Miután az idei Monacói Nagydíjra bevezetett kötelező két kerékcsere szabálya sem pörgette fel az eseményeket, a verseny izgalmait remélők újabb apátiába süllyedtek. A pilóták ugyan elkomolytalankodták a javaslataikat, de Christian Horner szerint egy drasztikus módszerrel még lehetne tenni az előzések számának fokozásáért.
Az az ötlet ugyanis, hogy minden versenyzőnek legalább kétszer kelljen a bokszba hajtania, az előzések mennyiségén fikarcnyit sem dobott – a Forix számításai szerint a rajtot leszámítva egyetlen szabályos, nem lekörözős előzés sem történt – ellenben a futamon látottak még bizarrabb képet festettek a kényszerű csapatmunka miatt, ahol az egyik versenyző már-már veszélyes mértékben lassítva tartotta fel a mögötte érkezőket, hogy csapattársa kiautózhasson egy bokszkiállásnyi előnyt.
A mezőny egyik pontján sem találták élvezetesnek a futamot a pilóták, Max Verstappen vicces javaslata szerint az F1 csak úgy lehetne életképes Monacóban, ha a Mario Kart szabályait alkalmaznák, míg George Russell egy fokkal komolyabb, de így is teljesen elképzelhetetlen ötlete szerint versenyt nem is kellene rendezni a Monacói Nagydíj hétvégéjén, ehelyett több értelme lenne szombaton és vasárnap is az időmérős köröket pontozni.
A Red Bull csapatfőnöke, Christian Horner nem tartotta annyira tragikusnak az idei versenyt, de van egy realisztikus javaslata arra, hogyan lehetne előzéseket varázsolni a versenybe.
„Szerintem azért ez előrelépésnek számított. Jelentősen érdekesebb volt a verseny, több bizonytalanságot tartalmazott, mint a tavalyi, ahol csak vonatozást láttuk. Az autók jelenleg olyan nagyok, hogy egyszerűen nincs esély egy másik autó mellé érni” – fogalmazott Horner, majd elővette a pálya átalakításának ötletét.
„Úgy gondolom, ez az egyetlen módja, hogy bármilyen előzést kicsikarjunk. Egyetlen előzést sem láttam a versenyen. Meg kellene próbálni egy hosszabb fékezési zónát kialakítani valahol, talán az 1-es kanyarban vagy az alagút kijáratánál. Ha erre van lehetőség, mindenképpen utána kellene mennünk.”
Nem ez az első eset, amikor felmerül, módosítani kellene a monacói vonalvezetésen, akár a városállam új utcáinak integrálásával, vagy ahogy Horner felveti, valahogyan az egyenesek meghosszabbításával, ám eddig nem történtek lépések ennek érdekében. Gyaníthatóan nem is nagyon van mozgástér a tengerpart mellé szorított pálya bővítésére, illetve nincsenek olyan közeli útszakaszok, amelyek hozzá tudnának adni a verseny élvezhetőségéhez.
A monacói pálya egyébként sem sokat változott az 1929-es első nagydíja óta, az Uszoda körül és a Rascasse-ban történtek a legjelentősebb módosítások.
Horner másik aggodalmán, a túl nehéz és túl széles autók problémáján a 2026-os szabályok enyhíteni fognak, az új F1-es gépek hossza 20 cm-rel, szélessége 10 cm-rel fog csökkenni, a tömeget illetően pedig 50 kg-os könnyítés a cél.
Fernando Alonso 160 lóerőt veszített a motorerőből nem sokkal a Monacói Nagydíj kezdete után, de még így is pontot szerezhetett volna. A spanyol veterán nem volt frusztrált a kiesése miatt, és elmondta, boldogan küszködik az idén, ha jövőre győztes autót kap.
Kiesés, kiesés, 11. hely, 15. hely, 11. hely, 15. hely, 11. hely, kiesés. Ez Fernando Alonso eddigi mérlege az idei nagydíjakon, azzal pedig, hogy a spanyol veterán a nyolcadik versenyen, Monacóban sem szerzett pontot, eldőlt, hogy 2001-es minardis bemutatkozó éve óta nem kezdte ennyire eredménytelenül az évet. Monacóban az Aston Martinban dolgozó Mercedes-erőforrás mondta be az unalmast a 37. körben, mialatt a 43 esztendős versenyző a 6. helyen haladt, és bár utólag kiderült, hogy az energia-visszanyerő rendszere már a 15. körben elromlott, a pontszerzés ettől függetlenül összejöhetett volna.
„A mai nap nem balszerencse volt. Nem találta el egy meteor a motort, ami azért romlott el, mert nem volt jó állapotban, nem volt jól felkészítve. Hat vagy hét Mercedes motoros autó volt a pályán, és az enyém romlott el. De amíg 100%-on teljesítek, a többi jönni fog, amikor jönnie kell” – idézi a grandprix.com Alonso verseny utáni nyilatkozatát.
„Ha én hibázgatnék, vagy nem teljesítenék jól, nem érezném magam komfortosan az autóban, vagy nekimentem volna valakinek a rajtnál, akkor frusztrált lennék. De próbálok minden nap edzeni és minden nap úgy készülni, mintha a világbajnoki címekért csatáznék, még ha nincs egyetlen pontom sem” – tette hozzá a spanyol veterán, míg az F1 TV-nek elmondta, az ERS-probléma ellenére pontot tudott volna szerezni, mivel Monacóban annyira nehéz előzni.
„Számos dolgot kellett menedzselnünk. A 15. körtől ERS-problémánk volt, úgyhogy az erőforrás elektromos része nem működött, ami miatt 160 lóerővel kevesebb állt rendelkezésre. Itt, Monacóban ez nem létfontosságú, úgyhogy elég sokáig megtartottuk a 6. helyet.”
Amennyiben sikerült volna, Alonso hasonló tettet hajthatott volna végre, mint Daniel Ricciardo 2018-ban, hiszen az ausztrál akkor a verseny 28. körétől kezdve MGU-K nélkül körözött, de így is nyerni tudott.
Ami a folytatást illeti, Alonso még a rajt előtt azt mondta a spanyol DAZN riporterének azon kérdésére, hogy milyen helyezéssel lenne elégedett, hogy „győzni Ausztráliában 2026-ban.”
Ez önmagában megmutatja, hogy Alonso mennyire reménykedik abban, hogy az Adrian Newey vezetésével tervezett 2026-os Aston Martin győztes autó lesz. A kiesése után meg is erősítette ezt, mondván nem izgatja, ha az idei szezon ennyire szenvedő lesz, ha cserébe a következőben nyerhet.
