Címke: Nigel Mansell

  • Häkkinen: „Fantasztikus volt a biztonság a 90-es években.” Stewart: „Te meghaltál az autódban”

    Häkkinen: „Fantasztikus volt a biztonság a 90-es években.” Stewart: „Te meghaltál az autódban”

    Hét korábbi F1-es világbajnok ült össze egy hiánypótló beszélgetésre egy asztal körül. Különböző korszakok meghatározó versenyzői mesélték el, szerintük melyek voltak az F1 történetének sorsfordító változásai.

    A videót, amelyben Mika Häkkinen, Nigel Mansell, Alain Prost, Jackie Stewart, Mario Andretti, Emerson Fittipaldi és Jacques Villeneuve beszélget, pár nappal előre már beharangozta közösségi oldalain a Forma–1, ami még Kimi Räikkönenből is reakciót váltott ki.

    A világbajnokokat júliusban, a Goodwoodi Sebességfesztivál ideje alatt sikerült egy csoportba gyűjteni, hogy feltegyenek nekik néhány, az F1-es karrierjükkel kapcsolatos kérdést. Ők heten a sport történetének jelentős hányadát lefedték, hiszen Stewart még 1965-ben debütált, Villeneuve pedig 2006-ig volt a mezőny tagja, s mindannyian megéltek nagy átalakulásokat.

    A legizgalmasabb vitaindító kérdésre, mind kissé más aspektusból fogalmazták meg a válaszukat – bár a biztonság javulásának témája mindannyiuknál előkerült, érdekes megfigyelni, saját szemszögükből hogyan élték meg az F1 fejlődését.

    Mely emberek, autók és események formálták át leginkább a Forma–1-et a sport 75 éves történelme során?

    Villeneuve: Számomra ezt a változást [Ayrton] Senna jelentette. Beszélhetünk a Senna előtti és a Senna utáni korszakról. A sport a régi időkben nagyon veszélyes volt, és számos lépés történt a biztonság javítása érdekében, de Senna halála teljesen megváltoztatta, hogy hogyan tekintünk erre. A sport akkor ismerte fel, hogy most már tényleg tennünk kell valamit, részben azért is, mert már a közönségben is máshogy csapódott ez le. A múltban hősiesnek számított, hogy a versenyzők az életüket kockáztatják, de a 90-es évek közepétől hirtelen már egyáltalán nem tűnt annak.

    Andretti: A szívóhatás felfedezése. Véleményem szerint ez forradalmasította az autósportot. Akkoriban még nem voltak korlátozások a szabályokban, a végletekig lehetett vele kísérletezni. És láthatjuk, hogy a szívóhatás máig meghatározó tényező szerte az autósportban.

    Mansell: Három dolgot mondanék. Az egyik a versenyzői sztrájk Dél-Afrikában [1982-ben, itt írtunk róla részletesen] Apád [mondja Villenuve-nek, Gilles-re utalva] gondoskodott rólunk, fiatal versenyzőkről, és mind sztrájkba fogtunk a versenyzés helyett! A másik pillanatnak azt mondanám, amikor Bernie [Ecclestone] átvette a Forma–1 irányítását és ő lett az uralkodó. A harmadik pedig az a sorsfordító 1994-es hétvége Imolában, ahol két nagyszerű versenyzőt, Roland Ratzenbergert és Ayrton Sennát is elveszítettük.

    Häkkinen: Mindannyian kipróbáltuk már a régi korok versenyautóit, és amikor beleülünk azokba az ősrégi gépekbe az 50-es évekből, ahhoz tényleg tökökre van szükség. Az én koromban, a 90-es években és a 2000-es évek elején viszont az egész fantasztikus volt, tényleg biztonságban éreztük magunkat az autóban és hihetetlen kockázatokat vállalhattunk.

    Stewart: Pedig te meghaltál. Meghaltál az autódban, és Dr. Sid Watkins indított újra [itt Häkkinen 1995-ös adelaide-i balesetére utal, ami után újra kellett éleszteni]. Ez volt egy új korszak kezdete. Korábban, a mi időnkben nem volt Sid Watkins. Nélküle ma nem lennél itt. Fantasztikus, hogy hova jutott el a sport mostanra.

    Tényleg azért temessék el szülők az F1-ben versenyző gyereküket, mert ez egy ilyen sport?

    Fittipaldi: Amikor megérkeztem a Forma–1-be, akkoriban történt, hogy Jackie Stewart és Jo Bonnier megalapították a versenyzők érdekvédelmi szervezetét (GPDA). Jackie és a többiek rengeteget dolgoztak azért, hogy javítsák a sport biztonságát, és elképesztő, hogy ma mennyivel biztonságosabb a sport, mint korábban. Még emlékszem, hogy a 60-es évek végén és a 70-es évek elején azt mondtuk, hét az egyhez az esélye annak, hogy valaki túléli a szezont. Egy 21 fős mezőnyből hárman már nem voltak ott az év végére.

    Andretti: Soha nem volt még a versenyzőknek olyan jó esélyük arra, hogy a saját feltételeik szerint vonuljanak vissza, mint amilyen ma van. Ahogy a sport egyre inkább elüzletiesedett, fenntarthatatlanok lettek volna a régi viszonyok. Hiszen a szponzorok nem azért fizetnek sok millió dollárt a csapatoknak, hogy temetésekre járjanak. Ők ünnepelni akarnak. Sohasem lesz a sport 100%-osan biztonságos, és ez továbbra is hozzáad a vonzerejéhez, de hatalmas siker, hogy mára a lehető legbiztonságosabbá vált.

    Prost: De ez az egész egy nagyon lassú folyamat volt, amit 1980 óta végigkövethettem. 1982-ben történt Riccardo Paletti balesete Kanadában, azt követően kezdett el dolgozni a sport a törésteszteken. 1986-ban Elio [de Angelis] szenvedett halálos balesetet egy Paul Ricard-i teszten, amin én is jelen voltam. Nem voltak se sportbírók, se mentőautók, semmi, de ezt követően ez is elkezdett megváltozni. Aztán jött Philippe Streiff balesete Brazíliában [egy 1989-es jacarepaguai teszten, aminek nyomán kerekesszékbe került], ennek nyomán jelentek meg a pályakórházak. Aztán amikor a nagy autógyártók megérkeztek, több pénz is áramlott a sportba, ők pedig már nem akarták vállalni a balesetekkel járó felelősséget. A privát csapatok idejében ez azért még máshogy működött.

