiben 1984-ben szerezte meg az áttörést jelentő sikert az F2-ben. A Renault még ugyanazon évben beválasztotta az F1-be, és bemutatkozhatott. Streiff 1984-ben a Portugál Nagydíjon egy harmadik Renault-t terelgethetett.
A következő évben a szezon közepén szerződtette Guy Ligier, aki a sorozatos balesetei után elvesztette a türelmét állandó pilótájával, Andrea de Cesarisszal szemben.
A szezon végén öt futam alatt Streiff négyszer ért célba a Renault-motoros autójával, és megragadta a lehetőséget, hogy a szezonzárón a pályafutása legjobb eredményét érje el. Ezt azután tette meg, hogy összeakadt csapattársával, Jacques Laffite-tal, annak ellenére, hogy a boxfalról utasították a párost, hogy kerüljék el egymást, miközben az utolsó körökben a dobogós helyekért köröztek. Streiff a JS25-ös versenyautóját a célvonalig terelgette, az első kerekei az ütközésük következtében elferdültek.
Mivel Rene Arnoux 1986-ra csatlakozott a csapathoz, Streiffnek nem maradt versenyülése itt. A Tyrrellnél talált végül helyet, amely szintén Renault-motorokat használt. Miután az első versenyén ígéretes hetedik helyezést ért el az istállóval, két hellyel lemaradva csapattársa, Martin Brundle mögött, Streiff az idény alatt két pontszerző helyezést ért el. Első teljes Forma-1-es szezonját a 13. helyen zárta, ugyancsak két hellyel Brundle mögött.
1987-re a csapat a Cosworth DFV erőforrására cserélte a Renault turbókat, de a pontok még ritkábbak lettek. Ő és csapattársa, Jonathan Palmer azonban erős jelöltek voltak az új Jim Clark Kupára. Ez egy egyszeri trófea volt, amelyet a normális szívómotoros autók legjobb pilótájának ítéltek oda. A páros rendszeresen az első két nem turbós versenyző között ért be, de Palmer szűken ezen versenyben is fölényben volt, így elhozta a trófeát. Streiffnek jutott az a megtiszteltetés, hogy a Hockenheimringen elért negyedik helyével a csapat legjobb eredményét érte el abban az idényben.
1988-ban visszatért az AGS-hez, amely két évvel korábban beszállt az F1-be, de a JH22-es alvázzal katasztrofálisan versenyképtelen volt az 1987-ben. Streiffet szerződtették, hogy 1988-ban az utódját vezesse, de a szezonjuk nemigen volt jobb. Az autó ritkán ért célba, de ha mégis elérte a kockás zászlót, akkor általában több körrel a győztes mögött lemaradva.
Streiff továbbra is a csapatnál maradt. A felkészülésük azonban katasztrofális fordulatot vett a szezon előtti teszteken a brazíliai Jacarepagua pályáján 1989 elején. Súlyos balesetet szenvedett, és annyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy élete hátralévő részére lebénult.
Felépülése után Streiff megalapította a Forma-1-es pilóták számára szervezett gokartversenyt, amelyet több éven át Párizsban rendeztek, és olyanokat is vonzott, mint Ayrton Senna és Alain Prost. Emellett a francia televízióban szakkommentátorkodott. Brundle úgy emlékezett vissza Streiffre, mint egy kedves srácra, aki nagyon elegáns volt az autóban és azon kívül is. A Forma-1 vezérigazgatója, Stefano Domenicali azt mondta, hogy szomorúan értesült a halálhíréről:
„Egész életében elképesztő bátorságról és elszántságról tett tanúbizonyságot. Inspiráló volt, ahogyan a balesetét feldolgozta és újjáépítette az életét. Mindannyian részvétünket fejezzük ki a családjának ezekben a nehéz időkben.”
73 éves korában elhunyt a kétszeres Forma-1-es nagydíjgyőztes Patrick Tambay, halálának a hírét vasárnap közölte az AFP francia hírügynökség.
