Az F1 történetéből három olyan bajnokságot tudunk felidézni, amikor a szezon két részét egyértelműen két különböző csapat uralta, és egyik esetben sem jött össze az üldözőnek a fordítás, ez optimistává teheti Max Verstappent. E három bajnokság mindegyikében érintett volt a McLaren vagy a Red Bull.
Látványos változás ritkán szokott év közben bekövetkezni az F1-ben az erőviszonyokban: az a leggyakoribb, hogy valamelyik csapat végig uralja az idényt, vagy több csapat között pályáról pályára változik, hogy épp ki felé billen a mérleg nyelve. Volt, hogy ilyen-olyan okokból valaki a szinte egész éven át meglévő erőfölényt nem tudta bajnoki címre váltani (1976-ban Niki Lauda a balesete miatt, vagy 1986-ban a Williams), és ismerünk olyan fordításokat is, amikor az erőfölény tulajdonképp egész évben megvolt, csak a bajnok viszonylag sokat csetlett-botlott vagy sok balszerencse érte. Ide sorolhatjuk Sebastian Vettel 2010-es és 2012-es vb-címét a Red Bull-lal.
Idén azonban egyértelműen a Red Bull volt kiemelkedő az első versenyeken, majd Miami óta a McLaren tekinthető a legjobbnak, csak Max Verstappen a zsenialitásával ezt több alkalommal palástolta, illetve a McLaren és Lando Norris több drágának bizonyuló hibát vétett és sok pontot szórt el. És ez bizony nem jó előjel, mert hiába alakulhat úgy – a nyári szünet utáni fejleményeket természetesen nem ismerve –, hogy akár a szezon négyötödében a wokingiak indítanak elvileg erősebb autót, a korai nagy előny gyakran kitart a végéig.
A McLaren egy évvel előrébb jár, mint gondolta
A mostanihoz hasonló forgatókönyvet háromszor figyelhettünk meg, és mindegyik alkalommal a tabellán korán meglépő pilóta nevetett a végén.
1991
A McLaren három éven keresztül legyőzhetetlen volt, és 1991-ben úgy nézett az első négy futam után, hogy már a nyáron oda lehet adni Ayrton Sennának a vb-címet: 4/4 időmérőt és futamot nyert meg, más csapat autója csak Brazíliában került hozzá 18 másodpercnél közelebb, ott is csak úgy, hogy az utolsó körökben emlékezetes módon csak egyetlen sebességi fokozata maradt használható. A Ferrari gyenge autót készített, Alain Prost végül egész évben nem nyert futamot, a Williamsnél Nigel Mansell három kieséssel indította a küzdelmet.
Utóbbiban azonban közrejátszott, hogy a csapat új váltója kezdetben sokat rakoncátlankodott, ahogy viszont kikúrálták a gyermekbetegségeit, Mansell lendületbe jött és megmutatta az autó potenciálját. Az ötödik, kanadai futam hozta a fordulópontot, bár akkor ezt nem váltotta eredményre, hiszen az utolsó kör legvégén lefullasztotta az autóját, miközben addig simán haladt a győzelem felé. Mexikóban a Williams Riccardo Patrese vezérletével aratott kettős győzelmet, Mansell utána viszont begyújtotta a rakétákat és zsinórban háromszor nyert, Senna pedig hullámvölgybe került, az előnye 8 pontra olvadt a Magyar Nagydíj előtt. Mint kiderült, Mansell ekkor osont a legközelebb hozzá.
„Csoda hogy senki nem halt meg” – amikor az F1 „roncstemetőben” versenyzett
Senna a Hungaroring vonalvezetését kihasználva nálunk visszaverte a brit támadását, aki az utolsó hét versenyből már csak kettőt nyert meg, és önhibáján kívül többször győzelmeket dobott el: Spában megint elromlott az autója, Portugáliában elgurult az egyik kereke a bokszkiállása után. Japánban az 1. helyezett Sennát támadva kicsúszott, de ez gyakorlatilag már mindegy volt, mert a sikeres előzéssel sem tartotta volna életben a bajnoki reményeit a szezonzáróra.
Senna és Mansell szerzett pontjai a Kanadai Nagydíj előtt és onnantól kezdve: 40-6, 56-66
2005
A szabályok felforgatása (gumicsere tiltása a futamon, új időmérős lebonyolítás) átrajzolta az F1-es erősorrendet, az előző években hengerlő Michael Schumacher és a Ferrari mellékszereplővé silányult a 2005-ös bajnoki küzdelemben, amit Fernando Alonso (Renault) és Kimi Räikkönen (McLaren) versenyfutása határozott meg. Vagyis, pontosabban az idény eleji beragadása után utóbbi kergette a spanyolt a tabellán, csak mikor lőtávolba közeledett volna, valami mindig közbejött.
