Színpompás versenyautók, -motorok és -kamionok tucatjai sorjáztak szerdán és csütörtökön a Le Havre-i kikötőben – a 2019-es Dakar ralira készülő versenyzők járművei estek át ott az első ellenőrzésen, mielőtt betették őket a hatalmas komp gyomrába, amely majd Peruba szállítja értékes rakományát.
A járművek között volt Szalay Balázs és Bunkoczi László Opel Grandlandje is, amellyel több mint négy óra alatt végeztek a francia szakemberek, pedig gépátvétel nem is volt (arra majd Limában kerül sor, január elején), csak a kötelező matricákat ellenőrizték és a GPS-t szerelték be.
„Időben megérkeztünk Le Havre-ba, de nagyon sokáig tartott a papírmunka, talán azért, mert rengeteg volt a jármű – mondta el Őri Péter, az Opel Dakar Team szervizfőnöke. – Simán ment minden, a járműveket – így a versenyautót és a szervizkamiont is – ott hagytuk a kikötő lezárt részén, közvetlenül a vízparton. A komp gyomrába a szervezők teszik majd be őket, mi pedig Limában találkozunk velük legközelebb.”
A kaland tehát elkezdődött, még ha a folytatásra több mint egy hónapot várni is kell.
Tim Gábor a 2018-as szezonban teljes idényt futott a Rallye2 bajnokságban, mely összesen nyolc versenyt jelentett. A pályaversenyzésben magyar és nemzetközi bajnoki címet szerző vanyarci pilóta ugyan erősen kezdte ezt az évet, több kiesés miatt már tét nélkül versenyzett a szezonzáró Nyíregyháza Rallye-n.
Timár Tamás navigátorával idén futamot is nyertek, dobogóra is állhattak többször, de a nullázások miatt már a bajnoki címre esélytelenek voltak. Úgy vágtak neki a futamnak, hogy szép eredménnyel zárják első Rallye2 idényüket. Ez végül sikerült, de nagyon nehéz versenyt futottak.
A JG2-Racing párosa a pénteki szuperspeciálon a hatodik idővel kezdett a 45 fős mezőnyben. A verseny szombati napján azonban újra utolérte Őket a balszerencse. A reggeli szervizben rengeteg időt vesztettek egy tőcsavar miatt, és 2 perc 10 másodperces időbüntetéssel vágtak neki a szombati nyolc szakasznak. Ezzel az utolsó helyre estek vissza.
Az első négy gyorsaságin fokozatosan gyorsultak, és dolgozták le hátrányukat. A hatodik szakaszra megérkezett a pályákra a köd, teljesen belepte a pályákat. Timék ekkor tempót váltottak, és meglepték a mezőnyt, nagy előnnyel nyerték a gyorsot. Ezt megismételték a soron következő pályán is, újra első idővel zártak.
Ugyan a mutatott tempó alapján akár komoly meglepetést is okozhattak volna, de a köd miatt két szakaszt töröltek, így nem maradt már lehetőség a javításra. Végül 2 perc 1 másodperces hátránnyal zártak az összetett negyedik helyen, a kategóriájukban pedig megszerezték a második helyet.
„Felesleges azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha.. Igen, az időbüntetések nélkül nyerhettük volna a versenyt, de ez már nem számít, a lényeg az, hogy újra visszajött a tempó, gyorsokat nyertünk. Az Opel Adam R2 most nem babrált ki velünk, végig szuper autónk volt! Nagyon hálás vagyok a csapatnak és a támogatóinknak, jó ilyen háttérrel versenyezni. Nagyszerű volt a verseny, csak kár a ködért. Reméljük jövőre már a dobogó tetején ünnepelhetünk a Nyíregyháza Rallye-n!” – nyilatkozta Tim a verseny után.
A Tim – Timár párosra még ebben az évben két verseny vár, melyekről bejelentés a közeljövőben lát napvilágot.
A Brazil Nagydíjon debütált az FIA új, az eddiginél jelentősen gyorsabb balesetelemző rendszere, amelyet az F1-en kívül is fel szeretnének használni.
