87 éves korában elhunyt az 1980-as évek egyik legismertebb F1-es kiscsapatának alapító-tulajdonosa, egyben csapatfőnöke, Enzo Osella.
Az autósportért szenvedélyesen rajongó Enzo Osella 1939. augusztus 26-án született, és már gyerekként autókon dolgozott a család garázsában. Először egy ügyfelének köszönhetően kóstolt bele versenyzőként az autósportba, aki megkérte, hogy legyen a navigátora egy raliversenyen. Rövid versenyzői karrier után Osella a menedzsment terén kezdett tevékenykedni és az Abarth gyár egyik vezetője lett, majd 1971-ben átvette a teljes versenyrészleg irányítását.
Ám nem állt meg itt, és saját csapatot alapított, amellyel kilenc éven át alacsonyabb formaautós kategóriákban (F2, F3) indult, majd 1980-ban debütált a Forma–1-ben. Első idényükben a Ford híres DFV-motorjával szerelt kocsi (ekkor még egyautós csapat voltak) négy futamra sem jutott be, mert elvérzett az időmérőn, és amikor ott voltak a rajtrácson, Eddie Cheever többnyire akkor sem látta meg a kockás zászlót. A lejobb eredménye végül egy 12. helyezés lett az Imolában rendezett Olasz Nagydíjról.
Ez így folytatódott a következő három évben is, hiszen hiába lett második autójuk is, számos alkalommal maradtak le akár mindkettővel is a futamindulásról (1981-ben Beppe Gabbiani például a 15 versenyből csak 3-ra tudott kvalifikálni). Jean-Pierre Jarier szezon közbeni csatlakozása azért valamelyest javított a mérlegen, és a francia rögtön két 8. helyezéssel kezdett, de akkoriban ezért nem járt pont. Végül ez lett a csapat az évi legjobb eredménye.
Az Osella történetének legjobb eredményét is Jarier érte el, amikor 4.-ként intették le a Didier Pironi és Gilles Villeneuve botrányáról emlékezetessé vált 1982-es San Marinó-i Nagydíjon, ám ebben az évben egy tragédiát is át kellett élniük, hiszen Riccardo Paletti az Osella egyik autójában halt meg a Kanadai Nagydíjon.
Anyja szeme láttára halt meg a pilóta, aki Sennáék előtt az utolsó áldozata volt az F1-es vb-nek
1983-ban hiába váltottak az Alfa Romeo motorjaira, ez sem hozott jelentős javulást, és pontot is ebben az évben szereztek utoljára az F1-ben – Piercarlo Ghinzani 5. lett Dallasban.
Az elkövetkező években többször is előfordult, hogy részben vagy egészben egyautós szezont mentek, miközben az Alfa Romeo 1987-ben úgy döntött, nem adja tovább a nevét mindehhez, így 1988-ban már Osella néven futó motorokkal versenyeztek, mígnem 1989-re visszaváltottak Cosworth-ra.
Ekkoriban már általában a péntek reggeli előkvalifikáción elvéreztek, azaz a szabadedzéseken és az időmérőn sem vehettek részt, helyette már pénteken csomagolhattak és mehettek haza. Nicola Larini és Piercarlo Ghinzani 1989-ben összesen 21 alkalommal nem jutott tovább a selejtezőből, és ketten együtt csak 10 futamon indultak, ám ezekből 8-szor kiestek, egyszer Larinit kizárták, az egyetlen célba érés pedig egy 12. hely lett, ami szintén az ő nevéhez fűződik.
Ezek után nem csoda, hogy az 1990-es esztendőt már csak Olivier Grouillard-dal küszködte végig a csapat, majd annak ellenére, hogy a francia 9 futamon is indult, és négyszer célba is ért, az idény végén Enzo Osella eladta a csapatát Gabriele Ruminak, aki még két évig Fondmetal néven vitte azt tovább, hasonló eredményekkel.
Osella élete későbbi szakaszában sportautókat gyártott saját cégén keresztül, amelyek a mai napig megtalálhatók hegyi felfutó versenyeken.
