,,Lehetne ennél sokkal rosszabb is. A teszt után azt hittük, hogy az autónk nem lesz optimális, ám ma (péntek) a versenyzőink elégedettek voltak.” -olvasható Wolff nyilatkozta a Racingnews365.com oldalán.
A Bikák eddig szárnyalnak az új RB16B-vel, így ennek tükrében szoros csatára számít az Ezüst Nyilak csapatfőnöke:
,,A szezon során igazi közelharcot vívhatunk a Red Bull-lal. Ebben a pillanatban úgy látjuk, hogy egy kicsivel ők előttünk vannak. Legalább az autónk hátsó része már nem olyan ideges. Még mindig nehéz megérteni a konstrukciónkat. Az aero egyensúlyán egy kicsit változtatunk kellett, ez egy kissé visszaüt a hosszú etapok során, ám az egy körös tempó tekintetében jobb. Nagyon szoros a mezőny, ezért minden kilogrammnyi üzemanyagnak jelentősége van. Így hát tényleg nem tudjuk mi a helyzet, ám közelebb vagyunk, mint a szezon előtti teszten.”
Arra kérdésre, hogy az éjszaka folyamán min tud még változtatni a Mercedes, Wolff így felelt:
,,Az abroncsok tekintetében nem sok mindent lehet tenni. Ez a beállításokon múlik. Megnézhetjük az ellenfeleik hosszú etapjait, a Red Bull és a McLaren elég jól teljesített, és hozzájuk képest a gumikopása nem volt akkora mértékű. Valtteri (Bottas) estében nem ez volt a helyzet, ám tudjuk, hogy merre kell elindulnunk.”
A McLaren vezér Zak Brown úgy gondolja, hogy a Forma-1 inkább legyen elégedett a Netflix sorozattal. A Drive to Survive ezúttal mélyebbre ásott, még ha ez egyes rajongókat idegesít is. A legutóbbi széria megosztó lett, egyesek örülnek annak, hogy betekinthetnek a háttérbe is, mások szerint túldramatizálnak dolgokat. Például a rádióbeszélgetésekkel és a bejátszott megjegyzésekkel felidézésével próbálták érzékeltetni Carlos Sainz és Lando Norris, tehát a McLaren tavalyi párosa közötti feszültséget. Kritika helyett Brawn ugyanakkor azt mondja, hogy az F1 a Netflixnek köszönhetően szélesebb réteghez juthat el, amit mutat a népszerűsége is, ez pedig segít a királykategóriának is, mondta már a szezonnyitón:
„Azt hiszem, hogy a Netflix egy remek dolog az F1-nek. Abszolút trendi, már első helyen van, talán 25 országban is. Szerintem a Netflix elsődleges célja a szórakoztatás, és hogy új nézőket hozzon a száguldó cirkusznak. Tízszeresen túlteljesítették az elvárásokat, ami nagyszerű.”
Szerinte úgy kell értelmezni a Netflix hozzáállását a Forma-1-hez, ahogy Hollywood is szórakoztat, még ha reálisan is kellene ábrázolni valamit a filmekben:
„Úgy tekintek rá, mint a Top Gunra. Megnézed, ahogy biztos vagyok benne, hogy minden vadászpilóta is látta, de ilyesmiket nem lehet megtenni egy sugárhajtású géppel. Nézni azonban jó volt a moziban. Természetesen mindannyian akik ebben a sportágban éljük az életünket, tudjuk, hogy Carlos és Lando kapcsolata remek volt. Nem volt közöttük olyan feszültség, mint amit bemutattak. Minden alkalommal, amikor belekerülünk egy televíziós showba, megpróbálják azt élvezetessé tenni, amiről mindannyian tudjuk a paddockban, hogy talán nem is biztos az, hogy úgy volt. Azt gondolom azonban, hogy ez oké így, a legfontosabb pedig az, csodálatos lett a végeredmény. Globálisan új rajongókat hozott nekünk. Nagyon is támogatjuk a Netflixet, és azt, amit megpróbálnak létrehozni, még ha bele is csempésznek olykor valami kreatívabb megoldást is itt-ott.”
Egyetért Brown szavaival a Red Bull csapatfőnök Christian Horner is. Elárulta, hogy olykor azért kellemetlenül érezte magát, ahogy a Drive to Survive kezelte őt. A versenyek előtti rovatában Horner így fogalmazott:
„Nemrég megkérdezték, hogy amikor visszanéztem, olykor összerándultam-e, nos őszintén szólva folyamatosan! Egy egy TV show, de olyan oldalát is mutatja a sportnak, ami normál esetben nem kerül bele a hétvégi közvetítésekbe. Megmutatja egyes személyek karakterét oly módon, hogy az szórakoztassa a közönséget. Összességében nagyon pozitív dolog ez az F1-nek, és elképesztően népszerű.”
A Red Bull frissen igazolt pilótája Sergio Pérez nem győzte dicsérni a Bikák idei autóját, az RB16B-t. A mexikói pilóta elmondása szerint az idei Red Bull a legjobb autó, amiben versenyezhetett eddigi Forma-1-es karrierje során.
A Forma-1 szakértői és még maga a Mercedes csapata is a Bikákat tartja az első verseny favoritjának. Amíg a bajnoki címvédő istálló ugyanis szenvedett a teszteken, addig Pérez és Max Verstappen remekelt az RB16B-vel és remek tesztet voltak képesek zárni Bahreinben.