„Őszintén szólva, boldog leszek azzal, ha minden így fog menni az egész szezonban, de jövőre nyerek Ausztráliában. Nekem semmin nem változtat, hogy itt-ott nyolcadik helyen végzem, vagy hogy 8 vagy 22 pontom van. A szabályváltozások miatt minden a jövő évről szól, és igazán reméljük, hogy kihívók lehetünk a bajnoki címért zajló versenyben. Úgyhogy boldogan gyűjtögetem a kieséseket az idén.”
Adrian Newey az Aston Martinhoz csatlakozása óta először látogatott el versenyhétvégére, Monacóban pedig megerősítette, hogy néhány hónapig még fejlesztik az idei autót, és a Brit Nagydíj környékén fog debütálni egy újabb nagyobb fejlesztési csomag. Ugyanakkor rossz hírekkel is szolgált az Aston Martin hiányosságait illetően, amelyeket szerinte két évbe is telhet megoldani, így hatással lesznek a 2026-os idényre is.
Michael Schumacher több mint 11 éve él a nyilvánosságtól elzártan, és bár állapotáról a család nem ad hivatalos tájékoztatást, azt tudni, hogy a hétszeres világbajnok más, mint régen. Így pedig volt főnöke sem szívesen látná.
Tavaly május óta Flavio Briatore ismét annál az istállónál vállal szerepet a Forma-1-ben, amellyel eddigi összes sikerét elérte, hiszen a jelenlegi Alpine elődje az 1994-ben és 1995-ben Michael Schumacherrel két egyéni és egy konstruktőri világbajnoki címet nyerő Benetton, illetve a 2005-ben és 2006-ban Fernando Alonsóval két egyéni és két konstruktőri elsőséget bezsebelő Renault is.
A 75 éves olasz üzletember eközben továbbra is a második sikerkorszakában vele tartó Fernando Alonso menedzsere, de Michael Schumacherre is szeretettel gondol vissza. Meglátogatni azonban akkor sem szeretné a 2013 decemberében az életét megváltoztató síbalesetet szenvedett, azóta a nyilvánosságtól elzártan élő hétszeres világbajnokot, ha lenne rá lehetősége.
Briatore és Schumacher az 1995-ös Csendes-óceáni Nagydíj dobogóján, Fotó: LAT Photographic/Williams F1
„Úgy akarok emlékezni Michaelre, amilyen volt. Tele energiával és erővel. Nem akarná, hogy úgy emlékezzek rá, ahogy most van” – nyilatkozta német RTL-nek Briatore, aki azt is elárulta, hogy Schumacherrel „utoljára egy bokszgálán találkoztunk Németországban, néhány hónappal a borzasztó síbalesete előtt.”
„Michael és a családja nagy része volt a sikernek, beleértve az én személyes sikeremet. Meg akarom őrizni ezeket a csodálatos pillanatokat. Corinna [Schumacher] elképesztő nő, nagyon bátor. Nagyszerű munkát végzett azzal, hogy összetartotta a családot” – mondott néhány kedves szót Michael Schumacher feleségére is az olasz.
Arról, hogy Briatore pontosan mit értett az alatt, hogy „ahogy most van”, nyilván csak találgatni tudunk, hiszen a család 11 éve nem adott információt Schumacher állapotáról, ami persze nem jelenti azt, hogy az egykori csapatfőnök ne tudna többet annál, mint amit a széles nyilvánosság.
Schumachert egyébként az őt napi szinten ellátó személyzeten kívül kizárólag családtagokból és barátokból álló szűk kör látogathatja, amelynek például nem tagja Willi Weber, a Schumacher-testvérek egykori menedzsere, Jean Todt, a Ferrari korábbi csapatfőnöke és Luca Badoer, a Ferrari egykori tesztpilótája – akinek fia, Brando jelenleg az F3-ban versenyez, nem mellesleg pedig Michael Schumacher a keresztapja – például igen.
Hogy az ismert tényekből és megszólalásokból következtetve milyen állapotban lehet a most 56 éves német, arról az alábbi cikkünkben írtunk:
Nem elég, hogy Lewis Hamilton valamilyen oknál fogva képtelen volt az élmezőny tempóját autózni a Monacói Nagydíjon, a levezető körben azt feltételezte, hogy a versenymérnöke dühös rá. Amikor pedig Frédéric Vasseurnél, a Ferrari csapatfőnökénél rákérdeztek az esetre, teljesen másról kezdett beszélni.
Noha Charles Leclerc 2. és Lewis Hamilton 5. helyével a Ferrari idei legnagyobb pontmennyiségét gyűjtötte be Monacóban, a hétszeres világbajnok versenye ismét rávilágított, hogy továbbra sem tökéletes az összhang közte és Riccardo Adami versenymérnök között. A 40 esztendős pilóta több alkalommal is megfedte a mérnököt a futam során, mondván „túl szórványos” az információáramlás, majd utólag azt nyilatkozta, nem volt számára világos, hogy kivel versenyez.
A nem megfelelő kommunikációt pedig megfejelte, hogy a leintés után Hamilton köszönetet mondott a csapatnak és biztató szavakkal tekintett előre a folytatásra, amire Adami nem reagált, majd miután némi csendet követően Hamilton megkérdezte tőle, hogy „Haragszol rá?”, a mérnök továbbra sem felelt.
A Hamilton és mérnöke közötti kommunikációt alábbi cikkünkben veséztük ki:
Hamilton a nyilatkozataiban nem tért ki a furcsa közjátékra, és konkrétan nem is kérdeztek rá a sértődésre. Természetesen anélkül, hogy Adami vagy Hamilton beszélt volna a levezető körben történtekről a verseny után, nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk, de az tény, hogy a páros korábbi rádiózásaival összehasonlítva is furcsa volt, ami történt, a Mercedesnél 12 szezonon át együtt dolgozó Hamilton–Peter Bonnington kettős kommunikációjával pedig még nagyobb volt a kontraszt. Bono – ahogy a most Andrea Kimi Antonellit segítő mérnököt becézik a csapatban – ugyanis még egy-egy rosszul sikerült verseny után sem hagyta szó nélkül Hamilton rövid összefoglalásait és rendre válaszolt valamit rá.
Az pedig, hog Frédéric Vasseur csapatfőnök – aki nem szereti, ha a Hamilton és mérnöke rádiókommunikációjával kapcsolatos dolgokat firtatják, mert az szerinte csak nem létező feszültséget generál – ismét igyekezett kisebbíteni a jelentőségét a történteknek és ezúttal kicsit félre is beszélt, ami szintén nem javít a kialakult képen.
