December 28-tól ismét lesz miért moziba menni az autó- és sportrajongóknak: a Ferrari című alkotás a rendező, Michael Mann művészetéhez hűen jóval többet nyújt autóversenyek rekonstruálásánál, és betekintést enged rendkívül mély érzéseket megélő főhősök bonyolult viszonyrendszerébe, és ezzel kiemelkedik a hasonló tematikájú filmek közül.

Idő kérdése volt, hogy Michael Mann filmet forgasson a Ferrariról: már a ’80-as évektől kezdve visszatérő motívum volt a márka egy-egy sportautója a filmrendező alkotásaiban. A Miami Vice sorozatban eleinte egy Ferrari Daytona replika szerepelt, majd a legenda szerint maga Enzo Ferrari ajánlott fel egy Testarossát a produkciónak. A 2006-os mozifilmben egy 430 Spider tűnt fel, majd 2008-ban Mann az új Ferrari California reklámfilmjét jegyezte.

Nem meglepő, hogy az amerikai rendező már 20 éve kereste a lehetőséget, hogy megfilmesítse Enzo Ferrari történetét. Az elkészült alkotás alapja Brock Yates „Enzo Ferrari: The Man and the Machine” című, magyarul is megjelent könyve, eleinte Robert de Niro volt a kiszemelt a főszerepre, majd felmerült Christian Bale és végül Adam Driver lett a befutó. Napjaink ünnepelt filmsztárja ebben a szerepben sem okozott csalódást.

A projekt kissé hányattatott sorsát illusztrálja, hogy végül is egy független gyártó-forgalmazó, a Neon Rated karolta fel, és bár a Ferrari az utóbbi időben mindent megtesz annak érdekében, hogy autógyártó helyett luxus életmód márkaként láttassa magát, a film végi köszönetlistán túl úgy tűnik, nem sokat tettek azért, hogy a Commendatore életének egyik fontos időszaka a mozivászonra kerülhessen.

Ilyen kontextusban eleve érdekes a film megvalósulása, ráadásul az elmúlt évek során felpörgött az „autós” filmek műfaja Hollywoodban. A Ferrarit nehéz nem rögtön az F1-es tematikájú „Rush – Hajsza a győzelemért” vagy a Le Mans-t megidéző, magyarul felejthető címmel („Az aszfalt királyai”) bemutatott „Ford v Ferrari” című alkotásokhoz mérni, de már az első percek alapján egyértelmű, hogy Mann ismét kicsit mást alkotott.

A rendezőre mindig is jellemző volt, hogy ellentmondásos, de összetett karaktereket mutatott be, és a filmjeinek meghatározó eleme a vizualitás, ami olykor a mondanivaló, a történet rovására is megy. A Ferrari esetében a címszereplő egyértelműen beleillik ebbe a mintázatba, és ez ugyanúgy igaz a Penélope Cruz által megformált Laura Ferrarira is. A Ferrari versenyautóként, autómárkaként és főleg Olaszországban vallásként is ismert, a film viszont a mítosz mögött lévő emberekről szól, beleértve a címszereplőt, a feleségét, a szeretőjét és a szándékosan távolságtartóan kezelt, de mélyen tisztelt versenyzőket (köztük a Patrick Dempsey által megformált Piero Taruffit) és szeretteiket is.

Egy legenda sötét oldala

Bár a Ferrari márkát a legtöbben a Forma-1-ben elért sikerek révén azonosítják (részben erről szólt a Rush is) vagy talán Le Mans ugorhat még be, Enzo Ferrari történetét Mann sportszakmai szempontból a Mille Miglia verseny révén meséli el.

1957-ben vagyunk, és a hullámok összecsapnak Enzo Ferrari feje fölött: feleségével fiuk, Dino halálát próbálják feldolgozni, közben elhatalmasodnak a cég anyagi problémái, a Jaguar nyert a Le Mans-i 24 órás versenyen és a Maserati is nyomasztja a Commendatorét. A túlélés érdekében nyerni kell a legendás Mille Miglia versenyen, de addig személyes, szakmai és üzleti szempontból is rögös út vezet.

Egy életre is elég dráma, tragédia és dilemma szorul a film cselekményébe, amely során Mann eleinte isteni magasságokba emeli a főhősét, majd a megszállottsága miatt esendő, az őrültség határát súroló, önző zseniként mutatja be őt. Az ábrázolás nem lenne teljes Laura Ferrari nélkül, aki a történet váratlan fordulataiért felelős, és Cruz játékának köszönhetően bámulatosan megtestesíti az erős női karaktert, aki képes felülemelkedni a pótolhatatlan veszteségen és a megaláztatáson, ami a férje életfelfogásának következménye.

A főhős azonban nem véletlenül lett olyan, amilyen: a film némi fanyar humorral kitér a II. világháború következményeire, amelyek – aláhúzva a történetszálak komplexitását – személyes és üzleti szempontból is meghatározók voltak Ferrari számára. Remekül bemutatja a korszak modenai nyilvánosságát, amelyben úgy sem lehetett elbújni a befolyásos személyiségek sikerei vagy kudarcai elől, hogy a közbeszédet nem az internet, hanem a lapok és a korszak közösségi terei határozták meg.

Avatott szemeknek emlékezetes lehet a Cavallino vendéglőben felvett jelenet, ahol a korszak zseniális pilótái és mérnökei is egy asztalhoz ülnek, megjelenik Enzo és a korabeli média ambivalens viszonya is, és nem maradhat ki a filmből a Ford v Ferrariban is tárgyalt, a márka történetét máig meghatározó, a tulajdonlást érintő kérdés sem.

Szenzációs, ahogy megelevenedik a korszak olasz eleganciája, a néző is szinte ott van a templomban, az operaházban, az otthonokban vagy éppen a rajtnál. A díszletek, a praktikus effektek a hanghatások és a film végi brutális baleset képei különleges hangulatot teremtenek, amelyek segítenek feledtetni a gyenge animációs trükköket, amiket tudjunk be annak, hogy a Ferrari nem egy képregényfilm költségvetéséből forgott.

Apró, de feltűnő félrefordítások előfordultak a magyar feliratban, a hibák remélhetőleg a szinkronos változatban nem lesznek még ordítóbbak, de a film élvezeti értékén ezek nem csorbítanak. Ha a néző úgy ül be a moziba, hogy nem az új Halálos Iramban felvonást várja, hanem kíváncsi arra, hogy mi mozgatta a XX. század és az egyetemes autóipar egyik legnagyobb alakját és ez milyen hatással volt a környezetére, nem fog csalódni a Ferrariban.

A film és a főhőse a Daniel Brühl által megformált Niki Laudához hasonlóan betekintést nyújt abba az irracionális és nehezen magyarázható szenvedélybe, ami a súlyos veszteségek és csapások árán is a siker felé hajtja a versenysport résztvevőit. Nehéz előre megmondani, hogy ez mennyire felel majd meg a nagyközönségnek, de a Ferrari tud újat mutatni az autós filmek sorában és kisebb hibái és szűkösségei ellenére is hiteles tud lenni, ezért az IMDB jelenlegi, 6,6-os értékelésénél mindenképpen többet érdemel.

A Ferrarit a hazai forgalmazó, a Forum Hungary jóvoltából nézhettük meg. A nagyközönség 2023. december 28-tól tekintheti meg a filmet a mozikban.