Fogadalmat, vagy legalábbis jóslatot tettek a hétvégén startoló 2025-ös szezonra a Forma–1-es mezőny tagjai. Többen elviccelték a kérdést, néhányan azonban egészen konkrét célokat fogalmaztak meg.
A bahreini teszt alatt lezajlottak az első hivatalos fotózások a szezon indításához szükséges tartalmakhoz, így a héten érkező új F1-es intró videóit is leforgatták. Nem maradt el persze a szórakoztató, informatív tartalmak gyártása sem, ennek jegyében pedig a versenyzők kezébe nyomtak egy rajztáblát, hogy az azokon lévő mezők kitöltésével bemutatkozzanak. Erre felírhatták, hányadik szezonjukat kezdik az F1-ben, mi a kedvenc zenéjük, és mi az a dolog, amit a legjobban szeretnek.
Az utolsó kérdés pedig a 2025-ös jóslatra vonatkozott: az „ebben az évben…” kezdetű mondat folytatásával le kellett írniuk, mit várnak maguktól a hétvégén az Ausztrál Nagydíjjal kezdődő új F1-es szezonban.
Eredményre vonatkozó fogadalmat csak hárman, Charles Leclerc, Pierre Gasly és Isack Hadjar tettek, akik sorrenden világbajnoki címet, futamgyőzelmet és dobogót céloznak meg, így pedig majd számonkérhetőek is lesznek a szezon végén.
A többiek vicces vagy ötlettelen választ adtak, de persze ezzel még mindig előrébb vannak, mint az az öt versenyző, akik nem vettek részt a játékban, vagy legalábbis nem kerültek fel az F1 közösségi oldalaira: ők Lewis Hamilton, Fernando Alonso, Max Verstappen, Liam Lawson és Esteban Ocon, vagyis kimaradt mindhárom aktív világbajnok is.
Pénteken került fel a Netflix-streamingplatformra az F1-es dokumentumsorozat hetedik évada, a szemfüles nézők pedig azonnal elkezdték vadászni, hol mesél más sztorit a Hajsza a túlélésért ahhoz képest, ami a valóságban történt. Max Verstappen is ebből tudta meg, milyen feldúltan érezte magát a Miami Nagydíj után.
Az F1-es sorozat évek óta élcelődés tárgyát képezi a világbajnokság rutinos nézői között azáltal, hogy a bizonyos eseményeket máshogy mesél el, vagy szándékosan más sorrendben fűzi össze a történetszálakat, mint ahogyan az a valóságban történt. A platform által gyártott más sportdokuknál is megfigyelhető ez a jelenség, amit persze lehet azzal védeni, hogy ezeknek elsősorban nem a valóság elmesélése, hanem a megragadó történetek előadása a céljuk, de persze a tény, hogy eközben dokumentumfilmes csomagolásban tálalják mindezt, megtévesztő, és sokaknál ellenérzéseket vált ki.
Max Verstappen például emiatt is régóta hangos kritikusa a Netflix-sorozatnak, amiben így korábban már a részvételt is megtagadta. Persze a hivatalos közvetítés felvételeit használva így is feltűnik benne, a mezőny egyik legjobbjaként ez elkerülhetetlen, és a 2024-es szezont feldolgozó hetedik évadban egy rajongó máris kiszúrt egy csúnya ferdítést.
A Netflix úgy mutatja be a tavalyi Miami Nagydíjat, amelyen Norris a biztonsági autóból profitálva átugrotta Verstappent és megszerezte első győzelmét, hogy annak leintése után a holland rendkívül frusztrált volt. Az alábbi felvétel azonban bemutatja, hogy a rosszkedvű Verstappen prezentálásához a zandvoorti díjátadó előtti felvételeket használták – a versenyzők által viselt sapkáról látszik ugyanis, hogy melyik helyszínen járunk.
What other misleading bits have you spotted in the new season of Drive to survive? Lando Norris got his first win in Miami in 2024, but Max Verstappen’s annoyed reactions were not from the Miami cooldown room but instead from the Dutch Grand Prix later that year 👀 #f1#formula1#dts#drivetosurvive#landonorris#maxverstappen#ln4#mv1#formulaone#fyp#foryou
A videó híre magához Verstappenhez is eljutott, aki egy a Twitchen indított élőzésben tett róla említést egy barátjával beszélgetve.
– A jelek szerint nagyon feldúlt voltam a miami verseny után – élcelődött a holland versenyző.
– Igen, miközben a zandvoorti sapkát viselted – tette hozzá a barát.
– Konkrétan soha nem éreztem magam olyan jól, mint azon a vasárnap estén. Szóval nem tudom, mi idegesíthetett fel annyira – fűzte hozzá Verstappen.
Ugyanaz a tiktoker egy másik turpisságról is lerántotta a leplet a Netflix-sorozatból, ugyanis mint rámutat, Daniel Ricciardo F1-ből való távozásának történetszálával sem volt minden rendben. Bár a Szingapúri Nagydíj volt az ausztrál utolsó futama, a készítők valamiért mégis úgy mesélik el a történetet, mintha mindez a Brit Nagydíjon történt volna, ráadásul a szezon legkülönfélébb pontjairól vágtak össze ehhez videókat paddockbeli pillanatokról. Ennek részletes felderítéséhez azért már egész komoly kutatómunkára volt szükség, mert olyanokra is kellett figyelni, hogy Ricciardo éppen melyik helyszínen milyen ruhát vagy arcszőrzetet viselt. Egy látszólag letörten sétálós videófelvételt például Miamiból találtak hozzá.
Bár a nyilvánosságban minden Lewis Hamilton körül forog, valójában három kulcsfontosságú személyt szerzett meg a Ferrari a Mercedestől az utóbbi hónapokban. Egyikük, Jerome d’Ambrosio a versenyzői létről is sokat tud, de ennél fontosabb feladatra szerződtették.
Tavaly október óta három magasrangú korábbi Mercedes-alkalmazott érkezett a Ferrarihoz. Loic Serra a technikai igazgatói posztot vette át, d’Ambrosio helyettes csapatvezető lett, és persze januártól a hétszeres világbajnok Hamiltonnal vált teljessé ez az értékes toborzási hullám.
D’Ambrosio 2011-ben és 2012-ben összesen 20 F1-es versenyen állt rajthoz, majd a Formula E-ben folytatta karrierjét, ahol idővel versenyzőből csapatvezetővé vedlett át. Onnan került vissza az F1-be, ahol a Mercedesnél Toto Wolff jobbkeze volt, most pedig már Frédéric Vasseur munkáját egészíti ki a Ferrarinál – mindössze 39 évesen, úgy, hogy hat évvel ezelőtt még autóversenyt nyert pilótaként.
Mivel 2023-ban együtt dolgoztak a Mercedesnél, a Ferrarihoz pedig néhány hónapnyi előnnyel érkezett, így d’Ambrosiónak van a legjobb rálátása arra, hogy mire van szüksége Hamiltonnak az új csapatánál. Ugyanakkor pontosan tudja, hogy mibe nem érdemes beleszólnia.
„Lewisnak nincs szüksége arra, hogy bemutassak neki bárkit is a csapatban. Nagyon könnyen kapcsolatot tud létesíteni az emberekkel, mindenki imádta őt már az első nap után. Ami az igazán hasznos, hogy már ismerem az őt körülvevő szűk kört. Egy versenyző ugyanis nem egyedül érkezik egy új csapathoz, hanem a saját kis személyzetével, a menedzserével és a segítőivel együtt. Velük pedig kapcsolatban álltam már a múltban is. Ennek a háttérnek az ismeretében már tudtam, mi fog azonnal működni és min kell kicsit változtatni az új környezethez igazodva” – idézi d’Ambrosiót a The Race.
„Azzal is könnyebben tudok azonosulni, hogy mit éreznek a versenyzők az autóban, de ezzel óvatosnak kell lennem, nem akarok átlépni egy határt. Lewis és Charles [Leclerc] a Forma-1 valaha volt legjobbjai közül valók, Lewisnál sikeresebb versenyző még nem volt, így nincs szükségük arra, hogy mástól tanuljanak valamit a vezetésről. Semmiképpen sem akarok beleesni abba a csapdába, ami korábbi versenyzőkkel gyakran megesik, akik abból vonnak le következtetést, hogy az ő idejükben mi hogyan működött.”
