Címke: Niki Lauda

  • A Red Bull elődje nem volt eredményes a Forddal, vajon most másként lesz?

    A Red Bull elődje nem volt eredményes a Forddal, vajon most másként lesz?

    Pénteken robbant a hír, hogy a Ford visszatér a Forma-1-be, a Red Bull oldalán. Mondhatnánk, hogy ez újdonság, de bizonyos szempontból mégsem az.

    A Red Bull alapja a Jaguar csapat volt, mely a Cosworth erőforrások kapcsán szoros kapcsolatban volt a Forddal. De hogy is függ össze mindez, és miért épp most?

    2001. február 6-án Niki Laudát nevezték ki a Ford elsőszámú performance részlegének vezérigazgatójává.

    Ezzel lényegében egy közvetítő szerepet kapott F1-es csapata, a Jaguar, valamint a Ford (a Cosworth anyavállalata) detroiti igazgatótanácsa között. A cél az volt, hogy ez felgyorsítsa és logikusabbá tegye a döntéshozatali folyamatokat.

    Embed from Getty Images

    Azonban ez is kevés volt ahhoz, hogy a Lauda sikerre vigye a Jaguart (és így közvetetten a Fordot) a Forma-1-ben. Lauda és a Ford, illetve a Jaguar útjai 2003-ban váltak el.

    A Jaguart végül Dietrich Mateschitz vásárolta meg, és csinált belőle Red Bull Racinget, mely 2005-ben debütált. Az energiaitalos csapat első szezonjában még szinten Cosworth erőforrással versenyzett.

    Embed from Getty Images

    FORDult a világ a Red Bull körül: megmutatták milyen lesz az idei autójuk

  • Marko: A csapat Mateschitz szellemiségével száguld tovább

    Marko: A csapat Mateschitz szellemiségével száguld tovább

    Dr. Helmut Marko azt szeretné, ha a Red Bull az energiaital egykori alapítójának, Dietrich Mateschitznek a szellemiségével védené meg idén Forma-1-es címeit.

    A 79 éves egykori F1-es versenyző, Markonak érzelmes évei voltak legutóbb, hiszen 2019-ben elvesztette régi barátját és bizalmasát, Niki Laudát, aztán a 78 éves Mateschitz tavaly októberben rákban elhunyt. Az RTL-nek nyilatkozott Marko, akit széles körben Mateschitz jobbkezének tekintettek a Red Bull minden F1-es ügyében:

    „Ez volt a második nagy veszteségem, és nagyon hiányzik. Most a 2022-es sikerekre akarunk építeni, Dietrich örökségeként tovább vinni a csapatot, és az ő szellemében megvédeni a világbajnoki címeket.”

    Mateschitz halála óta Marko elismeri, hogy most már egyedül kell meghoznia döntéseket:

    „Már nincs lehetőségem arra, hogy egyenlő félként eszmét cseréljünk.”

    Szerinte Mateschitz sosem volt negatív, hanem mindig előrelátó volt és optimista. Marko egy hónappal a halála előtt látogatta meg utoljára a súlyos beteg Mateschitzet ausztriai otthonában – ahol az osztrák honfitársának fél kilométernyi saját tópartja volt. Erről a találkozásról már csak ennyit mondott:

    „Didi és Max a futballon keresztül találtak közös nevezőt. Én csak a tavat néztem.”

    Mateschitz búcsúajándéka: Elképesztő prémiumot kaptak a Red Bull dolgozói

  • Egy dohányvállalat, amely megváltoztatta a Forma-1-et – Felemelkedés és fénykorszak

    Egy dohányvállalat, amely megváltoztatta a Forma-1-et – Felemelkedés és fénykorszak

    A gondosan kielemezte a dohányreklámok szerepét a Forma-1-ben, ennek második részét közöljük most.

    Az első részben a dohányipari szponzorok megjelenéséről ejtettünk szót, beleértve azt is, hogy miért keltett fel a Forma-1 a Philip Morris érdeklődését.

