Szerk Racingline.hu

Címke: Opel Dakar

  • Már két hét sincs a 2019-es Dakar rali rajtjáig

    Már két hét sincs a 2019-es Dakar rali rajtjáig

    A visszaszámlálás elkezdődött – már két hét sincs a 2019-es Dakar rali rajtjáig, amelyen egyetlen magyar autós párosként áll rajthoz a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős. Az Opel Dakar Team pilótájának ez lesz a 14. Dakarja, s nem ígérkezik könnyűnek, hiszen kizárólag Peruban, vagyis majdnem végig dűnék között zajlik majd.

    Szalay elárulta, bár 23 éve versenyez a világ különböző sivatagjaiban, még most sem mindig tudja, mi vár rá a dűne másik oldalán.

    „Huszonhárom éve indultam az első Dakaromon, de még januárban is leestem egy dűnéről, mert nem sikerült felmérnem, hogy milyen lehet a másik oldala – mondta az Opel Grandland pilótája. – Vannak persze általános igazságok – csak nem érvényesek egyformán minden dűnére. Az előbb említett esetben is a dűne felém eső oldala le volt törve, úgyhogy joggal gondolhattam, a másik oldala sima, hiszen a szél általában így alakítja a homokdűnéket. Ehhez képest a túloldalon is letörés volt, úgyhogy jól le is estünk róla.” S éjszaka még tovább bonyolódik a helyzet. Húsz éve ugyanúgy mumusnak számított az éjszakai vezetés a sivatagban, mint manapság. „Az ember nem látja maga előtt az utat, csak azt a keskeny fénycsíkot, amit a lámpa megvilágít – árulta el Szalay. – Mész felfelé a dűnén, és csak reméled, hogy eltaláltad a sebességet. Mert ha túl kevés, elakadsz és nem érsz fel a tetejére, ha meg túl gyorsan, akkor leesel a másik oldalon. Világosban, amikor átbuktatod az autót a dűne tetején, van rá néhány tizedmásodperced, hogy eldöntsd, balra vagy jobbra mész, hogy adsz-e gázt, vagy inkább fékezel. Ám éjszaka abból a lámpafénnyi villanásból nyilván nem tudsz következtetéseket levonni. De ez is szép a terepraliban…”

    Az Opel Dakar Team navigátora, Bunkoczi László hozzátette, először félt a dűnéktől, ám ahogy teltek az évek, egyre jobban megszerette őket. Talán azért, mert egyre többször jutottak át rajtuk. „Most, hogy szinte végig homokon zajlik majd a küzdelem, nem lesz könnyű dolgunk, de a Dakaron ez szinte normális – tette hozzá Bunkoczi. – Ezzel most megint véget ér egy korszak, mert ha igazak a hírek, és a mezőny jövőre tényleg visszatér Afrikába, mindenkinek meg kell újulnia. A szervezőknek is, nekünk is – és ez nagyon nagy kihívás. A sivatag azonban megtanított arra, hogy soha ne adjuk fel, és én például az ott szerzett tapasztalatoknak köszönhetően az életben is kitartóbb vagyok.”
    A Dakar rali mezőnye január 6-án rajtol Limában, és 5000 kilométer megtétele után oda is tér vissza január 17-én.

  • A Grandland már behajózásra vár

    A Grandland már behajózásra vár

    Színpompás versenyautók, -motorok és -kamionok tucatjai sorjáztak szerdán és csütörtökön a Le Havre-i kikötőben – a 2019-es Dakar ralira készülő versenyzők járművei estek át ott az első ellenőrzésen, mielőtt betették őket a hatalmas komp gyomrába, amely majd Peruba szállítja értékes rakományát.

    A járművek között volt Szalay Balázs és Bunkoczi László Opel Grandlandje is, amellyel több mint négy óra alatt végeztek a francia szakemberek, pedig gépátvétel nem is volt (arra majd Limában kerül sor, január elején), csak a kötelező matricákat ellenőrizték és a GPS-t szerelték be.