A rendszerről még pontos adatok nem érkeztek (a hivatalos kommünikére jövő hónapban kerül sor), ám Interlagosban az F1 orvosi stábja, Ian Roberts és Alain Chantegret röviden összefoglalta az újítás fontosabb paramétereit. A több mint egy éven át fejlesztett technológia lényege, hogy a rádióhasználat nélkül el tudják küldeni az adatokat a versenyirányításnak, ezt pedig később videóküldéssel is ki fogják egészíteni.
„Egy decemberi, Szentpétervárott tartott ülésen fogjuk bemutatni az új technológiát, amit Sao Paulóban használtunk először” – mondta Chantegret. „Nagyon-nagyon fontos lépés ez a biztonság szempontjából, mert ezáltal lehetőség nyílik a gyors eseményfelmérésre az orvosi autó és a versenyirányítás között.”
Potenciálisan életveszélyes helyzetekben a rendszer által nyert 10-20 másodperc is perdöntő lehet.
„A versenyirányítás azonnal tudni fogja, mi történt a baleset helyszínén, és hamarabb tudja elindítani a szükséges intézkedéseket” – magyarázta Roberts. „Az információ sokkal, akár 10-20 másodperccel gyorsabban és megbízhatóbban folyik majd az érintettek között, és az információ minősége is javul majd.”
Mivel az F1-ben helyszín szempontjából viszonylag limitált körülmények között versenyeznek, a rendszer előnyeit főként a ralis szakágakban tudják majd kiaknázni.
„Fontos az épített pályán is, de szerintem a ralizásban még fontosabb lesz” – folytatta Chantegret. „A baleset a versenyirányítástól akár 200 km-re is történhet, de ezzel a technológiával képesek leszünk azonnal kiértékelni a helyzetet, nem feltétlen lesz szükség arra, hogy odaautózzunk a helyszínre, elég lesz egy műholdas vétel. Hatalmas előrelépés.”
Tartja hatodik helyét az összetettben a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a Türkmén Desert Race negyedik napja után is – az összetettben a kétszeres Dakar-győztes spanyol Nani Roma áll az élen.
Türkmenisztán első nemzetközi terepraliversenyén az utolsó előtti nap sem volt könnyebb, mint az előzőek – sőt… Talán az jelentett némi könnyebbséget a versenyzőknek, hogy bár ezúttal is végig homokon, vagyis a Karakum-sivatagban autózott a mezőny, a 245 kilométeres szelektív szakaszban ezúttal voltak igazán gyors részek. Ezeket több okból is szeretik a versenyzők, egyrészt mert a pilóta a hiedelmekkel ellentétben ilyenkor pihenhet kicsit, másrészt mert ezek a fiúk autóversenyzők, semmit sem szeretnek jobban annál, mint amikor ráállhatnak a gázpedálra.
„Nagyon jó kis pálya volt ez! – mosolygott az Opel Crossland X magyar pilótája, Szalay Balázs, aki a pénteki szakaszt a kilencedik helyen teljesítette az autós értékelésben. – Egyaránt voltak benne gyors és technikás részek, és volt fesh-fesh is, amiről azt kell tudni, hogy liszt finomságú homok, ami előszeretettel ejti foglyul a versenyautókat. Szerencsére nekünk nem gyűlt meg vele a bajunk, az összes problémánk az volt ezen a napon, hogy körülbelül száz kilométernél kifogyott a víz az ablakmosóból, de pont akkor, amikor épp összekentük sáros homokkal a szélvédőt, úgyhogy kellett egy kis idő, mire az megszáradt és legalább az ablaktörlővel le tudtuk valamennyire kaparni. Élvezetes, technikás szakaszt jelöltek ki mára a szervezők, gyorsabb volt, mint az eddigiek. Egyetlen autóval találkoztunk, a mögöttünk rajtoló türkmén Mini-pilóta az ötvenedik kilométernél megelőzött minket, ezt követően negyven kilométeren keresztül tudtuk követni, de azután lemaradtunk . Örülök neki, hogy megtartottuk hatodik helyünket az összetettben.”
