Címke: Max Verstappen

  • Verstappen elárulta a szerződésének egyik legfontosabb záradékát

    Verstappen elárulta a szerződésének egyik legfontosabb záradékát

    Egyáltalán nem számít új dolognak, hogy az élsportolók szerződéseibe különböző záradékokat foglalnak. Így van ez Max Verstappen esetében is, aki nemrégiben megerősítette, hogy a kontraktusának egyik ilyen kitétele szerint semmi olyan tevékenységet nem folytathat, aminek következtében sérülés érheti őt.

    Ezeket a helyzeteket azért szeretnék elkerülni a csapatok, hogy a szezon érkezésével ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. A Red Bull holland kiválóságának a szóbanforgó záradék miatt esélye sincs arra, hogy például síelhessen vagy bármilyen fajta extrém sportot csinálhasson a téli szünetben.

    Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: fejben kiemelkedik az egyik bajnok

    „Nekem is vannak záradékaim, például semmilyen veszélyes sportot sem csinálhatok – olvashatók a holland klasszis szavai a Formule1.nl hasábjain. – A legutóbbi öt év során egyszer sem voltam síelni, mert nem kockáztathatok egyetlen csonttörést, ficamot, és az ezzel járó következményeket sem.”

    „Természetesen azt is figyelembe kell vennem, hogy olyan évek előtt állok, ahol minden esélyem meglesz futamokat és bajnoki címeket szerezni. Ha ezeket a tényezőket figyelembe veszed, már kevesebb kockázatot vállalsz. A kerékpározás is veszélyesnek számít, szóval ha pár alkalommal elmegyek, akkor mindig felveszem legalább a bukósisakomat.”

    Verstappen hozzátette, hogy biztosan nem fogja követni az édesapját, Jost abban, hogy az F1-es karriejének befejeztével ralizni kezd, mert „nem tudja elképzelni magát, hogy nagy sebességgel száguldozzon a fák között”. A holland pilóta a tavalyi évben nagyon szívesen vezette volna a bikások egyik régi autóját a nürburgringi Nordschleifén, azonban a terve meghiúsult, miután Dr. Helmut Marko nem engedélyezte ezt a számára.

    Azonban Verstappennek megéri betartania a Red Bull játékszabályait, mert a páratlan sportszakmai sikerei mellett anyagilag sem jár rosszul. Sajtóértesülések szerint a tavalyi címvédése révén körülbelül egy 70 millió dollár körüli összeg ütötte a markát.

    Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: a nehézségekre egyikük eddig jobban reagált

  • Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: fejben kiemelkedik az egyik bajnok

    Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: fejben kiemelkedik az egyik bajnok

    Ayrton Senna, Lewis Hamilton, Max Verstappen és Michael Schumacher szerezte a Forma-1-ben kiosztott világbajnoki címek több mint negyedét. Általában az ő nevük jön elő legtöbbször a megválaszolhatatlan „Ki az F1 történetének legjobb pilótája?” kérdésnél, és mindannyiuknak voltak bizonyos erényei, amiben picit jobbak voltak a többieknél.

    Örökzöld vitatéma, és sosem lesz benne konszenzus, hogy ki (volt) a Forma-1 történetének legjobb versenyzője. Általában néhány név bukkan fel ezekben az összevetésekben, mi négyet választottunk ki közülük, hogy különböző szempontok mentén összehasonlítsuk az erejüket, hogy a saját környezetükben mit alkottak. Tisztelettel tekintve a kimaradókra és szintén kiemelkedő képességeikre, a korszakos zsenikből időrendben Ayrton Senna, Michael Schumacher, Lewis Hamilton és Max Verstappen került be az összehasonlításba. Ők négyen hosszú ideig etalonnak számítottak a mezőnyben, és gyengébb autóval is gyakran varázsoltak.

    A Senna előtti korszakra azért nem térünk ki, mert akkor még inkább más világ volt, sokkal megbízhatatlanabb autókkal, veszélyesebb feltételekkel, amelyek között más értelmezést nyert a határok feszegetése, hiszen azok túllépésekor több évtizedig kavicságy vagy bukótér helyett villanyoszlopok és árkok várták a versenyzőket. A legtöbben keveset is láttunk vagy éltünk meg belőle. Egyesek számára pedig az ad romantikus bájt a régmúlt nagyjainak, hogy nekik a saját képességeire és műszaki ismereteire kellett támaszkodniuk vezetés közben, előzetes szimulációk és verseny közbeni rádiós útmutatás nélkül.

    Mentális erő – Hamilton

    A stressztűrés, a koncentráció, a sportszerűség mind ide tartozik – a négy versenyzőből háromnak többször elgurult a gyógyszere, így aligha lehet mást a leghidegvérűbbnek tekinteni, mint Hamiltont. Félreértés ne essék, a nyomást általában Senna, Schumacher, Hamilton és Verstappen nagyszerűen kezelte, jó autóba beülve egyből lenyűgözően vették fel a versenyt az addigi nagyokkal. A felfokozott idegállapot viszont Hamilton kivételével mindegyiküknél átcsapott néha olyan cselekedetekbe, ami nem méltó sportolókhoz.

    Hamiltonnak és Schumachernek 11-11 vb-címe is lehetne, de előbbi közelebb állt ehhez

    A mentális erő talán a legnagyobb tétre menő helyzetekben, a világbajnoki címért vívott küzdelem legmeghatározóbb pillanataiban mutatkozik meg. Verstappen eddig egyszer harcolt az utolsó futamig, és az utolsó négy versenyének mindegyikén voltak megingásai: Brazíliában Hamilton kiterelésével büntetést és további pozícióvesztést kockáztatott, Katarban (vitatott körülmények között) nem lassított az időmérőn a sárga zászlónál, Szaúd-Arábiában falnak ment a kvalifikáció végén, majd a futamon több kétségbeesett megmozdulással súrolta a tisztességes csata határát. Abu-Dzabiban pedig elrontotta a rajtot és riválisa megelőzte. A brazíliai szárnytapogatásnál mutatott figyelmetlenséggel is feleslegesen keverte bajba magát, míg korábban Monzában viselte rosszul az elrontott kerékcserét, és heves vérmérséklettől fűtve nekiment Hamiltonnak.

    Senna és Schumacher többször borzolta a kedélyeket szándékos vagy legalább sok vitát kavaró ütközéssel. A brazil 1988-ban saját hibájából majdnem lefulladt a rajtnál Japánban, ebből állt talpra és mutatott be szenzációs fordítást Alain Prost ellen. (Fun fact: Senna egyetlen klasszikus vb-döntőn sem vett részt, mert Szuzuka akkoriban nem az utolsó, hanem az utolsó előtti állomás volt a naptárban.) Schumacherrel a Ferrari tolt ki tíz évvel később ugyanott, de emlékezzünk, hogy 2003-ban szintén kis híján pórul járt a Szato Takuma ellen indított vakmerő előzési kísérlettel.

