Még mindig nem eléggé ismert a hazai autósport kedvelő folklórban, hogy már 1936-ban rendeztek Magyar Nagydíjat, Budapesten, a Népligetben.
Pedig egyenesen a kormányzó, Horthy Miklós fővédnöksége alatt tartott esemény zajos siker volt, még ha voltak is a rendezésnek gyermekbetegségei. Olyanok, mint például az, hogy a jegyek több mint fele hamis volt, a későbbi nyomozás szerint. A Királyi Magyar Automobil Club persze elsimította ezt, felelős nem lett, ahogy az ismert manapság is, hasonló esetekben.
Tervben volt ugyan, hogy 1937-ben is ide látogat a Grand Prix cirkusz, de a háborús előkészületek miatt már csak nemzetközi motorversenyre futotta, akkora parádéra mint egy évvel volt korábban, már nem.
Felvételek az ikonikus eseményről:
Horváth József kezdő fotóriporter azonban ott volt a sűrűjében, amikor még valóban fából épültek az istállók a mai Vajda Péter utca oldalán, és olyan gépekkel gyűrték egymást a merész urak, amelyeket a Mercedes, az Alfa Romeo, vagy az egyik Audi előd, az Auto Union. Köztük egy bátor magyar, Hartmann László, a jelentősen gyengébb félgyári Maseratijával.
A meglepetés versenyeredmény ismert, viszont nagyon kevés álló és mozgókép maradt fenn az utókornak. Eddig, ugyanis a Fortepannak sikerült megszereznie Horváth József hagyatékát, és azt most a nosztalgikus érzületű és örökkön kutatni vágyó honfitársaink elé tárták. Páratlan anyagot láthatunk tőle, 1935 és 1970 közötti időszakból, akár színes felvételeken is, majdnem 1300 kép.
Mi azonban ezúttal csak az 1936-os népligeti Grand Prix hétvégéjére fókuszáltunk, pedig akad még Horváth József „albumában” igazi csemege. Hogy mást ne is emlegessünk, az 1936-os Monte Carlo csillagtúra is járt akkor Budapesten, erről is vannak felvételek, illetve sima és oldalkocsis motorkerékpárok futamairól is maradtak fenn képek, a helyszín ugyanúgy a Népliget.
Nem titok, Hartmann László életműve és az első Magyar Nagydíj megrendezése 1936. június 21-én mint téma, mindig is közel állt hozzám.
Régebb óta kiemelten foglalkozom az eseménnyel, így érdemes a korábbi írásaimat is elolvasni erről. Pedig azóta változtak a webes rendszerek, a nevünk, és sok minden más is.
10 éve még F1Csatorna volt a nevünk, és szinte az egész oldalt aznap ennek szenteltük alá, Kelemen Attila akkori főszerkesztővel. Öt éve már dr. Négyesi Pál autótörténésszel, a magyarjarmu.hu alapítójával már sokkal komolyabb tetteket hajtottunk végre. Kanadából előkerítettük a – nevezzük így – Hartmann örökséget, így akár sosem látott képanyaghoz is juthattunk. Ebből bemutattunk párat a DigiSport reggeli műsorában is akkor, ugyanígy ahogy ma is: a futball Európa-bajnokság kellős közepén.
Idén hasonlóra nem kerül sor, hiszen Pali már Ausztriában él azóta. Sajnos olyan is megtörtént az eltelt évek alatt, hogy egy „jeles” szakírónk felhasználva a kutatási anyagunkat amihez hozzájutott. Túl rendesek voltunk, azt javarészt magáévá tette, és megjelentette. Szerencsére közel sem lett teljes a dolog. Maradjunk annyiban a dolog etikai és egyéb részét nem is firtatva, hogy érdemes kivárni azt, amíg mi elő nem állunk egy sokkal teljesebb képről, az egyik legeredményesebb hazai autóversenyzőnkről.
