Címke: Piero Taruffi

  • F1-en innen, Le Mans-on túl: mit tud a Ferrari-film, amit a többi nem?

    F1-en innen, Le Mans-on túl: mit tud a Ferrari-film, amit a többi nem?

    December 28-tól ismét lesz miért moziba menni az autó- és sportrajongóknak: a Ferrari című alkotás a rendező, Michael Mann művészetéhez hűen jóval többet nyújt autóversenyek rekonstruálásánál, és betekintést enged rendkívül mély érzéseket megélő főhősök bonyolult viszonyrendszerébe, és ezzel kiemelkedik a hasonló tematikájú filmek közül.

    Idő kérdése volt, hogy Michael Mann filmet forgasson a Ferrariról: már a ’80-as évektől kezdve visszatérő motívum volt a márka egy-egy sportautója a filmrendező alkotásaiban. A Miami Vice sorozatban eleinte egy Ferrari Daytona replika szerepelt, majd a legenda szerint maga Enzo Ferrari ajánlott fel egy Testarossát a produkciónak. A 2006-os mozifilmben egy 430 Spider tűnt fel, majd 2008-ban Mann az új Ferrari California reklámfilmjét jegyezte.

    Nem meglepő, hogy az amerikai rendező már 20 éve kereste a lehetőséget, hogy megfilmesítse Enzo Ferrari történetét. Az elkészült alkotás alapja Brock Yates „Enzo Ferrari: The Man and the Machine” című, magyarul is megjelent könyve, eleinte Robert de Niro volt a kiszemelt a főszerepre, majd felmerült Christian Bale és végül Adam Driver lett a befutó. Napjaink ünnepelt filmsztárja ebben a szerepben sem okozott csalódást.

    A projekt kissé hányattatott sorsát illusztrálja, hogy végül is egy független gyártó-forgalmazó, a Neon Rated karolta fel, és bár a Ferrari az utóbbi időben mindent megtesz annak érdekében, hogy autógyártó helyett luxus életmód márkaként láttassa magát, a film végi köszönetlistán túl úgy tűnik, nem sokat tettek azért, hogy a Commendatore életének egyik fontos időszaka a mozivászonra kerülhessen.

    Fotó: Eros Hoagland/Forum Hungary

    Ilyen kontextusban eleve érdekes a film megvalósulása, ráadásul az elmúlt évek során felpörgött az „autós” filmek műfaja Hollywoodban. A Ferrarit nehéz nem rögtön az F1-es tematikájú „Rush – Hajsza a győzelemért” vagy a Le Mans-t megidéző, magyarul felejthető címmel („Az aszfalt királyai”) bemutatott „Ford v Ferrari” című alkotásokhoz mérni, de már az első percek alapján egyértelmű, hogy Mann ismét kicsit mást alkotott.

    A rendezőre mindig is jellemző volt, hogy ellentmondásos, de összetett karaktereket mutatott be, és a filmjeinek meghatározó eleme a vizualitás, ami olykor a mondanivaló, a történet rovására is megy. A Ferrari esetében a címszereplő egyértelműen beleillik ebbe a mintázatba, és ez ugyanúgy igaz a Penélope Cruz által megformált Laura Ferrarira is. A Ferrari versenyautóként, autómárkaként és főleg Olaszországban vallásként is ismert, a film viszont a mítosz mögött lévő emberekről szól, beleértve a címszereplőt, a feleségét, a szeretőjét és a szándékosan távolságtartóan kezelt, de mélyen tisztelt versenyzőket (köztük a Patrick Dempsey által megformált Piero Taruffit) és szeretteiket is.

    Egy legenda sötét oldala

    Bár a Ferrari márkát a legtöbben a Forma-1-ben elért sikerek révén azonosítják (részben erről szólt a Rush is) vagy talán Le Mans ugorhat még be, Enzo Ferrari történetét Mann sportszakmai szempontból a Mille Miglia verseny révén meséli el.

    Fotó: Forum Hungary

    1957-ben vagyunk, és a hullámok összecsapnak Enzo Ferrari feje fölött: feleségével fiuk, Dino halálát próbálják feldolgozni, közben elhatalmasodnak a cég anyagi problémái, a Jaguar nyert a Le Mans-i 24 órás versenyen és a Maserati is nyomasztja a Commendatorét. A túlélés érdekében nyerni kell a legendás Mille Miglia versenyen, de addig személyes, szakmai és üzleti szempontból is rögös út vezet.

    Egy életre is elég dráma, tragédia és dilemma szorul a film cselekményébe, amely során Mann eleinte isteni magasságokba emeli a főhősét, majd a megszállottsága miatt esendő, az őrültség határát súroló, önző zseniként mutatja be őt. Az ábrázolás nem lenne teljes Laura Ferrari nélkül, aki a történet váratlan fordulataiért felelős, és Cruz játékának köszönhetően bámulatosan megtestesíti az erős női karaktert, aki képes felülemelkedni a pótolhatatlan veszteségen és a megaláztatáson, ami a férje életfelfogásának következménye.

    Fotó: Forum Hungary

    A főhős azonban nem véletlenül lett olyan, amilyen: a film némi fanyar humorral kitér a II. világháború következményeire, amelyek – aláhúzva a történetszálak komplexitását – személyes és üzleti szempontból is meghatározók voltak Ferrari számára. Remekül bemutatja a korszak modenai nyilvánosságát, amelyben úgy sem lehetett elbújni a befolyásos személyiségek sikerei vagy kudarcai elől, hogy a közbeszédet nem az internet, hanem a lapok és a korszak közösségi terei határozták meg.