    „Időben megérkeztünk Le Havre-ba, de nagyon sokáig tartott a papírmunka, talán azért, mert rengeteg volt a jármű – mondta el Őri Péter, az Opel Dakar Team szervizfőnöke. – Simán ment minden, a járműveket – így a versenyautót és a szervizkamiont is – ott hagytuk a kikötő lezárt részén, közvetlenül a vízparton. A komp gyomrába a szervezők teszik majd be őket, mi pedig Limában találkozunk velük legközelebb.”

    A kaland tehát elkezdődött, még ha a folytatásra több mint egy hónapot várni is kell.

  • Jogos, de fájdalmas döntés – Szalayék nem folytathatják

    Jogos, de fájdalmas döntés – Szalayék nem folytathatják

    Vöröslő szemekkel, két-három órás alvás, egész éjszakás szerelés után vágtak neki a keddi szakasznak. Nem adták fel, úgyhogy már csak ezért is megérdemelték volna, hogy átengedje őket a sivatag. Megjegyzendő, a sivataggal nem is lett volna baj, a dűnéket simán vették, a technika ördöge azonban közbeszólt. Az Opel Dakar Team párosa a verseny feladására kényszerült a 40. Dakar ralin.

    Persze, a gyerekbetegségekre számítani kell egy új autó esetében, de arra talán sem Szalay Balázs, sem Bunkoczi László nem gondolt, hogy három nap alatt a harmadik önindító is tönkremegy a Crossland X-ben. Pedig megtörtént, így pedig, utolsó rajtolóként botorság lett volna bevállalni, hogy éjszaka bemennek a dűnék közé.

    „A szakasz felénél felforrt a vizünk, s mire a CP2-nél orvosoltuk a problémát, a mezőny után kellett erednünk – mondta Szalay Balázs. – Mi mentünk be utolsóként a dűnék közé, mögöttünk nem jött már senki más. Egy kamion elakadt előttünk, egy pillanatra elvettem a gázt, és lefulladt az autó. Megint tönkrement az önindító – három nap alatt a harmadik. A mellettünk veszteglő kamion volt az egyetlen esélyünk. Ha ott hagy, akkor minket még kivisz a helikopter, de hogy az autó miként jutott volna ki, nem tudom. A kamion szerencsére berántott, de addigra már ment lefelé a nap, és egyszerűen nem tudtuk bevállalni, hogy önindító nélkül bemenjünk a dűnék közé. Hiábavaló kockázatvállalás lett volna, főleg, hogy utóbb kiderült, a söprögető kamion sem tudott felmenni arra a dűnére, vagyis aki bennragadt, magának kellett boldogulnia. Nagyon sajnálom, mert 2004 óta nem fordult elő, hogy a csapat kiesett volna a Dakaron, de az idén sajnos bekövetkezett. A versenyigazgatóság ugyanis úgy döntött – mivel rengeteg GPS-pontot kihagytunk –, hogy nem folytathatjuk a versenyt. Bár nem örültünk neki, teljesen jogos döntésnek tartjuk és elfogadtuk. Csalódott vagyok, hiszen öt évet vártam arra, hogy visszatérjünk a Dakarra, másrészt viszont nem ostorozom magam, mert úgy érzem, mindent megtettünk, hogy versenyben maradjunk.”

    S hogy mit tett hozzá mindehhez Bunkoczi László?

    „Ott és akkor döntést kellett hozni, és mi a lehetséges következményeket mérlegelve úgy döntöttünk, hogy kijövünk a pályáról. Most nyolcadszor álltunk rajthoz együtt a Dakaron és ez volt az első kiesésünk. Nyilván nem örül neki az ember, de ezek a kudarcok engem megerősítenek. Abban, hogy vissza akarok jönni. Nagyon jól éreztem magam a versenyen és nagyon úgy gondolom, hogy a Dakar éppen nekünk való. Komfortosan érzem magam annak ellenére, hogy volt itt minden: borulás, ásás, veszteglés. Fáj a szívem, hogy nem mehettünk tovább” – mondta Bunkoczi.