Az öt évvel ezelőtti írásomhoz képest is már sokkal többet tudunk természetesen az első Grand Prix-nk rendezésével kapcsolatosan. Egyrészt, a Királyi Magyar Automobil Club már a húszas évek végén indítványozta azt, hogy Magyarországon is legyen futam, de a gazdasági világválság közbe szólt. Évekig nem is történt semmi, de végül Hartmann László csillaga oly sebesen ívelt fel és oly fényesen kezdett el ragyogni, hogy a kérdés újra napirendre került. László természetesen oroszlánrészt vállalt a dologban, és külföldi versenyein folyamatosan győzködte a versenytársakat, hogy érdemes lenne majd indulniuk az első Magyar Nagydíjon.
Voltak persze gondok, az első rendezés körül
Hazánk első Grand Prix-je végül 1936-ban került megrendezésre, természetesen ez is igazán magyarosra sikeredett. Igazi, vagy önjelölt arisztokraták, újságírók, magas rangú tisztségviselők, valamint kalandorok és zsiványok is egymás kezébe adták a kilincset. Olykor a telefonkagylót is, és mindenki az előjogaira hivatkozva akart magának, és barátainak jegyet szerezni a versenyre. A KMAC titkársága persze ellenállt, pedig ha tudták volna…
Tudták volna, hogy bizony élelmes ember a magyar. Magyarán jegyet hamisít, ha már nem látták el túl bonyolult másolást nehezítő elemekkel a kartonpapírt. A versenyt követően vagy két hónapig nyomozták, hogy miképp lehetett ugyanolyan sorszámmal több száz (!!!) jegy, összességében pedig több ezer, amely nem hivatalos forrásból származott. Nem is annyira meglepő így már talán az, hogy 1936-ban hatalmasat bukott a dolgon anyagilag a „promóter” Királyi Autóklub, így egy évvel később inkább már kétkerekűek számára rendeztek ugyanitt Grand Prix-t, utána pedig már erőteljessé vált a háborús hangulat és készültség, így a Magyar Nagydíj elfelejtődött egy időre…
Fotó: Badics Gergely/machinaagilis.com
Fotó: Badics Gergely/machinaagilis.com
Fotó: Badics Gergely/machinaagilis.com
Fotó: Badics Gergely/machinaagilis.com
Magunk részéről mindenesetre tisztességgel ápoljuk ennek az emlékét, ha már a politikusaink elfeledték a dolgot az elmúlt 85 évben. Voltak persze itt még nemzetközi versenyek a hatvanas évek végén. De a Budapest rali egyik szakaszaként is utoljára a nyolcvanas években voltak a Népligetben versenyautók, versenyszerűen. Változatlanul azt gondoljuk, hogy remek Formula E helyszín lehetne, és bizony, tud erről Alejandro Agag is, hiszen konkrét forgatókönyvet adtunk a kezébe, hogy miért is lenne ez jó dolog…
Van persze újdonság is!
Szerencsére a digitális technológia is folyamatosan fejlődik. Ma már megtekinthetjük a verseny rövid összefoglalóját feljavított képminőség mellett, akár 60 fps-sel is! Egyáltalán nem lennék meglepve azon, ha 5 év múlva mindezt már utólag, mesterséges intelligenciával színezetten is megtehetnénk…
Végül, de nem utolsósorban az idei igazán figyelemfelkeltő lead képért és a cikkben található további renderelt illusztrációkért köszönettel tartozunk Badics Gergelynek, akinek további munkásságát érdemes megnézni a https://machinaagilis.com nevű weboldalán.
A Budapesti ePrix egy valós lehetőségnek tűnik a Formula E számára. A magyar főváros feltehetőleg már benne lesz az elektromos széria hetedik szezonjában, a versenyt pedig 2021 nyarán rendeznék meg.
Számos tervet mutattak be az előző heti tárgyaláson a magyar fővárosban. Az FIA elnöke, Jean Todt az MNASZ elnökével, Oláh Gyárfással és az Emberi Erőforrások miniszterével, Palkovics Lászlóval beszélgetett a lehetséges magyar ePrix-ről.
Számos versenyhelyszín esetében több helyszínt is kel kellett fixálni, beleértve a bel és külvárosi helyszíneket is. Információnk szerint a Budapest ePrix a Svájci ePrix-t válthatja majd, ugyanis a svájci verseny helyzete eléggé bizonytalan.