Az Opel Dakar Team navigátorának szemszögéből ez a szakasz talán valamivel könnyebb volt, mint az előzőek, ha csak azt nem számítjuk, hogy Bunkoczi László oldalán valamikor kimozdult a helyéről az ajtó, így ömlött befelé a por. „Volt, hogy a méterszámlálót és a GPS-t is alig láttam a portól, de ezt leszámítva navigációs szempontból nem volt nehéz ez a szakasz. Volt olyan jel az itinerben, hogy huszonkilenc kilométer egyenes után következett egy három felkiáltójeles gödör, aminek a helyét pontosan kellett tudni, ha nem akart beleesni az ember. Ez azért jelentett némi kihívást. Ezt leszámítva újabb jó napon vagyunk túl” – mondta Bunkoczi.
A Türkmén Desert Race utolsó napján, szombaton is nagyságrendileg ugyanolyan hosszú szakasz vár a mezőnyre, mint az előző napokban – egész pontosan egy 234 kilométeres sivatagi pálya, amely újabb nagy feladat elé állítja a versenyzőket.
TÜRKMÉN DESERT RACE
4. nap, Türkmén tó–Gamislija Plain (össztáv: 410.61 km, ebből szelektív szakasz: 245.28 km). Autósok: 1. Harry Hunt, Wouter Rosegaar (brit, holland, Peugeot 3008 Maxi) 2:15:10, 2. Roma, Haro (spanyol, Mini John Cooper) 2:22 p h., 3. Serradori, Lurquin (francia, belga, Buggy) 7:38 p h, …9. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 23:40 p h. Kamionosok: 1. Siarhej Vjazovics, Pavel Haranyin, Andrej Zsihulin (fehérorosz, MAZ) 2:19:07.
Az állás. Autósok: 1. Nani Roma, Alex Haro 11:44:36, 2. Zapletal, Sykora (cseh, Hummer) 1:04:29 ó h., 3. Annamammedov, Akmiradov (türkmén, Mini John Cooper) 1:1:35:04 ó h., …6. Szalay Balázs, Bunkoczi László 3:06:03 ó h. Kamionosok: 1. Ajrat Margyejev, Dmitrij Szvisztunov, Ahmet Galjautdinov (orosz, Kamaz) 12:55:00
Hosszú idő után először vették elő a lapátokat – érdekes érzés volt, de most egy ideig nem akarják újra átélni. A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a Türkmén Desert Race harmadik napján félórás ásás után a 12. helyet szerezte meg az autós mezőnyben, az összetettben azonban a keresztbeverések és az ellenfelek technikai gondjai miatt tartja a hatodik helyét.
De nézzük, mi történt csütörtökön! Ha őszinték akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy fura egy nap volt. A toppilóták is megszenvedtek vele, technikai gondok, borulások tarkították – ehhez képest az, hogy az Opel Dakar Team magyar párosa fél órát ásott egy faluban, elenyésző probléma.
„Ha az első nagyon nehéz és a második viszonylag sima sivatagi napot nézzük, akkor ez a csütörtöki valahol a kettő között helyezkedett el nehézség szempontjából – mondta Szalay Balázs. – Mi saját magunknak nehezítettük meg, amikor az egyik falu melletti ötvenes sebességkorlátozásnál elakadtunk a mély homokban. Normál esetben három perc lett volna kiásni az autót, de az emelő nyomógombja nem működött, biztosan tönkretette a homok, így elő kellett venni a lapátokat. Évek óta nem ástam már így, hogy az összes homokot lapáttal kellett kiszedni az autó alól – ha őszinte akarok lenni, érdekes volt újra megtapasztalni, de nem nagyon hiányzott. Harminc percet veszítettünk, közben fű, fa, virág megelőzött, úgyhogy nem győztük üldözni őket. Ami azért sem volt könnyű, mert előfordult, hogy húsz kilométert mentünk második sebességi fokozatban, föl-le a homokdombokon, harminc kilométer per órás sebességgel. Így sem panaszkodom, az ellenfeleknek sokkal több gondjuk volt.