    Hamilton kevésbé botladozott a hasonló szituációkban, a hat vb-döntőjén arányaiban kevesebbet hibázott. Az első két szezonjában, Brazíliában a rossz kockázatfelmérés hátráltatta (2007-ben kicsúszott az első kanyarok egyikében, de a világbajnoki reményeinek koporsójába egy rejtélyes műszaki hiba verte be a szöget, míg 2008-ban inkább túl óvatosra vette a figurát, amire kis híján ráfázott), ahogy a 2007-es kínai bokszutca-bejáratos malőrben is volt sara a McLarennek.

    A rezüméjében vezetési fair play szempontból csak a 2016-os finálé számít foltnak, amikor a Mercedes felszólítása ellenére sem gyorsított, mert arra játszott, visszafogott tempójával hátha sebezhetővé teszi Nico Rosberget a mögötte érkezőkkel szemben. Igaz, a 2009-es hazugságbotrány nála is fekete pont, bár ott az egyik felettese meséjének dőlt be, a 2012-es Twitter-csetepatéja viszont a saját partizánakciója volt (mérges volt a McLarenre az időmérő után, és bizalmas telemetriai adatokat hozott nyilvánosságra).

    A bosszú napja: Prost meg akarta ütni, de undorodott a védhetetlent húzó Sennától

    Nem mehetünk el Senna, Schumacher és Verstappen dühkezelési hiányosságai mellett, függetlenül attól, joggal vagy sem keveredtek atrocitásba: a lekörözési problémák hatására Senna kiosztott egy taslit Eddie Irvine-nak, Schumacher és David Coulthard között csak a szerelők sorfala akadályozta meg a testi inzultust, Verstappen Esteban Ocont lökdöste. Senna nehezen viselte azt is, amikor 1987 végén elszálltak a világbajnoki esélyei Mexikóban, a kiesése után egy sportbírót rángatott meg kicsit. Hamilton legindulatosabb megnyilvánulása talán a híres „Because I’m black” kifakadás volt a kamerák előtt, a felügyelők döntése váltotta ki belőle. Ha már itt tartunk, Verstappen többször kifejezetten hangosan reagált a tevékenységükre a vélt sérelmek miatt.

    A koncentráció mérését négyük között nagyon megnehezíti, hogy manapság könnyebb vezetni az autókat, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor a manuális sebességváltásból eredő hibák például több kiesést okoztak, vagy aszfaltozott bukóterek helyett vendégmarasztaló kavicságyak jelentették a védőhálót. Sennával olyan is előfordult, hogy egy korábbi balesetnél néhány milliméterrel elmozdult a szalagkorlát, ő pedig mit sem sejtett, a szokásos íven fordulva hozzáért a falhoz és megrongálta az autóját. Azért a kapcsolókkal sem könnyű menni, emlékezhetünk, hogy Hamilton a 2021-es bakui újraindításnál így rontott és nullázott.

    Szinte minden fiatal pilóta sokat hibázik, aztán van, aki ezt kinövi, és van, aki kevésbé. Schumacher relatíve sok ki nem kényszerített hibát követett el 1994-től 1999-ig, majd 2003-tól 2006-ig egyaránt megvolt a szezononkénti 1,0-s átlaga a saját hibájából eredő kiesésekkel, és hát a biztonsági autó alatti búcsúk nem épp hízelgők (a többes szám a 2005-ös Kínai Nagydíj miatt indokolt).

    Sennánál is akadt több kellemetlen ütközés az utolsó éveiben, az egyik utolsó versenyén, 1994-ben Brazíliában pedig senkitől sem zavartatva megforgással esett ki Schumacher üldözése közben. Ekkor egyébként már motivációhiánnyal küzdött, miután az előző évben nagy ellenfele visszavonult. No és mindenképp ide kívánkozik minden idők egyik legnagyobb rövidzárlata, amikor 1988-ban Monacóban a hatalmas előny birtokában elkallódott a figyelme és karambolozott. Emiatt még órákkal később is zokogott.

    Verstappen régebben sokaknál kihúzta a gyufát a féktávon mozgásaival és a veszélyesség határát súroló vagy túl is lépő leszorításaival, és ez időnként ma is elő-előbukkan nála, tavaly Las Vegasban kapott büntetést emiatt. Azért Hamilton sem szent, Rosberg ellen rendszeresen inkább ő rakta ki jobban a könyökét, de általában nem merészkedett túl messzire. 

    Cikksorozatunk előző részei: 1. rész, 2. rész, 3. rész

  • Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: a nehézségekre egyikük eddig jobban reagált

    Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: a nehézségekre egyikük eddig jobban reagált

    Ayrton Senna, Lewis Hamilton, Max Verstappen és Michael Schumacher szerezte a Forma-1-ben kiosztott világbajnoki címek több mint negyedét. Általában az ő nevük jön elő legtöbbször a megválaszolhatatlan „Ki az F1 történetének legjobb pilótája?” kérdésnél, és mindannyiuknak voltak bizonyos erényei, amiben picit jobbak voltak a többieknél.

    Örökzöld vitatéma, és sosem lesz benne konszenzus, hogy ki (volt) a Forma-1 történetének legjobb versenyzője. Általában néhány név bukkan fel ezekben az összevetésekben, mi négyet választottunk ki közülük, hogy különböző szempontok mentén összehasonlítsuk az erejüket, hogy a saját környezetükben mit alkottak. Tisztelettel tekintve a kimaradókra és szintén kiemelkedő képességeikre, a korszakos zsenikből időrendben Ayrton Senna, Michael Schumacher, Lewis Hamilton és Max Verstappen került be az összehasonlításba. Ők négyen hosszú ideig etalonnak számítottak a mezőnyben, és gyengébb autóval is gyakran varázsoltak.

    A Senna előtti korszakra azért nem térünk ki, mert akkor még inkább más világ volt, sokkal megbízhatatlanabb autókkal, veszélyesebb feltételekkel, amelyek között más értelmezést nyert a határok feszegetése, hiszen azok túllépésekor több évtizedig kavicságy vagy bukótér helyett villanyoszlopok és árkok várták a versenyzőket. A legtöbben keveset is láttunk vagy éltünk meg belőle. Egyesek számára pedig az ad romantikus bájt a régmúlt nagyjainak, hogy nekik a saját képességeire és műszaki ismereteire kellett támaszkodniuk vezetés közben, előzetes szimulációk és verseny közbeni rádiós útmutatás nélkül.

    Alkalmazkodókészség – Verstappen

    Minden Forma-1-es pilótánál törvényszerű, hogy eleinte az ifjonti lendület viszi, majd a határok feszegetéséből és a hibákból tanulva remélhetőleg benő a feje lágya és egyre jobb lesz. Közben kihívásokkal szembesülnek, és a legjobbak jellemzője az, hogy felülkerekednek a nehéz időszakokon, alkalmazkodnak a körülményekhez, hogy mindenből a legjobbat hozzák ki, amit természetesen óhatatlanul befolyásol a rendelkezésre álló technika.

