Címke: Keke Rosberg

30 éve ezen a napon egy jó döntés alapozta meg a sikerét az 1983-as Monacói Nagydíjon, de nagyon meg kellett szenvednie érte.

A finn versenyző jól ment az utcai pályákon, a Forma-1-ben szerzett öt győzelméből négyet ilyen helyszínen aratott, és a trófeagyűjteményébe bekerült az egyik legpatinásabb serleg is, a Monacói Nagydíjé. Elsősorban az 1982-es bajnoki címével írta be magát a történelemkönyvbe, melyet emlékezetes módon úgy kaparintott meg a vb-címet, hogy csupán egyetlen futamot nyert meg.

Az volt karrierje első győzelme az F1-ben, a másodikra 30 évvel ezelőtt került sor. A Williamsszel szerencsével lett bajnok a turbós autók ellen, és a hagyományos szívómotoros kocsival hamar elszálltak az esélyei a címvédésre, akkora hátrányba volt a pályák többségén. Viszont mint tudjuk, Monacóban pont nem számítanak annyira a lóerők, tudással és rafinériával mérsékelhetők a veszteségek.

Keke Rosberg az 1983-as Monacói Nagydíj egyik edzésén

Keke Rosberg speciel egy bátor döntéssel cselezte ki az erősebb autót vezető riválisokat: a nedves aszfalton elindított futamra száraz pályás gumit választott, miközben a mezőny nagy része az esőgumikra szavazott. A szombati napot és a vasárnap délelőttöt elmosta az eső, a 15:30-as rajt idején viszont már csak szemerkélt a csapadék, így nem tűnt felelőtlen hazárdírozásnak a döntés. A rajtrácsra menet a Rosberg elől induló Patrick Tambay is felvetette a Ferrarinak, hogy váltsanak száraz pályás gumira, de a javaslatát nem fogadták el.

Szenvedés a jó döntés után

A finn a rajtnál az 5. helyről egyből a 2.-ra katapultált Alain Prost mögé, akit az 1. kör végére a célegyenesben simán le is hagyott – ez mutatta, melyik gumi passzol jobban a körülményekhez.

Rosberg 6 kör alatt 18 másodpercre szakította le a Renault-t, Prost ezután ment be slickekért. Mire mindenki átesett a kerékcserén, a finn már árkon bokron túl járt, háborgatás nélkül a célig birtokolta az 1. helyet. Mondanánk, hogy kényelmes győzelmet aratott, csakhogy a valóságban ez korántsem volt így.

A legkisebb baja az volt, hogy egyszer néhány pillanatra kihagyott a motor és a kiesés réme fenyegette. Rosberg egy ideje ugyanis lázasan tért nyugovóra esténként, s mint utóbb kiderült, az ismeretlen eredetű fáradtságot hepatitisz okozta, de aznap még jobban megviselte a kezét a kétórás szüntelen vezetés a technikás pályán.

Keke Rosberg az 1983-as Monacói Nagydíjon

„Elképesztő vibrációt okoztak az első kerekek, amitől nagyon nehéz volt fogni a kormányt – emlékezett vissza. – Erről a futamról mindig a hólyagos tenyerem jut eszembe. Az első hólyagok eltűntek, de a következő bőrrétegen újabbak alakultak ki. A futam végére szó szerint a nyers hús látszott a tenyeremen.”

„Képzeljék, ma mi lenne: a célba érés után a paddockban az orvosok azonnal vizsgálni kezdenék a pilótát. Hogy velem mi volt? Az első járattal Ibizára repültem, a tengerbe merítettem a kezem, és rendeltem egy sört. Egy orvos sem vizsgált meg, a sós tengervíz hamar begyógyította a sebet.”

Ahogy száradt a pálya, a turbót használó versenyzők elvileg Rosberg nyomába eredhettek volna, de Prost autójának felfüggesztését esős körülményekre állították be, így nem volt esélye felzárkózni. Sokáig Jacques Laffite ment a 2. helyen a másik Williamsszel, aki szintén slick gumin rajtolt és ebből sokat profitált, neki egy váltóhiba okozta a vesztét. Mögötte az arrowsos Marc Surer és a tolemanos Derek Warwick vívott nagy csatát a 3. helyért, a kiscsapatok pilótáit egy ütközés fosztotta meg a bravúros eredménytől nem sokkal Laffite kiesése előtt.

„[Warwick] turbós kocsija kicsit gyorsabb volt a célegyenesben. Megpróbált megtámadni, de csak a hátsó kerekeimig jutott, meglökött és balesetet szenvedtünk – mondta Surer a Racefans-nek a mindkettejük kiesését okozó ütközésről. – 100%-ig az ő hibája volt. De pozitívum, hogy a verseny nagy részében a 3. helyen haladtam, és a Barclay-t [a csapat főszponzorát] ez annyira lenyűgözte, hogy az egész szezonra leszerződtettek az Arrowshoz.”

A 2. és a 3. így végül Nelson Piquet és Prost lett.