Molnár Martin az autósport egyik bölcsőjének számító Silverstone-ban ért el mérföldkövet autóversenyzői pályafutásában, hiszen itt rajtolt el élete 50. F4-es futamán. A jubileum kapcsán visszatekintettünk arra, hogyan jutott el idáig.
Félszázados lett Molnár Martin, ami az autóversenyzői pályafutásának rajtjait illeti, hiszen a brit Forma–4-es bajnokság legutóbbi hétvégéjén a Virtuosi Racing magyar versenyzője teljesítette 50. futamát F4-es autóval. Martin ezt a mennyiséget szinte napra pontosan egy év alatt hozta össze, hiszen tavaly áprilisban kezdte meg formaautós karrierjét a szigetországban. Amellett, hogy ebben az egy évben rengeteg tapasztalatot gyűjtött és teljesen más versenyző lett, első idényében megnyerte a brit F4 újoncértékelését, hogy aztán másodévesként célba vegye a bajnoki címet.
Esélyeshez méltón is kezdett: két forduló után három dobogós helyezéssel az összetett 4. helyén áll, mindössze 13 ponttal az éllovas James Piszcyk és 5 ponttal a második helyezett Fionn Mclaughlin mögött. Az pedig már most, a szezon hátralevő részének alakulásától függetlenül is kijelenthető, hogy a brit F4-ben ő, és az őt segítő csapat is megtalálta a számításait.
„Abszolút nem bántuk meg, hogy másfél évvel ezelőtt a számos F4-es bajnokság közül a brit sorozat mellett döntöttünk – tekintett vissza a kezdetekre Kiss Pál Tamás, Martin coach-a és mentora, egyben a Motorsport Talent Management (MOTAM) sportszakmai vezetője. – Sokat rágódtunk azon, hogy melyik bajnokságban versenyezzünk, a döntési folyamatba pedig Martint is bevontuk. Több helyen teszteltünk és versenyeket is megnéztünk, végül pedig mindannyiunkban az a benyomás alakult ki, hogy a brit F4-et kell választanunk, mert itt a legkisebb a különbség az autók és csapatok között, valamint itt tudja Martin a legmélyebb tudást megszerezni, a karrierjét leginkább megalapozni.”
„Amikor 2022 augusztusában először ült F4-es autóban és megkezdtük a közös munkát, természetesen láttam benne a potenciált és tisztában voltam a képességeivel, egyúttal azt is éreztem, hogy a gokartos múltjából adódóan rendkívül jó alapokkal rendelkezik. Okulva a saját pályafutásomból és más versenyzők hibáiból, azt a célt tűztük ki, hogy az első másodperctől kezdve úgy tanuljon, ahogyan kell, azaz ne legyenek fölösleges tesztek, ne vegyen fel rossz szokásokat, hanem folyamatosan abba az irányba próbáltunk menni, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbbet fejlődje” – foglalta össze Kiss Pál Tamás a kezdeteket.
Martin az első idényét lépéshátrányban kezdte, hiszen a mezőny kétharmadával ellentétben nem vett részt téli bajnokságban, ami gyakorlatilag fél szezonnyi lemaradást jelentett a hozzá hasonlóan első éves pilótákkal szemben is. Az idény első felében a minél gyorsabb és hatékonyabb tapasztalatszerzésen volt a hangsúly, és ahogyan Kiss Pál Tamás fogalmazott, „a cél továbbra is az volt, hogy a legrövidebb időn belül el kell jutni a legmagasabb szintre.”
„Az idény első felében tisztán látszott, hogy hátrányban volt azokkal szemben, akik már a telet is versenyzéssel töltötték, a szezon feléhez érve a nyári szünetben viszont leülepedett az a tudás, amit megszerzett, ez pedig azzal az alázattal és küzdeni akarással, ami megvan Martinban, oda vezetett, hogy képes volt fordítani. Akik nagy előnyből indultak, megragadtak egy szinten, ő viszont exponenciálisan fejlődött. Nem véletlen, hogy innentől már abszolút dobogós helyezéseket szerzett, majd elhódította az újoncok bajnoki címét” – mutatott rá a Forma–1 egyik korábbi előszobájának számító Formula Renault 3.5-ben is versenyző mentor.
Martin az újoncértékelésben 90 pontos hátrányt ledolgozva végzett az élen, első szezonjában pedig 5 összetett dobogós helyezést szerzett, míg az újoncok között 30 futamból 22 alkalommal végzett a legjobb háromban. Legszívesebben pedig nem az újoncok bajnoki címének megnyerésére, hanem a nyári szünet utáni első hétvégére emlékszik vissza, hiszen itt állhatott fel először az összetett értékelésben a dobogóra.
„A zandvoorti első futam azért volt különlegesebb egy kicsit a többinél, mert mélypont után jött. Esőben versenyeztünk, a rajtnál hibáztam, de nem zökkentem ki, vissza tudtam szerezni a pozíciómat, végül pedig dobogóra állhattam. De az azt követő fordulóban, Knockhillben rendezett utolsó futamra is jó érzéssel gondolok vissza. Nem feltétlenül a helyezés miatt, bár az is jó volt, hiszen a második hellyel a legjobb eredményemet értem el az évben, hanem azért, mert magam mögött tudtam tartani a bajnoki címet toronymagasan megnyerő Deagen Fairclough-t. Ez aztán összejött az utolsó hétvégén, Brands Hatch-ben is, ahol az egyik futamon szintén végig vissza tudtam verni Fairclough támadásait, aki folyamatosan nyomás alatt tartott.”
A záró fordulóban megszerzett újoncbajnoki cím megszerzése „felemelő érzés” volt a 16 esztendős versenyzőnek, de elmondása szerint az igazán nagy lökést a fentebb említett két versenyhétvége adta neki, ez hozta meg az önbizalmát, amire nagy szüksége van ahhoz, hogy az idén már az összetett elsőséget célozhassa meg. A tavalyi idény vége óta eltelt időszak pedig remek alapot szolgáltatott ehhez.
„Előzetesen is úgy gondoltam, hogy amennyiben tudunk tesztelni a szezon vége után, illetve összejön az a csoda, hogy Martin téli bajnokságban tud indulni, majd onnan kezdheti az idei brit F4-es szezon előtti tesztidőszakot, akkor minden feltétlelt biztosítottunk ahhoz, az elvégzett munkát eredményre lehessen váltani. Azt érzem, hogy ez a menetrend, amelynek az állomásait nagyon gondosan megterveztük, Martin hozzáadott értékével képes úgy működni, ahogyan akartuk” – foglalta össze Kiss Pál Tamás az idei felkészülést, amelynek nagyon fontos állomása volt a közel-keleti F4-es bajnokságban, részben F1-es pályákon teljesített öt forduló.
„Eredmények szempontjából nem tűnhetnek emlékezetesnek ezek a futamok, viszont minden egyes versenyen rengeteg volt az akció, az előzés, amit egyrészt nagyon élveztem, másrészt remek lehetőséget kínált a fejlődésre – mutatott rá Martin. – Nem voltunk a legversenyképesebbek, ilyenkor pedig pilótaként tényleg mindent ki kell hozni az autóból és a lehetőségekből. Versenyzési szempontból ezen a néhány fordulón többet tanultam, mint tavaly egész évben, illetve nagyon más pályákon mentünk, mint amilyenek a brit bajnokságra jellemzők, így ezeknek köszönhetően is számos olyan dolgot elsajátítottam, amit tavaly nem.”
