Címke: könyvbemutató

  • Öveket bekapcsolni, hogy kikapcsolódj, avagy Szujó Zoltán könyve

    Öveket bekapcsolni, hogy kikapcsolódj, avagy Szujó Zoltán könyve

    Szujó Zoltán régi adósságát törleszti a hallgatói, nézői és immáron az olvasói felé: kiadta elsősorban Forma-1-es sportriporteri munkássága sztorijait, könyvként.

    Bevallom, amikor 2019-ben jött a hír, hogy feláll az MTVA-tól, talán elsők között írtam neki keserédes SMS formájában, hogy vegyen most akkor mély levegőt, és írja meg az élményeit.

    Szujó Zoltán
    Fotó: Racingline.hu

    Szerencsére, nem csak én tanácsoltam ezt neki, így bő 200 oldalban, két év alatt, egy kifejezetten igényes, keményfedeles kiadásban manifesztálódott ez. Ráadásul amit én külön nagyra értékelek, hogy megtehette volna azt, hogy bármelyik nyomdával együttműködik, mégis az egykori szűkebb pátriárkáját, Gyomaendrődöt tisztelte meg ezzel a munkával.

    Jó csavarnak érzem azt, hogy rögtön a bevezetőben a felmondása körülményeivel kezd. Mondhatnám azt is, hogy meglepett, de mint szintén rajongója Quentin Tarantino munkásságának, az ilyesmin már a pillám sem rebben. Ahogy pedig a sztárrendező filmjeiben az megszokott, ugrálunk olykor az időben és térben, még ha egy-egy fejezet címe tükrözi is az abban foglaltakat. Egyáltalán nem feltétlenül kronológiai sorrendben lineáris a felépítése tehát a könyvnek. Akit az ilyesmi esetleg összezavarna, nem kell aggódnia, nem vészes, követhető.

    Személy szerint örülök annak, hogy nem a „kötelező” karácsonyi könyvpiacra időzítették a megjelenését. Sokkal Forma-1 közelibbnek érzem azt, hogy Zoltán most versenynaptár-szerűen városról városra turnézik, találkozik a rajongókkal, beszélget, dedikál. Mindezt környezettudatos állampolgárként vonattal kivitelezi, ahogy az egykori diákévei alatt is így gyűrte le a távolságokat. Annyiban még szintén párhuzamos egyébként a karrierutunk, hogy alapvetően kellően távol helyezzük magunkat a futball világától. Persze, olykor csak belekeveredünk, és űzzük is ezt a sportot, inkább kevesebb sikerrel.

    Kifejezetten érdekesnek gondolom azt, hogy Vitray Tamás neve mennyire összeforrt előbb Dávid Sándorral, majd Palik Lászlóval. Zoli sem maradt ki ebből, még ifjú riporterként. Mégsem Vitray úr nevére emlékezünk a régi F1 közvetítések kapcsán, mivel a kollégák tényleg a lehetőségekhez képest mindig nívósan oldották meg, ki-ki a szájíze szerint a száguldó cirkusz világának a hazai ecsetelését. És akkor ha már szóra jött az állandó vitaalap, amely a mai napig megossza a Forma-1 rajongókat: Szujó vagy Palik-e a jobb? Nos, a könyvből világosan kiderül az, hogy ők mikor, hányadán is álltak egymással.

    Örökzöld téma a médiás körökben az, hogy autogram kérdésköre, hogy nekünk, akik közel kerülhetnek a tűzhöz, és a celebritásokhoz, illik-e ez. Nos, Zoltán ezzel kapcsolatban is megoszt történeteket a könyvében. Maradjunk annyiban, hogy talán nem főben járó bűn ez. Bevallom, én is, ha úgy adódik, hogy világbajnokkal készíthetek interjút, azon évek AUTOCOURSE páldányait általában csak aláirattatom az alannyal, amelyik években nyertek. Persze, szigorúan csak az interjúnk végén, első a munka!

    Amiért még szimpatikus ez a könyv, hogy nem önfényezés lett, sőt! Inkább leírja azokat a hibákat is, amelyeket kezdő riporterek szoktak véteni, így akár oktatókönyvként is elmennének bizonyos részei. Ugyanakkor önironikus is a dolog, és ahogy egykori példaképe, id. Knézy Jenő, ő is „eltette humorosba” a bizonyos botlásait, amelyeket most írt meg. Kiderülnek olyan trükkök is, hogy miképp lehet becserkészni akár egy-egy interjúalanyt. Mennyire is kell rámenősnek lenni, vagy pont, hogy alázatosnak és kitartónak. Így szakmabelieknek is ajánlott olvasmány, már persze csak azoknak, akik nem szelfizni járnak a paddockba, meg a gasztonómiai élvezetekért.