A Városliget, ahol a túraautó versenyeket rendeztek a 60-as években, egy eléggé vonzó lehetőség a versenyrendezés számára. A terület hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Egyes információk szerint ezt az ötletet még Budapest főpolgármestere, Tarlós István is támogatja. Emiatt a Népligetnek, ahol már 1936-ban is rendeztek versenyt, elég kevés esélye van arra, hogy újra verseny rendezővé váljon.
A helyi önkormányzatokra egyre nagyobb nyomás helyeződik a z üzlet miatt, ugyanis a legjobb az lenne, ha már az októberi választások előtt megállapodjanak a felek.
A felek azért kezdtek el tárgyalni a versenyről, mert egy hónappal ezelőtt Jerome d’Ambrosio egy Formula E autóval parádézott Budapest utcáin, a Nagy Futamon a sportág népszerűsítése érdekében.
Abban az évben fejezte be versenyzői pályafutását a Forma-1-ben Niki Lauda, amikor én még gyerekként ebbe az egészbe belekezdtem. Volt ugyanakkor régebbről egy gyárilag aláírt AGIP-os képeslapom valami furcsán vigyorgó fazonról, meg persze volt egy másik is, Clay Regazzoniról. Hogy pont kettejükről, ennek még később jelentősége lesz. Karakteres arc nézett vissza rám a lapról és teljesen megdöbbentem amikor valaki közölte velem, hogy ez a fazon a képeslapon az „öregember”, akit épp nézek is a tévében. Igen, az én lapomon még volt haja, és nem volt összeégve az arca Niki Laudának. A kedvencem viszont Ayrton Senna lett, az a fazon, aki közölte egy évvel korábban, 1984-ben az utolsó versenyen, amikor Lauda és Prost meccseltek, hogy ő ugyan nem engedi el az osztrák legendát aki mögé kvalifikálta magát az időmérőn, ha akarja, előzze meg.
Pár évvel később már Sennára vadásztam autogramért, és először rossz információk alapján a Kempinskinél kempeltem, hogy ő majd ott lesz. A brazil nem itt volt, hanem a Duna InterContinentalban, azonban arra lettem figyelmes, hogy egy jól szituált úr gurul be mellém a tolószékével, és várja, hogy előálljanak az őt szállító autóval. Igen, ő volt Clay Regazzoni, az egykori, első Forma-1-es képeslapjaim egyikéről, így életemben az első F1-es versenyzői autogramot tőle kaptam, és mivel nem volt más értelmes dolog kéznél épp, az Ayrton Sennáról szóló Christopher Hilton-féle biográfia első oldalára. Nagyon rendes volt, és meglepődött azon, hogy ilyen fiatalon is felismertem, és örült egy kicsit az akkor rá irányuló figyelemnek. Még fel sem ocsúdtam az örömömből, hogy kivel találkoztam, fiatalos sebességével kiviharzott a főbejáraton Niki Lauda, akit persze egyből megrohantak a rajongók, mert őt legalább felismerték. Már épp én kerültem oda a Ferrarija ajtajához, amikor felhúzta az ablakot, és elhajtott. Nem örültem.
