Nem először csináltunk már interjút a Forma-1 egyik legismertebb háttéremberével, akit Joseph Leberer néven ismerünk. Az osztrák személyi edző, fizioterapeuta még 1988-ban került be a McLaren csapatához, és azóta is a Forma-1-ben dolgozik. Szinte mindent látott már, és a legjelentősebb versenyzőkkel dolgozott együtt.
A Német Nagydíjon egy saját készítésű képpel is megleptük, aminek igazán örült, és ezen beszélgetés alatt is árult el olyan dolgokat, amiket eddig máshol nem.
– Jo, már a 80-as évek vége óta fizioterapeutaként dolgozol a Forma-1-ben. Willi Dungl rehabilitációs központjában dolgoztál Ausztriában, ő volt a mentorod. Volt már kapcsolatod a motorsporttal mielőtt hívott a McLaren?
– Nem igazán. A motorsport népszerű sportág volt Ausztriában már Jochen Rindt és Niki Lauda óta, de nem voltam a dolog rajongója. Érkeztek Willi Dungl egészségügyi centerébe mindenféle arcok az autósportból, hogy segítsünk a sérüléseik miatt, így ismertem párat, természetesen leginkább Niki Laudát. Amikor ezen versenyzőkkel dolgoztam, természetesen megnőtt az érdeklődésem a dolog iránt.
– Az első munkád egy csapatnál aztán Senna és Prost idejében a McLarennél lett.
– Így igaz, akkoriban a McLaren volt a legjobb csapat, így egyből az élmezőnyben találtam magamat a rajtrácson.
– Ha összehasonlítjuk a két sportolót, mennyire voltak edzettek?
– Különösen Alain volt fitt. Ő egy okos srác volt, aki tudta, hogy nem csak a versenyzésre kell koncentrálnia, hanem a fizikai erejére is. Ő akkor és mai napig is nagyon elhivatott a kerékpársport iránt. Senna pedig folyamatosan fejlődött, de már mindketten jó szinten álltak.
– Az edzéseik melyik részét felügyelted? Csak a versenypályán dolgoztál velük, vagy otthon is?
– A munkám nagy része a versenypályákon zajlott, de az otthonaikban is meglátogattam őket. Ha szükséges volt, olykor ott is speciális tréningeket tartottam hetekig, hogy még edzettebbé váljanak. Ayrton például a téli szünetben sosem tesztelte az autókat. Hazament Brazíliába, és élvezte a szabadidőt, és csak tavasszal került elő, amikor kezdődött az új szezon. Mégis volt kidolgozott programja amely alapján otthon edzett. Ezen időszak alatt együttműködtem az ottani edzőivel.
– Amikor Senna elhagyta a McLarent, utánamentél a Williams csapatához is…
– Így igaz, és a balesete után a szezont is a Williamsnél fejeztem már be. 1995-re és 1996-ra azonban visszamentem a McLarenhez. Úgy éreztem, hogy újra a családomhoz tartozom.
– 1995-ben aztán megéltél egy újabb súlyos balesetet, amikor Adelaideben Mika Häkkinen ütközött.
– Igen, a balesetet követően egyből mellette voltam, és ezt követően végig együtt dolgoztunk a rehabilitációján. Nehéz időszak volt, hiszen addig nem voltak balesetek a „versenyzőimmel”, aztán két szerencsétlen baleset is érte őket két év alatt. Az 1996-os szezont követően a Sauberhez igazoltam, és most már több mint 20 éve ennél a csapatnál dolgozom.
– Elmondanád, hogy mi változott ezen időszak alatt abban, másképp dolgozol a versenyzőkkel?
– Először is: minden sokkal nagyobb lett. Ma már mi vagyunk az Alfa Romeo, sokan dolgoznak a csapatért, és nem csak a versenyzőink edzettségi állapotáért felelek, hanem a teljes csapat egészségéért és hogy jól érezzék magukat. Ahogy a világban is zajlik: minden intenzívebb lett, gyorsabb, sokkal elemzőbb és technikaibb. Mindkét versenyző rendelkezik személyi trénerrel is, én velük dolgozom még együtt, nagyon harmonikusan.
– Räikkönennel és Giovinazzival a fedélzeten van egy nagyon fiatal és egy nagyon tapasztalt versenyzőtök a csapatban. Van különbség közöttük amikor az edzettségüket méritek, vagy dolgozol velük?
– Közvetlenül már nem felelek a versenyzők személyes tréningjeiért. Ez a személyi edzőik dolga. Azt mondhatom csak, hogy a fiatal olasz és a meglehetősen öreg finn tökéletesen kiegészítik egymást.
– Hogy néz ki a pilóták versenynapja?
– Ez nagyon változó lehet, attól is függ, hogy épp hogyan érzik magukat. A versenyzőknek megvan a saját fellépésük, és edzőjükként olyan érzést kell kialakítanod bennük, hogy jól érezzék magukat. Lehet, hogy el kell terelni valamiről a figyelmét, vagy pont hogy ösztökélni kell az összpontosításra, fel kell pörgetni vagy pont hogy le kell hűteni a pilótát.
– Mennyire fontos a versenyzők táplálkozása figyelembe véve az edzéseiket is?
– Az étkezés nagyon fontos. Kezdetben magam főztem a versenyzőkre. Én készítettem el a reggelijüket és az ebédet is, meg a köztest. Manapság már sokkal jobb a catering, én már csak felügyelem, hogy mit esznek.
– Igaz az, hogy régen sokkal megterhelőbb volt fizikailag a versenyzés?
– Igen és nem… kézi váltó volt, nem volt szervó, így igen, megterhelőbb volt fizikailag. Manapság már sokkal komplikáltabb ez a sportág, hiszen jönnek az utasítások a mérnököktől, a stratégáktól, a versenyzőknek pedig engedelmeskedniük kell. Emiatt mentálisan felkészültebbnek kell lenned, de az csak akkor megy, ha fizikálisan is fitt vagy.
– Van olyan versenyződ, akire mondhatjuk, hogy ő a „tanárbácsi kedvence”? Egy olyan pilóta, aki rendre követte és betartotta a javaslataidat?
– Nem tudok megnevezni csak egy pilótát. Nagyon szerencsés vagyok, amiért jó lett a kapcsolatom az összes versenyzőmmel. Prostnak és Sennának a barátja lettem, a finnek Häkkinen és Räikkönen, Kubica, Coulthard, de még Michael Andretti is, aki csak egy szezont volt a McLarennél még mindig közeli barátaim. Ott van aztán Johnny Herbert is, akinek volt az a borzalmas balesete az F3000-ben Brands Hatchben, és a lába több helyen is eltört. Ő is borzasztóan rossz állapotban érkezett meg annak idején a Dungl központba. Elképesztő, hogy mennyire keményen dolgozott azért, hogy újra megtanuljon járni, és hihetetlenül fitt lett, ez egy csoda! Szoros kötelékben leszel az emberekkel amikor ilyen nehéz időszakban vagy mellettük.
– Örülünk neki, hogy még mindig ennyire boldogan végzed a munkádat, és a mai napig is ilyen elhivatott vagy. Köszönjük, hogy szakítottál ránk időt!