    Alapvetően előjött Zoltánból a tanár, már-már idegenvezető is, ahogy azon országokat mutatja be, ahol száguldó sportriporterként járt a munkái miatt. Ugyanakkor nem maradhattak ki azon magyar virtusból adódó csibészelések sem, amelyekkel az épp adott ország derék polgárait bosszantotta. Olykor egyedül, vagy az operatőr kollégával. Néha mintha Széchenyi Zsigmond vadászati leírásait is fel vélem fedezni modern köntösben, amikor a tájat, városokat írja le, amerre járt.

    Derék dolognak tartom azt, hogy kitekint egy-egy pálya múltjára is, még úgy is, hogy a történetei alapvetően 2002 utániak. Azt is lehet olvasni a sorok között, hogy ugyan már évek óta nem közvetíti a királykategória futamait, de továbbra is naprakész.

    Legalább annyira magamra ismertem az ő és Michael Schumacher kapcsolatában, ahogy én vagyok Alain Prosttal. Egyikük sem egyszerű eset, de miért is gondolnánk ilyesmit sokszoros világbajnokokról. Zoli, ezt a meccset én „nyertem”, egyszer négy órán keresztül váratott, hogy lemondja az interjút.

    Kiemelkedő rész, az egykori RTL-es Kész Átverés! műsor pontos leirata, ahol Szujó úr került kellemetlen helyzetbe. Talán innen is eredeztethető a baráti kapcsolata Zolinak Sebestyén Balázzsal, aki azóta is visszatérő vendég a reggeli rádiós műsorukba. Az sem lehet véletlen, hogy ugyan Balázs ritkán vállal ilyen felkérést, de az „Öveket bekapcsolni!” könyvbemutatóján ő volt a porondmester. Biztos, ezért az adásért vezekelt, mert lássuk be, tényleg annyira pattanásig feszítették akkor a húrt, hogy annak egészségügyi kockázata is lehetett volna.

    Nem maradhatnak ki persze a Forma-1-ben dolgozó magyarok megemlítése sem. Kiváló korlenyomat, mert hát az ő munkájuk sem tart örökké a száguldó cirkuszban. Kicsit olyasmi ez, mint a légiutaskísérők élete, majd egyszer csak a földön maradnak. Ezután más munkát vállalnak, de addig kifejezetten érdekes és csillogó, első osztályúnak gondolt az életük.

    Nagy erénye a könyvnek, hogy rengeteg saját képet is láthatunk, Zoltán „családi albumából”, így ezek tényleg nem voltak ismertek eddig. A lektori munka pedig kiemelkedőbb, mint az elmúlt évek magyar motorsportos könyveiben bármikor. Talán csak két elütést, ha találtam, pedig nem vagyok az a szőrszálhasogató, aki nagyítóval keresi a hibákat.

    Ugyanakkor a könyvet bátran ajánlom azoknak is, akiket nem csak a Forma-1 érdekel. Olvashatunk akár a profi bokszról is, illetve további autóversenyekről, kosárlabdáról, fociról. Stílusában leginkább a Hungarohoz tudnám hasonlítani, illetve a Dávid Sándor által jegyzett Forma-1 sztorik sorozathoz.

    Érdekes figyelni azt is, hogy a Dakaron vezetett naplót, mint tenné azt egy mai blogger vagy vlogger, amelyből az is kiderül, hogy tényleg úgy dolgozott akkoriban, mint egy mai átlagos influenszer, hiszen sokszor maga forgatta, narrálta, szkriptelte, és vágta az anyagait. Meglepő ezek után az, hogy pár ismertebb tévéből érkezett név, aki nagyot akar futni a netes szubkultúrában, ezzel nincs tisztában, hogy pont ettől működik ez a műfaj, ha teljesen magad csinálod, és nem munkatársakra bízod…

    Végül, de nem utolsósorban nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy olyannyira törekszik a profizmusra minden szinten, hogy az már olykor tépelődésbe torkollik. Nem kell, nyugodtan dőlj hátra, és nyissunk együtt egy üveg bort… Az aszú jó, Zoltán?

    Összességében egy nagyon olvasmányos, „gyorsan kivégezhető” könyvet kaptunk, könnyed a hangvétele, de ez tudatos is, egyáltalán nem akar már-már szakkönyv lenni, mint Wéber Gábor művei. Azt gondolom ugyanakkor, hogy bőven maradt még történet, és mindegyik pályára el sem jutottunk Zolival, így ha akár újabb két évet is kell rá várni, de én a magam részéről várom a folytatást!

