Címke: Oliver Jarvis

  • Elbúcsúzhat a WEC az egyik legkedveltebb autóitól

    Elbúcsúzhat a WEC az egyik legkedveltebb autóitól

    A WEC hivatalosan bejelentette, hogy az LMP2-es autóknak már nem lesz helyük a 2024-es rajtrácson.

    Egyre több gyártó érdeklődik a világbajnokság iránt, így a privát csapatok népszerű opciójaként is ismert géposztály áldozatává vált a megnövekedett keresletnek. Jövőre a WEC mellőzi tehát az LMP2-es gépeket. A Hypercar-kategória mellett már csak az LMGTE-t váltó LMGT3-as géposztály marad meg.

    Itt GT3-as autók indulhatnak majd, és ilyen konstrukcióval már rengeteg gyártó rendelkezik. Így annak ellenére, hogy gyártónként csak két autót engednek majd indítani, ezen a téren is jelentős növekedésre számítanak a szervezők.

    Ezenkívül a Lamborghini, a BMW, az Alpine valamint az Isotta Fraschini közelgő érkezésével akár 20 autónál is több Hypercar lehet a rajtrácson, nem beszélve még az érkező privát csapatokról.

    Idén 62 autó lesz majd ott a Le Mans-i rajtrácson, ebből a legnépesebb géposztály 24 autóval pont az LMP2. Érthető, hogy a szervezők nem szeretnék elveszíteni a résztvevők legnagyobb részét, így továbbra is lehetőséget biztosítanak majd nekik a világbajnokság on kívül.

    Ezért az Automobile Club de l’Ouest (ACO) a péntek reggeli a sajtótájékoztatóján bejelentette, legalább 15 helyet fenntartanak az LMP2-es prototípusok számára a 2024-es versenyen is.

    „Nagyon fontos számunkra ez a kategória, de döntenünk kellett. Épp ezért legalább 15 helyet biztosítunk az LMP2 autóknak Le Mans-ban” – nyilatkozta Pierre Fillon az ACO elnöke.

    A WEC első embere továbbá hozzátette, hogy a döntés következtében az LMP2-es autóknak több helye lesz a rajtrácson Európában és Ázsiában.

    „Fontos hozzátenni, nem arról van szó, hogy nem törődünk az LMP2-vel. Az marad az Európai és az Ázsiai Le Mans-sorozat (ELMS és ALMS) csúcskategóriája.”

    Még nem derült ki, hogy a WEC hány helyet foglal majd le az LMGT3-as autók számára, de megerősítették, hogy a jelenleg az osztályban szereplő gyártók elsőbbséget élveznek majd.

    Hogyan tovább LMP2?

    Az LMP2 a WEC 2012-es újjászületése óta a kategória egyik fő eleme volt. Alappillérei az ACO által 2000-ben létrehozott LMP675-ös osztályban gyökereznek.

    Eredetileg azoknak szánták, akik olcsón szerették volna megúszni a belépést, de ugyanakkor harcolni akartak a nehezebb, erősebb LMP900-asokkal (amelyekből később LMP1 lett) a Le Mans-i összesített győzelméért. Ám nem kellett sok idő ahhoz, hogy az LMP2 a privát versenyzők privilégiuma legyen.

    A kategória jellege 2017-ben megváltozott, mikor az ORECA, a Ligier, a Dallara és a Multimatic/Riley kasztnijai vették át a géposztályban a főszerepet.

    Továbbá az ORECA de facto monopóliummal rendelkezik a WEC LMP2-sek terén, miután a 2021-es szezon első fordulói óta egyetlen más gyártó sem képviselteti magát a rajtrácson.

    A négy kiemelt státusza megmarad az új érában is, hiszen a 2026-ban forgalomba kerülő prototípusok alapját is ők szolgáltatják majd.

    A versenyzők többségének nem tetszik a döntés:

    Oliver Jarvis szerint „szégyen”, hogy ez történik, ugyanakkor meg tudja érteni a döntést.