Legközelebb személyesen Nikivel már a Forma-1 paddockjában találkoztam, akkreditált újságíróként, de vele úgy voltam, hogy öreg bútordarab, a másik terminátor őse és prototípusa, megtörhetetlen, úgyis mindig itt van, majd valamikor egyszer csinálok vele interjút. Végül az egyik Osztrák Nagydíjon tudtunk leülni először beszélgetni kicsit hosszabban, és teljesen megdöbbent azon, hogy már volt magyar nyelven róla életrajzi könyv a 80-as években: Jakab Józseftől „A megégett ember és társai”. Nem ismerte ezt a könyvet, kicsit belenézett, névre szólóan dedikálta nekem, majd egy röpke interjú keretén belül elmondta, hogy már semmire nem emlékszik abból, hogy ő a 60-as évek végén, kezdőként még versenyzett Magyarországon: Sopronban, a Népligetben, de a Ferihegyi kifutópályáján is…
2016-ban volt vele a legmulatságosabb esetem, amikor kedvenc szórakozásomnak eleget téve újfent egy régebbi, megszűnt Forma-1-es istálló eredeti csapatingjében lófráltam a paddockban. Az egykori Jaguar Racing zöld ingjében feszítettem épp, és bementem a Mercedes hospitality részlegébe, ahol a német RTL stábja tartott épp megbeszélést. Érkezésem nagy kuncogás fogadta, és Florian König azon nyomban nekiállt bökdösni Niki Laudát, hogy ugyan forduljon már meg. Az öreg maga sem akarta elhinni amit látott, mert hát fiatalabb olvasóink kedvéért elárulom, irányította ezt a csapatot is, de nem koronázta nagyon siker a munkáját, kb abba a hibába estek, mint a Ferrari, hogy sokan akartak beleszólást menedzsmenti részen az irányításba, és nem haladt a szekér. Másrészt azért is különösen pikáns az, hogy ebben a szerelésben merészkedtem Lauda orra elé, mert ennél a csapatnál érte őt egy nagy blama. 2002-ben fogta magát, és beült az egy évvel korábbi R2-esbe Valenciában, hogy ő majd megmutatja az akkori versenyzőinek. Nos, kétszer is megpördült a 10 köre alatt, de azért az egyenesekben és még két kanyarban is hozta az akkori pilótájuk Pedro de La Rosa sebességét, mintha semmit sem kopott volna a sebessége 16 évnyi kihagyás után.
Florian és Kai Ebel viszont nem hagyták ki a ziccert, és elkezdték cukkolni Laudát, hogy ugyan álljon csak össze velem egy közös képre, és König el is kérte a telefonomat, hogy megörökítse a pillanatot. Én nem győztem szabadkozni, hogy „Niki, nem én akartam ezt a képet!”, röhögött is, és huncutul hátba vert a kép elkészülte után. Nem sikerült jól a kép, rosszak voltak a fényviszonyok is, de mégis most különlegessé vált számomra ez a fotó.
Péter Vámosi (@petervamosi) által megosztott bejegyzés,
Utoljára tavaly találkoztunk az Legendák Parádéján, és hát csak nem hagyott nyugodni a dolog, hogy semmire sem emlékszik a Forma-1 előtti magyarországi kalandozásaiból, még a Formula Vee-vel, így kinyomtattam neki ezt a képet:
Niki Lauda a Népligetben, 1969-ben. | Fotó: Urbán Tamás/fortepan.hu
Volt olyan szerencsém, hogy az VW Bogár alapú formulaautó építője is épp a közelben volt, és miután ő is hitetlenkedett egy sort, hogy erről a versenyről van fénykép, összerakták közösen a történetet, sőt kiderült, hogy az autó egyébként a mai napig megvan! Mindketten aláírták végül a beszélgetésünk befejezéseként ezt a felvételt, majd Lauda elindult utoljára még egyszer szórakoztatni a hazai közönségét…
Jó mulatást Jamesszel odafent Niki, de ezúttal hallgass is rá, és szórakozz, ne csak matekolj!
Szenzációs hírt közölt a Hungaroring, mint szervezője a Nagy Futamnak: először lesz látható Magyarországon egy Formula E autó demo közben. Évek óta rendre felmerült szurkolói és szakmai körökben is, hogy az elektromos formaautózás csúcsának is ideje lenne már hazánkba látogatni, és erre végre 2019-ben sor is kerül. Magunk is önjelölt nagykövetként kampányoltunk a dologért tavaly Zürichben az ePrix-n, és egyébként jó a fogadtatása egy leendő magyar versenynek. Továbbra is úgy véljük, hogy ennek a legjobb helyszíne a Népliget lenne, ahol 1936-ban már volt Grand Prix, magyar résztvevővel, Hartmann Lászlóval.
Most az elektromos versenyautó pilótája a Jerome d’Ambrosio lesz, aki vezeti is jelenleg a bajnokságot. Annyi extra magyaros vonatkozása is van az ő szereplésének, hogy az utolsó Habsburg uralkodó dédunokájával, Eleonórával jár a belga versenyző.
