Marc Priestley, a McLaren egykori szerelője még 2018-ban adott ki könyvet F1-es élményeiről, és a mai napig kerülnek elő belőle újabb és újabb sztorik. Aki egyben elolvasná, az megvásárolhatja a könyvet (angol nyelvű), Amazonról.
Kimi Räikkönen egykori szerelője most a Pit Stop Podcastben olyan csínyekről is beszámolt, amelyek a finn McLarennél töltött ideje alatt történtek.
Bár a Jégember mára már megállapodott és visszafogta magát – sőt már gyermekei vannak és vissza is vonult – 2002 és 2006 között, mikor a McLarennél versenyzett meglehetősen lazán élte az életet, és olykor kisebb-nagyobb botrányokba is keveredett. A bulizás meglehetősen gyakori volt nála. Mindemellett közeli barátságot kötött Priestley-vel.
„Keményen dolgoztunk, de még keményebben buliztunk” – emlékezett vissza Priestley.
„Sokáig dolgoztam Kimivel, akivel egyszerűen hihetetlenül jó volt együttműködni, mert nagyon gyors volt a versenypályán. Nagyon keményen bulizott a pályán kívül, mi pedig vele tartottunk, jó barátok lettünk, és hihetetlen életet éltünk együtt.”
„A 2000-es évek közepén a dolgok elkezdtek megváltozni, és profibbá váltak. A McLaren valóban élen járt ebben és az emberi teljesítmény megértésében, és mi voltunk az első csapat, amely úttörőként kezdte el vizsgálni az emberi teljesítményt, nem csak a versenyzők, hanem a boxutca személyzetének és a csapatnak a teljesítményét is.”
„Volt néhány elképesztő időszakunk vele a pályán, olyan dolgokat szállított, amelyek hihetetlenek voltak. De soha nem sikerült bajnokságot nyernünk. Két alkalommal, azt hiszem, két alkalommal (2003-ban és 2005-ben) másodikok voltunk, és a bajnokság utolsó napjaiban vagy utolsó heteiben még mindig versenyben voltunk, de Kimivel sosem sikerült.”
„De a pályán kívül ő egy partiállat volt. Az álmát élte. Egy kölyök volt, akinek dollármilliói voltak, és azt tehette, amit akart. Megtette, és minket is magával vitt!”
Hagyomány
2006 folyamán Räikkönen úgy döntött, hogy elhagyja a McLarent, hogy a Ferrarinál folytassa pályafutását, a visszavonuló Michael Schumacher helyén. A wokingi székhelyű csapatnál töltött utolsó napjai előtt Priestley tudta, hogy megfelelő búcsúra van szükség.
„2006-ban jelentette be, hogy a Ferrarihoz megy, és mi nagyon közel kerültünk egymáshoz, mint barátok és mint kollégák” – mondta Priestley.
„Minden szezon végén rengetegszer voltam nála, egy héten át együtt buliztunk, elvittük a szerelőket, és közeli barátságot kötöttünk az otthoni közeli barátaival.”
„Volt egy olyan dolog a McLarennél, hogy amikor valaki elment – legyen az szerelő vagy kamionos, vagy bármi – az utolsó napon elkaptuk, megkötöztük a boxutcában, és elleptük őt egy heti szeméttel. A maradék ételmaradékkal vagy bármi mással, egyszerűen elpusztítottuk őket a boxutca többi tagja előtt.”
„De az egyik dolog, amit a McLaren csinált, egy kis McLaren-hagyomány, hogy volt ez a kék festék, ami olyan, mint egy intenzív ételfesték, amit az autó vízrendszerébe tettünk. Így, ha szivárgás van, azt látni lehetett, mert élénk kék volt. Egy gyűszűnyi festék egy úszómedencét is mélykékre színezne, ez egy nagyon erős, intenzív anyag!”
„Mivel ez por, úgy működik, hogy rászórod [valakire], ráöntesz egy kis vizet, és hirtelen úgy néznek ki, mint a [hupikék]törpikék!”
„Szóval, az utolsó versenyhétvégéjén Brazíliában, mivel jó haverok lettünk, folyton húztam vele, hogy ‘haver, tudod, hogy ha valaki elhagyja a McLarent, azt kékre festik!’”
„Mielőtt elment, egész héten azzal húztam, hogy ‘nem érdekel minket, ki vagy, mindenkit kékre festenek ezzel a cuccal’.”
„Kimi folyamatosan hárított, de láttam rajta, hogy kezd ideges lenni. Úgy ecsetelte, hogy ‘Á, nem fogtok elkapni, a verseny után rögtön kapok egy helikoptert!’”