A belga exversenyző noha korábban még egy mezőnyben versenyzett Hamiltonnal, most már a csapat irányításában vállal fontos szerepkört. Mint elmondta, a 24 versenyből 18-ra tervez elutazni, olykor ő fog nyilatkozni a médiának, és általában véve is Vasseur tehermentesítése lesz a dolga a pályán és a gyárban egyaránt.
„Az első naptól kezdve megosztjuk a feladatokat Freddel. Nem igazán van körülhatárolva, hogy mivel foglalkozok. Műszaki-, pénzügyi- és HR-feladatok is kikötnek az asztalomon, ugyanúgy, mint a csapatfőnöknek. Egyszerűen elosztjuk őket. Az irodáink egymással szemben találhatók, naponta vagy 20 alkalommal beszélgetünk, és minden nagyon hatékonyan működik” – fogalmazott d’Ambrosio, aki a 2023-ig Laurent Mekies által betöltött helyettesi pozíciót vette át.
Még el sem startolt az új Forma–1-es szezon, Max Verstappennél máris újra terítékre került az Aston Martinhoz való átigazolás lehetősége, állítják spanyol és német lapok.
Bár a hollandnak 2028-ig szóló szerződése van a Red Bull-lal (még ha tartalmaz is kilépési záradékokat), a tavalyi szezonnak is egyik fő témája volt, hogy melyik csapat kedvéért válthat idő előtt, és úgy tűnik, idén sem oszlanak el az ezzel kapcsolatos találgatások.
2024-ben a Mercedesszel és az Aston Martinnal is szóba hozták a hollandot már a szezon elején, amikor a Red Bull belviszálya és Adrian Newey távozása bizonytalanságokat keltett a csapat körül. Bár Christian Horner csapatvezetőnek sikerült csillapítania a kedélyeket, ezzel maradásra bírni a Mercedesszel már elismerten egyeztetésekbe kezdő Verstappent, a holland továbbra is bajnokesélyes autót várt munkaadóitól, ezt pedig a tesztek tapasztalatai alapján idén már nem feltétlenül kapja meg. A napokban Jos Verstappen is újraindította pszichológiai hadviselését az istállóval szemben.
A katalán El Nacional című lap ír arról, hogy az elmúlt hetek történései csak újabb éket vertek Verstappen és a csapat közé. A négyszeres világbajnok állítólag elégedetlen az új autó teszteken tapasztalt teljesítményével, ami a sejtések szerint nem lesz harcban a győzelemért Melbourne-ben, emellett nem értett egyet a csapat azon döntésével sem, hogy az első teljes szezonjára készülő Liam Lawsont ültették Sergio Pérez helyére, aki az autó fejlesztésében is kevésbé tud majd segédkezni.
Mindezen tényezők terelték őt afelé, hogy ismét fontolóra vegye az Aston Martin ajánlatát, ahol 2026-tól újra együtt dolgozhatna a több mint három évtizede minden csapatánál bajnokautót tervező Newey-val, valamint a Red Bulltól szintén átpártoló Hondával – írja a lap.
Megjelenését követően érdekes utat kezdett járni a hír, hiszen abban egyre hangsúlyosabban kezdett megjelenni egy újabb szál. Az egyébként általában jól értesült német f1-insider az El Nacionalra hivatkozva, saját információmorzsáival is megtámogatva erősítette meg az értesülést, hozzátéve, hogy a katalán lap „talán” az Aston Martin spanyol versenyzőjéhez, Fernando Alonsóhoz való bekötöttsége miatt tudhat részleteket arról, mi zajlik a háttérben a csapat pilótaügyeiben.
A már az f1-insiderre hivatkozó gpblog aztán már egy fokkal határozottabban tolmácsolja, hogy Alonsónak „jó kapcsolatai vannak a spanyol lappal”, majd pedig egy hírgyűjtő oldal az X-en a gpblog alapján már úgy fogalmaz, „Fernando Alonso lehet az egyik kulcsfontosságú forrás” az információhoz. Ezt olvasva már tényleg úgy tűnik, mintha a kétszeres bajnok szivárogtatna arról, hogy az Aston egyeztetéseket kezdett Verstappennel, pedig a forrásokat visszafejtve kiderül, hogy az egész csak azon ténymegállapítás túlgondolásából indult, hogy a hírt először közlő lap és Alonso egyaránt Spanyolországból származnak.
Mi nem költjük tovább a történetet, de persze a spanyol szál lététől függetlenül még nem kizárt, hogy a hír magja, a Verstappen és a silverstone-i csapat közötti kapcsolatfelvétel valóban megtörtént – már tavaly is lehetett hallani arról, hogy az Aston rekordösszegű ajánlattal (öt év alatt egymilliárd dollár) csábítja a hollandot. Ha pedig Alonso csapattársa lenne 2026-tól, az csak még pikánsabbá tenne egy ilyen váltást.
Karrierje későbbi pontján szeretné lekövetni honfitársa, Lewis Hamilton útját, és a Ferrari F1-es csapatához szerződne, erre tett erős utalást Lando Norris.
A brit versenyzőt 2017-ben, első teljes F3-as szezonja előtt vette fel juniorprogramjába a McLaren, akiknek színeiben két évvel később már a Forma–1-ben debütálhatott. Hasonló úton érkezett tehát, mint honfitársa, Hamilton is, a hétszeres bajnok azonban hat szezont követően eligazolt a wokingiaktól, míg Norris idén már hetedik évét kezdi meg velük.
Norrist két éve már a Red Bull is megkörnyékezte, ám a pilóta az előző télen hosszú távon elkötelezte magát a McLaren mellett, aminek értelmében legalább 2027-ig velük marad. Az NBC News kérdésére azonban elárulta, jelenlegi hűsége dacára van egy csapat, amelynél még szívesen versenyezne karrierje során.
„Pontosan tudom, hogy melyik csapathoz szeretnék menni. Ahhoz, amelyiknél mindenki szeretne vezetni karrierje egy pontján” – próbált sejtelmeskedni Norris, ám egyértelmű, hogy ezzel a Ferrarira utalt, Hamiltonhoz és sok más korábbi nagysághoz hasonló célt megfogalmazva.
„De nagyon boldog vagyok a McLarennél. Ők juttattak el a Forma–1-ig, szinte az egész életemet velük töltöttem, és még sok-sok évig folytatni akarom. Izgatottá tesz, hogy továbbra is a papajaszínekért harcolhatok.”
A bahreini tesztek alapján a McLaren várhatja a legjobb esélyekkel a jövő hétvégi Ausztrál Nagydíjat, így ez az első szezon, aminek Norris favoritként vághat neki. Bár a riválisok is egyértelműen az ő hátukra teszik a célkeresztet, a 25 éves brit azért próbálta kicsit árnyalni a képet, rámutatva arra, hogy ő és Oscar Piastri is erős balanszproblémákat tapasztaltak az MCL39-es modellen.
„Gyorsak voltunk, de versenyzőként mindig panaszkodunk valami miatt. Mindig jobbá akarjuk tenni az autó összes területét, legyen szó az autó elejéről, a hátuljáról vagy az egészről. Folyamatosan feszegetjük a határokat. Jelenleg elsősorban az autó hátulján érezzük bekorlátozva magunkat, ami részben jó, részben rossz dolog” – fogalmazott Norris.
„Rossz, mert ez olykor elég kiszámíthatatlanná teszi az autó viselkedését, de persze az én dolgom, hogy vezetés közben ezen felülkerekedjek. Az ugyanakkor segít, hogy tudjuk, az autó azon területére koncentrálhatunk a további fejlesztésekkel.”
Váratlan viszontagságokkal szembesült Jacques Villeneuve az Ausztrál Nagydíjra történő utazásának elején, amit szerencsénkre részletesen dokumentált közösségi oldalán. Elvégre ráért, amíg egy milánói WC-ben várakozott a soha meg nem érkező felmentőseregre.