Továbbra is tartjuk azt, hogy egyáltalán nem jön át a Formula E autóinak a hangja és sebessége normálisan a televízión keresztül, így tényleg minden szkeptikusnak azt ajánljuk, hogy május 1-én irány Budapest belvárosa, és győződjön meg személyesen is arról, hogy igaza volt-e az előítéleteivel, avagy pont hogy nem. Addig is, itt a tavalyi videónk:
Elismerem, nem sokat tudtam eddig Toine Hezemans versenyzői karrierjéről, csupán annyit, hogy amint publikussá vált a Legends Parade 2018-as programja, az egykori holland versenyző is ott lesz. A Red Bull Ring évek óta rendezi az öreg urak haveri parádéját a Forma-1 betétprogramjaként, és ezúttal a Deutsche Rennsport Meisterschaft éveinek a megidézése került a porondra. Az újraverbuvált mezőny fele „már megvolt” korábban interjúra, így azok közül akartam mindenképp válogatni, akik még nem.
Az így szűkített listán ott volt Toine Hezemans neve is, de tényleg nem tudtam hova rakni, pedig ekkor már kutakodtam is kicsit utána, hogy mégis milyen hősi tettei voltak. Kiderült, hogy a ’60-as években kezdett túraautósként, és ekkor beugrott, hogy bizony a Népligetben is rendeztek az évtized végén Európa-bajnoki futamokat! Voilá, máris megvolt a magyar vonatkozás, ami nélkül úgysem olvasnátok el ezt a cikket! Nem volt nehéz a Fortepan kiváló adatbázisán átnyálazni a képeket, és kb. azonnal az arcomba is jött ez a kép, így adta is magát, hogy mégis mivel „támadhatom meg” a meglepett öregurat!
„Ez nem is én vagyok, ez Lauda!” Fotó: Kaiser Erika
– Hoztam ajándékot! Hol vagyunk?
– Hol vagyunk… azt hiszem, hogy Budapesten! 1969-ben, az akkor új Porschémmal. Ez volt a legjobb időszakom! Fantasztikus volt, mert egy parkban versenyezhettünk, és nagyon szép lányok is voltak, sok minden történt, kifejezetten mókás volt. Meg is nyertem ott a versenyt, jókat ettünk, ittunk.
– Csak az Andretti és a Hezemans család mondhatja el magáról azt, hogy több generáció is versenyzett Le Mansban, milyen a viszonyotok velük?
– Barátok vagyunk, mindig is azok voltunk velük. Akkoriban apám is versenyzett Le Mansban, én magam kilencszer indultam, volt hogy Dieter Questerrel az oldalamon, és anno mi még ketten vállaltuk be a 24 órát, más idők voltak…
– Mit gondolsz a túraautózásról manapság? Lehet választani, van WTCR, DTM…
– … és Blancpain GT3. Ma már minden sokkal versenyképesebb, A 21 éves fiam, és az is aki itt van most velem Mike is vezetett a GT1-es kategóriában, és azt kell mondanom, hogy ma minden nehezebb és keményebb. Nagyon kiegyenlített a mezőny, 20 autó, fél másodpercen belül. Amikor én versenyeztem, akkor 20 versenyautó jó, ha négy másodpercen belül volt. Ma már sokkal nehezebb dolga van minden pilótának ezen a szinten, ezen kategóriákban.
– Annak idején, te kitaláltál egy Volkswagen Bogarakkal futott versenyszériát. Nagy sikere volt akkoriban, de mégis valami félrement…
– Fogalmam sincs, hogy akkor miért nem tudtuk tovább vinni, de egyébként mai napig létezik Bogár alapú versenyzés, például Belgiumban 60 autóval. Mind teljesen ugyanolyan.
– Ingatlanozol még? Gyémántüzlet hogy megy?
– Gyémánttal már jó ideje nem foglalkozom, ingatlanokkal még igen. Egyszerűen az oka annyi, hogy az ingatlanüzlet sokkal jobban megy, mint a gyémánt, így maradtam annál. Magyarországon is próbálkoztam ezen a téren, de láttam, hogy Budapesten eszméletlenül elszálltak az ingatlanárak. Vidéken azért még nem vészes…
– Ki volt a kedvenc csapattársad?