    A John Player & Sons és a Lotus közös sikereit látva tehát az amerikai óriás is az F1 mellett döntött. 1972-t írunk, amikor a vállalat egyik terméke – amely aztán vezető lett az egész brand-en belül – a Marlboro logók először jelentek meg a Forma-1-ben. Választásuk náluk is egy brit gyártóra, a már alkonyát élő BRM-re esett. A siker pedig hamar meg is érkezett, még abban az évben örülhettek az első futamgyőzelmüknek is. Jean-Pierre Beltoise nem kis meglepetésre megnyerte a Monacói Nagydíjat. Amely saját maga első és egyetlen győzelme volt, egyben pedig a csapata utolsó világbajnoki futamgyőzelme is.

    Embed from Getty Images

    Nagyon hamar megtetszett nekik a Forma-1-ben rejlő kilátások, így elkezdtek még nagyobban gondolkozni.

    Egy évvel később egy újabb csapattal állapodtak meg, ez volt a Frank Williams Racing Cars (a mai Williams jogelődje). Az Iso-Ravolta olasz autógyárral közösen, Iso-Marlboro névadó szponzorként csatlakoztak Frank Williams istállójához. Ugyanebben az évben a Scuderia Ferrari gyári versenyzőit is elkezdték szponzorálni, a logó megjelent a pilóták sisakján, overálján, de magán az autón még nem. Ekkor még a Ferrari csak olyanokkal kívánt együttműködni csapat szinten, akik beszállítók is egyben.

    Embed from Getty Images

    Évről-évre terjeszkedni akartak, ám ilyen téren 1974-ben nehézségekbe ütköztek. Tárgyalásokat folytattak a Brabhammel, (Emerson Fittipaldival egyetemben) ám abból a frigyből nem lett semmi, mert menetközben kiderült, hogy őket csak eszközként akarták használni azért, hogy az elsődleges célpontjukat, a McLarent el tudják érni. Végül azonban elérték a céljukat, Fittipaldival karöltve a McLarenhez kerültek. Az év végén pedig először örülhettek világbajnoki címnek, ráadásul rögtön konstruktőriben és egyéniben is.

    Embed from Getty Images

    Ezt követte egy újabb hasonló siker 1976-ban James Hunttal. Hunt személyében egyébként a lehető legtökéletesebb partnerüket találták meg, mivel a brit fenegyerek maga is láncdohányos volt. 1974 végén aztán mind a BRM-mel, mind pedig a Frank Williams Racing Cars-szal is megszüntették a szponzorációt. Utóbbinak ez felért egy halálos csapással. Anyagilag nehéz helyzetbe kerültek, amelyet végül a kanadai üzletember Walter Wolf mentett meg, és a csapatot a saját neve után át is nevezett. A helyzetet végül Frank Williams megunta, kihátrált a csapatból és Patrick Head-del közösen 1977-ben megalapította, a sokkal nagyobb sikereket elérő, és ma is létező Williams Racinget.

    A Marlboro számára most egy bajnoki cím mentes időszak következett a McLarennel együtt. A reflektorfény így is hatalmas mértékben irányult rájuk. Még ebben az évtizedben, 1977 és 1979 között az olasz Arturo Merzario támogatói lettek. 1979-től ők lettek a Brit Nagydíj névadó támogatói, amely egészen 1985-ig tartott.

    Embed from Getty Images

    Ez a kooperáció vezetett végül ahhoz, hogy Ron Dennis 1981-ben a McLarenhez érkezett, ahol csapatfőnök lett. Dennis és a Marlboro ismertsége korábbra nyúlt vissza, hiszen Dennis junior csapatát a Project Four-t a Formula 2 és a Formula 3-ban is támogatták már.

    Innentől kezdve pedig a Forma-1 egyik legdominánsabb időszaka következett. Dennis-Marlboro-McLaren háromszög világbajnoki címekhez juttatta többek között Niki Laudát, Alain Prostot vagy éppen Ayrton Sennát. Miközben olyan legyőzhetetlen autókat varázsoltak, mint az MP4/4. Az ő jelenlétük játszott nagy szerepet abban is, hogy Prost a McLarenhez igazolt, mivel még a Renault-os időszakában személyes támogatói voltak. A McLaren piros-fehér festése örökre beírta magát az F1 történetébe, a Marlboro pedig a Philip Morris vállalat abszolút zászlóshajójává vált, hatalmas világhírnévre tett szert. 1984-ben ők lettek a Ferrari legelső, nem technikai és beszállítói szponzora, de ekkor még csak kisebb támogatóként voltak jelen a vörösök autóin.