Ez a szakasz ismét próbára tette a navigátorok tudását, volt egy-két trükkös hely, ahol még a legjobbak is elbizonytalanodtak egy kicsit, de az Opel Crossland X-szel autózó magyar kettős jól megoldotta a feladatot – igaz, az ásás miatt voltak is előttük nyomok bőven.
„Szerencsére felhős volt az ég, amikor ástunk, s ha nem tudnám, hogy a Karakum-sivatagban milyen ritkán esik az eső, tartottam is volna tőle – mondta Bunkoczi. – Így azonban csak annyi történt, hogy nem kellett tűző napon dolgoztunk, amiért nagyon hálás voltam. Az ásás után, miközben próbáltuk visszaszerezni a pozíciónkat, láttuk a türkmén versenyző Minijét felborulva, és azt is, hogy az összetett második helyén álló Harry Hunt az út szélén vesztegel – utóbb kiderült, váltóhiba miatt. Ehhez képest nekünk jó napunk volt.”
A türkmén viadal negyedik napján teljesíti a mezőny a leghosszabb távot: a mért szakasz 245.28 kilométer, az össztáv pedig 410.61 km a Gamislija felé vezető úton.
TÜRKMÉN DESERT RACE
3. nap, Darvaza–Türkmén tó (össztáv: 256 km, ebbõl szelektív szakasz: 236.64 km). Autósok: 1. Nani Roma, Alex Haro (spanyol, Mini John Cooper) 3:03:35, 2. Zapletal, Sykora (cseh, Hummer) 21:57 p h. Krotov, Ciro (orosz, BMW) 27:32 p h., …12. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 1:14:55 ó h. Kamionosok: 1. Ajrat Margyejev, Dmitrij Szvisztunov, Ahmet Galjautdinov (orosz, Kamaz) 3:21:03.
Az állás.
Autósok: 1. Nani Roma, Alex Haro 9:27:04, 2. Zapletal, Sykora 54:39 p h., 3. Annamammedov, Akmiradov (türkmén, Mini John Cooper) 1:26:47 ó h., …6. Szalay Balázs, Bunkoczi László 2:44:45 ó h. Kamionosok: 1. Ajrat Margyejev, Dmitrij Szvisztunov, Ahmet Galjautdinov 10:30:05
Nem gondolták, hogy mosolyogva érkeznek majd a Pokol kapujába, pedig így történt.
Az Opel Dakar Team párosa, Szalay Balázs és Bunkoczi László hosszú idő után először problémamentes versenynapot tudhat maga mögött, ennek köszönhetően a Türkmén Desert Race második szakaszát az hetedik helyen zárta, az összetettben pedig felzárkózott a hatodik pozícióba.
De térjünk vissza egy kicsit a Pokol kapujára! Nos, ez valójában egy 47 éve folyamatosan lángoló kráter, Darwaza település mellett. Egy 1971-es fúrás során szovjet geológusok egy földgázzal teli barlangot tártak fel, a fúrótorony alatt beomlott a föld, és a helyén egy körülbelül hetvenszer húsz méteres kráter maradt. A mérgező gázkibocsátást megelőzendő a geológusok meggyújtották a földgázt, remélve, hogy néhány napon belül kialszik a tűz – ez azonban 47 éve nem történt meg. A helyiek nevezték el a barlang maradványát a Pokol kapujának.
Fotó: Opel Dakar Team
Szalay Balázs és Bunkoczi László első dolga az volt a táborba érkezés után, hogy közelebbről is megnézze magának a krátert. „Maximum két méterre lehet megközelíteni a kráter szélét, mert úgy ég, mint a tábortűz, ahhoz sem kívánkozik közelebb az ember” – mondta az Opel Dakar Team pilótája, aki elhatározta, este még egyszer odamegy a kráterhez, mert éjszaka biztosan sokkal látványosabb. Jókedvének és vállalkozó kedvének oka (azon kívül, hogy imád ismeretlen helyeket felfedezni), hogy végre jól mentek a dolgok a versenypályán: a szerdára kijelölt 230 kilométeres szakaszon valahogy rátaláltak a megfelelő ritmusra, és hiba nélkül teljesítették. Már a pályán megelőzték három vetélytársukat, az összetettben pedig felzárkóztak a hatodik helyre.