    Verstappen Laudát és Villeneuve-öt is lenyomta volna, mondja a korábbi világbajnok

    A fejlődési görbe talán Verstappennél a leglátványosabb, akiről a Red Bull vezetői érthetően elfogultan mondják, hogy az autó vezetésében mutatott alkalmazkodókészsége egyedülálló, de az már objektívebb érv, hogy Christian Horner ezt a tulajdonságát emelte ki sok más potenciális szempont helyett.

    Ahogy a Red Bullhoz került és szívta magába a tudást, viszonylag hamar felfalta Ricciardót. Az egykörös tempóban például így vette át a karmesteri pálcát: 2016-ban sokáig természetesen Ricciardo volt a gyorsabb, de az utolsó hat, összevetésre alkalmas kvalifikációból négyen már Verstappen. 2017-ben a megváltozó autókkal már csak rövid ideig tartott Ricciardo előnye, a Spanyol Nagydíjtól számítva Verstappen 10:4-re nyerte az időmérős párharcokat, 2018-ban pedig már simán, 12:3-ra hozta az évet (a Renault motorjával sok gond volt akkoriban, többször befolyásolta az időmérőket a rajtbüntetés ismerete).

    Ezalatt fokozatosan javult, és mára levetkőzte egyik korábbi gyengeségét, az ütközésekre és a vitatott szituációkra való hajlamot is. Utóbbitól Schumacher sokáig valahogy nem tudott megszabadulni – egyes balesetekről nyilván nem tehetett –, de 1994-től 1999-ig megvolt nála az évi egy nagy hiba, amikor általában jórészt önmagától a győzelmet dobta el (1994 Adelaide: kicsúszás az élről, majd ütközés Damon Hill-lel, 1995 Imola: baleset, 1996 Monaco: baleset az élről, 1997 Jerez: ütközés Jacques Villeneuve-vel az élről, 1998 Spa: ütközés az élről a lekörözött David Coultharddal, 1999 Kanada: baleset az élről). Sőt, ez változatlanul vissza-visszatért még a ferraris dominanciája idején és később, emlékezhetünk például a 2004-es monacói karamboljára az alagútban vagy a 2012-es barcelonai ütközésére, ami miatt elvették tőle a pole pozíciót a következő futamon.

    A holland csak a pályafutása hetedik teljes szezonjában kapott először bajnoki címre esélyes autót maga alá, míg Hamilton már az elsőben, Schumacher a harmadikban, Senna legkésőbb az ötödikben (vagy már hamarabb, attól függően, az 1986-os és az 1987-os lotusos évére hogyan tekintünk). Az mindegyikükre igaz, hogy azonnal virítottak az erős kocsival, Senna, Schumacher és Hamilton viszont, a korukból adódóan, leszálló ágat is megélt a Forma-1-ben, és ilyenkor kicsit megrepedezett a pajzs.

    Verstappen kijelentette, tíz év múlva már biztosan nem lesz ott az F1-ben

    Hamiltonnál speciel kétszer, a második épp tart, és bizony nem épp jól reagált a Mercedes küszködésére 2022-ben, vagy arra, hogy túlságosan előre helyezettnek érzi a pilótafülkét. Ezen a hátráltató tényezőn talán könnyebb túllendülni, mint a műszaki hátrányon vagy a Verstappent korábban hátráltató motorhibákon. Hamilton baja a „díva” Mercedesszel is meggyűlt néhány éve, illetve a McLarennél voltak szürkébb időszakai 2009-től 2011-ig, Jenson Button például a Pirelli gumik érkezésével legyőzte.

    Schumacher méregfogát 2003-ban ideiglenesen, 2005-ben a szabályváltozásokkal végleg kihúzták az adott szezonra, ezeknél talán csak annyi róható fel neki, hogy a gumiproblémák közepette jobban lubickolhatott volna. Barrichello ebben a két évben közelebb került hozzá, 2003 nyarán a melegben többször egyértelműen felülmúlta. És persze a mercedeses visszatérése sem alakult épp fényesen, bár jobb teljesítményt nyújtott, mint ahogy az a köztudatban él.

    Sennának kevesebb nagy szabályváltozáson ment keresztül, neki az nehezítette meg az utolsó idényeit, hogy a McLaren a Williams árnyékába került, majd amikor ő igazolt oda, Adrian Newey rosszul kalkulált az aerodinamikával, az instabil kocsihoz nem szokott hozzá, és a probléma sajnos az életébe került.

    Cikksorozatunk további részei: 1. rész, 2. rész, 4. rész

  • Ha Schumacher nem döngöli földbe Jos Verstappent, most Max sem dominálna?

    Ha Schumacher nem döngöli földbe Jos Verstappent, most Max sem dominálna?

    A Red Bull fiókcsapatának menedzsere szerint apai sérelmek állnak Max Verstappen lehengerlő formájának hátterében.

    Graham Watson, aki 2015-ben a Toro Rosso csapatmenedzsereként Verstappennel dolgozott és közelről figyelte a holland felemelkedését, most érdekes összefüggésre világított rá a fiatal pilóta csapaton belüli érinthetetlensége és az apja, Jos Verstappen karrierjének frusztrációja között.

    Jos 1994-ben a Benettonnal debütált a Forma-1-ben, s bár csak tíz futamon állt rajthoz abban az évben a Michael Schumacherrel egyéni bajnoki címet szerző csapattal, közel sem tudott olyan eredményeket kisajtolni az autóból, mint a német – csupán két harmadik helyet szerzett. Watson most azt mondja, Jos Verstappen már ott megértette, hogy mennyire fontos az F1-ben a csapaton belüli kiemelt státusz, s a kezdetektől fogva erre tanította fiát is.

    Verstappent se a zene, se a mozi nem érdekli, de az autósporttól nem tudna elszakadni

    „Szerintem Jos azt érezte, hogy Michael Schumacher előnyt élvez vele szemben és jobb technikát is kap. Számomra úgy tűnt, hogy Josnak nehezére esett ezt elfogadni, hiszen maga is egy nagyon tehetséges versenyző” – mondta Watson a holland Formule 1 magazinnak.

    „Flavio [Briatore, a csapatfőnök] és Michael között szoros kötelék alakult ki, nemcsak szakmai, hanem személyes vonalon is. Szerintem ennek a hatása, hogy Jos nagyon korán megtanította Maxnek, hogy a csapattárs megsemmisítése az első és legfontosabb dolog.”

