Philippe Bianchi a fia elvesztését eredményező szuzukai baleset 10. évfordulójára interjút adott a legnagyobb olasz sportnapilapnak, és szívszorító szavakkal emlékezett a tragédiára.
Néhány nappal ezelőtt volt a 10. évfordulója Jules Bianchi 2014-es halálos balesetének, a szomorú évforduló apropóján pedig a Gazzetta dello Sport interjút készített a Marussia Szuzukában, a 2014-es Japán Nagydíjon darunak csapódó, majd sérüléseibe 2015. július 17-én belehaló versenyző édesapjával, Philippe Bianchival. A fia versenyzői karrierjét a kezdetektől támogató, Charles Leclerc szintén elhunyt édesapjával szoros barátságot ápoló férfi beszélt fia elvesztéséről és arról is, miről álmodoztak a 2017-ben meghalt Hervé Leclerc-rel.
Jules Bianchi családja is kapott egy darabot Leclerc monacói győzelméből
Philippe Bianchi felidézte, hogy a szuzukai verseny előtt arról beszélt a fiával, hogy Jules szerint az időjárási körülmények miatt valószínűleg nem fogják megtartani a futamot, ám otthon, Franciaországban vasárnap reggel az apa mégis arra ébredt, hogy elrajtolt a Japán Nagydíj. A balesetet is élőben, a tévé képernyőjén nézte, de mivel a közvetítésben nem mutatták a fiát, nem tudta, hogy mennyire súlyos a helyzet. Amikor viszont a daru felemelte a roncs egy részét, akkor már tudta, hogy „valami tragikus történt”.
„Próbáltam telefonálni, de nem értem el senkit, majd fél óra múlva hívott Nicolas Todt, Jules menedzsere, és azt mondta, hogy azonnal induljak. »Jönnöd kell, mert lehet, hogy nem éli túl«, mondta, úgyhogy az édesanyja és én azonnal elindultunk Szuzukába” – elevenítette fel a szörnyű perceket Philippe Bianchi.
Az orvosok már a helyszínen is mindent megtettek, de Bianchin nem lehetett segíteni
Ő és felesége, Christine Bianchi ekkor még reménykedett a csodában, mert mint a férfi az interjúban elmondta, fiuk „jól nézett ki, nem látszottak az arcán sérülésnyomok, és olyan volt, mintha csak aludna”, illetve „mindig is erős srác volt, aki nem adja fel.” Idővel a 25 esztendős versenyzőt hazaszállították Franciaországba és Nizzában ápolták tovább, ahol szülei igyekeztek benne tartani a lelket, ám amikor rá kellett ébredniük, hogy fiuknak milyen élete lenne, ha valaha felébredne, elengedték őt.
„Minden egyes nap mondtuk neki, hogy küzdjön, maradjon velünk, harcoljon a felépüléséért. Aztán egy ponton megértettük, hogy még ha fel is ébredne, utána nagyon nem lenne könnyű. Az orvosok azt mondták, hogy valószínűleg nem tudna járni, elveszítené a látását, meg ilyenek. Úgyhogy egy idő után már nem kértük többé, hogy harcoljon, és elengedtük őt. »Rendben, Jules, menj nyugodtan, ne aggódj, majd később találkozunk«. Nem sokkal később el is ment.”
Philippe Bianchinak és az egész családnak a tragédia után az adott erőt, hogy több jelentős biztonsági fejlesztést is bevezettek a Forma–1-ben Jules halála miatt, mint például a virtuális biztonsági autó és a glória, amely azóta több alkalommal is életet mentett. Emellett a család létrehozott egy szervezetet, amely adományokat gyűjt a nizzai kórház számára. „Próbáljuk a pénzt hasznos dolgokra költeni, eszközöket és gépeket veszünk a kórháznak, és ha teheti, Charles [Leclerc] is eljön néhány rendezvényünkre és segít a gyűjtésben is” – mondta az apa.
Az idei Japán Nagydíjon Bianchi sisakdizájnjával versenyző Ferrari-pilóta rengeteget köszönhet a Bianchi családnak és Jules-nek, aki nem mellesleg a keresztapja volt, és rengeteg dolgot tanított neki. Mivel Philippe Bianchinak Leclerc 2017-ben elhunyt apja, Hervé volt a legjobb barátja, adott volt az ismeretség a fiúknak, Charles-t pedig Philippe ültette először gokartba, majd ő intézte el neki és az apjának a találkozót Nicholas Todt-al.
Philippe Bianchi szerint sok a hasonlóság fia és Charles Leclerc között, akit csak közelebb vitt hozzá, hogy két évvel Jules halála után elveszítette az édesapját. „Néha, amikor őt nézem, a fiam jut eszembe” – mondta Philippe, aki szerint mindkét fiatal megszállottan szerette, illetve szereti a versenyzést, végtelenül elhivatott, és mindkettejük szemében ugyanaz a csibészség jelenik meg, amikor sisakot húznak.
Mivel Jules-t felkarolta a Ferrari, és már az első F1-es tesztjén nagyon jó benyomást tett a maranellóiakra, sokan biztosak benne, hogy előbb-utóbb a Scuderia pilótája lett volna. A sors azonban közbeszólt, ám Charles Leclerc azért eljutott a vörös autó versenyzői üléséig. „Mindig arról beszéltünk [Hervé Leclerc-rel], hogy van egy álmunk a fiaink számára. Az, hogy lássuk őket egymás ellen versenyezni a Forma-1-ben. Talán éppen a Ferrari színeiben.”
Ez az álom nem valósulhatott meg, ám alighanem Jules Bianchi évek óta büszkén figyeli fentről, hogy a keresztfia hogyan versenyez a Scuderiával.
Hátbaszúrás, inkompetencia és dicstelen kirúgás – kitálalt a volt csapatfőnök
