34 hátrányos helyzetű gyermek kapott karácsonyi ajándékokat egy IndyCar rajongókból álló csoportnak köszönhetően.
A PrueDay csoport – ahogy magukat hívják – eddig leginkább megszállott IndyCar rajongásáról volt híres.
Először egy négy gyermekes családnak szerettek volna adakozni az ünnepek alkalmából, végül azonban a rajongótársaknak köszönhetően annyi pénz összegyűlt, hogy ennél sokkal több gyerek nyithatott ajándékot a fa alatt.
A 34-es szám nem véletlen, hiszen egy teljes Indy 500 mezőnnyi lurkónak szerettek volna örömet okozni.
Az eredeti gesztus mérete egy szempillantás alatt megváltozott, hiszen végül 50-en adakoztak, nem csak az Egyesült Államokból, hanem Kanadából és még a tengeren túlról is.
A 3400 dolláros adomány elképesztő örömet okozott a fiataloknak.
„Annyira csodálatos volt látni, ahogy az IndyCar iránti szeretet valami fontosabb dologhoz vezetett” – mondta Cassie Johnson, a PrueDay csoport egyik tagja.
Eleinte Johnson szerette volna egyedül intézni az ajándékosztást, azonban amikor az otthonában már nem volt hely további ajándékoknak, a Children’s Bureau Inc.-hez fordult segítségért.
Az non-profit szervezet segítségével találták meg azt a 34 gyereket, aki a legjobban megérdemelte az ajándékozást.
A PrueDaynek egyébként két meghatározó tagja is van. Az IndyCar 2021-es bajnoka Alex Palou, illetve a Racer.com újságírója Marshall Pruett.
A versenyzők, rajongók, és az újságírók az év nagy részében a komoly versenyzéssel foglalkoznak, azonban jó látni, hogy nem feledkeznek meg a legfontosabb dologról, az adakozásról.
A Forma-1-ből a tavalyi év végén kikerülő Alex Albon az idei évét a DTM-ben tölti, ám szeretne visszatérni a forma autózáshoz, kiszemelt célja pedig a pletykák szerint az amerikai IndyCar széria.
A veterán újságíró Marshall Pruett a Racer-en írt cikkében az IndyCar legfrissebb pletykáit, találgatásait szedte össze. A terjedelmes írásában jutott pár bekezdés a thai Albonnak is.
Pruett szerint Grosjean sikereiből és útjából merít motivációt:
„Grosjean IndyCaros sikerein felbuzdulva hallottam azt, hogy a Red Bull korábbi Forma-1-es pilótája Alexander Albon Amerikában építené fel újra magát. Miután elvesztette az F1-es ülését jelenleg a DTM-ben versenyez a Red Bull színeiben.” – kezdte a szakértő.
Pruett konkrét lehetséges csapatot is megnevezett a thai kapcsán:
„A brit-thai pilóta esetleges leigazolása kapcsán az Andretti Autosport istállója áll az első helyen. Rajta kívül még az idén szenzációsan teljesítő Romain Grosejan neve is nagyon sokszor felmerült a csapatnál.” – írta.
Nagy port kavart az IndyCar indianapolisi virtuális versenye, amelyen Lando Norris is indult. A britet a verseny végén szándékosan akadályozta Pagenaud, majd a cél előtt öklelte fel a győzelemtől méterekre lévő Askewt Santino Ferrucci.
A futam után több pilóta is nemtetszését fejezte ki a történtek miatt, ám a rajongók ennél is messzebbre mentek.
Az IndyCar egyik újságírója Marshall Pruett írta a Twitter oldalára, hogy a két incidens következtében számos durva, és már-már halálos fenyegetésnek is minősülő üzeneteket is megfogalmaztak bizonyos rajongók.
A twitteren úgy fogalmazott, hogy Ferrucci és Pagenaud közül csak az egyikük kapott privát üzenetben a halálát kívánó megjegyzéseket, azt viszont nem írta le, hogy pontosan melyikük.