    1980-tól, négy éven keresztül a visszatérő Alfa Romeot is szárnyuk alá vették, de a sikerek messze elmaradtak a hőskor erdeményeitől. 1988 és 1992 között a Dallara gyári csapatán, a BMS Scuderia Italia autóin is komoly szinten megjelentek, de kisebb mértékben jelen voltak még ebben a korszakban a Fittipaldi (1982) csapatnál, a Spirit Racing Team-nél (1983-84), az EuroBrunnál (1988), a Rial Racingnél (1988-89) valamint az Onyx csapatnál is (1989-90).

    Embed from Getty Images

    Ayrton Senna 1993-as távozása után a Marlboro-McLaren már nem tudott futamot nyerni. A Marlboro pedig 1996-ban beszüntette a több, mint két évtizedes, rendkívül sikeres, népszerűséget nagyban növelő, és anyagilag igencsak jövedelmező kapcsolatot, hogy a McLaren legfőbb riválisával társuljon, és velük is – még egyszer, máig utoljára – sikerszériát könyvelhessen el.

    A McLaren partnereként a Marlboro 23 szezon alatt 95 futamot nyert, 215 alkalommal állt dobogón, 75-ször indulhattak az első rajtockából, hét konstruktőri és kilenc egyéni világbajnoki címet szerezve.

    A folytatást a Race Debrief oldalán olvashatjátok!

  • Hétvégén Ecclestone maraton a Spektrumon – kritikánk a „Lucky!” sorozatról

    Hétvégén Ecclestone maraton a Spektrumon – kritikánk a „Lucky!” sorozatról

    Bernie Ecclestone egy igazán különc figura volt mindig is, és aki ezen a sorozaton keresztül gondolja azt, hogy megérti a személyiségét, súgok: nem fogja.

    Még tinédzser, Forma-1 rajongóként volt szerencsém találkozni Mr. E-vel. A mai napig világosan emlékszem rá, hogy benne volt az első öt autogramba, amelyeket szereztem a versenyzőktől, és az egyéb fontos emberektől, a száguldó cirkuszban. Bevallom, haragudtam rá akkor kicsit, mert olyannyira hanyagul vetette az aláírását a könyvbe, amelyet az orra alá dugtam, hogy „beleírt” Gerhard Bergerébe. Az esztétikai érzékem ez ellen meg tiltakozott. Világosan emlékszem ugyanakkor, hogy akkor is legalább három emberrel egyeztetett egyszerre. Utasítgatott mindenkit, szóval pont azt hozta élőben is, amit olykor el lehetett csípni róla a tévén keresztül is.

    Sok évvel később már újságíróként találkozhattunk, és ez nagy dolog volt, mert először nagyon fázott az online médiától. Rendszerető emberként neki a nyomtatott sajtó volt mindig is az etalon. Arról nem is beszélve, hogy ott valaki hibázott, hülyeséget írt vagy nem olyan képpel illusztrált egy cikket ami elfogadható az ő játékszabályai szerint, akkor az akár egy karrier végét is jelenthette. Vasmarokkal irányította a Forma-1-et, annak minden szegletében, de pont, hogy ettől működött. Azért persze nem voltak illúzióim, személyes interjúról nem is nagyon ábrándoztam. Olykor egy-egy közös interjún kérdezhettem tőle ezt-azt, amiből született cikk.