Annak ellenére, hogy Pérez mindössze 166 kört teljesített az idei Red Bullal, már érzi, hogy ez az eddigi legjobb autó, amit vezethetett 2011 óta tartó F1-es pályafutása során.
„Az teljesen dolog, hogy a többi csapat mennyire versenyképes, azonban nekem már most nagyon úgy tűnik, hogy ez a legjobb autó, amiben eddigi F1-es szezonjaim során ülhettem,” – mondta Pérez, aki már megfordult többek között a Saubernél, a McLarennél és a Force India (később Racing Point) csapatánál is.
„Ugyan még neme vezettem sokat az autót, de már azonnal a listám elejére tenném. Ez a szezon során majd úgy is el fog válni, hogy igazat állítottam e vagy sem.”
Ha az autó már ilyen rövid idő alatt lenyűgözte Pérezt, az azt jelenti, hogy nagyon jól érzi magát az energiaitalosoknál, ahol saját elmondása szerint sokkal másabb a légkör, mint korábbi csapatainál.
„Egy nagyon jó munkakörnyezetbe kerülte, mert itt mindenki a tökéletességre törekszik. Mindig a tőlük telhető maximumot nyújtják, legyen szó egy meetingről vagy egy sorsdöntő boxkiállásról.”
Az elmúlt évtized folyamán a mexikói az első olyan pilóta a Red Bullnál, aki nem saját nevelése a csapatnak. A milton keynesiek azért szerződtették Pérezt, hogy végre képesek legyenek megnehezíteni a Mercedes dolgát a konstruktőri bajnokságban. Majd meglátjuk, hogy a Bikák ezen döntése mennyire válik majd be.
Már csak pár órát kell várni arra, hogy a 2021-es Forma-1-es szezon hivatalosan is kezdetét vegye. Itt az utolsó lehetőség, hogy megtegyük a tétjeinket még a szezon előtt. Mika Häkkinen az Unibet tudtára adta, hogy kire fogadna.
„Szerintem a Red Bull nagyon erős lesz majd a kvalifikáción, de a McLaren és a Mercedes is nagyon jónak tűnik. Nem tudom pontosan, köztük mi a sorrend, de ez a három csapat a legjobb szerintem.” – mondta a kétszeres világbajnok finn.
Häkkinen szerint idén is ugyanúgy a koronavírus lesz a fő probléma a szezonnal kapcsolatban. A finn nagyon kíváncsi, hogy a Forma-1 és a pilóták, hogyan birkóznak meg ismét a feladattal. Az a tény, hogy a futamokat bármikor törölhetik végig fogja kísérni az egész szezont.
A kétszeres világbajnok, (sokakkal ellentétben) még nem tett le arról, hogy honfitársa világbajnok legyen: „Természetesen Valtteri teljesítménye is érdekelni fog idén. Hogyan tud esetleg fejlődni, és elhódítja-e a bajnoki címet Finnországnak.” – zárta Häkkinen.
Zak Brown szerint nem nyitottak arra a McLarennél, hogy jövőre Lewis Hamilton visszatérhessen hozzájuk. A hétszeres világbajnok Hamilton 2021-es hangulata elég morcos, Martin Brundle szerint. A pletykák szerint ez akár ez ahhoz is vezethet, hogy otthagyja a Mercedest, miután csak egy éves szerződést kötöttek. A McLarent irányító Brown a Daily Mailnek nyilatkozott:
„Igen, azt hiszem, hogy 2022-ben náluk Max Verstappen-t és George Russellt láthatjuk majd. Max tapasztalt, és George-dzsal egyetemben fiatalok. A Mercedes helyében őket alkalmaznám az elkövetkezendő öt évben, gyilkos egy párosítás lenne.”
Amennyiben a 36 éves Hamilton alternatív versenyülést keresne magának, jó hely lenen számára a McLaren, hiszen a karrierjét Wokingban kezdte, és 2008-ban bajnok is lett még Brown elődje, Ron Dennis irányítása alatt. Brown azonban utalt rá, hogy elégedett a McLaren jelenlegi felállásával, így amikor rákérdeztek nála, hogy Hamilton lehet-e opció 2022-re, így felelt:
„Ahol most tartunk épp, úgy mondanám, hogy nincs rá szükségünk. Igazán elégedettek vagyunk a Daniel Ricciardo/Lando Norris összeállítással, mindketten hosszútávú szerződéssel rendelkeznek. Amennyiben visszahoznánk most Lewis-t, az egy egy-két éves kaland lenne, és tudjuk, hogy nem állunk készen arra, hogy harcoljunk a világbajnoki címekért. Olyan páros kell, akikkel eljuthatunk ebbe a helyzetbe, és amikor ide értünk, készen állnak a harcra. Daniel már készen áll erre természetesen. Nem hinném, hogy Lewis számára ez lenne a megfelelő időpont.”
A brit riporter, Ted Kravitz mindeközben úgy gondolja, hogy a Red Bull egyértelműen a leggyorsabb, de a McLaren akár a Mercedes elé is kerülhet 2021-ben. Brown a McLaren jelenlegi vesenyképességét így látja:
„Elöl még nehezebb dolgunk lesz, de ez is a fejlődésünk jele. Kell még dolgoznunk ezen, de minden percét élvezem.”