Az ő tweetjére válaszolva mesélte el Jimmy Broadbent – akit a virtuális Forma-1-es Nagydíjakról ismerhetünk – hogy ő is kapott ilyen jellegű üzeneteket, miután az első, virtuális Bahreini Nagydíjon ütközött Lando Norris-szal.
1992. december 20-án a Forma-1 nagysága, Ayrton Senna tesztelt a Team Penske autójával, amit akkor Firebird International Raceway néven ismerhettünk, Phoenixben. Soha nem érkezett még a tengerentúli szériába ilyen neves versenyző, aki már a tesztjével ekkora vihart kavart.
Erről a történelmi mérföldkőről készített egy rövid dokumentumfilmet Marshall Pruett motorsport riporter és Travis Long, rendező. Pruett számtalan kulcsfigurával készített interjút a teszttel kapcsolatosan, köztük a csapatvezető Roger Penskevel, és olyan pilótákkal, mint Rick Mears és Paul Tracy. Nem maradhatott ki persze a brazil IndyCar különítmény sem, Helio Castroneves és Tony Kanaan sem, akik Senna nyomdokain haladtak. Ők mind visszaemlékeznek a nagy napra az alábbi 26 perces filmben.
Ismert tény, hogy Senna némileg zsarolta is az akkori csapatát a McLarent a Forma-1-ben ezzel a teszttel. Nigel Mansell frissen igazolt épp az IndyCarba, miután 1992-ben végre világbajnok lett a Forma-1-ben, és világraszóló esemény volt az, hogy leszerződött a Newman/Haas Racinghez. Senna ekkor már háromszoros világbajnokként pontosan tudta, hogy a ha már ő is lelépne az európai gyökerű FIA szériából az IndyCar kedvéért, az a FIA-nak és a rajongóinak világszerte sokkhatás lenne. Így végül a Marlboro, valamint honfitársa, a kétszeres F1 világbajnok Emerson Fittipaldi segítségével egy tesztet szerveztek neki. Senna azt az 1992-es Penske PC-21/Chevrolet vezethette, amivel Fittipaldi a szezonban négy győzelmet is aratott, míg a három napos teszten Emmo és Paul Tracy már a csapat 1993-as versenyautóját vették kezelésbe.
Senna Fittipaldival érkezett meg, bár különbözőképp emlékeznek már erre is: Penske szerint egy bérautó volt, Tracy szerint meg egy limuzin. Tracy mindenesetre 1991 és 1992-ben is vezetett már részben a csapatnak, aztán ’93-ban végül Mears helyére érkezett, miután ő visszavonult. A filmből azonban kiderül, hogy amikor volt Senna tesztje, akkor épp nem állt alkalmazásban. Tracy így emlékezik vissza:
„Volt egy ebédszünetünk, kiszedték az ülésemet, gyorsan berakták Sennáét ennyi idő alatt, és már be is ült. Akkor ezt nagyon menőnek gondoltam, sőt azt hittem, hogy nem lesz versenyzői ülésem jövőre.”
Fittipaldi 20 kört teljesített az autóval, és Penske úr szerint a legjobb körideje 49.7 másodperc volt. Senna aztán ment pár bemelegítő kört. Kérésére kicsit puhábbra állították a hátsó rugókat, és egyből ment is egy 49.09-et. Mears, négyszeres Indy 500 győztes pont 1992-ben vonult vissza, ennyit fűzött hozzá:
„Nem kellett sokáig várni arra, hogy megmutassa hogy micsoda versenyzővel van dolgunk.”
Ő mai napig a Team Penske alkalmazásában áll, mint vezetéstechnikai edző és megfigyelő, és Mears világosan emlékszik még arra, hogy mennyire élvezte Senna az Indy autó vezetését, főleg ha már az akkori technikailag is túlbonyolított Forma-1-es autókhoz képest nézzük.
„Ez volt az, aminek különösen örült, hogy újra vezetnie kellett egy autót. Ahogy fogalmazott: A Forma-1-es autókban már inkább számítógépek versenyeznek egymás ellen, mint pilóták. Ez nagyszerű, újra akarom vezetni!” – idézte fel Senna szavait Mears.