    „Egyrészt megértem, hiszen a Hypercar egyre erősebbé válik. Hihetetlen érdeklődés van a gyártók részéről. Továbbá a GT3 bevezetésével az LMP2 egyszerűen nem fér fel a megnövekedett számok miatt a rajtrácsra. Ám ha belegondolunk, sokáig csak a Toyota és még két másik gyártó rendelkezett Hypercarral. Az LMP2 adta a bajnokság gerincét.”

    Louis Deletraz egyetért Jarvis álláspontjával:

    „Ha csak egy kicsit visszatekintünk az időben, ez az ORECA 07-es itt 3:24 másodpercet tudott, ami olyan gyors volt, mint egy Hypercar. Viszont az is igaz, hogy lelassultunk, aminek nyilván van értelme az új Hypercar miatt. Most már jó barátok vagyunk [az ORECA főnökével] Hugues de Chaunac-kal, és le a kalappal az előtt, amit tett. Ez az autó fantasztikus, rengeteg lehetőséget adott fiatal versenyzőknek, karriert teremtett és embereket hozott a kategóriába.”

  • Barrichellót lefokozta az FIA – és egyéb endurance hírek

    Barrichellót lefokozta az FIA – és egyéb endurance hírek

    Az FIA teljesen újraosztotta a lapokat a versenyzői értékeléseket illetően, aminek egy igen neves pilóta biztosan nem örül.

    Megerősítette a bővülést a WEC

    Frédéric Lequien, az Endurance Világbajnokság első embere újra jelezte, hogy 2024-ben még egy versennyel többet szeretne. Jövőre ugyan már érkezik egy extra helyszín, ezzel nem elégednek meg a FIA-nál.

    Lequien a helyszínről nem árult el sokat, de a szokásos tényező (például logisztika) mellett elismerte, az új gyártók érdekei is közrejátszhatnak.

    2023-ban kétszer is ütközni fog a naptár az IMSA-val, ami néhány pilótát és a Cadillac gyári alakulatát, a Chip Ganassi Rancinget is érinti.

    Oliver Jarvis & Tom Blomqvist, Meyer Shank Racing, Acura, DPi, IMSA
    Oliver Jarvis & Tom Blomqvist, az IMSA 2022-es bajnokai – Fotó: IMSA Media

    Az IMSA bajnokai Európában is megmérettetik magukat

    Az érintettek között lesz két idén felavatott IMSA bajnok is. Tom Blomqvist és Oliver Jarvis a világbajnokságon is együtt indul majd, ugyanis a United LMP2-es csapatában Alex Lynn – Cadillachez való – távozásával felszabadult egy hely.

    A harmadik pilóta az idén történelmet író Joshua Pierson lesz.

    Dobogóval debütált az új Porsche

    A múlt hétvégén indult először verseny a Porsche új GT3-as autója, a 992 GT3 R (2023). A Nürburgring endurance sorozatában Frédéric Makowieczki és Julien Andlauer vezette az autót.

    Jövőre az IMSA kategóriában az új Ferrari, az új Corvette és az új Lamborghini ellen indul útnak az autó az ügyfélcsapatok kezében is. Azt még nem tudni, hogy a WEC új GT3 Premium kategóriájában szerepel-e majd, vagy sem.

    Porsche 922 GT3 R
    Fotó: Porsche AG

    Az új versenyzői rangok

    Az endurance versenyzésben – főleg a Pro-Am elkülönítésben – fontos szerepet játszanak a versenyzői értékelések (bronz, ezüst, arany, platina). Ezen változtatott az FIA, több teret engedve a fiataloknak, akik eredményeik még nincsenek, de a tempójukat már meg tudták mutatni.

    Többek között a WEC első női pole szerzője – és később dobogósa, Sarah Bovy;  és Freddie Hunt lépett az Ezüst kategóriába, a fent említett Pierson Arany rangot kapott, akárcsak Sophia Flörsch csapattársa – és korábbi F2-es versenyző – Bent Viscaal, és a túraautó világbajnok fia, Sebastian Priaulx.

    Platina rangot az egyszeri F1-es pilóta, Jack Aitken; az Aston Martin tesztpilótája, Nick Yelloly; rengeteg DTM versenyző, köztük a friss bajnok, Sheldon van der Linde; valamint több – jövőre a Hypercar kategóriában versenyző – pilóta szerzett.