„Amikor a versenyző kérdez valamit az egyes és hármas kanyar között, várunk az alagútig a válasszal, ezzel elkerülve, hogy a kanyarokban beszéljünk hozzá. Nem arról van szó, hogy alszunk, vagy sörözünk a bokszfalon, hanem ez egyszerűen azért van, mert ebben egyeztünk meg [Hamiltonnal] a pálya ezen szakaszára vonatkozóan. És őszintén, az nem kelt feszültséget, hogy a fickó (Hamilton) kérdez valamit, mert a falak között vezet, nyomás alatt van, harcol, miközben 300-zal megy. Úgyhogy tökéletesen rendben vagyok ezzel. Amikor beszéltem vele a verseny után, egyáltalán nem volt dühös” – idézi a csapatfőnököt a The-Race.com.
Vasseur ezzel a válasszal azonban csak azt összegezte, hogy mi volt a Ferrari általános kommunikációs irányelve Monacóban, ahol különösen fontos a 100%-os koncentráció, mert egy apró hiba is végzetes lehet. Mivel a pilóták alapból sem szeretik, ha kanyar közben beszélnek hozzájuk, Monacóban pedig az egyes és hármas kanyar közötti padlógázas szakasz után az alagútig egymást követik a kanyarok, a Ferrarinál abban maradtak, hogy ezen a részen a mérnök nem kommunikál a versenyzővel.
Vasseur szerint minden rendben / Fotó: Antonin Vincent / DPPI
Csakhogy mindez teljesen irreleváns a levezető körben, hiszen itt már nem versenytempóval haladnak, Hamilton ráadásul a „Dühös vagy rám?” kérdésre később sem kapott választ. Az pedig, hogy Hamilton nem volt dühös a futam után, egy dolog, de ebben az esetben azt feltételezzük, hogy a mérnöke lett dühös rá, amiről Vasseur szintén nem beszélt.
A másik fontos kérdésről, nevezetesen Hamilton ijesztően nagy hátrányáról (a győztes Piastritól 51, Leclerc-től 48 másodpercet kapott) – amire Adami a leintés után azt mondta, „ki kell vizsgálnunk” – a csapatfőnök annyit elmondott, hogy a hétszeres világbajnokot jobban feltartották a lekörözöttek, mint a Verstappen-Norris-Leclerc-Piastri négyest, amivel nagyjából 10 másodpercet veszített. Ám ha ehhez hozzávesszük, hogy a futam elején Alonso és Hadjar mögé beragadva 12 másodpercet bukott Leclerc-rel szemben, még mindig 26 másodperc tátong a két pilóta között, amire egyelőre nincs magyarázat azon túl, hogy Hamilton nem volt képes olyan tempóra, mint az előtte végzők.
Ezúttal elmaradt az oda-vissza előzés a befutónál, de a 109. Indianapolis 500 így is bőven szolgált izgalmakkal és drámákkal. A nagy vesztes az időmérő után csalási botrányba keveredő Penske lett, a nagy nyertes pedig az az Álex Palou, aki háromszoros bajnokként végre Indy 500-at is nyert, ráadásul ez volt élete első oválpályás sikere.
A szokás szerint egy héttel a verseny előtt rendezett időmérő után a Penske hatalmas botránya uralta a szalagcímeket, hiszen nemcsak az derült ki, hogy Josef Newgarden és Will Power autója is szabálytalan volt a kvalifikáció második felvonása előtt, hanem az is, hogy előbbi versenyző egyértelműen szabálytalan autóval nyerte meg a tavalyi Indy 500-at. A történtek minden korábbinál égetőbbé tették, hogy az IndyCar-szériát, az indianapolisi pályát és a Penske IndyCar csapatot is tulajdonló Roger Penske lépjen, és ne „csak” annyit, hogy három vezetőjének kirúgásával lefejezze az istállót.
Vasárnap azonban már senki nem a hét elején történtekről beszélt, hanem lélegzetvisszafojtva várta, hogy ki lesz a 109. felvonás győztese. Az izgalmakhoz hozzátett, hogy a versenyt nem tudták a tervezett időben elindítani, hiszen nem sokkal a rajt előtt elkezdett szemerkélni az eső, ami az Indy 500–Coca Cola 600 duplával tavaly után az idén is próbálkozó Kyle Larsont tehette különösen idegessé. A csúszás azonban végül nem lett akkora, hogy Larson helyett a McLaren IndyCar-csapatának főnöke, a 2013-as Indy 500-győztes Tony Kanaannak kelljen beugrania, mivel a NASCAR listavezetője ebben az évben fő sorozatát részesítette volna előnyben, ha döntésre került volna a sor.
A verseny rajtja ezzel együtt igencsak furára sikeredett, hiszen a gumimelegítős körök végéhez érve, nem sokkal a rajt előtt az egyik esélyesnek tartott Scott McLaughlin összetörte az autóját. Az időmérőt múlt hét vasárnapi bukása miatt kihagyó, így a 10. helyről rajtoló Penske-pilóta egyszerűen túl nagy gázt adott a hideg aszfalton a célegyenesben, majd a bal oldali falnak csapódott és már azelőtt feladta a küzdelmet, hogy az elkezdődött volna.
McLaughlin – aki utólag „újoncnak” nevezte magát, az esetet pedig „élete messze legrosszabb pillanatának” titulálta – bukása miatt az idén végül sárga zászló mellett indult el a visszaszámláló – Scott Dixon fékjei pedig kigyulladtak, ezért később cserélni kellett azokat, így a 2008-as győztes esélyei is hamar elszálltak –, azaz a futam klasszikus értelemben vett rajt nélkül vette kezdetét, hogy aztán a 4. körben az újraindítással megkezdődhessen a versenytempóban száguldás. Mindez azonban csak egy kanyar erejéig tartott, ekkor ugyanis a már csak évente ezen az egy versenyen induló, 20. Indy 500-át megkezdő Marco Andretti csapta falhoz magát, miután a Ryan Hunter-Reay által elindított láncreakció végén Jack Harvey meglökte. Ezzel Andretti jubileumi versenye is véget ért.
Előzetesen sem számított senki arra, hogy a pole-t meglepetésre megszerző Robert Shwartzman eséllyel száll csatába a győzelemért, de ekkor a Prema pilótája még vezetett, az Andretti balesetét követő újraindításnál azonban Patricio O’Ward megelőzte. Sokáig azonban ezután sem körözhettek zöld zászló mellett a pilóták, az eső ugyanis ismét szemerkélni kezdett, ami miatt sárga zászlós fázis lépett érvénybe.
Mivel annyira nem esett, hogy piros zászlóval félbe kelljen szakítani a futamot, a mezőny sárga alatt kibekkelte a csapadékot – és közben letudták az első kerékcseréket és tankolásokat –, majd a 30. körben folytatta a versenytempóban száguldást.