Az első négy futamból hármat Alonso nyert, Ausztráliában is talán csak a szeszélyes időjárású kvalifikáció utóhatásaként lett 3. Räikkönent ezalatt lefulladás, defekt, műszaki hibából eredő kiesés hátráltatta, de Imolában már az élről állt félre, Alonso és Schumacher legendás csatája enélkül csak a 2. helyért ment volna. A finn a következő négy futamból háromat behúzott, a negyediken az utolsó körben zúzta porrá a győzelmi reményeit a szétrobbanó felfüggesztése, így összességében csak 7 pontot faragott a hátrányán ebben az időszakban (abban a pontrendszerben 10 pont járt a győzelemért. Még az indianapolisi botrány is vélhetően Alonsónak segített, aki a 6. helyről indult volna, míg Räikkönen a 2.-ról.
Räikkönen az egekbe lőtte főnöke vérnyomását az F1 egyik legnagyobb botrányának közepén
A melegebb időben, gyorsabb pályákon előjött a McLaren sérülékenysége, bár azt is meg kell említeni, hogy bizonyára szerepet játszott a megbízhatósági gondokban, hogy a csapat kénytelen volt magasabb teljesítményen járatni az autót. Hat verseny leforgása alatt háromszor kapott Räikkönen rajtbüntetést, egyszer kiesett az élről, így a maradék három futamon hiába nyert, Alonso még jobban meglépett tőle a bajnokságban, a végén minden idők egyik legkáprázatosabb felzárkózása sem segített rajta Japánban.
Alonso és Räikkönen szerzett pontjai a Spanyol Nagydíj előtt és onnantól kezdve: 36-7, 97-105
2009
A McLaren tehát kezdeti előnyből és hátrányból is megtapasztalt olyan szituációt, hogy az erőfölény hirtelen elvándorolt tőle, illetve mellé szegődött. A Red Bull eddig csak a hátrány oldalt élte át, az első olyan évben, amikor reálisan harcolhatott a bajnoki címért. 2009-ben teljesen új aerodinamikai szabályok léptek életbe, ezt a Hondából lett Brawn GP lovagolta meg legjobban az úgynevezett dupla diffúzor megépítésével, kihasználva az előírásokban lévő kiskaput. Jenson Button pedig az első hét futamból hatot besöpört, rendszerint különösebb megerőltetés nélkül.
Az F1 tündérmeséje is kezdődhetett volna katasztrófával, de a Brawn megúszta, amit a Williams nem
Az esős Kínai Nagydíjon a Red Bull megszerezte első győzelmét, amely a befújt diffúzorral tette nagyon erőssé az autóját, és a szezon közbeni fejlesztéssel idővel beelőzte a Brawn GP-t, amely szűkös keretből gazdálkodott. Vettel csak lassú ütemben tudott zárkózni Buttonra, mert a nyáron két versenyen is elromlott az autója, ráadásul egyes pályákon más csapatok pilótáival is meg kellett küzdenie, így a brit hiába nem nyert többször az évben, elsétált a vb-címmel.
Button és Vettel szerzett pontjai a Brit Nagydíj előtt és onnantól kezdve: 61-29, 34-55
Norris hátrány jelenleg három futamgyőzelemnyi, márpedig Mansell 1991-ben, Räikkönen 2005-ben, Vettel 2009-ben, ugyanekkora nagyságrendű hátrányból több mint fél szezon alatt sem tudott eleget lefaragni az 1. hely átvételéhez, sőt, mindannyiuk matematikai esélye már az utolsó futam előtt köddé vált. Mint látható, a fordulópontot jelentő versenytől kezdve is legfeljebb két futamgyőzelemmel egyenértékű lemaradást csipegettek le, ami során több alkalommal veszni hagytak sok egységet.
A The Race-n kiszámolták, a mai pontrendszert alapul véve kik fordítottak a legnagyobb hátrányból, és Norris legnagyobb, 84 pontos lemaradásánál nagyobb hátrányban csak James Hunt volt 1976-ban. De mint kitértünk rá, az csalóka képet fest, mert Lauda hatalmas pontelőnyben volt, amikor a Nürburgringen súlyos balesetet szenvedett, majd kihagyott két futamot.
A Williams és a Red Bull azonban azzal vigasztalódhatott, hogy noha a hivatkozott években vereséget szenvedett, utána megtartotta a jó formát és több világbajnokságot nyert.
Verstappen és Norris szerzett pontjai a Miami Nagydíj előtt és onnantól kezdve: 110-58, 167-141
Verstappen szerint nagyobb bajok is vannak a Red Bullnál, mint Pérez teljesítménye