Fernando Alonso 43 évesen is fiatalokat megszégyenítő teljesítményre képes a Forma–1-ben, de fiatalabb már ő sem lesz, és nem zárható ki, hogy előbb-utóbb olyan helyzetben találja majd magát, amilyenben még soha korábban nem volt.
Mióta 19 évesen a Minardival betoppant a száguldó cirkuszba, Fernando Alonso mindig tett róla, hogy aktuális csapatának a teljesítménye, pontosabban annak hiánya miatt ne legyen oka az elküldésére. A Renault-t 2006-ban önszántából hagyta el a McLaren kedvéért, majd a wokingiaktól a csapaton belül kialakult tarthatatlan helyzet miatt, kvázi közös megegyezéssel jött el, hogy aztán a Renault-hoz visszatérve másodjára a Ferrari miatt intsen búcsút a franciáknak. Maranellóból a sikertelen évek után szintén úgy távozott, hogy már egyik fél sem hitt a közös folytatásban, majd az újabb mclarenes időszak végén egy időre szögre akasztotta a sisakját, hogy más kalandok után nézzen.
Ezután az Alpine színeiben tért vissza (harmadszor is Enstone-ba igazolva), ahol már az első évében lecsapott az Aston Martin ajánlatára, így 2022 óta a silverstone-i csapatot erősíti. Jelenlegi szerződése 2026 végéig szól, legalábbis ami pilótaként köti az istállóhoz, hiszen korábban többször elmondta, hogy ha nem versenyzőként, akkor más minőségben 2026 után is az Astonnal tervez.
A Szaúd-arábiai Nagydíjon arra a kérdésre, hogy az Aston Martinnal már jó ideje rendszeresen összeboronált Max Verstappent fenyegetésnek látja-e a jövő évi ülésére, Alonso úgy felelt: „Nem hiszem, mivel szerződésem van a következő évre.”
Alonso visszasüllyed oda, ahol első F1-es szezonjában, a Minardival volt?
A spanyol veterán tehát 2026 végéig mindenképpen F1-es pilótaként tervezi a jövőjét, az utána következő időszak viszont még képlékeny. „50 éves koromig nem [folytatom], de nem tudom. Ezért hagytuk nyitva a lehetőséget. Az idei és a következő évben versenyezni akartam a szabályváltozások miatt, és meg akarom tapasztalni a 2026-os szabályokat és a Honda érkezését” – idézi őt a Motorsport Week.
Azt ugyanakkor Alonso most sem vetette el, hogy nem a 2026-os lesz az utolsó éve. „2026 után idényről idényre fogok haladni. Meglátom, hogyan érzek, mennyire vagyok motivált. Most nagyon motivált vagyok, de nem tudom ezt 3-4 évvel előre is garantálni, [és nem akarom] hátráltatni a csapatot.”
„Őszintén tudunk beszélgetni és megnézni, mi a legjobb a csapatnak. Mindig azon leszek, hogy segítsem a csapatot bármivel, amire szükségük van. Ha ez a kormány mögött lesz, meghosszabbítom a szerződésem, ha ők is így gondolják és motiváltnak érzem magam. Ha más pozícióról van szól, vagy nem érzem magam elég gyorsnak, én leszek az első, aki felteszi majd a kezét.”
Alonso tehát nyitott arra, hogy 2026 után is a mezőnyben legyen, motivációja pedig nyilván függ majd attól, hogy milyen lesz az Aston Martin Adrian Newey vezetésével készülő 2026-os autója. Ha netán világbajnoki címet tudna nyerni vele, nagyon valószínű, hogy a következő idény végén szögre akasztaná a sisakját (persze ki hibázatná azért, ha pont ettől jönne meg az étvágya a folytatásra), míg ha a csapat nagyon elmaradna a várakozásoktól, az is a befejezés felé lökhetné őt. Ha pedig egyik sem történne meg, viszont az Aston futamgyőztes erővé lépne elő, az is a maradásra ösztönözhetné Alonsót, hátha 2027-ben már a vb-cím is meglehet.
Ebben a fejtegetésben viszont csak Alonso motivációja és a csapat formája szerepel, és nincs benne az az egyre nagyobb kérdőjel, ami Max Verstappen esetleges megszerzését övezi. Azt aligha kell magyarázni, hogy Lance Stroll, a tulajdonos Lawrence Stroll fia addig lesz az Aston pilótája, ameddig csak akar, így az Alonso–Verstappen páros összeállása nem reális. Ezért amennyiben a holland úgy dönt, hogy elhagyja a Red Bullt, és szívesen menne a zöldekhez, idősebb Strollnak azzal a dilemmával kell majd szembesülnie, hogy ajtót mutasson-e Alonsónak, amennyiben a spanyol még menne tovább.
Ez nagyon hasonló helyzetet szülhet ahhoz, amilyenbe Michael Schumacher került az utolsó, versenyzőként a Ferrarinál töltött évében, jóllehet, akkor a háttérben meghúzódott a Luca di Montezemolo, a Ferrari akkori elnöke, illetve Jean Todt csapatfőnök közötti hatalmi harc. Montezemolónak megvolt a lehetősége lecsapni egy fiatal sztárra Kimi Räikkönen személyében, és meg is tette ezt, amivel tulajdonképpen kitessékelte a 37 évesen már nem fiatal, de továbbra is klasszis teljesítményre képes Michael Schumachert az ajtón.
Hogy Stroll ne tenné meg ugyanezt, arra már csak azért sem érdemes nagy összegben fogadni, mert a kanadai milliárdos eddigi üzleti karrierje során sem volt rest meghozni a sikerhez a leggyorsabb idő alatt elvezető, adott esetben kényelmetlen döntéseket, azt pedig talán még Alonso legvérmesebb drukkerei is belátják, hogy az Aston Martin jövőjét biztosabb megoldás a jelen egyik, ha nem a legnagyobb sztárjára, az Alonso által is a mostani mezőny legjobbjának tartott Verstappenre építeni egy, addigra már 44 vagy 45 éves veterán helyett.
Alonso pedig a schumacheri példánál maradva tevékeny résztvevője maradhat a projektnek úgy, ahogyan 2007 és 2009 között a német is tette a Ferrarinál.
Már 20 éve, hogy Alonso végleg bejelentkezett Schumacher trónjára