Tambay az elmúlt években az idegrendszerét érintő Parkinson-kórban szenvedett. A francia 1949. június 25-én született, és 1977-ben debütált az F1-ben a Francia Nagydíjon a Surtees csapat színeiben, de nem sikerült kvalifikálnia magát. A következő futamokon azonban sikeresebb versenyeket teljesített a Theodore Racinggel, Hollandiában és Kanadában ötödik lett.
A következő két idényt már a McLarennél töltötte James Hunt, illetve John Watson mellett. 1982-ben a Ferrarinál kapott lehetőséget a Belga Nagydíj időmérő edzésén elhunyt Gilles Villeneuve helyén. Tambay volt a keresztapja Gilles fiának, Jacques Villeneuve-nek is, az 1997-es F1-es világbajnoknak.
Tambay abban az évben Brands Hatchben szerezte meg első Forma-1-es dobogós helyezését, amikor harmadik lett, majd két futammal később a Hockenheimringen René Arnoux-t megelőzve nyert.
Második és egyben utolsó F1-es győzelmét 1983-ban, Imolában aratta – azonban 1983 és 1985 között a Ferrarival és a Renault-val még néhány további pódiumos helyezést ért el.
Utolsó szezonja a száguldó cirkuszban 1986-ban a Haas Lola csapatnál volt, ahol egy pontszerző helyezést ért el Ausztriában.
Tambay utolsó F1-es évére újra összeállt Carl Haas csapatfőnökkel, akinél 1977-ben és 1980-ban két sikeres évet töltött a Can-Am sorozatban a Haas alakulatával.
2018-ban találkoztunk vele, Dijonban, videón itt, …
Minden F1-es korszaknak megvoltak a maga edzésmenői, akik sorra halmozták a pole-okat, kezdődött ez Juan Manuel Fangio-val, majd, Jim Clark, Niki Lauda, Ayrton Senna, Michael Schumcher és Lewis Hamilton volt a maga kora egykörös királya.
Napjainkban pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy Charles Leclerc az, aki szombatonként szinte verhetetlen. Már első, Ferraris évében is megmutatta ezt 2019-ben, amikor is hétszer indulhatott az első rajtkockából (ez abban az évben a legtöbb volt), zsinórban pedig négyszer. Tavaly a nem túl acélos Ferrarival is sikerült elcsípnie két első rajtkockát, idén pedig a mezőny egyik legerősebb autójában ülve ismét dominál egy körön, a 17 edzésből idén eddig kilencet nyert meg, mely között szintén volt egy négyes széria Miami és Baku között.
2022-ban is jó eséllyel ő lesz az edzéskirály (ezt még Verstappen elveheti tőle, ha minden hátralévő kvalifikációt megnyer), ám ezzel szemben eddig mindösszesen öt futamgyőzelem áll a neve mellett, ez az a tény, amiatt az idei bajnoki címet nagy eséllyel elbukja.
Jól látszik, hogy a monacói pole/győzelem aránya nagyon rossz, az eddigi 18 első rajtkockás indulását csak négyszer tudta győzelemre váltani, és csupán csak egyszer tudott nem az első rajthelyről indulva nyerni. Százalékosan kifejezve az előző alig több, mint 22%, utóbbi pedig kereken 20%, tehát minden negyedik-ötödik pole-ját tudja csak futamgyőzelemre váltani.
Charles Leclerc első pole-ját ünnepli a 2019-es Bahreini Nagydíjon (Fotó: Scuderia Ferrari Press Office)
Márpedig ez egy rendkívül alacsony érték, de hogy van-e ennél rosszabb mutatója valakinek a Forma-1-ben, illetve kivel/kikkel említhető egy lapon, ahhoz a történelemkönyvekbe kell leásni, amelyben nagy segítségünkre van statsf1.com nevű F1-es statisztikai oldal.