Különös fotóval indította a napot az 1997-es F1-es világbajnok, ugyanis Milánó Malpensa repülőteréről jelentkezett be, egész pontosan annak egyik mellékhelyiségéből, az alábbi szöveggel.
„20 perce be vagyok szorulva a mellékhelyiségbe, és a biztonságiak képtelenek kiszedni innen engem. A WC 30 másodpercenként automatikusan öblít. Remekül érzem magam. Lenyűgöző.”
A Malpensa Európa egyik legismertebb repülőtere, bár tavaly csak a 22. legforgalmasabb volt a kontinensen, de ennek oka, hogy Milánót két különböző reptér is kiszolgálja. Magyarországról is gyorsan és olcsón elérhető.
Villeneuve azonban hiába várt, nem érkezett a segítség, így saját kezébe kellett vennie a dolgokat, s kisvártatva drámai fejleményekről érkezett a következő bejegyzése.
„30 perc elteltével kijutottam. Ki kellett rúgnom az ajtót, ekkor pedig a fejemre esett egy darab a mennyezetről. Irány Ausztrália! Az utazás élvezetes.”
Az 53 éves kanadai 2006-ban távozott végleg az F1-es mezőnyből, versenyzői karrierjét viszont azóta sem zárta le, időnként vendégszerepel különféle sorozatokban, vagy vág bele új projektekbe is, bár a Formula E-ben és 2023-ban a WEC-ben sem tudott megragadni. 2021-ben viszont még versenyeket is nyert az európai NASCAR-sorozatban.
Az F1-es paddocknak és közösségnek televíziós szakértőként továbbra is rendszeres arca, ilyen funkciójában utazik most is a szezonnyitó Ausztrál Nagydíj hétvégéjére.
Nem dagad az önbizalomtól a Red Bull a 2025-ös F1-es szezonnyitó előtt – Jos Verstappen kicsit mintha már előre magyarázná a bizonyítványt és hárítaná a felelősséget.
A napokban a 2021 óta zsinórban négy világbajnoki címet nyerő Max Verstappen lehangoló nyilatkozatot tett csapata szezon elején várható esélyeiről, azt érzi ugyanis, hogy a Red Bull nem lesz harcban a győzelemért a jövő hétvégi Ausztrál Nagydíjon – pedig az elmúlt két szezont még lehengerlő formában kezdték az energiaitalosok.
Apja, Jos Verstappen is nyilatkozott a csapatnál uralkodó jelenlegi helyzetről, és hangsúlyozta, hogy bár a tavalyi, távozásukkal kapcsolatos fenyegetések után mégis a Red Bullnál való maradás mellett döntöttek, az esetleges gyenge teljesítményért a felelősség az istállót terheli majd.
„Kitartunk a csapat mellett, bizalmat szavaztunk nekik, de ha nem mennek jól a dolgok, az nem Max hibája lesz. Muszáj fenntartaniuk a jó teljesítményt, és fontos, hogy továbbra is erős autót építsenek” – kezdte meg ebben az évben is a Red Bull felé intézett nyomásgyakorlást Jos Verstappen, akit a Radio Joe alapján a Motorsportweek idéz.
A háromnapos bahreini teszt után a paddockban az az általános érzés uralkodott el, hogy a konstruktőri címvédő McLaren lesz a favorit a szezon elején, és erről van meggyőződve a Verstappen maradásának egyik garanciájául szolgáló Helmut Marko is, aki azért még bízik benne, hogy három-négyesélyes csata alakulhat ki az élcsapatok között. „A teszteredményekből azonban látszik, hogy a McLarennél van az előny. A rövid és a hosszú etapokból egyaránt ez rajzolódik ki, jelenleg a McLaren a favorit” – fogalmazott az osztrák.
Egy hét múlva jön az F1-es szezonrajt, de mintegy ennek felvezetéseként már ez a hétvége is szállított különleges pillanatokat az autósport világából. Ezeket gyűjtöttük egy csokorba.
Ünnep Milánóban
A Ferrari Milánóban tartott szezonindító utcai parádét, Lewis Hamilton és Charles Leclerc színre lépése pedig hatalmas tömeget csalogatott az utcára. A hangulat fokozása céljából az olasz himnusz is felcsendült, amitől zengett a Piazza Castello, hiszen a rajongók szenvedélytől átitatva, egy emberként énekelték a sportban olyan jól ismert dallamot.
Hamilton F1-es karrierje során 26 alkalommal állt a dobogón, amikor egy Ferrari-versenyző nyerte a futamot. Talán most tudatosult benne, hogy amikor legközelebb ő győz, akkor már neki és csapatának fog megszólalni a Fratelli d’Italia. A videó alapján igencsak élvezte ezt a „főpróbát” a brit, bár Leclerc volt az, aki hazai pilótát imitálva már maga is éneklésbe kezdett.
— CL16__FanpageFr 🇲🇨 (@Cl16__FanpageFr) March 6, 2025
Loeb emberére talált
Az autósport-történelem egyik legsikeresebb alakjáról, Sébastien Loebről közismert, hogy tornászmúlttal rendelkezik, amit ünneplései során alkalmi hátraszaltókkal is prezentált már. A Sydney-ben rendezett Bajnokok Tornáján bemutatott produkciója azonban mindenkit meglepett: miután pénteken megnyerték a Nemzetek Kupáját Victor Martinsszal, a két francia egymással szemben kiállt a pódium elé, majd szinkronban mindketten hátraszaltóztak egyet! Kevesen tudták ugyanis, de az F2-es versenyző Martins gyerekkorában hat éven át szintén tornásznak készült!
— Race Of Champions (@RaceOfChampions) March 7, 2025
Üzenet Schumachernek
Minden egyes évben, amikor a motorsportvilág legkülönfélébb szegleteiből összegyűlnek a versenyzők a Bajnokok Tornájára, elmaradhatatlan a Michael Schumachert biztató üzenet. A hétszeres bajnok 2007 és 2012 között zsinórban hat alkalommal nyerte meg a csapatversenyt Sebastian Vettel oldalán, a 2013 végére, Thaiföldre tervezett esemény elmaradt, decemberben pedig megtörtént a német síbalesete. 2019 óta Vettel már Mick Schumacherrel alkot egy csapatot a Nemzetek Tornáján, de Németország sikerét megismételniük még nem sikerült.
— Race Of Champions (@RaceOfChampions) March 8, 2025
Ricciardo a rózsakertben
Az F1-es ülését a tavalyi Szingapúri Nagydíj után elveszítő Daniel Ricciardo egyelőre annyira nem gondolkodik a versenyzésen, hogy még az Ausztráliában rendezett Bajnokok Tornáján sem tűnt fel – pedig biztosak lehetünk benne, hogy a szervezők nem mulasztották el meghívni az ország legismertebb autóversenyzőjét.
A nyolcszoros nagydíjgyőztes a napokban belebegtetett egy bejelentést, ami ismét adhatott egy kis reménykedést a rajongók számára, hogy versenyzéssel kapcsolatos hír érkezik, ám ehelyett Ricciardo a saját brandjének építését folytatta. Enchanté nevű márkájával korábban már belépett a divatiparba, most pedig a ruhák mellé megérkezett egy bor, az Enchanté Rosé is. A videó így is tartalmaz érdekes utalásokat Ricciardo karrierjére, azzal kezdi például a felvezetőt, hogy „az utóbbi időben egy kicsit elvettem a lábam a gázpedálról”, de szóba kerül a shoey is a szinte rímekbe szedett szövegben, amelyben a pilóta igyekszik a lehető legtöbb szó végét „é” hangra kanyarítani.
Az egy négyzetméterre jutó, cipőből ivó ausztrálok száma kilő
Ricciardo nélkül sem volt hiány ausztrál versenyzőkből a Bajnokok Tornáján, öten is képviselték az országot, és volt is ok az ünneplésre, hiszen mindannyian jól mentek, Will Brown és Brodie Kostecki a csapatversenyben, Chaz Mostert pedig egyéniben lett második. Az esemény végén pedig ez a három Supercars-versenyző egy rendkívüli mutatvánnyal rukkolt elő: a szinkronizált cipőből ivással!
Mika Häkkinen szerint Mick Schumacher továbbra is visszatérhet a Forma–1-be. A kétszeres világbajnok egykori nagy riválisának fia pedig nem is adja fel.