    Ezzel szemben voltak, akik veszítettek egy szintet. Michelisz korábbi hondás csapattársa, Ryo Michigami például már csak Ezüst, Rubens Barrichello pedig csak Arany besorolással rendelkezik ezentúl.

  • A drámai végjáték után még édesebb a győzelem az MSR-nek

    A Meyer Shank Racing (MSR) lett a DPi éra utolsó bajnoka, miután fantasztikus versenyzéssel megnyerték a Petit Le Mans-t,

    Persze sok minden kellett ehhez a bajnoki címhez. Például az, hogy a két Chip Ganassi Racing Caddy elintézze egymást a végén, valamint a Wayne Taylor Racing ütközése egy lekörözött GT autóval.

    Lesipuskásként érkezett az egész évben nagyon stabil Meyer Shank Racing amely Tom Blomqvisttal, és Oliver Jarvissal –  na meg a mostani versenyen kiegészítő emberként beugró Hélio Castroneves-szel –  győzött, és bajnok lett.

    Jó érzés” – mondta Jarvis, miközben Blomqvist a boxutcába hozta az autót. „Hű, micsoda verseny! Úgy tűnt körülbelül egy óra 20 perccel a vége előtt, hogy elszálltak az esélyeink.

    Velünk is megesett már az korábban, mint a 10-es autóval szóval együttérzésem.. Fantasztikus évük volt, úgyhogy minden elismerésem nekik. De hogy Meyer Shank győzelmet és bajnoki címet szerzett, az valami igazán különleges.

    A futam sárga jelzés alatt ért véget, amikor a Winward Mercedes, amely valószínűleg pont a 10-es autóval való ütközésnél sérült meg, a kavicságyban kötött ki.

    Az MSR legénysége már tudta, hogy megnyerték a bajnokságot, így a futamgyőzelmet felszabadultan ünnepelhették.

    Ez volt Jarvis második egymást követő Petit Le Mans győzelme, aki tavaly Jonathan Bomaritóval és Harry Tincknell-lel együtt nyert a Mazda utolsó futamán.

  • Ha van verseny, amit érdemes visszanézni a hétvégéről, az EZ

    Az IMSA youtube csatornájának jóvoltából visszanézhető az elejétől a végéig fantasztikus izgalmakat hozó Laguna Seca-i verseny.

    Bár a Laguna Seca-i 2 óra 40 perces versenyen a pálya karakterisztikájának köszönhetően csak a két DPi-nek volt esélye nyerni, így is az utolsó méterekig kérdéses volt az első hely sorsa.

    A verseny során többször is helyet cserélt a Wayne Taylor Racing 10-es, és a Meyer Shank Racing 60-as autója.

    A két autó versenyzői – Ricky Taylor és Filipe Albuquerque a 10-esben, Tom Blomqvist és Oliver Jarvis a 60-as autóban – kiélezett, olykor test-test elleni csatát vívtak, melyben nagy szerepet játszott a lekörözött forgalom is.

    Hátrébb, a GTD Pro kategóriában a Pfaff Motorsports és a Porsche domináns teljesítményét láthattuk Laguna Secában, mögöttük viszont óriási csatározások mentek a dobogós helyekért.

    Végül érdemes megemlíteni a GTD kategóriát is, ahol még az utolsó centiméteren is változott a sorrend.

  • A Wayne Taylor Racing nyerte a végéig szoros Acura belháborút

    Végig szoros csatát hozott az IMSA sportautó bajnokság Laguna Seca-i fordulója, azonban a végén a stratégia döntött.

    Óriási balszerencsével kezdődött a DPi kategória versenye. A Sebastien Bourdais által terelgetett 01-es Cadillac Racing autó immáron idén harmadszor kényszerült korán kiállni technikai hiba miatt.

    Az első és egyetlen sárga jelzésre Russell Ward #57-es GTD Mercedese miatt volt szüksége, aki a dugóhúzó előtti balos kanyarban szenvedett elég nagy balesetet.

    Miután átvették a stafétát csapattársaiktól – Taylortól, illetve Jarvistól – Albuquerque és Blomqvist izgalmas párharcot vívott az élen, miközben Tristan Vautier felhozta a JDC-Miller MotorSports Cadillacjét a harmadik helyre.