Önmagában az, hogy 25 évesen (napokon belül 26.) 18 pole-lal rendelkezik az egy kiemelkedő eredmény, hiszen ilyen fiatalon már ott van az örökranglistán a top húszban, olyanokat ért utol Szingapúrban, mint Kimi Räikkönen vagy Mario Andretti, de nincs messze már Damon Hilltől vagy Fernando Alonsotól sem. Ráadásul, ha ilyen ütemben szerzi a pole-oket, akkor már idén övé lehet az a nem túl dicső cím, mint a „legtöbb pole világbajnoki cím nélkül”. Ez jelen pillanatban Valtteri Bottasé, aki 20 pole-t szerzett eddig, tehát csak kettővel előzi meg a Ferraris ellenfelét.
Pilóta
Pole-pozíciók
1.
Lewis Hamilton
103
2.
Michael Schumacher
68
3.
Ayrton Senna
65
4.
Sebastian Vettel
57
5.
Jim Clark
33
6.
Alain Prost
33
7.
Nigel Mansell
32
8.
Nico Rosberg
30
9.
Juan Manuel Fangio
29
10.
Mika Häkkinen
26
11.
Niki Lauda
24
12.
Nelson Piquet
24
13.
Fernando Alonso
22
14.
Damon Hill
20
15.
Valtteri Bottas
20
16.
Mario Andretti
18
17.
René Arnoux
18
18.
Kimi Räikkönen
18
19.
Charles Leclerc
18
20.
Jackie Stewart
17
A pozitív statisztikai mutatói nagyjából eddig tartottak ebben a témában, mert ha a győzelemre váltott pole-pozíciókat vizslatjuk (tehát azokat a versenyeket amikor a pole mellett a versenyt is megnyerte), akkor ott a mezőny második felében található. Ez a ranglista 64 főt tartalmaz, legutóbb Carlos Sainz iratkozott fel rá Silverstone-ban. Ezen rangsort Lewis Hamilton vezeti, és a legjobb tízben csak világbajnok található közel 50, vagy több, mint 50%-os mutatóval, tehát mindannyian a pole-jaik legalább felét sikerre is váltották.
Itt Leclercet a rangsor 34. helyén kell keresni, olyanokkal egy szinten, mint Mark Webber vagy Jacky Ickx (igaz nekik kevesebb pole-juk volt). Amiből építkezhet, hogy jó néhány világbajnok így is mögötte áll a listán, például Mike Hawthorn vagy az első világbajnok Giuseppe Farina is csupán egy futamot tudott pole-ból nyerni, igaz akkor jóval kevesebb versenyből is állt egy év.
Pilóta
Győzelem pole-ból
%
1.
Lewis Hamilton
61
59.22
2.
Michael Schumacher
40
58.82
3.
Sebastian Vettel
31
54.39
4.
Ayrton Senna
29
44.62
5.
Alain Prost
18
54.55
6.
Nigel Mansell
17
53.13
7.
Juan Manuel Fangio
15
51.72
8.
Jim Clark
15
45.45
9.
Nico Rosberg
15
50.00
10.
Fernando Alosno
14
63.64
34.
Charles Leclerc
4
22.22
Ha nem szám szerint, hanem arányosított százalék szerint nézzük ezt a rangsort – ahol öt olyan versenyző is van, aki élete egyetlen rajtelsőségét győzelemre váltotta (Pastor Maldonano, Thierry Boutsen, Jo Bonnier, valamint két Indy500-as a hőskorból, Pat Flaherty és Bill Vukovich) és ha őket levesszük a listából – akkor az élen Leclerc legfőbb riválisa Max Verstappen áll, egyedüliként 70% feletti mutatóval, de Hamilton és Alonso mutatói is elegendőek a legjobbak közé.