Mick Schumacher nemrég arról beszélt egy interjúban, hogy mai fejjel miket csinálna másként a Forma–1-ben a Haasnál eltöltött két idénye során, illetve azt is leszögezte: biztos benne, hogy megállná a helyét a mostani mezőnyben. Az utóbbi két évet a Mercedes tartalékjaként töltő, tavaly óta a hosszú távú sportautó-világbajnokságban (WEC) az Alpine színeiben versenyző német az elmúlt hétvégén a Bajnokok Tornáján (ROC) szerepelt, itt pedig leszögezte, noha 2025-re nem jött össze neki az F1-es ülés, nem adja fel.
Mindezt azok után, hogy az apjával az F1-ben éveken át kemény csatákat vívó, 1998-ban és 2000-ben a vb-címért harcoló Mika Häkkinen támogatásáról biztosította őt. „Úgy vélem, továbbra is van esélye visszatérni a Forma–1-be. Az ajtó továbbra is nyitva áll, csak a megfelelő emberekkel kell beszélni. Van F1-es tapasztalata és van tapasztalata más sorozatokból is. Emellett fiatal. Ezek mind jó dolgok, mind pozitív tényezők – nyilatkozta a kétszeres világbajnok a Motorsport.com-nak, majd megjegyezte, Mick balesetekkel fűszerezett két idénye természetesen nem jó ajánlólevél. – A Forma–1 elképesztően sokat követelő környezet manapság. Ha elkövetsz három, négy, öt hibát, és megrongálod az autót, az egy vagyonba kerül a csapatnak. Pontosan ez az, amit a csapatok nem szeretnek. Nem akarják az összetört autók javítására költeni a pénzüket.”
„Természetesen jó dolog ilyesmit hallani Mikától, ő nagyon jól ismeri a sportágat – reagált Häkkinen szavaira Mick Schumacher a Speedweeknek. – Miként azt korábbi interjúkban elmondtam, úgy érzem, megvan bennem, ami az F1-hez kell. Meglátjuk, mi történik; még nagyon hosszú az év, a célom pedig, hogy 2026-ban visszatérjek. Meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok.”
Mivel a Cadillac érkezésével jövőre 10 helyett már 11 csapat lesz a királykategóriában, 20 helyett 22 ülés vár gazdára, Schumacher első számú célpontja pedig értelemszerűen a második amerikai istálló lehet. Erre a felvetésre azt mondta: „Ezen a ponton minden lehetőség szóba jöhet.”
Ezzel együtt nagyon nehéz látni, hogy három év kihagyással és az ő előéletével melyik csapat akarná leigazolni Schumachert, akit tavaly a Williams, az Alpine és a Sauber is kikosarazott. Eközben folyamatosan jönnek a fiatalok, miközben Mick sem öreg, de jövő márciusban már 27 éves lesz, így aztán az a kevés esélye folyamatosan kevesebb lesz. Tisztában van ezzel volt főnöke, Günther Steiner is, aki az RTL-nek tavaly úgy nyilatkozott: „nehéz lesz” a visszatérés, mert „ha hosszú ideig nem versenyzel – és az idén elég sok volt a szabad ülés –, akkor eléggé nehéz visszakerülni.”
2026-ot illetően a volt csapatfőnök úgy látta, „nem hiszi”, hogy Schumachernek lesz helye, míg Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója, illetve Bernie Ecclestone, az F1 egykori mindenható ura korábban azt tanácsolta Micknek, hogy engedje el a királykategóriát, és az azon kívüli autóversenyzői karrierre koncentráljon.
Alább azonban most közel három évtized távlatából nem ennek a futamnak a történéseit idézzük fel, hanem azt vesszük számba, hogy mi lett az 1998-as F1-es mezőny tagjaival azóta. Többeknek már a fiából is Forma–1-es pilóta lett, néhányan pedig – noha természetesen már nem versenyzőként – még mindig aktív szereplői a száguldó cirkusznak. Akad olyan is, aki már rég maga mögött hagyta a versenyzést, és olyan is, aki még mindig komolyan űzi.
Az 1998-as szezonban életében először világbajnoki címért harcoló, azt az utolsó versenyen, a Japán Nagydíjon meg is nyerő finn pilóta 30. életévét töltötte 1998-ban. Miután felért a McLarennel az F1 trónjára, 1999-ben megvédte a címét, majd 2000-ben zsinórban harmadszor is megkísérelte az első helyen zárni az összetettet, de ezúttal Michael Schumacher és a Ferrari már jobbnak bizonyult.
Häkkinen 2001-ben vonult vissza a Forma-1-től (noha hivatalosan ekkor még csak szabadságra ment), de a versenyzéssel nem hagyott fel, és 2005-től 2007-ig a német túraautó-bajnokság (DTM) mezőnyének tagja volt. Ezután vonult vissza végleg, noha egy-egy GT-versenyen még indult, és a mai napig visszatérő vendég a Bajnokok Tornáján.
Jelenleg versenyzőket menedzsel és egy IT-startupot is indított, emellett pedig számos nagyköveti pozíció birtokosa is. A nevével 2022 óta a svéd Viaplay televíziós szakértőjeként is találkozhatunk, de különböző egyéb felületeken is rendszeresen véleményt mond az F1 aktuális történéseiről.
Az 1998-as szezonban a világbajnoki címet az 1997-es idényhez hasonlóan az utolsó futamon elveszítő Michael Schumacher 29 évesen szintén ereje teljében volt. Bajnoki riválisa 8 sikere mellett 98-ban 6-szor nyert, és olyan emlékezetes győzelmeket is szerzett, mint az 1998-as hungaroringi diadal.
Hogy ezután mi következett, azt alighanem senkinek sem kell bemutatni: 1999-es lábtörése abban az évben ugyan még meggátolta a németet abban, hogy visszavezesse a Ferrarit a csúcsra (noha a maranellóiak már megnyerték a konstruktőri vb-címet), de 2000-től beindult a Ferrari és a Schumacher-henger, ami végül öt közös egyéni és hat konstruktőri elsőséget hozott.
Schumacher a 2006-os visszavonulása után 2010-ben visszatért a Mercedesszel, de három év alatt csak egyetlen dobogós helyezést ért el, noha elévülhetetlen érdemeket szerzett a későbbi sikercsapat alapjainak letételében.
2013 decemberében bekövetkezett síbalesete óta csak minimális információnk van a hétszeres világbajnok hogylétéről, hiszen azóta nem szerepelt a nyilvánosság előtt, és továbbra is svájci otthonában igyekszik a lehető legjobban felépülni az életét alapjaiban megváltoztató balesetből.
David Coulthard
Az 1998-as szezonban 27 éves Coulthard mindössze egy győzelmet szerzett, és Häkkinentől, illetve Schumachertől jócskán lemaradva a pontverseny 3. helyén zárt. A legemlékezetesebb momentuma abból az évből kétségtelenül a Schumacherrel történt spái balesete volt, ami után a német átment a McLaren garázsába, hogy nekirontson riválisának, miközben azzal vádolta a skótot, hogy meg akarta őt ölni. Coulthard később elismerte, hogy nem lett volna szabad a szakadó esőben elvennie a gázt az ideális íven, és utólag már másként cselekedne.
1999-ben aztán már kétszer nyert, de a pontversenyben csak 4. lett, mielőtt 2000-ben és 2001-ben már jó ideig vb-aspiránsként tekinthettünk rá. Legjobb eredményét utóbbi szezonban érte el azzal, hogy második lett a címet már az augusztusi Magyar Nagydíjon bebiztosító Schumacher mögött.
A skót pilóta 2005-re átigazolt a Red Bullhoz, majd 2008 végén innen vonult vissza, hogy aztán három szezonon át ő is a DTM-ben folytassa. Häkkinennel ellentétben belőle főállású F1-es szakértő és televíziós kommentátor lett, amit a mai napig csinál. Emellett a Red Bull-családdal is megmaradt a jó viszonya, így rendszeresen bemutatózik az energiaitalos csapat korábbi autóival. Versenyezni már nem szokott, kivéve a Bajnokok Tornáját, amelyen ő is rendszeres vendégnek számít.