     

  • A vasfüggöny mögül célozta meg a Forma-1-et – Hatvanéves lenne Kesjár Csaba

    A vasfüggöny mögül célozta meg a Forma-1-et – Hatvanéves lenne Kesjár Csaba

    Kesjár Csaba a lazuló szocializmus utolsó éveinek nagy magyar autósportos reménysége volt. Mint egy filmsztár, akinek fájdalmasan korán tört derékba karrierje. Harle Tamás második, róla szóló könyvébe mindaz belekerült, ami az elsőbe még nem. A teljes történet.

    A magam 29 évével én már a rendszerváltás után, 1992-ben születtem. Mire elért a tudatomig, mit jelent az a szókapcsolat, hogy Forma-1, addigra a Bernie Ecclestone által csak száguldó cirkusznak hívott bajnokság már megvetette a lábát a Hungaroringen. Már születésemig is rendeztek Mogyoródon hét Forma-1-es futamot. Nem egészen 12 éves koromban, a 2003-as Magyar Nagydíjon pedig olyat láttam, amivel kapcsolatban addig azt hittem, úgysem fog soha megvalósulni: egy honfitársamat, Baumgartner Zsoltot az F1-es mezőnyben. Szóval az én kamaszkorom során a Forma-1 már egy viszonylag kézzelfogható dolog volt. Legalábbis láthattuk a mezőnyt Mogyoródon, a szerencsésebbek (na meg persze kitartóak!) meg is közelíthették némelyiküket a futamokon, illetve a szállodáik környékén. Közel volt az egész hozzánk.

    Az F1 és a rendszerváltás előtti Magyarország világa

    Hogy hogy nézhetett ki Magyarország viszonya a Forma-1-gyel a rendszerváltás előtt, arról nyilván nem lehettek információm első kézből. Gondolom, valamiféle mesebeli világ volt ez a hetvenes, de még a nyolcvanas években felnövő fiatalok számára is. Legalábbis bárki idősebbet kérdeztem ezzel kapcsolatban, mindegyikőjük véleménye nagyon efelé tendált. Erről árulkodik számomra az is, mekkora csődület volt az első, 1986-os Magyar Nagydíjon, az első olyan futamon, amit a Vasfüggönyön túl rendeztek: majdnem kétszázezer néző! 200.000! Elképesztő szám, nagyon nehezen tudok ebbe belegondolni.

    És akkor mi lett volna, ha még magyar versenyzőnk is van a nyolcvanas években?! Eufória, ebben egészen biztos vagyok. Márpedig Kesjár Csaba ezt a célt tűzte ki maga elé. És az egész magyar közvélemény ott akarta őt látni. Mert ő volt a mi sztárunk, akit imádtak a férfiak, akik „csak” sportolóként tekintettek rá, imádták a nők, akik meglátták azt is, mennyire sármos, és imádta őt a kamera is, akárhányszor jelent meg a médiában. Ez utóbbi minden egyes róla fellelhető képen és videón nagyon gyorsan átüt számomra. Mint egy filmsztár.

    Derékba tört karrier

    Miután kinőtte a magyar mezőnyt gokartos és hegyi bajnoki címek után, 1986-ban már az osztrák Formula Ford bajnoki címét is megszerezte. 1987-ben már nyugati nevelőszériákban, a svájci, a nyugatnémet és az Európa-bajnoki F3-as mezőnyben szerzett szebbnél szebb eredményeket.

    Az addig gyakorlatilag soha nem látott eredmények hatására gyakorlatilag mindenki azt szerette volna látni, hogy Kesjár Csaba a Forma-1-ig is eljut. Ehhez legközelebb az 1987-es Magyar Nagydíj idején járt, amikor néhány bemutató kör erejéig megjárathatta a Zakspeed autóját.

    Erich Zakowski csapatfőnök megígérte, hogy figyelemmel követi Kesjár pályafutását. Ez viszont sajnos már csak egy szűk évig tartott, miután a Norisringen rendezett nyugatnémet F3-as bajnoki hétvége egyik edzésén halálos balesetet szenvedett. Mindössze 26 évesen.

    Kesjár Csaba és Erick Zakowski a Zakspeed F1-es autójának 1987-es tesztelésekor
    Kesjár Csaba és Erick Zakowski a Zakspeed F1-es autójának 1987-es tesztelésekor Fotó: Urbán Tamás

    Érthetetlen baleset volt. Senki nem tudta ezt a tényt elfogadni, és mindenki kérdéseket tett fel, amelyekre választ szeretett volna. Egészen vad teóriák is lábra kaptak Kesjár Csaba halálával kapcsolatban, amely talán betudható a gyásznak és a tehetetlen dühnek is. Harle Tamás könyvében minden egyes, az évek, évtizedek során felmerülő feltételezést alaposan körüljár.