Leclerc itt az utolsók között szerepel a 22,22%-os mutatójával, de nem a legrosszabb. Nyolc pilóta áll még mögötte, köztük két világbajnok, Giuseppe Farina és Nelson Piquet. Utóbbi helyzete hasonlít kísértetiesen a monacóiéra. A brazilok háromszoros világbajnoka 24 első rajtkockás startból, csupán csak ötször tudott diadalmaskodni, amely 20,83%-os győzelmi arány. Ugyanezt a képet kapjuk, hogy ha azt vizsgáljuk százalékosan, hogy hány pole-t nem sikerült sikerre váltaniuk.
Törvényszerűség, hogy minél több pole-ja és győzelme van valakinek, annál több is a nem megnyert versenyei az első helyről. Így darabszámra Lewis Hamilton vezeti úgyszintén az ide vonatkozó rangsort, de ő csupán a pole-jai 40,78%-át nem tudta (42-t) győzelemre váltani. Így, ha valósabb képet akarunk, akkor itt is a százalékokat kell vizslatni.
Pilóta
Győzelem pole-ból
%
1.
Max Verstappen
12
70.59
2.
Jody Scheckter
2
66.67
3.
Tony Brooks
2
66.67
4.
Emerson Fittipaldi
4
66.67
5.
Alberto Ascari
9
64.29
6.
Fernando Alonso
14
63.64
7.
Jenson Button
5
62.50
8.
Lewis Hamilton
61
59.22
9.
Michael Schumacher
40
58.82
10.
Alain Prost
18
54.55
52.
Charles Leclerc
4
22.22
41 olyan pilóta van eddig, aki még szerzett ugyan pole-t, de onnan még nem sikerült nyerni, ilyen például George Russell vagy Lando Norris, de két világbajnok is tagja a 100%-os – tehát egyik pole-ját se tudta győzelemre váltani – tábornak, Denny Hulme, aki összesen egyetlen egy edzéssikert ünnepelhetett, igaz abból nem tudott nyerni, valamint Keke Rosberg, aki az öt pole-pozíciója egyikét se tudta sikerré váltani. Ebben a tekintetben Patrick Tambay-jal és Chris Amonnal rekordtartó.
Ha leveszük őket, és csak azokat nézzük, aki legalább egy pole-ját tudta győzelemre váltani, akkor az élmezőnyben találjuk máris Charles Leclercet, egész pontosan a 9. helyen, 77,78%-kal. Ezt egy bizonyos René Arnoux vezeti, aki Leclerchez hasonlóan 18 rajtelsőséget szerzett, de azokból csak kétszer tudott nyerni, vagyis 16 esetben nem elsőként ért célba, ami 88,89%-ot jelent. 80%-os sikertelenségi mutató felett van még többek között Ralf Schumacher vagy David Coulthard, de Nelson Piquet is közel a 80%-hoz.
Pilóta
Pole, győzelem nélkül
%
1.
René Arnoux
16
88.89
2.
Ralf Schumacher
5
83.33
3.
Jean-Pierre Jabouille
5
83.33
4.
David Coulthard
10
83.33
5.
Clay Regazzoni
4
80.00
6.
Guiseppe Farina
4
80.00
7.
Nelson Piquet
19
79.17
8.
Ronnie Petersson
11
78.57
9.
Charles Leclerc
14
77.78
10.
Juan Pablo Montoya
10
76.92
Kijelenthető tehát, hogy Charles Leclerc gyenge pole/győzelem mutatója nem egyedi, de viszonylag ritka. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy a számmisztika alapján a modernkori Nelson Piquet vagy a modernkori René Arnoux jelző illik-e rá, ahhoz azt kell megfigyelni, hogy nem pole-ból mennyi futamot nyertek.
Charles Leclerc öt győzelméből eddig csupán egyet, az idei Osztrák Nagydíjat tudta megnyerni nem az első rajtkockából kezdve. A legtöbb – nem pole-ból rajtoló – futamgyőzelme a hétszeres világbajnok Michael Shchumachernek van, 51., őt egy másik hétszeres első Lewis Hamilton követi 42-vel. A statisztikák 107 ilyen versenyzőt tartanak fent, köztük sok egyszeres futamgyőztessel (Pierre Gasly vagy Esteban Ocon), és Leclerc itt az utolsó helyet foglalja el, de csak azért, mert holtverseny esetén az oldal az időrendiséget veszi alapul, vagyis az adott számot legutóbb elérő versenyző kerül a lista aljára, vagyis Leclerc a legutóbbi, nem pole-ból futamot nyerő pilóta az F1-ben.
