Az F1-es pilóták általában a karrierjük végén kacsintgatnak az IndyCar felé, most azonban ez a trend éppen az ellenkezőjére fordult.
A jelenlegi bajnok, a spanyol Alex Palou is az európai lehetőségek hiányában kötött ki a tengerentúlon, most azonban fiatalként többen is követik a példáját, amire eddig nem sok példa volt.
Callum Ilott (Ferrari Pilótaakadémia) és Christian Lundgaard (Alpine Akadémia) is már idén belekóstoltak, de jövőre mutatkoznak be igazán az amerikai sorozatban.
Mindketten a Formula 2 után, de F1-es lehetőség híján kezdtek el a tengerentúlon nézelődni. Mind a Ferrari, mind az Alpine stabil pilótapárossal rendelkezik, és az utánpótlás is biztosítva van, Shwartzman vagy akár Zhou és Piastri személyében.
Ilott a partvonalról figyelt 2020-ban. Lundgaard pedig nem mutatott igazán meggyőző formát idén. Míg eddig az élmezőnyben autózott, 2021-ben nem találta a tempót.
A dán új főnöke, Bobby Rahal maga is megjárta az F1-et, versenyzőként és csapattagként is.
„Először is, az IndyCar az, ami a Forma-1 volt régen, nagyjából.” – vélte az amerikai. – „Itt nem játszik szerepet a politika. Rengeteg olyan dolog nincs az IndyCar paddockban, ami az F1-ben igen.”
„Látni, mennyi tényleg jó srác van az F2-ben, akik frusztráltak, mert nem tehetik meg a következő lépést, annak ellenére, hogy már bizonyítottak.”
„Ha én lennék egy fiatalember Európában, és a lehetőségeimet vizslatnám, úgy gondolom, az IndyCarban jobban előre tudnám mozdítani a karrierem.”
„Azt várom, – ahogy ez régebben is volt – hogy nagyobb arányban lesznek európai és dél-amerikai versenyzők az IndyCar.”
Lundgaard maga így nyilatkozott arról, szerinte követni fogják-e többen is a példáját:
„Biztos vagyok benne, több európai pilóta jön majd ide, mondjuk úgy, a Forma-1 előtt.”
„Nekem nagyon jó ez a sorozat. Én és Callum [Ilott] versenyeztünk az F2-ben, ismerjük egymást, itt pedig csak a puszta versenyzés vár minket. Ez nagyon tetszik, ez vonzott, úgyhogy pozitívan tekintek a jövő évre.”
Ezért is nagyon népszerű most az IndyCar: nincs politika, a pilóták többnyire barátságosak egymással, és az egyenautók miatt a pilóta lehet döntőtényező a csapaton belül. Kemény, de fair a küzdelem, ez pedig vonzani fogja a tehetséges pilótákat.
Ugyan a legjobb juniorok továbbra sem ezt az utat választják majd. Amennyiben a költségek magasak maradnak, akár már F2-es és F3-as szinten is történhetnek átállások az Indy Lights vagy Indy 2000-es sorozatba (ahogy ezzel már Enzo Fittipaldi már meg is próbálkozott).
Ráadásul ezek a sorozatok komoly pénzdíjat is jelentenek a nyertesnek, például az előbbi győztese „háromfutamos ösztöndíjat” kap az IndyCarban.
Kevesen érik el az F1-et, és a jobb fizioterápiás lehetőségeknek köszönhetően egy pilóta 30, sőt könnyen, 40 éves koráig vezethet, ezzel pedig tovább torlódik a sor.
Így könnyen lehet korán átváltani az IndyCarra hosszútávon jobb, mint az F1-es álmot hajkurászni a végletekig.
„Az én nézőpontom az volt, hogy nem nagyon néztem ilyesmire lehetőségként 2020 végéig, addig nem is tudtam volna elkötelezni magam.” – nyilatkozta a másik „áldozat”, Ilott.
„Egyrészt, mert már nem volt ülés erre az évre, másrészt, mert túlságosan az F1-re koncentráltam. Csak, amikor tudtam, hogy nem fog összejönni, akkor határoztam az IndyCar mellett.”
Korábban a Formula E volt hasonló lehetőség a fiatalok számára. Maximilian Günther és Nyck de Vries is ott kezdett tiszta lappal, miután látszott, az F1-es ülés nem fog összejönni. Alex Albon is az elektromos sorozatba ment volna, ha utolsó pillanatban nem jön össze számára a Toro Rosso-szerződés.
Most azonban már két út is kínálkozik az F1-be vágyó, illetve az onnan kikerülő pilóták között.