  • Kanapé mögött bujkáló Hamilton, tolvajt kergető Mansell – 5 őrült sztori a Magyar Nagydíjról

    Kanapé mögött bujkáló Hamilton, tolvajt kergető Mansell – 5 őrült sztori a Magyar Nagydíjról

    A jubileumi 40. Magyar Nagydíj kapcsán egymást érik a különböző történelmi visszatekintések, mi azonban most nem egy klasszikus, 1986-tól napjainkig minden futamot kiveséző (arról ITT VAN a több mint 40 képes galériánk) cikkel készültünk, hanem testvéroldalunk segítségével kiválasztottunk öt elképesztő sztorit a korábbi mogyoródi F1-es futamokról.

    Voltak itt határon rostokló F1-es kamionok; Ladával száguldó Senna; tolvajt kergető Mansell; beavatkozó autó által elütött, majd megváratott pilóta és kanapé mögött bujkáló Hamilton is. Íme:

    Frankl András sztorijai az első versenyről, 1986-ból:

    Ladával száguldozó pilóták, rakétaállomást féltő tábornok – így vártuk az 1. Magyar Nagydíjat

    A magyar szerelő Ladájával pályát tanuló Senna sztorija 1986-ból:

    Utólag tudta meg a magyar autószerelő, hogy Senna elvitte a Ladáját, és a Hungaroringen csapatott vele

    Mansell és a tolvaj szurkoló esete 1989-ből:

    Az megvan, amikor Mansell tolvaj szurkolót üldözött a Hungaroringen, majd akkorát esett, mint a ház? (videó)

    Taki Inoue a mai napig nem fizette ki, hogy ellátták, miután elütötte egy Tatra:

    Megváratta a helikopter, a kórházban a bankkártyáját követelték, miután elütötte egy Tatra a Hungaroringen (videó)

    Hamilton kanapé mögött bujkálása 2007-ből:

    Hamilton egy kanapé mögött bujdosott a Hungaroringen, annyira félt találkozni a főnökével

  • Sainz két bajnokkal azonos úton jár az F1-ben – jöhet a csúcstámadás a Williamsszel?

    Sainz két bajnokkal azonos úton jár az F1-ben – jöhet a csúcstámadás a Williamsszel?

    Azáltal, hogy Carlos Sainz az idei évre a Ferraritól a Williamshez szerződött, olyasmit tett, amit korábban csak Alain Prost és Nigel Mansell pályafutásában fedezhetünk fel: bejárta a Forma-1 három legnagyobb múltú csapatát. De ha engedékenyek vagyunk, még egy versenyzőt bevehetünk a klubba.

    A 2025-ös szezonnyitó Ausztrál Nagydíjtól kezdődően ugyanis a két korábbi világbajnokhoz hasonlóan Sainz is elmondhatja már magáról, hogy a Ferrari, a McLaren és a Williams színeiben is versenyzett a Forma-1-ben. Szigorúan véve csak ők hárman büszkélkedhetnek ezzel a sport teljes történelmében, senki másnak nem adatott meg, hogy mindhárom legendás istálló autójával versenyezhessen.

    Pontosabban Jacky Ickx karrierjének leiratában szintén megtalálhatjuk mindhárom csapatot, ám ez kissé félrevezető, hiszen az a Williams, amelyben 1976-ban négy futamot eltöltött, még Frank Williams előző versenyistállója volt. Éppen abban az volt az év, amelyben Williamst kiszorította saját csapatából az eredetileg befektetőként érkezett Walter Wolf, így a brit vállalkozó egy évvel később létrehozta máig működő második istállóját.

    Még ha a Williamst jóvá is írjuk, Ickx így is csak épphogy fel tudta magát szorítani a listára, hiszen a McLarennel is csak egyetlen versenyen állt rajthoz – 1973-ban a Nürburgringen a csapat felajánlott számára egy harmadik autót, mivel a Ferrari az azévi versenyképtelensége miatt azon a futamon nem állt rajthoz – ez volt azon 27 verseny egyike az F1 történetében, amitől a Scuderia távolmaradt. Ickx a Ferrarival hat győzelmet szerzett, de világbajnok nem lett.

    Videón, ahogy az egyik csapatváltó F1-es versenyző már új autóját vezeti

    Az egyaránt 1980-ban debütáló és a 90-es évek derekáig aktív Prost és Mansell karrierjében az is közös, hogy mindketten a Ferraritól igazoltak át a Williamshez – akárcsak most Sainz –, és mindketten bajnoki címig is jutottak a brit csapattal. Ez utóbbit viszont a spanyolnak komoly kihívás lenne pár év alatt véghez vinni.

    Mansellnek csak a csúcsra jutását követően, utolsó F1-es állomása lett a McLaren, ám mivel nem fért el kényelmesen a pilótafülkében, csupán két verseny után véget ért a csapattal való együttműködése 1995-ben. Ám ennek köszönhetően került fel erre az exkluzív listára.

    Prost máig az egyetlen, aki mindhárom nagycsapattal értelmezhető időtartamot töltött: a McLarennel, a Ferrarival és a Williamsszel is nyert versenyeket, ráadásul mindkét brit csapattal világbajnok lett. Bejárt istállóinak még a sorrendjét is kopírozta Sainz, ráadásul ez még kiegészíthető a Renault-val, hiszen mindketten onnan váltottak a McLarenre.

    A négy versenyző közül Sainznak sikerült leggyorsabban körbejárni a három ikonikus csapatot, hiszen már 30 éves korára versenyezhet mindhárommal, míg Ickxnek 31, Prostnak 38, Mansellnek 41 évesen lett meg a harmadik is közülük.