Egyébiránt a nem világbajnokok közül David Coulthard volt a nagy mágus ebben a műfajban, ő a futamgyőzelmeinek a 84,62%-át az első helynél hátrébbról rajtolva szerezte.
A logika pedig remekül kirajzolódik, hiszen amíg Keke Rosberg és Denny Hulme az előző mutatóban hátul helyezkedtek, itt – mivel valamennyi győzelmüket nem-pole-ból szerezték – az élmezőnyt erősítik a 100%-os mutatójukkal. Ha megint nem számítjuk a 100%-osokat, akkor egy ismerős arc vezeti a listát, Daniel Ricciardo, aki a nyolc futamgyőzelméből hetet így szerzett, ami 87,5%-ot jelent. Elég kevés világbajnok neve tűnik fel ennél az élmezőnyben, közel 80%-os mutató kell, hogy a tízbe be lehessen férni, a tizedik Piquet 78,26%-ot produkált. A lista végén pedig Charles Leclerc a 20%-os értékkel a tökutolsó helyen tűnik fel, Ayrton Senna (29,27%) és Felipe Massa (27,27%) után.
Pilóta
Győzelem, nem pole-ból
%
1.
Daniel Ricciardo
7
87.50
2.
David Coulthard
11
84.62
3.
Gilles Villeneuve
5
83.33
4.
Ralf Schumacher
5
83.33
5.
Alan Jones
10
83.33
6.
Giuseppe Farina
4
80.00
7.
Clay Regazzoni
4
80.00
8.
Michele Alboreto
4
80.00
9.
Jody Scheckter
8
80.00
10.
Nelson Piquet
18
78.26
57.
Ayrton Senna
12
29.27
58.
Felipe Massa
3
27.27
59.
Charles Leclerc
1
20.00
Összességében tehát Leclerc pole-ból szerzett kevés győzelme nem feltétlenül egy rossz statisztika, hiszen Nelson Piquet példája is mutatja, hogy ilyen statisztikával is lehet több világbajnoki címet szerezni, ám ehhez az is kell, ami nála a fő problémát jelenti, hogy a nem az első helyről rajtolva gyakorlatilag nem tud nyerni, hiszen még a másik, vele párhuzamba állított francia René Arnoux is – a sok elbukott pole-ja mellett – a győzelmeinek a 71,43%-át (5) hátrébból indulva szerezte. Leclerc tehát egyelőre afelé halad, amelyre eddig nem nagyon volt példa, vagyis rengeteg szombati sikert könyvelhet el, de vasárnaponként különböző okok miatt alig-alig tud ünnepelni, márpedig, ha ő maga és a csapata sem javít a versenytempón és a versenyteljesítményen, akkor a két mutató közötti olló csak még tovább nőhet, világbajnoki címről pedig futamgyőzelmek híján nem is lehet álmodozni.
Michele Alboreto 1983-ban ezen a napon váratlan győzelmet szerzett, megnyerte a Detroiti Nagydíjat, és ezzel a Tyrrell csapatnak meghozta az utolsó F1-es diadalát.
Az akkor 26 éves versenyző teljes mértékben kihasználta a Brabhamnél és a Renault-nál versenyző Nelson Piquet és René Arnoux gyorsabb, de turbófeltöltős autóikat sújtó problémákat.
Alboreto a Cosworth motorral versenyzők hármasát vezette a célvonalig, rajta kívül a dobogót a Williams versenyzője, Keke Rosberg és a McLaren pilótája, John Watson zárta.