Martin tehát több teszttel és egy fél brit F4-es szezonnak megfelelő versenymennyiséggel a háta mögött vágott neki a bajnoki hadjáratnak, és már a doningtoni nyitófordulóban világossá tette, hogy számolni kell vele, amikor a második futamon remek versenyzéssel a második helyig kapaszkodott előre, és az első helyezettet támadta. Silverstone-ban aztán már két dobogós eredmény (egy 2. és egy 3. helyezés) jött össze egy olyan pályán, amely tavaly nem tartozott a kedvencei közé, egyúttal itt teljesítette 50. F4-es futamát is, a jubileum azonban pont a fordított rajtrácsos második versenyre jött ki, amelyen a jó időmérős teljesítménye okán hátrébb kezdhetett, hogy aztán az 51. futamán már végig a győzelemért küzdjön.
Na meg azért, hogy még sok hasonló jubileumot átélhessen autóversenyzőként.
Az Emilia-romagnai Nagydíj végjátékában beállt új fordulat nyomán Charles Leclerc úgy érezte, a Ferrari akár meg is nyerheti a versenyt, neki azonban már nem maradtak jó választásai. A monacói rádiózásából az is kiderül, miért nem segített neki az ötödik hely megtartásában csapattársa, Lewis Hamilton.
Leclerc még Hamilton előtt haladt a verseny elején, miután a két Ferrari csupán a 11. és a 12. helyről rajtolt Imolában, stratégiailag azonban eltérő útra állt a versenyük, amikor a monacói már a 10. körben kihajtott kemény keverékekért, Hamilton viszont azokon rajtolva későbbre tartogatta egyetlen kiállását.
Az Esteban Ocon kiesése miatt elrendelt virtuális biztonsági autós szakasz alatt ezt a brit meg is tette, és ekkor ugyancsak a bokszba hajtott Leclerc is, hiszen opciói közül ez volt a kevésbé rossz: mérnöke, Bryan Bozzi figyelmeztette rá, hogy így is négy pozíciót fog veszíteni.
„Hihetetlen, állandóan kicsesznek velem ezek a virtuális biztonsági autók és biztonsági autók” – mondta ekkor válogatott káromkodások kíséretében Leclerc a csapatrádión.
Tizenöt körrel később Andrea Kimi Antonelli félreállása miatt újabb megszakítás érkezett, ekkor viszont már valódi safety car gördült a pályára, dacára annak, hogy a veszély mértéke nagyon hasonlított ahhoz, amit korábban Ocon feladása okozott a pálya mellé parkolt autó által. Az eltérő döntést az indokolta a versenyirányítás részéről, hogy ezúttal már nem volt a közelben olyan rés, ahova a pályabírók gyorsan betolhatták volna a működésképtelen Mercedest, s munkagépnek kellett érkeznie segítségként.
Leclerc ekkor elhatározta, hogy lágy keverékekre fog váltani a verseny hátralévő részére, megvétózva mérnöke ellenérzéseit, aki szerint a hétvége során senkinél nem igazán működő leglágyabb keverék valószínűleg nem fogja végigbírni a versenytáv maradékát (ekkor még 17 kör volt hátra, de eléggé elhúzódott a safety car-szakasz, a végén 10 körre kapott zöld utat a mezőny).
Bozzi közölte Leclerc-rel, hogy az előtte haladó Hamilton nem tervez a bokszba hajtani, így őt várják a kör végén. A monacói meglepetésére azonban végül Hamilton és mérnöke mégis egy újabb kiállás mellett döntöttek, a brit némi pozícióvesztéssel együtt is jobbnak látta friss kemény keverékek vételezését.
Ezt látva Leclerc is meggondolta magát, hiszen időveszteséggel járt volna számára, ha követi csapattársát a bokszban.
„Azért nem álltam ki, mert Lewis kiállt. Nem fogok mögötte várakozni és még több pozíciót veszíteni” – reagálta akkor le a helyzetet Leclerc. Ezt követően viszont a mezőny már összetömörült a biztonsági autó mögött, vagyis Leclerc számára bezárult a lehetőség egy észszerű bokszkiállásra, pályán maradt a használt keményeken.
„Szerintem innen megnyerhetjük a versenyt Lewisszal” – adott ambiciózus gyorsértékelést a monacói, miután azt az információt kapta Bozzitól, hogy a pályán előtte állók nem cseréltek kereket. Valójában azonban Max Verstappen és Lando Norris is így tett.
Leclerc-t a negyedik helyen érte az újraindítás, és körökön át az őt szintén friss gumikkal üldöző Alexander Albon ellen igyekezett védekezni. A 60. körben, a Tamburellóban történt incidensük során a kavicságyon áthajtani kénytelen Albon időt veszített, így Hamilton is megelőzte őt, majd Leclerc már szándékosan nem nehezítette meg a dolgát a jóval gyorsabb csapattársnak.
„Mondjátok neki, hogy adjon nekem DRS-t, ha tud” – üzente meg a rádióban a megváltozott helyzetre reagálva Leclerc, remélve, hogy a csapattársától kapott ezen előny segíthet neki az Albon elleni védekezésben.
„Hamilton üldözi Piastrit, szóval nem lesz DRS-ed” – közölte pilótájával a rossz hírt Bozzi.
A brit valóban erős tempót autózott ekkor, és bár a Leclerc által korábban vizionált győzelemre nem, de arra volt esélye, hogy a szintén régi gumikon közlekedő bajnoki éllovas elcsípésével megszerezze első ferraris dobogóját. Végül ehhez néhány körre még szüksége lett volna, 1,4 másodperccel Piastri mögött ért célba.
A másik ok, amiért a Ferrarinál nem tartották jó ötletnek Hamilton visszafogását, az volt, hogy a csapatnál már sejthették, hogy Leclerc Albon elleni leszorításos megmozdulása büntetést érhet, a felügyelők pedig hamarosan be is jelentették, hogy vizsgálni fogják a történteket a leintés után. Mivel egy öt másodperces utólagos időhozzáadással Leclerc Albonon túl még további három autó mögé kerülhetett volna az eredménylistán, mérnöke az utolsó körben arra kérte a pilótát, hogy ezt megelőzendő engedje vissza maga elé Albont.
Leclerc ezt meg is tette, de csak egyet nem értéséről árulkodó üzenete kíséretében:
„Most már ez a versenyzés? Ha valaki meg akar előzni, hagynom kell elmenni? Ez egy vicc. Mit csináltam rosszul?”
Erre Leclerc már nem kapott reakciót Bozzitól, az elengedés miatt a vizsgálatot megszűntették, az pedig így már sohasem derül ki, hogy az egyébként tényleg többféle módon is értelmezhető incidensben végül tényleg vétkesnek találták-e volna a Ferrari pilótáját a felügyelők.
A korábbi világbajnok Stoffel Vandoorne három év után nyert ismét versenyt a Formula E-ben a Tokio ePrix hétvégéjén, ám tette azt a lehető legellentmondásosabb körülmények között, ami ismét ráirányította a figyelmet arra a véletlenfaktorra, amit a gyorstöltés hozott a versenyzésbe.
Az elektromos széria legutóbbi, monacói hétvégéjén még csak azt mondhattuk, lehetett volna az utolsó helyről is versenyt nyerni, most viszont már tényként jelenthetjük ki, hogy ezt Vandoorne a Maseratival meg is valósította. Ehhez az kellett, hogy olyan forgatókönyv valósuljon meg, amitől már a gyorstöltés bevezetése előtt is okkal tartottak sokan, vagyis hogy a verseny semlegesítése akkor történjen, amikor egyesek már jártak a bokszban elvégezni az időigényes feltöltést, mások viszont még nem.
