Címke: Osella

  • Meghalt a korábbi Forma–1-es csapatfőnök és csapattulajdonos

    Meghalt a korábbi Forma–1-es csapatfőnök és csapattulajdonos

    87 éves korában elhunyt az 1980-as évek egyik legismertebb F1-es kiscsapatának alapító-tulajdonosa, egyben csapatfőnöke, Enzo Osella.

    Az autósportért szenvedélyesen rajongó Enzo Osella 1939. augusztus 26-án született, és már gyerekként autókon dolgozott a család garázsában. Először egy ügyfelének köszönhetően kóstolt bele versenyzőként az autósportba, aki megkérte, hogy legyen a navigátora egy raliversenyen. Rövid versenyzői karrier után Osella a menedzsment terén kezdett tevékenykedni és az Abarth gyár egyik vezetője lett, majd 1971-ben átvette a teljes versenyrészleg irányítását.

    Ám nem állt meg itt, és saját csapatot alapított, amellyel kilenc éven át alacsonyabb formaautós kategóriákban (F2, F3) indult, majd 1980-ban debütált a Forma–1-ben. Első idényükben a Ford híres DFV-motorjával szerelt kocsi (ekkor még egyautós csapat voltak) négy futamra sem jutott be, mert elvérzett az időmérőn, és amikor ott voltak a rajtrácson, Eddie Cheever többnyire akkor sem látta meg a kockás zászlót. A lejobb eredménye végül egy 12. helyezés lett az Imolában rendezett Olasz Nagydíjról.

    NE HASZNÁLD!!!
    Jarier 1982-ben | Fotó: DPPI

    Ez így folytatódott a következő három évben is, hiszen hiába lett második autójuk is, számos alkalommal maradtak le akár mindkettővel is a futamindulásról (1981-ben Beppe Gabbiani például a 15 versenyből csak 3-ra tudott kvalifikálni). Jean-Pierre Jarier szezon közbeni csatlakozása azért valamelyest javított a mérlegen, és a francia rögtön két 8. helyezéssel kezdett, de akkoriban ezért nem járt pont. Végül ez lett a csapat az évi legjobb eredménye.

    Az Osella történetének legjobb eredményét is Jarier érte el, amikor 4.-ként intették le a Didier Pironi és Gilles Villeneuve botrányáról emlékezetessé vált 1982-es San Marinó-i Nagydíjon, ám ebben az évben egy tragédiát is át kellett élniük, hiszen Riccardo Paletti az Osella egyik autójában halt meg a Kanadai Nagydíjon.

    Anyja szeme láttára halt meg a pilóta, aki Sennáék előtt az utolsó áldozata volt az F1-es vb-nek

    1983-ban hiába váltottak az Alfa Romeo motorjaira, ez sem hozott jelentős javulást, és pontot is ebben az évben szereztek utoljára az F1-ben – Piercarlo Ghinzani 5. lett Dallasban.

    Az elkövetkező években többször is előfordult, hogy részben vagy egészben egyautós szezont mentek, miközben az Alfa Romeo 1987-ben úgy döntött, nem adja tovább a nevét mindehhez, így 1988-ban már Osella néven futó motorokkal versenyeztek, mígnem 1989-re visszaváltottak Cosworth-ra.

    Ekkoriban már általában a péntek reggeli előkvalifikáción elvéreztek, azaz a szabadedzéseken és az időmérőn sem vehettek részt, helyette már pénteken csomagolhattak és mehettek haza. Nicola Larini és Piercarlo Ghinzani 1989-ben összesen 21 alkalommal nem jutott tovább a selejtezőből, és ketten együtt csak 10 futamon indultak, ám ezekből 8-szor kiestek, egyszer Larinit kizárták, az egyetlen célba érés pedig egy 12. hely lett, ami szintén az ő nevéhez fűződik.

    NE HASZNÁLD!!!
    Larini az 1989-es Német Nagydíjon | Fotó: DPPI

    Ezek után nem csoda, hogy az 1990-es esztendőt már csak Olivier Grouillard-dal küszködte végig a csapat, majd annak ellenére, hogy a francia 9 futamon is indult, és négyszer célba is ért, az idény végén Enzo Osella eladta a csapatát Gabriele Ruminak, aki még két évig Fondmetal néven vitte azt tovább, hasonló eredményekkel.

    Osella élete későbbi szakaszában sportautókat gyártott saját cégén keresztül, amelyek a mai napig megtalálhatók hegyi felfutó versenyeken.

  • Danner nem fért bele a Ligierbe, avagy élet a Forma-1 kiscsapatainál

    Danner nem fért bele a Ligierbe, avagy élet a Forma-1 kiscsapatainál

    Christian Danner az interjúnk tegnapi részében beszélt az autósport problémáiról Németországban, miközben Magyarországot nagyon megdicsérte a versenyszervezés miatt. Ma megismerhetjük egy kicsit jobban az ő személyes  karrierjét, illetve azt is megtudhatjuk, mi volt a nagy újítása már tévés szakkommentátorként idén, ami a Liberty Media támogatását is elnyerte.