    Sikerességet illetően azonban Sainz egyelőre az utolsó helyen kullog ebből a kvartettből: Prost összesen 42 győzelmet szerzett ezzel a három csapattal, Mansell 31-et (az összes győzelmét), Ickx 5-öt, a spanyol pedig egyelőre csak a négy ferraris sikerét tudja felmutatni – de persze számára a harmadik szakasz még hátra van.

    Tegyük hozzá, ez a fajta rangsor, amelyben a Ferrari, a McLaren és a Williams kiemelhető a legrégebbi még működő F1-es csapatokként, csak a jelenünkben igaz. Amikor Ickx, Prost és Mansell versenyeztek, nem létezett ilyen számítás, hiszen akkor még a mezőnyben volt a Lotus (1958-as alapítás) és a Brabham (1962) is, amelyek egyaránt régebb óta létező csapatoknak számítottak, mint a McLaren és a Williams.

    Sokáig a három legsikeresebb csapatként is emlegették ezt a három tradicionális istállót – ez éppen Mansell visszavonulásának évétől, 1995-től vált igazzá, akkor előzte meg győzelmek számában a Williams a Lotust. Ma viszont már nem mondhatjuk ezt: a grove-iak negyed évszázadig tartották magukat a legjobb három között, ugyanis hosszú sikerínségük nyomán 2020-ban a Mercedes, tavaly pedig a Red Bull is megelőzte őket a győzelmi listán.

    Ma viszont vitathatatlan, hogy a konstruktőröket illetően a Ferrari, a McLaren és a Williams az F1 hőskorának utolsó képviselői – bár szervezetileg és személyzetileg persze teljesen átalakultak, némelyek tulajdonost váltottak és komoly mélypontokat is megéltek, ők viszont még az eredeti, a sporttal egybeforrt nevüket hordozzák. A többiek közül az 1993-ban érkező Sauber neve forog a mezőnyben a legrégebb óta (bár jövőre Audivá válik), majd következik a 2005-ben bemutatkozó Red Bull.

    McLaren Ferrari Williams Összes
    V Gy V Gy V Gy V Gy
    Jacky Ickx 1 0 55 6 4 0 60 5
    Alain Prost 107 30 30 5 16 7 153 42
    Nigel Mansell 2 0 31 3 95 28 128 31
    Carlos Sainz 37 0 88 4 ? ? 125 4

    V – verseny, Gy – győzelem

    Éledezik az F1, Norris és Sainz máris elkezdtek beszólogatni egymásnak

  • A 90-es években Norris két honfitársának is összejött az a csúfság, ami a McLaren pilótájának idén

    A 90-es években Norris két honfitársának is összejött az a csúfság, ami a McLaren pilótájának idén

    Lando Norris nagy valószínűséggel nem lesz világbajnok az idén, pedig a szezon nagyobb részében az övé volt a legjobb autó. Nem ő az első, akinek így sem jön össze a győzelem, ami persze aligha vigasztalja majd a McLaren versenyzőjét.

    A májusi Miami Nagydíjon bevetett fejlesztési csomagja óta eltelt időszakban egyértelműen a McLarené a legjobb autó a Forma–1-ben, ám a wokingi istállónak három versennyel a szezon vége előtt „csak” a konstruktőri világbajnoki címre van reális esélye, hiszen Lando Norris Brazíliában 62 pontos hátrányba került. A miami verseny óta a brit pilóta 273 pontot szerzett, míg az összetettben élen álló Max Verstappen 283-at, azaz hiába a Red Bull visszaesése és a McLaren feljavulása, Norris Miamihoz képest nemhogy közelebb kerülni nem tudott a hollandhoz, hanem távolodott tőle.

    Max Verstappen, Red Bull, Lando Norris, McLaren
    Norris és Verstappen párharcában benne volt a szoros szezonfinálé, ám végül aligha lesz az / Fotó: Mark Thompson/Getty Images/Red Bull Content Pool

    Mindez persze nemcsak Norris, hanem a csapat sara is, hiszen számos alkalommal nem tudták maximalizálni a megszerezhető pontmennyiséget és győzelmeket is engedtek kicsúszni a kezeik közül. Kanadában például rossz döntést hoztak, ami az első helyükbe került; Barcelonában Verstappen lerajtolta Norrist, majd utóbbinak hiába volt meg a tempója a győzelemhez, kifutott az időből. Ausztriában ütköztek, amit Norris is elkerülhetett volna; Silverstone-ban a McLaren rossz stratégiát választott, ami újabb győzelembe került; a Hungaroringen Norris nem tudta maga mögött tartani Piastrit, ami miatt később a McLaren az ausztrál elengedésére kérte; Spában ki nem kényszerített hibát vétett, amikor a rajt után a kavicságyba hajtott és két helyet veszített; Monzában szintén nem tudta megtartani a pole-t; Austinban büntetést kapott (itt inkább a McLaren hibázott, amiért nem parancsolta őt vissza Verstappen mögé); Brazíliában pedig újfent elbukta az első helyet a rajtnál, hogy aztán kibabráljon vele a piros zászló, majd az újraindításnál hibázzon és újabb két helyet veszítsen.

    Ám ha Norris elbukja az idei vb-címet – amire jó esélye van –, nem az ő és a McLaren párosa lesz az első, amelynek a legjobb autóval sem jön össze az egyéni vb-cím. Alább felelevenítettünk két olyan esetet, amikor valakinek a legjobb autóval sem jött össze a vb-cím, illetve egy olyat, amelynél vitatható, hogy az illető a legjobb autóban ült-e, az viszont nem, hogy amennyiben összeszedettebben és jobban teljesít, világbajnok lett volna.

    Nigel Mansell — 1991

    Noha végül 1992-ben világbajnok lett, Nigel Mansellnek már 1991-ben meg kellett volna szereznie pályafutása első vb-címét. A Ferraritól a korábbi csapatához visszatérő oroszlán remek társat kapott a győzelemhez az Adrian Newey és Patrick Head alkotta Williams FW14-es személyében, ám akárcsak az idén Norrisnak, az ő szezonkezdete sem alakult fényesen, majd nem tudta hozni azt a következetességet, amit a lassabb autóban ülő, végül harmadik vb-címét nyerő Ayrton Senna igen.