Mivel a 2021-es Forma-1-es szezon már a holnapi nap kezdetét veszi Bahreinben, ezért már mindenki megpróbálja eltalálni azt, hogy vajon ki lesz az idény legerősebb csapata. Azzal viszont lehet nem fogunk nagy titkot elárulni, hogy az idei bajnoki cím is a Mercedes és a Red Bull között dőlhet majd el.
Az Ezüst Nyilak korábbi motorsport főnöke Norbert Haug is elmondta a véleményét ezzel kapcsolatban a Motorsport-Tota.com-nak. Szerinte egykori csapata még közel sem a jártak a valós tempójukhoz a három napos bahreini tesztek során.
„Amikor Toto azt nyilatkozz, hogy az ő autóik voltak a legnehezebbek a tesztek folyamán, akkor mindenkiben felmerül a gondolat, hogy a Mercedes csak játszott a többi csapattal,” – mondta Haug. „Az is benne van a pakliban, hogy tényleg ennyit tud az autójuk, azonban erre minimális az esély.”
Haug szerint a brackleyi istállónak ezzel az volt a célja, hogy elhitesse a rivális Red Bullal, hogy idén ők lesznek a favoritok.
„Ezt minden évben eljátsszák az ellenfeleikkel, ez egy fajta pszichológiai játszma. Emellett természetesen nem azt mondom, hogy a Red Bullnak nem lesz majd esélye sem, ugyanis a Honda ismét nagyot fejlődött a téli szünet alatt és így még közelebb kerülhettek a Mercedeshez.”
Akár a második legjobb csapat is lehet 2021-ben a McLaren, mégpedig a gyári Mercedes istálló előtt, állítja Ted Kravitz. A nagy tiszteletnek örvendő brit bokszutcai riporter ezt a merészt kijelentést tette a hivatalos F1 podcastban legutóbb. A McLaren némi meglepetésre lenyűgözően jónak tűnik a sajátos diffúzor megoldásuknak köszönhetően az új szezon előtt, Kravitz pedig utalt rá, hogy az újra Mercedes ügyfelek közé tartozó alakulat sebessége önmagáért beszélt az előszezoni teszteken Bahreinben:
„Ez egy elég furcsa teszt volt. Nagyon jó volt az első napjuk a poros-homokos körülmények között, majd jók voltak a második napon is. Végül láthatóan elég hülyén mentek, nyilván mert az járt a fejükben, hogy jobb, ha nem mutatják meg azt, hogy mire képesek. Úgy tűnt, mintha maguk is megijedtek volna ettől. Kísértésbe estek ugyan, de nem akartak mindent beleadni, így gyorsan be is fejezték a gyors köröket és elkezdték oszlatni a róluk kialakult képet.”
Kravitz tényleg azt hiszi, hogy a 2021-es évad korai fázisában a McLaren akár a Mercedes előtt is végezhet:
„Némileg kételkedve mondom, hogy gyorsabbak lesznek mint a gyári Mercedes csapat, de sokan gondolják úgy, hogy a McLaren a második erő most a Red Bull mögött.”
A Sky Sports riportere és korábbi F1-es pilóta, Martin Brundle szerint Verstappen szemében a Red Bullnak idén kell bebizonyítania, hogy képesek bajnoki autót építeni.
Verstappen már hetedik szezonjára készül idén, de még nem volt alatta olyan autó, amivel felvehette volna a harcot a Mercedesszel. Most egy új csapattárssal, Pérezzel még erősebbnek tűnek, mint eddig bármikor a hibrid érában.
„Kényelmes most neki a Red Bullnál.” – véli Brundle. – „Annyi szabadságot és mozgásteret biztosítanak neki, amennyit akar. És biztos vagyok benne, a fizetése is rendben van. Szerintem a személyiségéhez és stílusához is passzol ez az ülés.”
Mivel Hamilton csak egy éves szerződést alá, megindultak a találgatások, talán sztárversenyzőt váltana a Mercedes.
„Max mindenképp egy kimagasló fiatal pilóta, akin mindenki rajta tartja a szemét.” – mondta róla Wolff. – „De nem fogunk külső pilótákkal tárgyalni, amíg le nem rendeztük az ügyet két jelenlegi pilótánkkal.”
Verstappen 2023 végéig áll szerződésben jelenlegi csapatával, de azt már Helmut Marko is elismerte, hogy szerepel benne egy teljesítmény alapú kilépési záradék.
„Biztos vagyok benne, Max most szeretné megnyerni bajnokságot a Red Bullal.” – folytatja Brundle. – „Ha úgy látja, a Honda, vagy a Red Bull motorja nem lesz alkalmas a győzelemre az idei teljesítményük alapján, akkor augusztusban dönteni fog, és szerintem le fog lépni.”
„Erre van szüksége, hiszen ez már hetedik szezonja lesz, és még csak nem is ért a bajnoki cím közelébe. Márpedig ő a bajnokok közé való. Idén a Red Bullnál lesz, reménykedve, hogy ez a megfelelő út előre.”
Pierre Gasly úgy érezte, hogy ki kell írnia magából azt, ami az elmúlt két évben történt, így „tollat ragadott” és elmesélte a történetét.