    „Egy versenyzőnek muszáj elérnie, hogy körülötte forogjon a csapat, és ezt látjuk megvalósulni most Max esetében is: előbb győzd le a csapattársad, majd nyerd meg a bajnoki címet. Máig úgy gondolom, hogy Jos nem kapott tisztességes bánásmódot a Benettontól. Ez pedig részben ahhoz vezetett, hogy Max is nagyon jól érti a sportnak ezt a vetületét. Innentől pedig nincs szüksége jobb technikára, hiszen a többit megoldja a tehetségével.”

    Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: a legjobb stratéga nem kérdés

    A szakember ráadásul ma úgy látja, még Verstappen dominanciája sem árt az F1 népszerűségének, hiszen az általa bevonzott új rajongótömeg régen látott vibrálást hozott vissza a lelátókra.

    „Max a legjobb dolog, ami történhetett a Forma-1-gyel. Amikor tőlünk átment a Red Bullhoz, azt ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor Michael Schumacher átigazolt a Ferrarihoz. Nézzük csak meg a régi képeket: Hockenheimben és Spában megteltek a lelátók Schumacher-zászlókkal. Szerintem Max egyedül megmentette a Forma-1-et, mert ugyanezt a lelkesedést és érdeklődést váltja ki: az emberek tömegével jelennek meg Ausztriában, Spában és mindenhol csak miatta” – fogalmazott Watson, aki máig a névváltás előtt álló faenzai istálló csapatmenedzserként ténykedik.

  • Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: a legjobb stratéga nem kérdés

    Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: a legjobb stratéga nem kérdés

    Ayrton Senna, Lewis Hamilton, Max Verstappen és Michael Schumacher szerezte a Forma-1-ben kiosztott világbajnoki címek több mint negyedét. Általában az ő nevük jön elő legtöbbször a megválaszolhatatlan „Ki az F1 történetének legjobb pilótája?” kérdésnél, és mindannyiuknak voltak bizonyos erényei, amiben picit jobbak voltak a többieknél.

    Örökzöld vitatéma, és sosem lesz benne konszenzus, hogy ki (volt) a Forma-1 történetének legjobb versenyzője. Általában néhány név bukkan fel ezekben az összevetésekben, mi négyet választottunk ki közülük, hogy különböző szempontok mentén összehasonlítsuk az erejüket, hogy a saját környezetükben mit alkottak. Tisztelettel tekintve a kimaradókra és szintén kiemelkedő képességeikre, a korszakos zsenikből időrendben Ayrton Senna, Michael Schumacher, Lewis Hamilton és Max Verstappen került be az összehasonlításba. Ők négyen hosszú ideig etalonnak számítottak a mezőnyben, és gyengébb autóval is gyakran varázsoltak.

    A Senna előtti korszakra azért nem térünk ki, mert akkor még inkább más világ volt, sokkal megbízhatatlanabb autókkal, veszélyesebb feltételekkel, amelyek között más értelmezést nyert a határok feszegetése, hiszen azok túllépésekor több évtizedig kavicságy vagy bukótér helyett villanyoszlopok és árkok várták a versenyzőket. A legtöbben keveset is láttunk vagy éltünk meg belőle. Egyesek számára pedig az ad romantikus bájt a régmúlt nagyjainak, hogy nekik a saját képességeire és műszaki ismereteire kellett támaszkodniuk vezetés közben, előzetes szimulációk és verseny közbeni rádiós útmutatás nélkül.

    Műszaki-stratégiai érzék – Schumacher

    Ahogy változnak az idők, úgy változik az is, miben nyilvánulhat meg, mennyire vág a versenyzők esze. Hamilton és Verstappen kevésbé tehet róla, de nekik alapvetően alig van ráhatásuk az őket stratégiai döntésekre, ezzel külön személyzet foglalkozik. Még a háttérben is rengeteg segítséget kapnak a tesztpilótáktól, akik a virtuális világban is róják a köröket, hogy az autó a lehető legtökéletesebb legyen, vagy épp megoldjanak rajta valamilyen problémát – jóllehet, a fejlesztéseknél a mai versenyzőknek is fontos szerep jut ebben a visszajelzéseik által. Ugyanakkor a két régebbi sztár idején korlátan tesztlehetőségek álltak a csapatok rendelkezésére, ez bőven ellátta őket ismeretekkel.

    Sennának nem volt érdemi telefonos segítsége élő adatelemzéssel és stratégiai szimulációkkal, neki tényleg főleg az ösztöneire kellett hagyatkoznia a stratégiával. Schumachernek már ott volt agytrösztként Ross Brawn a valószínűségszámításos modellezés gyerekkorától, és akkor a Ferrari és a stratégia kapcsolata nem poénok, hanem tananyag alapját jelentette.

    Michael Schumacher tényleg ennyire gyenge volt második F1-es karrierje során?

    Ha valakit mégis ki kell emelni, az nem lehet más, mint Schumacher, aki önállóan is számos döntéssel kápráztatta el a közönséget. Az első győzelmét azzal alapozta meg, hogy Spában a száradó pályán megfigyelte az előtte haladó autón a gumik túlmelegedésének nyomait, ezért az élbolyból ő cserélt először kereket. Ugyanitt öt évvel később a lezúduló eső után merész vállalást hozva az intermediate abroncson rajtolt, ezzel megelőzte az előtte haladókat és óriási előnybe került. Visszataszítóbb és még kitérünk rá, de a 2006-os szándékos monacói megforgás is a taktikus húzások közé sorolandó, a piszkos fajták közé.

    Schumacher leleményességét bizonyítja az utólag szabálytalannak nyilvánított 2010-es monacói utolsó kanyaros előzése Fernando Alonso ellen, ahol a biztonsági autó mögött futott be a mezőny, de a versenyirányítás rosszul alkalmazott jelzései és egy jogi hézag miatt szőrösszívűnek tűnt a rá kiszabott büntetés.

    A további apró momentumok közül felidézhetjük, hogy az 1997-es monacói futam végén szándékosan lelassított az utolsó köre végén, hogy a kétórás időlimit után érjen a kockás zászlóhoz, vagy hogy pár héttel később a célvonal előtt visszaengedte maga elé a lekörözött testvérét, aki az egyik rivális kiesése miatt végül így szerzett pontot.

    És persze a Brawn által kitalált mesteri húzásokat meg is kellett valósítani. Ez szédítő hatékonysággal működött már a benettonos időktől kezdve, amikor a Damon Hill elleni csatában hol több, hol kevesebb, hol a jobban időzített bokszkiállással, de általában a német kerekedett felül.

    Szenzációs felzárkózások, zseniális esős győzelmek – Schumacher tíz legemlékezetesebb pillanata

    Hamilton esetében meg kell említeni, hogy amikor Nico Rosberggel harcolt a bajnok címért, a Mercedes alapvetően nem engedélyezett nekik eltérő taktikákat, és a brit mellesleg előszeretettel szokta mindenki másnál jobban tudni, mikor mit kellene csinálni. Nála mindenképp illik beszélni a 2016-os monacói versenyről, amelyet nagyrészt annak köszönhetően nyert meg, hogy a felszáradó pályán a megszokott teljes esőgumi – köztes esőgumi – száraz pályás gumi mintázatból önhatalmúlag kihagyta a középsőt, ezzel megspórolt egy kerékcserét és megelőzte az addig magabiztosan vezető Daniel Ricciardót. 

