14 tervezett szakasz, amelyből az autósoknak 13-at, a motorosoknak 12-t tartottak meg, 9000 kilométernyi össztáv, 4500 kilométernyi szelektív szakasz a 40. Dakar ralin.
Az autós mezőnyben Carlos Sainz a második, a motorosok közt Matthias Walkner az első, a kamionosok között pedig Eduard Nyikolajev a harmadik (valójában meg már a negyedik, hiszen egyet nyert Vlagyimir Csagin versenyszerelőjeként is) győzelmét aratta.
Szalay Balázs immár 13. alkalommal állt rajthoz a világ legnehezebb terepralis megméretésén – eddig nyolc alkalommal ért célba, Bunkoczi Lászlóval közösen pedig nyolcból hétszer. Az idei megméretésen technikai hiba miatt a negyedik napon búcsúzni kényszerült.
Az Opel Dakar Team pilótáját arra kértük, értékelje a történteket, és nézzen egy kicsit a jövőbe.
„Nagyon sok kérdést vetnek fel bennem a történtek, hogy miért estünk ki ilyen hamar, de még így, jó néhány nap távlatából sincs lelkifurdalásom amiatt, hogy feladtuk. Mert nem adtuk könnyen a bőrünket. Egy egész éjszakányi szerelés után nekivágtunk a következő szakasznak, úgy, hogy mindössze tíz percet töltöttünk a táborban, még csak meg sem reggeliztünk, már indultunk is tovább a következő pályára, ahol ugye megint tönkrement az önindítónk a dűnék között. A legutolsónak jövő kamion rántott be minket, hogy elinduljon az autó, ha ott nem fordulunk vissza, hanem bemegyünk a dűnékbe, senki sem lett volna, aki segíthet. Most is azt mondom, jó döntés volt onnan kijönni, mert a szervizkamionunk meg sem tudta volna közelíteni a helyet, és ahhoz nem vagyunk elég gazdag csapat, hogy csak úgy otthagyjuk az autót a sivatagban.”
A páros, ugye, egy vadonatúj Opel Crossland X-szel vágott neki a távnak, úgyhogy pontosan tudja, mi a feladat az elkövetkező hetekben, hónapokban – finomítani a technikát.
„Hogy miként alakul a jövő, egyelőre nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy amint hazaér az autó, helyreállítjuk. Erre szükség is van, hiszen nagyot estünk vele a dűnéről lefelé, azután pedig addig teszteljük, amíg problémamentes nem lesz az önindító. A hűtését kell jobban megoldani egyébként. A mostani Dakaron kiderült, hogy egy-két további finomításra is szükség van – ha ez mind sikerül, akkor a valaha volt legversenyképesebb autónk áll majd a műhelyünkben. Ez a négy versenynap jó volt arra, hogy meglássuk a helyünket a mezőnyben, s arra jutottunk, hogy ha nincs ennyi gondunk, napi szinten ott tudunk lenni a legjobb harmincban, az meg elég ahhoz, hogy a végelszámolásnál ott legyünk a legjobb húszban. A sportban persze nincsenek „ha”-val kezdődő mondatok, hanem csak tények, s azok azt mutatják, a 2018-as Dakaron nem sikerült végigmennünk. Az Opel Dakar Team azonban nem adja fel, s néhány hónapon belül az is kiderül, merre indul tovább…”