    Amikor a Liberty Media végül végre (?) félretette, jó ideig nem is lehetett látni a paddockban. Történetesen pont a Red Bull Ringen tért vissza a maga fizikai 159 centiméternyi valóságában, hiszen Dietrich Mateschitz jóbarátja volt. Ott volt vendégként a pálya újranyitásán is. Ekkor viszont mint akit kicseréltek, laza volt mint a Riga-lánc, nem fogta egyből „menekülőre”, és azokban, akikben megbízott, azokkal hosszabban is elbeszélgetett. Legnagyobb megdöbbenésemre velem is, mert emlékezett rám korábbról, és említette is, hogy nem kérdezek hülyeségeket. Egy évvel később már még jobban megdöbbentem, amikor ő üdvözölt előbb, és már természetesnek tűnt az, hogy mi beszélgetünk. Persze, akkor is trollkodott keményen, mert meredek kijelentésekért nem megy a szomszédba, és cukkolta Chase Careyéket is azzal, hogy teljesen „véletlenül” olyan fehér ingben volt, amelynek a nyakrésznél még a régi F1 logó volt látható.

     

    A bejegyzés megtekintése az Instagramon

     

    Péter Vámosi (@petervamosi) által megosztott bejegyzés

    Az ember azt gondolná, hogy ha máshonnan nem, majd Tom Bower életrajzi könyvéből megismeri majd az egykori használt motor- és autókereskedőből lett milliárdost. Keretbe rakja ugyan Bernie titkos életét ez a könyv, de közel sem leplez le mindent, vagy mutat be teljesen. És most, a Lucky! sorozattal kiegészülve sem leszünk jelentősen okosabbak.

    A 8 részes mű 1950-ben indul a Forma-1-gyel, ahová Bernard azért vagy így, vagy úgy, de iparkodott bekerülni. Versenyzőként is próbálkozott, de egyértelműen üzletemberként vált be. Menedzselt versenyzőket, irányította hosszú éveken át a Brabham csapatot. Utóbbi esetében érdemes összevetni, hogy mit állít ennek a körülményeiről a 11 éve magyarul is megjelent könyv, és mit most a sorozat. Ez is ugyanakkor Bernie karaktere, hol így meséli a saját történetét, hol úgy. Az igazságot csakis ő tudhatja.

    Kifejezetten üdítő látni azon felvételeket, amelyeket eddig szélesebb körben nem lehetett látni. Tehát nagyon is igaz, hogy azzal promózták, hogy sosem látott betekintést nyerhetünk valamennyire, a kulisszák mögé. Számomra ezek közül kiemelkedő volt, hogy az 1989-es suzukai versenyzői eligazításon hogy helyre rakta Ayrton Senna Jean-Marie Balestrét. Azt hiszem, nincs min csodálkozni ezek után, ha a francia a versenyen történt legendás baleset után hamar harmadszor is világbajnokká koronázta honfitársát, Alain Prostot.

    Azoknak is kifejezetten jó szórakozást fog nyújtani a „Lucky!„, akik kicsit Forma-1 szűzen ülnek le végig nézni, mert nem is annyira szájbarágósan, de végigmegy vagy 70 évnyi történésen a száguldó cirkuszból. Persze egyértelmű, hogy a narrátori szerepben Bernie azért úgy meséli el az eseményeket, hogy ő mindig egy pozitív hősként halad tovább. Nagyon jók a betét animációk, amelyek hivatottak olyan eseményeket bemutatni, amelyekről nem volt nyers film, vagy csak Ecclestone utalt rá valamilyen formában. Tényleg bemutatják a legismertebb csapatokat, zseniális főnökeiket, és a világbajnokok színe-javát.

    Az egyetlen bosszantó az, hogy a sorozat vége felé kicsit kapkodós lesz. Nagynak érzem az ugrásokat időben, és már nem annyira részletes, mint volt az az elején. Nyilván szorította az idő valamiért a rendezőt, és sajnos ugyanez mondható el a magyar szinkronról is. Ami bántotta nekem kicsit a fülem, hogy egyértelműen az angol változatból emelték át a neveket. Egyszerűen magyarul nem ezeket a neveket szoktuk meg, mondjuk a magyar közvetítőktől. A legsúlyosabb és már szakmai szintű hiba meg az volt, amikor Niki Lauda Spielbergben a magyar nyelvű szinkron szerint az Ausztrál Nagydíjat nyerte meg, 1984-ben…