„Első látásra ugyanolyan volt a szakasz, mint az előző napi, mégis a talaj valahogy teljesen más volt, sokkal lendületesebben lehetett rajta autózni. Ezúttal még a lassú részeken is hetven kilométer per órás sebességgel haladtunk, és volt néhány gyorsabb szakasz, amelyen százharminc-százötvennel is mehettünk, ez azért jó, mert a pilóta ilyenkor pihen – mondta Szalay Balázs. –Jól tettük, hogy már a rajt előtt csökkentettük a guminyomást, mert így a negyvenedik kilométer után nem kellett megállnunk, úgy, mint jó néhány vetélytársunknak. Végig homokos talajon vezetett az utunk, ez megkönnyítette az előzést, de mivel össze-vissza futottak a nyomok, az meg megnehezítette a navigátor dolgát. Kétszer bizonytalanodtunk el, de Lacival együtt megkerestük a helyes nyomot. Érdekes, hogy míg tegnap egy lelket sem láttunk, ma elmentünk egy falu mellett, amelynek lakosai ott szurkoltak nekünk a falu szélén egy tó partján. Nem is értem, hogy került oda egy tó, mert körös- körül csak dűnéket láttunk, semmi mást.”
Forró nap volt egyébként ez is, csak az este hozott némi enyhülést, a táborba érkezvén a versenyzők leheveredtek az árnyékba, és azonnal valami cukros üdítőt kértek. A Karakum-sivatag kivette az erejüket.
„Ez a szakasz még akkor sem lett volna könnyű, ha jó az itiner, így viszont Balázzsal együtt kerestük a jeleket. Én mondtam, mit kellene látnunk, õ meg megkereste – mondta Bunkoczi. – Hosszú idő óta ez volt az első olyan szakaszunk, amelyen minden flottul működött, úgyhogy amikor 150 kilométernél valami elkezdett kopogni az autó elejében, elkezdtem vadul imádkozni, hogy bírja ki a táborig. Szerencsére kibírta, itt vagyunk, és nem is rossz helyen.” Csütörtökön a Darwaza krátertől a Türkmén tóig autózik a mezőny – a versenyzőkre, így az Opel Crossland X magyar legénységére is egy 236.64 kilométeres mért szakasz vár.
TÜRKMÉN DESERT RACE
2. nap, Ikiuzak Plain–Darwaza (össztáv: 392.49 km, ebből szelektív szakasz: 230.91 km). Autósok: 1. Harry Hunt, Wouter Rosegaar (brit, holland, Peugeot 3008 Maxi) 2:36:00, 2. Roma, Haro (spanyol, Mini John Cooper) 2:39 p h., 3. Annamammedow, Akmyradow (türkmén, Mini John Cooper) 14:08 p h, …7. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 40:20 p h.Kamionosok: 1. Ajrat Margyejev, Dmitrij Szvisztunov, Ahmet Galjautdinov (orosz, Kamaz) 2:58:35.
Az állás. Autósok: 1. Nani Roma, Alex Haro 6:23:29, 2. Hunt, Rosegaar 9:24 p h., 3. Zapletal, Sykora (cseh, Hummer) 32:42 p h., …6. Szalay Balázs, Bunkoczi László 1:29:50 ó h. Kamionosok: 1. Dmitrij Szotnyikov, Ruszlan Ahmagyejev, Ilgiz Ahmecianov (orosz, Kamaz) 7:08:20
Fárasztó. Ha egy szóval kellene jellemezni a Türkmén Desert Race első szakaszát, akkor ez lenne az. Végeláthatatlan, ráadásul nagyon puha, vendégmarasztaló dűnesoron kellett átverekednie magát a mezőnynek bemelegítésként. Már amennyire lehet bemelegítésnek titulálni negyven fokban 247 versenykilométert. Szalay Balázs és Bunkoczi László mindenesetre rettenetesen elfáradt – az autós mezőnyben a 11. helyről várja a folytatást.
