Szerk Racingline.hu

Címke: Luigi Musso

  • 90 évesen elhunyt Tony Brooks, az F1 száguldó fogorvosa

    90 évesen elhunyt Tony Brooks, az F1 száguldó fogorvosa

    Elhunyt 90 éves korában a visszavonult brit Forma-1-es pilóta, Tony Brooks. A nagy tiszteletnek örvendő, 38 nagydíjat megjárt veterán 1961-ben vonult vissza a versenyzéstől.

    Brooks, a brit „Száguldó Fogorvos”, a Forma-1 utolsó életben maradt nagydíjgyőztese volt az 1950-es évekből, aki1959-ben második lett a világbajnokságon. Stefano Domenicali, a Forma-1 vezérigazgatója közleményében így fogalmaz:

    „Szomorúan értesültem a hírről, hogy elhunyt Tony Brooks. A versenyzők azon különleges csoportjába tartozott, akik úttörők voltak és feszegették a határokat egy olyan időszakban, amikor nagy kockázatot vállaltak.”

    A BBC közlése szerint a hírt Brooks lánya, Giulia jelentette be.

    Charles Anthony Standish Brooks, ismertebb néven Tony, hat futamot nyert a sport egyik leghalálosabb korszakában. 1956-ban mutatkozott be a bajnokságban a BRM-nél, és 1961-ben, 29 évesen vonult vissza. Brooks a Vanwall, a Ferrari és a Cooper pilótája is volt. Egykori honfitársa, Stirling Moss Nigel Roebuck szakírónak a „Grand Prix Greats” című 1986-os könyvében így fogalmazott vele kapcsolatban:

    „Brooks hatalmas versenyző volt, a legnagyobb – ha megbocsátja, ha így mondom – „ismeretlen” autóversenyző, aki valaha is volt. Sokkal jobb volt, mint számos pilóta azok közül, akik megnyerték a világbajnokságot.”

    Embed from Getty Images

    Embed from Getty Images

    A brit, lelkes amatőr versenyző 23 évesen fogorvostanhallgató volt a Manchesteri Egyetemen, ahol a vizsgáira készült, de 1955-ben megnyerte a bajnoki értékelésbe nem számító Szirakúzai Nagydíjat Szicíliában. Erre így emlékezett vissza:

    „Éppen tanultam, amikor felhívtak a Connaughttól, néhány nappal a futam előtt. Még soha nem ültem Forma-1-es autóban, de inkább szórakozottan igent mondtam, majd letettem a telefont.”

    Az első edzésnapot kihagyta, a pályát egy bérelt robogón tanulta meg, és legyőzte a már befutott F1-es pilótákat, Luigi Mussót és Luigi Villoresit a gyári Maseratijaikkal.

    Brooks megnyerte az 1957-es Brit Nagydíjat a Vanwallnak, Moss-szal közös autóval, és 1959-ben a Ferrari színeiben diadalmaskodott Franciaországban és Németországban, abban az évben, amikor az ausztrál Jack Brabham mögött a második helyen végzett. Kétszer is második lett Monacóban.

    Csak az argentin Juan Manuel Fangio, az olasz Alberto Ascari, valamint Moss nyert nála több versenyt az 1950-es években. Így beszélt ezen korszakáról Brooks:

    „Hat vagy hét évig jártam autóversenyezni, és igen élveztem. Ugyanakkor soha nem volt meg bennem az az elhivatottság, mint mondjuk Stirlingben. Soha nem lett volna ez az életem, csak egy része volt.”

    A Forma-1 mellett remek sportautó-versenyző is volt: 1957-ben megnyerte az 1000 km-es Nürburgringi-versenyt és az 1958-as RAC Tourist Trophy-t is, másodpilótájával, Moss-szal, akivel egy Aston Martin DBR1-gyel versenyeztek.

    Jo Klausmann képei a Goodwood Revival 2013-ról. A Ferrarival Tony Brooks viszi körbe Dan Gurney-t.

     

  • Race to Immortality: 2 év alatt 5 Ferrari versenyző hunyt el

    Race to Immortality: 2 év alatt 5 Ferrari versenyző hunyt el

    A Williams és a McLaren film után már nem hagyhattuk ki a Ferrari dokumentumfilmjét sem, mely a Race to Immortality címet viseli, ami körülbelül annyit tesz: Versenyezni a halhatatlanságig.

    A film a Ferrari első F1-es 10 évét öleli fel, 1950 és 1960 között.

    Az alapítóról, Enzo Ferrariról, a film hosszát figyelembe véve nem sokat tudunk meg, azon kívül, hogy édesapját korán elvesztette, az autók jelentettek számára mindent, kedvelte az angol versenyzőket és nehezen viselte a sikertelenséget.
    Az is elhangzik, hogy Ferrari többre tartotta az autókat a versenyzőknél, méghozzá azért, mert az autók lojálisak maradnak hozzá.

    Ahhoz képest, hogy a Ferrari a Forma-1 kezdete óta, 1950-től jelen van a sportban, némileg furcsa, hogy a versenyzők tekintetében a film Mike Hawthornnal indul, és gyakorlatilag ő a fő vonal az egész film során.
    Na de miért is Hawthorn? Miért nem esik szó Ascariról, Farináról, von Tripsről? A film teljes mértékben az említett tíz évben, a Ferrari versenyzőjeként elhunyt nevekről szól.

    Előbb Peter Collins kerül képbe, Hawthorn jó barátja, majd további Ferrari versenyzők: Eugenio Castellotti, Luigi Musso, és Alfonso de Portago. Az öt versenyző két év leforgása alatt hunyt el.

    Enzo Ferrarit dühítette, hogy a modenai pályán egy Maseratié volt a körrekord. Ezt akarta megdönteni 1957-ben egy privát teszten Castellotti, mikor balesetet szenvedett és életé vesztette.
    Nem sokkal később de Portago vesztette életét a neves, ám veszélyes versenyen, a Mille Miglián, Edmund Nelsonnal az oldalán. A baleset során több néző is meghalt, ami akkoriban nem volt ritka, ám ezúttal volt köztük öt gyerek is, ami mindenkit megrázott.

    Az 1958-as Francia Nagydíjon Musso vesztette életét, miközben Hawthorn-t üldözte.
    1958-ban Collins már a visszavonulást fontolgatta. Bár felesége, Louise King rendre elkísérte a versenyekre és ott segédkezett is az időmérésben, a nürburgringi verseny előtt Collins arra kérte nejét, ezúttal ne menjen vele. Talán megérezte mi vár rá: a versenyen balesetet szenvedett és meghalt.
    Az eset Hawthorn-t is megviselte. Megnyerte ugyan az ’58-as bajnokságot, majd bejelentette visszavonulását. Hawthorn egyébként gyógyíthatatlan vesebetegségben szenvedett, már csak néhány hónapja lehetett hátra, mikor 1959 januárjában egy közúti balesetben életét vesztette.

    A film tehát, címéhez hűen a Ferrari ’50-es években elhunyt versenyzőlegendáinak állít említek. Ugyanakkor szinte kívánja a film a folytatást, mely elvezet egészen napjainkig…