    Mindezt leszámítva egy rendesen összerakott dokumentumfilm sorozatról beszélhetünk. Nyugodtan le lehet ültetni a családot elé, nem lesz „túlszakmázva” technikai paraméterekkel a dolog, inkább életutak találkozásáról szól a dolog. Hogyan haladtak egymás mellett, ellen, vagy tűntek el végül a Forma-1 fontos személyiségei. Aki viszont maradt, és végül csak lekapcsolta a villanyt, az Bernie, pedig nem állt mindig úgy a szénája, hogy maradhat ő a királykategória vezérigazgatója. Vajon tényleg csak szerencséje lett volna? Nos, aki erre keresi a választ, akár a saját kisfiával együtt: nézze végig!

    2023. január 7. – szombat
    15:05 Spektrum 1. rész
    16:00 Spektrum 2. rész
    16:55 Spektrum 3. rész
    17:50 Spektrum 4. rész

    2023. január 8. – vasárnap
    15:05 Spektrum 5. rész
    16:00 Spektrum 6. rész
    16:55 Spektrum 7. rész
    17:50 Spektrum 8. rész

    A kis Ecclestone először járt F1-es versenyen, de már tanulja a bizniszt

  • Berger lesz az Audi Laudája?

    Berger lesz az Audi Laudája?

    A Forma-1-es legenda Gerhard Berger egyfajta Niki Lauda-féle szerepkört kaphat az Audi 2026-tól induló Forma-1-es gyári csapatának az élén.

    Frederic Vasseur a Ferrarihoz tart, az Audi 2026-os partnere, a Sauber – jelenleg Alfa Romeo – pedig már a korábban a VW-hez kötődő McLaren csapatfőnököt, Andreas Seidlt nevezte ki új vezérigazgatónak. Vasseur utódját még nem neveztek meg.

    Amikor azonban Bergerrel kapcsolatban felmerült ez a szerepkör, miután nemrég távozott a német túraautó-sorozat, a DTM vezetői posztjáról, tagadta, hogy teljes munkaidőben visszatérne az autósporthoz. A La Gazzetta dello Sport azonban most arról számol be, hogy Berger leendő szerepe az Audinál valójában lehet, hogy nem teljes munkaidős lesz – a Mercedes egykori nem ügyvezető elnökének és háromszoros világbajnok Laudának a mintájára. Andrea Fani tudósítójuk a Volkswagen forrásaira hivatkozva ennyit írt:

    „Az osztráknak megvan a menedzseri jártassága és karizmája a világbajnoksághoz. A hipotézis az, hogy olyan tanácsadó lenne, mint Lauda volt a Mercedesnél.”

    Különleges emléket állított Laudának a Mercedes

  • Senna Mercedes 190E 2.3-16-ja nem, de van egy ugyanilyen eladó a mezőnyből!

    Senna Mercedes 190E 2.3-16-ja nem, de van egy ugyanilyen eladó a mezőnyből!

    1984-ben a Mercedes az akkor részben újjáépült Nürburgring hatalmas bulit tartott: a kor legnagyobb menőit beültették a 190E 2.3 16 szelepes csodájukba, és megversenyeztették őket.

    Egyfajta Race of Champions volt ez a dolog, amely márkakupát végül a #11-es rajtszámú csillagos autó nyert meg, es feltörekvő csillaggal, bizonyos Ayrton Sennával a volánnál.

    Az akkor 24 éves brazil olyan F1 világbajnokokat és nagy neveket vert meg, mint Niki Lauda, Carlos Reutemann, Keke Rosberg, John Watson, Denny Hulme, Jody Scheckter, Jack Brabham, Klaus Ludwig, James Hunt, John Surtees, Phil Hill, Manfred Schurti, Stirling Moss, Alain Prost, Udo Schütz, Jacques Laffite, Hans Herrmann, Elio de Angelis és Alan Jones. Történetesen ez lett a 12 körös futam utáni végső sorrend is, de Ayrtonnal az élén.