De ne szaladjunk ennyire elõre! Nagyon korán, hajnali négykor ébredt a mezőny, hogy a napfelkelte már a prológ rajtjánál érje a versenyzőket. A rajtsorrendről döntő szuperspeciális legnagyobb különlegessége az volt, hogy elindult rajta maga a türkmén basi, vagyis Gurbanguly Berdimuhamedow is. A mezőny nem találkozott vele, hiszen elsőként rajtolt, s csak utána érkezhettek a versenyzők, de ez is azt mutatja, Türkmenisztán elnöke mennyire elkötelezett az autósport, ezen belül is a tereprali iránt. Ha eddig nem érezték volna a versenyzők (de érezték!), akkor a kedd esti tábor közvetve megmutatta, hogy mennyire. A semmi közepén, ahová gyapotföldeken és tevefűvel megtűzdelt sivatagon keresztül vezetett az út száz meg száz kilométeren át, csinos kis tábor állt. Lebetonozott járdával, klimatizált étkező- és tisztálkodósátorral, közvilágítással (!).
A versenyzőknek azonban nemigen volt erejük ebben gyönyörködni, a szakasz ugyanis teljesen kimerítette őket. Egytől egyig látható volt az arcukon a törődöttség, a kezükön az újonnan keletkezett vízhólyagok.
„Rég mentünk ilyen nehéz szakaszon, már százötven kilométernél elkezdtem fáradni, s ez meg is látszott a teljesítményemen – mondta Szalay Balázs, az Opel Crossland X pilótája, aki az autós értékelés 11. helyéről várja a folytatást. – Talán szerepet játszott benne az is, hogy reggel olyan korán indultunk, hogy egy falat sem ment le a torkomon – soha többet nem csinálok ilyet –, de biztosan az is, hogy rettenetesen mély volt a homok, a pálya pedig olyan kanyargós, hogy néhány másodperce sem volt az embernek a pihenésre.” Ráadásul a végére még a pilóta ivóvize is elfogyott, úgyhogy a táborba érve már alig állt a lábán, de némi cukros üdítő és étel elfogyasztása után gyorsan erőre kapott. Az autóval szerencsére minden rendben volt, de a szervizcsapat azért persze nekilátott, hogy mindent aprólékosan ellenőrizzen rajta, hiszen ezek a lankás dűnék, amelyek egyébként a tevefüveket leszámítva úgy néznek ki, mint a tenger hullámai, azért észrevétlenül is tudnak kárt tenni a versenyautókban.
„Alattomos, dűnék voltak ezek, olyanok, mint a koboldok, amelyek egyszer csak váratlanul előugranak a semmiből. Olyan helyeken is ástak emberek, amelyeken a csattogós szárnyú falepkét is áttolja az ember, és mégis… Ami az itinert illeti, nos, az nem mindig egyezett meg az általunk látottakkal, de segített, hogy álltak emberek a pálya szélén és mutatták az irányt” – mondta Bunkoczi László.
A következő nap sem ígérkezik könnyebbnek, hiszen a keddihez hasonló pálya, egy 230 kilométeres mért szakasz vár a mezőnyre, a tábort pedig a Pokol kapujának is nevezett, lángoló Darwaza kráter közelében építették fel a szervezők.
TÜRKMÉN DESERT RACE
1. szakasz, Amul–Ikiuzak Plain (össztáv: 308.1 km, ebből szelektív szakasz: 247.15 km). Autósok: 1. Joan „Nani” Roma, Alex Haro (spanyol, Mini John Cooper) 2:56:48, 2. Hunt, Rosegaar (brit, holland, Peugeot 3008 Maxi) 7:47 p h., 3. Serradori, Lurquin (francia, Belga, MCM Buggy) 15:37 p h., …11. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 40:08 p h. Kamionosok: 1. Dmitrij Szotnyikov, Ruszlan Ahmagyejev, Ilgiz Ahmecianov (orosz, Kamaz) 3:13:47, Margyejev, Szvisztunov, Galiatdinov (orosz, Kamaz) 3:51 p h., 3. Vjazovics, Haranyin, Zsihulin (fehérorosz, MAZ) 4:07 p h.