Senna tesztjének a híre hatalmas hullámokat gerjesztett hazájában, Brazíliában. Már ekkor nemzeti hős volt a versenyzésben elért eredményei, valamint a jótékonykodásai miatt. Castroneves, aki háromszoros Indy 500 győztes lett, szintén elismerte, hogy próbálta Senna vezetési stílusát és karakterét utánozni, miközben felnőtt. Akkor 17 éves volt, és pontosan tudja, hogy honfitársa tesztjének micsoda jelentősége volt az ő életében is:.
Kanaan akkor szintén 17 éves volt, eredetileg akkoriban szintén valami európai utánpótlás szériához akart csatlakozni, de aztán visszatért Észak-Amerikába, és előbb Indy Lights autóval versenyzett 1996-tól kezdve, majd már az IndyCarban találjuk. Kanaan is megerősíti azt, hogy Senna nem akart versenyezni is a tesztje után az IndyCarban, de ez az eset is segített neki abban, hogy olyan szerződést tudott kötni a Forma-1-re 1993-ban, ami azt jelentette, hogy versenyenként 1 millió dollárt fizettek neki.
Ezen kívül Kanaan hozzátette, hogy Fittipaldi miatt már kezdett reflektorfénybe kerülni az IndyCar is hazájukban Brazíliában, de Senna jelenléte egy teljesen új szintre helyezte az egészet: „Akkor ez az egész nagyon hitelessé tette az IndyCart, és már engem is az érdekelt, hogy ide kerülhessek. Ez (a teszt) csak megerősített engem ebben.”
Tracy aztán megtudta, hogy biztosított a versenyzése 1993-ban a Penskenél, és beindult a karrierje 1993-ban, amit rögtön öt győzelemmel hálált meg. És ezen sikeréhez is lehet köze annak, amit azon a napon tanult Sennától, amit így elevenít fel Tracy:
„Nagyon másmilyen volt a vezetési stílusa Emersonhoz és Rickhez képest. Nagy sebességgel ment bele a kanyarokba… és az én vezetési stílusom is megváltozott egy kicsit ezen teszt után. Megpróbáltam nagyobb gördülési sebességgel haladni, és a kanyarban is nagyobb volt a belépési sebességem. Ma már mindenki így vezet.”
Penske pontosan tudta, hogy ez a teszt csak egy alkalomra szólt. A csapata készen állt az 1993-as szezonra, és a versenyzői Fittipaldi és Tracy voltak. Tisztában volt azzal is, hogy Senna milyen céllal is vágott neki a tesztnek, és erről így beszélt:
„Senna épp elérhető volt, így próbáltunk valamit kitalálni. Soha nem volt azonban komolyabb tárgyalásunk. Előre tisztáztuk vele, hogy nem tudnánk neki versenyzői ülést biztosítani. Azt hiszem, hogy arra használt fel minket, hogy ezzel is hasson a McLarenes srácokra, és összerakjon egy olyan szerződést ami neki kedvező, és ezt megértettük. Emerson barátja volt, ő pedig kulcsfigurája volt a csapatunknak, a Marlboro egy szuper szponzor volt, és ha az volt az, amivel boldoggá tehettük a partnerünket, hogy Sennának lehetőséget biztosítsunk, akkor ezt örömmel tettük meg.”
Mears szentül hiszi, hogy Senna talán a karriere későbbi alakulása során csatlakozott volna az IndyCar mezőnyéhez, de erre már soha nem került sor. 1994 május elsején Senna Imolában meghalt egy balesetben a Forma-1-es versenyen.
A Penske csapat az 1992-es teszt évfordulójának a tiszteletére restaurálta és újra működőképes állapotúra hozta az eredeti autót. Figyelembe véve, hogy Senna, Fittipaldi és Mears is hajtotta, az autó mérhetetlen jelentősséggel bír, és ahogy a csapatvezető fogalmaz:
„Igazán különleges tehetségek ültek ebben az autóban. Különleges helye van az én életemben is, ez egy kulcsfontosságú történelmi versenyautó minden szempontból nézve.”