    Mansell az első négy futamból háromszor kiesett műszaki hiba miatt, majd Monacóban úgy lett második, hogy sokkal gyorsabb volt az említett három versenyt megnyerő Sennánál, de nem tudott előzni. Miután a Williams orvosolta a megbízhatósági problémáit, elkezdtek jönni a győzelmek és dobogós helyezések (Mansell az összes 1991-es befejezett futamán 1. vagy 2. lett), de azért ekkor sem volt minden tökéletes, hiszen például Kanadában Mansell egy győzelmet szórakozott el az utolsó körben (bővebben az alábbi cikkben).

    Az utolsó négy futam előtt ezzel együtt 18 pontra csökkentette hátrányát Sennához képest, Portugáliában viszont csak a 4. helyre kvalifikált, 6 tizeddel a pole-t megszerző csapattársa, Riccardo Patrese mögé. Innen ugyan sikerült felkapaszkodnia az 1. helyre, azonban a Williams a 30. körben elrontotta a kerékcseréjét, majd emiatt a csapat az erre kijelölt területen kívül tette fel rendesen a jobb hátsó kereket, így a 15. helyre visszaálló pilótát később fekete zászlóval kizárták.

    Mansell ezután a Spanyol Nagydíj megnyerésével még életben tartotta az esélyeit, ám az utolsó előtti versenyen, Szuzukában hibázott és a kavicságyban végezte, amivel már ott elbukta a vb-címet. Azt, hogy nem csak az ő képességeinek köszönhetően volt ennyire eredményes, mi sem mutatja jobba, minthogy éppen csak legyőzte Patresét a csapaton belüli párharcban, miközben az olasz 9 alkalommal végzett előrébb nála időmérőn és hét alkalommal versenyen, Mexikóban és Portugáliában pedig egyaránt nyert.

    Damon Hill – 1994-95

    Ayrton Senna 1994-es imolai tragédiája után Damon Hill egyik napról a másikra vált a Williams vezérévé, és kellett valahogy szembeszállnia a szezont elsöprő formában, 4/4 győzelemmel kezdő Michael Schumacher–Benetton kettőssel. Ám miközben a Williamsnek sikerült orvosolnia autója szezon eleji hiányosságait és a Francia Nagydíjon bevetett B-változattal egyértelműen hatalmasat léptek előre, Hill nehezen tudta tartani Schumacher tempóját és sokszor kifogott rajta a német agresszív stílusa, akárcsak azt Norris és Verstappen esetében láthattuk az idén.

    Mindössze két olyan verseny volt azonban, amelyen Hill egyértelműen a német fölé nőtt, a Brit és a Japán Nagydíj (előbbiről utólag igencsak vitatható módon kizárták a Benetton pilótáját), míg Schumachert két futamról, az Olasz és a Portugál Nagydíjról is eltiltották, Spában pedig utólag vették el a győzelmét. Hillnek azonban mindez csak arra volt elég, hogy az utolsó futamig versenyben maradjon a vb-címért, megnyerni azonban Schumacher ellentmondásos ausztráliai manővere miatt nem tudta azt.

    Ezek után 1995-ben már az utolsó versenyig sem jutott el a vb-csata, noha Hillnek ezúttal már a szezon elejétől fogva a mezőny legjobb autója állt a rendelkezésére. A Francia Nagydíj után mindössze 11 ponttal állt Schumacher mögött az összetettben, de a szezon folytatásában csőstül kezdtek jönni a hibák: a Brit és az Olasz Nagydíjon is igen amatőr módon nekiment Schumachernek, amivel mindkétszer mindkettejüket kiesését eredményezte, míg Hockenheimben, a Nürburgringen és Szuzukában csak a saját futamát tette tönkre a megpördülésével. Ebben az évben 33 ponttal végzett Schumacher mögött úgy, hogy akkor még csak 10 pontot ért egy győzelem.

    Eddie Irvine – 1999

    Míg az imént említett két esetben nem sok vita van azzal kapcsolatban, hogy a végül második helyen záró pilótának volt a szezon egészét nézve a futamok többségén a legjobb autója, addig 1999-ben ez a kijelentés már nem feltétlenül állná meg a helyét. Az viszont tény, hogy a Ferrari több mint versenyképes volt, és ha Michael Schumacher nem töri el a lábát Silverstone-ban, jó eséllyel világbajnok lehetett volna abban az évben.

    Végül azonban Eddie Irvine lépett elő a Scuderia húzóemberévé, és a McLaren pilótáinak bukdácsolása, valamint a wokingiak megbízhatósága és hibái nyomán az utolsó futamig harcban volt a vb-címért. Sőt, miután az Osztrák (Coulthard kiütötte Häkkinent a rajt után, majd a finn az utolsóról a 3. helyig kapaszkodott fel) és a Német Nagydíjat is megnyerte, Irvine 8 ponttal vezetett Hakkinen előtt az összetettben.

    A Hungaroringen aztán kicsúszott és Coulthardnak ajándékozta a 2. helyet, Spában pedig a 6. helyről rajtolva csak 4. lett, majd Monzában a beugró Mika Salo elhomályosította őt (a finn dobogón végzett, míg Irvine csak 6. lett), hogy aztán a Nürburgringen Irvine a 9. helyről rajtolva csak a 7., az akkori szabályok értelmében már nem pontszerző helyen végezzen. Eközben Hakkinen és a McLaren is tett róla, hogy kis híján mindkét vb-címet elbukja: a szezonnyitón mindkét Ezüstnyíl kiesett; a finn pedig Imolában és Monzában is saját hibája miatt dobta el a győzelmet.

    Irvine ezzel együtt világbajnok lehetett volna, de míg Malajziában a lábtöréséből visszatérő Michael Schumacher még győzelemhez tudta őt segíteni (mindkét McLarent feltartotta, hogy az ír megléphessen, de Irvine később így is visszaesett a 2. helyre, úgyhogy Schumachernek el kellett engednie), Japánban Irvine egyszerűen nem volt elég jó ahhoz, hogy ez megismétlődhessen. Noha 4 pontos előnnyel érkezett Szuzukába, az időmérőn balesetet szenvedett és csak 5. lett, majd a futamon a győztes és második világbajnoki címét nyerő Hakkinentől több mint másfél perccel lemaradva a 3. helyen jött be.

