Denny Hamlin 20. teljes NASCAR-szezonjában, kicsit több mint 20 évvel bemutatkozása után felérhetett volna a sportág csúcsára, és négy korábbi top3-as helyezés, valamint 60 futamgyőzelem után végre magasba emelhette volna a Bill France Kupát, ám a szezonzáró phoenixi viadal vége előtt 2 körrel a sors megfosztotta őt ettől. Nagyjából 40 másodpercen múlt…
Úgy tűnt, végre minden összeáll, és a 20 éve sikertelenül próbálkozó, számos szívszorító bajnoki vereséget elszenvedő, a jelenlegi mezőnyben a második legtöbb, 60 győzelemmel rendelkező Denny Hamlin közel 45 évesen felér a csúcsra és megszerzi első bajnoki címét a NASCAR-ban. A Joe Gibbs Racing versenyzője ugyanis a pole-ból rajtolva dominálta a Phoenixben rendezett bajnoki döntőt, két körrel a 312 körös verseny vége előtt pedig 3,3 másodperccel vezetett Ryan Blaney, és ennél is többel a négy bajnokaspiráns közül a hozzá legközelebb álló, ekkor a 3. helyen haladó William Byron előtt. Ám egy utolsó pillanatos sárga zászlós fázis mindent romba döntött.
Pedig Hamlin tényleg mindent megtett: hét különböző alkalommal állt az élre és a 312-ből 207 kört vezetett, miközben sikeresen küzdött meg Toyotája rakoncátlankodó kuplungjával és a második szakasz megnyerése után egy bal hátsó defekttel. De ez sem volt elég ahhoz, hogy a jelenlegi playoff-formátumban négy sikertelen döntő után ötödik alkalommal végre bajnok legyen.
A 310. körben Byron ugyanis összetörte az autóját a hármas kanyarban, a verseny így hosszabbításban dőlt el, amikor pedig a mezőny kerékcsere mellett döntő tagjai a pitbe özönlöttek, Cliff Daniels, a második bajnoki címére hajtó Kyle Larson crew chief-je meghúzta azt, hogy csak az egyik oldalon cseréljék le a Hendrick Motorsports pilótájának kerekeit, míg Hamlinnél a Joe Gibbs Racing mind a négy gumit lekapta.
Byron balesete:
Kétséges, hogy amennyiben Larson is négy gumit cserél, Hamliné lett volna-e a bajnoki cím, de az biztos, hogy bejött Daniel döntése, Larson ugyanis az 5. helyen hagyta el a pit roadot, míg Hamlin visszaesett a 10. pozícióba. Larson innen végül Ryan Blaney és Brad Keselowski mögött megcsípte a harmadik helyet, és ő lett a négy döntős (Hamlin, Byron, Chase Briscoe, Larson) közül a legjobb pozícióban záró pilóta, míg Hamlin a második legjobbként, a 6. helyen végzett. Larson tehát úgy lett bajnok, hogy egyetlen kört sem vezetett a versenyen…
„Őszintén, nem tudom elhinni. Egyetlen kört sem vezettünk ma, de valahogy megnyertük a bajnokságot. Nem jutok szóhoz. Nem hiszem el. Nagy jóindulattal is csak átlagos autónk volt ma” – hitetlenkedett Larson, aki egy korábbi defekt miatt körhátrányba került a versenyen, de aztán a sárga zászló megmentette, és visszavehette a körét.
Az utolsó újraindítás és a hajrá a befutóig:
A 33 esztendős versenyző elmondta, mikor jött rá, hogy elég neki két új gumi is. „A jobb első defekt miatt körhátrányba kerültünk, de a sárga megmentett. Nagyon rossz volt az a szakasza a versenynek, majd két új gumit tettünk fel, én pedig úgy voltam vele, hogy »Ó, Istenem, itt tartunk, most a mezőny végére kerülünk«. De sokkal nagyobb volt a tapadás, mint vártam, majd szerencsénk volt az utolsó sárgával. Reméltem, hogy ismét csak két új gumit teszünk fel, mert úgy éreztem, a korábbi újraindításnál sokat tanultam, és nagyon keményen támadtam az egyes és kettes kanyart. Azt gondoltam, hogy ezt újra meg tudom tenni.”
Larson és a trófea:
Utoljára nyerhetett volna az apjáért
„Az apám nyilván hatalmas rajongóm, és tudom, hogy nézi, és tudja, hogy mennyit jelentett nekem a 60. győzelem. Reálisan nézve, tudom, hogy ez az utolsó esélye látni, hogy megtörténik-e. Végső soron ők azok, akik az áldozatokat hozzák, nem igaz? Én voltam, aki azt mondta, hogy ezt akarom csinálni, nekik pedig ki kellett találniuk, mit áldoznak fel azért, hogy ez megtörténjen. Ez az esélyünk. Ahhoz, hogy láthassa, most kell megtörténnie.”
Ezek Danny Hamlin szavai voltak még a bajnoki döntő a fia karrierjéért rengeteg áldozatot hozó, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Dennis Hamlinról, aki minden valószínűség szerint soha nem fogja már látni fiát NASCAR-bajnokként.