– Azt hiszem, hogy Dieter Quester, hiszen megnyertük az Európa-bajnokságot. Aztán Rolf Stommelen is egy egészen fantasztikus csapattárs volt.
Újra együtt a banda: Niki Lauda eligazítást tart, Toine Hezemans figyel, Dieter Quester sopánkodik. Fotó: Kaiser Erika
– Most úgysem hallja, elmondhatsz bármilyen sztorit Dieterrel kapcsolatban…
– A Dieter természetesen állandóan a tökéletességre törekedett. Egyszer voltunk egy szállodában, két külön szobánk volt. Ki akartam jönni a szobámból, de nem tudtam. Miért? Teljesen körberagasztotta az ajtót viccből, duct tape-pel. Nem is tudtam kijönni, mindig ilyen jellegű baromságokat csinált.
– A karrieredben a túraautózás után a sportautózás jött… a Forma-1-ig miért nem sikerült eljutnod?
– Nem akartam, mert annak idején annyi barátot vesztettem el… 15 év alatt 50 embert, akiket személyesen ismertem. Az autók nagyon veszélyesek voltak, a pályák is, így emiatt ez kimaradt nálam.
– Ettől függetlenül, mi a véleményed, lehet még Holland Forma-1-es Nagydíj?
– Igen, lenne értelme. Ugyanakkor át kellene építeni a pályát, amelynek a tulajdonosa a királyi családból származik. Így, ilyen támogatással akár mehet is a dolog Zandvoortban.
– Mi a helyzet Assen TT pályájával?
– Assennel az a baj, hogy mindentől nagyon távol van, és nagyon keskeny, valamint (autósportos) történelme sincs.
– Mint olyan versenyző, akik az utolsók közt versenyzett élesben egykoron a Népligetben, mit gondolsz, lehetne ott Formula E versenyt tartani?
– Az a pálya a parkban csodálatos. Még szép, hogy lehetne ott Formula E-t rendezni, ez nem is kérdés! Mondjuk nem tudom mi volt nekem a legjobb köridőm ott, csak arra emlékszem már, hogy megnyertem a versenyt.
Eddig az interjú, de a korrektség kedvéért gyorsan előkerítettem az aktuális akkori Autó-Motorokat, így némi bővebb információval is szolgálhatunk Toine egykori tetteiről magyar földön. Annak ellenére, hogy így emlékszik ahogy fentebb az volt olvasható, 1969-ben Hezemans csak a harmadik lett a Porsche 911-essel, a 2500 köbcentis kategóriát honfitársa, Gijs van Lennep nyerte meg, ugyanezen típussal. Nyerhetett volna a 60.000 néző előtt, de technikai probléma hátráltatta. 1970-ben viszont tényleg Toine nyert, már Alfa Romeóval, az 1600-as kategóriában, és övé lett a pályacsúcs is: 2:25.0 perc, ami 131 km/órás átlagnak felel meg a Népligetben.
Toine egyike volt a világ első gokartosainak is, hiszen akkoriban kezdett mindenki fűnyíróból verseny alkalmatosságot faragni, így annyira nem is meglepő az, hogy természetesen gokart pályája is van Hollandiában.
Toine az élen a Red Bull Ringen. Fotó: Kaiser Erika
Először mentünk el Formula E versenyre, ráadásul rögtön a festői Zürichbe, tehát Svájcba, ahol 1955 óta nem volt tisztességes, rendes nemzetközi autóverseny. A dolog onnan indult egyébként, hogy valamikor azt találtam mondani a német kollégánknak, hogy akkor megyünk el hozzá, ha lesz Svájcban újra autóverseny, erre tessék, hát nem megrendezik Alejandro Agagék?!