A francia versenyző sora jól ment, miután bekerült a Forma-1-be. A Toro Rossónál bizonyíthatott, majd a Red Bull úgy látta jónak, ha felviszik őt az anyacsapatba. Azonban ott nem jött ki a lépés a 25 éves pilótának. A szezon felénél visszahelyezték őt egykori csapatához, míg az ott versenyző Alex Albon kapta meg a helyét a Bikáknál. Ezen felül a lefokozását követő első versenyhétvégén, egyik legjobb barátja, a Formula 2-ben versenyző Anthoine Hubert, életét vesztette.
Gaslyt nagyon megérintették az események, ám nem tört össze, új erőre kapott, majd végül a következő évben megérkezett az az áttörés amire vágyott: győzedelmeskedni tudott a száguldó cirkuszban.
Az új szezon hajnalán azonban úgy vélte, hogy el kell mondania mi is zajlott le benne, és hogy változott meg az élete. A The Players Tribune jóvoltából leírta, hogyan és miképp történtek az események:
,,Van az amit, hallasz, amit olvasol – és amiről azt hiszed hogy tudod. Ugyanakkor ott van az igazság, a valódi, megkérdőjelezhetetlen igazság. Megígérem, hogy ebben a történetben el fogom mesélni azt.
Rengeteg olyan dolog volt, amit már régóta el akartam mondani, és most el fogunk jutni ide. Ám ahhoz, hogy megismerjetek, hogy igazán megértsétek azt, hogy ki is vagyok, beszélnünk kell arról a napról, mikor is az életem örökre megváltozott. Azon a napon a régi életem véget ért, és egy új kezdődött.
2019. augusztus 31.
A Belga Nagydíj szombati napja volt. Időmérős nap, menj gyorsan nap, mókás nap. Spa volt a kedvenc versenypályám széles e világon. Gyönyörű aszfaltcsík, tényleg az. Tökéletes, így tudnám csak jellemezni. A versenyhétvégén az időbeosztásom készen állt – minden percem meg volt tervezve, így a PR asszisztensem, Jenny, gondoskodott arról, hogy minden jól menjen. Azon a napon a kvalifikáció után, találkoztam néhány szurkolóval, majd volt öt percem arra, hogy visszaérjek a Toro Rosso létesítményébe, a csapatmegbeszélésre.
Mindig próbáltam időt keríteni arra, hogy megnézzem a szombati F2-es verseny startját. Imádtam azt, mikor a lámpák kialudtak, és mindig rajta tartottam a szemem az egyik legjobb barátomon, Anthoine Hubert-en.
Így hát azon a napon, mikor Jenny és én sétáltunk vissza, megkérdeztem őt, hogy várhatnánk-e néhány percet azért, hogy megnézzem az F2-es verseny első pár körét. A kivetítő alatt álltunk, kinyújtottuk a nyakunkat és figyeltük, ahogy az autók elstartolnak. A második körnél, ahogy a kamera a törmelék tömkelegére váltott, egyértelművé vált az, hogy egy nagy ütközés történt az Eau Rouge tetején. Azonnal tudtam, hogy baj van, egyszerűen csak tudtam. Autóalkatrészek voltak mindenhol, és tudtam azt is, hogy azon a szakaszon a konstrukciók meghaladják a 250 km/h-s sebességet. Ha valami rosszul sült el ennél a tempónál, akkor ott nagy a baj. Nehéz volt megmondani, hogy kik voltak érintettek a balesetben, és Jennynek és nekem a megbeszélésre kellett mennem, még azelőtt, mielőtt bárminemű információ jött volna.
Ahogy mentünk, láttam azt, ahogy lengetik a piros zászlót a pályán annak jelzéséül, hogy a versenynek vége van. Emlékszem, hogy arra gondoltam, tudod, talán valaki olyan súlyosan megsérült, hogy ki kell hagynia azt az évet. A szívem mélyen viszont éreztem, hogy valami nagyon rossz történt – a testem tudta.
Így hát, megkértem a csapatmenedzsert, hogy amint tud valamit arról, hogy kik voltak az érintettek, tudassa azt velem. A megbeszélés megkezdődött. Próbáltam fókuszálni a váltás arányira, a fékezési pontokra és a stratégiára, ám az agyam nem tudta feldolgozni ezeket az információkat. Egyszerűen nem voltam ott. Ekkor viszont a menedzserünk közbevágott:
‘Oké, úgy tűnik, hogy Hubert és Correa volt az érintett az ütközésben. Mást viszont még nem tudunk.’ Hubert? Ne, ne!
Ő volt a fiú a narancssárga sisakban. Ő volt a leggyorsabb kölyök Franciaországban. Mikor 2005-ben gokartozni kezdtem, Anthoine Hubert volt az a srác. Csak 8 éves volt (nem egészen egy évvel fiatalabb nálam), ám már akkor is megvolt benne az, amit minden fiú akart a gokartozás során: a sebesség. Minden alkalommal, mikor megláttam a narancssárga sisakot a pályán, tudtam, hogy az nehéz verseny lesz. Megnyerte abban az évben a nemzeti kupát, ám csak pár évvel később, mikor 13 éves lettem, akkor ismertem meg az igazi Anthoine-t.
