Mihez kezdhet egy pilóta ha ott hagyja a Forma-1-et? Otthon kell ülnie és azon kell morfondíroznia, hogy mihez is kezdjen az életével? Esetleg új szériát kellene kipróbálnia, ha úgy érzi még nem jött el a végleges lezárás ideje? Vissza kellene inkább térnie?
Fernando Alonso önszántából intett búcsút a száguldó cirkusznak 2018 végén. Az esélytelenség és a fejlődés hiánya megkeserítette számára a szeretett sportot, így inkább visszavonulót fújt. Valahol viszont érezte, hogy a hattyúdalnak még nem jött el az ideje.
2019-ben így fogta magát és elővette az egyik régi álmát a polcról, leporolta azt, majd a megvalósításán kezdett el dolgozni. Így jutott el az Indy500-ba és Le Mans-ba. Meg akarta csinálni a Triple Crown-t. Két „korona” már a zsebében volt, hiszem Monacóban és Le Mans-ban már nyerni tudott, viszont az amerikai forduló még hiányzott a gyűjteményéből.
A sorozat a belső vívódások és gondolatok mentén mutatja be a spanyol versenyzőt, ugyanakkor a hozzá közel álló személyek véleményét is megtudhatjuk.
Lorena Alonso 5 évvel idősebb, mint a kétszeres világbajnok. Édesapjuk először neki akarta ajándékozni a saját készítésű gokartot, ám ő nem volt oda érte. Lorena mosolyogva mesél arról, hogy sosem érdeklődött az autók iránt, ám testvére már annál inkább. Először csak mókának tűnt az egész, egy kis extra szórakozásnak, majd mikor ráeszméltek arra, hogy Fernando mennyire jó, akkor gondolkodtak el azon, hogy komolyan vegyék a szenvedélyét. A régi felvételek mentén Lorena azt is konstatálta, hogy mennyire veszélyes volt a 90-es években a gokart. Nem is értette, hogy édesanyja hogy hagyhatta testvérét vezetni.
Akkoriban nem volt luxus, nem voltak nagy lakókocsik, a családok szendvicseket pakoltak gyerekeiknek, útra keltek, majd a vetélytársakkal leülve és beszélgetve fogyasztották el azokat. Ausztúria tartományban mindenki összefogott, így az az időszak még most is mosolyt csal a főszereplő arcára.
Alonso a visszaemlékezés során elmondja, mennyire nem volt népszerű sport a Forma-1 Spanyolországban. Az emberek nem igazán követték és nem érdeklődtek iránta. Ugyanakkor a 2005-ös év mindent megváltoztatott. Az első világbajnoki címét ünneplő pilótát rengetegen várták szülővárosa, Oviedo főterén.
Az F1-nek búcsút intő 40 éves versenyző, ugyanakkor a száguldozásról nem akart lemondani. Saját bevallása szerint többet utazott 2019-ben, mint a Forma-1-es korszakában. Megjárta többek között Amerikát, Franciaországot és Szaud-Arábiát Spanyolországot, és Svájcot. Viszont nem mindenhonnan távozott elégedetten.
Az ötrészes sorozat a visszavonulástól a nagy bejelentésig követi végig Alonso „szezonját”.
Mit csinál egy versenyző a visszavonulása után? Otthon ül kedvesével, Fifázik a barátaival és élvezi a nyugodt légkört. Ez az állítás Alonso esetében csak félig igaz. A spanyol nagyon is vissza akar térni a száguldozáshoz, így folyamatosan egyeztet menedzserével. Tartja az az edzési ütemtervet, tervezi a következő lépést, miközben hagymát aprít és húst süt Linda Morsellivel.
Nagyon fontos az, hogy nyitva hagyjanak egy kis kaput, ugyanis sosem lehet tudni. Egyszer csak visszasétálhat az ember, és ha a lehetőség bekopogtat, akkor a 40 éves versenyző nem fogja elengedni.
Addig is van mit tenni. 2019-ben Alonso részt vett a McLaren szezon előtti tesztjén. Idősebb Carlos Sainzal és fiával, vitatta meg a látottak, majd elment a kétszeres ralivilágbajnokkal teniszezni. Régi barátság köti őket össze, így ha lehetőségük adódik a másikat kihívni, akkor azt nem mulasztják el.
A Drive to Survive-ra hajaz egy kicsit a spanyolhoz közel állók beszámolója. A sötétebb háttér, és premier plánban felvett jelenetek sugallják szerepük milyenségét. Természetesen itt sem maradnak el a szakértőként feltűnő újságírók sem. A Fernando kapcsán Andrew Benson (BBC) és Chris Medland (RACERmag) biztosítja a háttérinformációkat a szériákkal kapcsolatban.