Bevallom, én is jól kihegyezett ceruzával készültem az első Formula E versenyemre, hogy majd jól megírom a szokásos fanyalgásokat a dologgal kapcsolatban, de gyakorlatilag az első öt perc után eldobtam azt. Az egész széria lenyűgöző, és sok tekintetben meghalad minden autós szériát, ahol eddig jártam, beleértve a Forma-1-et is. Maga az impozáns fa box-VIP-teraszok-átjáró híd épület önmagában is egy fantasztikus teljesítmény, pláne, ha belegondolunk abba is, hogy itt egy legkisebb elektromos szikra is micsoda bajt okozhatna. Aki netán nézeget régi autósportos képeket, akár az 1936-os Magyar Nagydíj idejéből, ami a Népliget parkjában volt, az láthatja pontosan azt, hogy nagyon hasonló volt akkoriban, csak kisebb. A jelenkori brutális, tiszteletre méltó, és ha szerencsénk van, nem csak Zürichben lesz látható jövőre, hanem a legtöbb európai ePrix-n.
És az igazán jó hír, amit tudtam, de nem sejtettem: egyáltalán nem annyira vészes a hangjuk a „hajszárítóknak”, mint ahogy az átjön a tévén keresztül, sokkal hangosabb, és van egy hangulata, valamint tényleg gyorsak ezek a nagyra nőtt távirányítós autók, hát még majd jövőre, amikor jön az új Gen2-es villanyautó! Aki tehát továbbra is fanyalog eltartott kisujjal, tényleg azt tudom csak neki tanácsolni, hogy látogasson ki egy Formula E versenyre, meg fog lepődni, annyira profi az egész, és remek a hangulat, élvezetesek a versenyek!
Évek óta foglalkoztatott is amúgy a kérdés, hogy lehetne-e Budapesten ilyen rendezvény, a maga logisztikai bravúrjaival, hiszen parádés az, hogy gyakorlatilag ellentétben más utcai autóversenyekkel ahol hetekre lezárnak bizonyos szakaszokat, ők tényleg megoldják mindezt pár nap alatt biztonságosan, és minőségben. Akárhonnan is nézem, az ideális helyszín továbbra is fővárosunkban a Népliget lenne, a jó 80 évvel ezelőtti verseny történelmi hagyományai miatt, másrészt közlekedésileg is kiválóan megközelíthető, végül a terület végre kaphatna egy jó rehabilitációt, az egykori pálya pedig egy új aszfaltot, mert ráfér mindez az elhanyagolt közparkunkra. Rajtunk tehát nem múlt, egy egész konkrét összefoglaló anyagot juttattunk el a széria Bernie Ecclestonejának, Alejandro Agagnak. Az igazán remek hír pedig az, hogy már előrehaladott tárgyalásokat is folytatnak egy budapesti rendezésről a kormányzatunkkal, tehát nem is annyira földtől elrugaszkodott az ötletünk…
Végül, de nem utolsósorban, egyre komolyabb sztárparádét vonultat fel a széria, hiszen soha ennyi ismert arcot nem kaptunk mikrofonvégre ilyen rövid idő alatt. Emerson Fittipaldi, Felipe Massa, Max Biaggi, Tiago Monteiro, Alejandro Agag, Stefan Johansson, Nick Heidfeld, Sebastién Buemi és Jerome d’Ambrosio is a rendelkezésünkre állt, és ezt tette volna Jean-Eric Vergne, Jean Todt, Mark Webber és Neel Jani is, ha épp a kameránk nem lett volna a töltőn a média centerben. Az ötletünkért egyébként mindenki lelkesedik azok közül akiket megkérdeztünk, ahogy az látható majd a videónkból, és ennek örömére most megmutatjuk azt is, hogy mikor lenne ideális a versenynaptárba szerintünk a magyar ePrix!
Gen2-es autókkal 2020-ban igazán remek élmény lenne a Népligetben száguldozni. Hát még az utána következő helyszínen… Fotóbolt művész: István Miklós Péter
Igen, napra pontosan 2020-ban akkor lehetne újra verseny a Népligetben, amikor volt az 1936-ban is, azt gondoljuk, ez kellően magas labda ahhoz, hogy minden érintett elismerje ennek a jelentőségét, és addig pont lehet is rendezni a park állapotát, közös akarattal…