    A művészi húzások azért ritkábbak voltak a négy klasszis életében, mint a sallangmentes erős etapok, vagy máshogy mutatták meg elképesztő tudásukat, mint például Verstappentől a 2021-es austini hajrá, amikor patikamérlegen adagolva a tempót és a gumiknak a terhelést lőtávon kívül tartotta a jóval kedvezőbb helyzetben lévő Hamiltont. 

    Ha már gumik: nyilván sok évbe telik, mire a pilóták kiismerik a technikai finomságokat, de vegyük észre, hogy Schumacher már milyen fiatalon mesterré vált ebben. Ő a versenyzői pályafutása előtt dolgozott autószerelőként, így a műszaki részletekhez vélhetően jobban konyított a többieknél. Vagy épp több ötletet merített innen: ő javasolta például a Benettonnak, hogy egy tesztelésen szereljenek fel speciális kijelzőket a pilótafülkébe, hogy a részletes sebességadatokat figyelhesse. Az 1994-es barcelonai versenyen azzal döbbentett le mindenkit, hogy a táv javát ötödik fokozatban ragadva teljesítette és így is másodikként ért célba.

    Mit imádott annyira Michael Schumacher, hogy folyton a riválistól szerezte be?

    Főleg a “Professzor” becenevű Alain Prosttal való összevetésben, Sennára egyesek hajlamosak úgy tekinteni, hogy mindent kipréselt az autóból, és ez néha visszaütött. Tény, ritkábban volt olyan, hogy gumigyilkos körülmények között ő járt túl az ellenfelen eszén, mint amikor nem a rövidebbet húzta a közvetlen riválisoktól eltérő stratégiával, de azért tőle is bőven láttunk okos döntést, megfontolt tempóválasztást. Nem tartozik az emlékezetes sikerei közé, de az 1987-es detroiti utcai futamon például jobb köridőre volt képes, mint a kvalifikáción, vagy mások a friss abroncson, így menet közben úgy határozott, nem áll ki a bokszba, kicselezve mindenkit. Azt se feledjük, hogy Senna idejében még sokkal több kockázat rejlett a kerékcserékben, gyakran történt fennakadás a műveletben. Szakmai csemege az 1989-es monacói győzelme is, amelyen azt a látszatot kellett Prostban keltenie, hogy nem érdemes erőltetnie, mert úgysem nyer. Pedig a brazilnak alacsony sebességfokozatokkal gondja támadt, és ha riválisa ezt kiszimatolja, jó eséllyel megelőzte volna.

    A stratégiában, mint pályán kívüli tevékenységben is Schumacher járt az élen, sikerre vezette a Benettont, a Ferrarinál véghez vitt csapatépítése máig etalonnak számít (előtte két évtized telt el bajnoki cím nélkül a vörösöknél, és lassan ugyanennyihez közelítünk, mióta az akkori mag távozott), bizonyos mértékig ő rakta le a Mercedes sikerkorszakának alapjait is, aminek gyümölcsét főleg Hamilton aratta le. Ezt nem mi állítjuk, hanem Ross Brawn. „Michael a munkakultúrájával, a fegyelmezettségével mindenkit megnyert magának. Megemelte az elvárt szintet a csapatnál – mondta. – Azt gondolom, volt hatásom a csapatra, de Michaelnek legalább ekkora, vagy nagyobb.” Toto Wolff is úgy beszélt róla, hogy Schumacher volt a Mercedes hegemóniájának egyik fő letéteményese.

    Tény, házon belül sosem jelentett veszélyt a bajnoki hadjáratára a csapattársa, így könnyebb volt csapatjátékosnak lenni, de a német azért a szabotázsgyanú ellenére is segítette Eddie Irvine-t a lábtörését követő visszatérésekor, Rubens Barrichello felé pedig tett gesztusokat. Jó, ő is nyúlt kisebb pszichológiai trükkökhöz, amikor szükségét érezte – Rosberg mesélte, hogy az egyik időmérő előtti percekben szándékosan elfoglalta előle a vécét és húzta az időt, hogy kizökkentse –, de ezek eltörpültek a többiek csapaton belüli vitái mellett. Senna és Hamilton igen komoly polgárháborúkba keveredett, és Verstappen szintén sokszor előrébb helyezte magát a csapatnál: lásd a 2022-es brazíliai futamot, ahol nem engedte előre az egyéni tabella 2. helyéért harcoló Sergio Pérezt. Vagy ott volt a szingapúri eset Carlos Sainz csapattársaként a Toro Rossónál, amikor megmutatta, ki a falkavezér, és a megszokott gyakorlattal ellentétben nem adta vissza az elvileg kölcsönbe kapott pozíciót neki.

    Végezetül megismételhetjük Brawn szavait, hogy Schumacher honosított meg számos munkamódszert a sportág elitjében, a fizikai felkészülésben is új távlatokat nyitott, bár korábban már Senna is kiemelt figyelmet fordított erre többek között fizioterápeutája, Josef Leberer révén, miután az első szezonjában belátta, az F1 igénybevételének kibírásához dolgoznia kell a hiányosságain.

    Cikksorozatunk további részei: 1. rész, 3. rész, 4. rész

  • Verstappent se a zene, se a mozi nem érdekli, de az autósporttól nem tudna elszakadni

    Verstappent se a zene, se a mozi nem érdekli, de az autósporttól nem tudna elszakadni

    Max Verstappen a versenyzésben sem szereti a felesleges sallangot, és ugyanígy van ezzel a magánéletében is – a holland saját elmondása szerint annyira minimalista életet él, amennyire egy világhírű személy azt csak megteheti.

    Baráti viszonyt ápol a DJ Martin Garrixszel, tavaly az interlagosi győzelme után pedig Tom Jones egy 1967-es slágerét kezdte el énekelni a csapatrádióban: ezek alapján azt gyaníthatnánk, hogy Verstappennek igen széles az érdeklődése a zenei palettán, ám amikor a holland Formule 1 magazin ezzel kapcsolatban kérdezte, a háromszoros világbajnok hosszasan részletezni kezdte, mennyire nem része az életének a zene.

    „Alig hallgatok zenét. Még a verseny előtt se, de tudom, hogy vannak sportolók, akik szeretik ezt ellazulásként vagy feltöltődésként. De nekem személy szerint nincs ilyen igényem. Néha szól a zene az autóban, amikor el kell mennem valahova, de ennyi az összes. Még edzés vagy unalmas, agytompító hosszútávfutás során sem. Utálok fülhallgatót hordani futás közben, igazából bárminek a magammal cipelését kényelmetlennek tartom olyankor – még a karkötőt és a karórát is leveszem” – mondta Verstappen.