Japán fővárosának utcáin két futamot rendeztek a hétvégén, a szombati napot pedig végig nagy vihar befolyásolta. A körülmények miatt meg sem rendezték az időmérőt, a rajtsorrendet ezért a második szabadedzés végeredménye alapján határozták meg. A pole így a bajnokságot már tetemes előnnyel vezető Oliver Rowlandé lett, miután a Nissannál a lehetséges forgatókönyvek ismeretében igyekeztek időmérőként tekinteni az edzésre, és gyorskörre hajtani.
A verseny szintén esős körülmények között zajlott, ám néhány biztonsági autó mögötti felvezetőkör után állórajtot engedélyeztek a mezőnynek. A hétvége két futama közül ezen, az elsőn kellett a gyorstöltést használniuk a versenyzőknek. Mindenki leghamarabb akkor hajthatott be a bokszba ennek teljesítésére, amikor autójának energiaszintje 60% alá esett, s elsőként a mezőny második felében haladó, a 14. helyről rajtoló Vandoorne élhetett ezzel a lehetőséggel. Be is kanyarodott a bokszba az egyperces parkolást igénylő töltésre, és hatalmas szerencséje volt azzal, hogy egy körrel ezután Maximilian Günther műszaki hiba miatt leparkolta DS-ét az egyik szalagkorlát mellett. Ráadásul mivel autója elektromos töltöttség alatt maradt, a versenyirányítás az ennek megfelelő biztonsági procedúra nyomán piros zászlóval állította le a futamot.
A versenyzők visszatértek a bokszba, majd egy több mint negyedórás várakozás után állórajtra készülve sorakoztak fel ismét a rajtrácsra. Vandoorne az utolsó, 20. helyen foglalt helyet ekkor, ám mégis ő állt a legjobb helyzetben a versenyen, hiszen egyedüliként már túl volt a gyorstöltésen, mindenki másra pedig súlyos időveszteség várt még emiatt.
Így miután a következő körökben fokozatosan mindenki más is kiállt, Vandoorne a verseny élén találta magát, méghozzá óriási előnnyel, 25 másodperccel a legközelebbi üldözője, Rowland előtt. Bár a belgának figyelnie kellett az energiaszintjére, mivel a verseny elején túlhasználta azt (ezért állhatott ki mindenki másnál korábban a bokszba), ám kényelmesen be tudta osztani előnyét, sőt még egy komoly hiba is belefért, amikor egy megcsúszás után autója hátuljával a korlátnak koccant, de szerencséje volt, hogy folytatni tudta.
Vandoorne, aki a 2021/22-es szezon bajnoka volt a Mercedesszel, negyedik futamgyőzelmét szerezte a Formula E-be, ám a bajnoki évében megnyert monacói verseny óta az elsőt. A dobogóra Rowland és a versenyhétvégéjében egy angliai tűzesettel hátráltatott McLarent vezető Taylor Barnard állhatott még fel.
A vasárnapi versenynapra teljesen megváltoztak a körülmények, ekkor már napsütés fogadta a mezőnyt, és ezúttal már a gyorstöltéssel sem kellett számolni. Rowland itt már megrendezett időmérőn szerzett újabb pole-t, a nap meglepetése pedig a Cupra Kiróval a második rajthelyet megszerző Dan Ticktum lett.
A futamon a támadó módokkal való taktikázás játszotta a főszerepet, az extra teljesítmény és a négykerék-meghajtás aktiválása nélkül ugyanis igencsak nehéznek bizonyult az előzés. Rowland egy Pascal Wehrlein elleni vakmerő előzéssel szerezte meg a győzelmet a verseny végéhez közeledve: a németnek 40 másodpercet kellett úgy védekeznie, hogy kettőjük közül már csak Rowland haladt támadó módban, s bár próbálta a lehető legkisebb helyet hagyni saját Porschéja és a fal mögött az előzéshez, a brit mégis beszúrta oda az autóját és átvette a vezetést. Ticktum bejött a harmadik helyre, így első dobogóját szerezte a Formula E-ben töltött negyedik évében.
A szezon féltávján túlhaladva Rowlandnek 77 pont előnye van a tabellán a második helyezett Wehrleinnel szemben, eddig már közel kétszer annyi pontot gyűjtött, mint legközelebbi riválisa, s ha így folytatja, domináns formában szerezheti meg a bajnoki címet – ami felettébb szokatlan az FE-ben, eddig csak 2019/20-ban Antonio Felix da Costa mutatott be hasonló hengerlést.
A következő fordulót két hét múlva Sanghajban rendezik, újabb két versennyel.
Carlos Sainzcal Imolában nem először történt meg rövid williamses ténykedése alatt, hogy a verseny során megrendült a bizalma a csapata döntésében. Eleget tett ugyan a kérésnek, de azonnal tudta, hogy ezzel tönkrevágja a versenyét.
A spanyol a rajt után is megőrizte idei legjobb rajtpozícióját, a hatodik helyet, ám a 11. körben Charles Leclerc-re reagálva kerékcserére hívta őt a csapat, ezzel látszólag elköteleződve a két bokszkiállás mellett. A verseny később bizonyította, hogy alighanem még a virtuális biztonsági autó jelentette könnyítés nélkül is gyorsabb volt az egy kiállásos taktika, Sainz így hasonlóan tévútra került a stratégiával, mint Leclerc, George Russell vagy Fernando Alonso. A négyszeres futamgyőztest végül nyolcadikként intették le, ám látva, hogy mögüle rajtoló csapattársa, Alexander Albon más taktikát követve ötödik lett, Sainz nem sok okot érzett az örömre a leintés után.
„Nem vagyok boldog. Ezen a versenyen jó pozícióban álltunk ahhoz, hogy a legjobb öt között végezzünk. Egy erős rajt után képes voltam nyomást gyakorolni Fernandóra és Russellre, de a csapat úgy döntött, hogy korán kereket cserélünk, ami nagy hatással volt a versenyünk további alakulására” – nyilatkozta a DAZN-nek.
„Egyáltalán nem szerepelt a terveink között, hogy ilyen korán kiálljunk, és semmilyen jelzést nem kaptam ezzel kapcsolatban előzetesen. Így amikor megjött a felszólítás, hogy hajtsak a bokszba, nagyon közel álltam ahhoz, hogy ne engedelmeskedjek. Ugyanakkor csapatjátékos vagyok, és a csapat nyilvánvalóan több információval rendelkezett, mint én.”
„Az volt viszont az érzésem, hogy ez nem a helyes lépés, ez pedig be is igazolódott. Közösen tanulunk, közösen nyerünk és veszítünk a csapattal. A saját szintemmel elégedett vagyok, a hetedik versenyemen már nagyon gyors voltam az időmérőn és a versenyen is. Amikor lehetőségem van megmutatni a tempóm, meg is teszem, ám már több vasárnapon is rosszul sültek el számunkra a dolgok, és rá kell jönnünk, mi ennek az oka, hogy ne veszítsünk több pontot.”
Sainz már nem először kételkedett a Williams csapatstratégiájának helyességében, legutóbb Miamiban amiatt értetlenkedett, hogy Albon csatába bonyolódott vele, miközben neki azt mondták a fülére, hogy a csapattársa tartani fogja a pozícióját.
A Sainzcal ellentétben bokszkiállásával kiváró Albon szintén idei legjobb eredményét állította be Imolában, ő viszont már harmadszor lett ötödik. Sőt, több forgatókönyv is kirajzolódott a szeme előtt, ami még jobb helyezést eredményezhetett volna számára.
„Ha a végén nem jön a biztonsági autó, a negyedik helyen végzek, de ha a Charles elleni esetet nézzük, abban is benne volt a negyedik hely. Nem fogom azt mondani, hogy csalódott vagyok az ötödik hellyel, és őszintén szólva, elnézve a Charles elleni csatát, én is ugyanazt csináltam volna” – fogalmazott Albon, arra utalva, hogy amikor Leclerc leszorította őt a Tamburellóban, Lewis Hamilton is elment mellette a másik Ferrarival.