  • Nagyot hibázott a Ferrari? – világbajnok volt pilótájuk kritizálta a maranellóiakat

    Nagyot hibázott a Ferrari? – világbajnok volt pilótájuk kritizálta a maranellóiakat

    A Ferrarival két szezont lehúzó, később egy Adrian Newey által tervezett Williamsszel világbajnoki címet nyerő Nigel Mansell szerint az olaszok rosszul tették, hogy nem követtek el mindent a mérnökzseni megszerzéséért.

    Az 1989-ben és 1990-ben a Ferrarinál versenyző Nigel Mansell alighanem nincs egyedül azon véleményével, hogy a maranellóiaknak mindent meg kellett volna tenniük Adrian Newey megszerzéséért ahelyett, hogy hagyják az Aston Martinhoz menni a Red Bullt elhagyó tervezőzsenit. Frédéric Vasseur, a Scuderia csapatfőnöke erről nemrég azt mondta, nem egyeztek az elképzeléseik Newey-val arról, hogy milyen szerepet töltene be a csapatban, és különben is, egyetlen személy nem tesz csodát.

    Mansell ugyanakkor úgy véli, hogy de igen. „Amint hallottam, hogy a Ferrari valószínűleg Adrian fizetési követelései miatt állt el a szerződtetésétől, arra gondoltam, hogy ez megfontolatlan volt a részükről. Imádom a Ferrarit, tényleg imádom, de elszalasztottak egy lehetőséget, mert bárki is szerzi meg Adrian Newey-t, az szinte garantáltan fantasztikus évek elé néz. Az Aston Martin valami igazán különlegeset ért el azzal, hogy megszerezte őt” – idézi a Crash.net az 1992-es világbajnokot.

    christian horner, nigel mansell
    Mansell (jobbra) a Ferrari helyében megszerezte volna Newey-t / Fotó: Mark Thompson/Getty Images/Red Bull Content Pool

    A 71 esztendős expilóta szavai alighanem sokak véleményét tükrözik, különösen azért, mert a Ferrari egyszer, 2014-ben már a csillagokat is lehozta volna Newey-ért. A mérnök erről 2017-ben megjelent könyvében így írt: „Már korábban is megkörnyékeztek, de ezúttal minden addiginál komolyabbak voltak a szándékaik. Elutaztam, hogy találkozzam Luca di Montezemolóval, a Ferrari akkori elnökével a toszkánai vidéki házában. Komoly tárgyalásokat folytattunk, az ajánlatuk pedig mesés volt. Luca nekem akarta adni a teljes Ferrarit, az utcai és a versenyrészleget is. Szinte már filmsztárokhoz illő életstílussal kecsegtetett, és a legnevetségesebben nagy pénzügyi ajánlattal, ami jóval több volt, mint a már így is nagylelkű red bullos fizetésem duplája.”

    Newey persze ennek ellenére nemet mondott, amiben nagy szerepet játszott az, hogy egyrészt nem igazán akarta elhagyni a Red Bullt, csak motiválatlanná vált a gyenge motor miatt, másrészt a külföldre költözéssel is hadilábon állt. Hogy most pontosan miért nem ment Maranellóba, azt valószínűleg csak évek múlva tudjuk meg, de Mansell szerint az Aston Martin nagyon jól járt vele.

    „Elbűvölve fogom nézni a sportszerető emberekkel, hogy milyen gyorsan előretörnek majd. Az emberek szerintem alábecsülték annak a jelentőségét, hogy Adrian szerintem nem volt teljesen boldog az utóbbi néhány évben a Red Bullnál, és így is milyen fantasztikus munkát végzett. Szerintem azzal, hogy az Egyesült Királyságban, az Aston Martinnál maradt, Adrian kicsit nagyobb energiával és fókuszáltabban fog dolgozni. Ezeket a szavakat hallgatni pedig mindenki számára félelmetes, mert annyira fantasztikus munkát végez. És ha kényelmesen érzi magát, és biztos vagyok benne, hogy az Aston Martinnál így fogja, valami nagyon különlegeset érhet el.”

    A Red Bull már Newey alatt rossz irányba indult el, és hallgatnia kellett volna Pérezre

  • Jön a 39., de milyen volt az első Magyar Nagydíj? – mutatjuk! (képek)

    Jön a 39., de milyen volt az első Magyar Nagydíj? – mutatjuk! (képek)

    Az idén immár zsinórban a 39. Magyar Nagydíjnak ad otthont a Hungaroring. Az a Hungaroring, amely az idei évre is szépült, de 2026-ra merőben más arcát fogja mutatni, mint most. Hát még az 1986-os, első versenyhez képest milyen nagy lesz a kontraszt, hiszen eltűnik az arra a futamra felhúzott, azóta is álló főépület, és már csak az olyan képeken lehet majd látni, mint amilyenek az alábbi galériánkban szerepelnek az első, 1986. augusztus 10-én rendezett Forma–1-es Magyar Nagydíjról. Hatalmas tömegek a poros domboldalon, Ikarusszal érkező rajtrácslányok, szocialista járműcsodák és a képekek által is visszaadott forróság.

  • A katari pokolnak hol a helye az F1 legkegyetlenebb futamai között?

    A katari pokolnak hol a helye az F1 legkegyetlenebb futamai között?

    Az F1 történetében a hőség sokszor megkínozta a mezőnyt, összegyűjtöttük a listát a leginkább embert próbáló versenyekről.

    A katari versenyen több tényező okozta, hogy a versenyzők szervezetét különösen megviselte a forróság, amire átmeneti gyógyírt sem találtak a sisakrostély kinyitásával, ezért szokatlan látványt nyújtott, hogy a leintés után mennyire kimerültek a pilóták, többen érezhetően az ájulás határán mozogtak. Logan Sargeant annyira legyengült, hogy idő előtt le is parkolt.