Eddie Irvine
Senki, még az 1998-as szezon alatt már 32 éves Eddie Irvine sem gondolta volna, hogy egy évvel később a vb-címért küzdhet, hiszen harmadik ferraris idénye is arról szólt, amiről az első kettő: Michael Schumacher segítéséről. Az 1998-ban 8 dobogós helyezést is elérő ír tempójával nem volt teljesen megelégedve a csapat, de szerződése volt 99-re, így maradt, majd az utolsó versenyig a vb-cím első számú esélyesének számított, de végül alulmaradt Häkkinennel szemben.
A 2000-es szezonra Irvine a Jaguarhoz szerződött, de 3 idény alatt csak két dobogóra futotta az elképesztően rosszul menedzselt istállónál, mielőtt 2002 végén szögre akasztotta a sisakját. Ezután szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, és csak időről időre egy-egy sarkos nyilatkozattal hallatott magáról. A remek üzleti vénával megáldott pilóta az ingatlanbizniszben lett sikeres Észak-Írországban és az Egyesült Államokban, illetve megalapította az Eddie Irvine Sports-ot, egy multifunkcionális létesítményt Bangorban, a szülőhelyéhez közel.
Jacques Villeneuve
Címvédőként a 27 éves Jacques Villeneuve csak külső szemlélője volt az 1998-as vb-harcnak, miután a Williams nem tudott megfelelően alkalmazkodni a jóval keskenyebb autókat és barázdált gumikat hozó szabályváltozásokhoz. Azért két dobogós helyezés így is összejött, a kanadai pedig 5. lett a pontversenyben, aminél előrébb már soha többé nem végzett.
1999-re átigazolt a Tyrrellt felvásároló BAR-hoz, amelynél 2003 végéig, viharos körülmények között történt távozásáig versenyzett. A 2004-es szezon végén beugróként tért vissza a Renault-hoz, majd 2005-re Peter Sauber ajánlott neki ülést, és miután kikapott Felipe Massától, maradt 2006-ra is az immár BMW-Sauber néven futó gárdánál, de a Magyar Nagydíj előtt gyenge teljesítménye miatt kirúgták.
A versenyzéssel azonban azóta sem hagyott fel, sőt, számos sorozatban megfordult. Versenyzett a NASCAR-ban, a Formula E-ben, ralikrosszban és a sportautózásban is. Legnagyobb sikerét 2008-ban ért el, amikor második lett a Peugeot-val a Le Mans-i 24 óráson (ha megnyerte volna, Graham Hill után ő lenne a második pilóta, akinek összejött a Triple Crown). Legutóbb a Vanwallnál tűnt fel a WEC királykategóriájában, de a 2023-as szezon közben innen is ellentmondásos módon távozott.
A versenyzés mellett zenei karrierrel is próbálkozott, de főként televíziós szakértőként találkozhattunk és találkozhatunk vele a mai napig a Forma-1-es futamokon, illetve 2025-ös hír, hogy nagykövetként visszatért a Williamshez.
Damon Hill
Az Arrowsnál töltött egyetlen szezon után az 1996-os világbajnok 1998-ra a Jordanhez igazolt, életkora (98-ban töltötte a 38-at) miatt pedig sejthető volt, hogy ez az utolsó szerződése az F1-ben. Idényének első fele katasztrofálisan alakult (az első 10 versenyen még pontot sem szerzett), de egy németországi 4. hely képében megjött az áttörés, a belgiumi esőkáoszban pedig megszerezte a Jordan fennállásának első F1-es győzelmét, amely mindjárt kettős győzelem is volt egyben, hiszen Ralf Schumacher végzett a második helyen. Az ezutáni három futamból még kétszer szerzett pontot (Olaszországban 6., Japánban 4. lett), aminek köszönhetően a 6. helyezést érte el az összetettben.
1999-ben viszont már csak halvány árnyéka volt önmagának, mivel már szezon közben eldöntötte, hogy visszavonul, és saját bevallása szerint onnantól már csak arra ügyelt, hogy ne essen baja. Ezután több, motorsporttal kapcsolatos üzleti vállalkozásban is részt vett, majd ő lett a brit autóversenyzők klubjának (BRDC) elnöke, illetve fia, Josh versenyzői karrierjének egyengetésében is főszerepet vállalt.
Miután egyre több alkalommal tűnt fel televíziós szakértőként, 2012-ben a Sky Sports állandó stábjának tagja lett, és egészen az idei évig rendre láthattuk a paddockban ebben a szerepkörben, 2025-re azonban nem hosszabbították meg a szerződését. Egy interjúban Hill erősen utalt rá, hogy azért, mert rendszeresen kritizálta a Red Bullt és Max Verstappent.
Heinz-Harald Frentzen
Az egykor Michael Schumachernél is többre taksált, 1998-ban 31 éves Frentzen zsinórban másodszor kapott ki Jacques Villeneuve-től, a szezon végén pedig nem volt maradása a Williamsnél, úgyhogy visszament ahhoz a Jordanhez, amelynél a Forma-3000-ben már versenyzett.
1999-ben váratlanul a világbajnoki címért zajló csatában is részt vett és két versenyt is nyert, de mint kiderült, ez volt az utolsó szezon, amelyben komolyan számolni lehetett vele. 2001-ben szezon közben szakított a Jordannel, majd a haldokló Prosthoz szerződött. 2002-ben egy szintén csődközelben álló csapat, az Arrows következett, majd utolsó szezonjában, 2003-ban a Saubernél vezetett le.
Ő sem hagyott fel teljesen a versenyzéssel az F1-es búcsú után, és a DTM-ben, a SpeedCar Series-ben és GT-autókkal versenyzett, de nyerni már sehol sem tudott. A versenyzésen kívül a család temetkezési vállalkozásában dolgozott, majd számos, fenntarthatósággal és megújuló energiával kapcsolatos projektben részt vett.
Az F1-es paddocktól azonban távol maradt, egészen 2023-ig, amikor is hirtelen elkezdett ipari mennyiségben posztolni a z X-en, nosztalgiacunamit zúdítva a követőire. Mint kiderült, ennek köze volt ahhoz, hogy lánya, Léa Frentzen elkezdett aktívan érdeklődni apja pályafutása iránt.
Alex Wurz
Az F1-ben 1997-ben Gerhard Berger helyetteseként bemutatkozó, teljesítményével 1998-ra a Benettonnál állandó ülést kiérdemlő 24 éves Wurz ázsiója igen magasan volt ebben az évben, és a szezon első felében bizonyította is rátermettségét, hiszen 9 verseny alatt öt darab 4. és egy 5. helyezést szerzett (nem csoda, hogy a Ferrari ki is szemelte Irvine helyére). Az 1999-es és 2000-es szezonban azonban már egyaránt kikapott Giancarlo Fisichellától, így 2001-re nem maradt ülése.
Viszont a McLaren tesztpilótájaként 2001 és 2006 között többet vezethetett, mintha versenyzett volna – ami olykor életveszélybe is sodorta –, miközben abban reménykedett, hogy a wokingiaknál versenyzői üléshez juthat. Ez végül megtörtént, de csak beugróként szerepelhetett a 2005-ös San Marinói Nagydíjon, viszont a Williams színeiben 2007-ben visszatérhetett egy utolsó teljes idényre.
Teszt- és fejlesztőpilótaként ezután is az F1 közelében maradt, miközben visszatért a sportautózás világába, és a Peugeot-val 2009-ben ismét megnyerte a Le Mans-i 24 órást (1996-ban a Porsche színeiben egyszer ez már összejött neki). A versenyzéstől 2015-ben vonult vissza, de azóta is szoros kapcsolatban áll az autósporttal. Nem utolsó sorban ő a grand prix-versenyzők érdekvédelmi szervezetének, a GPDA-nak az elnöke, de pályatervezésben és egyéb, versenyzőképzéssel és a közutak biztonságával kapcsolatos projektben is részt vesz.