Hosszú sivatagi versenypályák, rövid összekötõ szakaszok – ez minden versenyzõ álma.
A terepralisok ugyanis nem szeretnek a közúton kocsikázni, viszont imádnak állni a gázon a dûnék között. Nos, ezt pontosan tudja az elõttünk álló Türkmén Desert Race fõszervezõje, Jean-Louis Schlesser is, aki kétszeres Dakar-gyõztesként abszolút versenyzõi fejjel gondolkodott az útvonal kijelölésekor. Számára fõ szempont, hogy az indulók számára ideális környezetet teremtsen, nem csupán a pályákon, hanem a hangulatos esti táborokban is. Ezért aztán a szeptember 11-én rajtoló, és öt szakaszt magába foglaló türkmén viadal össztávja 1614 kilométer, amelybõl a mért szakaszok hossza 1202 km, vagyis alig vannak benne extra kilométerek.
„Nekünk, versenyzõknek az lenne a legjobb, ha a táborból rajtolnánk, és a következõ táborban érnénk célba, de persze tudjuk, hogy ez nem lehetséges. Annak mindenesetre nagyon örülök, hogy a türkmén viadalon nem várnak ránk több száz kilométeres összekötõ szakaszok, ez a versenyzõk számára is komfortos és a szervizcsapatoknak is, mert több idõ van szerelni” – mondta Szalay Balázs, aki navigátorával, Bunkoczi Lászlóval tagja lesz a viadal mezõnyének. Ez abból a szempontból is érdekes, mert most elõször rendeznek nemzetközi terepraliversenyt ebben a különleges, izgalmas országban – vagyis a Karakum-sivatag az összes páros számára tartogat majd meglepetéseket.
A mért szakaszok hossza egyébként naponta 230 és 250 kilométer között van, ami mondjuk Dakar-viszonylatban nem számít soknak, viszont egy sivatagi világkupa-verseny távjának éppen megfelel, ha pedig azt vesszük, hogy a hírek szerint az összes pályát a dûnék között jelölték ki, talán még egy kicsit sok is. De a terepralisok éppen ezt szeretik: a kihívásokat.
Az Opel Dakar Team párosa, Szalay Balázs és Bunkoczi László szombaton utazik el Türkmenisztánba (az Opel Crossland X-et már korábban elszállították), ahol hétfõn tartják meg az adminisztratív és technikai ellenõrzést, kedden pedig elkezdõdik az öt napon át tartó küzdelem, amely szeptember 15-én ér véget.
Újabb sivatag, újabb kihívás – az Opel Dakar Team párosa hamarosan a Karakum felé veszi az irányt, abba a sivatagba, ahol eddig a nemzetközi mezõnybõl még senki sem járt.
Nagyon téved, aki azt hiszi, minden sivatag egyforma, s hogy az csak homok, semmi több. Minden sivatagnak megvannak ugyanis a sajátosságai, s a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs most új felfedezést tehet, hiszen szeptember 11. és 15. között Türkmenisztánban versenyez, az elsõ Türkmén Desert Race-en. Ebben a különleges országban még sohasem tartottak nemzetközi versenyt, úgyhogy a Karakum ismeretlen terület a terepralisok számára.
A Szaharához képest picike, de kiterjedése így is 350 ezer négyzetkilométer, vagyis simán el lehet benne veszni. Persze, azért vannak a navigátorok, hogy ez ne történjen meg.