A Williams az Imolában szerzett 14 egységgel tovább folytatta az idei meggyőző ponthalmozást, a konstruktőri tabellán pedig az ötödik hely légüres terében állnak 51 ponttal.
A hétvégén rendezték a 109. Indianapolis 500 időmérő edzését. A szokás szerint két napból álló kvalifikáció a legnagyobb esélyesek blamáját, majd hatalmas meglepetést hozott.
Az eseménydús és két balesetet is felvonultató Fast Friday után szombaton az időmérő első felvonásával folytatódott a 109. Indy 500 programja, amelyen már a kvalifikációt megelőző edzésen újabb baleset történt, amikor a Meyer Shank Racing színeiben versenyző Marcus Armstrong odacsapta az autóját az egyes kanyarban.
Ezután az időmérőt sem úszta meg a mezőny bukás nélkül, ráadásul egy még nagyobb név, az F1-es Cadillac-istállóval is rendre összeboronált Colton Herta járt pórul. Az Andretti versenyzője fejre is állt, majd fejjel lefelé csúszva borotválta le a védőfalat, mielőtt megállt. Szerencsére Armstronghoz hasonlóan ő sem sérült meg.
Herta balesete kívülről:
Scary moment here with Colton Herta. He would get of the car and walk away on his own 🙏 pic.twitter.com/mAVjTPZQWy
A többi mint 6 órás szombati kvalifikáció első részében minden versenyző egy próbálkozást tehetett (ez négy, egyhuzamban futott körből áll, amelyek átlaga adja a pilóta eredményét), ezután pedig két sávra osztották a bokszutcát. Akik az egyes sávba sorakoztak fel, azok elsőbbséget élveztek a pályára lépésben a kettes sávban levőkkel szemben, viszont nekik a pályára lépéssel automatikusan törlődött az előző kísérletük, azaz fennállt a veszélye, hogy nem javítanak, hanem rontanak az eredményükön. Ellenben a kettes sávban várakozók ennek veszélye nélkül próbálkozhattak újra, de a közülük a sorrendben legelöl álló versenyző mindig csak akkor léphetett pályára, ha az egyes sávban éppen senki nincs.
A helyi idő szerint délelőtt 11 órakor kezdődő időmérő a korábban az F1-ben öt idényt lehúzó Marcus Ericsson menetével indult, majd jött a McLarenben Pato O’Ward, és azonnal letaszította az élről a 2020-as Indy 500 győztesét. A mexikói 232,820 mérföld/órás átlaga az első másfél óra végéig kitartott – közben történt Herta balesete, ami miatt egy időre fel kellett függeszteni a körözést –, mögé Scott Dixon és meglepetésre a Prema Racinggel Robert Shwatzman sorolt be.
Kicsit több mint két órával a kezdés után aztán érkezett a bajnokságot toronymagasan vezető címvédő, Alex Palou, és 233,043-as átlaggal átvette a vezetést, majd mögé az elmúlt két Indy 500 győztese, Josef Newgarden iratkozott fel 233,004-es menettel. Három és negyed óra elteltével Alexander Rossi volt az első pilóta, aki másodszor próbálkozott, de nem tudott javítani, majd az első menete után a túl alacsony első szárnya miatt a technikai ellenőrzésen megbukó Conor Daly érkezett, és 231,221-es átlaggal feliratkozott a 17. helyre.
Itt fontos megjegyezni, hogy szombaton az élmenőknek még csak az volt a fontos, hogy a legjobb 12-ben végezzenek, hiszen ennyien jutottak tovább a vasárnapi szakaszba, míg a hátsó régiókban tanyázók az utolsó négy helyezésnél akartak előrébb zárni, a 30. és a 34. hely között végzők ugyanis vasárnap szintén újra pályára léptek, hogy eldöntsék, ki lesz az az egy versenyző, aki lemarad a futamról (lévén csak 33. autó indulhat).
A folytatásban folyamatosan érkeztek a javítani igyekvők, ami nem mindenkinek sikerült, bő egy órával a leintés előtt pedig megjelent Herta is a balesete miatt az azt megelőző órákban lázas munkával felkészített tartalékautójában, hogy 230,192 mérföld/órás átlaggal csak a 29. helyre iratkozzon fel. Szűk 20 perccel később aztán jött Armstrong is szintén új vázzal, de ő egyelőre csak bejáratta a kocsit, azaz nem teljesítette a négy mért kört. Végül 5 perccel a leintés előtt még egyszer kijött, de nem tudott elég nagy tempóra kapcsolni, így ezt a menetét is félbeszakította.
Az időmérő első felvonását meglepetésre végül nem egy Penske, hanem Alex Palou és a Chip Ganassi Racing zárta az élen (233,043). A bajnokság éllovasa mögött viszont már két Penske-pilóta, Scott McLaughlin (233,013) és Josef Newgarden (233,004mph) végzett, az első hármast pedig elképesztően kevés, 0,039 mérföld/óra választotta el.
„Csodálatos nap volt ez. Kicsit küszködtünk az edzésen, nem tudtunk befejezni egy teljes időmérős próbálkozást. Mint mindenkinek, nekünk is nehezek voltak a körülmények, de örülök, hogy végül megtaláltuk a megfelelő egyensúlyt. Rengeteg a tempó az autóban, remek visszatérés volt ez tavaly után (Palou akkor csak a 14. helyre kvalifikált, majd 5. lett a versenyen)” – összegzett a spanyol.
A 3. helytől lefelé Pato O’Ward (232,820); Scott Dixon (232,659), Robert Shwartzman (232,584); David Malukas (232,546); Felix Rosenqvist (232,449); Takuma Sato (232.415); Will Power (232.144); Marcus Ericsson (232,132); Christian Lundgaard (231,809) volt a további sorrend. Közülük egyértelműen az újonc csapat újonc pilótáját, azaz Robert Shwartzmant érdemes kiemelni, aki a Premával együtt elképesztő teljesítményt nyújtott már azzal, hogy első nekifutásra a legjobb 12-be kvalifikált az Indianapolis Motor Speedwayen. A mezőny sokszínűségét pedig az jelezte, hogy a 12 csapatból 8 képviseltette magát a vasárnap a pole-ért küzdők között.
Az első 5 helyezett szombati időmérős menete alább nézhető vissza:
De a mezőny hátsó részében is voltak szép teljesítmények, mint például a Juncos Hollinger Racing autóját a 13. helyre repítő Conor Dalyé, a közönség pedig láthatóan annak is nagyon örült, hogy Graham Rahal a 30. helyen éppen, hogy befért a már biztosan kvalifikálók közé, azaz az utóbbi két év után az idén már nem kellett a részvételért küzdenie vasárnap, így hasonló drámát sem élt át, mint 2023-ban, amikor ő maradt le az indulásról.
Helyette Armstrong, Marco Andretti, Rinus VeeKay és az újonc Jacob Abel várhatta az utolsó esélyt jelentő egy órás edzést.
A Penske blamája
Még mielőtt vasárnap megkezdődött volna az időmérő három felvonásból (top 12, utolsó esély, top 6) álló folytatása, érkezett a nap első drámája, a tavalyi pole pozíciót megszerző Scott McLaughlin ugyanis feliratkozott az utóbbi két nap nagy bukásait elszenvedő pilóták közé (péntek óta ő volt az 5.). Az új-zélandi a kettes kanyarban esett kísértetiesen hasonlót ahhoz, amilyet előző nap Herta az egyesben: megpördülés után háttal csapódott a falnak, majd az ő autója is a levegőbe emelkedett, de a Penske nem fejtetőn, hanem a kerekein landolt.