A folytatásban további incidensek borzolták a kedélyeket: a bokszutcába hajtás közben esett ki a megpördülő Rinus VeeKay, a duplázásról pedig az idén is kénytelen volt lemondani az egyik újraindításnál megforgó Kyle Larson (aki két riválisát is vitte magával), míg Alexander Rossi és az Ed Carpenter Racing előadásában egy bokszutcai tűzesetnek is szemtanúi lehettünk. Szerencsére a felsoroltak között egyik esetben sem történt sérülés.
Sajnos nem mondható el ugyanez (mármint, hogy nem történt sérülés) Robert Shwartzman elrontott kiállásáról. A Prema újonca ugyanis elsodorta a szerelőit, amikor nem sikerült megfelelően beparkolnia közéjük, majd kénytelen volt feladni a küzdelmet. Szerencsére komoly sérülés azért itt sem történt.
A számos incidens után a verseny második felében inkább a taktikáé és a pályán zajló küzdelemé lett a főszerep, egy ideig pedig úgy nézett ki, hogy a büntetése miatt a 32., azaz az utolsó előtti helyről rajtoló Josef Newgarden ennek ellenére eséllyel szállhat harcba zsinórban harmadik Indy 500-sikeréért. A Penske pilótája már 80 kör után a legjobb 10-ben haladt, majd féltávnál már 5. volt, amikor az autójának üzemanyagpumpája megmakacsolta magát, a verseny feladására kényszerítve a címvédőt. Ezzel az is eldőlt, hogy egy ideig még biztosan várni kell arra, hogy a történelem során először valakinek összejöjjön a zsinórban három indianapolisi siker.
Ahogy közeledtünk a hajrához, kezdett kirajzolódni azoknak a névsora, akik odaérhetnek a végén az első helyre. Az élmezőny egy része a hagyományosabb, ám mint utólag kiderült, lassabb stratégiát követte, nekik ugyanis üzemanyagot kellett spórolni, hogy eljussanak a célig, amit az alternatív taktikán levők kihasználhattak. Közéjük tartozott Ryan Hunter-Reay és Álex Palou is, de előbbi az utolsó tankolásnál kiírta magát az esélyesek közül, amikor nem tudott elindulni.
Palou eközben a második helyre zárkózott fel a szintén alternatív taktikán levő 2022-es győztes Marcus Ericsson mögé. A korábbi F1-es pilóta számára minden adottnak tűnt ahhoz, hogy életében másodjára is magasba emelhesse a Borg-Warner trófeát, ám amikor utolérte a vele egyforma stratégián levő Devlin DeFrancesco és Louis Foster csatázó párosát, nem tudta lekörözni őket (itt nincs kék zászló, mint az F1-ben).
Ennek köszönhetően Palou és David Malukas lőtávolban maradt, a spanyol pedig 14 körrel a vége előtt gyönyörű bevetődős előzéssel átvette a vezetést az egyes kanyarban. Mint végül kiderült, ez volt az a manőver, ami eldöntötte a győzelem sorsát, mert bár DeFrancesco és Foster mellett Palou sem tudott elmenni, remekül használta a dupla szélárnyékot Ericsson kordában tartására, a svéd így még csak próbálkozni sem tudott a visszaelőzéssel.
Az utolsó körben a háromszoros bajnok azért a kettes kanyarban mindent elveszíthetett volna, de megfogta a megcsúszó autót, majd nem is kellett a célvonalig izgulnia, az utolsó kanyarból kifelé ugyanis Nolan Siegel balesete miatt elkezdtek lengeni a sárga zászlók, így tulajdonképpen azok vetettek véget a küzdelemnek.
Győzelmével Palou lett az első spanyol, aki Indy 500-at nyert (pedig 2017-ben úgy tűnt, Fernando Alonso viheti véghez elsőként ezt a tettet), ráadásul a Chip Ganassi Racing versenyzője életében most győzött először oválpályán. Palou ezzel az idei szezon első 6 futamából 5-öt megnyert és toronymagasan vezeti a pontversenyt.
A második helyezett Ericsson mögött (az utóbbi négy évben ez a svéd harmadik top 3-as Indy 500 eredménye) Malukas jött be harmadikként, míg a McLarennel Pato O’Ward lett a negyedik, Felix Rosenqvist (Meyer Shank) az ötödik, Kyle Kirkwood (Andretti) a hatodik, Santino Ferrucci (A. J. Foyt) pedig a hetedik.
Az egyetlen célba érő Penske-pilóta a háromból Will Power volt, de őt is csak a szerény 19.helyen rangsorolták.
Négyre növelte dobogós helyezéseinek számát, és már a második helyen áll az összetettben Molnár Martin a brit Forma–4-ben. A magyar versenyző Snettertonban kétszer is balszerencsés volt, de így is szerzett egy második helyet.
Molnár Martin a bajnoki összetett negyedik helyén érkezett meg Snettertonba, a brit F4-es bajnokság idei harmadik fordulójának helyszínére, majd másodikként távozott onnan. A Virtuosi Racing pilótája ráadásul újabb összetett dobogós helyezést ért el, amikor a harmadik futamon másodikként intették le, így már négy top 3-as eredményt ért el az idei szezonban. És könnyen begyűjthetett volna még egyet, ha a piros zászló nem szól közbe.
A pénteki teszteken mutatott visszafogottabb eredmények után kifejezetten biztatóan kezdődött a szombati program a Virtuosi Racing magyar pilótájának, aki az időmérőn a 3. legjobb időt autózta, ráadásul a tempója a pole pozícióhoz is elegendő lett volna, de a legjobb körében feltartották az utolsó kanyarban.
A második leggyorsabb körök rangsorában a 6. helyen végzett, így innen kezdhette az első versenyt, amelyet végül az 5. helyen zárt, ráadásul az összetettben előtte álló James Piszcyk, Fionn McLaughlin, August Raber hármas mindegyike mögötte végzett, aminek köszönhetően a Hungarian Motorsport Academy (HMA) pilótája feljött a tabellán a második helyre és innen várta a vasárnapi folytatás.
A második, fordított rajtrácsos futamon Martin a 9. helyről indult a felszáradóban levő, de még nedves pályán, majd olyan kiválóan helyezkedett, hogy a második kanyarban a belső íven több pilótát is megelőzve feljött a 3. helyre. Ám mivel többen is összeütköztek és kicsúsztak, a versenyirányítás piros zászlóval megszakította a futamot, és csak később indította újra. A pálya addigra teljesen felszáradt, és mivel Martin autóján ugyanaz a gumiszett volt fent, mint ami az időmérőn és az első futamon, illetve ezúttal a rajtkáosz is elmaradt, a magyar versenyző végig a 9. helyen autózva ért célba.