    Most azonban az ötödik helyen végzett Watson autója lett eladó, mivel Sennáén érthető okokból ül a Mercedes-Benz. Spanyolországban adták fel a hirdetést a #9-es rajtszámú legendás autóra, amely a leírása szerint 28 ezer kilométert futott, az ára pedig jó 60 millió forintnyi. Ebben az árban pedig benne van az is, hogy a Daimler mérnökei változtattak némileg a mezőny autóin a gyárihoz képest. Rövidebb váltó, keményebb rugó és lengéscsillapító, sportkipufogó, szélesebb Pirelli gumik, kisebb kormánykerék, rejtett áramtalanító, bukókeret és tűzoltórendszer, és kész is a versenyautó.

    Érdemes megvizsgálni jobban a kesztyűtartó fedelét is az ajánlat képei között. 😉

    Még most is bombanő Ayrton Senna egykori, magyar származású szerelme!

     

     

     

     

  • Különleges emléket állított Laudának a Mercedes

    Különleges emléket állított Laudának a Mercedes

    Névtáblát avatott a Mercedes Brackely-ben, a gyárhoz vezető út ugyanis egykori vezetőjük nevét viseli.

    2019-ben hunyt el Niki Lauda, aki a csillagosok sikereinek egyik oszlopos tagja volt. A csapat azóta egy vörös csillagot „hord” autóján így emlékezve a piros sapkát viselő világbajnokra. Most azonban egy újabb gesztust tettek az osztrák felé, ugyanis a gyárba vezető utat mostantól Lauda Drive-nak hívják.

    Toto Wolff avatta fel a táblát és egy vörös sapkát tett a tartófára. Lauda családja és a helyi hatóságok is jóváhagyták a változtatási kérelmet, így adhatott új nevet az útnak a csapat.

    „Igazán megtisztelő, hogy felavathatjuk a Lauda Drive-ot, nagyszerű volt látni, hogy ennyi csapattag összegyűlt az eseményen. Kedves barátunk és kollégánk Niki nem szerette volna, hogy ekkora hűhót csapjunk, hogy még egy utat is elnevezünk róla. Mindannyiunk számára megtiszteltetés volt vele dolgozni, szerencsés vagyok, hogy az egyik legjobb barátomnak nevezhettem őt. Hatalmas mértékben jártul hozzá a sikereinkhez, egy erős elnök volt, aki nagyon hiányzik nekünk. Bárcsak itt lehetne, mint barát és mint vezető, sok kérdés feltettem volna neki az idei évvel kapcsolatban. Az öröksége amit hátrahagyott sokféle formában fog tovább élni. Különleges érzés azt tudni, hogy milyen sok ember fog majd keresztülmenni a nevével ellátott úton.” – olvasható Wolff gondolata a Mercedes hivatalos oldalán.

  • Vedd meg a Hajszából Hunt 1976-os McLaren M23 replikáját – videóval!

    Vedd meg a Hajszából Hunt 1976-os McLaren M23 replikáját – videóval!

    A 2013-as Rush (Hajsza a győzelemért) filmben Daniel Brühl alakítja Niki Laudát, Chris Hemsworth pedig James Huntot. A két főszereplő mellett azonban valami más is ellopta a showt: egy 1976-os McLaren M23 replika, amelyet a filmhez építettek, és amely most kalapács alá kerül.

    A filmben használt 1976-os McLaren M23 talán a lehető legközelebb áll az eredetihez, de valójában külön a filmhez építették. A film jelenleg 88%-os tetszést aratott a Rotten Tomatoes-on, maga Lauda pedig a premier után azt mondta, hogy „csak egy dolog” nem stimmelt a filmmel kapcsolatban: „Nem tudom már sajnos Jamest ugratni a film után.”

    Az eredeti McLaren M23 az 1973-as szezonban mutatkozott be, és a McLaren M16 Indy 500-as autóján alapult. Ford Cosworth DFV motorral rendelkezett, amelyet a Nicholson-McLaren Engines tuningcég 465 lóerőre húzott fel.