Ez a körülmény pedig még szívfacsaróbbá tette a látványt, ahogy Hamlin a vereség után könnyes szemekkel meredt maga elé, majd kiszállt és szinte érzelemmentesen fogadta az öleléseket és vigasztaló szavakat.
A szívszorító pillanatok:
Másodszor lett második a 2014-ben bevezetett playoff-formátumban, 4 alapszakasz-győzelmét, 2 playoff-sikerét és a Phoenixben nyújtott teljesítményét egybegyúrva pedig egyértelműen ő volt az a versenyző, aki a teljesítménye alapján a leginkább megérdemelte volna az idei bajnoki címet.
„40 másodpercre voltunk a bajnoki címtől. Ez egyszerűen csak balszerencse. Az egyetlen különbség a korábbiakhoz képest, hogy akkor a sárgák talán kicsit hamarabb jöttek. Nem tudom. Istenem, annyira keményen dolgozol, ez a sport pedig teljesen az őrületbe tud kergetni, mert olykor a sebesség, a tehetség és ezek a dolgok egyszerűen csak nem számítanak” – értékelt utólag.
„Megtettem, amit tudtam. Ma minden megtörtént, amire készültem, de reagáltunk ezekre, egyszer még pozícióvesztés után is visszakapaszkodtunk, nagyon jók voltak az újraindításaink, miközben ezzel egész évben szenvedtünk. A csapat nagyszerű autót hozott, eljutottunk két körrel a vége előttig, aztán ez az része, ami fáj…”
Amikor arról kérdezték, mit fog mondani a történteket állapota miatt nem a helyszínről, hanem otthonából követő apjának a versenyről, Hamlin így felelt: „Kyle Larsoné a trófea, de mi domináltunk. Elvégeztük a munkánkat, megtettük a tőlünk telhető legtöbbet. Ők egy bajnokcsapat és egy bajnok pilóta, és sokkal többet fognak nyerni, mint ezek ketten, de amikor mindenkinek a legjobbját kellett nyújtania, szerintem evidens volt, hogy ki volt ma a legjobb.”
A leginkább szívfacsaró válasz pedig arra a felvetésre érkezett, hogy a jövőben kell-e hosszabbítás egy bajnoki döntőre. „Nem tudom. Jelenleg azt érzem, soha többé nem akarok autóversenyezni. A szórakozási mutatóm nullán áll.”
Byron sajnálja
Az utolsó, a versenyt hosszabbításba taszító sárga zászlós fázis okozója, a Hamlintól rögtön a leintés után személyesen bocsánatot kérő William Byron is nyilatkozott utólag, és elmondta, nem szerette volna, hogy így dőljön el a bajnoki cím sorsa. „Egyszerűen csak nagyon kivagyok attól, hogy sárgát okoztam. Ezt utálom. Utálom Denny és a 11-es autó csapata miatt is. Örülök Kyle-nak és Mr. Hendricknek, megérdemlik, de ez így pocsék, nem? Nem tudom, három körrel a vége előtt azt gondoltam, »Jussunk el a végéig.« Aztán valami furcsát éreztem a kettes kanyarból kifelé, azt hittem, talán defekt. Azt gondoltam, ha bal hátsó, akkor visszaérhetek a bokszba. Az autó azonban a jobb hátuljára leülve egyenesen kiment a 3-asban, neki a falnak. Utálom ezt.”
Chris Gayle, a 11-es autó crew chiefje szintén hatalmas drámát élt át, de kitartott amellett, hogy egyszerűen a körülmények összjátéka miatt, és nem a stratégián bukták el a bajnoki címet. „Utálom, hogy egy kaotikus késői újraindításon múlt, miközben mi voltunk a domináns autó, és nem nyertünk. Egy másodpercig azt gondoltam, hogy »Ó, ha csak két új gumit teszünk fel…« Nem tudom, hogy bevált volna-e. Az 5-ös autó (Larson – a szerk.)… ez volt az egyetlen esélyük, és tényleg ez diktálta, hogy hányan maradnak kint és kik férnek be közénk. A négy új gumi volt a helyes döntés; [Hamlin] előtt egyszerűen csak nem volt tiszta az alsó ív, pedig egy töredékmásodpercig azt hittem, hogy az lesz. Az ötös pedig eközben kívülről érkezett, majd kisebb káoszban jött be a bokszba.”
Gayle ezután arról beszélt, hogy az ő szemében így is Hamlin a bajnok.
„Az egyetlen dolog, amit mondtam neki, hogy bajnokként készült. Nem a trófeával fog elmenni innen, de úgy készült, mint egy bajnok. Mindent megtett, amit tudott egész héten, és az utóbbi három hétben, és igazából egész évben. Még ha nem is lett az övé a trófea, én úgy érzem, hogy ő a bajnok. Ennyi. Magam miatt jelenleg nem aggódom, hanem inkább azok miatt, akik most feldúltak. Az összes srác a csapatban, mindenki, aki folyton dolgzott, és Denny, aki annyi ideje próbálkozik, és megérdemelte volna.”