2009-ben a Francia Autósport Szövetség egy iskolai programot indított Le Mans-ban azoknak a gyerekeknek, akik hónapokat hiányoztak a gokartozás miatt. Az iskola követelményei közé tartozott az is, hogy a campuson éljünk, így hát nagy elkötelezettséggel járt ez egy fiatal fiú számára, aki elhagyta az otthonát azért, hogy az álmait kergesse. Alapvetően az egész éltem arról szólt, hogy Forma-1-es versenyző akarok lenni. Láttam azt, ahogy Michael Schumacher a 2000-es évek elején dominál a Ferrariban, és tudtam, hogy ez az amit én is szeretnék csinálni. Én az az all-in típusú srác vagyok. Ezt tudnotok kell rólam. Vagy valamit 100%-osan csinálok, vagy sehogy.
Így hát 13 évesen tudtam, hogy el kell hagynom a rouen-i otthonomat, ha tényleg azt az életet akarom élni, amiről álmodoztam. Rajtam kívül csak két srác érezte még ezt így. Az egyik az a fiú volt a narancssárga sisakban.
Anthoine nagyon komoly gyerek volt. Nagyon okos is volt, és a legtöbb időt a tanulással töltötte, így emiatt kimaradt a balhékból. Szigorú volt magával szemben, még olyan fiatalon is. Sokat tanultam tőle az önfegyelemről. Mivel egy iskolába jártunk, a legtöbb időt együtt töltöttük. Egymást ösztönöztük arra, hogy jobbak legyünk. Emlékszem, hogy az edzőteremben voltunk, mikor az egyikünk a másikra nézett és azt mondta:
‘Fáradt vagy?’
‘Nah, nem, és te?’
‘Nah.’
Mindketten fáradtak voltunk, kimerültek. Ám egymás energiájából táplálkoztunk. Így működtünk mi.
Az iskola abban a régi, sötét kastélyban volt, ahol is télen mindig elfogyott a meleg víz. Emlékszem, hogy Anthoine és én arról vitatkoztunk a többi fiúval, hogy ki menjen először zuhanyozni reggelente, mivel osztoznunk kellett a fürdőszobán. A többi gyerek az iskolában normál tanuló volt, ezért mindig azt kérdezgették tőlünk, hogy miért vagyunk ott, és hova megyünk minden hétvégén. Anthoine és én mindig ugyanazt mondtuk:
‘Egy nap a Forma-1-ben leszek’.
Mindenki a szemét forgatta. Még akkor is mikor, gokartoztunk, akkor is mikor azon a helyen voltunk, ahol MINDENKI szerette a versenyzést, és erről álmodott – senki sem hitt bennünk. Volt ott egy ilyen egyetértés mi szerint a francia fiúk nem fogják megcsinálni. Úgy tűnt, hogy mindenki, aki a sport körül forgott, szeretett volna minden lépésével emlékeztetni minket arra, hogy nem fogunk bekerülni.
’20 hely van a Forma-1-ben, miért pont ti ketten csinálnátok meg?’
‘Nincs meg hozzá a tehetségetek.’
‘Az arányok miatt esélytelen.’
Ember, így visszagondolva, azt hihetitek, hogy azt akarták, bukjunk el. A kételkedésük és a közös hitünk kötött minket össze Anthoine-nal. Mind a ketten tudtuk, hogy milyen áldozatokat kell hoznunk, hogy a családjaink milyeneket tettek azért, hogy oda kerüljünk, ahol voltunk. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor mélyen, legbelül Anthoine is és én is azt gondoltuk, hogy nem fog összejönni. Az esélyek nem a mi kezünkre játszottak. Meg volt a tehetségünk, a szenvedélyünk, ám az őrületes mértékű pénzügyi hátterünk, vagy más olyan eszközünk ami ahhoz kell, hogy legyen esélyünk az egyik ülésre, nem volt meg. Ám a közös álmunk barátokká tett minket, és a barátságunk lehetőséget adott arra, hogy jobbak legyünk önmaguknál.
Azt gondoltam, hogy oké, talán egyikünknek sem fog sikerülni, de legalább minden nap keményen nyomtuk és mindent megpróbáltunk.
Így nőttem fel Franciaország leggyorsabb srácával. Az idő múlásával a komoly, narancssárga sisakos srácból a barátom lett, a testvérem.
Spa-ban, a megbeszélésen ülve csak a barátomra tudtam gondolni. Remegni kezdtem, nem éreztem a kezeimet, nem hallottam azt, amit mondanak. A légzésem rendszertelenné vált, a tenyerem nagyon izzadt volt akkor, mikor időm lett arra, hogy elővegyem a telefonomat, és megnézzem a közösségi médiát a hírek után kutatva.
Ahogy véget ért a megbeszélés azonnal a kiszolgáló létesítménybe rohantam, hogy lássam a szüleimet és a barátnőmet, mert tudtam, hogy ők több információt tudnak. Emlékszem, hogy lementem a lépcsőn és láttam őket zokogni. Teljesen össze voltak törve. Megértettem, hogy ez mit is jelent, tudtam, hogy a barátom elment.
Nem voltam erre felkészülve. Őszintén, hagytam hogy az elmém elkalandozzon – azt hittem, hogy talán Anthoine komában van vagy valami ilyesmi. De a halál? A Halál? Sosem hittem, hogy ez is lehetséges. Tudjátok, mikor Jules Bianchi a baleset következtében meghalt 2015-ben… évek óta az volt az első, hogy valaki a mi versenyzői generációnkból, vagy bármelyikből meghalt volna. 40 vagy 50 évvel ezelőtt ez sűrűn előfordult, de most? Nem, nem.