Az olasz istálló csapatfőnöki székében Mattian Binotto ül már 2019 óta. A svájci-olasz szakember azt a Maurizio Arrivabenét váltotta eme pozícióban, aki jelen pillanatban a Juventus futballcsapatánál tevékenykedik. A Vörösök átszervezésének értelmében Enrico Cardile lett a csapat főmérnöke a karosszéria téren, amíg a motorrészlegnek a Enrico Gualtieri a feje. Az elnöki székben ülő John Elkann megbízik az előbb említett szakemberekben és hiszi, hogy az ő vezetésükkel újra nagy csapattá válhat a Ferrari.
Az olasz istálló a tavalyi szezonban visszatalált a fejlődés útjára, ugyanis le tudta győzni a McLarent a konstruktőri harmadik helyéért folytatott versenyfutásban. Ehhez az SF21-re is szükség volt, ami karosszéria és motortéren is hatalmas előrelépés volt az SF1000-hez képest. Természetesen Carlos Sainznak és Charles Leclercnek is elévülhetetlen érdemei vannak a maranellói istálló jó szereplésében.
Azonban a Ferrari legutóbb 2019-ben nyert futamot (Sebastian Vettel, Szingapúri Nagydíj), bajnoki címnek pedig 2008-ban örülhetett utoljára a Tifosi, akkor is „csak” a konstruktőri bajnokság megnyerésének. Vannak olyanok, akik szerint a Ferrarival idén már újra komolyan számolni kell, de Arnoux és Capelli nem ezen tábort erősítik.
„Az egyetlen kétségem az a Ferrari kapcsán, hogy még mindig nem voltak képesek megtalálni a legfőbb probléma forrását” – idézi az ex-F1-es olasz szavait a FormulaPassion.it. „Hogyan lennének erre képesek, ha nem alkalmaznak egy olyan kaliberű vezetőt, aki képes lenne valami újat vinni a csapat vezetőségébe.”
„Nem látom azt, hogy a Ferrari idén versenyképes legyen, mert ugyanazok a mérnökök dolgoznak az autón, mint akik eddig tették” – véli Arnoux, aki F1-es pályafutása során három versenyt nyert a piros autó volánja mögött, mindhármat 1983-ben. „A Ferrari évekkel le van maradva a versenytársaihoz képest, amit a technológiai dolgokat illeti.”
A francia versenyző ugyanakkor hozzátette, hogy nagyon bízik a versenyzőkben, mert szerinte „Leclerc és Sainz is a legmagasabb szinte képes versenyezni.”
A korábban a Top Gearból ismert Jeremy Clarkson nagy Forma-1 rajongó, de most elküldött mindenkit melegebb éghajlatra. Bassza meg a Ferrari és a Mercedes amiért elcseszték a versenyeket, ez a véleménye. A DRIVETRIBE YouTube csatornáján fakadt ki, ahol a növényre mutatva ilyeneket mondott:
„Inkább nézem ezt, hogyan növekszik, mint hogy egy Forma-1-es versenyt nézzek, pedig szeretem az F1-et.”
Oké, de mi lenne akkor az ő megoldása?