Az edzést a bukásakor 233,553 mérföld/órás körrel vezető McLaughlin sértetlenül megúszta az esetet, ezzel viszont kiírta magát a pole pozícióért folyó csatából, csapata ugyanis nem tudta a top 12-es kvalifikáció kezdetéig felkészíteni a tartalékvázat, így a tavalyi rajtelső a 12. helyről kezdheti majd meg vasárnapi versenyt.
„Jól vagyok, csak nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sajnálok mindenkit a Team Penske-nél és a 3-as autón dolgozó srácokat, meg a 2-esen és 12-esen is mindenkit, aki segít az autóépítésben. Az autó beszélt hozzám, szinte éreztem, és el kellett volna vennem a gázt. De tudják, az ember próbál teljesíteni egy időmérős próbálkozást, hogy lássa, milyen érzés. Megérte a kockázatot? Valószínűleg nem. Elképesztően szomorú vagyok” – nyilatkozta McLaughlin, miután a rutinvizsgálatot követően kiengedték az orvosi központból.
McLaughlin balesete:
Nem elég azonban, hogy a pole pozícióért zajló csata legnagyobb esélyese kiírta magát a küzdelemből, jelentősen csökkentve a Penske tűzerejét, a Newgarden és Dixon révén azért így is jó esélyekkel csatába szálló istálló ezután saját magát lőtte lábon. Ugyanis a top 12-es szegmens (itt a szombatról továbbjutó legjobb 12 versenyző próbálkozhatott egyszer, majd a legjobb 6 jutott tovább) kezdete után a két állva maradt Penske-autót egyszer csak kitolták a bokszutcából, és elkezdték visszagurítani a garázsba.
Hamarosan pedig kiderült, hogy Newgarden és Dixon sem vesz részt a kvalifikáción, így a három Penske a 10., 11. és 12. helyről rajtolhat majd úgy, hogy egyikük sem tett meg kört vasárnap. A kizárást pedig az istálló csakis magának köszönhette. A technikai ellenőrök ugyanis Dixon autóján észrevették, hogy a Penske lecsiszolt egy hegesztést ott, ahol az autó hátsó szárnnyal együtt egy elemként levehető hátsó ütközőzónáját csatlakoztatni lehet a kocsihoz, hogy ezzel javítsanak a légellenálláson.
Miután jelezték a csapatnak, hogy ez szabálytalan, a Penske szerelői a bokszutcában lázas munkába kezdtek, ám a szabályok szerint ott már csak a guminyomáson és szárnyálláson lehet változtatni. Ráadásul nemcsak Dixon, hanem Newgarden autóján is elkezdtek dolgozni, végül pedig a Penske IndyCar részlegének elnöke, Tim Cindric úgy döntött, hogy mindkét kocsit visszatolják a garázsba és lemondanak a részvételről a top 12-ben.
„A 12-es autó valójában átment az ellenőrzésen, majd amint a 2-es autót vizsgálták, kiemelték, hogy az ellenőröknek nem tetszik ez a megoldás. Volt egy [hegesztés] elsimítás az ütközőzónán. Ezután megnéztük a 12-es autót is, és azon is ugyanez a megoldás volt látható, ezért azzal sem volt értelme részt venni az időmérőn, tudva, hogy a két autó megegyezik, és a 2-es nem tetszett nekik” – magyarázta utólag Cindric.
„Ha mi lennénk az egyik versenytársunk helyében, ugyanazzal érvelnék, hogy az ellenőrzés után csak bizonyos dolgokon lehet változtatni. Szárnyálláson, guminyomáson, meg ilyenek. [Amit csináltunk] az kívül esett azon, ami engedélyezett, végül pedig nem tettük meg, nem igaz?” – mutatott rá az elnök, hogy miért döntöttek a visszalépés mellett.
A Fox Sports adásában James Hinchcliffe szemléltette, hogy pontosan hol módosított szabálytalanul a Penske az autóin:
A nap végén aztán Doug Boles, az IndyCar elnöke a média képviselőinek részletesen elmagyarázta a Penske autóinak kizárásához vezető folyamatot, ám előtte leszögezte, hogy egyelőre nem osztanak ki pénzbeli vagy más jellegű büntetést a csapatnak, mert ezzel megvárják a vasárnapi Indy 500 végét (visszamenőleg nem fognak büntetni).
Boles megosztotta, hogy a technikai ellenőrző csapat vezetőjének, Kevin Blanch-nek már a 12-es autó ellenőrzésekor feltűnt a hegesztéssel kapcsolatos változtatás, és úgy vélte, ebből gond lehet, de „mivel próbálunk mindenkit továbbengedni, megengedte nekik, hogy kimenjenek a bokszutcába, és jöjjön a következő néhány [ellenőrzésre váró] autó.”
Ezután még két-három autót ellenőriztek, mielőtt a Penske 2-es rajtszámú autója került sorra, amelyen Blanch megfigyelte ugyanazt a megoldást. „Ekkor már tudta, hogy itt van valami, amivel foglalkozni kell – mondta Boles. – Szólt a 2-es autó vezető szerelőjének, hogy hívja [a csapatmenedzser] Kyle Moyert, aki a 12-es autóval volt, és szóljon neki, hogy tartóztassa fel a 12-es kocsit, mert meg fogjuk vizsgálni az ütközőzónát.”
Boles ezután megerősítette, hogy hiába ment át egy autó a technikai ellenőrzésen, ha felmerül valamilyen szabálytalanság, akkor az ellenőrök utólag is bármikor megvizsgálhatják azt, és bár ez „nem történik meg gyakran, nem szokatlan.” Blanch a 2-es autó ellenőrzése után Boles elmondása szerint már „95%-ban biztos volt benne”, hogy szabálytalan a két Penske, ezért közölte az istálló csapatmenedzserével, hogy két lehetőségük van. Az egyik, hogy részt vesznek az időmérőn, majd az utólagos technikai ellenőrzésen megbuknak, a másik pedig, hogy nem indulnak el, és visszahívják az autóikat. A Penske végül utóbbi mellett döntött, de előbb még megpróbálta elvégezni a módosítást a bokszutcában, amire Cindric szavaiból kiindulva egy vagy több riválisuk rögtön jelezte, hogy amit csinálnak, az szabálytalan.
Egy újonc elvérzett, egy másik mennybe ment
A három Penske hiányzása a top 12-es szegmensben természetesen remek hír volt a többieknek, hiszen így csak három pilótát kellett legyőznie annak, aki továbbjutásban reménykedett. Végül Felix Rosenqvist (232,523) érte el a legjobb eredményt, mögötte pedig Pato O’Ward (232,186); Robert Shwartzman (232,008); Scott Dixon (231,971); Alex Palou (231,800) és Takuma Sato (231,686) jutott még tovább. A 7.-től a 12. helyig pedig eldőlt a rajtsorrend, amely a következő lett: 7. David Malukas (231;559); 8. Christian Lundgaard (231,360); 9. Marcus Ericsson (231,014); 10. Scott McLaughlin (nem indult); 11. Josef Newgarden (nem indult); 12. Will Power (nem indult).
Shawrtzman és a Prema tehát megint remekelt, de azt még ekkor sem igazán tudta senki elképzelni, hogy ennél is lesz feljebb.