Giancarlo Fisichella
Wurz 1998-as csapattársa, az akkor 25 éves Giancarlo Fisichella erre az évre igazolt át a Benettonhoz, miután 1997-ben, első teljes F1-es idényében a Jordannél versenyzett. Mint azt fentebb említettük, első közös szezonjukban az osztrák bizonyult jobbnak, de a sebességét már a Jordannél bizonyító olasz 1999-ben és 2000-ben is visszavágott.
Fisichella később visszatért Eddie Jordan csapatába és 2003-ban a kaotikus Brazil Nagydíjon megszerezte pályafutása első győzelmét, majd 2004-ben a Saubernél tett egy kitérőt, hogy 2005-től Fernando Alonso csapattársa legyen a Renault-nál. Noha 2005-ben és 2006-ban is nyert egy-egy futamot, a mindkét évben vb-címig jutó spanyol teljes mértékben elhomályosította őt.
Ez megnyitotta előtte az utat, hogy csatlakozzon a vörösök GT-részlegéhez, amelynek azóta is tagja. 2011-ben a Le Mans Series-ben, 2012-ben a világbajnokságon nyert kategóriájában, utóbbi évben ráadásul a Le Mans-i 24 óráson is összejött neki a kategóriagyőzelem. Emellett Fisichella DJ-ként is fel-feltűnik, 2023-ban pedig ő volt a sztárvendég Magyarország legújabb versenypályája, a Balaton Park Circuit megnyitóján.
Ralf Schumacher
Az 1998-ban 23 éves Ralf Schumacher pályafutása második F1-es szezonjának vágott neki a Jordannel, és igencsak hullámvasútszerű idényt teljesített, amelynek a Belga Nagydíj lehetett volna a fénypontja, csakhogy Eddie Jordan megtiltotta neki, hogy megtámadja a győzelemért a futamot vezető Damon Hillt, ami végül oda vezetett, hogy bátyja, Michael kivásárolta őt a szerződéséből és 1999-ben már a Williamsnél versenyzett.
Emellett az Olasz Nagydíjon elért 3. helyének köszönhetően történelmet írt, hiszen a futamot megnyerő Michael Schumacherrel ők lettek az első testvérpár, amely egyszerre állhatott dobogóra az F1-ben.
A Williamsnél hat idény alatt hat győzelmet szerzett, de a világbajnoki címért egyszer sem tudott harcba szállni, mert az egyetlen szezonban, amelyben erre lehetett volna esélye (2003), Juan Pablo Montoya lépett elő Michael Schumacher és KimiRäikkönen kihívójává. Ralf Schumacher ezután a Toyotával próbált szerencsét, de itt már a győzelem sem jött össze, így 2007 végén búcsút intett a királykategóriának és a DTM-ben folytatta. Öt idény alatt két dobogós helyezés volt a mérleg, mielőtt 2012-ben visszavonult.
Manapság a német Sky F1-es szakértőjeként találkozhatunk vele rendszeresen az F1-ben, miközben fia, David Schumacher karrierjét egyengeti. Emellett tavaly jókora meglepetést okozott azzal, hogy coming outolt, azaz nyíltan felvállalta, hogy meleg.
Jean Alesi
Az 1998-ban 9. szezonját taposó, 35 éves Jean Alesi a Benettonnál eltöltött két szezon után igazolt át a Sauberhez, amellyel a Belga Nagydíjon megszerezte karrierje utolsó dobogós helyezését az F1-ben. 1999-re is maradt a svájci csapatnál, de abban az évben már csak 2 pontot szerzett, utolsó két éve pedig igencsak feledhetőre sikerült a gyengécske Prosttal, amelyet a 2001-es Magyar Nagydíj előtt hagyott el, hogy a Jordannél zárja le F1-es pályafutását.
Ő már jóval sikeresebb volt a DTM-ben (2002-től 2006-is versenyzett ott), mint Ralf Schumacher, David Coulthard vagy Mika Häkkinen, hiszen összesen 5-ször nyert. A túraautós szezonok után jött két év a SpeedCar Series-ben, ami után már csak elvétve tűnt fel versenypályán. 2010-ben második lett a GT2-es kategóriában a Le Mans Series-ben, 2012-ben pedig a harmatgyenge Lotusszal szerencsét próbált az Indy 500-on, de ez a kaland katasztrofálisan sikerült.
Azóta alkalmanként történelmi autókat vezet, 2021-ben Monacóban például összetörte Niki Lauda Ferrariját, azaz pontosabban nekimentek, miután elváltotta magát. Emellett fia, Giuliano pályafutásának menedzselésében is részt vesz.
Alesi monacói autótörése:
Rubens Barrichello
Az 1998-ban már 6. szezonját kezdő, de még akkor is csak 26 esztendős Rubens Barrichello az 1998-as mezőny egyik olyan tagja, aki a mai napig a legkomolyabban és legnagyobb rendszerességgel versenyez, hiába tölti az idén az 53-at. Rubinho 98-ban második idényét kezdte Jackie Stewart F1-es istállójában, a borzasztóan megbízhatatlan autó miatt azonban nagyon gyatra éve volt.
Az ezekben a szezonokban nyújtott teljesítménye azonban elég volt ahhoz, hogy felkeltse a Ferrari érdeklődését, és a 2000-es szezontól kezdve egészen 2005 végéig Michael Schumacher csapattársa legyen. Noha a bajnoki címért soha nem tudott harcba szállni, összesen 11 futamot nyert vörösben.
A Ferrarit egy szezon közbeni nézeteltérés miatt egy évvel a szerződése lejárta előtt hagyta el, hogy 2006-tól a BAR-Hondához igazoljon. Miután végigszenvedte a csapattal a 2007-es és 2008-as szezont, 2009-ben a Brawn GP-vel ismét világbajnok autóba ülhetett, de ekkor Schumacher helyett Jenson Buttonnal nem bírt el, noha két futamot így is nyert.
Több mint 10 éven át ő tartotta a legtöbb futamon induló F1-es pilóta rekordját, búcsúja azonban nem sikerült a legfényesebbre, hiszen két Williamsnél eltöltött szezon után még folytatta volna, a grove-iaknak azonban fizetős pilóta kellett. Barrichello így jobb híján lehúzott egy szezont az IndyCarban, majd 2013-tól hazája túraautós bajnokságában, a számos korábbi pilótát felvonultató brazil Stock Car-szériában tekeri a kormányt, ahol előbb 2014-ben, majd 2022-ben, immár 50 évesen is bajnok lett. Eközben fia, Eduardo pályafutását is egyengeti: előbb egy csapatban versenyeztek a Stock Carban, Eduardo pedig az idén bemutatkozhatott a WEC LMGT3-as kategóriájában az Aston Martinnal.
Mika Salo
Az 1998-ban 31 éves finn pilóta három Tyrrellnél töltött szezont követően igazolt át az Arrows-istállóhoz, amellyel 98-ban 4. lett a Monacói Nagydíjon. Ettől eltekintve nem szerzett pontot, majd az év végén innen is távozott, hogy 1999-ben a BAR-nál, majd a Ferrarinál legyen beugró. Utóbbinál Michael Schumacher helyetteseként megnyerhette volna a 99-es Német Nagydíjat, de el kellett engednie Eddie Irvine-t.
2000-ben a Saubernél talált magának ismét állandó ülést, 2001-ben viszont nem versenyzett, mert az F1-be készülő Toyotához csatlakozva a japánok autóját tesztelte. Utolsó szezonját 2002-ben teljesítette a Toyotával, majd a sportautózás felé vette az irányt. 2008-ban és 2009-ben kategóriagyőzelmet ért el a Le Mans-i 24 óráson, majd feltűnt az ausztrál V8 Supercars néhány futamán. 2012-ben megnyerte a Goald Coast 500-at, 2014-ben pedig a legendás bathursti 12 órást.
Napjainkban leginkább az FIA sportfelügyelőjeként láthatjuk az F1-es hétvégéken.
Pedro Diniz
Az F1 történetének egyik legalulértékeltebb fizetős versenyzője egy Fortinál majd egy Ligier-nél eltöltött idény után Salo csapattársa lett az Arrows-nál. A Parmalat által támogatott, akkor 28 esztendős brazil tempóban többnyire elmaradt csapattársától, ám monacói 6. és spái 5. helyezése így is kiemelendő.