    „Otthon sincs szükségem zenére ahhoz, hogy megteremtse a hangulatot. Ezt megteszi a kicsi (Kelly Piquet lánya, Penelope), amikor szaladgál, vagy a macskák, ahogy egymást terrorizálják.”

    Verstappen meggyőzte az algoritmust arról, hogy őt nem is érdekli az F1

    Arról már eddig is hallhattunk, hogy a 26 éves pilótát a vizuális tartalmak sem annyira hozzák lázba, főleg, ha azok a Forma-1-ről szólnak. A Hajsza a túlélésért című sorozatot többször kritizálta már annak valóságferdítései miatt, és a Brad Pitt-féle nagyszabású F1-es mozifilmmel sem vették meg.

    „Az austini hétvégén a versenyzői eligazítás során megmutattak nekünk néhány részletet az új filmből, és közben elmagyarázták, hogyan vették fel őket. Persze, szép volt látni, de nem igazán csigázza fel az érdeklődésem. Nem vágyok arra, hogy megnézzek egy filmet, ami a saját sportomról szól. Az egész úgyis egy kitalált történet, ami túl van dramatizálva” – mondta.

    „Moziban is csak egy párszor voltam Monacóban, de tényleg nem sokszor. Otthon sokkal egyszerűbb megnézni egy filmet. Ez az ára a hírnévnek, de ahogy idősebbé válok és abbahagyom a versenyzést, ez majd elhalványul. Van egy videó [Lionel] Messiről, amint a feleségével egy étteremben esznek, kint pedig rajongók százai várják. Szóval ilyesmit nem tudunk csinálni. Szerencsére nekem azért ez nem ennyire durva.”

    A csúcskategóriában idén már 10. szezonjába lépő Verstappen azt is sűrűn hangoztatja, hogy nem tervezi túl hosszúra nyújtani F1-es karrierjét, ha pedig a számára nem tetsző újításokkal – mint a sprintversenyek, az utcai pályák vagy más, a show érdekében behozott elemek – túl messzire megy a sport, akár még korábban távozhat. Arra a kérdésre viszont, hogy később szívesen szakítaná-e meg minden kapcsolatát az autósporttal, már nem adott ennyire egyértelmű választ.

    F1: Ne Verstappen mondja meg, hogy kellenek-e sprintversenyek

    „Elméletben lehetséges, de jelenleg még nem tudom elképzelni, hiszen rengeteg dologgal foglalkozunk, köztük a Verstappen.com Racinggel – utalt a pilóta a saját kezdeményezésére, amelyben a valós és a virtuális világ versenyzőit igyekszik integrálni. – Meglátjuk, mit hoznak majd az elkövetkező évek, mindenesetre az biztosra vehető, hogy 74 évesen már senki nem fog velem találkozni a paddockban.”

  • Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: ki miben jobb a másiknál? 1. rész

    Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: ki miben jobb a másiknál? 1. rész

    Ayrton Senna, Lewis Hamilton, Max Verstappen és Michael Schumacher szerezte a Forma-1-ben kiosztott világbajnoki címek több mint negyedét. Általában az ő nevük jön elő legtöbbször a megválaszolhatatlan „Ki az F1 történetének legjobb pilótája?” kérdésnél, és mindannyiuknak voltak bizonyos erényei, amiben picit jobbak voltak a többieknél.

    Örökzöld vitatéma, és sosem lesz benne konszenzus, hogy ki (volt) a Forma-1 történetének legjobb versenyzője. Általában néhány név bukkan fel ezekben az összevetésekben, mi négyet választottunk ki közülük, hogy különböző szempontok mentén összehasonlítsuk az erejüket, hogy a saját környezetükben mit alkottak. Tisztelettel tekintve a kimaradókra és szintén kiemelkedő képességeikre, a korszakos zsenikből időrendben Ayrton Senna, Michael Schumacher, Lewis Hamilton és Max Verstappen került be az összehasonlításba. Ők négyen hosszú ideig etalonnak számítottak a mezőnyben, és gyengébb autóval is gyakran varázsoltak.

    A Senna előtti korszakra azért nem térünk ki, mert akkor még inkább más világ volt, sokkal megbízhatatlanabb autókkal, veszélyesebb feltételekkel, amelyek között más értelmezést nyert a határok feszegetése, hiszen azok túllépésekor több évtizedig kavicságy vagy bukótér helyett villanyoszlopok és árkok várták a versenyzőket. A legtöbben keveset is láttunk vagy éltünk meg belőle. Egyesek számára pedig az ad romantikus bájt a régmúlt nagyjainak, hogy nekik a saját képességeire és műszaki ismereteire kellett támaszkodniuk vezetés közben, előzetes szimulációk és verseny közbeni rádiós útmutatás nélkül.

    Nyers tempó – Senna

    A legtöbbeknél talán ez fokmérője a gyorsaságnak. Na de hogy hasonlítsuk össze a különböző szabályrendszerekben induló klasszisok mérlegét? A pole pozíciós öröklistára alapozni önmagában azért értelmetlen, mert ez nagyban függ attól, hány időmérőt rendeztek egy szezonban, illetve hány évben vezettek domináns autót. És természetesen Sennán kívül mindenkit érintett, hogy a Forma-1 bizonyos időszakaiban a rajthoz tervezett üzemanyagmennyiséggel kellett megfutni a legjobbnak szánt időt, volt egyetlen kísérletes és Q1-Q2-Q3-as lebonyolítású kvalifikáció, előre ismert rajtbüntetések, autóbeállítás változtatásának tiltása az időmérő után stb.

    Vettel és Hamilton sem hitte el, Schumacher elsírta magát – ilyen érzés beérni a legendás Sennát

    Az autó adta keretekből sem lehet vég nélkül kilépni, így különböző bontásokban megnéztük, a négy sztár milyen arányban szerezte meg a pole pozíciót olyankor, amikor domináns autót, amikor a mezőny egyik legerősebb autóját vezette, illetve amikor egyértelműen bravúrnak számított, hogy az adott felszereléssel megnyerte a kvalifikációt. (Az egyszerűség kedvéért a hagyományos pole-statisztikákat néztük, figyelmen kívül hagyva a sprinteket és az időmérő leggyorsabbjainak büntetéseit.)