    A 02-es Cadillac Racing autó, Earl Bamberrel a volán mögött tartott a negyedik helyet, azonban közvetlenül a második boxkiállás előtt a falnak csúszott, így végül lekörözöttként az ötödik helyen végzett.

    A vezetés nem sokkal a féltáv után gazdát cserélt, amikor Blomqvist hatékonyan stratégiát váltott, és ezzel megelőzte Albuquerque-et aki a kivezető körén szenvedett a hideg gumikkal.

    Alig több mint egy órával a vége előtt Albuquerque egy szenzációs mozdulattal visszavette a vezetést a Laguna Seca-i pály híres dugóhúzó kanyarjánál egy lekörözésnek köszönhetően. A két Acura többször is összeért egymással, miközben lefelé kígyóztak a hegyről.

    A 10-es számú Wayne Taylor Racing és a 60-as Meyer Shank Racing autó csatája a kockás zászlóig folytatódott, és végül egy másodperc választotta el a két riválist a célvonalnál.

    A Wayne Taylor Racing 10-es számú autója idei első győzelmét szerezte meg ezzel.

    Pipo Derani és Tristan Nunez Action Express Racing Caddy-je futott be a dobogós, harmadik helyre, megelőzve a Tristan Vautier/Richard Westbrook párost.

    Hibák és Tower Motorsport dominancia az LMP2-ben

    Az LMP2-ben John Farano és Louis Deletraz dominált a Tower Motorsport számára, amihez az is hozzájárult, hogy a pole-ból induló PR1 Mathiasen 11-es rajtszámú autója az első kanyarban megpördült.

    A második helyért az Era Motorsportos Ryan Dalziel és a DragonSpeedes Juan Pablo Montoya között folyt a csata – de Montoya versenyét egy megpördülés hátráltatta, amikor a boxba hajtott, így csak a harmadik helyen értek célba.

    Feküdt Laguna Seca a Porschéknak

    A GTD Pro-ban egy percig sem volt kérdés a 9-es rajtszámú Pfaff Motorsports győzelme, hiszen Matthieu Jaminet és Matt Campbell makulátlan teljesítmény nyújtott, így ők szelték át a Laguna Seca-i célvonalat kategóriaelsőként.

    A Jack Hawksworth/Ben Barnicoat Vasser Sullivan féle Lexus a második helyre jött fel, megelőzve Connor De Phillippi és John Edwards Team RLL BMW M4-esét, valamint Antonio Garcia és Jordan Taylor Corvette-jét.

    A Pfaff Motorsports Porschéja nem kegyelmezett a többieknek
    A Pfaff Motorsports Porschéja nem kegyelmezett a többieknek Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA

    A GTD osztály győzelméért a verseny nagy részében csak a BMW-k küzdöttek, mivel a Paul Miller Racing M4-es-e párbajozott a Turner Motorsportos testvérautójával az első helyért.

    A pole-ból induló Wright Motorsport azonban visszaküzdötte magát az élre az utolsó 10 percben, és megnyerte a GTD kategóriát.

    Az Laguna Seca-i pálya utolsó méterein drámai küzdelem folyt a sokáig vezető 96-os Turner Motorsport BMW és a CarBahn with Peregrine Racing 36-os Lamborghini-je között, és a célvonalat fej-fej mellett szelte át a két autó.

    A Jeff Westphal vezett Lamborghini azonban legyorsulta Bill Auberlen BMW-jét, a vonalnál pedig 0,037 másodperc volt a különbség a két autó között.

    Végeredmény

  • Az MSR versenyzői szerint a Daytonai 24 órás győzelem „csak a kezdet”

    A Meyer Shank Racing (MSR) versenyzői, Oliver Jarvis és Tom Blomqvist meg vannak győződve arról, hogy a csapat 2022-es szezonja fényes lesz.

    A brit versenyzőpáros a múlt hétvégi szezonnyitón aratott győzelmet a Daytonai 24 óráson, amelyet a csapat endurance versenyzőjével, Helio Castroneves-szel és a „negyedik emberrel”, Simon Pagenaud-val osztottak meg.