Mielőtt azonban a legjobb 6 megküzdhetett a pole-ért, jött az Indy 500-as időmérők legidegtépőbb és rendre legszomorúbb felvonása, az egy órás (először mindenki megtesz egy próbálkozást, majd az idő lejártáig lehet jönni újra) Last Chance Qualifying, azaz az utolsó esély arra, hogy a mezőny végén állók bekerülhessenek a versenyre. Végül a Dale Coyne Racing újonca, Jacob Abel maradt alul, így ő nem vehet részt a 109. Indianapolis 500-on.
„Ez nyilvánvalóan szívás, de sajnos készültem erre az utóbbi néhány napban, vagy igazán az utóbbi napban. Egész héten gyorsak voltunk, nagyon jól éreztem magam az autóban, egész héten jó helyen álltunk, de mintha péntek este történt volna valami. Nem tudom, hogy valaki bejött-e ide és ellopta az összes sebességünket és lóerőnket, de amint elkezdődött a szombat, egyszerűen már nem volt meg a tempónk és minden egyes menettel egyre lassabbak lettünk. Remélem, hogy Rinus [VeeKaynek, a Dale Coyne másik pilótájának] kitalálnak valamit, mert a különbség elég nagy, és egyre csak nő köztünk és a többi autó között. Remélem, hogy találnak valamit, de mindettől függetlenül jövőre remélhetőleg visszatérünk” – nyilatkozott csalódottan Abel.
A bejutásért folyó harc utolsó percei, benne Abel utolsó próbálkozásával:
A három bennmaradó helyért (30.-tól 33.-ig) küzdő négyesből végül Marco Andretti volt a leggyorsabb 229,741 mérföld/órás átlaggal, majd őt Marcus Armstrong (229,091) és VeeKay (226,913) követte a csupán 226,394-es átlagot elérő Abel előtt.
A lehangoló pillanatok után aztán jöhetett a pole-ért zajló csata, ami végül igazán felemelően zárult, hiszen a Prema története első Indy 500-án a szintén első indianapolisi viadalára készülő Robert Shwartzman szerezte meg az első rajthelyet úgy, hogy a teljes mezőnyből ő teljesítette eddig a legkevesebb mérföldet oválpályán, versenyen pedig nem is indult még ilyen jellegű aszfaltcsíkon. A 25 esztendős orosz-izraeli az idei szezon előtt teljes pályafutását Európában töltötte, ám miután a 2021-es F2-es bajnokság ezüstérmével a zsebében sem sikerült bekerülnie a Forma–1-be (a Ferrari tartalékpilótai állásáig jutott), tavaly a WEC-ben tette próbára magát, az idei évtől pedig a Prema egyik főállású IndyCar-pilótája lett.
Shwartzman 232,790 mérföld/órás (372,464 km/óra) átlagot repesztve lett az első újonc rajtelső Indy 500-on a korábbi olasz F1-es pilóta Teo Fabi 1983-as pole-ja óta, amihez a 48 évesen is szélvészgyors Takum Sato (232,478) átlagát kellett felülmúlnia, hogy aztán végigizgulja az utána következő O’Ward és Rosenqvist menetét. A 3. helyet végül a McLaren versenyzője kaparintotta meg 232,098 mérföld/órás átlaggal, míg a negyedik Scott Dixon (232,054), az ötödik Felix Rosenqvist (231,987), a hatodik pedig Alex Palou (231,378) lett.
„Ez hihetetlen, srácok, megcsináltuk! Az első Indy 500 pole-om újoncként az újonc Prema Racinggel. Hatalmas köszönetet szeretnék mondani a Premának és a Chevy-nek a támogatásért és a munkájukért. Igazán jó munkát végeztünk az autó jobbá tételével, és őszintén szólva, még most sem hiszem el. Mentálisan eléggé ki vagyok merülve, csak fel kell dolgoznom ezt az egészet, hogy pole-ból kezdem az Indy 500-at. Ez egyszerűen csodálatos. Nagy köszönet minden drukkernek a támogatásért és mindenkinek, aki támogatott engem és hitt bennem ezekben az években” – örömködött Shwartzman, aki vasárnap a 11. újonc győztes lehet az Indy 500-ak történetében, és az első Alexander Rossi 2016-os sikere óta.
Shwartzman teljes menete, majd az utolsóként érkező Rosenqvist körei és a Prema öröme az alábbi videóban:
Idei legrosszabb hétvégéjét teljesítette az Emilia-romagnai Nagydíjon a Mercedes: George Russell szerint a 7. helye is jobb a kelleténél, míg Andrea Kimi Antonelli célba sem ért hazai futamán.
A fiának ballagása miatt az USA-ba utazó Toto Wolff csapatfőnök most először úgy volt távol az istállótól egy versenyhétvégén, hogy otthonról sem tartott élő kapcsolatot a csapattal az események során, így őt is váratlanul érhette a Live Timingot figyelve, hogy csak egy 7. helyet és egy kiesést regisztrált a két Mercedes.
Russell idén eddig kiegyensúlyozott teljesítményével tűnt ki, hiszen minden időmérőt és versenyt a legjobb öt között zárt, ez a sorozat azonban most Imolában megszakadt. Hiába a harmadik rajthely, a futam végül csak a kármentésről szólt számára.
„Ennek semmi köze nem volt a rossz szerencséhez, egyszerűen halálosan lassúak voltunk. A trend elég egyértelmű: ha meleg az idő, lassúak vagyunk, ha hűvös, akkor pedig gyorsak. Ugyanez volt a helyzet tavaly is. Mindent megpróbáltunk a beállításokkal, hogy megoldást találjunk, de valami elemibb probléma van az autóval” – idézi az Autosport Russellt, aki már áprilisban, a Japán Nagydíjat követően azt jósolta, hogy a következő, melegebb éghajlaton rendezett versenyeken visszaesnek majd, ehhez képest viszont még Szahírt, Dzsiddát és Miamit is dobogókörnyéki formával hozta le.
„Nem ez az első eset idén, hogy lassabbak voltunk a Ferrarinál és még a Williamsnél is, de az előző alkalmakon valahogy mégis sikerült kihoznunk belőle egy jó eredményt. Most azonban szerencsések voltunk, hogy legalább a hetedik hely meglett.”
„A rajtrácsra kivezető köreim során jeleztem a csapatnak, hogy úgy érzem, valami probléma van az autóval. Nem találtak semmit, az érzés pedig velem maradt a teljes versenyre.”
Antonellire a 13. helyről rajtolva Russellnél is nehezebb feladat várt, ám az autója végül felmondta a szolgálatot a leintés előtt, ezzel idei első kiesését könyvelte el ő és a csapat.
„Nagyon csalódást keltő befejezése volt ez az első hazai nagydíjamnak. Persze sohasem jön jókor egy kiesés, de itt ez most csak még keserűbb érzés. A tempóm sem volt meg, hogy az első öt helyért harcoljak. Annak ellenére, hogy a kemény gumikon kezdtem, jól rajtoltam, de ezt követően már nem volt meg a sebesség az autóban ahhoz, hogy előrébb jussak. Nagyon keményen védekeztem, hogy magam mögött tartsam Lewist [Hamilton]. Kihasználtuk a virtuális biztonsági autó adta előnyt, hogy elvégezzük a bokszkiállásunkat, de ezt követően gondjaim adódtak a gázpedállal. Körről körre egyre több tempót veszítettem az egyenesekben, és végül le kellett parkolnom az autót” – magyarázta kiesésének okát az olasz versenyző.
Fernando Alonso az Aston Martintól idén kimagaslónak számító ötödik helyről rajtolt az Emilia-romagnai Nagydíjon, a futamon is meglepődött az autója erős tempóján, ám még ez sem volt elég ahhoz, hogy megszerezze idei első pontjait. A spanyol úgy érzi, száz esetből egyetlen egyszer jöhetett volna ki ez a számára kedvezőtlen forgatókönyv.