„Én csak azt mondtam, hogy ‘igen, majd meglátjuk’, és egész héten csak úgy kacsintgattam rá a garázsban, ő pedig pontosan tudta, hogy mire gondolok, ő pedig csak azt hajtogatta, hogy ‘te rohadt szemétláda…’.”
„Elérkeztünk a verseny napjához, és arra gondoltam, hogy ‘már eddig is eljutottam, nem tudok visszalépni. Tennem kell valamit!’”
A törpök élete nem csak játék és mese
„Szóval az egyik munkám abban az időben az volt, hogy bekötöttem őt a kocsiba. Brazíliában a rajtrácson volt egy elég híres pillanat, amikor Pelé bemutatót tartott a rajtrácson, és az összes versenyző ott volt ezen a Pelé-bemutatón. Kimi viszont hiányzott a bemutatóról. Martin Brundle ott volt a mikrofonjával a rajtrácson, és odament Kimihoz, és azt mondta: ‘Te voltál az egyetlen, aki nem volt ott a Pelé-bemutatón!’”
„Kimi csak annyit mondott, hogy ‘igen, sz*rtam!’. Ez egy elég híres interjú. De amíg ez a pillanat zajlott, én mögötte álltam, és megtöltöttem a kesztyűjét ezzel a kék porral – kék ételfestéket szórtam a kesztyűjébe! Aztán bekötöttem a kocsiba, és odaadtam neki a kesztyűjét. Aztán felvette őket, és elindult a versenyre!”
„30 fokos hőség van, úgy izzad, mint az állat odabent! Én meg majd’ összesz**tam magam, hogy valami hülyeséget csináltam. Ez borzasztóan rosszul sülhet el. De most már a versenyen van, és a harmadik helyen áll, én pedig arra gondolok, hogy ‘Istenem, a dobogóra fog kerülni. Leveszi a kesztyűjét, miután két órán át izzadt, és törpkézzel integet a közönségnek!’”
„Végül negyedik lett, és amikor negyedik vagy, nincs semmilyen médiakötelezettsége, egyenesen visszajött a garázsba, lehúzta a kesztyűjét, és élénk kék kezei voltak! Csak bejött a garázsba, átnézett, és azt mondta ‘te kib***ott bal***z!’”
„De mivel éppen távozott, és ez volt az utolsó versenye, aztán kezet rázott (az akkori csapatfőnökkel és vezérigazgatóval) Ron Dennisszel, és kék lett az egész keze! Aztán Ron Dennis felesége, aztán a Mercedes vezetője és annak felesége, és hirtelen az összes nagymenőnek a garázs hátsó részében kék lett a keze! Azt hittem, ki fognak rúgni! Kimi hosszasan súrolta a kezét, nagyon dühös volt, és azt mondta: ‘Visszakapod, te bal***z!’”
Visszavágó
Räikkönen persze meg is találta a módját annak, hogy visszavágjon és ez napokkal később sikerült is neki!
„Az utolsó futam utáni héten elmentünk a házába, fel Lappföldre” – mesélte Priestley.
„Mint minden évben, most is kimentünk Finnországba, hogy szétcsapjuk magunkat. Az első este odamentünk, ott volt az összes haverja, az összes haverunk. Mindannyian összejöttünk, elkezdtünk inni, és már hajnali kettőre jár az idő. Nagyon fáradt voltam. Gondoltam, hogy nem fekhetek le előbbi, mert tudom, hogy megpróbál valamit, hogy visszavágjon.”
„De a végén már nem tudtam ébren maradni. Így hát felmentem a szobámba a házában, és arra gondoltam: ‘A biztonság kedvéért egy széket teszek a kilincs alá!’”
„Húsz percen belül elaludtam. Húsz perccel később az ajtó leszakadt a zsanérokról! Szó szerint szétrobbant, az ajtó darabokra tört! Kimi és a haverja volt az, berontottak, és az ágyban bunyózni kezdtünk. Én birkózom vele, de ő meg lefogott, majd a haverjai lefogtak…”
„Akkoriban hosszú, vállig érő hajam volt, ő pedig elővett egy hajvágógépet, és mint egy fordított mohikán, végignyírt a hosszú, vállig érő hajam közepén! Aztán, ami még ennél is rosszabb, kihúzta a hajvágó gépet és kidobta az ablakon egy ötméteres hófúvásba! Eltűnt, a hajnyírógép eltűnt.”
„Ez egy hét első napja volt, úgyhogy egy masszív fésülködésen kívül semmit sem tehettem, hogy elrejtsem [a lenyírt részt] a hét hátralévő részében!”