„Először is megszabadulnék a versenybíráktól, a veszélyes vezetést akarják látni a rajongók, így ha valaki veszélyesen vezet, adnék neki extra öt világbajnoki pontot. Az autókat ellenállóbbra kell építeni, hogy kibírjanak kerék-kerék elleni harcokat anélkül, hogy lejönne az első szárny. Végül nézze meg a felügyelőtestület, hogy mi történt a krikettben. Egy öt napon át tartó unalmas sportág volt, aztán átalakították és láthatjuk mi történt a világkupa döntőben: szuper gyakorlatokat mutattak be, a tömeg kántálása mellett. Nem is néztem a versenyt, inkább a Federer-Djokovic döntőt néztem, miközben ott volt Lewis Hamilton, és „ohh, megvárom a bokszkiállást, bejövök és így előzöm meg Bottast.”. Baszd meg, mindannyian basszátok meg! Azt akarom látni, ahogy anno Gilles Villeneuve és René Arnoux kerék a kerék ellen küzdöttek az utolsó körében is a Francia Nagydíjnak, és ha mindez nem tetszik a Ferrarinak, akkor ők is baszódjanak meg! Persze a Mercedes is baszódjon meg, ahogy mindannyian baszódjanak meg! A Ferrari ezt mondja, nos, vannak marketing stratégiáink és a Mercedes is ezt mondja… basszátok meg mindannyian! Legyen ebből újra egy rendes sportág ami nem valami egészségügyi és biztonsági gyakorlat…”
René Arnoux neve ismert lehet a magyar autósport rajongóknak is: a francia a karrierje végén versenyzett a Hungaroringen is. Sőt, később is visszatért hazánkba, az azóta már megboldogult World Series by Renault rendezvénysorozat keretein belül demózott az egykori versenyautóival. Teszi mindezt ma is, legutóbb épp Goodwoodban, ahová kollégánk is rendszeresen ellátogat és René is. Szóba elegyedtek, ez lett belőle:
– René, rendszeres látogatója vagy a Festival of Speednek, ennyire bejön itt a hangulat?
– Hogyne, sőt ezen a rendezvényen lehetőséget biztosítanak arra, hogy vezethessem a régi autókat amelyeket a versenyzői karrierem során vezethettem.
– Szerencsés ember vagy!
– Bizony! Két nagy gyártónál versenyeztem, a Ferrarinál és a Renaultnál. Még mindig szerződésem van a Renaulttal és jó a kapcsolatom a Ferrarival is, ami igazán megtisztelő.
– Most az 1979-es RS10-est vezethetted, amely nagyon ismert autó a Grand Prix történelemből!
– Igen, ez az első turbós autó, amely nagydíjat nyert. Ugyanaz a típus, amely megnyerte a Francia Nagydíjat 1979-ben Dijonban, és amellyel volt a legendás csatám Gilles Villeneuvevel ugyanezen versenyen. Ismerik a Forma-1 rajongói ezt a versenyt, hiszen a YouTubeon fent van az utolsó pár körünk.
– Ez volt az az időszak, amikor a Forma-1 hihetetlenül izgalmas volt.
– Így van, és ilyen ma már nem lesz. Ma már ilyen akciókert mint amit elkövettünk Gilles-szel, bármelyik pilóta a börtönben landolna…
– Nehezen is indult be a Renault története a Forma-1-ben, mert nem volt megbízható a motor…
– Két évébe telt a Renaultnak, mire igazán versenyképessé vált. Az RS10-es egy fontos lépés volt. A motort átalakították és egy nagy turbófeltöltő helyett ikerturbós lett, amitől sokkal jobban vezethetővé vált az autó, és a ground effects kaszni pedig elegendő leszorítóerőt termelt a kanyarokban is.
– A Renault előtt a kis Martini támogatta csapatnál versenyeztél, van is róla képem még 1978-ból. Ez volt az első éved a Forma-1-ben, hogy emlékezel vissza erre a lehetőségre?
– (Felnevet) Igen, ez volt a csapat bemutatkozója még Dél-Afrika előtt. A barátaim és a szerelőim nevettek rajtam, mert nyakkendőben ültem az autóba! Alapvetően ugyanis a hétköznapi kényelmes viseletet szeretem. Jól szórakoztunk, de rettentően naivak voltunk.
– René, most már indulnod kell, fel a dombra! Jó mulatást Goodwoodban, és köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm!
René és a cikk szerzője. Fotó: Jo Klausmann
Arnoux újra az RS10-es volánjánál. Fotó: Jo Klausmann
– A Renault előtt a kis Martini támogatta csapatnál versenyeztél, van is róla képem még 1978-ból. Ez volt az első éved a Forma-1-ben, hogy emlékezel vissza erre a lehetőségre?