    Katarban nem pusztán a hőmérséklet volt a gond, a magas páratartalom fokozta a szenvedést. Az F1 hat évvel ezelőtti gyűjtésébe 38 °C feletti hőmérséklettel lehetett bekerülni a legforróbb versenyek közé, de az  Autosport korábbi cikkében az 1950-es évekből is megemlítettek két futamot, 40 fokot citálva.

    Érdekesség, hogy régebben Malajziában vagy épp a nyári Magyar Nagydíjon visszatérően nehezítő faktornak számított, számít a meleg, e két helyszín nem szerepel egyik felsorolásban sem.

    Ocon inkább a halált választaná, minthogy feladja a versenyt

    Furcsa, de visszatekintve az F1 Youtube-összeállításában megtalálható 2008-as Ausztrál és a 2007-es Brazil Nagydíjra, nekünk egyikről sem az ugrik be, hogy a meleg aprította a mezőnyt. Előbbi a sok balesetről maradt emlékezetes, utóbbi pedig nyilván Kimi Räikkönen vb-címéről és Lewis Hamilton (hőségtől független) kálváriájáról, ami bundagyanút is felvet.

    A két amerikai utcai pálya forrósága viszont sok képet égetett az emlékezetünkbe, elsősorban természetesen a kimerült Nigel Mansell összeesését, ahogy 1984-ben Dallasban kétségbeesetten megpróbálta áttolni a célvonalon a lerobbant Lotusát. „Nagyon mérges voltam, harcoltam tovább. Aztán kialudtak a fények és a kórházban ébredtem, egy jéggel töltött ágyban” – mondta.

    Az F1 történetének egyetlen dallasi versenyén 2 órán át küzdöttek az elemekkel a pilóták, de a legnagyobb bajt nem is a kánikula jelentette, hanem a botrányos aszfaltburkolat. Már az edzéseken látszott, hogy a közúti forgalomra tervezett borítás nem bírja a több mint ezer lóerős turbómotoros autók terhelését, több kanyarnál felrepedezett, és komolyan fennállt a veszély, hogy elmarad a futam.

    https://500miles.hu/f1/f1-prosti-dallas-ewing-csalad-szeme-lattara-egett-le-texasban

    Volt azért valaki, aki némi hűsítést élvezhetett: a győztes Keke Rosberg egy különleges, hűtővízzel feltöltött, 2500 dolláros sisakban vezetett, amit a NASCAR-ban már többen használtak, de a gyártóval kötött megállapodás értelmében ez csak a Williamsnél volt elérhető. A holland Huub Rothengatter viszont rosszabbul járt, mert forró üzemanyag folyt a feneke környékére, emiatt amint kiesett, kirohant a nézőtérre, hogy hideg vízzel hűsítse teste azon tájékát. (A különös versenyről megdöbbentő felvételeket az F1 hivatalos oldalán közzétett videókon lehet megtekinteni.)

    Az 1985-ös detroiti futam hőségében, valamelyest enyhébb mértékben szintén feltöredezett az aszfalt, és az egyik kanyarban ez több pilótán kifogott, Alain Prost, Ayrton Senna, Michele Alboreto, Nigel Mansell egyaránt a falnak ment.

    Az 1959-es Francia Nagydíjon szintén hasonló problémák jelentkeztek, és az aszfaltból kiolvadt egyik kődarab eltalálta Masten Gregory sisakját, aki ettől kisebb agyrázkódást szenvedett és feladta a futamot. Egy kavics Innes Ireland-nek a szemvédő eszközét, Dan Gurney autójának a hűtőjét rongálta meg, és a kavicsdarabok többeknek okoztak kisebb vágási sérüléseket.

    A Motorsport Magazine beszámolója szerint a rajt előtt sokan locsolták le magukat vízzel, és sok autóba helyeztek el törlőkendőt, illetve vizespalackot, továbbá menet közben is akadt pilóta, akinek ki kellett mennie a depóba egy hűsítő vizes locsolásért.

    Az 1955-ös Argentin Nagydíj 3 órás, 375 kilométeres távja szintén brutális volt. Árulkodó, hogy a verseny során összesen 16 pilótacsere volt, és Maurice Trintignant, Jean Behra, valamint Harry Schell három autót is vezetett. Mindössze ketten voltak, akik csere nélkül teljesítették a távot, az egyik Fangio, a másik pedig a szintén argentin, 5. helyen végző Roberto Mieres, de egyszer-egyszer nekik is ki kellett menniük a garázshoz ivószünetre.

     

    16 pilótacserét és az F1-legendának maradandó sérülést hozott minden idők egyik legbrutálisabb futama

    A győztes Fangio égési sérüléseket szenvedett a lábán, miután túlhevült a kipufogója, és ennek nyomát élete végéig viselte. „Minden égetett a pilótafülkében, még a kormánykerék is – mondta. – Bizonyos pillanatokban a hőmérséklet százhúsz fokra nőtt. A futam feléig alig kaptam levegőt.”

    A hőmérsékleti csúcstartó a 2005-ös Bahreini Nagydíj, azt a sivatagi viadalt még nem este, hanem délután rendezték, és 42 fokos hőmérsékletet regisztráltak. A versenyzők különösebb fennakadás nélkül teljesítették a távot, bár azt hozzá kell tenni, hogy 2005-ben speciális gumiszabály volt érvényben, a futamokon tilos volt kereket cserélni, ezért a pilóták nem vezethettek teljes erőbedobással, ellentétben az idei Katari Nagydíjjal, amikor a kötelező három kerékcsere tudatában nem kellett spórolni. Ráadásul az akkori autók tömege mintegy kétszáz kilóval könnyebb volt a mostaniaknál.

    Az F1 legheroikusabb győzelmei közül egyébként többnél nem is a hőség jelentett fizikai megpróbáltatást a pilótáknak, hanem egyéb akadályok: az 1984-es Kanadai Nagydíjon Nelson Piquet úgy nyert, hogy a lábára forró üzemanyag folyt és megsebesítette, vagy az 1991-es Brazil Nagydíjon váltóhibával aratott győzelmekor Ayrton Senna is csak hosszabb idő után, segítséggel tudott kimászni a kocsiból.