    Így kerül górcső alá az esetleges egészségügyi probléma, a szabotázs, illetve szándékos hanyagság, valamint a legvalószínűbb forgatókönyv, a műszaki hiba. Ezzel kapcsolatban több dolog is felmerült, fékhiba, vagy éppen ellenkezőleg, a gázpedál beragadása, esetleg a kormánymű eltörése.

    1988-ban persze közel sem voltak még olyan biztonsági feltételek egy versenypályán sem, mint ma, 2022-ben. Ez is szóba kerül. A könyv több mint ötven oldalt szentel a baleset körülményeinek, valamint az ezzel kapcsolatos feltételezések elemzésére. Mert volt mit elemezni.

    De ki volt Kesjár Csaba?

    Kesjár Csaba a napokban lett volna hatvanéves. Az interneten fellelhető adatmennyiségen kívül az emberek általában nem sokat tudnak róla. Ki volt Kesjár Csaba? Milyen volt magánemberként, milyen volt versenyzőként?

    Mindezek kiderülnek Harle Tamás második róla szóló könyvéből, amely „Kesjár Csaba 60 – A teljes történet” címet viseli. És ez tényleg a teljes történet. Benne azzal, hogy például mi a család háttérsztorija, hogyan alapozta meg a nagypapa, Kesjár János a család kapcsolatát a technikai sportokkal. Milyen viszontagságokon kellett keresztülmennie az első világháború és Trianon és a fehér terror közepette. Hogyan lett belőle motorversenyző, egyáltalán milyen lehetett akkor motorversenyzőnek lenni.

    Ezután már az apa, az ifjabbik Kesjár János története kerül terítékre, akinek tulajdonképpen már kikövezett útja volt a technikai sportok világába. Ő is két keréken, salakmotorosként ért el sikereket, nem is keveset: az idősebbik és az ifjabbik Kesjár János összesen 125-nél is több siker díjaival, kupákkal, serlegekkel és érmekkel gazdagították a családi vitrint.

    A később már az „Ifj.” jelző nélkül futó Kesjár János a salakmotorozás után az ötvenes években kacérkodott az autóversenyzéssel is, na nem (nem elsősorban) versenyzőként, hanem jóval inkább autóépítőként, később pedig másodszülött fia, Csaba karrierjét egyengette. Akiről megtudhatjuk, hogyan került ki a vasfüggöny mögötti magyar közegből előbb Ausztriába, majd Nyugat-Németországba, itt hogy ért el egyre szebb eredményeket, vagy például hogyan, milyen 1956-os emigráns magyar újságírón keresztül került egyáltalán kapcsolatba a Zakspeed F1-es csapatával, így pedig a Forma-1-gyel.

    A teljes történet

    Na meg persze azt, hogy mi történt azon a tragikus napon, a Norisringen. Illetve, még inkább, hogy mi történhett, mert itt talán ez a legpontosabb kifejezés.

    Kiderül az is, hogy hogy kapcsolódik Kesjáréhoz hasonlóan tragikus sorsú korábbi kétszeres futamgyőztes F1-es versenyző, Pedro Rodríguez halála, aki bő másfél évtizeddel korábban ugyanúgy a Norisringen vesztette életét, valamint Romain Grosjean balesete, amelynek pedig a körülményei hasonlítottak kísértetiesen Kesjáréhoz.

    Kesjár Csaba a Hungaroringen
    Kesjár Csaba a Hungaroringen
    Fotó: Csikós Gábor

    Harle Tamás könyvében hosszú fejezetet szentel annak, mit mondtak Kesjár Csabáról a hozzá legközelebb álló emberek. Csapattagok, barátok, családtagok, a barátnő, és még nagyon-nagyon sokan. Az őt dicsérő szavak pedig csak jönnek, és jönnek… Ezzel zárul a könyv. Ezzel zárul Kesjár Csaba teljes története. Amiből rengeteg nagyon érdekes kiegészítő információt tudhatnak meg az olyanok, mint például én, aki már nem követhette a karrierjét akkor, élőben, és nem ismerhette személyesen.

    A cikkhez tartozó felvételek mindegyike a Harle Tamás: KESJÁR CSABA 60 – a TELJES történet című könyvéből való, azokat szerzői jog védi. Másolásuk és további közzétételük a könyvet megjelentető Kék Európa Stúdió Könyvkiadó előzetes írásos engedélye nélkül tilos és törvénybe ütköző.