Ezután még két idényt húzott le az F1-ben a Sauber pilótájaként, de 2001-re már nem talált magának ülést, így inkább a Prost-istálló vezetőségében folytatta, miután családja részesedést szerzett a Professzor csapatában. Ez a kaland nem tartott sokáig (szinte azonnal összeveszett Prosttal), mint ahogyan a Brazíliában létrehozott, 2006-ig fennálló Formula Renault 2.0-s istállója sem.
Diniz ezután teljesen elfordult a motorsporttól és organikus farmot hozott létre (2010-től 2017-ig ott is élt, és csak azután költözött vissza a család Sao Paulóba, hogy nagyobbak lettek a gyerekek), elmondása szerint pedig nem sokat tud napjaink Forma-1-éről, a futamokat is csak alkalomadtán nézi meg. Mint mondta, olyan érzés, mintha az F1-es karrierje egy előző életében történt volna, de így is nagyon szép emlékeket őriz róla.
Johnny Herbert
Jean Alesi csapattársaként az akkor 34 éves Johnny Herbert 1998-ban a harmadik idényét kezdte a Sauberrel, de csak egyetlen pontra futotta tőle. 1999-re a Stewarthoz szerződött, amellyel óriási meglepetésre megnyerte az Európa Nagydíjat. Maradt a csapatnál azután is, hogy Sir Jackie Stewart eladta azt a Fordnak és Jaguar lett belőle, de a 2000-es év már csak szenvedés volt neki, utólag pedig elismerte, hogy hamarabb vissza kellett volna vonulnia az F1-től.
2001-ben még az Arrows tesztpilótájaként a sportág vérkeringésében maradt, miközben ismét elkezdett sportautókkal versenyezni és a Le Mans-i 24 óráson is részt vett. Mivel 1991-ben a Mazdával már megnyerte a legendás versenyt, mindenki azt várta, hogy ismét sikeres lesz, de „csak” zsinórban három második helyezés jött neki össze 2002 és 2004 között.
2008-ban megnyerte a Speedcar Series első idényét, majd 2009-ben 9 futam erejéig a brit túraautó-bajnokságban is láthattuk. Ezután egy rakás kisebb bajnokságban tűnt fel, de ez már tényleg csak levezetés volt, miközben 2012-ben Hill-lel együtt szakértőként csatlakozott az F1-es közvetítési jogokat a BBC-től megszerző Sky Sports-hoz, ahol egészen 2023-as menesztéséig dolgozott. Emellett Salóhoz hasonlóan az FIA sportfelügyelőjeként is tevékenykedett, de innen is kirúgták, amit Hillhez hasonlóan a Red Bull ténykedésének tulajdonított.
Jarno Trulli
Az időmérő-specialista olasz 23 évesen élete második teljes szezonját kezdte az F1-ben a Prost istállóval, ahová az 1997-es idény közben igazolt a Minarditól. A csapat egyetlen az évi pontját is ő szerezte egy 6. helyezéssel a Belga Nagydíjon, és maradt 1999-re is, de azon túl, hogy életében először dobogóra állhatott, sok babér nem termett neki ekkor sem.
Két, Jordannél töltött szezon után 2002-ben átigazolt a Renault-hoz, amellyel 2004-ben Monacóban megszerezte első és egyetlen győzelmét, majd Ralf Schumacherrel karöltve (valójában ő kicsit korábban, már a 2004-es idény végén megérkezett) csatlakozott a Toyotához. Itt hiába lett a csapat vezére, és dolgozott a japánok sikeréért öt idényen át, nyerni ő sem tudott a gárdával.
Ezután pedig már nem is ülhetett versenyképes autóban, mivel csatlakozott a 2010-ben bemutatkozó Lotus Racinghez, amellyel két éven át küzdött a mezőny hátsó felében, ráadásul csapattársa, Heikki Kovalainen is legyőzte. Az F1 után még saját csapattal szerencsét próbált a Formula E-ben, és szerzett is egy pole pozíciót, de egy idény után lehúzták a rolót.
Manapság Trulli saját borászatot működtet és fia, Enzo versenyzői karrierjét egyengeti.
Trulli később futamgyőzelemig jutott az F1-ben, de vb-címet sosem nyert:
If you're going to win one race in #F1, where better than the #MonacoGP?
Kevin Magnussen édesapját egykor Sir Jackie Stewart a következő Ayrton Sennaként aposztrofálta, de a dán versenyző rövidke F1-es pályafutása már az 1998-as szezon közben derékba tört, mivel Barrichello felmosta vele a padlót, és a hozzáállását is sok mindennek lehetett nevezni, csak profinak nem.
Miután 25 évesen újra kellett terveznie a karrierjét, néhány CART-futam után a sportautózásban találta meg a számításait. A Corvette Racing színeiben összesen 4 kategóriagyőzelmet zsebelt be a Le Mans-i 24 óráson, illetve megnyerte a Daytona-i 24 órást, kétszeres bajnok lett az észak-amerikai sportautó-bajnokságban és számos győzelmet szerzett a dán TCR-ben.
Noha már elmúlt 50 éves, Jan Magnussen a mai napig versenyez.
Shinji Nakano
A Forma-1-ben 1997-ben, a Mugen-Honda motorokkal versenyző Prosttal debütáló Shinji Nakanónak az 1998-as volt a második, egyben utolsó szezonja a legjobbak között. Miután az előző idényben Olivier Panis, majd a francia lábtörése után a helyére beugró Jarno Trulli is jobb volt nála, a japán a Minardinál kapott újabb esélyt, és bár a Kanadai Nagydíjon közel járt a pontszerzéshez, az olasz kiscsapat végül nem tartotta őt meg.
Ezután három éven át, 2000-től 2003-ig a CART-ban versenyzett, de még dobogós helyezést sem ért el, úgyhogy inkább átnyergelt a japán GT-versenyzésre és a hosszú távú világbajnokságban is kipróbálta magát. Az utolsó teljes szezonját a 2006-os Le Mans Series-ben teljesítette, miközben 9 alkalommal vett részt a Le Mans-i 24 óráson, de kategóriagyőzelmet sem ért el.
Az utóbbi években többször is feltűnt szakértőként a sportág körül, illetve aktív szerepet vállal a Honda fiatal versenyzőket felkészítő programjában.
Az 1998-as szezon elején a maga 19 évével minden idők harmadik legfiatalabb F1-es pilótájává előlépő (azóta már hátraszorult a 9. helyre, és Andrea Kimi Antonelli bemutatkozásával hamarosan már csak 10. lesz) argentin a Minardinál mutatkozott be a száguldó cirkuszban, de nem sikerült maradandót alkotnia, noha a tempója nem volt rossz, ami miatt a Minardi meg is tartotta volna 1999-re. Legjobb eredményét, egy 8. helyet a San Marinó-i Nagydíjon érte el. Ezen kívül még háromszor látta meg a kockás zászlót, de ezeken a futamokon a legjobb 10-be sem került be.
Noha szerződése volt, az 1998-as idény után egyik pillanatról a másikra otthagyta az F1-et, és senki sem igazán tudja, hogy miért. A Japán Nagydíjon Tora Takagival ütközött, aminek következtében az autója felrepült a levegőbe és igencsak keményen ért földet. Tuero hátsérülést szenvedett, de ennek valószínűleg nincs köze ahhoz, hogy hátat fordított a száguldó cirkusznak. Az argentin sajtó inkább azt jelölte meg okként, hogy elege lett a mezőny végén autózásból és a sorozatos kiesésekből, ezért inkább hazatért Argentínába, hogy a családja közelében versenyezhessen.
Egy rövid, FIA GT-ben tett 2008-as kitérőt leszámítva pályafutását egészen 2016-os visszavonulásáig hazája túraautós bajnokságában folytatta, amelyben 2008-ban bajnoki címet nyert. Azóta nem sokat hallani róla, legutóbb 2020-ban került be a hírekbe azzal, hogy elég súlyos motoros balesetet szenvedett, de sikerült felépülnie.