  • Ünnepélyes rajt és ízelítőként néhány dűne

    Ünnepélyes rajt és ízelítőként néhány dűne

    Ünnepélyes rajt, majd rögtön utána egy rövid szakasz a perui dűnék között – izgalmas első napot tudhat maga mögött a 40. Dakar rali mezőnye. A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a 36. helyen végzett, ami kezdetnek jó, hiszen ezen a napon többet lehetett veszíteni, mint nyerni.

    De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a rajt maga is megér egy misét!

    „Négy év kihagyás után nagyon jó érzés újra itt lenni a Dakaron, de az igazi meglepetés akkor ért minket, amikor kihajtottunk a kapun. Emberek ezrei álltak az út szélén, és alig tudtunk haladni, mert arra kellett várni, hogy szétnyíljon előttünk a tömeg. Simogatták a kocsit, pacsizni akartak, ajándékokat dobáltak be – kaptunk kókuszos kekszet és egy perui zászlót is.”

    Valamivel több, mint kétszáz kilométer megtétele után a versenyzők elérték Piscót, ahol egy 31 kilométeres hurokszakaszt jelöltek ki a számukra a rendezők – a táborból rajtoltak, s ott is értek célba.

    „Bevallom, egy kicsit izgultam, mert nem igazán emlékeztem, milyen itt a homok – vallotta be Szalay. – De azután amikor bent voltunk a dűnék között, eszembe jutott. Nem fogja úgy az autót, mint a Szahara homokja, így egészen kellemes volt rajta autózni. Igazi Dakar-nap volt, egy kicsit ugyan rövid, de ha ilyen szakaszok lesznek, hamar megtizedelődik majd a mezőny. Nekem tetszett, mert lendületesen lehetett közlekedni, egyetlen gondunk volt, rögtön a rajt után nem mentünk elég pontosan, kihagytunk egy GPS-pontot, ami miatt vissza kellett fordulnunk, úgyhogy majdnem két kilométert tettünk meg pluszban.”

    Bunkoczi László azt mondta, a történteknek az a tanulsága, hogy nagyon pontosan kell menni, mert lehet, hogy tíz méterrel kerülték el a pontot, amikor nem mentek el az előttük lévő kerítésig, s utóbb megfizettek érte. Persze, nincs baj, alig veszítettek időt. Más kérdés, hogy a navigáció sokkal nehezebb, mint amikor legutóbb itt jártak.

    „Az új szabályok szerint a GPS nem mutatja az irányt sem (korábban egy nyíl legalább azt jelezte, merre kell tartani, hány fokban kell haladni), és így kell tűpontosan érinteni a GPS-pontokat. Ezzel alaposan megnehezítették a dolgunkat” – mondta Bunkoczi.

    Főleg, hogy vasárnap egy pokoli nehéz szakasz vár a mezőnyre, amelyből ezúttal rendhagyó módon az autósok rajtolnak elsőként, így ők fektetik le a nyomokat a dűnék között. Egy szó, mint száz, a navigátoroknak főszerep jut majd.

    40. DAKAR RALI
    1. szakasz, Lima–Pisco (össztáv: 273 km, ebből szelektív szakasz: 31 km). Autósok: 1. Nasszer al-Attijah, Mathieu Baumel (katari, francia, Toyota Hilux) 21:51, 2. Ten Brinke, Perin (holland, francia, Toyota Hilux) 25 mp h., 3. Fuchs, Mussano (perui, Borgward) 34 mp h., …36. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 7:32 p h.

    Motorosok: 1. Sam Sunderland (brit, KTM) 20:56, 2. Van Beveren (francia, Yamaha) 32 másodperc hátrány, 3. Quintanilla (chilei, Husqvarna) 55 mp h., …81. Saghmeister Gábor (szerbiai, KTM) 16:36 p h., …85. Gyenes Emánuel (romániai, KTM) 18:14 p h., …104. Dési János (magyar, KTM) 29:01 p h., …135. Horváth Lajos (magyar, KTM) 1:03:12 ó h.