Még mindig nem eléggé ismert a hazai autósport kedvelő folklórban, hogy már 1936-ban rendeztek Magyar Nagydíjat, Budapesten, a Népligetben.
Pedig egyenesen a kormányzó, Horthy Miklós fővédnöksége alatt tartott esemény zajos siker volt, még ha voltak is a rendezésnek gyermekbetegségei. Olyanok, mint például az, hogy a jegyek több mint fele hamis volt, a későbbi nyomozás szerint. A Királyi Magyar Automobil Club persze elsimította ezt, felelős nem lett, ahogy az ismert manapság is, hasonló esetekben.
Tervben volt ugyan, hogy 1937-ben is ide látogat a Grand Prix cirkusz, de a háborús előkészületek miatt már csak nemzetközi motorversenyre futotta, akkora parádéra mint egy évvel volt korábban, már nem.
Felvételek az ikonikus eseményről:
Horváth József kezdő fotóriporter azonban ott volt a sűrűjében, amikor még valóban fából épültek az istállók a mai Vajda Péter utca oldalán, és olyan gépekkel gyűrték egymást a merész urak, amelyeket a Mercedes, az Alfa Romeo, vagy az egyik Audi előd, az Auto Union. Köztük egy bátor magyar, Hartmann László, a jelentősen gyengébb félgyári Maseratijával.
A meglepetés versenyeredmény ismert, viszont nagyon kevés álló és mozgókép maradt fenn az utókornak. Eddig, ugyanis a Fortepannak sikerült megszereznie Horváth József hagyatékát, és azt most a nosztalgikus érzületű és örökkön kutatni vágyó honfitársaink elé tárták. Páratlan anyagot láthatunk tőle, 1935 és 1970 közötti időszakból, akár színes felvételeken is, majdnem 1300 kép.
Mi azonban ezúttal csak az 1936-os népligeti Grand Prix hétvégéjére fókuszáltunk, pedig akad még Horváth József „albumában” igazi csemege. Hogy mást ne is emlegessünk, az 1936-os Monte Carlo csillagtúra is járt akkor Budapesten, erről is vannak felvételek, illetve sima és oldalkocsis motorkerékpárok futamairól is maradtak fenn képek, a helyszín ugyanúgy a Népliget.
Nem titok, Hartmann László életműve és az első Magyar Nagydíj megrendezése 1936. június 21-én mint téma, mindig is közel állt hozzám.
Régebb óta kiemelten foglalkozom az eseménnyel, így érdemes a korábbi írásaimat is elolvasni erről. Pedig azóta változtak a webes rendszerek, a nevünk, és sok minden más is.
10 éve még F1Csatorna volt a nevünk, és szinte az egész oldalt aznap ennek szenteltük alá, Kelemen Attila akkori főszerkesztővel. Öt éve már dr. Négyesi Pál autótörténésszel, a magyarjarmu.hu alapítójával már sokkal komolyabb tetteket hajtottunk végre. Kanadából előkerítettük a – nevezzük így – Hartmann örökséget, így akár sosem látott képanyaghoz is juthattunk. Ebből bemutattunk párat a DigiSport reggeli műsorában is akkor, ugyanígy ahogy ma is: a futball Európa-bajnokság kellős közepén.
Idén hasonlóra nem kerül sor, hiszen Pali már Ausztriában él azóta. Sajnos olyan is megtörtént az eltelt évek alatt, hogy egy „jeles” szakírónk felhasználva a kutatási anyagunkat amihez hozzájutott. Túl rendesek voltunk, azt javarészt magáévá tette, és megjelentette. Szerencsére közel sem lett teljes a dolog. Maradjunk annyiban a dolog etikai és egyéb részét nem is firtatva, hogy érdemes kivárni azt, amíg mi elő nem állunk egy sokkal teljesebb képről, az egyik legeredményesebb hazai autóversenyzőnkről.
Az öt évvel ezelőtti írásomhoz képest is már sokkal többet tudunk természetesen az első Grand Prix-nk rendezésével kapcsolatosan. Egyrészt, a Királyi Magyar Automobil Club már a húszas évek végén indítványozta azt, hogy Magyarországon is legyen futam, de a gazdasági világválság közbe szólt. Évekig nem is történt semmi, de végül Hartmann László csillaga oly sebesen ívelt fel és oly fényesen kezdett el ragyogni, hogy a kérdés újra napirendre került. László természetesen oroszlánrészt vállalt a dologban, és külföldi versenyein folyamatosan győzködte a versenytársakat, hogy érdemes lenne majd indulniuk az első Magyar Nagydíjon.