    Ez volt az MSR első győzelme a DPi kategóriában azóta, hogy tavaly a két egyautós Acura csapat egyikeként – a Wayne Taylor Racinggel együtt – felkerült az IMSA legmagasabb osztályába, miután a márka kivált a Team Penske csapatából.

    Az MSR nehéz 2021-es szezont élt át Dane Cameron és Olivier Pla vezetésével, és végül csak 5. lettek az IMSA Weathertech Sportscar bajnokságban

    Jarvis, aki a Mazda DPi programjának tavalyi megszűnése után került a csapathoz, azt mondja, hogy a csapat daytonai teljesítménye teljesen eltüntette a tavalyi csúf szezon emlékeit

    Annyira lenyűgözött a csapat, hogy végig ott ültem a boxfalnál. Mindenki nyugodt és módszeres volt, zseniális volt, ahogyan megközelítették a versenyt. Olyan volt, mintha már vagy tízszer megnyerték volna ezt a versenyt” – nyilatkozta Oliver Jarvis a Motorsport.com-nak.

    Az utolsó órában nem voltam a boxfalnál, de addig a pontig abszolút hibátlan teljesítményt nyújtottak, olyant, amivel versenyeket lehet nyerni. Teljes elismerés a csapatnak.

    Ez egy csodálatos élmény volt eddig. Még egy teljes szezon van hátra, rengeteg kemény munka vár ránk. Még sokat kell tanulnom, új nekem az autó. És csak remélem, hogy egyre jobbak leszünk. Ez az első a sok közül” – jelentette ki magabiztosan a brit versenyző.

    A Meyer Shank Racing (MSR) 60-as rajtszámú, Daytonai 24 órás győztes Acurája
    A Meyer Shank Racing (MSR) 60-as rajtszámú, Daytonai 24 órás győztes Acurája Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA

    Blomqvist – akinek a Rolex 24 volt az első daytonai fellépése és az első IMSA-futama a DPi osztályban – szintén dicsérte az alakulatot.

    A csapaton belüli légkör nagyszerű volt. Nagyon élveztem az eddig itt töltött rövid időt az MSR-nél. És ezt egy győzelemmel megkoronázni a debütálásom alkalmával… fantasztikus!” – mondta Blomqvist.

    Szeretném megköszönni Mike [Shank] és Jim [Meyer, a csapat társtulajdonosai] bizalmát, és, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget.”

    „Remélhetőleg ma sikerült egy kicsit meghálálnom a belém vetett hitet. Eddig nagyszerű volt. Szóval remélhetőleg ez csak a kezdet.

     

  • A Daytonai 24 órás győztesei – számokban

    A dailysportcar.com összeszedte a Daytonai 24 órás verseny legfontosabb adatait, melyet átböngészve érdekes dolgokra lelhetünk.

    DPi

    #60 Michael Shank Racing
    Második Rolex győzelem (legutóbb 2012-ben az 50. jubileumi versenyen)
    Összességében a 14. IMSA győzelmük, az első a DPi kategóriában

    Tom Blomqvist
    Első IMSA győzelem a 12. nekifutásra
    Első rajtja a Daytonai 24 órás-on

    Oliver Jarvis
    Karrierje hatodik IMSA győzelme
    Második Daytonai 24 órás győzelem a hetedik nekifutásra

    Simon Pagenaud
    Karrierje 11. IMSA győzelme
    Első Daytonai 24 órás győzelme a kilencedik nekifutásra, kétszer második lett

    Helio Castroneves
    Karrierje nyolcadik IMSA győzelme
    Második Daytonai 24 órás győzelem a hetedik nekifutásra
    Zsinórban második Daytonai 24 órás győzelme (2021-ben a Wayne Taylor Racing Acurával nyert)

    Acura
    Zsinórban második Daytonai 24 órás órás győzelem (2021-ben a Wayne Taylor Racing Acurával)

    LMP2

    #81 DragonSpeed USA
    A csapat negyedik IMSA-győzelme
    Harmadik Daytonai 24 órás órás győzelem (a többi 2019-ben, 2020-ban)

    Pato O’Ward
    Nyolcadik IMSA-győzelem
    Második Daytonai 24 órás győzelem a harmadik nekifutásra