Fotó: Kaiser Erika
Teljesen összetörtem. Addig sírtam, amíg már nem tudtam tovább. Sosem tapasztaltam még ilyen szörnyű érzést az életem során. Soha.
Azon az estén, mikor lehunytam a szemem, hogy aludjak, a barátomra gondoltam.
Annyira megfontolt volt. Sosem vállalt semmilyen őrült kockázatot. Hogy történhetett ez vele? Miért? Nem kellett volna elmennie, annyi mindent kellett volna még csinálna. Igazán hittem abban, hogy egy nap az F1-ben lesz. Az emberek kételkedtek és én tudtam – tudom – milyen keményen dolgozott, hiszen egész életemben láttam. Tudtam azt, ha én képes voltam rá, akkor ő is. Már úton volt.
Egy hónappal a spai verseny előtt, még a nyári szünetet megelőzőleg, Budapesten voltunk, a Magyar Nagydíj miatt. Vasárnap többen is elmentünk vacsorázni, és egy remek estét töltöttünk a városban. Anthoine és én beszélgetéssel ütöttük el az estét. Egy átlagos éjszaka volt, tudod? Olyan, amit már ezerszer átéltünk a barátainkkal, és most bármit megadnék azért, hogy még pár órán keresztül megéljem ezt Anthoine-nal.
Mikor elbúcsúztunk azon az estén Budapesten, azt mondtuk egymásnak, hogy élvezd a nyarat és majd Spa-ban, a verseny után találkozunk. Természetesen akkor nem tudhattam, hogy nem lesz több közös vacsora, ám azt se tudtam, hogy pár nappal később ismét szükségem lesz rá.
A 2019-es szezont a Red Bullnál kezdtem. 2017-ben kerültem be a Forma-1-be a Toro Rosso által, ám a Red Bullnál volt először esélyem arra, hogy vezessek egy top csapatnál és bebizonyítsam mindenkinek azt, hogy mit tudok csinálni az egyik legjobb autóban. Úgy éreztem, ha ez sikerül, akkor üzenetet küldök majd azoknak az embereknek akik kételkedtek bennem és Anthoine-ban annak idején. Az ő sikeressége sokat jelentett nekem, és tudtam, hogy az enyém is neki.
Így hát a Toro Rossóval töltött nagyon jó 2018-as év után, felhívott Helmut Marko, hogy tudassa, engem akarnak a Red Bullnál. Annyi bajnoki címet nyertek, és Sebastian Vettel gyerekként hatalmas inspiráció volt a számomra – tudtam, hogy egy nap én is úgy akarok versenyzeni, ahogy ő. Ráeszméltem arra, hogy épp most valósítom meg az álmomat, ezért nagyon izgatott lettem. Bárcsak azt mondhatnám nektek, hogy pontosan olyan volt, amilyennek hittem – amilyennek akartam, hogy legyen. Ám nem volt az, egyszerűen nem volt.
Attól a pillanatól, mikor is az első hibát elkövettem az autóban, éreztem, hogy az emberek lassan kezdenek elfordulni tőlem. Volt egy balesetem a téli teszten, és onnantól a szezon soha nem indult be számomra úgy igazán. Nehézségeim voltak az első két versenyemen és a média szinte felfalt. Akármit mondtam a sajtónak, kiforgatták és kifogásként használták a rossz formám miatt, és igazán senki sem foglalkozott velem.
Fotó: Kaiser Erika
Az autó nem volt tökéletes, és én a legjobbamat próbáltam nyújtani annak érdekében, hogy tanuljak és fejlődjek a hétvégék során, de … itt van amit mondani fogok erről: nehéz időszakom volt a Red Bullban, mert nem éreztem azt, hogy igazán támogattak és úgy kezeltek volna, mint másokat. Ez számomra… ez egy olyan dolog, amit nem tudok elfogadni. A belemet is kidolgoztam minden nap, próbáltam eredményeket hozni a csapatnak, de nem minden olyan eszközt bocsátottak a rendelkezésemre, ami a sikerhez kell. Próbáltam megoldásokat javasolni, ám nem hallottak meg, vagy hetekbe telt, mire valami változás történt.
Bármilyen oknál fogva is, sosem illettem bele abba az ülésbe – sosem működött volna.
Nem vagyok olyan aki, kitereget dolgokat a médiának, mert igazán hálás vagyok a Red Bullnak azért, hogy lehetőséget adott, és azért a sok mindenért, amit a karrierem során tettek értem. Igazán az vagyok. Ám el szabad mondanom az igazságot. Így tehát itt van, ez az igazság.
Budapest után és miután búcsút intettem Anthoine-nak, nyaralni mentem. Ám mielőtt ezt megejtettem volna, felhívtam a csapatfőnökünket, Christian Hornert. Mindezt annak érdekében, hogy megkérdezzem, mit tehetnék még azért, hogy fejlődjek a versenyhétvégéken, és azért, hogy megtudjam, rápillantana-e közelebbről is az én részemre a garázsban emiatt. Christian azt mondta, mindent meg fog tenni, amit csak tud, és ennyi volt.