Voltak persze gondok, az első rendezés körül
Hazánk első Grand Prix-je végül 1936-ban került megrendezésre, természetesen ez is igazán magyarosra sikeredett. Igazi, vagy önjelölt arisztokraták, újságírók, magas rangú tisztségviselők, valamint kalandorok és zsiványok is egymás kezébe adták a kilincset. Olykor a telefonkagylót is, és mindenki az előjogaira hivatkozva akart magának, és barátainak jegyet szerezni a versenyre. A KMAC titkársága persze ellenállt, pedig ha tudták volna…
Tudták volna, hogy bizony élelmes ember a magyar. Magyarán jegyet hamisít, ha már nem látták el túl bonyolult másolást nehezítő elemekkel a kartonpapírt. A versenyt követően vagy két hónapig nyomozták, hogy miképp lehetett ugyanolyan sorszámmal több száz (!!!) jegy, összességében pedig több ezer, amely nem hivatalos forrásból származott. Nem is annyira meglepő így már talán az, hogy 1936-ban hatalmasat bukott a dolgon anyagilag a „promóter” Királyi Autóklub, így egy évvel később inkább már kétkerekűek számára rendeztek ugyanitt Grand Prix-t, utána pedig már erőteljessé vált a háborús hangulat és készültség, így a Magyar Nagydíj elfelejtődött egy időre…
Fotó: Badics Gergely/machinaagilis.com
Fotó: Badics Gergely/machinaagilis.com
Fotó: Badics Gergely/machinaagilis.com
Fotó: Badics Gergely/machinaagilis.com
Magunk részéről mindenesetre tisztességgel ápoljuk ennek az emlékét, ha már a politikusaink elfeledték a dolgot az elmúlt 85 évben. Voltak persze itt még nemzetközi versenyek a hatvanas évek végén. De a Budapest rali egyik szakaszaként is utoljára a nyolcvanas években voltak a Népligetben versenyautók, versenyszerűen. Változatlanul azt gondoljuk, hogy remek Formula E helyszín lehetne, és bizony, tud erről Alejandro Agag is, hiszen konkrét forgatókönyvet adtunk a kezébe, hogy miért is lenne ez jó dolog…
Van persze újdonság is!
Szerencsére a digitális technológia is folyamatosan fejlődik. Ma már megtekinthetjük a verseny rövid összefoglalóját feljavított képminőség mellett, akár 60 fps-sel is! Egyáltalán nem lennék meglepve azon, ha 5 év múlva mindezt már utólag, mesterséges intelligenciával színezetten is megtehetnénk…
Végül, de nem utolsósorban az idei igazán figyelemfelkeltő lead képért és a cikkben található további renderelt illusztrációkért köszönettel tartozunk Badics Gergelynek, akinek további munkásságát érdemes megnézni a https://machinaagilis.com nevű weboldalán.
A magyar autó- és motorkerékpárgyártás egy-egy szeletével számos könyv, újságcikk és weboldal foglalkozott már, a teljes történet online feldolgozása azonban váratott magára.
10 évvel ezelőtt Hajdú Csaba, a Pragmamedia vezetője és dr. Négyesi Pál autótörténész egy hiánypótló, hiteles, a teljes történetet átfogó weboldal és adatbázis építésébe kezdett. A magyarjarmu.hu az elmúlt években a hazai közúti motorizáció iránt érdeklődők számára az egyik legfontosabb forrássá vált.
A magyarjarmu.hu a hazai autó- és motorkerékpárgyártás, a gépjármű-kereskedelem, a
motorsport s a kapcsolódó társasági események történetét, illetve a témához kapcsolódó,
Magyarországon és külföldön tevékenykedő szakemberek életrajzait dolgozza fel korabeli
újságcikkek, levéltári iratok, egykori szemtanúk és szakkönyvek segítségével.
Az egyes bejegyzéseket izgalmas, több esetben korábban még nem publikált fotó-, video-
illusztrációk fűszerezik. A honlap a hazai technika- és ipartörténet eme méltatlanul elhanyagolt szeletét kívánja jobban feltárni. A magyarjarmu.hu célja, hogy levéltári forrásokkal alátámasztott, hiteles képet adjon a hazai közúti motorizáció történetéről.