„Én vagyok a legbalszerencsésebb versenyző a **** világon.”
Ezt maga Alonso mondta bele a csapatrádióba a futam alatt, miután realizálta, hogy az jó eredmény esélye körről körre csúszik ki a kezei közül. A spanyol a két kerékcserére szavazók között volt, ami nem bizonyult a legjobb választásnak, ráadásul további csapást jelentett számára, hogy az egyetlen kiállásukat későre tolók a virtuális biztonsági autó alatt kisebb időveszteséggel abszolválhatták azt.
Alonsónak ezúttal hiába nem volt panasza a hétvégére megtáltosodó Aston Martin tempójára, végül így is csak a 11. helyen ért célba, vagyis hét versenyhétvégét követően még mindig pont nélkül áll a tabellán. Hozzá hasonlóan járt csapattársa, Lance Stroll is, ő a 8. rajthelyről 15. lett.
„Az autónk nagyon erős volt. Jól indultunk, utána pedig képes voltam követni [Lando] Norrist és [George] Russellt. Sőt, Russell még egy kicsit lassabb is volt nálunk, szóval meg kellett csípnem magam, hogy elhiggyem, tényleg ilyen erősek vagyunk a mezőny elején” – fogalmazott Alonso, miután megfordulni látta az erőviszonyokban két éve hátrafelé csúszó Aston Martin formáját.
„Aztán kihajtottunk a bokszba. Rendben voltunk, még ekkor is úgy nézett ki, hogy megszerezhetjük a 6. és a 7. helyet a két autóval, de utána a virtuális biztonsági autó olcsó bokszkiállásra adott lehetőséget mindazoknak, akik addig nem álltak ki. Az orrunk előtt hajtottak ki a bokszból új gumikkal, ezzel pedig a versenyünk véget is ért.”
„Pedig még a verseny végén is szupergyors voltam, kilenc kör alatt előztem meg Nico [Hulkenberg], [Liam] Lawson és [Pierre] Gasly autóját. A szokásos középmezőnybeli ellenfeleink nagyon lassúak voltak hozzánk képest, ami jó előjel, de pontokat nem ért.”
Alonsót, aki néhány emlékezetesen félresikerült csapatváltást is lebonyolított karrierje során, s 12 éve nyert utoljára futamot az F1-ben, a sport folklórja is balszerencsés pilótaként bélyegezte meg, érzése szerint pedig ennél az imolai futamnál nem is kell erre jobb bizonyíték.
„Szerintem 100 lehetséges forgatókönyvből 99-cel erős pontszerző helyen végeztünk volna. Csak egy volt, amiben nem, és éppen ez történt meg. Remélem, hogy cserébe lesznek majd olyan versenyek, amelyeken nem érdemelnénk pontot, de szerencsénk lesz és mégis szerzünk. Mert ez a nap elég igazságtalan volt” – húzta alá a kétszeres világbajnok.
A Ferrarinak sikerült tisztességes eredménnyel megörvendeztetnie az imolai rajongókat a kiábrándító időmérő edzést követően. Lewis Hamiltont kivételesen lelkes állapotában lehetett elkapni a leintés után, míg Charles Leclerc elmondása szerint szívvel és könyökkel harcolt.
Hamilton legjobb eredménye futamon, amióta a Ferrarihoz csatlakozott, a szahíri ötödik hely volt, ezen tudott most egyet javítani az Emilia-romagnai Nagydíjon. Mindezt azok után, hogy csak a 12. helyről rajtolt, s a startnál egy további pozíciót is elveszített Andrea Kimi Antonellivel szemben, akit csak a táv második felére fordulva tudott megelőzni. A brit azonban jól járt azzal a döntéssel, hogy a többséggel ellentétben a kemény keverékeken rajtolt, s csak egyetlen kerékcserével tervezett, de abból is előnyt tudott kovácsolni, hogy a biztonsági autó érkezésekor másodszor is kiállt friss gumikért, így a hajrában Alexander Albont és saját csapattársát, Charles Leclerc-t is megelőzte.
„Csak négy órát aludtam az éjjel, mert az agyam folyamatosan azon kattogott, hogyan fogunk ma előrejutni. De arra semmiképp nem számítottam, hogy ma negyedikként érhetek célba – nyilatkozta Hamilton mikrofonok sora előtt. – Nem tudtam, hol végezhetünk olyan messziről indulva, de az autó jónak érződött, a csapat pedig fantasztikus munkát végzett a stratégiával, hibátlanok voltak. Lassan megérkezünk. Riccardo [Adami] és köztem remekül ment a kommunikáció. Én is nyugodt voltam, ő is nyugodt volt, a csapat is nyugodt volt, és kiválóan sikerült a kivitelezés. Ha lett volna még néhány körünk, amiket a biztonsági autó alatt elveszítettünk, a dobogóért is harcolhattunk volna” – mondta, a másfél másodperccel előtte befutó Oscar Piastri helyére ácsingózva.
Hamilton eddigi kimagasló eredménye a szezonban a Kínai Nagydíj sprintversenyén a pole-ból szerzett győzelem, kicsit ahhoz hasonlította ezt a mostani vasárnapját.
„Kínában éreztem azt, hogy eggyé váltam az autóval, és azóta csak ma történt ilyen ismét. Kína is nagyszerű volt, de mindig jobban szerettem, amikor hátrébbról kell előretörni, hiszen már gyerekkoromban is így csináltam” – fogalmazott a brit, akit most különösen feltüzelt, hogy a Ferrari hazai közönsége előtt tudott jó versenyt futni.
„Hihetetlen volt ez az élmény a tifosival. Nem tudtam, hányan fognak eljönni, ezért különleges volt számomra látni ezt a tengernyi vöröset, a Tosa kijáratánál lévő óriási Ferrari-zászló pedig a régi időket idézte. Nagyon emlékeztetett arra, ahogy gyerekkoromban a kanapémon ülve szalonnás szendvicset ettem és figyeltem Michael Schumachert, amint itt versenyez. Érdekes volt megtapasztalni ezt a kapcsolódást. Hihetetlen belegondolni, hogy most én ülök a két Ferrari egyikében.”
Leclerc a két kerékcserére bazírozók csapdájába esett a versenyen, a korai kiállása csak rövid ideig tűnt jó taktikai húzásnak. Emellett a monacóinak két látványos csatája is volt, az egyik még a verseny elején Pierre Gasly kavicságyon való átszánkázásával végződött, a második pedig a leintéshez közeledve, amikor használt gumikon próbált védekezni Alexander Albon ellen. A thai pilóta egyszer szintén a pálya elhagyására kényszerült a Tamburellóban, ám miután a felügyelők leszorításgyanúval vizsgálni kezdték Leclerc-t, a monacói maga elé engedte a Williamst, így ő maga végül a hatodik helyen ért célba.
„Ez egy olyan verseny volt, ahol szívvel és könyökkel kellett versenyezni. Ha pedig ez a helyzet, mindig a határon autózunk, vagy egy kicsit talán túl is azon. A 11. rajthelyről indulva azonban nem tudtam beletörődni a helyzetünkbe, ezért kockázatokat vállaltam. Pierre ellen nem hinném, hogy hibáztam vagy túllőttem a határon, az versenyszituáció volt. Alex ellen viszont nagyon is a határon voltam” – elemezte délutánját Leclerc.
A McLaren a második és a harmadik helyet szerezte meg az Emilia-romagnai Nagydíjon Lando Norrisszal és Oscar Piastrival, azt pedig ezúttal sem úszták meg, hogy csapatutasítást kelljen mérlegelniük, de végül némák maradtak a rádiók.