Fejlődni akartam, szerettem volna, hogy működjön. Ám Helmut Marko felhívott mialatt Spanyolországban voltam és azt mondta: ‘vissza fogunk küldeni téged a Toro Rossóba, és kicserélünk Alex Albonnal. Ez nem azt jelenti, hogy vége van a történetünknek. Ám a médiából áradó hangok miatt úgy éreztük, hogy ez a legjobb megoldás.’
Ez már csak így megy, ilyen a Forma-1.
Szomorú voltam, összetörtem emiatt. Világbajnok akartam lenni. Ki tudja, mikor ülhetek be újra egy olyan autóba, ami ilyen jó lesz? Nagyon-nagyon nehéz megemészteni azt, hogy hátrakerülsz ebben a sportban. Mikor a hír kitudódott, pár napra rá kaptam egy üzentet Anthoine-tól.
‘Bizonyítsd be nekik, hogy tévedtek. Legyél erős tesó. Meg fogod mutatni nekik azt, hogy megérdemelsz egy helyet egy top csapatban. Meg fogod nekik mutatni, hogy tévedtek.’
A szomorúságomat a vezetésbe tettem, így fordult át ez szenvedéllyé. Tudtam, hogy kilenc verseny még hátra van a naptárban, kilenc alkalom, ahol megmutathatom nekik azt, hogy hibát követtek el. Kilenc alkalom, mikor bebizonyítom nekik, hogy tévedtek.
Spa-ban, 2019-ben a Toro Rossóval, életemben először éreztem azt igazán, hogy egy új fejezet kezdődött az életemben. Mindig azt gondoltam, hogy tartanom kell a felívelést, és majd végül világbajnok leszek. Ám azzal, hogy a mezőny közepére pakoltak a Toro Rossóhoz, úgy éreztem, hogy a régi Pierre-ből egy új fejlődik. Megtaláltam egy új és egy sokkal érettebb énemet, aki meg akart mutatni pár dolgot mindenkinek ebben a sportban. Ám az a szombat megtörtént, és a világom a feje tetejére állt. Elveszítettem a barátomat, a testvéremet. Elvesztettem egyet azok közül az emberek közül – talán kettő vagy három ilyen van – aki igazán megértette milyen is ezt az életet élni. Anthoine és én nagyon sok dolgon mentünk keresztül. Osztoztunk ezen az úton, ezen az utazáson, így mikor elhagyott minket, egy részem vele ment.
A következő nap egy rettenetes atmoszféra uralkodott a pályán. Anthoine sok ember életét érintette, és ezért egy fekete felhő sorakozott mindenki felett. Minden felborult. Volt egy néma pillanatunk a verseny előtt, és Anthoine családjából páran ott voltak. Tudod, ezek a dolgok sok mindent más perspektívába helyeztek a számomra. Olyanokat, mint: ‘ez a verseny ma? Ez nem minden. Csak része az életünknek, de nem minden.’
Fotó: Jerry Andre / LAT Images / FIA F2 Championship
Ám tudtam, hogy Anthoine figyel, és azt is, hogy azt mondaná nekem, hogy koncentrálj és adj bele mindent. Így mikor az autóba ültem, mégy egyszer hagytam magamnak, hogy elgondolkodjak. Becsuktam a szemem, vettem egy mély levegőt és lecsaptam a sisakrostélyt. Egyszer történt így, és azóta ez lett az én indítóm, így kerülök be a zónámba. A következő alkalommal mindent megtettem, mikor lecsapódott a rostély. Úgy nyomtam, mintha abban a sötét, nyirkos kastélyban lennék. Üldöztem az álmomat. Egy évvel később, 2020-ban újra visszatértünk Belgiumba. Ahogy mondtam, Spa volt az egyik kedvenc pályám, mindig örömmel jöttem ide versenyzeni, izgatott voltam az aszfaltcsík miatt. Ám azon a héten… Csak Anthoine-ra tudtam gondolni, semmi másra. Rendkívül szomorú voltam.
A hétvége előtt felment az Eau Rouge-ba, a baleset helyére. Ez az egyik legszebb hely a motorsportban. Lenézhetsz a hegyről és láthatod a paddock-ot, valamit az első kanyart, a fő tribünt és a különböző szurkolói részlegeket. Ha megfordulsz akkor a Kemmel egyenesre nézhetsz ami egyenesen az Ardennekbe vezet. Igazán különleges. Felsétáltam tehát egy virágcsokorral, leguggoltam és elmondtam egy imát a barátomért, majd távoztam. Azt kívántam, bárcsak békével töltene ez el. Ám ott nincs megnyugvás, ahol ilyen történik.
Fotó: Rudy Carezzevoli/ Getty Images / Red Bull Content Pool
Éreztem őt aznap, továbbá azt is – első alkalommal azután, ami történt – hogy felnyithatom a rostélyt és újra láthatok. Úgy igazán láthatok. Saját magam találtam meg a békét azon a napon. Elvittem ezt magammal Monzába is, a következő versenyre.
Pár hónappal ezelőtt költöztem Milánóba, és az Olasz Nagydíj volt hosszú évek után az első olyan versenyhétvége, ahol is a saját ágyamban aludhattam. Vasárnap reggel, mielőtt kimentem volna a pályára, a konyhában ültem kávézgatva. Anthoine-ra gondoltam, és arra, hogy ki lett belőlem. Olyan érzés volt, hogy: ba***a meg, az életem igazán jó.