  • Világbajnok lett, másnap pedig kirúgták Mansellt

    Világbajnok lett, másnap pedig kirúgták Mansellt

    Idén már 31 éve, hogy 1992-ben világbajnok lett Nigel Mansell. A sokak által szeretett brit hosszú balszerencsés évek után ért fel a csúcsra 39 évesen, ám a nagy siker után elég hamar jött is a fekete leves a számára.

    Mansell 1992-ben, ritkán látott dominanciával nyerte meg karrierje első, és egyetlen világbajnoki címet a Williams-szel. A korábbi években többször is volt közel ehhez, de rendre a pech elvette tőle az esélyt, háromszor végzett a pontverseny második helyén, miközben két szezon erejéig a Williamset Ferrarira cserélte.

    Az olasz kaland messze nem fűzte be hozzáfűzött reményeket, hiába nyerte meg a legelső Ferraris versenyét. 1991-ben visszatért Frank Williams istállójához, ahol egy évre rá nem volt ellenfele. Már a Magyar Nagydíjon matematikailag is bebiztosította a bajnoki címét, pedig hátra volt még öt versenyhétvége.

    Ám azon futamok már teljesen más hangulatban teltek, ugyanis a magyar futam másnapján közölték vele, hogy mivel megnyerte a bajnoki címet, többé már nincs szüksége rá a Williamsnek. Egész pontosan az történt, hogy Mansell szerződése az év végén lejárt, a Williams pedig visszalépett a hosszabbítási tárgyalásoktól. A végső döntés pedig komoly gyomros volt a bajnok számára, ugyanis nem elég, hogy a Williams nem tartott rá igényt, csak jóval kevesebb fizetésért, végül a helyére azt a személyt szerződtették le 1993-ra, akit Mansell a legjobban utált az egész karrierje során, Alain Prostot.

    A két klasszisnak volt ugyanis közös története, 1990-ben csapattársak voltak a Ferrarinál. Viszonyuk pedig itt mérgesedett el leginkább, mindketten csúcsra akarták juttatni a maranelloi gárdát, ehhez a francia állt közelebb. Végig Mansell fölé magasodott, ami a kettejük kapcsolatának se tett jót, mindketten komoly politikai játszmákba kezdtek, amely Mansell hazai versenyén robbant. Ekkor a brit a nézők közé dobta a kesztyűjét és bejelentette a visszavonulását, ám ekkor Frank Williams még megmentette a karrierjét.

    Így érhető, hogy amikor tudomására jutott, hogy ki lesz az utódja, nagyon idegesen reagált. Azóta eltelt több, mint három évtized, de Mansell fejében annyira tisztán élnek a magyar futam utáni órák, napok, mintha csak tegnap történt volna.

    „Nagyon vártam, megvédhessem a címemet, vártam, hogy 1993-ban is egy remek évem legyen. Akár Prost legyen a csapattársam, akár nem. Aztán viszont kevesebb, mint 24 órával a bajnoki címem megszerzése után megtudtam, hogy nem lesz autóm 93-ra. Nagyon is versenyezni akartam, de csak a fizetésem feléért lett volna lehetőségem folytatni, ami nem volt egy jó ajánlat. Nem volt újdonság, hogy Frank Williams meg akart szabadulni tőlem, sok más versenyzővel is ezt tette.” mesélte Mansell.

    Mansell végül versenyzett 1993-ban, sőt, bajnok is lett, de a tengerentúlon, a CART-ban. Az élet viszont úgy alakult, hogy Ayrton Senna 1994-es halála után előbb David Coulthard, majd a szezon végére Nigel Mansell lett Damon Hill csapattársa a Williamsnél. A visszatérés remekül sikerült, hiszen a szezonzárót meg nyerte. Egy évre rá két futam erejéig a McLarennél is rajthoz állt, de az már feledhető eredményeket hozott, így végleg elköszönt a Forma-1-től, miközben a helyére érkező legfőbb rivális se volt már a mezőny tagja, csak Prost 1993-ban az ő autójában még egyszer, utoljára világbajnok lett.

    Ma 25 éve, hogy Nigel Mansell végleg abbahagyta a Forma-1-et!

  • Ennyiért lehet a tiéd Vettel limitált Nissan GT-R-je

    Ennyiért lehet a tiéd Vettel limitált Nissan GT-R-je

    Ha szeretnél, tiéd lehet egy Nissan GT-R Black Edition Sebastian Vetteltől, bár sokba fog kerülni.

    Az autó a négyszeres világbajnok magángyűjteményébe tartozott, mielőtt eladásra kínálták, minimális használattal – mindössze 145 megtett kilométerrel, annak ellenére, hogy az autó 10 éves.

    A GT-R online hirdetése szerint – az autó ára 250.000 euró – használaton kívüli állapota miatt „kinézetre és technikailag is egy teljesen új jármű, ami egyedülálló lehetőséget jelent a gyűjtők számára, különösen a tulajdonos története miatt”.

    A Black Edition több, mint a korabeli R35-ös Nissan GT-R szabványos változata, mivel számos további extrát tartalmaz az autó; többek között elegáns, piros-fekete Recaro versenyüléseket, szénszálas spoilert és 20 colos könnyűfém Rays keréktárcsákat – valamint azt, hogy ez a bizonyos változat egy többszörös Forma-1-es világbajnok tulajdonában volt, ami magas eszmei értéket (és magas árcédulát) ad az autónak.

    A motorháztető alatt a GT-R egy 3,8 literes, duplaturbós V6-os motorral büszkélkedhet, amely 545 lóerős, és mindössze 2,7 másodperc alatt képes 0-100-ra gyorsulni.

    Vettel az elmúlt években nem először válik meg valamelyik autójától; 2021 elején már nyolc autót bocsátott árverésre magángyűjteményéből – többek között több Ferrari-modell, így egy 2016-os LaFerrari, egy 2004-es Enzo, egy 1996-os F50-es és egy 2015-ös 458-as is eladásra került.