    Colton Herta
    Második IMSA-győzelem
    Második Daytonai 24 órás győzelem a negyedik nekifutásra

    Devlin DeFrancesco
    Karrierje első győzelme az ötödik nekifutásra

    Eric Lux
    Hetedik IMSA-győzelme
    Első Daytonai 24 órás győzelme a 12. nekifutásra

    A Dragonspeed autója
    A Dragonspeed autója Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA

    LMP3

    #74 Riley Motorsports
    Karrierje 20. győzelme
    A csapat harmadik daytonai győzelme
    Második Daytonai 24 órás győzelem zsinórban

    Felipe Fraga
    Ötödik IMSA győzelem
    Első Daytonai 24 órás győzelem a harmadik nekifutásra

    Gar Robinson
    Hatodik IMSA győzelem
    Második Daytonai 24 órás győzelem a negyedik nekifutásra
    Az utolsó két Daytonai 24 órás-et megnyerte az LMP3-ban

    Kay van Berlo
    Karrierje első győzelme az első nekifutásra

    Michael Cooper
    Karrierje első győzelme az első nekifutásra

    GTD PRO

    #9 Pfaff Motorsports
    Hetedik IMSA győzelem
    Első Daytonai 24 órás győzelem
    Megnyerte a GTD PRO osztály első versenyét

    Felipe Nasr
    Nyolcadik IMSA-győzelme
    Első Daytonai 24 órás győzelem a hetedik nekifutásra

    Matt Campbell
    Hatodik IMSA-győzelme
    Első Daytonai 24 órás győzelem a negyedik nekifutásra

    Mathieu Jaminet
    Karrierje harmadik győzelme
    Első Daytonai 24 órás győzelme negyedik nekifutásra

    A Pfaff Motorsports autója
    A Pfaff Motorsports autója Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA

    GTD

    #16 Wright Motorsports
    Harmadik IMSA győzelem
    Első Daytonai 24 órás győzelem

    Jan Heylen
    Második IMSA győzelem
    Első Daytonai 24 órás győzelem a kilencedik nekifutásra

    Ryan Hardwick
    Második IMSA győzelem
    Első Daytonai 24 órás győzelme a harmadik nekifutásra

    Richard Lietz
    Ötödik IMSA győzelem
    Harmadik Daytonai 24 órás győzelem a 11. nekifutásra

    Zacharie Robichon
    Hetedik IMSA győzelem
    Első Daytonai 24 órás győzelem a negyedik nekifutásra

  • „Szuper különleges” nap Shank számára a régóta várt első DPi győzelemmel

    Mike Shank elmondta, hogy „teljesen megkönnyebbült”, hogy megszerezte csapata régóta várt első győzelmét a DPi kategóriában.

    Az utolsó etapban Helio Castroneves lett a csapat hőse, aki Ricky Taylor 10-es számú Wayne Taylor Racing Acura ARX-05-ösét tudta maga mögött tartani.

    A győzelem – tíz évvel az MSR első és eddigi egyetlen Rolex 24 győzelme után – egy kihívásokkal teli első szezont követően jött össze, amelyben a csapat nem tudott győzni a DPi-sorozatban.

    Nagy szükségünk volt rá, nagyon nagy szükségünk volt rá” – mondta Shank a Sportscar365-nek. „Nehéz évünk volt tavaly, és ezt nem is próbáltuk tagadni. Nem akartam elrejteni az igazságot. Megpróbáltuk helyrehozni a dolgokat.

    A mai nap bebizonyította, hogy biztosan jó úton járunk. Hosszú év áll még előttünk, de nagyon tetszett a mai munkánk. Teljesen megkönnyebbültem.

    Shank elmondta, hogy emiatt került be a csapat programjába Tom Blomqvist és az ex-Mazda ász Oliver Jarvis .

    Helio és Simon (Pagenaud – a szerk.) esetében nem kell magyarázni a dolgokat. De ezt a másik két srácot megnéztem és minden arról árulkodott, hogy nagyszerűen bele fognak illeni a csapatba.

    Csak kiválasztottam azokat, akikről úgy gondoltam, hogy gyakorlatilag ugyanolyan sebességűek és ugyanolyan beállítottságúak lehetnek mint a másik két versenyzőnk.