Tudod, abban a pillanatban nagyon hálás voltam. Megcsináltam, megcsináltuk. Forma-1-es pilóta vagyok, egy ki**szott Forma-1-es pilóta, és öt órával később versenyezni fogok az Olasz Nagydíjon.
A 10. helyen kezdtem meg a versenyt. Furcsa nap volt, rengeteg autónak akadt valami gondja. A mi AlphaTauri Honda autónk nagyon jónak érződött, és csak mentünk tovább előre, míg mások küszködtek körülöttünk – csak nyomtuk tovább. És aztán, a 29. körben átvettem a vezetést, mikor is Lewis (Hamilton) kiállt a bokszba, hogy letöltse a stop and go büntetését. Három év óta először fordult az elő, hogy nem valaki mögött voltam. Vezettem a versenyt. Az eddigi F1-es karrieremet azzal töltöttem, hogy harcoltam a többiekkel – tartottam a lépést az előttem lévő sráccal és folyamatosan üldöztem. De most, csak én voltam. Én, az autó és a pálya. Úgy vezettem minden körben, mintha az lett volna az utolsó, úgy is éreztem. Azon a napon Monzában, valaki vigyázott rám. Folytattam a gondolkodást. A mai nap az én napom. A MAI NAP AZ ÉN NAPOM! Nem fogom hagyni, hogy ez a pillanat elillanjon. Nem fordulhat elő. És az a nap az enyém lett, a mi napunk lett.
Rengeteg dolog kell ahhoz, hogy nyerj egy versenyt az F1-ben. Mikor átléptem a célvonalat, a csapatomra, a családomra gondoltam. Nagyon hálás voltam a kemény munkájukért, az áldozataikért. Tudtam, hogy fizikálisan én léptem csak át azt a vonalat, ám mindannyian ott voltak mellettem. A levezetőkörön… azt kívántam bárcsak milliószor átélhetném ezt. Ez a legjobb érzés, a legjobb.
Természetesen nem volt tömeg, a híres olasz tifosi nem telítette meg a pályát a pandémia miatt, ám a ceremónia még így is hihetetlen volt. Felállni a legmagasabb fokra – úgy értem, erről szól minden igaz? Mikor meghallottam a francia himnuszt próbáltam átadni magam neki. Azt mondtam magamnak, az első győzelem érzetét csak egyszer élheted át.
Mikor vég lett, nem tudtam otthagyni. Úgy éreztem, oda szegeztek a pódiumra. Nem voltak rajongók, ám mégis helyesnek érződött. Az út ami ehhez a ponthoz vezetett, néha magányosan telt. Felálltam oda, egymagam, és a szerelőkre, a mérnökökre és azokra a férfiakra és nőkre gondoltam, akik a színfalak mögött keménye dolgoznak egy ilyen lehetetlen pillant megéléséért.
Fotó: Jenifer Lorenzini/Getty Images/Red Bull Content Pool
Ezután a narancssárga sisakos fiúra gondoltam. Éreztem, hogy ott van. Tudtam, hogy néz. Az ő álma, az én álmom is volt, az én álmom pedig az övé. Az a pillanat a mi pillanatunk volt.
Anthoine rengeteg dologra megtanított. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak rá. Mindennél jobban kívánom azt, hogy ebben az évben bárcsak a rajtrácson lenne. Ám az ő elvesztése késztetett rá arra, hogy másképp lássam az életet. A dobogón, ott Olaszországban, nem vettem semmit sem készpénznek. Úgy ünnepeltem azt a pillanatot, mintha csak annyi jutna. Így kellene élnünk ugyanis az életünket.
A daráló az a daráló, és igazán szép, ehhez kétség sem fér. De ember, néha-néha hajtsd fel a sisakrostélyt és nézz körül. Élvezd azt amid van. Becsüld meg az embereket és szeresd őket az életed során.
Szerencsés vagyok amiatt, hogy itt lehetek és azt csinálhatom, amit csinálok. És szerencsés vagyok amiatt is, hogy ismerhettem Anthoine Hubert-t. Hordozni fogom az álmait, az ambícióit, bárhová is menjek.
Habár Sergio Pérez úgy érzi, kelleni fog neki pár verseny, Max Verstappen szerint a mexikói azonnal fel fogja venni a tempót a Red Bullnál.
A mexikóit tavaly év végén szerződtették a bikások 2021-re Alex Albon helyére, és az idei szezon egyik nagy kérdése lesz, mit tud majd alkotni Verstappen mellett. Természetesen magát a hollandot is megkérdezték, szerinte hogyan fog teljesíteni.
„Nem tudom” – válaszolta a Ziggo Sport kérdésére. „De fontos, hogy vegyél le egy kis nyomást a vállaidról. Akkor lesz időd. Ha azt mondtad volna, hogy nem másodszámúnak jöttél a Red Bullhoz, az csak automatikusan növelné a nyomást.”
„Elég tesztkilométert teljesítettünk, hogy felkészülten menjünk az időmérőre és egyből jól csináljuk” – folytatta. „Azt hiszem, hogy sosem kellene kifogásokat keresni. Szerintem Sergio egyből jól fog teljesíteni.”