A harmadik futam viszont kárpótolta az újraindított másodikért, hiszen itt már az időmérős eredményének megfelelően a 3. rajtkockából várta a lámpák kialvását, hogy aztán a jobb rajtjának köszönhetően az első kanyarban már másodikként forduljon. Miután világossá vált, hogy az élen álló Fionn McLaughlin kevésbé koptatja az abroncsokat, Martin a 2. hely megőrzésére koncentrált, és végig maga mögött tartotta az őt közelről követő Henry Josylnt.
„Annak tükrében, hogy miként alakultak a pénteki szabadedzések, szerintem mindent kihoztunk ebből a hétvégéből. Az időmérőn sikerült összeraknom egy olyan kört, ami a pole pozícióra is elég lett volna, de az utolsó kanyarban feltartottak, amivel 7 tizedmásodpercet veszítettem. A második futam rajtját leszámítva egyik verseny sem bővelkedett az izgalmakban. A fénypontot egyértelműen a harmadik futam és az újabb dobogós helyezés jelentette, ebben a futamban sem volt több” – kezdte értékelését a Hungarian Motorsport Academy (HMA) versenyzője.
Fotó: Jakob Ebrey Photography
„A második futam elején nagyon nehezek voltak a körülmények, én pedig tudatosan igyekeztem óvatosabb lenni, mert már a felvezető körben láttam, hogy több helyen is nedves még az aszfalt – folytatta Martin. – Ez kifizetődött, sikerült feljönnöm a 3. helyre, és szerintem még egy pozíciót javíthattam volna, de aztán jött a piros zászlós megszakítás. Ilyen a versenyzés, ezzel most nem volt szerencsém. Összességében viszont örülök, hogy így sikerült ez a hétvége, mert ez a pálya nem tartozik a kedvenceim közé, és ezzel együtt is sikerült két helyet előre lépnem az összetettben.”
„Martinon szombaton reggel látszott a feszültség, amit a szerdai teszt és a pénteki szabadedzések okoztak, mert nem sikerült hoznia azt, amit kitűzött maga elé. De ekkor leültünk beszélni, és szakmázás helyett inkább mentálisan igyekeztem segíteni őt, felidézve, hogy én is voltam olyan helyzetben a pályafutásom során, amikor rágörcsöltem egy versenyhétvégére, és emiatt nem volt meg a tempóm. Megértette, megnyugodott, és onnantól kezdve kihozta a hétvégéből azt, amit ki lehetett” – értékelte a 16 esztendős sportoló teljesítményét Kiss Pál Tamás, a Motorsport Talent Management (MOTAM) sportszakmai vezetője, aki a helyszínen segítette Martint.
A brit Forma–4-es bajnokság két hét múlva, június 7-én folytatódik Thruxtonban. Martin 94 ponttal, az összetett második helyéről várhatja a negyedik fordulót, mindössze 9 ponttal lemaradva az éllovas Fionn McLaughlintól.
A snettertoni hétvége részletes eredményei ITT , a harmadik futam felvétele pedig ITT érhető el.
George Russell nem bánta meg, hogy szándékosan szabálytalankodva próbált pontot szerezni a Monacói Nagydíjon, és a riválisai sem ítélik őt el emiatt. A Mercedes versenyzője egy érdekes javaslattal is előállt a jövőre nézve.
Elvétve előfordultak ugyan olyan vélemények, amelyek szerint jót tett az idei Monacói Nagydíjnak, hogy kötelezővé tették rá a két kerékcserét, a többség szerint nem vált be a kísérlet. Ennek oka, hogy a Racing Bulls és annak hatására a Williams is elkezdte brutálisan visszafogni a tempót, hogy egyik (a grove-iak esetében mindkettő) versenyzője a másikat segítse, a lassúsági „verseny” pedig igencsak frusztráló volt mind a nézőknek, mind a versenyzőknek.
A Racing Bulls volt az, amely elkezdte alkalmazni ezt a taktikát és annyira visszafogta Liam Lawsont, hogy Isack Hadjar a kiállásakor nem esett vissza olyan versenyzők mögé, akik mögé máskülönben visszaesett volna. A Williams-t váratlanul érte mindez, de reagálva a Racing Bulls húzására úgy döntöttek, hogy ők is erre az útra lépnek, sőt, mindkét pilótával megteszik, majd a verseny végén visszacserélik a helyezéseket.
Erre fázott rá a 14. és 15. helyről indulva (Russellt elektronikai probléma hátráltatta, Antonelli pedig összetörte az autót az időmérőn) eléggé fura taktikával próbálkozó Mercedes, amely mindkét pilótájával beszorult a Williams-vonatba, George Russell pedig végül úgy döntött, hogy az alagút utáni sikán levágásával kerül Albon elé, és inkább bevállalja a büntetést, minthogy még több időt veszítsen. Végül 5 másodperces időbüntetés helyett bokszutca áthajtással sújtották, de még így is a 11. helyen ért célba, míg a két Williams a 9. és 10. lett.
„Kicsit meglepett [a büntetés mértéke], de hogy őszinte legyek, nem igazán érdekelt. Mivel nem voltam pontszerző helyen, szombaton pedig nem kaptam meg az esélyt arra, hogy élvezzem Monacót, csak azt mondtam, hogy »Ba**za meg, élvezni akarom Monacót, élvezni akarom, hogy teljes gázzal megyek ezen a pályán, mert ez a világ egyik legjobb pályája.« És ezt is tettem” – idézi a The-Race.com a Mercedes rangidős versenyzőjét.
„Az utolsó 25 kör a hétvégém legszórakoztatóbb része volt. Eléggé felpezsdítő. Igazán feszegettem a határokat, teszteltem magam, és ironikus módon, ha nem tettem volna ezt, a 15. vagy a 16. helyen végzek” – tette hozzá Russell.
Russell „előzése” és a Mercedes, illetve a Williams rádiózása:
Alex Albon és Carlos Sainz egyaránt kiemelte a verseny után, hogy nem szívesen vezetett így, és Russell trükkjét sem ítélték el. „Amikor egy autóban utazunk, szokott szemtelenkedni, ma pedig a pályán is megcsinálta – viccelődött Albon. – Pontosan tudtam, hogy mit csinál, és… kicsit túlságosan nyilvánvaló volt ahhoz, hogy megússza, de megtapsolom az erőfeszítését. Csinálnia kellett valamit, hogy pontokat szerezzen, és néhány kör erejéig ránk is ijesztett, mielőtt megkapta az áthajtásos büntetést.”
„Teljesen megértem, hogy miért csinálta, mert én is majdnem megtettem Alex és Lawson ellen a verseny elején – tette hozzá Sainz. – Szerintem végső soron a sportnak kellene módot találnia arra, hogy ne legyen megengedett a verseny végeredményének manipulálása a tempóval, amikor ez annyira nyilvánvaló, amennyire ma az volt.”