Ricardo Rosset
A sokak által minden idők egyik legrosszabb F1-es pilótájának titulált brazil 1996-ban, az előző év nemzetközi Forma-3000-es bajnokságának ezüstérmeseként mutatkozott be a Forma–1-ben a Footwork istállóval, ahol minden időmérőn kikapott Jos Verstappentől és pontot sem szerzett (a holland is csak egyet). Rosset azt állította, hogy a csapat autói nem voltak egyformák, mert a pénzszűke miatt nem állt rendelkezésre elég tartalék alkatrész, és inkább Verstappen autójára koncentráltak.
1997-re aztán csatlakozott a hamvába holt Lola-projekthez, hogy az istálló korai csődje után ülés nélkül maradjon. 1998-ra azonban így is talált magának helyet a Tyrrellnél, ahol nem tudta felvenni a kesztyűt az újonc Tora Takagival, ráadásul 5 versenyre sem tudta kvalifikálni magát (Barcelona, Monaco, Hockenheim, Hungaroring, Suzuka) úgy, hogy abban az évben rajta kívül senki sem maradt le futamról a 107%-os szabály miatt.
Ezek után nem meglepő, hogy a szezon végével elköszöntek tőle, ő pedig az F1-et 30 évesen hátrahagyva a családi sportruházati cégben vállalt szerepet. Tíz éven át nem is versenyzett, de 2008-ban elkezdett brazil GT-bajnokságokban indulni, majd háromszor (2010, 2013, 2015) megnyerte a brazil Porsche GT3 Kupát és vendégszerepelt a brazil Stock Car bajnokságban is.
Embed from Getty ImagesAz autó sem segítette, de Rosset harmatgyenge produkciót nyújtott az F1-ben
Toranosuke Takagi
27 év távlatából akár legyinthetnénk is az F1-ben csupán két szezont megélt Tora Takagira, mondván egy volt a sok középszerű japán pilótából, és a 32 verseny alatt szerzett 0 pont még alá is támasztaná ezt. Harvey Postlethwaite, a Tyrrell néhai technikai igazgatója ugyanakkor „hosszú idő óta az egyik legtehetségesebb” pilótának nevezte 1998-ban a New York Times-ban, és sokan úgy tekintettek rá, mint az első japánra, akinek tehetsége alapján is helye van a Forma-1-ben, és nemcsak a különböző szponzori és/vagy motorszállítói szerződések miatt került oda.
A kis költségvetésből gazdálkodó, ezért szezon közbeni fejlesztésre nem igazán költő Tyrrell-lel azonban ő sem tudott csodát tenni és két darab 9. hely lett 24 évesen teljesített újoncidényének legjobb eredménye, de a nála rutinosabb Rosset-t simán verte, az időmérőkön átlagosan 1,4 másodperccel (!) volt gyorsabb nála. Nem véletlen, hogy Martin Brundle a 12. helyre tette őt a szezon végi értékelésében, olyanok elé, mint Rubens Barrichello, Mika Salo vagy Johnny Herbert.
Takagi 1999-re a BAR-rá formálódó Tyrrelltől az Arrowshoz került és minimálisan Pedro de la Rosát is legyőzte az időmérős átlagteljesítményben, de a spanyol szerezte a csapat egyetlen pontját, a japánnak pedig az év végén ajtót mutattak, hogy helyet csináljanak Jos Verstappennek. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Takagiból hiányzott a következetesség, az erőnléte sem volt megfelelő, és az angol nyelvet sem tudta elsajátítani, ami alapból nagy hátrányt jelentett az egyébként is introvertált személyisége mellé.
Hogy mennyire is volt jó valójában, azt hazatérve a Formula Nipponban mutatta meg, ahol 2000-ben 10-ből 8 versenyt megnyerve (9 is lehetett volna, csak motorhiba miatt az élről kiesett) lett bajnok. Hogy mekkora teljesítmény volt ez, azt jól példázza, hogy azóta sem sikerült senkinek 5-nél több versenyt nyerni a japánok első számú formaautós szériájában.
Ezután megpróbált visszatérni az F1-be, de ez nem jött össze – pedig a BAR-nál is járt egy tesztpilótai megállapodás reményében, illetve 2002-ben tesztelte a Toyotát –, úgyhogy az IndyCarban próbált szerencsét. Itt a legjobb eredménye egy Texasban elért 3. hely lett, a 2003-as Indy 500-on pedig ő lett a verseny újonca az 5. helyen végezve. 2005-ben visszatért szülőhazájába és a Formula Nipponban versenyzés mellett első nekifutásra megnyerte a Super GT bajnoki címét.
A Formula Nipponban a 2007-es volt az utolsó éve, de a 2000-es sikereinek már a közelébe sem került, míg a Super GT-ben 2008-ban, 34 évesen akasztotta szögre a sisakját, hogy főállásban a csapatvezetésre koncentráljon, hiszen a Toyotával összeállva korábban saját csapatot alakított mindkét sorozatban. A mai napig együttműködik a gyártóval, amelynek különböző akadémiai programjaiban segít, illetve saját gokartos boltot üzemeltet Takagi Planning néven.
Olivier Panis
Nagyot fordult a világ a 31 esztendős Olivier Panisszal az 1998-as szezonra. 1997-ben még a francia versenyző volt a meglepetésember a Prosttal – a Spanyol Nagydíjat akár meg is nyerhette volna, ha nem tartják fel körökön át –, amely nagyban profitált a Bridgestone-gumik remek teljesítményéből, de kanadai kettős lábtöréséből felépülve már nem tudta megismételni a korábbi eredményeit. Az 1998-as Prost ráadásul finoman szólva sem sikerült valami fényesre, Panis így 0 ponttal zárta az évet, majd 1999-ben is csak két pontot szerzett.
A 2000-es szezonra a McLarenhez szegődött tesztpilótának, hogy 2001-ben a BAR-ral térjen vissza a mezőnybe. Itt két évet húzott le, de Jacques Villeneuve mindkétszer előtte végzett. Ezután 2003-ra a Toyotához igazolt, de itt is csak 6-6 pontra futotta az első és a második évében, 2004 végén pedig visszavonult a Forma-1-es versenyzéstől, de 2006 végéig még a japánok tesztpilótája maradt.
A versenyzéssel azonban teljesen nem hagyott fel, és a GT- illetve sportautózásban vezetett le, éveken át a francia GT-bajnokságban és a Le Mans Series-ben versenyezve, miközben négyszer a Le Mans-i 24 óráson is elindult, ahol legjobb eredménye két összetett 5. helyezés lett. Alkalmanként még az utóbbi években is feltűnt itt-ott, de már leginkább saját csapata, a Panis Racing menedzselésével foglalkozik.
Jos Verstappen
Jos Verstappent a fiatalabb generáció már leginkább Max Verstappen apjaként ismeri, aki rendszeresen elkíséri fiát a versenyekre. De korábban „Jos the Boss” is az F1-ben rótta a köröket: német Forma-3-as bajnokként 1994-ben mutatkozott be JJ Lehto helyetteseként a Benettonnál, majd szezon közben megkapta a finn ülését és Hockenheimben majdnem az autóban égett.
Michael Schumacherrel nem tudta felvenni a versenyt – viszont jó barátságba került a némettel, ami a későbbi években is megmaradt –, így 1995-től csak kiscsapatoknál kapott lehetőséget. Így került – még mindig csak 26 évesen – 1998-ra a Stewarthoz, mint a Kanadai Nagydíj után kirúgott Jan Magnussen utódja, de csak fél szezont húzott le Rubens Barrichello mellett.
1999-re nem jutott neki ülés, de 2000-ben az Arrows-nál visszatért két szezon erejéig, majd 2002-ben ismét partvonalon kívülre szorult, hogy 2003-ban még fusson egy évet a sereghajtó Minardival. A 2005/2006-os szezonban az A1 GP-ben még futamot nyert a holland csapat színeiben, 2008-ban és 2009-ben pedig elindult a Le Mans-i 24 óráson, de ekkoriban versenyzés helyett már főként Max karrierjét egyengette.
Miután Max 2021-ben világbajnok lett és azóta zsinórban négy címnél tart, Jos ismét kedvet kapott a versenyzéshez és ralizni kezdett. Az idén már az Európa-bajnokságon indul, így a magyarországi fordulón, a Rally Hungaryn is részt vesz.