    Mike Shank büszkén tekinthet csapatára
    Mike Shank büszkén tekinthet csapatára Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA

    Shank visszaemlékezett a 2012-ben diadalmaskodó csapatra, melynek tagja volt a néha Justin Wilson is.

    Az a nap igazán különleges volt John Pew-val, Ozz Negri-vel, AJ Allmendingerrel és Justin Wilsonnal. Justint 2015-ben Poconóban veszítettük el. Én valahogy erre gondolok először. Nem tudom, csak arra gondolok, és arra, ami ott történt” – magyarázta a Meyer Shank Racing társdulajdonosa.

    Természetesen Mike Shank nem ment el szó nélkül csapata, és tulajdonostársa mellett sem.

    Nagyon hálás vagyok azért, hogy annyi nagyszerű ember vesz körül engem. A feleségem és én mindent kockára tettünk. Azzal kezdődött, hogy Jim France átkarolt engem, és soha nem engedett el. Aztán találkoztam Jim [Meyerrel] körülbelül négy évvel ezelőtt, és az életem sokkal rosszabb lett!” – mondta humorosan az immáron kétszeres győztes tulajdonos.

    Ünnepelnek a versenyzők, balról jobbra: Oliver Jarvis, Helio Castroneves, Tom Blomqvist, Simon Pagenaud
    Ünnepelnek a versenyzők, balról jobbra: Oliver Jarvis, Helio Castroneves, Tom Blomqvist, Simon Pagenaud Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA

    Simon Pagenaud is a csapatot dícséri

    Simon Pagenaud, aki első versenyén indult az MSR színeiben, dicsérte a csapat stratégáit, akik „fantasztikus” versenyt hoztak össze az irányítótoronyból.

    A kivitelezés elképesztő volt” – mondta. „Mindenekelőtt a stratégia volt az első és legfontosabb. Képesek voltunk üzemanyagot spórolni és tovább menni, mint bárki más.”

    A stratégák, Mike és Ryan úgy állították be magukat, hogy a végén kevesebb üzemanyagot tegyünk az autóba, hogy kevesebb időbe teljen, hogy mindenkit megelőzzünk a boxban. Pontosan ez történt.

    Blomqvist, aki az utolsó órára átadta a helyét Castronevesnek, elmagyarázta, miért nem vitte az autót a kockás zászlóig.

    Fantasztikus lett volna befejezni a versenyt, de már elég sokat ültem addigra az autóban. Eléggé ki voltam merülve, és az utolsó két órában már nagyon kellett vizelnem! Ez nem könnyítette meg túlságosan az életemet” – mondta Blomqvist, aki nem volt egyedül ezzel, hiszen Jordan Taylor hasonló történettel állt elő néhány nappal ezelőtt.

    Helio szuper erős volt az egész versenyen. Azt hiszem, jól döntöttünk.

     

  • Ha szereted azt amit csinálsz, akkor menned kell tovább – Castroneves

    Helio Castroneves óriási bulit indított el azza, hogy, megszerezte második Daytonai 24 órás győzelmét, két év leforgása alatt.

    Castroneves azt a Wayne Taylor Racing Acurát tartotta maga mögött a végén, amellyel tavaly ilyenkor győzelmet aratott.

    A négyszeres Indy 500-győztes Ricky Taylor erős támadásait visszaverve három másodperccel győzött.

    Az autót Tom Blomqvisttel és Oliver Jarvisszal, valamint volt és jelenlegi MSR IndyCar csapattársával, Simon Pagenaud-val osztotta meg – írja a Motorsport.com.

    A 46 éves veterán az NBC Sports/Peacock’s Marty Snidernek nyilatkozott: „46 évesen úgy érzem magam, mintha 22 lennék, testvér!

    Teljesen elképesztő volt. Nem tudom eléggé megköszönni az AutoNationnek és a Sirius XM-nek, a Meyer Shank Racingnek és az Acurának, mert ezek a srácok adtak nekem egy nagyszerű autót. Nagyszerű autó, nagyszerű csapattársak Simon, Tom, Oliver, ők a testvéreim!