„Ez nem szép – fűzte hozzá Albon. – Próbáltam nem lassan menni a gyors kanyarokban, mert az veszélyes, ugyanakkor a lassú kanyarokban is azzá válhat. Mint mondtam, nem szeretem ezt csinálni, és nem akarok így versenyezni. Biztos vagyok benne, hogy Carlos és Liam is így gondolja. Egyszerűen csak ezt kellett tenni, úgyhogy ki kell találnunk, hogy miként vegyük elejét ennek.”
Albon vasárnap este kárpótlásul meghívta Russellt egy vacsorára:
Russell elárulta, hogy a Mercedes is hasonló taktikát tervezett megvalósítani, mint amit a Racing Bulls és a Williams csinált, viszont azzal, hogy ennyire hátra kvalifikáltak, az ilyesminek nem lett volna haszna.
„Kimi és én is azt terveztük, hogy tulajdonképpen ugyanazt a stratégiát követjük, amit végül a VCARB és a Williams alkalmazott a két pilótájával. De végső soron azzal, hogy a 14. és 15. helyre kvalifikáltunk, semmit nem tehettünk. Ha az első körben kiállunk, sehol nem végzünk, ha elnyújtjuk a kiállásokat, akkor sem. Ironikus módon az Alex elleni manőveremmel előrébb végeztem, mintha nem csináltam volna meg. Ez önmagában bizonyítja, hogy a rendszer eléggé hibás.”
Russell elárulta, a Mercedes stratégiának számítása alapján akár egy Forma–2-es autóval is meg lehetett volna csinálni a feltartós taktikát, amiről azért vannak kétségeink, de már az jól jelzi, mennyire reménytelen F1-es autóval versenyezni Monacóban, hogy ez az elmélet egyáltalán felvetődik.
„Négy másodperccel lassabban menni a legjobb tempónál itt nagyon könnyű. A stratégáink azt mondták, a három másodpercnél kisebb tempóelőny nulla százalék esélyt kínál az előzésre, az 50%-hoz pedig 4,5 másodperces tempókülönbség kell. Úgyhogy gyakorlatilag egy F2-es autónak is lenne esélye feltartani egy F1-est” – mondta Russell, amivel lehet azért vitatkozni, hiszen az F2-es és F1-es pole pozíció között több mint 10 másodperc volt a különbség, míg az F2-es versenytempó 1:22 és 1:24 közötti köridőket eredményezett, ami szintén 10 másodperccel lassabb az F1-esek által elért leggyorsabb köröknél.
Fotó: LAT Images
Mi lenne a megoldás?
Russell kijelentette, hogy jobb helyről rajtolva a Mercedes is simán pontot szerezhetett volna mindkét autóval, mert „túl könnyű volt összedolgozni a csapattársaknak, hogy meglegyen a bokszkiálláshoz szükséges különbség”, azt viszont nem tudta, hogy miként lehetne a jövőben elejét venni a hasonló versenynek a hercegségben.
„Nem tudom, hogy mi a megoldás. 2022-ben és 2023-ban szerencsések voltunk, hogy az esős futam szolgáltatott némi izgalmat. Fel kell vizezniük a pályát?” – tette fel a kérdést, majd azért előállt egy javaslattal.
„Minden pilótának az időmérő a hétvége legjobb pillanata. El kellene fogadnunk, hogy nem kellene versenyezni itt, és az időmérő legyen a verseny? Egy szombaton, egy vasárnap, és aki megszerzi a pole-t, kap néhány pontot és egy kis trófeát, majd aki vasárnap a leggyorsabb, az kicsivel többet. Ezt (az időmérőt) imádjuk a legjobban, és szerintem ti, srácok is ezt élvezitek nézni a legjobban. Az emberek 99%-a pedig úgyis azért van itt Monacóban, hogy pezsgőt szürcsölgessen egy yachton, úgyhogy őket nem igazán érdekelné” – jelentette ki.
Lewis Hamilton úgy vélte, összességében nem rossz, ahol a Monacói Nagydíjat zárta, ugyanakkor ismét nem volt zökkenőmentes a kommunikáció közte és versenymérnöke között.
Miközben Charles Leclerc hiába izzasztotta meg a győzelemért Lando Norrist, nem tudta zsinórban másodszor megnyerni a Monacói Nagydíjat, Lewis Hamilton a másik Ferrariban a 7. helyről feljött az 5. pozícióba, hogy végül a 4. helyezett Max Verstappentől több mint fél perces, a győztes Lando Norrishoz képest 51 másodperces lemaradásban érjen célba.
Hamilton a közvetítésbe is bejátszott rádiózásában egyszer arról érdeklődött, hogy továbbra is egy perccel van-e lemaradva az élmezőny mögött, ami arra utalt, hogy a hétszeres világbajnok kissé a sötétben tapogatózott azzal kapcsolatban, hogy miért is versenyez.
Meghallgatva a többi, közvetítésben nem hallható üzenetváltást, valóban olyan kép rajzolódik ki, hogy Adami és Hamilton között nem volt tökéletes az összhang.
„Mire van szükséged tőlem?” – tette fel a kérdést versenymérnökének a hétszeres világbajnok még az első kerékcseréje előtt, mire azt a választ kapta, hogy „Most nyomd neki, ez a mi versenyünk!”
Az első kiállása után aztán Hamilton azt hiányolta, hogy milyen tempót kell autóznia. „Milyen a tempóm?” – kérdezte. „Verstappen az első, még nem cserélt kereket, 15,2-t megy. Piastri 17,8, ő vigyáz a gumikra. Tartsd észben az első gumik szaturációját a lassú kanyarokban (amikor a gumi a kanyarban eléri a maximális tapadást, és azon túl már nem képes még jobban tapadni – a szerk.)” – jött a válasz Adamitól, mire Hamilton közölte, hogy „Igen, de nem értem, milyen tempót vársz tőlem.” „Verstappennel harcolsz, a célköridő 14,7, ha képes vagy rá” – érkezett a felelet.
Adami ezután többször is megdicsérte Hamiltont, hogy jó munkát végez, majd a hétszeres világbajnok hátránya a lekörözöttek megelőzésével 4 másodpercről 13 másodpercre nőtt Verstappenhez képest. Hamilton ekkor megkérdezte, hogy ennek milyen hatása van a versenyére, mire mérnöke közölte, hogy „továbbra is rendben vagy.”
Hamilton azonban ezt követően tiszta pályán haladva sem tudta hozni Verstappen köridejeit, és amikor Adami közölte vele a holland legutóbbi körét, Hamilton ki is jelentette, hogy erre ő nem képes, majd megjegyezte, hogy a bal hátsó gumija nincs jó állapotban.