Indy500:
A McLarennel az oldalán Alonso a Triple Crown megszerzésére hajt. Ugyanakkor a papaya színű csapat a vártnál nagyobb gondokkal találja szembe magát. Miközben a spanyol azon van, hogy javítson kör idején, megmutatja mennyivel másabb az a „világ” az F1-hez képest. A különbségek túl szembe tűnőek ahhoz, hogy az ember ne vegye őket észre.
A nagy események előtt a versenyzők együtt kaszinóznak, iszogatnak és csevegnek az élet nagy dolgairól. Ugyanakkor ha valaki bajba kerül, a csapatok azonnal a segítségükre sietnek, ha kell hűtőelmet visznek egymásnak, vagy ha épp nem mennek, akkor eszközeikkel segítik a vetélytársakat. A csapattárs szó más értelmet nyer, nem annyira, a szó ellenséges mivolta egy kissé háttérbe szorul. Ugyan Alonso a célját nem tudja megvalósítani, hiszen nem tud elindulni a versenyen, viszont értékes tapasztalatokkal tér vissza Európába.
Kimoa:
Ki ne ismerné a rajongó közül a 40 éves spanyol saját márkáját? Nos, a sorozat kapcsán azt is megláthatja a néző, hogyan is irányítja a madridi főhadiszállást a versenyző. Nélküle nem döntenek, és minden terméket leellenőriz. Alonso profizmusa ebben a témakörben sem hagy alább, sőt ha valami nem elég jó, azt ki sem adhatják a kezükből. A Kimoa ugyanakkor nemcsak termékeket gyárt, hanem a spanyol szerint egyfajta életérzést is közvetít. Ezt szeretné átadni a gyártmányok kapcsán, ezért is olyan szigorú a minőség és mennyiség ellenőrzés.
Le Mans:
Sebastien Buemi a spanyol versenyző egyik legjobb barátja. Ők ketten Kazuki Nakajimával kiegészülve ismét elsőként ünnepelhettek a legendás 24 órás versenyen. Ugyan nem nekik által a zászló, ám végül mégis is ők diadalmaskodhattak. A közös pályabejárások, szimulátorozások és mókázások mentén arról beszélt Alonso, hogy ebben a közegben mindent meg kell osztani a másikkal.
Míg a száguldó cirkuszban vannak titkaid a csapattársad előtt, addig ebben a szériában ezt nem engedheted meg magadnak. Ha jól akarsz teljesíteni, akkor minden információt meg kell osztanod. Így működik ez a világ. Miközben a sajtó azt találgatta mikor és hol tér vissza az F1-be Alonso, addig ő már a laptopját bújta kamionjában, hogy felkészüljön a vezetés átvételére.
Dakar:
Sokáig morfondírozott azon, hogy elvállalja-e, de végül a kalandvágy győzött. 2020 elejét írunk, ahol Marc Comával kiegészülve indul el a megmérettetésen a spanyol. Szaúd-Arábiában, a homok dűnék mentén ülnek össze, hogy megtanulják autójukat rendbe hozni, és hogy felkészüljenek a „sivatag” misztikumaira.
Alonso célja, hogy legalább egy szakaszt nyerjenek, ám az új kihívás feladja nekik a leckét. Nemcsak a pilóták karavánja ez, hanem a kísérőké is. A spanyol legjobb barátja és fizioterapeautája a lakókocsival igyekszik a szakaszok végső helyszínére. Náluk is akadnak problémák (defekt), miközben a 40 éves pilótáért aggódnak. A Dakar azonban áldozatot is követel, Paulo Gonçalvesről a sorozat is megemlékezik. A verseny viszont megy tovább, így Alonso majdnem megvalósítja célját. Ugyanakkor a borulás őt is megtalálja. 13-ként végez a viadalon, amivel nagyon elégedett, hiszen teljesítette a távot.
Végszó:
A történet végét viszont már tudjuk, ugyanis Alonso visszatért a Forma-1-be a Renault/Alpine színeiben. Abban a két évben, míg távol volt a sporttól, próbált más célokat kitűzni magának, ám az ablakot (ahogy Luis Garcia Abad fogalmazott) nem zárta be.
A pilóta belső monológja és gondolatai mentén jobban megismerhetjük Alonsót, bár az sokat ad a történetmeséléshez, ha eredeti nyelven nézzük. Ugyan van „angol hang”, de az inkább a jó öreg Star Wars videókazettákra emlékezteti az embert, amikor még hangalámondással tudhatta meg a nagyérdemű mit rejt az Erő. Így spanyolul, angol felirattal igazán élvezhető az 5 részes produktum, főleg akkor, ha valaki szereti Alonsót.