    A végén Ricky… Ó, ember, viccelődtem vele: »Ricky, sok mindent megtanítottam neked az Acuránál töltött három év alatt, de nem mindent: Valamit még mindig a tarsolyomban kell tartanom!«”

    A kemény munka meghozta gyümölcsét

    Hihetetlen munka volt ez mindenkitől, soha nem gondoltam volna, hogy Daytonában a kerítésen fogok felmászni, és ma megvalósítottam ezt az álmomat, ember. Ez egyszerűen hihetetlen volt.

    Helio Castroneves, Daytonai 24 órás győztes 2022-ben, szokásos kerítésmászásos ünneplése
    Helio Castroneves, Daytonai 24 órás győztese 2022-ben, szokásos kerítésmászásos ünneplése Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA

    Castroneves az utolsó órára ült be az autóba, mint elmondta saját kérésére:”Tegyen be, edző! Tegyen be, edző! Mindenki kivette a részét a mai sikerből.

    Snider kérdésére, hogy mit jelentett számára, hogy kilenc hónapon belül Daytonában és Indyben is felkapaszkodhatott a dobogóra, Castroneves így válaszolt: „Ez hihetetlen, hihetetlen…

    De nézd, ha szenvedélyes vagy, és szereted, amit csinálsz, akkor csak folytatni kell. Nincs okod arra, hogy folyton a külső hangokra figyelj” – mondja a brazil ász, arra utalva, hogy sokan már a visszavonulását várják.

    Szóval amíg folytatom, addig nincs semmi gondom. Motivált vagyok, izgatott vagyok, el akarom érni az álmomat, és folytatni akarom. És ma még egy dolgot kihúzhattam a bakancslistámról.

    A Meyer Shank Racing számára érzelmes nap volt ez a diadal hiszen, 10 évvel ezelőtt arattak legutóbb győzelmet.

    Akkor a néhai Justin Wilson, AJ Allmendinger, Ozz Negri és John Pew győzött a csapat színeiben.

  • A Daytonai 24 órás címvédője nyerte a Roar hétvége nyitóedzését

    A Wayne Taylor Racing nyerte erősen kezdte címvédését, ugyanis megnyerték a Roar első napján rendezett tesztelést.

    A Rolex 24 előtti Roar nyitóedzésén a WTR 10-es számú Acura DPi versenyautója futotta a leggyorsabb kört (1:35.309) Ricky Taylorral a volán mögött.

    A háromnapos Roar-hétvégén alakul ki a mezőny a Rolex 24 60. futamára, az IMSA WeatherTech SportsCar Championship szezonnyitójára.

    Filipe Albuquerque és az új endurance-pilóta, Will Stevens is tett még köröket, míg a 2016-os Indy 500-győztes Alexander Rossi, aki részese volt a tavalyi daytonai győzelemnek, még nem ült a volán mögé – írja az NBC Sports.

    A Meyer Shank Racing 60-as számú Acurája lett a második leggyorsabb, 1:35.602-es körrel, amelyet Oliver Jarvis teljesített.

    Sebastien Bourdais, aki a Chip Ganassi Racing 01-es számú Cadillacjét hozta be a harmadik helyre (1:35.942) csapattársa, Kevin Magnussen előtt.

    Az Action Express Racing 48-as rajtszámú Ally Cadillacje, amely a tavalyi Rolex 24-en a Wayne Taylor Racing mögött a második helyen végzett, az ötödik lett.

    Kamui Kobayashi 1:36,171-es kört autózótt. A csapat tagja a NASCAR Cup Series hétszeres bajnoka, Jimmie Johnson, aki kilencedik alkalommal próbálkozik megnyerni a Daytonai 24 órást.

    A többi osztályban a Racing Team Nederland 29-es számú ORECA (LMP2), a Performance Tech Motorsports 38-as számú autója (LMP3), a TR3 Racing 63-as számú Lamborghini Huracan GT3 (GTD Pro) és a Wright Motorsports 16-os számú Porsche 911 GT3R (GTD) volt a leggyorsabb.

    A Roar tesztelés ma, és holnap folytatódik tovább, majd vasárnap érkezik a 100 perces kvalifikációs verseny.

    Teljes Eredménylista