A 10 éves jubileumhoz kapcsolódóan örömmel mutatjuk be a magyarjarmu.hu oldalon olvasható legfrissebb, az 1899-1949 között működő hazai autóbusz-vállalkozókra koncentráló összeállítást. A hazai autóbusz-közlekedés múltjának e feltáratlan szelete számos érdekességet rejt. Az 1920-as évek közepétől a Posta, majd a MÁV által üzemeltetett helyközi járatok mellett, azokat kiegészítve számos kisebb-nagyobb vállalkozó, illetve néhány esetben a városi önkormányzat a tömegközlekedés elősegítésére buszjáratokat működtetett. A térképpel és táblázattal megtámogatott összeállítás itt olvasható: https://magyarjarmu.hu/autobusz-vallalkozok-oldal/
Fotó: magyarjarmu.hu
Fotó: magyarjarmu.hu
Fotó: magyarjarmu.hu
Fotó: magyarjarmu.hu
A készítőkről: Dr. Négyesi Pál újságíróként és autótörténészként közel harminc éve kutatja a hazai közúti motorizáció történetét. 2018-ban a University of Leicester, School of Museum Studies szakán kapott doktori címet a „How the Motor Museum Saw the Motorcar” (Hogyan látta az autómúzeum a gépkocsit?) dolgozatáért. 2017-ben a Magyar Autóklub a hazai gépjárműtörténet feltárásáért végzett munkáját Szent Kristóf érdemkeresztet adományozott neki. Magyarországon rendszeresen publikál a Veterán Autó és Motor című szaklapban, illetve óraadó tanár az Óbudai Egyetem Bánki Donát karán meghirdetett Veterán Gépjármű-restaurátor szakmérnöki képzésen.
Hajdú Csaba, az oldal ötlet- és rendszergazdája, a Pragmamedia vezetője, rádiós szerkesztő-műsorvezető, marketing szakember, az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ marketing főmunkatársa. Korábbi munkája: A hazai motorizáció centenáriuma alkalmából A magyar autó- és motorkerékpárgyártás története című multimédia DVD (2006), autós rendezvények műsorvezetője, autós műsorok és marketing anyagok szerkesztője.
A Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) által 1912-ben Budapest és Isztambul között rendezett, első hosszú távú magyar autós túraútról nyílt kiállítás csütörtök este Isztambulban a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) közreműködésével.
A Kalandra fel! című tárlat két helyszínen is megtekinthető és igyekszik szemléltetni az esemény társadalmi, nemzetközi aspektusait is. Az Isztambuli Magyar Intézetben (IMI) a „színesebb” változat, míg a Koc Múzeumban egy tablókiállítás kapott helyet. A tárlat magját a mintegy 30 eredeti fotó nagyfelbontású, felnagyított másolata alkotja.
Az IMI-ben emellett még eredeti dokumentumokat, többek között térképeket, az autós túra meghívóját, a záró vacsora étlapját, a futam programfüzetét, valamint magánnaplókba, újságokba írt személyes visszaemlékezéseket, magyar és török sajtóbeszámolókat, továbbá a túrán induló két autó kisméretű modelljét is bemutatják.
Zsigmond Gábor, az MMKM főigazgató-helyettese az MTI-nek telefonon elmondta: az autós túrának egyrészt a fejlődő magyar-török baráti kapcsolatok, másrészt az izgalmas útvonal, a balkáni útviszonyok miatt volt Isztambul a célállomása, amelyet Európában akkor még Konstantinápolynak neveztek. A futam egyik ága Szófián, a másik ága Bukaresten keresztül jutott el az Oszmán Birodalom fővárosába. Kiemelte, hogy az első világháború előtti, politikai viszályoktól „forró levegőjű” Balkánra a résztvevők lőfegyvert is vittek magukkal, illetve leírást kaptak az érintett településekről.
Fotó: Négyesi Pál/Közlekedési Múzeum
Zsigmond Gábor hangsúlyozta: az autós túraút nem volt klasszikus értelemben vett verseny, így győztest sem hirdettek, a részvétel volt a fontos.
Négyesi Pál autótörténész, a kiállítás kurátora szerint a Konstantinápolyba tartó futam szaknyelven megbízhatósági túraút volt, ahol az autók működőképességét demonstrálták. Ez a műfaj az 1920-as évekig maradt fenn. a KMAC másik célja az volt, hogy megismertesse a vidékkel az autókat, népszerűsítse a motorizációt, sok falu volt ugyanis, ahol még nem is láttak ilyen járművet – tette hozzá.
Négyesi Pál arról is beszélt, hogy a Budapest-Isztambul útvonalon a legkomolyabb akadályt az edirnei (Drinápoly) szakasz okozta, ahol sok autót bivalyokkal kellett kihúzni a mocsárból. A legnagyobb kihívást a korabeli úthálózat fejletlensége jelentette.
Az 1912. június 29. és július 6. között megrendezett Budapest-Isztambul autós túraútra 25-en neveztek. Végük 20-an indultak el és 19-en teljesítették a kitérőkkel a mintegy 2000 kilométeres távot. A XX. század elején Magyarországon az autózás kevesek kiváltsága volt. A tulajdonosok között arisztokraták, gyártulajdonosok, egy-egy állami intézmény és néhány szakember sorakozott. A mezőny többségében magyarokból állt, de számos külföldi is volt közöttük elsősorban német nyelvterületről.
A vándorkiállítás idén az 1912-es túraút két másik kiemelt helyszínén, Szófiában és Bukarestben is bemutatkozik.