Ezután jött egy újabb olyan üzenetváltás, ami Hamilton elveszettségére utalt. „Tényleg nem tudom, hol vagyok. 15 másodperccel vagyok lemaradva” – mondta. „Folytasd ezzel a tempóval. Ha tudsz gyorsulni 2 tizedet, az ideális lenne. Meglátjuk” – jött a válasz. „Ez igazán nem segít, haver. Küszködöm az autóval. Nem tudom…” – kontrázott Hamilton.
Ezzel azonban nem volt vége Hamilton kritikus hangvételű megjegyzéseinek. Az 55. kör után először megkérdezte, hogy „Lassú vagyok ezeken a gumikon?”, mire Adami a Miamiban már Hamiltont is feldühítő „visszatérek hozzád” válasszal reagált. Majd amikor jelentett a gumik állapotáról és Adami megköszönte az infót, majd ismét megdicsérte őt, hogy jó munkát végez, illetve közölte, hogy Verstappen 15,3-as köröket autózva vezeti a futamot 22 másodperccel előtte, Hamilton azt kérdezte: „Hol van mindenki?”
Ezután a 40 esztendős brit megejtette a második cseréjét, amivel visszaesett, de előtte még kifakadt, hogy „nem vagyok tisztában vele, hogy mi a versenyszituáció, haver!”. Erre Adami csak annyit mondott, hogy álljon ki közepes gumiért, mire Hamilton így folytatta: „Igen, haver, csak kicsit el vagyok veszve. Nagyon szórványos az információ.”
A kerékcsere után Hamilton aztán próbált némi infót kihúzni Adamiból. „Hátulról nem fenyeget veszély, igaz? Kicsit lassan melegítem fel a gumikat.” „Nincs fenyegetés hátulról” – jött a felelet. „Akkor ezek a srácok mérföldekkel járnak előttem? Több mint 30 másodperccel?” – kérdezte Hamilton. „Igen, úgy van” – jött Adami válasza.
Ezután Hamilton ismét megkérdezte, hogy milyen köröket kell teljesítenie, majd megkapta, hogy 15,3–15,5 között kell legyen a futam végéig. Ezt követően arról érdeklődött, hogy „Az egész versenyen ilyen lassú voltam?”, majd jött a közvetítésbe is bejátszott beszélgetés: „Továbbra is egy perccel vannak előttem?” – kérdezte Hamilton. „Charles közepesen van, a McLarenek keményen. 16-os köröket futnak. Nagyon közel vannak egymáshoz, csatáznak” – válaszolt Adami. „Nem válaszolsz a kérdésre. De nem is igazán számít… Csak azt kérdezem, hogy még mindig egy perccel vagyok lemaradva?” – kontrázott Hamilton. „48 másodperccel” – felelt végre a kérdésre a mérnök.
— Scuderia Ferrari HP (@ScuderiaFerrari) May 25, 2025
A Hamilton és Adami közötti furcsa rádiózásokat végül a levezető körös párbeszéd zárta. A célba érés után a mérnök röviden összegzett: „Ötödik hely, sok időt veszítettünk a forgalomban, a többit ki kell vizsgálnunk.” Hamilton erre valamivel később így felelt: „Igen, nagy köszönet a srácoknak, hogy rendbe hozták az autót [a harmadik szabadedzés után]. Nem ez volt a legkönnyebb hétvége, de megyünk tovább.”
Erre már nem jött válasz Adamitól, majd Hamilton néhány kanyarral később ismét megszólalt: „Dühös vagy rám vagy valami?” Adami azonban furcsa módon erre sem válaszolt, és a rádió innentől kezdve csöndes maradt a levezető kör további részében.
Nem volt világos az információ
Hamilton a Sky Sports-nak és az F1 stábjának adott interjúk során a levezető körben történtekről nem beszélt (nem is kérdeztek rá), de arról igen, hogy „Az információ nem volt annyira világos, nem értettem, hogy »ez a mi versenyünk.« Nem tudtam, hogy miért harcolok. A következő helyezésért vagyok harcban? Amikor megnéztem az adatokat, [láttam, hogy] a közelében sem voltam az élen állóknak. Sokat kivettem a gumijaimból ekkor, de amúgy is annyira messze voltam tőlük.”
A több mint 50 másodperces hátrányáról azt mondta, „megesik”, arra pedig, hogy tudja-e az okait, egy kurta „nemmel” felelt, összességében azonban pozitívan értékelt. „Ahonnan a három rajthelyes büntetéssel indultam, előrejönni az 5. helyre szerintem nem rossz. Ez volt a legtöbb, amit tehettem – mondta, majd kérdésre elmondta, hogy az időmérővel ellentétben most nem élvezte a vezetést. – [A vezetés] nyomorúságos volt. Hacsak nem az élen állsz, de még akkor is, ha ott vagy, nem annyira szórakoztató, de a végén szép jutalmat kapsz. Ezen kívül bárhol vagy, ami nem az első hely, ürességet érzel.”
Max Verstappen, Carlos Sainz és Alex Albon is kritizálta a Monacói Nagydíjra bevezetett új szabályt, egyikük egyenesen bocsánatot kért a rajongóktól.
Hiába tették kötelezővé a két kerékcserét az idei Monacói Nagydíjra, hogy ezzel felpezsdítsék a rendre unalmas körözgetést, a lényegen ez sem változtatott. A jelenlegi Forma–1-es autókkal a hercegség utcáin továbbra is lehetetlen előzni, az új szabály pedig megkérdőjelezhető stratégiákat szült, amelyek végrehajtásához egyes csapatok hol egyik, hol a másik versenyzőjükkel fogták vissza körönként több másodperccel a tempót és tartották fel a mögöttük haladókat.
Ezt alkalmazta például a Williams is, ami a 9. és 10. helyet, azaz dupla pontszerzést ért az istállónak, Carlos Sainznak és Alex Albonnak azonban egyáltalán nem tetszett, hogy így kellett vezetniük.
„Ez egyértelműen olyasmi, amit nem szeretek csinálni, sem látni. Sajnos először [Liam] Lawson csinálta ezt velünk, amire nem számítottunk. Emiatt pánikba estünk, és az egyetlen megoldás, amire gondolni tudtunk, hogy akkor mi is ezt csináljuk a mögöttünk levőkkel. Csak egy kicsit csalódott vagyok az egész versennyel és az egész hétvégével. Kiderült, hogy a kötelező két kiállás semmin nem változtat Monacóban, és az emberek továbbra is azt fogják csinálni, amit ma is csináltak. Továbbra is manipulálni fogják a végeredményt a vezetéssel” – jelentette ki a Sky Sports adásában Sainz.