    Avatott szemeknek emlékezetes lehet a Cavallino vendéglőben felvett jelenet, ahol a korszak zseniális pilótái és mérnökei is egy asztalhoz ülnek, megjelenik Enzo és a korabeli média ambivalens viszonya is, és nem maradhat ki a filmből a Ford v Ferrariban is tárgyalt, a márka történetét máig meghatározó, a tulajdonlást érintő kérdés sem.

    Fotó: Lorenzo Sisti/Forum Hungary

    Szenzációs, ahogy megelevenedik a korszak olasz eleganciája, a néző is szinte ott van a templomban, az operaházban, az otthonokban vagy éppen a rajtnál. A díszletek, a praktikus effektek a hanghatások és a film végi brutális baleset képei különleges hangulatot teremtenek, amelyek segítenek feledtetni a gyenge animációs trükköket, amiket tudjunk be annak, hogy a Ferrari nem egy képregényfilm költségvetéséből forgott.

    Apró, de feltűnő félrefordítások előfordultak a magyar feliratban, a hibák remélhetőleg a szinkronos változatban nem lesznek még ordítóbbak, de a film élvezeti értékén ezek nem csorbítanak. Ha a néző úgy ül be a moziba, hogy nem az új Halálos Iramban felvonást várja, hanem kíváncsi arra, hogy mi mozgatta a XX. század és az egyetemes autóipar egyik legnagyobb alakját és ez milyen hatással volt a környezetére, nem fog csalódni a Ferrariban.

    A film és a főhőse a Daniel Brühl által megformált Niki Laudához hasonlóan betekintést nyújt abba az irracionális és nehezen magyarázható szenvedélybe, ami a súlyos veszteségek és csapások árán is a siker felé hajtja a versenysport résztvevőit. Nehéz előre megmondani, hogy ez mennyire felel majd meg a nagyközönségnek, de a Ferrari tud újat mutatni az autós filmek sorában és kisebb hibái és szűkösségei ellenére is hiteles tud lenni, ezért az IMDB jelenlegi, 6,6-os értékelésénél mindenképpen többet érdemel.

    A Ferrarit a hazai forgalmazó, a Forum Hungary jóvoltából nézhettük meg. A nagyközönség 2023. december 28-tól tekintheti meg a filmet a mozikban.  

    Fotó: Forum Hungary
  • Íme a Forma-1 „állatkertje”, avagy régi és új pilóták becenevei!

    Íme a Forma-1 „állatkertje”, avagy régi és új pilóták becenevei!

    Listát készítettünk azon Forma-1-es versenyzőkről, akik valamilyen állatról kapták a becenevüket. Ez bizony nem mindennapi lista!

    Az évek során a Forma-1-ben ilyen, vagy olyan okból, a pilótáknak különböző kifejezések ragadtak a nevéhez. Talán a legérdekesebbek ezek közül is az állatos becenevek. Íme a lista a legismertebbekről.

    ?? José Froilán González, a Pampák Bikája & ?? Carlos Reutemann, a Bika (El Lole)

    A pampák, vagyis az argentin rónák szülötte agresszív vezetési stílusa miatt kapta az elnevezést. Később honfitársát, Carlos Reutemannt az „El Lole” vagyis Bika megnevezéssel illették.

    ?? Piero Taruffi, az Ezüst Róka (El Zorro Plateado)

    Korán őszült, és – bár valószínűleg véletlen egybeesés – egy ideig a Mercedes, tehát az Ezüst Nyilak gyári pilótája is volt.

    ?? Mike Hawthorn, a Pillangó (le Papillon)

    Az 50-es években a különböző vezetési stílusok között látványos eltérés volt. A nyújtott karos technika egyik legjelesebb képviselője volt Hawthorn, akit a legelegánsabbnak tartottak e téren.

    ?? Dennis Hulme, a Medve & ?? Jody Scheckter, a Medvebocs

    Két nagyhajú versenyző – igaz, Hulme pályafutása végén már kopaszodott -, akik nem éppen atletikus testalkatukról voltak híresek. Ráadásul mindketten a déli féltekéről származnak.

    ?? Chris Amon, a Kedves Kiwi (Kind Kiwi)

    Bár a kiwi szó ugyanúgy vonatkozhat egy új-zélandi emberre, mint a gyümölcsre vagy a madárfajtára, a móka kedvéért Chris Amont is belevettük a listába. Rendkívül szerencsétlen pilóta volt, sokan a legjobbnak tartják, aki nem nyert futamot.

    ?? Fittipaldi testvérek

    Míg a nagytestvér, Wilson Tigrao, azaz Tigris néven volt ismert, addig a „kis” Emerson megmaradt Egérkének (avagy anyanyelvén Rato), legalábbis odahaza Brazíliában.

    ?? Niki Lauda, a (Szuper)patkány

    Még egy rágcsáló, Laudának nagy fogai okozták a gúnynevet. Ez azonban csak egy volt az osztrák becenevei közül, a franciák a „l’Ordinateur” vagyis Számítógép nevet aggatták rá.

    ?? Vittorio Brambilla, a Monzai Gorilla

    Sokan ütközéseik miatt kaptak becenevet, így járt a többek között erős kézszorítással rendelkező Brambilla is. Egyetlen győzelmét is úgy szerezte, hogy a kockás zászló után nem jutott el az első kanyarig megpördülés nélkül.

    ?? Nigel Mansell, az Oroszlán (Il Leone)

    Amikor a Ferrarihoz érkezett, robusztus vezetési stílusa, és Anglia címerállata után kapta Mansell a tifositól ezt a becenevet. Eközben nálunk lovat kapott…

    ?? Daniel Riccardo, a Méhészborz (Honey Badger)

    2014-ben három győzelmet is sikerült kicsempésznie a Mercedes odújából, így kapta Ricciardo a Mézesborz elnevezést. Hírnevét azóta sem cáfolta meg, többször győzött rendhagyó futamon.