    A Forma-1 lelkes történésze egy Williams FW14B-t is megvásárolt, amelyet Nigel Mansell 1992-es domináns, címvédő szezonjában vezetett, és amelynek orrán az ikonikus piros 5-ös szám díszeleg. A 2022-es Brit Nagydíj hétvégéjén saját autójával egy bemutató kört is teljesített Silverstone-ban.

    (Horváth Janka fordítása)

    Vettel nézetei nem mentek nyugdíjba, már új platformot keres nekik

  • Lucky! – a Spektrumon, avagy Bernie Ecclestone és a Forma-1 története

    Lucky! – a Spektrumon, avagy Bernie Ecclestone és a Forma-1 története

    Az AMC Networks International együttműködésével készült „Lucky!” című sorozat Bernie Ecclestone, a Formula-1 egyik, talán legismertebb uráról szól, akit az emberek egyszerre imádnak, és imádnak utálni. Nevét a sportrajongóknak aligha kell bemutatni, közel negyven éven át a száguldó cirkusz teljhatalmú ura volt, miután a FIA jogelődjével folytatott harcok után megkapta az F1 exkluzív kereskedelmi jogait.

     A nyolcrészes sorozat december 27-én este 9-kor debütált a Spektrumon, amelyben szinte minden benne van, amit a mindössze 157 cm magas, ám hihetetlenül karakteres főhősről, annak életéről és a sportágban betöltött szerepéről tudni kell. A rendező pedig az a Manish Pandey, aki a „Senna” című sokszorosan díjnyertes dokumentumfilm írója és producere volt. A műsor gazdag archívumból dolgozik, egészen elképesztő felvételeket mutat be 1950-től, köztük az első silverstone-i nagydíjról, ahol Ecclestone is jelen volt, de felsorakoztatja a sportág legnagyobb neveit a ’70-es, ’80-as évektől kezdve egészen napjainkig.

    A műsor készítői ráadásul egyenesen Eccelstone-t tették meg a sorozat narrátorának, így történetét a saját szemszögéből láthatjuk. A Lucky! nem pusztán dokumentumsorozat, hanem egyben ajándék is a most kétéves fia, Ace számára, aki így egyenesen édesapjától ismerheti meg a történetet.

    A műsor egészen a kezdetekig nyúlik vissza, Bernie életének korai éveibe. Így megtudhatjuk miként lett a brit munkásosztálybeli fiúból igazi üzletember – akit fiatalon is a pénzcsinálás gondolata foglalkoztatott, töltőtollal és zsemlével seftelt -, hogy azután tizenöt évesen, iskolai végzettség nélkül, ám borotvaéles eszével használtmotorok eladásával alapozza meg azt az egészen elképesztő karriert, amely az általa imádott sportág elsőszámú emberévé tette. A sorozat részről-részre jut el egészen napjainkig, követve az utat, amin a Forma-1 évről-évre fejlődött és vált az autósportok megkerülhetetlen ágazatává.

    Az út azonban nem volt olyan egyszerű, ahogyan azt hinnénk. A most 92 éves úriember ugyanis az ötvenes-hatvanas években több alkalommal is hátat fordított a sportágnak, ám a világ, ami körülölelte, újra és újra beszippantotta, és nem is eresztette el évtizedeken át. Kezdetben pilótamenedzser volt, majd visszatértével a 70-es években csapattulajdonos lett a Brabham istállónál, amivel később világbajnoki címet is ünnepelhetett. Csapattulajdonosként Bernie a FOCA (a Formula-1-es Konstruktőrök Szövetsége) tagjai közé lépett, így megnyílt előtte az út a kiteljesedés felé. Remek üzleti érzékkel szimatolta ki, hogy csekély jutalékért cserébe elvállalja a csapatok közös logisztikáját a versenypályákkal szemben úgy, hogy minden kockázat az övé. Terve bevált, dőlt a pénz az F1-be -nem mellesleg a saját pénztárcájába is-, ám ezzel borsot tört a dúsgazdag pályatulajdonosok orra alá.

    Bernie túlmutatott csapatfőnöki pozícióján: a rengeteg halálos baleset miatt jelentős szerepe lett biztonsági követelmények megerősítésében. Továbbá mindenki más előtt az élő közvetítésben látta az F1 jövőjét – és azt a határtalan pénzt, amelyet ez képes termelni. Ezt elérni azonban nem volt egyszerű még számára sem, nem beszélve az iparág irgalmatlan mennyiségű bevételeiről, amelyektől emiatt mások elestek. Nem véletlen, hogy ennyi éven keresztül hadakozott mindenkivel – riválisokkal, bankokkal, kormányokkal és bíróságokkal –, ezek mindegyikét legyőzve elérte, hogy a sportág mára oly’ sikeres legyen, hogy egy lapon említhessük az olimpiával, vagy a labdarúgó-világbajnoksággal.

    Ecclestone az üzletkötés igazi zsenije, erről számtalan anekdotát zengenek, amelyeket a műsor készítői képregény stílusú animációval tárnak elénk, egy-két archív felvétellel tarkítva, például hogyan kap zsíros pénzkötegeket, amiket az aktatáskájába téve szépen megköszön, majd szimbolikus kézfogással zárva megy útjára. A botrányok sem kerülték el, híres volt robbanékonyságáról, beleállt mindenbe és mindenkibe, aki épp’ nem tetszett, legyen az alkalmazott, hamis termékeket forgalmazó árus, a FIA vezetői, vagy akár egy szimpla lámpa.

    Michael Schumacher, Ayrton Senna
    Fotó: ©Getty/AMC International

    A sorozat Ecclestone mellet a Forma-1 királyait is felvonultatja, olyan karakterekkel találkozhatunk, mint Häkkinen, Hill, Prost, Piquet, Senna, Mansell, Schumacher vagy a még most is versenyző Alonso és Hamilton.

    Lucky! – Bernie Ecclestone és a Formula-1 története – első rész december 27-én 21:00-kor a Spektrum műsorán, további epizódok minden hétköznap 21 órakor.

    Ecclestone életét ilyennek még nem láttad, avagy előzetes a róla készült sorozatról