Kaiser Erika írása:
Sok-sok évvel ezelőtt, kaptam egy jegyet a Forma-1 szombati napjára. Nagy dolog volt, mert már akkor sem volt olcsó. Odáig voltam. Az még bőven a „régiszépidők” volt, amikor ha az ember a tv elöl kiment a pályára, és élőben hallotta az autókat, akkor rendesen beleborzongott és odaélvezett a pálya szélére (neeem.. Dehogynem!!). Az első kis digitális gépemmel (Canon 300D), a semmilyen objektíveimmel (Sigma 55-200) mentem és egy csoda volt minden, pedig állójeggyel nem egyszerű ott az élet, ha picit odébb lépsz négyen vannak a helyeden egyből. De kit érdekel, minden jó volt, szép, érdekes, hangos, csilivili és vonzó, a tribünök mögötti kiállítói rész, ahol először láttam élőben, testközelből F1 autót, az egész csillogása, nagysága, a hangok, a szagok, az, hogy a hévtől vagy 2.5km-t kellett gyalogolni a pályáig, mind mind AZ ÉLMÉNY része volt (akkor persze nem, akkor utáltam, 38°C volt). Fotóztam mindent, amit értem, nyomtam a gombot, örültem, ha egész autó is volt a képen, aztán otthon konstatáltam, hogy kb. mind pocsék. Pedig amúgy most átnézve az akkori képeket, nem annyira vészes, főleg azzal a cuccal, onnan.
Volt a nézőtér környékén egy fotós, csecsemő méretű fehér objektívvel a vállán, egy másik gép még rajta. Néztem és irigykedtem, hogy ő ott, hogy azzal, hogy közel, hogy bent. Az obin egy matrica: Sutton Images 🙂 Sosem hallottam róluk, de hazaérve aztán órákig nézegettem a képeiket és csorgott a nyálam, olyan csodásak voltak. És akkor elindult, megfogalmazódott valami, szerelembe estem és az volt bennem, hogy én is ezt akarom csinálni, én is fotós akarok lenni a Forma-1-ben egyszer, én is ott akarok lenni bent, közel.
Tudom, hogy idáig sokan eljutnak, hozzám is jött már jó pár levél, üzenet, hogy hogy lehet bekerülni. Hát, nehezen. Volt egy 7-8 éves „felkészülési” időszakom, aztán 3 évvel ezelőtt már ott fotóztam Mark Sutton és a többi – eddig csak a képeik alapján – csodált fotós mellett. És tudjátok mit? EZ a legjobb dolog az egész Forma 1 fotózásban fotósként! Hogy ott vagyok, ahol ők, velük együtt, hogy látom őket élőben dolgozni, hogy hiába állok ott Darren Heath mellett és próbálom ellesni a csodát a képeiből, rájövök, hogy a csoda-összetevő, a „medzsik” az valószínűleg ő maga! Jó persze mellesleg ott vannak a pilóták is, meg tőlem aztán akármit mondhatnak az aktuális autókra, hogy az egész már nem az igazi, meg hogy néznek már ki. Ezek az autók élőben, testközelből csodásak! A pálya mellett állni pedig, amikor elképzelhetetlen sebességgel suhannak el az autók az leírhatatlan.
Nagyon jó hétvégém volt most, jól éreztem magam, valahogy úgy összeállt a dolog, szerintem, és ez látszik a képeken is. Mert van ám olyan hétvége, hogy 10 svenkből 9 szar, és van olyan, hogy 10-ből 9 frankó. Aztán vasárnap este jött a hidegzuhany, ellopták két igen értékes objektívemet. Ezek a munkaeszközeim, szóval ez egy fotósnak nemhogy hidegzuhany, hanem annál is sokkal rosszabb. 4 nap után, hulla fáradtan, kb. összeomlottam, a címemet alig tudtam elmondani a rendőrnek. Ezek nélkülözhetetlenek, nélkülük nem tudok dolgozni, muszáj pótolnom őket minél előbb, főleg, hogy a rendőrség max. 10%-ot ad arra, hogy előkerülnek valaha is.
Ehhez pedig szeretném a közösség segítségét igénybe venni. Akik esetleg ismerik, szeretik a képeimet és/vagy lehetőségük van támogatni, az alábbi linken tudják ezt megtenni.
https://igg.me/at/Mmraj8OZN5A/x#/
A támogatók között pedig 500eFt-onként (~1500€, ~1700$) ki fogok sorsolni egy-egy fotózási lehetőséget, vagy képet. Az is lehet, hogy sűrűbben, majd ahogy alakul.
Köszönök szépen minden segítséget!
Erika a Racingline.hu-n közzétett fotógalériáit IDE kattintva nézegethetitek meg.