„Csak annyit tudunk a Karakumról, amennyit az interneten találunk róla, de az autósport szempontjából nem túl sok, úgyhogy érdekel, mi vár ott ránk – mondta az Opel Crossland X pilótája, Szalay Balázs. – Azt olvastam, hogy a fekete sivatagnak nevezik, s kíváncsi vagyok, hogy valójában fekete-e, mert eddig olyat csak Peruban láttam, az összes többi sivatag, ahol jártunk sárgás, vöröses vagy fehér. A legnagyobb dûnékkel Abu-Dzabiban találkoztunk, a legélesebb letörésekkel Egyiptomban kellett megküzdenünk, a leghosszabb, végtelennek tûnõ dûnesorokkal pedig a Nyugat-Szaharában és Mauritániában. Utóbbi helyszínen két órát is tudsz úgy menni a sivatagban, hogy úgy érzed, ugyanazon a tájon autózol. Nagyon izgatja a fantáziámat, a fentiekhez képest milyen lesz a Karakum…”
A „Pokolban” már jártak együtt többször is, hiszen Mauritániában van egy hely, amit így neveznek – s nem véletlenül. Hatalmas kihívást jelentett kikeveredni onnan, de Szalaynak és Bunkoczinak többször is sikerült. Most a „Pokol kapujába” mennek, így hívják a helyet a Karakum közepén, ahol egy hatvan méter széles és húsz méter mély kráter lángolt több mint negyven évig egy rosszul sikerült szovjet bányafúrás következményeként.
A Türkmén Desert Race szeptember 11. és 15. között zajlik majd, a mezõny öt hosszú szelektívet teljesít Amul és Hazar között, a mért szakaszok hossza átlagosan napi 250 kilométer, az össztáv pedig 1614 kilométert tesz ki.
Ötvennél is több csapat áll rajthoz szeptember 11-én az első Türkmén Desert Race-en – köztük ismert terepraliversenyzők és amatőrök is, akik mind azért érkeznek, hogy felfedezzék Türkmenisztánt. Elsősorban persze a Karakum-sivatagra kíváncsiak, hiszen az teljesen ismeretlen terep mindenki számára. A mezőny – soraiban a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettőssel – kelet-nyugati irányban szeli át az országot, öt szakaszt teljesítve.
„Nagyon várom a türkmén versenyt, mert minden információ, amit kapok róla, új kalandokat ígér – mondta az Opel Dakar Team pilótája, Szalay Balázs. – Új tájakat, új országot fedezünk fel, ennek a sportnak éppen ez a lényege, ezt szeretjük benne a legjobban. Hogy nehéz verseny lesz? Sohasem riadtunk vissza a kihívásoktól.”
A Türkmén Desert Race egy szuperspeciálissal kezdődik, majd még a nap folyamán belekóstol a mezőny a Karakum sivatagba. Az első éjszaka a táborban (és persze ezt követően a többi is) olyannak ígérkezik, amit a Jean-Louis Schlesser fémjelezte szervezőcsapattól megszokhattunk: barátságos, tábortűz-körbeülős, élmény-mesélős – a klasszikus sivatagi versenyek hangulatát idézve.
A pályákat felíró Dakar-győztes René Metge elárulta hogy gyönyörű tájakon autózik majd a mezőny: a gyémánt-folyótól a „pokol kapujáig”. Utóbbi az elnevezése alapján semmi jót sem ígér a versenyzőknek – főként, hogy a legtöbben közülük már jól tudják, milyen az, amikor Metge valamit pokolinak titulál. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ott tényleg megizzadnak majd a legrutinosabbak is.
„Voltam már a pokolban, még 2004-ben, pályafutásom első Dakarján még Afrikában, úgyhogy ezt nem büntetésnek, inkább fantasztikus lehetőségnek élem meg – mondta Bunkoczi László, aki az Opel Crossland X bal oldali üléséből diktálja az itinert Szalaynak. – Mindig új nehézségekkel találjuk szembe magunkat, azokat kell legyőzni. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki versenyzett a Karakum sivatagban, jó, hogy egy nemzetközi mezőny tagjaként az elsők közt lehetünk. Nem tudjuk, René Metge hova küld majd minket, de mi megyünk.”