    Visszatérve a replikára, két 1976-os McLaren M23-ast építettek kifejezetten a filmhez, hogy használják akkor, amikor egy igazi M23-as Forma-1-es autó használata túl veszélyes lenne. Mindkettőt úgy tervezték, hogy szinte ugyanúgy nézzenek ki, mint az eredeti autók. Ezekből 13 példányban építettek, 1-től 12-ig, illetve 14-es sorszámmal, mivel a 13-as számot szerencsétlenségnek tartották.

    Most a Silverstone Auctions aukciósházban árverésre bocsátották az egyik versenyautót, amelyet nem sokkal a film premierje után vásároltak meg. A szóban forgó replika már néhány éve ki van állítva, és a hirdetés szerint „ugyanolyan maradt, mint amikor a forgatásról kikerült, így valószínűleg nem sok mindenre lesz szükség ahhoz, hogy úgy működjön, mint a filmben”.

    A replika leírása megjegyzi, hogy az 1976-os McLaren M23 replika nyilvánvaló, hogy nem alkalmas versenyzésre. A „versenyautó” november 12-én, szombaton kerül árverésre, irányára 50 000 és 80 000 font között lesz.

    James Hunt még a barátai szerint is egy őrült volt

  • James Hunt még a barátai szerint is egy őrült volt

    James Hunt még a barátai szerint is egy őrült volt

    Egy katasztrofális ember, aki tudott bájos is lenni, egy versenyző, aki fedezte a kártyáit, hogy megszerezze az 1976-os Forma-1-es bajnoki címet, de nem volt totálisan könyörtelen – James Hunt volt a tökéletes Jekyll és Hyde versenyző.

    A karizmatikus pilóta által hagyott benyomás még ma is erős. Ezt a havi MotorsSport Magazin 1977-es témájú számban a Huntra emlékezők is elmondják.

    Ez volt az a szezon, amelyben a legjobb formáját hozta, de egyben a legrosszabbját is teljesítette. Silverstone és Fuji pompás győzelmeket hozott, de a szezon nagy részében használt McLaren M26-os nehézkes megszületésével az érdektelensége is kezdett eluralkodni, ami Hunt kiszámíthatatlan viselkedésében nyilvánult meg.

    Ez a kettősség teszi őt olyan lenyűgöző karakterré, ami miatt gyakran többet beszélnek róla, mint azokról, akik dicsőbb versenystatisztikákat halmoztak fel – de nem csinálták úgy, mint James. Az egyenes beszédéről ismert John Watson az e havi számban összehasonlítja és szembeállítja Hunt versenyzési stílusát másokéval:

    „James igazán versenyképes volt, intelligens, és rájött, hogy ha a Tarzanba érve a belső íven halad, és te pedig a külsőn, akkor „felsöpri” a pályát, és lényegében leszorít a pályáról. Visszatértem inkább mögé. Mario Andretti úgy vélte, James megértette a kerék a kerékkel versenyzés etikettjét, hogy helyet hagyjon a versenyzésnek – pedig nem.

    „Tisztelettel mondom, de szerencséje volt a világbajnoki címével Lauda nürburgringi balesete miatt, de a legjobbat hozta ki abból, amit kínáltak neki. Kanadában és Amerikában ő volt a domináns pilóta egy kiváló autóban, és a csapat megértette, miképp hozza ki belőle a legjobbat. Ahogy 1977-ben nekivágott a világbajnoki címe megvédésének, úgy érezte, hogy újra meg tudja csinálni – alapvetően akkor is kiemelkedő volt.”

    Egy másik pilóta, aki testközelből láthatta az embert és a versenyzőt, Hunt mclarenes csapattársa, Jochen Mass volt. Ők ketten kijöttek egymással, de a német bevallása szerint a ’76-os bajnok mindent megtett a győzelemért:

    „James őrült volt, soha nem nyugodott le teljesen. Azt hiszem, hogy túlzottan is vakmerő volt, ami a személyisége és a jólneveltsége közé állt. Versenyzőként igazi nagymester volt, és bátor. Amikor a Hesketh-től a McLarenhez került, hozzászokott az egyautós istállóhoz. A saját útját járta, ezért takarta el a kártyáit, soha semmit nem adott ki a kezéből. Bírtam őt, kölcsönös tisztelet volt közöttünk.”

