Fernando Alonso nemrég az F1 árnyoldaláról beszélt, ami Lando Norrist is ismét elgondolkodtatta.
A Forma-1-es versenyzők a világ legismertebb sportolói közé tartoznak. Rajongók hada várja őket a szállodák, a pályák és a repterek körül. Egy aláírás, egy ajándék pár fotó, szinte mindenki akar egy szeletet belőlük. Ezekkel az adalékokkal a legtöbb pilótának nincs problémája, szívesen állnak meg egy közös képre, vagy egy-két jó szóra. A szurkolók szeretete feltölti őket, és mosolyt is csal az arcukra.
Ám a Web 2.0 (lassan Web 3.0) világában már nem csak a személyes találkozásra kell felkészülni. A közösségi médiás platformokon szinte mindenki véleményt alkot, „szakért” és éltet vagy elítél valakit egy-egy cselekedte miatt. Egy kétértelmű nyilatkozat, egy nyilvános séta és a rajongók elárasztják az internetet a fotókkal és a kéretlen kommentekkel.
A brit versenyző már beszélt arról, hogy a túlzott figyelem nincs az ínyére, sőt a rajongók nyomozása és kéretlen üzenetei még a korábbi párkapcsolatán is nyomot hagytak. A McLaren pilótája a Twittert (X) már nem is használja, és az Instagrammot is néha nézi. Ám az elmúlt időszakban, mikor Fernando Alonso a High Performance Podcast vendégeként a magánélet „elvesztéséről” beszélt, a 23 éves pilóta azonnal azonosulni tudott a problémával.
„A legrosszabb az egészben a magánélet elvesztése. A minap láttam egy interjút Fernandóval (Alonso), ahol megkérdezték tőle, hogy mi a legrosszabb ebben az egészben. Ő is a magánélet hiányát mondta. Nem mehetsz csak úgy le sétálni, minden egyes dolog miatt, amit teszel vagy mondasz elítélnek, még akkor is, ha találkozol valakivel. Mindig van ebből egy ügy. Utálom ezt, de a közösségi média mellett nőttem fel, így bizonyos dolgok miatt viszont szeretem. Sokféleképpen megtanultam nem szeretni, és nem foglalkozni ezzel. A Forma-1 részévé vált, és más élsportolók is küzdenek hasonló dolgokkal” – árulta el Norris a Racefans.net-nek.
A McLaren versenyzője úgy érzi, megtanulta elfogadni, hogy az emberek nem veszik mindig jó néven a szavait és az őszinteségét.
„Elveszíted tehát a magánéletedet, és azt, hogy inkognitóban menj valahova, ahol nem vesznek észre, nem ítélnek el. Néha mondasz valamit, és nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, és akkor az úgy rendben van. Viszont ha ugyanezt rosszkor mondod, és a média egy bizonyos módon felhasználja, akkor már a legnagyobb hülyeséggé válik. Ezután rosszul érzi magát az ember, különösen én. Mindig őszinte voltam, és az igazságot mondtam, de ez sok embert bosszant. Ám a nap végén mindig rájövök, hogy azoknak kell kedveskedni, akiknek akarok. Büszkévé akarom tenni azokat, akik támogatnak és ismernek engem. Ha viszont azért bosszankodsz, amit mondtam, vagy bármi másért amit tettem, nos nem ismersz eléggé.”