„Vagy előállunk egy olyan megoldással, amivel nem lehet úgy manipulálni a versenytempót, ahogyan azt ma tettük, vagy ez mindig ilyen lesz – folytatta a spanyol. – Nem tudom, hogy az élen mi zajlott, de a középmezőnyben [a kötelező két kiállás] visszaütött. Boldogan próbálok ki dolgokat, kipróbáltuk, de szerintem nem működött. Nem így szeretek versenyezni, és álmomban nem így képzelem el a Monacóban versenyzést.”
A Williams a csapatmunka győzelmét hirdeti, de pilótái nem voltak ennyire lelkesek:
— Atlassian Williams Racing (@WilliamsF1) May 25, 2025
Albon eközben egyenesen bocsánatot kért, illetve megerősítette, hogy a Racing Bulls taktikája sarkallta őket az autóversenyzéssel nem igazán összeegyeztethető cselekedetre.
„Tudom, hogy rossz műsort szolgáltattunk mindenkinek, és tudom, hogy néhány pilótát feldühítettünk mögöttünk. Csak az előnyünkre fordítottuk a pálya kialakítását és az autók méretét. A két kiállás csak azt érte el, hogy egy helyett kétszer kellett ezt megtennünk. Elnézést kérek mindenkitől, aki végignézte ezt, mert ez nem volt valami jó. Nem akartuk ezt tenni, és nem is terveztük” – mondta a thai-brit versenyző.
De nemcsak a két Williams-pilóta, hanem az élmezőny többi tagjával ellentétben eltolt taktikával próbálkozó és piros zászlós megszakításra játszó, végül a 4. helyen célba érő Max Verstappen is kritizált, amikor a tőle megszokott szarkasztikus stílusban foglalta össze a történteket.
„Itt nem lehet versenyezni. Mindegy, hogy mit csinálsz, egyszer állsz ki vagy tízszer. Még a végén, amikor az első helyen álltam, a gumijaim teljesen elfogytak, de így sem tudtak megelőzni. Manapság egy F1-es autóval csak egy F2-es autót lehetne megelőzni itt. Értem én, de nem hiszem, hogy [a kötelező két kiállás] bevált. Szinte Mario Kartoztunk. Akkor szereljünk fel ilyen szerkezetet az autóra, és akkor dobálhatnánk belőle banánokat. Attól csúszós lenne az út!” – utalt a népszerű videojátékra a címvédő.
Miközben ezeket a véleményeket hallgatta, a Sky Sports-on szakértőként megszólaló Jenson Button is kifejezte nemtetszését. „Amikor a csapatok az egyik versenyzőjüket arra használják, hogy a másikat segítse azzal, hogy körönként hat másodperccel lassabban megy, az kicsit bután néz ki. Aztán ott volt, amikor George megpróbálta átugrani Albont a sikánban, hogy előre kerüljön és otthagyja, amivel kicsit gúnyt űzött az egészből. Nem vált be [a szabály]. Remek, hogy megpróbáltuk, de módosítani kell rajta.”
„Nyolc éves gyerekként úgy tekintesz az F1-re, mint a motorsport csúcsára, és arra gondolsz, hogy oda akarsz kerülni, mert gyorsan vezetsz. Aztán eljössz Monacóba, és a verseny arról szól, hogy a lehető leglassabban vezess a csapattársadért. A versenyzők pedig szégyellik magukat, miközben azt tették, amit tenniük kellett, hogy pontokat szerezzenek.”
Lando Norris, Charles Leclerc és Oscar Piastri közül csak a két McLaren-pilóta örült a Monacói Nagydíj után, míg a hazai futamát tavaly megnyerő Ferrari-sztár mosolya nem volt őszinte.
„Nyilván nyerni jobb lett volna – kezdte értékelését a versenyt a 3. helyen befejező, a bajnoki pontversenyt továbbra is vezető Piastri a leintés után. – Nehéz hétvége volt a szabadedzésektől kezdve az időmérőn át a futamig. Közel voltunk, de nem elég közel. Összességében meglehetősen elégedett vagyok. Nyilván néhány dolgot meg kell vizsgálnunk, mielőtt jövőre újra ide jövünk, de pontokat szereztünk és újabb dobogót Monacóban, úgyhogy egyáltalán nem rossz ez. Ha ilyen egy rossz hétvége, akkor egyáltalán nem mennek rosszul a dolgok. Elismerés Landónak a nagyszerű hétvégéért és Charles-nak, hogy olyan gyors volt, mint szokott.”
Piastri után Leclerc következett, és elmondta, hogy bár a hétvége előtt ennél sokkal rosszabb szereplést jósolt a Ferrarinak, most mégis csalódott.
„Végső soron tegnap veszítettük el a versenyt. Jobb munkát kellett volna végeznünk – utalt az időmérőre. – Lando egész hétvégén jobb munkát végzett és megérdemelte a győzelmet. Tavaly valóra váltottam egy gyerekkori álmom, az idén nem jött össze, de mindent egybevetve jóval a várakozások fölött teljesítettünk. Azt gondoltam [a hétvége előtt], hogy már a legjobb tízbe kerülni is kihívás lesz, végül pedig másodikak lettünk és nagyon közel jártunk a győzelemhez. Összességében jó hétvége volt, de azt kívánom, bárcsak nyertem volna.”
„Csodálatos érzés. Hosszú és fárasztó verseny volt, de jól szórakoztam – értékelt már a pályafutása első monacói győzelmét szerző Norris. – A táv nagy részében nyomhattuk a gázt, a hajrá pedig stresszes volt Leclerc-rel mögöttem és Max-szal előttem, de nyertünk Monacóban. Gyerekként erről álmodtam, úgyhogy most elértem az egyik álmomat. Szerintem miattad van – mondta az interjút készítő Jenson Buttonnak. – Láttalak az autóm előtt a rajtot megelőzően, és arra gondoltam, hogy ha JB most itt van… ő a szerencsehozó kabalám.”
Norris elmondta, aggasztotta, hogy a második kerékcseréjét az utolsó körig elhúzó Verstappen annyira visszafogja a tempót, hogy nem tud majd védekezni Leclerc ellen, ezért igyekezett tartani a távolságot a Red Bull-lal szemben.
„A legrosszabb a vége volt. Úgy éreztem, az egész versenyt eléggé kontroll alatt tartottam, de Max kicsit feltartott, és tudtam, hogy Charles-nak lesznek lehetőségei. Próbáltam lemaradni Maxról, hogy nyomhassam, amikor arra van szükség. Nagyon örülök és a csapatom is nagyon örül, úgyhogy ma csodálatos esténk lesz” – tette hozzá vigyorogva a McLaren britje.