Piastri az élről, Norris pedig a negyedik helyről rajtolt, ám azt követően, hogy Max Verstappen egy merész bevetődéssel az első kanyarkombinációban átvette a vezetést az ausztráltól, a McLaren egyre kilátástalanabb helyzetbe került a győzelemért folyó harcban. A korai első kerékcsere Piastri szerint még „jó ötletnek tűnt”, hiszen ezzel próbáltak volta Verstappen elé vágni, ám nem számítottak arra, hogy a Red Bullnál egyetlen bokszkiállással fogják abszolválni a futamot.
„Kicsit csalódott vagyok. Kemény verseny volt, amely során nem sok minden alakult kedvezően számunkra – kezdte nyilatkozatát Piastri az F1TV-nek. – Nyilvánvalóan az első kanyarból nem jöttem ki jól, és a stratégiával is olyan irányt választottunk, ami utólag nem gondolom, hogy a helyes lett volna, pedig akkor még egész jó ötletnek tűnt. Ezt követően minden VSC és biztonsági autó rossz időzítéssel jött számunkra. Így is harmadik lettem, ami rendben van, de nem ilyen délutánra számítottunk.”
Az Andrea Kimi Antonelli kiesése miatt a pályára küldött biztonsági autó az utolsó tíz körre adott ismét szabad utat a mezőnynek, ekkor Verstappen mögött Piastri és Norris sorakozott, de a hollandnak ekkor sem kellett tartania a közvetlen támadástól, mivel az ausztrál használt gumikon haladt mögötte. A McLaren bokszában ekkor dilemmába kerültek: ha Norrist gyorsan előre engedik, akkor a brit talán még megpróbálhatja megelőzni Verstappent, a két pilótájuk közötti szoros bajnoki harc miatt azonban nem akarták félrehúzódásra kérni a pontversenyt vezető versenyzőjüket.
„Elgondolkodtunk rajta. De meg akartuk hagyni Oscarnak a lehetőséget az újraindításnál – mondta a Sky Sportsnak Andrea Stella, a McLaren csapatvezetője. – Abból indultunk ki, hogy ha Lando elég gyors ahhoz, hogy megelőzze Maxet, akkor Oscar mellett nagyon könnyen el kell tudnia menni, tudva, hogy milyen használt gumikon haladt. Szóval ha meglett volna a kellő sebességkülönbség, akkor a dolgok maguktól is megoldódtak volna. Elégedettek vagyunk azzal, ahogy végül alakult, és a versenyzők is egyetértenek azzal, hogy mi így versenyzünk.”
Ebből úgy tűnik, a csapatnál is az volt a domináns érzet, hogy Norris valószínűleg nem tudná megelőzni Verstappent egy közvetlen párharcban. Végül nem is adtak a helycserével kapcsolatos üzenetet a versenyzőiknek, s Norrisnak három körébe telt, mire utat talált a húsz körrel használtabb abroncsokon haladó csapattársa mellett – ezzel a bajnoki tabellán a hátrányát 16-ról 13 pontosra csökkentve.
„Én voltam jobb gumikon, de semmire nem számítottam – mondta Norris. – Így is kemény csatánk volt az első kanyarban, de ennek így is kell lennie. Én is időt veszítettem, ő is időt veszített, ezzel jár a bajnoki címért folyó harc. Ha a csapat megpróbált volna valakinek a kedvében járni, akkor annak a másik nem örült volna. Szerintem jól kezeltük a helyzetet.”
Max Verstappen Emilia-romagnai Nagydíjon aratott győzelméhez fontos lépést jelentett, hogy a rajt után egy távoli bevetődéssel sikerült átvennie a vezetést Oscar Piastritól. Christian Horner szerint az ausztrál a bajnoki pontelőnye miatt sem keménykedett, a Red Bullnál továbbra is legyőzhetőnek tartják a McLarent a vb-címért.
Bár a start pillanatában úgy tűnt, Verstappen akár még a második helyet is elveszítheti a nála jobban elrugaszkodó George Russell-lel szemben, ám azzal, hogy Piastri igencsak óvatosan közelítette meg az első féktávot a Tamburellónál, nemcsak a mögötte helyezkedő Russellt lassította vissza, de Verstappennek is esélyt adott arra, hogy nagyon rövid féktávot véve becsusszanjon mellé a külső íven. A holland ezzel meg is próbálkozott, s miközben a két autó kis híján összeért, átvette a vezetést.
Bár később a két kerékcserére is kihajtó Piastri téves taktikai lépése és a verseny VSC-vel, valamint biztonsági autóval való semlegesítése is a kezére játszott, a rajtnál történt előzésnek kulcsszerepe volt abban, hogy Verstappennek kedvezzenek a verseny történései.
„Maga a rajt nem sikerült különösebben jól, de továbbra is a külső íven maradtam, ami itt az ideális ívet jelenti, és úgy gondoltam, megpróbálom beküldeni az autót kívülről – nyilatkozta az autóból kiszállva az idei második győzelmét szerző holland. – Ez kiválóan működött, és mivel az élre kerültem, a tempómat is szabadon kiautózhattam. Az autó remekül működött, vigyázni tudtam a gumijaimra, és nagyon jó köridőket ki tudtam hozni belőlük. Ez hatalmas javulást jelentett péntekhez képest, aminek igazán örültem. A VSC aztán jól jött a bokszkiálláshoz, és még a kemény gumikon is gyors voltam. Utána a biztonsági autó összehozta a mezőnyt, de az újraindítást is jól kezeltük és haza tudtuk hozni ezt a győzelmet. Az egész verseny kivitelezése, a boksztaktika és a bokszcsapat munkája egyaránt kitűnő volt.”
Verstappen tíz pontot hozott a most végül harmadik helyen befutó Piastrin, hátránya így 22 egységnyire csökkent, a Red Bullnál pedig okkal érzik úgy, hogy van keresnivalójuk az egyéni bajnoki címért folyó harcban, amelyben a McLaren pilótái egymást is akadályozhatják.
VERSTAPPEN TAKES THE LEAD!!! What a move for Max to get ahead of Oscar Piastri through the opening corners. With overtaking at a premium at Imola, it could be a decisive moment in the race.#F1 | #ImolaGPpic.twitter.com/mJMEXFVtlP
„Az az első kanyar olyan volt, hogy vagy megcsinálja, vagy eldobja – mondta a győzelmet megalapozó manőverről a Red Bull csapatfőnöke, Christian Horner. – Oscar sportszerű volt és hagyott helyet számára, Max pedig nagyon messziről és nagyon céltudatosan vetődött be. Kulcsfontosságú pillanat volt ez, és ekkor látták őt utoljára. Rendkívül jól kezeli az ilyen helyzeteket. Oscar a bajnoki pontelőnyét védi, Max pedig meglátta a rést. Minden egyes hétvégén ezt az ösztönös versenyzőt látjuk benne.”
„A teljes fókuszunk az egyéni pontversenyen van ,és rendelkezünk egy egyértelmű első számú versenyzővel ehhez.”
Az Emilia-romagnai Nagydíj volt a Red Bull fennállásának 400. F1-es versenye, amit 124. futamgyőzelmével ünnepelhetett meg a csapat. Ennek a mennyiségnek több mint felét, 65-öt Verstappen szerezte. A bokszból rajtolva a 10. helyen befutó Yuki Tsunoda most is csak pontmorzsákkal tudott hozzájárulni a csapat eredményéhez, így nem is csoda, hogy Horner nem beszél a konstruktőri esélyekről – azon a tabellán is a harmadik helyen állnak, ám 131 pontjuk kevesebb mint a fele annak, amit eddig a McLaren felhalmozott.