    – Beszéljünk a Forma-1-es karrieredről. Már éppen jó úton haladtál afelé,  hogy te legyél az első európai F-3000 bajnok, amikor jött a Forma-1-es lehetőség…

    – Igen, ez 1985 végén adódott, amikor Jonathan Palmernek volt egy balesete a Porsche 956-tal, és nem tudott indulni a Zakspeednél Spában és Brands Hatchben. Nekem egyértelmű volt, hogy az F-3000 után csakis a Forma-1 jöhet szóra, így örömmel fogadtam el az ajánlatot. 1986-ban nem volt szabad ülés a Zakspeednél, de maradni akartam a királykategóriában, így aláírtam az Osellához. A szezon közepén Marc Surernek volt egy rali balesete, így váltani tudtam az Arrowshoz ami egy jobb autó volt, jobb BMW turbós jobb motorral. 1987-ben aztán vissza tudtam térni a Zakspeedhez.

    – A Zakspeed túl kiscsapat volt a Forma-1-nek, vagy szerinted miért nem tudtak eredményesek lenni ott?

    – Nem volt kicsi a csapat, és képzett emberekből állt. A probléma az autó megbízhatósága volt. Több erőfeszítéssel és befektetéssel az autót is megbízhatóbbá tudták volna tenni. Minden versenyen ahol a top tízben végeztem, fantasztikus volt. Ugyanakkor túl sok kiesésünk volt a motor és egyéb komponensek hibái miatt. A megbízhatóság akkor egy komoly probléma volt, nem csak a Zakspeednél, hanem az összes csapatnál.

    – 1988-ban hogyhogy komaradtál a Forma-1-ből?

    – Volt szerződésem 1988-ra a Ligierrel, de amikor elvégeztük az üléspróbát az új autóban, kiderült, hogy túl magas vagyok, és nem lehetett már módosítani az autó legmagasabb pontját sem, hogy megfeleljen a szabályzásnak! Ez egy fura autó volt, ahol a benzintartály a motor és a sebességváltó között volt. Stefan Johansson vezethette így végül, és nem én. Remek volt a kapcsolatom Guy Ligierrel, pedig felesleges volt, utólag látható volt, hogy az autó pocséknak bizonyult, és egy pontot se szereztek vele. Mivel kapcsolatban maradtam a Zakspeeddel, ezért tesztelhettem velük a szezon folyamán, így nem estem ki teljesen az F1-es vérkeringésből.

    – 1989-ben aztán mégis a Rial alakulatával tértél vissza…

    – Igen, 1988-ban sikeres évük volt de Cesarisszal, így ígéretes lehetőség voltak ők akkor. A Kanadai Nagydíjig jól is ment az év, ahol viszont esett az eső először a szezon folyamán. A probléma ezúttal a szánszálas monocoque volt, amit egy német cég csinált. Lágy volt a laminálás, és átitatódott vízzel, ettől meglágyult. Esélytelen volt kvalifikálni vele a versenyre, így kiléptem a csapattól a Portugál Nagydíjon.

    – Volt olyan verseny, amelyiken úgy tudtál a rajtrácsra állni, ahol azt gondoltad, hogy „ez lehet az én napom!”?

    – Igen, abszolút, – mindegyik Nagydíjam ilyen volt! Minden egyes versenyen biztos voltam benne, hogy jó eredményt tudok elérni. Ezen optimizmus nélkül nincs értelme autóversenyzőnek lenned.

    – Hogyan alakult a karriered a Forma-1 után?

    – A Bridgestone megbízásából 43 napot teszteltem Japánban a Forma-1-es gumijaikat 1990-ben, egy Reynard kasznis, Mugen-Honda motoros autóval. Aztán belevágtam a DTM-be egy privát csapattal, de újra formaautózni akartam inkább. Egy szerelő, akit ismertem még a Zakspeedből átment az IndyCarba, és megkérdezte, hogy az érdekelne-e engem. Remek időszakot töltöttem el Amerikában, nagyon rendesen bánt velem a csapat és a rajongók is. Jó eredményeink voltak annak ellenére, hogy egy kis csapat voltunk, alacsony költségvetéssel.

    – Ma már a német televízió szakkommentátora vagy. Azonban nem csak a stúdióban ülsz, hanem a helyszínen is a pálya mellől is adsz információkat, vagy készítesz interjúkat!

    – Sokat teszek hozzá ehhez a munkához, és ez volt anno az ötletem, ami csak az én kezdeményezésem miatt jött létre. Az, hogy mehessünk a pályára kamerával Bernie idejében nem volt lehetséges amikor ő volt a főnök. Odament tehát Christian Danner a Libertyhez, és kifejtettem nekik, mégis mit szeretnék, meglepően támogatóak voltak! Büszke vagyok arra, amit náluk elértem. Nézzük meg például most Hockenheimet. A Sachskurve kanyarba fogok menni az operatőrömmel a szabadedzésen és a különféle versenyíveket fogom elemezni, ami ott kivitelezhető.

    Végül Danner még vállalkozott arra, hogy megjósolja a Német Nagydíj 2018-as nyertesét, Sebastian Vettelre tett rendes lokálpatriótaként, de tévedhet ő is… Danner-wetter!