    Ezt a Heskethben kialakult vasakaratot az első Forma-1-es csapatfőnöke nagyra értékelte, és segített a kiscsapatnak, hogy egy rövid időre az élvonalba kerüljön. Így beszélt róla Lord Hesketh:

    „James nemcsak egy gyors versenyző volt, hanem kőkemény is, és rendkívül versenyképes. Amennyiben 20 évvel korábban születik, vadászpilóta is lehetett volna. A Spitfire-je oldalán megannyi fekete kereszt lett volna. Nem volt ideje hírességgé válni, nem igazán érdekelte.”

    Hunt sötét oldala és az egyre növekvő félelem attól, hogy a győzelemtől eltérő célokért kockáztassa az életét, végül 1979 felénél arra késztette, hogy felhagyjon a versenyzéssel. A versenyzés utáni karrierje során a BBC-nél F1-es szakkommentátorként dolgozott Murray Walkerrel, és az „F1 hangja” nagyon is szemtanúja volt az egykori világbajnok különféle oldalainak, de végül egy új Huntot látott felbukkanni. Így nyilatkozott róla korábban Walker:

    „Szeszélyes ember volt, borzalmas temperamentummal rendelkezett, de tudott teljesen elbűvölő is lenni. Jó kombináció voltunk, mert James annyira nagy tudású és szókimondó volt. Csodáltam a bátorságát, amikor 79-ben Monacóban kiszállt a Wolftól, és kimondta, hogy nem akarja tovább kockáztatni az életét. Később komoly pénzügyi gondjai is voltak. Más emberré vált, szerényebb lett, és vidámabb. Szerintem, ez volt az a James, aki végig benne élt.”

    James Hunt 33 nővel feküdt le két hét alatt futamfelkészülés gyanánt

  • Hamilton a Red Bullt akarta, de Horner a Mercedes karjaiba lökte

    Hamilton a Red Bullt akarta, de Horner a Mercedes karjaiba lökte

    Lewis Hamilton jelenleg azt fontolgatja, hogy 2023 után is folytatja Forma-1-es pályafutását, ezt pedig minden bizonnyal továbbra is a Mercedesszel tervezi.

    2007-es debütálása óta egyetlen egyszer váltott csapatot (a Mercedeshez a McLarentől érkezett). De kiderült, hogy korábban majdnem a Red Bull Racinghez szerződött.

    Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke, egy interjúban kifejtette, hogy Hamilton a 2010 és 2013 közötti időszakra az osztrák csapathoz szeretett volna csatlakozni.

    Horner elmondta, hogy Hamilton és ő maga már tárgyaltak arról, hogy Mark Webber helyére kerüljön, Sebastian Vettel csapattársaként. Végül Horner elutasította Hamiltont, mert úgy vélte, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Horner azonban hozzátette, hogy ő vette rá Niki Laudát, hogy szerződtesse Hamiltont a Mercedeshez.

    „Lewis és én többször is beszélgettünk az évek során” – mondta Horner a Daily Mailnek.

    „2010 és 2013 között nagyon szeretett volna a Red Bullnál versenyezni. De abban az időben itt volt Sebastian, és két alfa versenyzőnek nem lett volna értelme.”

    „Niki Lauda a Mercedesnél volt, és nagyon szerette volna elvinni Lewist, és emlékszem, hogy bátorítottam őt, hogy szerződtesse őt. A McLarennel harcoltunk, és 2012-ben nekik volt a leggyorsabb autójuk, és úgy éreztük, hogy Lewis a McLarennel nagyobb veszélyt jelentene, mint a Mercedesszel.”

    „Bátorítottam Nikit, hogy szánja rá a pénzt, mivel Lewis egy kicsit határozatlan volt még. Joggal mondhatnám, hogy ez visszafelé sült el” – utalt Horner arra, hogy Hamilton végül a Mercedesszel nyert 6 bajnoki címet.