    Az egyes szezonokat nem minden esetben könnyű bekategorizálni, de a domináns autós évek nagyjából egyértelműek (Senna: 1988-1989, Schumacher: 2001-2002, 2004, Hamilton: 2014-2016, 2019-2020, Verstappen 2022-2023), ahogy nagyjából azok is, amikor az illetők bajnoki címre esélyes autót vezettek (Senna: 1986, 1990-1991, Schumacher 1994-1995, 1997-2000, 2003, 2006, Hamilton: 2007-2008, 2010, 2012, 2017-2018, 2021, Verstappen: 2021). Utóbbinál már lehet vitatkozni egyes éveknél, hogy a versenyző a zsenialitásával lényegében túlteljesítette-e a lehetőségeket (például Senna 1986-ban, Schumacher 1997-ben vagy Hamilton 2010-ben). És végül vannak azok az idények, amelyekben az illetők bravúrnak köszönhetően rajtoltak az élről, ezt lényegében azzal ragadtuk meg, hogy az adott pilóta vagy a csapattársa szerzett-e pole pozíciót. 

    Akárhogy pakolásszuk a kérdéses szezonokat, az jön ki, hogy Senna bizony mindhárom kategóriában egyértelműen felülmúlta a többieket, a McLaren fölényes éveiben ötből négy időmérőt ő nyert meg, míg Schumacher, Hamilton és Verstappen nagyságrendileg csak kettőből egyen végzett az élen. A különböző szabályrendszerek miatt ő tudta a legkevésbé kötöttségek nélkül érvényesíteni a gyorsaságát, de beszédes, hogy Alain Prostot többször verte legalább fél másodperces különbséggel, mint ahányszor ennél kisebb volt az előnye vagy kikapott tőle. 

    Hamilton azt tenné a mai gyerekekkel, mint amit Senna tett vele

    A bajnoki címre esélyes autókkal szintén Senna szerzett legnagyobb arányban pole pozíciókat, majd Verstappen következett, de nekik összesen is kevesebb ilyen éve volt a mintában, mint Schumachernek vagy Hamiltonnak. Ami a bravúrokat illeti, Senna ebben is veri a többieket, főleg a lehengerlő 1985-ös teljesítményének köszönhetően, bár 1987-ben, 1992-ben és 1993-ban is szerzett egy-egy első rajtkockát az idényt uraló Williamsek árnyékában. Schumacher 1996-ban, Hamilton 2009-ben és 2013-ban csillogtatta meg többször pompás nyers tempóját gyengébb autóban, míg Verstappen a pole pozíciók terén ezt szerényebben, “csak” hármat szerzett 2019-ben és 2020-ban. A lehetőségeket nyilván mindenkinél bekorlátolta, hogy az ellenfelek mennyire lubickoltak.

    A csapattársak elleni mérleg szóba jöhetne még, de ezt jelentősen befolyásolja, hogy a garázs másik oldalán kinél milyen képességű versenyző vezetett. Végül Senna mellett még egy érv, hogy minden idők egyik legjobbjának számít a misztikummal kicsit túlfűszerezett, de valóban döbbenetes 1988-as monacói időmérős köre, hiszen abban az évben a legnehezebb, legrövidebb pályán verte el legjobban, 1,4 másodperccel Prostot, a 3. helyezett ferraris Gerhard Bergert pedig 2,6 másodperccel előzte meg. Még azt a fránya, izgága Williamst is a pole-ba repítette az utolsó három versenyén. Saját közegéből egyszerűen ő emelkedett ki legjobban egy körön.

    Az első rajtkockák örökranglistáját Hamilton vezeti Schumacher előtt, de a brit úgy véli, Verstappen idővel ezt is elveheti tőle.

    Cikksorozatunk további részei: 2. rész, 3. rész, 4. rész

    Senna ma is élhetne, ha a McLaren nem veri át, és megadja neki a V12-es motort, amit akart

  • Verstappen meggyőzte az algoritmust arról, hogy őt nem is érdekli az F1

    Verstappen meggyőzte az algoritmust arról, hogy őt nem is érdekli az F1

    Max Verstappen újabb bizonyítékokat sorakoztatott fel, hogy elhiggyük, nem volt még Forma-1-es világbajnok, aki olyannyira két lábbal a földön tudott maradni, mint ő. Nem érdeklik az F1-es hírek, nem érdekli a hírnév, és nem szeretné, ha bárki is olyan akarna lenni, mint ő.

    A háromszoros világbajnok kétségtelenül az F1 zárkózottabb versenyzői közé tartozik, már ami a magánéletének világ elé tárását illeti. A holland Formule 1 magazin a pilótával folytatott interjúja során a rivaldafény mögötti Max Verstappent próbálta jobban megismerni, aki rendszeresen hangoztatja, hogy a pályán a tradicionális versenyzés híve, amikor pedig kilép a munkahelyéről, lehetősége szerint igyekszik az átlagemberek életét élni. Elmondása szerint nemcsak a külvilágból érkező kiritkák mérséklése miatt tartja alacsonyan az aktivitását a közösségi oldalain.

    „Ez is közrejátszik, de emellett azt is gondolom, hogy senkinek semmi köze hozzá, mit csinálok a magánéletemben. Nem is követek sok F1-gyel kapcsolatos felhasználói fiókot. Tudatosan kerülöm a Forma-1-es híreket is, így azok egy idő után már nem is jelennek meg az idővonalamon” – mondta a milliókat bosszantó Facebook-algoritmushoz hasonló, a felhasználói viselkedést figyelő platformok kicselezéséről.

    „Tulajdonképpen csak más sportágakat és azok sportolóit követem, ezzel tartom egyensúlyban az életem. Nem akarok mindenről tudni, ami az F1 körül zajlik, különösen akkor nem, amikor otthon vagyok.”

    A nap, amikor a Red Bull ráeszmélt, hogy Verstappen a következő Schumacher

    „Ez fokozottan igaz a Brazíliában, az apósomnál tett családi látogatások idején. Ott egyáltalán nem beszélgetünk az autósportról. Ő az élete során már egyébként is többet beszélt róla a kelleténél. Egy ponton az ember egyszerűen leáll ezzel, amit teljes mértékben megértek, hiszen az élet ennél többről szól.”

    Utóbbi mondataiban Verstappen persze a háromszoros F1-es világbajnok Nelson Piquet-ről beszélt, akinek lánya, Kelly három éve a barátnője.

    A holland persze tudja, hogy nehéz az átlagemberek életét élni, miközben milliónyi rajongója van világszerte, és moziba vagy vacsorázni sem mehet el észrevétlenül. Szokatlan üzenettel szolgál azonban azoknak, akik Max Verstappen-posztert őriznek az ágyuk felett.

    „Ez nagyon szép dolog, de igazán remélem, hogy a gyerekek mind megpróbálnak önmagukká válni. Én is ilyen voltam, nem néztem fel senkire. Abban bízok, hogy a mai fiatalok is ezt lesik el tőlem: hogy mindig maradjunk önmagunk, ne próbáljunk meg másokat utánozni. Persze szép dolog valaki rajongónak lenni, akik arról ábrándoznak, hogy egy napon ők is olyanok lesznek, mint a hőseik. Elvégre a siker inspirál. De nem szabadna arra vágyniuk, hogy egy második Max legyenek. Gyerekkoromban nekem csak az apámról volt poszterem a szobám falán, és azt is az anyám rakta ki” – mondta a pilóta, aki a szintén F1-es pilóta apja, Jos Verstappen révén születése óta az autósport közegében szocializálódott.

  • Verstappen Laudát és Villeneuve-öt is lenyomta volna, mondja a korábbi világbajnok

    Verstappen Laudát és Villeneuve-öt is lenyomta volna, mondja a korábbi világbajnok

    Jody Scheckter szerint Max Verstappen jobb mindenkinél, aki az 1970-es években versenyzett, pedig eleinte nem tetszett neki a hozzáállása.

    Scheckter azon 34 ember egyike, akik Forma-1-es világbajnoki címet nyertek, az ő karrierje az 1970-es évtizedet fedte le. Versenyzett többek között Jackie Stewart, Niki Lauda, Gilles Villeneuve, Mario Andretti ellen, de úgy véli, ha Verstappen a kortársa lett volna, a holland fél évszázada is felülmúlta volna a mezőnyt.

    „Jobb, mint bárki, aki az én időszakomban versenyzett. A különbség annyi, hogy sokan azt mondják, akkoriban valódi férfiak vezettek, akik az életüket kockáztatták. Az autók gyakran tönkrementek” – jelentette ki a Gazzetta della Sportnak.

    „Később jöttem rá, hogy szerencsés vagyok, és a legnagyobb sikerem az, hogy életben maradtak. Sosem vittek kórházba helikopterrel. Kicsit felelőtlen voltam a karrierem elején, ahogy fiatalon mindenki meg akarja mutatni a tehetségét és a bátorságát.”

    „Max is így tette, nekem pedig nem tetszett, ahogy a pályafutása elején versenyzett, mert nem mutatott tiszteletet a többi versenyző felé. Aztán ő is átváltozott, rájött, hogy nem nyer bajnokságot, ha valaki baleseteket okoz és másokkal ütközik.”

    A nap, amikor a Red Bull ráeszmélt, hogy Verstappen a következő Schumacher

  • A nap, amikor a Red Bull ráeszmélt, hogy Verstappen a következő Schumacher

    A nap, amikor a Red Bull ráeszmélt, hogy Verstappen a következő Schumacher

    A közhiedelemmel ellentétben nem a Red Bull tanácsadója és pilótaügyeinek kezelője, Helmut Marko volt Max Verstappen „felfedezője”, hanem az akkor a Toro Rossót irányító Franz Tost, aki 2014-ben leült a tévé elé megnézni egy Forma-3-as versenyt.

    A legsikeresebb F1-es pilóták közül többek korai éveiből közismertté vált néhány történet vagy ikonikus pillanat, amelyet a folklór elkönyvelt a királykategória meghódítása felé tett legfontosabb lépésként. Michael Schumacher mellett ott volt dörzsölt menedzsere, Willi Weber; Lewis Hamilton gyerekként megszólította Ron Dennist az FIA díjátadóján; Sebastian Vettelt Schumacher-poszterek inspirálták, majd a honfitársa maga is szárnyai alá vette.

    Persze mindannyian kiemelkedtek annyira kortársaik közül, hogy valószínűleg ezek a kapcsolatok nélkül is eljutottak volna az F1-es csapatok kereszttüzébe. Franz Tost, az AlphaTauritól leköszönt csapatvezető pedig most felfedte, hogyan került – általa – Max Verstappen a Red Bull térképére.

    Szakít Verstappennel az egyik szponzor, amely szerint nem jó helyre megy a pénz

    Az osztrák szakember 2014 júniusában a Forma-3 norisringi hétvégéjét követte figyelemmel. Ez volt a még csak 16 éves Verstappen első szezonja egy együléses autóban, a bajnokságot pedig később a 3. helyen zárta, de ottani produkciójával teljesen letaglózta jövőbeli csapatfőnökét.

    „Max leglenyűgözőbb versenye szerintem a Norisringen történt. Jól emlékszem rá. Vizes volt a pálya, esett az eső. Mint tudjuk, a Norisringen egy kör nagyon rövid, kevesebb mint egy perc alatt teljesíthető. De Max még így is körönként 1-2 másodperccel gyorsabb volt mindenki másnál, teljesen elszabadult” – idézi a Tostot a Racefans a holland Formule 1 magazin alapján.

    „Azonnal eszembe juttatott egy másik versenyt az 1980-as évekből, amit Michael Schumacher teljesített a Formula Fordban a Salzburgringen. Ő is vizes körülmények között nyert ott, mialatt felmosta a padlót a többiekkel. És azonnal egyértelművé vált számomra, hogy Max is egy rendkívüli versenyző, hatalmas tehetséggel, és hihetetlen érzékkel az autó és a tapadás iránt. Ez pedig nagy előnyt jelent számára. Rögtön tudtam, hogy Maxet akarom az autómban látni – de nem tesztelőként, hanem versenyzőként.”

    Tost vágya beteljesült, hiszen az ominózus hétvégét követően 44 nappal, augusztusban a Red Bull felvette Verstappent juniorcsapatába, miután megvívott érte a Mercedesszel. Alig két hónappal később pedig az ifjú holland már ott volt a Toro Rossóban néhány versenyhétvége első szabadedzésén.

    „Amikor először vezette az autónkat egy pénteki edzésen, még csak 17 éves volt. Sok úgynevezett szakértő azt mondta, hogy ez még nagyon korai, de én visszavágtam: nem Max Verstappen számára” – folytatta Tost.

    „Ugyanis ő nem csak utas volt az autóban, mint azt az újoncok esetében általában látjuk. Már ekkor is teljesen uralni tudta az autót. Higgyék el, ha nem ez lett volna a helyzet, biztosan nem ültettük volna be, hanem előbb elküldjük a Forma-2-be.”

    „De teljesen meg voltam győződve arról, hogy Maxet közvetlenül a Forma-3-ból felhozhatjuk a Forma-1-be. Egy versenyző, aki ilyen kvalitásokkal rendelkezik, gond nélkül képes alkalmazkodni egy gyorsabb autóhoz, és valóban, 15 perc alatt már mindent az irányítása alatt tartott.”

    Verstappen először csak fiatalsági, majd hamarosan több sikerességi rekordot is megdöntött. 2016-ban a szezon alatt lett előléptetve a Red Bullhoz, amit azonnali futamgyőzelemmel hálált meg Barcelonában. Az elmúlt három szezonban aztán már a világbajnoki címet is megnyerte, a 2023-ast ráadásul az F1-ben idáig példátlan dominanciával. S noha még csak 26 éves és idén kezdi 10. F1-es szezonját, 54 futamgyőzelmével máris a harmadik helyen áll az örökranglistán.